Az atlétika története, technikája, oktatása, szabályai

A könyv a sport alapszakos hallgatók (BsC) részére alapszintu ismereteket közvetít. A sport alapszakos hallgatók tananyaga nem egyeztetheto össze a hagyományos képzés tananyagával. A végzosök nem lesznek tanárok, ennek értelmében más a képzés tartalma. Az alacsonyabb szintu végzettséghez szerkezetileg más szakanyagot kell összeállítani. A hagyományos képzéshez képest az atlétikai versenyszámok kisebb egysége jelenik meg. Tanárként tanítani, csak a testnevelo tanári mesterképzés (MsC) befejezésével lehetséges, ezért az alapszakos képzésben a hallgatók az atlétika általános tartalmával ismerkednek meg. A könyv azoknak a hallgatóknak íródott, akik különféle sportágakat különbözo szinten uznek és nem feltétlenül atléták, de megismerkedhetnek az atlétika szépségével, mozgásanyagával, a megtanulásához nélkülözhetetlen gyakorlataival, történetével, szabályaival. Ennek értelmében testnevelo tanári és atlétika edzoi mesterképzés tananyagtartalmát annak mélységében nem tartalmazza. Aki magasabb szinten kíván foglalkozni az atlétikával, tehát okleveles szakedzo vagy okleveles testnevelo tanár szeretne lenni, azoknak további ismeretekre lesz szükségük, további szakirodalmakat kell tanulmányozniuk.

A könyv tartalmában a közelmúltban készült atlétika szakkönyvek ismeretanyagát, eredményeit, a legjobb atléta szakemberek tapasztalatait használja fel. Az oktató célzatú gyakorlatok összeállításánál figyelembe vettük a jelen gyakorlati szakembereinek módszereit, azokat az eljárásokat, melyekkel országos és nemzetközi sikereket értek el tanítványaikkal.

A felvételeken szereplo sportolók tudása az alapszinttol a világszínvonalig terjed. Az oktatás részében többször választottuk a gyermekeket, fiatalokat, hiszen a tanulás során hasonló vagy az atlétikában gyengébb tudású sportszakos hallgatóknak történik az ismeretek átadása (tornászok, labdajátékosok, úszók, stb.).

A könyv 4 fo területet érint az atlétikában, a történetet, az oktatást, a technikát és a szabályokat. Míg az eddigi tankönyvek néhány kivételtol eltekintve általában külön-külön tartalmazták a fenti témákat, itt egyben jelennek meg. A tapasztalatok szerint ezek azok a területek, amelyek átfogó képet adnak az alapszakos hallgatóknak az atlétikáról.

Az atlétika kialakulásának, történetének tanulmányozása hozzásegíti a hallgatókat a jelen mozgásanyag megismeréséhez, megértéséhez, továbbá a sportági ismeretek bovülésével kiegészíti az általános muveltséget is. Az elektronikus tankönyv pótolhatatlan elonye, hogy a megértés szempontjából felhasználja a kor technikai eredményeit, az internet, a számítógép, a videomagnó, a nagysebességu filmfelvételek által közvetített lehetoségeket. Boséges történeti film- és képanyag egészíti ki a szöveges részt, hála a mai technikai–muszaki színvonalnak, lehetoség nyílott néha közel 100 évvel ezelotti, régi mozgások felidézésére, neves sportolók megismerésére. Láthatunk megdöntött és jelenleg érvényben levo világcsúcsokat. Mivel az elektronikus tankönyv a természetébol adódóan folyamatosan frissítheto, így a legújabb és legjelentosebb atlétikai események is folyamatosan bekerülhetnek a tananyagba.

Az oktatással foglalkozó fejezet részben szakít az eddig megjelent oktatást tárgyaló szakkönyvek tematikájával, tulajdonképpen gyakorlatgyujteményt takar, azokat az elokészíto és rávezeto gyakorlatokat, amelyek elosegítik a mozgások elsajátítását. A többpróba versenyszámainak oktatását nem választottuk külön, az egyéni versenyszámok amúgy is tartalmazzák az ide vonatkozó fejezeteket. Mivel az oktatásmódszertan és a testnevelés tantárgy-pedagógia gerincét a mesterképzés szolgáltatja, ezeket a részeket a könyv nem taglalja, az alapszakot végzett hallgatók jelentos része egyébként sem a tanári pályát választja. A gyakorlatok tárháza szélesköru, bizonyos értelemben túllép az alapok elsajátításának fokozatain. Ezzel biztosítani kívántuk a kiemelkedo szintu tanulók fejlodésének lehetoségét. Az erosíto hatású gyakorlatoknál azonban szigorúan figyelembe kell venni az egyéni fejlodési és életkori sajátosságokat. Az elokészíto gyakorlatok végrehajtása a versenyszámok mozgásanyagának megtanulásához többnyire a kondicionális és koordinációs alapokat adja, míg a rávezeto gyakorlatok már egészben vagy részben tartalmazzák az adott technika mozgásanyagát. A gyakorlatok felvételénél jeles sportolók és jeles oktatók, edzok nyújtottak önzetlen segítséget.

A technikákat ismerteto fejezetben a versenyszámok mozgásanyagának végrehajtási módjával ismerkedhet meg az olvasó. Betekintést nyerhet a gyakorlat megkezdésétol a gyakorlat befejezéséig tartó folyamat apró részleteibe, a mozgás idoben és térben végbemeno változásaiba.

A szabályokat leíró fejezet a Magyar Atlétikai Szövetség 2010-tol érvényes, a könyv tartalmához tartozó legfontosabb versenyzési szabályait tartalmazza. Megismerésük fontos, mert egyrészt a hallgatóknak szakmai gyakorlatokon, kisebb atlétikai versenyeken versenybírói feladatokat kell ellátnia, másrészt, a mesterszak elvégzése után, ha tanárként vagy edzoként fog dolgozni, szükség lesz a versenyzési szabályok ismeretére.

A felsooktatásban az oktatás célja nem csak a tárgyi tudás egyoldalú átadása, hanem olyan gondolkodásmód kialakítása, amely képessé teszi a hallgatót az önálló ismeretszerzésre, az önálló problémamegoldásra, végso soron az élethosszig tartó tanulásra. Nem elhanyagolható az a hatása sem, hogy rákényszerül a hallgató az önálló tanulás megtanulására és a tanulmányi felelosségvállalásra. A mozgásos tananyagtartalmak megtanulásánál azonban mindenképpen nélkülözhetetlen az oktató jelenléte, lényeglátása, hasznos tanácsai. A szakember rálátását nélkülözo mozgástanulás hibás, késobb nehezen javítható ismeretek rögzítését jelentheti, amelyek meghatározóak lehetnek a sportolók további fejlodését illetoen.

A SZERZOK

Köszönetnyilvánítás

Köszönetet mondunk mindazon sportolóknak, edzoknek, akik a könyv elkészüléséhez szakmai tudásukkal, önzetlen segítségükkel hozzájárultak.

Dobók: Császár Katalin, Fazekas Róbert, Gyurácz Réka, Kürthy Lajos, Márton Anita, Németh Kristóf, Savanyú Péter, Prohászka Tamás, Lezsák Balázs, Völgyi Helga.

Futók: Berecz Bernadett, Cindrity Attila, Gyurasits Fanni, Hódi Nóra, Juhász Lilla, Kamarás Ákos, Kása Tibor, Kiricsi Berill, Kívés Bendegúz, Kívés Blanka, Kohalmi Mercédesz, Kohalmi Vivien, Németh Nóra, Szlatárovics Orsolya, Tóth Bettina, Vörös Adrienn.

Gyalogló: Major Ferenc, Marinka Zsolt.

Ugrók: Virovecz István, Hoffer Krisztina, Hódi Nóra, Berecz Bernadett.

Többpróbázó: Kovács Norbert, Kun-Szabó Balázs, Schneiker Ádám.

Edzok: Annus Adrián, Hoffer József, Kívés István, Lengyák György, Németh Zsolt, Vágó Béla.

Az atlétika felosztása

Olimpiai (nemzetközi) versenyszámok

Futószámok

Rövidtávfutás:

100 m
200 m
400 m

Középtávfutás:

800 m
1500 m

Hosszútávfutás:

5000 m
10 000 m
maraton

Váltófutás:

4 × 100 m
4 × 400 m

Gátfutás:

100 m noi
110 m férfi
400 m noi – férfi

Akadályfutás:

3000 m noi – férfi

Gyaloglás

20 km
50 km

Ugrószámok

Távolugrás
Hármasugrás
Magasugrás
Rúdugrás

Dobószámok

súlylökés
gerelyhajítás
diszkoszvetés
kalapácsvetés

Összetett versenyszámok

Tízpróba (férfi)

elso nap: 100 m, távolugrás, súlylökés, magasugrás, 400 m
második nap: 110 m gátfutás, diszkoszvetés, rúdugrás, gerelyhajítás, 1500 m

Hétpróba (noi)

elso nap: 100 m gátfutás, magasugrás, súlylökés, 200 m,
második nap: távolugrás, gerelyhajítás, 800 m

Nemzetközi fedettpályás versenyszámok

Futószámok:

60 m
400 m
800 m
1500 m
3000 m
60 m gát
4 × 400 m váltó

Ugrószámok:

Távolugrás
Hármasugrás
Magasugrás
Rúdugrás

Összetett versenyszámok:

Hétpróba

Egyéb versenyek, versenyszámok (nemzetközi, hazai, megyei, diák, stb.)

Utcai futóversenyek:

Nemzetközi (Bécs–Budapest)
Városi, iskolai
stb.

Mezei futóversenyek:

Nemzetközi (vb, Eb)
Országos, megyei
stb.

Teremversenyek:

egykörös futás
többkörös futás
medicinlabda dobás
helybol távolugrás
stb.

Egyedi meghívásos:

Ugrógála (Salgótarján)
Dobógála (Szombathely)
stb.

1. fejezet - Az atlétika nemzetközi- és magyarországi története

Tartalom

Az atlétika fejlodésének általános története

Futások

A rövidtávfutás nemzetközi története
A rövidtávfutás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében
A közép- és hosszútávfutás nemzetközi története
A közép- és hosszútávfutás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében
A váltófutás nemzetközi története
A váltófutás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében
A gátfutás nemzetközi története
A gátfutás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében
Az akadályfutás nemzetközi története
Az akadályfutás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

Gyaloglás

A gyaloglás nemzetközi története
A gyaloglás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

Ugrások

A távolugrás nemzetközi története
A távolugrás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében
A hármasugrás nemzetközi története
A hármasugrás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében
A magasugrás nemzetközi története
A magasugrás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében
A rúdugrás nemzetközi története
A rúdugrás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

Dobások

A gerelyhajítás nemzetközi története
A gerelyhajítás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében
A súlylökés nemzetközi története
A súlylökés magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében
A diszkoszvetés nemzetközi története
A diszkoszvetés magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében
A kalapácsvetés nemzetközi története
A kalapácsvetés magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

Összetett versenyek

Az összetett versenyek nemzetközi története
Az összetett versenyek magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

Az atlétikai világcsúcsok fejlodése a nemzetközi atlétikai szövetség nyilvántartása szerint

Atlétikai világrekordok (IAAF statistics)

Kiemelkedo magyar eredmények statisztikái

Az atlétika fejlodésének általános története

i. e. VIII. sz.

Az atlétika fogalomkörének legrégebbi irodalmi emléke, a görög epika halhatatlan muvelojének, Homérosznak a nevéhez fuzodik. A neki tulajdonított két remekmu, az Iliász és az Odüsszeia soraiban többször visszatér az „athlészisz” (a küzdés), az „athlétai” (a küzdo) és az „athlothetai” (az atlétikai versenyrendezo).

Az atlétikai mozgásformákban rejlo edzési, képzési, nevelési, akarat- és erkölcsfejleszto értékeket az ókori világ valamennyi állama felismerte. Emlékei éppúgy fellelhetok az ó indiai eposzokban, mint a kínai jade köveken vagy az egyiptomi síremlékek falfestményein.

A mai felfogásunknak megfelelo atlétikai tevékenység intézményes formái az antik görögség ifjúvá avatási rítusaihoz, vezérkiválasztó próbáihoz és a hoskultuszban fogant temetkezési szertartásaihoz vezethetok vissza. A gyozelmi ünnepségek, békekötések és vendégfogadások nem múlhattak el a legrátermettebb fiatalok erofitogtatása, gyorsasági és ügyességi próbái nélkül. Így például az Iliász VIII. énekében találunk egy lükteto elevenségu „sportverseny tudósítást” arról, hogyan mérte le Alkinosz, a phaiákok vendégszereto királya a földjére tévedt Odüsszeusz képességeit. Odüsszeusz vállalta a próbát, majd „fogta a vastag diszkoszt, mely nehezebb volt sokkal, mint aminokkel eddig a phaiák férfiak ott versenyt hajítottak. Jól megpörgetvén izmos keze elhajította; – s az a többi jelen túlszállt, a kezébol könnyedén elszabadulva.”

Hellaszban ringott tehát az atlétika bölcsoje. Mai szemmel nézve is csodálatosan magas fokra fejlesztették a szabadok testkultúráját.

Különféle hagyományos és alkalmi versenyeik közül a legjelentosebb a négyévenként megrendezett olimpiai játékok volt. Legkedveltebb versenyszámai – akárcsak napjainkban – az atlétikai versenyek voltak. Olü mpia szent ligetében csodálatos stadiont építettek a versenyek lebonyolítására. Az elso tizenhárom olimpián csak stadionfutást rendeztek, amelynek távja 192,27 m volt. Késobb azonban a hosszabb távú futások, a távolugrás, a diszkoszvetés, majd a gerelyhajítás is musorra került. Megbízható írásos emlékek hiányában ma is vitatott kérdés, hogy az ókori görögök az ugrást és a dobást helybol, balbiszról* vagy lendületszerzéssel végezték-e. Tény az, hogy a források utalnak erre is, arra is. A görögök testkultúrájából a rómaiak sokat átvettek, de sajátos társadalomszerkezetük nem tette lehetové, hogy elérjék a görög játékok színvonalát.

(Balbisz: 80 × 70 cm-es emelt kidobóhely, amely 15 cm-tol 5 cm-ig lejtett a dobás iránya felé)

i. e. 776

Az elso 14 olimpián csak stadionfutás szerepelt (192,27 m)

i. e. VI. sz.

Stadionfutók, görög vázakép.

Több arénát építettek, melyek mérete azonos volt, többnyire homokos talajjal.

A gyoztesek babérkoszorút, a késobbiek során pénzjutalmat kaptak.

A noknek tilos volt látogatniuk a versenyeket (a férfiak meztelenül versenyeztek).

i. e. V. sz.

Pindarosz már kifejezetten olyan ifjakat illetett az „athlétai” jelzovel, akik a versenyszeruen uzött futó-, dobó- és ugrószámokban, valamint birkózásban és ökölvívásban szereztek dicsoséget városuknak.

i. e. II. sz.

Az i. sz. II. század második felének híres ókori orvosa, a görög származású Galenus a különleges életmódot folytató, nagy teljesítményt nyújtó versenyzoket nevezte atlétáknak. Plinius római író 9 kötetes levélgyujteménye jelzoi értelemben használta az „athletica ars” (atlétikai muvészet) kifejezést.

Középkor

A középkori Európa embereszményét megfogalmazó keresztény egyház az atlétikai tevékenységeket is ellentmondásosan értelmezte. Az antik hagyományt, mint a bunös testiség jelképét elvetette. Ugyanakkor elturte, hogy az atlétika módosult formában, mint a lovagi testnevelés eszköze, a feudális urak szórakozása és a népünnepélyek látványossága, tovább éljen. Ez a folyamat legkifejezettebben Angliában figyelheto meg.

Itáliában híressé váltak a Rómában rendezett „testaccó” versenyek. A környezo vidékekrol összegyult fiatalok négy futószámban és rúdugrásban mérkoztek egymással. Svájcban a kodobás volt a legkedveltebb versenyszám a vásár- és ünnepnapokon. A középkori életforma rendi jellege azonban nem tette lehetové, hogy az atlétika szélesebb körben, kontinentálisan elterjedjen. Akadályozta ezt a népek, nemzetek elzártsága is. Történelmi szerepe azonban mégis jelentos, mert részben átmentette a görög testkultúra vívmányait, részben pedig olyan új mozgásformákat hozott létre, amelyek beépülhettek a modern sporttevékenységbe.

1154–1192

II. Henrik angol király gyepes térséget jelölt ki a városok mellett, ahol a fiatalság futásban, ugrásban és dobásban gyakorolhatott.

1566–1625

I. Jakab király már csak a nemesség részére engedte meg az atlétikai futás, ugrás, dobás gyakorlását. A reneszánsz korában ezeket a gyepes térségeket olyannyira benépesítette a fiatalság, hogy a zsúfoltság megszüntetésére. A nemes ifjak fogadásos versenyeket rendeztek különbözo távú futásokban, távol- és rúdugrásban, ko-, farönk- és szálfadobásban. Az évszázadok során ezeknek a versenyeknek olyan hagyományai alakultak ki, hogy még ma is évenként megrendezik. A skóciai Barmoral községben gyultek össze a dicsoségre vágyó versenyzok, hogy sajátos népviseletükben megmérkozzenek egymással. A játékok jelentoségét mutatja, hogy a legfobb patrónus mindig maga az angol király volt. John Taylor skót költonek a játékról szóló, már 1600-ban közismert költeményét ma is szavalják és éneklik.

Újkor

A reneszánsz, majd a polgári forradalmak hatására a középkor hitbuzgó, önsanyargató világából kitört ifjúság élénk érdeklodéssel fordult az ókori görög kultúra felé. Bár a nép tömegeit érinto ünnepi atlétikai vetélkedoket I. Jakab betiltotta, a polgári ifjúság megismerkedett a görög testkultúrával. Ennek hatására az atlétika új fejlodésnek indult. Mezon, országúton megkezdodött a versengés, eleinte fogadásos, kihívásos, páros versenyek formájában. Legkiemelkedobb úttöroi a pedesztriánok voltak, akik a futárszolgálat mellett fogadásból, mai szemmel nézve is kituno eredményeket értek el.

1715–1810

Véglegessé vált a skóciai Barmoral játékok teljes musora, amely az alábbi versenyszámokból állt: 28 fontos ko dobása helybol és lendülettel (kb. 12,5 kg); kalapácsvetés 14, 16 és 22 font súllyal, 127 cm hosszú nyéllel; gerendahajítás; versenyfutás 700–2000 yardon; kardtánc; skót birkózás; magasugrás; távolugrás; zsákban futás; akadályfutás; rúdugrás (1895-tol).

1801

Robert Barclay kapitány 41 nap és 16 óra alatt 1000 mérföldet futott úgy, hogy minden egymást követo órában egy mérföldet tett meg, a fennmaradó idot pihenéssel, alvással töltötte.

1806

Mason ornagy Norfolkban megalapította az elso sportegyesületet. A klubtagoknak gyakorlóhelyül pedig megépítette az elso atlétikai pályát, a Necton Guildet, amelynek talaja természetesen gyepes volt. A fiatalság zöme azonban a pályán kívül gyakorolt és versenyzett. Az arnoldizmus hatására a college-okban meghonosodott, szokássá vált a sportszeru életmód.

1800-as évek eleje

Az elso hivatalos atlétika verseny Oxfordban. Megindultak az egyetemek közötti atlétikai versenyek.

1850

Az elso angol atlétikai bajnokságot 68 résztvevovel rendezték meg. Az elért eredmények szerények, de tá mpontul szolgálhatnak annak a hatalmas fejlodésnek a lemérésére, amelyet az atlétika napjainkig megtett: 440 yard 55 s; magasugrás 175,5 cm; rúdugrás 305,0 cm; súlylökés 10,52 m (213 cm-es négyzetbol); kalapácsvetés 24,50 m.

1860-as évek

Sorra alakulnak az atlétikai klubok, a klubok központjai az egyetemek.

1866

Megrendezték az elso angol atlétikai bajnokságot.

1867

Különválasztották az amatoröket és a professzionistákat.

Elkészült az elso salakborítású futópálya.

1871

Megépül az elso salakpálya New Yorkban.

Megjelent a salakhoz jobban alkalmazkodó szöges cipo.

1895

A XIX. század második felére az atlétika, kilépve az angol szigetországból, fokozatosan elterjedt az európai kontinensen, sot átkelve az óceánon, Amerikában is meghódította a fiatalokat. A századforduló végére felmerült a nemzetek közötti találkozók igénye. Megrendezték az elso nemzetek közötti atlétikai versenyt a New York AC–London AC között. A nagy becsvággyal vívott küzdelemben az újhaza csaknem megsemmisíto vereséget mért az óhazára. Néhány eredmény: 100 yard 9,8 s; 440 yard 49,0 s; 120 yard gát 15,4 s; magasugrás 197 cm; távolugrás 686 cm; súlylökés 13,23 m (a gyoztesek valamennyien amerikaiak).

1896

Jelentos fordulópont az atlétika történetében. Több lelkes sportember – élen a francia Coubertinnel – sikerre vitte az ókori olimpia felújításának gondolatát. Fáradozásuk eredményeként megrendezték Athénban az elso újkori olimpiai játékokat. A versenyek gerincét – akárcsak a múltban – itt is az atlétika képezte. A szokatlan méretu márvány stadion – a maga nemében csodálatos látvány – és laza talaja nem kedvezett ugyan az eredményeknek, de a világ figyelmét felhívta a békés összefogásra, a testkultúra fejlesztésére.

Az elért szerény eredmények tükrözik a rendezésben való járatlanságot és a földes pálya minoségét: 100 m 12 s; magasugrás 181 cm; 400 m 54,2 s; távolugrás 635 cm; 800 m 2:11,0 s; hármasugrás 13,71 m; 1500 m 4:33,2 s; rúdugrás 3,30 m; 110 gát 17,6 s; súlylökés 11,22 m; diszkoszvetés 29,15 m

1912

Megalakult Stockholmban a Nemzetközi Amator Atlétikai szövetség. A négyévenként megrendezett olimpiai játékok, a nemzeti szövetségek és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség megalakulása, az egyre szélesebb körben elterjedo nemzetek közötti találkozók újabb lendületet adtak az atlétika fejlodésének. Az észak-európai országok – Finnország, Svédország – felzárkóztak az akkori nagy atlétanemzetek – Anglia, Amerika – mellé. Az olimpiai játékokon, a nemzetközi porondon megjelentek a „színes boruek”, elsosorban az amerikai négerek és a japánok.

1920

Az atlétika fejlodését – legalábbis Európában – az I. világháború törte meg. A nagy világégés után

1920-ban rendezték meg újra az olimpiát, de olyan diszkriminációval, hogy a legyozött országok – Németország, Ausztria, Magyarország – nem vehettek részt rajta.

1920-as évek

Önálló noi nemzetközi atlétikai szövetség alakul, megszületnek az elso noi világcsúcsok (100 m/12,8 mp, 200 m/26,8 mp). A testkultúra és sport békés eszméjének, népeket, nemzeteket összefogó hatására újra találkozhattak a világ legjobbjai. A kontinentális bajnokságok tovább növelték az atlétika népszeruségét és elosegítették fejlodését. Az 1920-as évek az atlétika történetének egyik aranykorát jelentik. A versenypályákon megjeleno „fekete boru” futók, ugrók gyors egymásutánban írták át az akkor már nyilvántartott világcsúcslistát.

1928

Amszterdamban bekapcsolódtak az olimpiai versenyzésbe a noi atléták, és már az elso versenyeken – az elso olimpiájukon, késobb a kontinentális bajnokságokon is – bizonyították eredményeikkel a noi atlétika életrevalóságát.

1934

Megrendezték az elso Európa-bajnokságot.

1936

A XI. nyári olimpiai játékokon tovább szélesedett a résztvevo nemzetek és sportolók köre. A béke gondolatát Berlinben azonban már erosen beárnyékolta a „nemzeti presztízs”, a nacionalizmus megnyilvánulása is.

1939

Kitört a II. világháború, az atlétika fejlodését is visszavetette. Elmaradtak az olimpiák, az Európa-bajnokságok, a nemzetek közötti találkozók.

1948

A fasizmus leverését követoen a sokat szenvedett nemzetek csak lassan találtak magukra a sport területén is. A Londonban megrendezett olimpia szerény atlétikai eredményeivel még nem érhette el az elozoek színvonalát.

1952

Az atlétikában rejlo értékek, az atlétika népszerusége, elterjedtsége azonban újra fellendítette a sportágat. A küzdotéren megjelentek a Szovjetunió, majd a felszabadult gyarmati népek sportolói, akik felpezsdítették az atlétika vérkeringését. 1952-tol kezdve mondhatjuk, hogy az olimpiák, a kontinentális bajnokságok, az interkontinentális kupák, az UNIVERSIADE-k valóban a világ ifjúságának találkozói.

1964

Salak és muanyag keverésu pályatalaj megjelenése.

Elektromos idomérés alkalmazása

1966–67

Muanyag borítású pálya megjelenése.

1968

A magaslaton és a muanyag pályán sorra születnek a világcsúcsok Mexikóban.

Irodalom:

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 23–35.

Futások

A rövidtávfutás nemzetközi története

i. e. 3000

Dion isten tiszteletére rendezett játékokon futóverseny 600 láb távolságon.

i. e. 776-tól

Az elso 13 olimpián csak az 1 stadiontávot (régi nevén „aulos” = 192,27 méter) futották.

Több arénát építettek, melyek mérete azonos volt.

Futósávokat jelöltek ki, a szélességük 128 cm.

A futók fából vagy kobol készült rajttámlát használtak. A verseny kürtjelre kezdodött. Kiugrásért pénzbüntetés járt. Több ciklusban készültek fel a versenyzok, egy éven keresztül csak az edzéssel foglalkoztak, a korszak kiemelkedo futója volt a spártai Ladas. A gyoztesek babérkoszorút, a késobbiek során pénzjutalmat kaptak.

A noknek tilos volt látogatniuk a versenyeket (a férfiak meztelenül versenyeztek).

i. e. 724-tol

Bevezették a 2 stadiontávot is („diaulos” = 384,54 m).

i. e. 628-tól

Az ifjúsági korúaknak is rendeztek 1 stadiontávos versenyt.

A noknek „Héra játékok” néven külön rendeztek versenyeket 160,25 méteres távon.KözépkorA római testacco versenyek része a rövidtávfutás.

1806

Az elso feljegyzett idoeredmény, melyet az angol Cook futott (120 yardon 12 mp).

1808

Cook 200 yardon 20 mp (országúton, füves réten futottak).1849Reed (angol) 440 yardon 48,5 mp (pontatlan órák, gyakorlatlan idomérés).

1866

Az elso angol bajnokságon versenyszám volt a 440 yard futás (a gyoztes ideje 55 mp).

1871

Szöges cipo megjelenése.

Salakpálya megjelenése (New York).

1887

Térdelorajt (kézstart) megjelenése.

1895

Az elso nemzetközi verseny a New York AC és a London AC között (a gyoztes eredménye 100 yard 9,8 mp, 440 yard 49 mp).

1896 – Athén

Az elso újkori olimpia gyoztesének eredménye

100 m: 12 mp Burke (USA)
400 m: 54,2 mp Burke (USA)

1900 – Párizs

Az olimpiai staféta bevezetése (100–200–400–800 m).

1912 – Stockholm

Amerikai színes boru versenyzok (Craig, Reidpath) gyoztek.

1920 – Antwerpen

Paddock (USA) 100–300 yardig a világcsúcstartó.

1924 – Párizs

A futósávokat a vonalakon kívül eddig kötéllel is elválasztották.

Abrahams (GBR) 100 m/10,6 mp

Eric Liddell (SCO) 400 m

1932 – Los Angeles

Amerikai fölény alakult ki.

Tolan (USA) 100 m/10,3 mp, 200 m/21,2 mp

Carr (USA) 400 m/46,2 mp

1936 – Berlin

Owens (USA) 100 m/10,2 mp

1948 – London

Fanny Blankers Koen (HOL) 200 m/24,4 mp/4 aranyérem.

Dillard (USA) 100 m/10,3 mp

Wint (JAM) 400 m/47,2 mp

1952

Remigino (USA) 10,4 mp

Jackson (AUS) 100 m

1960 – Róma

A férfiaknál megtörik az amerikai fölény.

Hary (GER) 100 m

Berruti/200 m/ITA

A noknél a „fekete gazella” Wilma Rudolph (USA) 3 aranyérem.

1964 – Tokió

Salak és muanyag keverésu pályatalaj.

Elektromos idomérést alkalmaztak.

1966–67

Muanyag borítású pálya megjelenése.

1968 – Mexikó

A gyors muanyag pályán világcsúcsok születnek.

Hines (USA) 100 m/9,89 p video1 video2

Smith (USA) 200 m/19,78 mp

Ewans (USA) 400 m/43,86 mp

1972 – München

Borzov (USSR) 100–200 m/müncheni olimpia/I. helyezett

Noknél Stecher (GER) 100–200 m/müncheni olimpia/I. helyezett

1980

Goehr (GDR) 11,01 mp

1985

Koch (GER) 400 m/47,6 mp

1986

Goehr Marlies (1983) 10,91 mp

1988

Joyner (USA) 100 m/10,49 mp

Johnson (CAN)

1991

Lewis (USA) 100 m/9,86 mp

1992

Christie (GBR) 100 m/9,96 mp

1993

Devers (USA) 100 m/10,91 mp

1996

Johnson (USA) 200 m/19,32 mp

Bailey (CAN)

1998

Jones (USA) 100 m/10,66 mp

2004

Gatlin (USA) 9,85 mp

Campbell (JAM) 22,06 mp

2007

Powell (USA) 100 m/9,77 mp

Gay (USA) 100 m/19,76 mp

2006

Greene (USA) 6,39 mp

2008

Bolt (JAM) 6 világcsúcs 2 év alatt (9,72 mp–9,69 mp–9,58 mp–19,3 mp–19,19 mp–37,10 mp)

Shelly Ann Fraser (JAM) 10,78 mp

2010

Lemaitre (FRA) 100 m/10,11 mp

Sailer (GER) 100 m/11,09 mp

A rövidtávfutás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1865

Pesti futótársulat megalakulása, fo versenyszáma a 120 öles (227,5 m) futás.

1896

Szokolyi Alajos, 100 m – athéni olimpia, III. helyezett

1913

Mezei-Wiesner Frigyes 300 m/36,4 mp/világrekord

1920-as évek

Nemzetközi szintu rövidtávfutóink

Gero Ferenc, 100 m/10,5 mp,

Barsi Kászló, 400 m/48,3 mp

1934

Sír József, 200 m/21,5 mp/torinói Eb/II. helyezett

Sír József, 100 m/10,7 mp/torinói Eb/III. helyezett

1935

Kovács József, 300 y/30,0 mp/világrekord

Nagy Edit, 100 m/13,1 mp

1943

Bánhalmi Ferenc, 400 m/48,9 mp

1951

Gyarmati Olga, 100 m/12,3 mp

1954

Adamik Zoltán, 400 m/47,6 mp/berni Eb/III. helyezett

Kazi Aranka, 400 m/56,6 mp

1956

Goldoványi Béla, 100 m/10,6 mp

Neszmélyi Vera, 100 m/11,8 mp

1960

Munkácsi Antónia, 200 m/24,1 mp

1963

Csutorás Csaba, 100 m/10,5 mp, 200 m/21,1 mp, 400 m/46,7 mp

Kazi Olga, 400 m/54,9 mp

1966

Munkácsi Antónia, 400 m/53,9 mp/budapesti Eb/II. helyezett

1967

Nemesháziné Markó Margit, 100 m/11,5 mp

1969

Mihályfi László, 200 m/21,0 mp

1969–1972

Balogh Györgyi, 100 m/11,4 mp

Balogh Györgyi, 200 m/23,3 mp/helsinki Eb/II. helyezett

Balogh Györgyi, 400 m/52,7 mp

1973

Rózsa István, 400 m/46,7 mp

1975

Tóth Éva, 400 m/52,9 mp

1976

Gresa Lajos, 60 m/6,4 mp fedett pályás világcsúcs

Gresa Lajos, 100 m/10,3 mp

Konye Irma, 100 m/11,3 mp

1979

Orosz Irén, 200 m/23,31 mp

1980

Pál Ilona, 400 m/52,46 mp

1981

Újhelyi Sándor, 400 m/46,83 mp

1982

Újhelyi Sándor, 400 m/47,14 mp/fedett pályás Eb/II. helyezett

Nagy István, 200 m/21,41 mp/fedett pályás Eb/II. helyezett

1983

Nagy István, 200 m/20,79 mp

1984

Petrika Ibolya, 400 m/52,60 mp

1986

Menczer Gusztáv, 400 m/45,97 mp

1987

Kovács Attila, 100 m/10,09 mp, 200 m/20,11 mp

Ecsekiné Juhász Erzsébet, 100 m/11,53 mp

1989

Molnár Tamás 400 m/45,97 mp

1990

Forgács Judit, 400 m/53,02 mp/fedett pályás Eb/III. helyezett

1992–1997

Barati Éva, 100 m/11,57 mp, 200 m/23,79 mp

1998

Gyulai Miklós, 200 m/20,67 mp

Szekeres Judit, 400 m/53,08 mp

2000

Dobos Gábor, 100 m/10,21 mp

2000–2010

Petráhn Barbara, 200 m/23,73 mp, 400 m/52,05 mp

2002

Németh Roland, 100 m/10,27 mp/müncheni Eb/III. helyezett

Szabó Eniko, 100 m/11,46 mp

2003

Szeglet Zsolt, 400 m/45,67 mp

2010

Deák Nagy Marcell, 400 m/46,28 mp

Nguyen Anasztázia, 100 m/11,98 mp

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 47–50.

http://www.youtube.com/watch?v=yafsL1ZKKs8 http://www.youtube.com/watch?v=IPWkSHaflVU

http://www.youtube.com/watch?v=k63DLvCNGkA&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=u18_-87Pb6U&NR=1&feature=fvwp

http://www.youtube.com/watch?v=aU3yxIl cmhY&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=-kr_XJ9XMbM&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=YEUD_LwsDUI

http://www.youtube.com/watch?v=P8I7NMeTExU&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=RTfBClsSXRE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=4kNP1XR2AB4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=KUN60PWyn58&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=1kPacxSEqQs&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=EtB3LDzwlus&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=wyGDo8wPPy4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=54KyNxKi2EY&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=1xqXO9cj8uE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=UVS mpBLnSXY&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=zHtTJvE-ag4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=OD4OUTXvtRU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=WqgnA25yEvc&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Nu98eWfLPmc

http://www.youtube.com/watch?v=LtmTQvyzs0A&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=--lzACn0aZ8

http://www.youtube.com/watch?v=8cFV9_ISi-g&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=_MCJAc96lXs http://www.youtube.com/watch?v=FxWCZiNj5rM

http://www.youtube.com/watch?v=L8kc6MfplhE http://www.youtube.com/watch?v=qrPAXJTX-Kg

http://www.youtube.com/watch?v=MCSxLJK4_-I&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=HYJbrmGvqUY&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=ykNrODgFd_k&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Uaeo9mabCoc http://www.youtube.com/watch?v=bfb4VOOwOOI

http://www.youtube.com/watch?v=fRdrtp5YAxU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=sG4hzrN-NaY&feature=related

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

A közép- és hosszútávfutás nemzetközi története

Ókor: i. e. 776.

Az elso 13 ókori olimpián az egy stadiontávot futottak, régi nevén „aulos”-nak hívták (192,27 méter)

i. e. 724.

A 14. olimpiától a ketto stadiontáv „diaulos”, késobb a több stadiontáv a „dolichos” (7–24 stadiontáv), került bevezetésre

Középkor

A római testacco versenyek része volt a közép- és hosszútávfutás

1100-as évek vége

II. Henrik gyepes helyet jelöltetett ki gyakorlásra

1600-as évek eleje

I. Jakab csak a nemesek részére engedélyezte a testedzést

1700-as évek vége

A skót Barmoral község népi játékainak része volt a 700–2000 yardos futás

A futárszolgálatot ellátó pedesztriánok fogadásból versenyeztek, közülük többen hívatásos versenyzokké váltak

1871

Szöges cipo megjelenése

Salakpálya megjelenése (New York)

1892

Borel (FRA) 4:24/az elso világrekord

1896

Elack (AUS) 800 m/2,11 mp, 1500 m/4:33,2 p/athéni olimpiai/I. helyezett

1904

Lightbody (USA) 800 m/1:56 mp/olimpiai/I. helyezett

1908

Wilson (GBR) 1500 m/az elso 4 percen belüli eredmény

Londoni maraton

1912

Jackson (USA) 3:56,8 p/olimpiai I. helyezett

Kolehmainen (FIN) 5000 m/14:36,6 p, 10 000 m/31:20,8 p/stockholmi olimpia/I. helyezett

1924

Nurmi (FIN) 1500 m/3:52,6 p

A finn futók a napi két edzés megalapozói

Nurmi és Ritola

1928

A noi 800 méter olimpiai versenyszám lett

Filmek az amsterdami olimpiáról (Ritola, Nurmi/FIN

1930

Boston maraton

1936

Berlini maraton

1939

A németek kialakították a résztávos edzésmódszert

Harbig (GER) 800 m/1:46,6 p

1940-es évek

A svédek bevezették a fartlek-módszert

Hagg (SWE) 1500 m/3:43,0 p, 5000 m/13:58,5 p

1950-es évek

A csehek növelték a résztávok számát és idejét, csökkentették a pihenoidot.

Zatopek (CZE) 5000 m/14:06,6 p/10 000 m/28:54 p, maraton/2:23:03,2 p londoni olimpia/3-szoros I. helyezett (5000 m, 10 000 m, marathon) video1 video2

1956

Kuc (URS) 5000 m/13:35,0 p

1955–1956

Iglói Mihály vezetésével a magyarok továbbfejlesztették az intervallumos módszert, 1500 métertol 10 000 méterig minden világcsúcsot megdöntöttek

Iharos (HUN) 1500 m/3:40,8 p

Tábori (HUN) 1500 m/3:40,8 p

Rózsavölgyi (HUN) 3:40,6 p

1960

Bikila (ETH) maraton

1960-as évek

Lidiard (NZL) edzo kidolgozta a maratoni edzésmódszert

1965

Clark (AUS) 10 000 m/27:39,4 p

1972 és 1976

Viren (FIN) 5000 m/13:24,77 p, 10 000 m/27:40,40 p/müncheni és montreáli olimpia/2-2-szeres I. helyezett

1986

Kristiansen (NOR) noi 5000 m/14:37,33 p

1995

Ribeiro (POR) noi 5000 m/14:36,45 p

1998

Gebrselassie (ETH) 5000 m/12:39,36 p

Gebrselassie (ETH)–Tergat (KEN)

2000

Szabó (ROM) noi 5000 m/14:40,80 p olimpiai I. helyezett

2004

Hicham El Guerrouj/3:34,19 p

2005

Bekele (ETH) 10 000 m/26:17,53p/világrekord

2007

Legath (USA) 5000 m/13:45,87 p

Defar (ETH) 10 000 m/14:57,91 p

Osakai maraton/2:15:58 p

2008

Dibaba (ETH) noi 5000 m/14:11,15 p/világrekord

Bekele (ETH) 5000 m/13:00,76 p

2010

Dibaba (ETH) 2mérföld/9:12,23 p

Lewamdowski (POL) 800 m/1:47,08 p

A közép- és hosszútávfutás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1896

Dáni Nándor (800 m) 2:11,8 mp/athéni olimpiai/II. helyezett

Kellner Gyula (maraton) 3:06:35 p/athéni olimpia/III. helyezett

1900

Speidl Zoltán (800 m) olimpiai V. helyezett

1908

Bodor Ödön (800 m) 1:56,6 p/londoni olimpia/IV. helyezett

1913

Rajz Ferenc 500 m/1:07,6 mp/világrekord

1930-as évek

Kelen János edzo versenyzoinél a finnekhez hasonlóan bevezeti a napi két edzést.

1934

Szabó Miklós (800 m) 1:52,0 mp/Eb I. helyezett

Szabó Miklós (1500 m) 3:55,2 mp/Eb II. helyezett

1936

Szabó Miklós (2000 m) 5:20,4 mp/világrekord

1937

Szabó Miklós (2 mérföld) 8:56,0 mp/világrekord

1941

Csaplár András (20 000 m) 1:03:01,2 mp/világrekord

1946

Czaplár András dr. (10 000 m) 30:35,4 p/Eb III. helyezett

Fekete Ilona (800 m) 2:24,9 p

1951

Bácskai-Bleha Anna (800 m) 2:18,5 p

1954

Szentgáli Lajos (800 m) 1:47,1 mp/Eb I. helyezett

Kovács József (10 000 m) 29:25,8 mp/Eb II. helyezett

Kazi Aranka (880 yard) 2:11,6 p/világrekord

1955

Rózsavölgyi István (1000 m) 2,19 mp/világrekord

Tábori László (1500 m) 4:40,8/világrekord

Iharos Sándor (3000 m) 7:55,6/világrekord

Iharos Sándor (5000 m) 13:40,6/világrekord

1956

Iharos Sándor (1500 m) 4:40,6 p/világrekord

Iharos Sándor (10 000 m) 28:42,8 p/világrekord

1956

Rózsavölgyi István (2000 m) 5:02,2 mp/világrekord

1956

Kovács József (10 000 m) 28:52,4 mp/melbourne-i olimpia/II. helyezett

1957

Kazi Aranka (800 m) 2:08,6 p

1960

Rózsavölgyi István (1500 m) római olimpia/III. helyezett

1962

Kazi Olga (800 m) 2:05,0 p/Eb III. helyezett

1964

Szabóné Nagy Zsuzsa (800 m) 2:03,5 p/tokiói olimpia/IV. helyezett

1966

Mecser Lajos (10 000 m) 28:27,0 p/Eb II. helyezett

Tóth Gyula (maraton) 2:22:02,2 p/olimpiai III. helyezett

Szabóné Nagy Zsuzsa (800 m) 2:03,1 p/Eb II. helyezett

1972

Kulcsár Magdolna (800 m) 2:03.1p

Ligetkutiné Szenteleki Sára (1500 m) 4:17.7 p

1974

Zsinka András (800 m) 1:48,5 p/fedett pályás Eb II. helyezett

1977

Zemen János (1500 m) 3:46,6 p/fedett pályás Eb III. helyezett

1978

Lipcsei Irén (800 m) 2:01.5 p

Lázár Magdolna (1500 m) 4:11.1 p

1979

Paróczai András (800 m) 1:48,2 p/fedett pályás Eb III. helyezett

1980

Paróczai András (800 m) 1:50,3 p/fedett pályás Eb II. helyezett

1981

Wéninger Katalin (800 m) 2:01,69 p, (1500 m) 4:11,79 p

1985

Szabó Karolin (10 000 m) 32:45,7 p

1986

Verébné Fazekas Erika (5000 m) 15:38,93 p

Szabó Karolin (10 000 m) 32:07,64 p, (maraton) 2:30,30 p

1988

Urbanik Sándor (5000 m gyaloglás) 18:45,91 p

Rácz Katalin (1500 m) 4:12,14 p

1989

Szabó Erzsébet (800 m) 2:03,67 p

Rácz Katalin (1500 m) 4:12,41 p

1995

Káldi Zoltán (10 000 m) 29:05,3 p

1998

Varga Judit (800 m) 2:03,81 p/fedett pályás Eb III. helyezett

2000

Korányi Balázs (800 m) 1:48,42 p/fedett pályás Eb III. helyezett

2001

Földingné Nagy Judit (maraton) 2:39:02 p

2002

Kálovics Anikó (5000 m) 15:56,0 p

2005

Papp Krisztina (1500 m) 4:12,26 p

2010

Minczér Albert (10 000 m) 29:53,54 p

Kálovics Anikó (10 000 m) 32:33,41 p

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 67–70.

http://www.youtube.com/watch?v=HUpW6blZLyQ&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=ej_OSWREUyo

http://www.youtube.com/watch?v=x2GR-v0umo4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=ej_OSWREUyo&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=LoFC3ibJXTw&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=PUN9WrzutFU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=L_ojRWiN0Dg&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=XdYHCSAMDr4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=nQmqEIYI-GU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=1H_JzBVqkuI&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Vnyx06yjhU4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=5D56ZAvcxN0&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=tsJYzZ1I8pw&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=X9xYkF5As2w&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=z-sHYX3-c1U&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=Sa7STALJbmM&feature=fvw

http://www.youtube.com/watch?v=PStN-Vj5hpY

http://www.youtube.com/watch?v=ui4VMaZ-kXY

http://www.youtube.com/watch?v=IzLSu8bvkLY

http://www.youtube.com/watch?v=9ZtkNWR4DS4&feature=fvw

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

A váltófutás nemzetközi története

Ókorban

Fáklyafutásnál (futárszolgálat) a fáklyákat átadták a következo futónak.

Középkor

Staféta: az olasz „staffa” (kengyel) szóból ered, a futárok idonként lovat és kengyelt váltottak.

1890-es évek

Megjelennek a váltóversenyek:

a távok hossza és a résztvevok száma még változó volt,
érintéssel, zászló- és botátadással kísérleteztek,
egyhelyben állva kellett várni a botot, ezért néha ütköztek a futók.

1908

Felveszik az olimpia versenyszámai közé a stafétaversenyt, melynek távja 200–200–400–800 méter volt (I. helyezett: USA/3:29,4 p).

1912

Versenyszám lett az olimpián a 4 × 100 és a 4 × 400 méteres futás, jelenleg is ezeket futják a versenyeken (I. helyezett: GBR (4 × 100 m) 42,4 mp).

Az ütközések elkerülése miatt a botot repülorajttal vették át a futók.

20 méteres váltózónát jelöltek ki

1924

USA/4 × 100 m/41,0 mp/párizsi olimpia/I. helyezett

1936

USA/4 × 100 m/39,2 mp/berlini olimpia/I. helyezett

1948

London (HOL) noi 4 × 100 m/47,5 mp

http://www.youtube.com/watch?v=Uaeo9mabCoc

London/férfi 1600 m váltó (USA) 3:10,4 p

http://www.youtube.com/watch?v=dG57AAtkvls

1962

A repülováltás távját (ráfutás a váltózónára) váltózóna elott 10 méterrel meghosszabbították

Az elováltást is szabálytalannak minosítik.

1964

Tokyo (USA) férfi 4 × 100 m

1968

Mexico (USA) noi 4 × 100 m/42,8 mp

1972

München (USA) férfi 4 × 100 m/38,19 mp

1976

Montreal (USA) férfi 100 m

1985

(DDR) noi 4 × 100 m/41,37 mp/világrekord

1987

Róma (DDR) noi 4 × 400 m/3:18,63 p

1992

Barcelona/férfi 4 × 400 m/2:55,74 p/világrekord

2000

Sidney (USA) férfi 4 × 100 m/37,61 mp

2004

Athén (GBR) férfi 4 × 100 m/38,9 mp

Athén/

2008

Peking (USA) noi 4 × 100 m/42,31 mp

Peking (USA) noi 4 × 400 m/3:18,55 p

Peking (JAM) férfi 4 × 100 m/37,10 mp

Peking (USA) férfi 4 × 400 m/2:55,39 p

2009

Berlin (USA) férfi 4 × 400 m/2:57,86 p

Berlin (USA) noi 4 × 400 m/3:17,83 p

2010

Barcelona (FRA) férfi 4 × 100 m/38,11 mp

Barcelona (UKR) noi 4 × 100 m/42,29 mp

Barcelona (RUS) férfi 4 × 400 m/3:02,14 p

A váltófutás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1908

Simon, Wiesner, Nagy, Bodor (200–200–400–800 m) 3:32.5 p/olimpia/III. helyezett

1919

A magyar bajnokságok versenyszámai ebben az idoben:

5 × 100, 5 × 400, 5 × 500 méter

1922

A futók áttértek a négytagú váltószámokra

1924

Rózsehegyi, Muskát, Kurunczi, Gero (4 × 100 m váltó) 42,0 mp/párizsi olimpia/IV. helyezett

1932

Kresz Margit, Genersich Gabriella, Csermák Teréz, Kael Anna (TFSC) 53,2 mp

1934

Forgács László, Kovács József, Sír József, Gyenes Gyula (4 × 100 m váltó) 41,4 mp/Eb III. helyezett

1948

Tima, Barta, Csányi, Goldoványi (4 × 100 m váltó) 41,6 mp/londoni olimpia/IV. helyezett

1949

A közepesnek mondható 100 méteres egyéni eredmények mellett a váltótechnika tökélesítésével értek el eredményeket.

A magyar váltó a világranglista élén állt/40,7 mp.

1952

A „villámikrek” Zarándi, Varasdi, Csányi, Goldoványi (4 × 100 m váltó) 40.5 mp/helsinki olimpia/III. helyezett

1953

Garay Sándor, Béres Ernö, Rózsavölgyi István, Iharos Sándor/5:29,2 p/világrekord

1954

Zarándi, Varasdi, Csányi, Goldoványi (4 × 100 m váltó) 40,6 mp Eb I. helyezett

Magyar válogatott (880 yard) 6:32.6 p világrekord

Tábori László, Mikes Ferenc, Rózsavölgyi István, Iharos Sándor (4 × 1500 m) 15:21,2 p/világrekord

Bácskai Anna, Oros Ágnes, Kazi Aranka (3 × 880 yard) 6:36,2/világrekord (1954 július 21.)

Orbán Irén, Dénes Ida, Greminger Jánosné, Neszmélyi Vera (DSE) 4 × 100 m/48,0 mp

1955

Mikes Ferenc, Tábori László, Rózsavölgyi István, Iharos Sándor (4 × 1500 m) 15:14,8 p/világrekord

1959

Kovács Lajos, Szekeres Béla, Iharos Sándor, Rózsavölgyi István (4 × 1 mérföld) 16:25,2 p/világrekord

1963

Heldt Erzsébet, Orbán Irén, Németh Ida, Kispálné Skultéty Eta (UDSC) 47,9 mp

1971

Pusztai Éva, Nemesháziné Markó Margit, Balogh Györgyi, Papp Attiláné (VASAS) 45,9 mp

1975

Balogh Györgyi, Szabó Jánosné, Sebok Klára, Siska Xénia (VASAS) 45,9 mp

1986

Hobinka Zsolt, Karaffa László, Karlik Pál, Tatár István (BHSE) 4 × 100 m/39,01 mp

1988

Barati Éva, Balázs Éva, Konye Irma, Gazdag Zsuzsa (BHSE) 45,57 mp

1998

Steinmetz Éva, Lorincz Krisztina, Barati Éva, Vaszi Tünde (BHSE) 45,63 mp

2000

Nyilasi Péter, Kilvinger Attila, Dombi Zétény, Bédi Tibor (4 × 400 m váltó) 3:09.35 p/ fedett pályás Eb/III. helyezett

2010

Szabó László, Pauer Géza, Gyömbér Zoltán, Pásztor Gábor (FTC) 41,87 mp

Bartha Zsóka, Varga Bianka, Schmelcz Fanni, Nguyen Anasztázia (BHSE) 45,99 mp

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 78–79.

http://www.youtube.com/watch?v=mh-YLy_wnrc

http://www.youtube.com/watch?v=vGzFfQwWoQ8

http://www.youtube.com/watch?v=pVpl6RwpMNM

http://www.youtube.com/watch?v=cETQwJ9N5D0&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=EWcZoNqbX6g

http://www.youtube.com/watch?v=YnYRKIBXJLg&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=nt38AsO7eXQ

http://www.youtube.com/watch?v=sX9cuIII1Ss&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=si5seEjRQrQ

http://www.youtube.com/watch?v=lo_a_G2o_Lw&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=cfo2C6a906E&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=_KIlkrVZb-g&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=59g3xbZ-3sQ

http://www.youtube.com/watch?v=eW7Fd5hQMm4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=gqgYz8i_PIg&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=oz7QK1rKPsQ

http://www.youtube.com/watch?v=NV70hFUxWuk

http://www.youtube.com/watch?v=0_bORU1R2U0&feature=related

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

A gátfutás nemzetközi története

1837–1838

Angliában már voltak egyetemek közötti versenyek.

A gátak osei a különbözo magasságú sövények, kerítések, rögzített akadályok voltak.

A gátfutás az akadályfutásból fejlodött ki, a versenyek eleinte füves területen folytak.

1860-as évek

A gátak nem, vagy nehezen dönthetok, sérülésveszélyesek voltak.

Óangol stílusú technika (közelrol ugrásszeru elrugaszkodás, hajlított térddel való lendítés, függoleges, elcsavarodott törzs, rövid és magas súlyponti pálya).

Az eredmények összehasonlíthatósága és az egységes mérés érdekében elkezdték építeni a körkörös atlétikai pályákat.

1871

Szöges cipo megjelenése.

Salakos pálya megjelenése (New York).

1890-es évek

Kraenzlein (USA) kialakította a modern gátvétel alapjait (nyújtott térddel való lendítés, eloredöntött törzs, „gátülés” a gát felett, a rálépés távolságát növelte (180 cm), a lelépését csökkentette (160 cm).

A versenyek távjai általában 120 yardon (gátmagasság 106,7 cm) és 440 yardon (gátmagasság 91,4 cm).

1895

Az elso nemzetközi verseny a New York AC és a London AC között (a gyoztes eredménye 100 yard gát 15,4 mp).

1896

Az elso újkori olimpia gyoztesének eredménye 110 gát: 17,6 mp.

1904

Az olimpián a férfi 400 m gáton még csak 76,2 cm volt a gátmagasság.

1919–1963

A 200 m gátfutás idoszaka.

1919

Hoffer Béla (400 m gát) 59,4 mp/a 400 m gátfutás elso bajnoka.

1920-as évek

Bevezették az egy irányba döntheto gátakat, így csökkent a sérülésveszély, gazdaságosabbá válhatott a technika.

Megjelenik a noi gátfutás, a gátak magassága (61–75 cm között) és a gáttávolságok(4–6–8 gáttal) még változóak.

1921

Meghatározták a gáttávolságokat.

1926

A noi gátfutás távját 80 méterben határozták meg.

1928

Megjelentek az állítható fémgátak.

1930-as évek

Bevezették a könnyen billeno fémgátakat (a „hintaló” talpú és a felso részen billeno)

A mai modern technikát Thomson (CAN) és Towns (USA) alkalmazta eloször.

1932

A noi gátfutás is olimpiai szám lett.

1934

Hardin (USA) 400 m gát/50,6 mp

1935

Owens (USA) 200 m gát/22,6 mp

1936

Towns (USA) 13,7 mp

Berlini olimpia

1939

Testoni (ITA) noi 80 m gát/11,3 mp

1948

Fanny Blankers Koen (HOL) 80 m gát/11,2 mp (4-szeres olimpiai bajnok)

1950-es évek

A noi gátfutók egymás után érték el a világcsúcsokat.

Strickland (AUS) 80 m gát/10,9 mp

Jermolenko (URS) 80 m gát/10,8 mp

Gastl (BRD) 80 m gát/10,6 mp

1953

Litujev (USR) 400 m gát/50,4 mp (elsoként 13 lépéssel a gátak között)

A gáttechnika javítása mellett foként a futóteljesítmény javítására törekedtek a futók.

1956

Olimpia 80 m gátfutás

1958

Davis (USA) 400 m gát/49,2 mp

1968

Korsakova (USSR) 80 m gát/10,2 mp

Hemery (USA) 400 m gát/48,1 mp

1969

A noi gátfutás eddigi távját 80 méterrol 100 méterre hosszabbították, a gátak számát a férfiakéhoz hasonlóan 10-re emelték.

1972

Akii-Bua (USA) 400 m gát/47,82 mp

1973

Milburn (USA) 110gát/13,2 mp

1974

Bevezetik a noi 400 m gátfutást, magassága 76,2 cm, a többi távolság megegyezik a férfiakéval.

Kacperczik (POL) noi 400 m gát/56,51 mp

1975

Drut (FRA) 110 m gát/13,0 mp

1976

Rabsztyn (POL) noi 100 m gát/12,48 mp

1977

Moses (USA) 400 m gát/47,45 mp

1978

Makajeva (USSR) noi 400 m gát/54,78 mp

1981

Nehemiah (USA) 110 m gát/12,92 mp

1983

Moses (USA) 400 m gát/47,02 mp

1984

Brisco-Hooks (USA) 400 m gát/1984

1986

Stepanova (RUS) noi 400 m gát/52,94 mp

1992

Young (USA) 400 m gát/46,78 mp/világrekord

Devers (USA) 100 m gát

2003

Pechonkina (RUS) noi 400 m gát/52,34 mp/világrekord

2004

Hayes (USA) 100 m gát

2007

Xiang (CHI) 110 m gát

2008

Robles (CUB) 110 m gát/12,87 mp/világrekord

Kallur (SWE) noi 60 m gát/világrekord

2009

Walker (JAM) noi 400 m gát/2009

2010

Barcelona/Eb/110 m gát dönto

A gátfutás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1863

Akadály- és gátfutó versenyeket rendeztek Pozsonyban.

1965

Az elso hazai hivatalos atlétikai versenyen szerepelt a 120 yardos (10 gát) gátfutás.

1875

Az elso hazai hivatalos atlétikai versenyen volt 120 yardos gátfutás.

1890-es évek

Réti Pál az óangol stílus képviseloje.

Szokolyi Alajos (110 m gát) 17,6 mp az elso hivatalos országos csúcstartó.

1896

Szokolyi Alajos (110 m gát) athéni olimpián indult.

1901–1914

A 120 yardos gátfutás idoszaka, 1915-tol már csak 110 m gáton versenyeztek.

Vargha Pál (120 yard gát) 18,6 mp/az elso bajnok.

Solymár Károly (120 yard gát) 15,8 mp/az utolsó bajnok/1914.

1910-es évek

Kovács Nándor (120 yard gát) 16,8 mp és Solymár Károly (120 yard gát) 15,4 mp meghonosították Kraenzlein technikáját.

1915

Solymár Károly (110 m gát) 16,2 mp/az elso 110 m gát bajnoka.

1919–1963

A 200 m gátfutás idoszaka.

Helfer Béla (200 m gát) 27,8 mp/az elso bajnok.

Csányi Zoltán (200 m gát) 24,1 mp/az utolsó bajnok/1963.

1919

Hoffer Béla (400 m gát) 59,4 mp/az elso bajnok.

1930

Somfay Elemér (200 m gát) 25,4 mp

1933

A magyar bajnokság versenyszáma lett a 80 m gátfutás.

Vértessy Katalin (80 m gát) 12,5 mp

1934

Kovács József (110 m gát) 14,8 mp/Eb/I. helyezett

Kovács József (200 m gát) 23,7 mp

1938

Kovács József (400 m gát) 53,3 mp/Eb/II. helyezett

1942

Hidas Ödön (110 m gát) 14,8 mp

1948

Lombos Dezso (400 m gát) 54,8 mp

1950-es évek

Gyarmati Olga (80 m gát) 11,2 mp

Reczetár Imre (110 m gát) 14,7 mp

1952

Lippay Antal (400 m gát) 52,8 mp

1958

Somogyi Nándorné (80 m gát) 11,3 mp

1963

Csányi Zoltán (110 m gát) 14.6 mp/a 200 m gát utolsó bajnoka

1966

Oros Ferenc (400 m gát) 53.2 mp

1968

Mélykuti Béla (110 m gát) 14,1 mp

Balogh Györgyi (80 m gát) 11,2 mp/az utolsó 80 m gát bajnoka

1969

Kiss Mária (200 m gát) 28,3 mp

Tóth Gyuláné (100 m gát) 14,3 mp/az elso 100 m gát bajnoka

Ringhoffer Zsolt (400 m gát) 51,7 mp

1974

Árva István (400 m gát) 50,8 mp

Bruzsenyák Ilona (100 m gát) 13,1 mp

1976

Milassin Lóránd (110 m gát) 13,8 mp

1979

Mohácsi Éva (400 m gát) 57,30 mp

1986

Siska Xénia (100 m gát) 12,92 mp

1984

Bakos György (60 m gát) 7,75 mp/fedett pályás Eb/II. helyezett

Szalai József (400 m gát) 50,59 mp

1985

Bakos György (60 m gát) 7,60 mp/fedett pályás Eb/I. helyezett

1986

Simon Balla István (400 m gát) 49,62 mp

Siska Xénia (100 m gát) 12,92 mp

1987

Szopori Erika (400 m gát) 56,90 mp

1989

Palombi Margit (100 m gát) 13,48 mp

Antók Zsófia (400 m gát) 58,39 mp

1996

Kovács Dusán (400 m gát) 49,88 mp

1997

Szekeres Judit (400 m gát) 56,65 mp

Kovács Dusán (400 m gát) 49,38 mp

1999Bálint Zita (100 m gát) 13,4 mp

2000

Csillag Levente (110 m gát) 13,58 mp

2002

Vári Edit (100 m gát) 13,22 mp

2005

Dezso Ákos (400 m gát) 50,0 mp

2007

Vári Edit (100 m gát) 13,28 mp

2010

Kiss Dániel (110 m gát) 13,39 mp/barcelonai Eb/III. helyezett

Koroknai Tibor (400 m gát) 52,26 mp

Juhász Fanni (100 m gát) 13,80 mp

Farsang Evelin (400 m gát) 61,37 mp

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 87–90.

http://www.youtube.com/watch?v=1CzF0ZXc7A0&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=icD7fJTIEnk&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=Uaeo9mabCoc

http://www.youtube.com/watch?v=M1Bbq_ABNfQ

http://www.youtube.com/watch?v=yE4vFj2Xdcc

http://www.youtube.com/watch?v=p-WW8oa4hm0&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Ku_A2mM9yao

http://www.youtube.com/watch?v=31ivI3djjsw

http://www.youtube.com/watch?v=Cusv0cgqgY8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=dH_6YE8TNrQ

http://www.youtube.com/watch?v=bIPwHFvINVk&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=vxAqMZ2W7rs&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=TjLyrlEbNv0&feature=channel

http://www.youtube.com/watch?v=3T_3Rged1ck&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=dVzU_2Jve4I

http://www.youtube.com/watch?v=-817A37IhLE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=gRF6XyzeoaE&feature=channel

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

Az akadályfutás nemzetközi története

1900-as évek eleje

Még nem volt egységes az akadályok mérete, helye, a távja, sok helyen a mezei futás része volt. Elmozdíthatatlan akadályokat, különbözo helyeken levo vizesárkokat kellett a versenyzoknek legyozniük. Általában 2500 és 4000 méter között volt a verseny távja.

1920

Eloször szerepel az olimpia musorán a 3000 m akadályfutás.

A legjobb eredmény 10:00,4 p.

1920–40-as évek

Foként a finn futók jeleskedtek a versenyeken (Ritola, Nurmi, Iso-Hollo).

1948

Londoni olimpián hármas finn siker született.

Megjelennek a csak akadályfutásra specializálódó futók.

1952

Ashenfelter (USA) 8:45,4 p/az elso 9 percen belüli futó

1954

Rozsnyói (HUN) Bern/8:49,6 p/az elso hivatalos világcsúcs tulajdonosa.

Szabályban rögzítették a pályán a vizesárok helyét.

Rozsnyói (HUN) 8:49,6 p/berni Eb/I. helyezett

1950-es évek

Teret hódít a gátazáshoz hasonló akadályvétel.

Az eredményességben megjelentek a szovjet és a lengyel versenyzok (Rzsiscsin, Chromik, Krzyszkowiak).

1964

Roelants (BEL) futott eloször 8:30 percen belül

1968

Biwott (KEN) sajátos technikával átugrotta a vizesárkot.

1972

Gerderud (SWE)

1976

Malinowski (POL) és Gerderud (SWE) párharcából a világcsúcs 8:10 alá szorult.

1978

Rono (KEN)

1984

Olimpiai férfi dönto

1992

Kiptanui (KEN) 8:02,08 p

2007

Kemboi (KEN)

Weidlinger (AUT)

2008

Kiproto (KEN) 8:10,34 p

2009

Berlin

Az akadályfutás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1954

Rozsnyói (HUN) Bern/8:49,6 p/az elso hivatalos világcsúcs tulajdonosa.

Rozsnyói (HUN) 8:49,6 p/berni Eb/I. helyezett

1967

Jóni István/8:32,06 p

2002

Tóth Lívia/9:50,26 p az elso bajnok

2006

Erdélyi Eszter

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 112–113.

http://www.youtube.com/watch?v=P74DINxsh-M

http://www.youtube.com/watch?v=3cLGZHe4UmE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Qe6DoB8_aI4

http://www.youtube.com/watch?v=X9jsmDJMJaI&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=SfzNT6-tl1A

http://www.youtube.com/watch?v=fWfKWNnUnZU&feature=channel

http://www.youtube.com/watch?v=g_s6ahuPCwQ

http://www.youtube.com/watch?v=hk_TgtS2qHY&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=K5Tz4pSPsN0&feature=related

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

Gyaloglás

A gyaloglás nemzetközi története

1700-as évek

A pedesztrianizmus magába foglalta a „versenyjárást”, melynek szabályai voltak (az egyik láb mindig legyen a földön, a sarok a lábujjnál elobb érjen a talajra).

A többnyire fogadásos versenyeken versenybírók ügyeltek a szabályok betartására.

Megjelentek az elso gyalogló szakkönyvek.

1896

Az olimpián szerepelt a 3000 m gyaloglás, de a sorozatos szabálytalanságok miatt nem hirdettek eredményt.

1908

A londoni olimpia óta különbözo távokon, de folyamatosan versenyszám a gyaloglás (3000 m, 10 000 m, 20 000 m, 30 000 m, 50 000 m).

1931

Campeonato EEUU de 50 km marcha

1936

Coney Island Race Walk

1945

Eastleigh Victory 50 km Walk

1948

Mikaelsson (SWE) 10 km/45:13,2 p

1950-es évek

Megjelent a hajlítottlábas technika, melyet gazdaságtalansága miatt késobb elhagytak.

1956

A 20 km és az 50 km-es gyaloglás maradt a versenytáv.

Spirin (USSR)

1960

Római olimpia/50 km

1961-tol

Lugano Kupa rendezése.

1964

Tokiói olimpia/50 km

1970-es évek

Elsosorban a keletnémet és mexikói versenyzok kerültek a világ élvonalába.

1976

A montreáli olimpián csak 20 km-en rendeztek versenyt.

1987

IAAF World Cup of Walking

1992

2010

A gyaloglás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1904–1924

A férfi 30 km-es gyaloglás idoszaka

Peto Márton (30 km) 3:06:13 p/az elso 30 km-es bajnok

Hajdú Miklós (30 km) 3:01:21,3 p/az utolsó 30 km-es bajnok

1909–1954

A férfi 10 km gyaloglás idoszaka

Szablár Péter/53:14,2 p/az elso 10 km-es bajnok

Kun Sándor/46:00,8 p/az utolsó 10 km-es bajnok

1919–1923

A 3 km gyaloglás idoszaka

Szablár Péter/14:51,6 p/az elso 3 km-es bajnok

Hóra Ferenc/14:37,7 p/az utolsó 3 km-es bajnok

1935

Jánosi Rezso (50 km) 5:03:13 p/az elso 50 km-es bajnok

1952

Róka Antal (50 km) 4:31:27,2 p/helsinli olimpia/III. helyezett

Róka Antal (50 km) 4:31:21,6 p/Budapest/világrekord

1954

Róka Antal (50 km) 4:31:32,2 p/berni Eb III. helyezett

1955

Rácz Zoltán (20 km) 1:34:57,4 p/az elso 20 km-es bajnok

1963

Havasi István (50 km) Lugano Kupa/I. helyezett

1965

Kiss Antal (50 km) Lugano Kupa/II. helyezett

1966

Havasi István (50 km) 4:27:54,6 p

1968

Kiss Antal (50 km) mexikói olimpia/II. helyezett

1971

Dalmati János (50 km) 4:19:26.6 p

1980

Sátor László (50 km) 4:02:44 p

1984

Alföldi Andrea (10 km) 55:43 p/az elso bajnok

1987

Veréb Rudolf (50 km) 3:57:32 p

1988

Urbanik Sándor (5000 m) 18:45.91 p/budapesti fedett pályás Eb III. helyezett

1990

Urbanikné Rosza Mária (10 km) 45:08 p

Sátor László (50 km) 3:51:06 p

1994

Dudás Gyula (50 km) 3:55:23 p

1995

Ilyés Ildikó (20 km) 1:39:39 p/az elso bajnok

1997

Szebenszky Anikó (10 km) 43:50 p

1999

Urbanikné Rosza Mária (20 km) 1:31:05 p

2000

Czukor Zoltán (50 km) 3:55:48 p

2001

Urbanik Sándor (50 km) 3:48:41 p

2002

Füsti Edina (10 km) 46:40 p

2008

Füsti Edina (20 km) 1:36:59 p

2010

Madarász Viktória (20 km) 1:37:30 p

Helebrandt Máté (20 km) 1:27:17 p

Novák László (50 km) 4:21:16 p

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 116–117.

http://www.youtube.com/watch?v=9lz0W7OJdgE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=N3Pyyg7EB1U&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=7fPSJOs9jXU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=-RDVFe6b_og

http://www.youtube.com/watch?v=mU0n-Dqf mps

http://www.youtube.com/watch?v=5ahc-Ra-PM8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=gfbDrn9RPdE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=X5gNG9jig0c&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=OptSPHQh7xc&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=RVOxy4 × Qe24&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Lv-dQYesXTc&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=3rmxHf9XSLI&feature=related

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

Ugrások

A távolugrás nemzetközi története

Ókori görög olimpiák

(i. e. 400 körül)

Szerepelt a helybol, a nekifutásból és mélybe ugrás.

Kézi lendítoeszközök (halter) használata.

http://en.wikipedia.org/wiki/Halteres_(ancient_Greece)

Emelvényrol (batir) elugrás.

Az ugrások hossza az elugróvonaltól a sarok nyomáig számított.

A leérkezés helyének fellazítása.

Egyik versenyszáma volt a pentatlonnak. KözépkorA népi játékokon foként lendületbol, nekifutással ugrottak.

1700-as évek vége

A skót Barmoral község népi játékainak része a távolugrás.

1800-as évek második fele

Szabályok kialakítása, melyek lehetové tették az eredmények összehasonlítását.

Ugrottak helybol és lendületszerzésbol is.

Az ugrások hosszát az elugróvonaltól a sarok nyomáig mérték.

1865

595 cm a legjobb eredmény.

1868

Gosvellem (GBR) 640 cm

1874

Leim (IRL) 705 cm

1886

Az elugrógerenda megjelenése (USA) biztos elugrást eredményezett, az ugráseredmények. javultak

A 3+3 kísérlet bevezetése

1895

Az elso nemzetközi verseny a New York AC és a London AC között (a gyoztes eredménye 686 cm).

1896

Az elso távolugró olimpiai bajnok Clark (USA) 635 cm.

1900

Guggoló technika Prinstein (USA) 750 cm.

1901

Az elugrógerenda bevezetése a leérkezo hely elott.1920Az elugrás és a leérkezés helye egy szintre került.

Homorító technika Pettersson (SWE) 731 cm.

1921

Lépo technika Gourdin (USA) 769 cm.

1924

Ollózó technika DeHart Hubbard (USA)

Az elso helybol ugrás olimpiai bajnoka Ewry (USA) 321 cm

1930

12 mm emelt nyomjelzo az elugróvonal mellett.

1935

Owens (USA) 813 cm/ollózó technikával túljutott a 8 méteren

1948

Nekifutó pálya és a belépést jelzo plasztilin csík kialakítása.

Noi távolugrás mint versenyszám eloször szerepel az olimpián.

Gyarmati Olga olimpiai bajnok/569 cm

1952

Biffle (USA) 757 cm

1960

Másfél olló „hitch-kick” technika megjelenése Boston (USA) 835 cm.

1968

Beamon (USA) 890 cm a mexikói olimpián

1980

2,5 ollózó technika Myriks (USA) 874 cm

1987

Emmijan (USSR) 886 cm

1988

Lewis (USA) 876 cm

Chistyakova (RUS) 752 cm/világrekord

1990

Pedroso (CUB) 870 cm

Dreschler (GDR) 730 cm

1991

Powell (USA) 895 cm

1992

Joyner (USA)

1999

Fiona May (ITA) 7,11 m

2006

Gomes (POR) 679 cm

2007

Howe (ITA) 847 cm, Phillips (USA) 830 cm, Saladino (PAN) 857 cm

2008

Maggi (BRA) 704 cm, Lebedeva (RUS) 703 cm, Okagbare (NGR) 691 cm

Johnson (GBR)

Kappler (GER) 663 cm, Johnson (GBR) 681 cm, Kolchanova (RUS) 704 cm

2010

Sdiri (FRA) 820 cm

Gomis (FRA) 824 cm

A távolugrás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1875

A férfiak tornász dobbantóról ugrottak.

1894

Az ugrás hosszát az elugrás helyétol mérték.

1897

Zachár István (599 cm) az elso hazai országos csúcs.

1910

Kovács György/710 cm

1928

Lukács Éva/489 cm/az elso noi országos csúcs.

1930-as évekBalogh Lajos/730 cm

Koltai Henrik/743 cm

Gyuricza István/751 cm

1932

Káel Anna/492 cm, az elso országos bajnok.

1937

Csák Ibolya/511 cm (1936-ban magasugró olimpiai bajnok).

1940

Tolnai Ilona/554 cm

1947

Fekete Ilona/555 cm

1948

Gyarmati Olga/569,5 cm/londoni olimpia/I. helyezett

1948–1956

Gyarmati Olga 8 bajnoki címet szerzett

1950–1959

Földessy Ödön 9 bajnoki címet szerzett

1952

Földessy Ödön/730 cm/helsinki olimpia/III. helyezett

1953

Gyarmati Olga/623 cm

1954

Földessy Ödön/751 cm/berni EB I. helyezett

1960-1973

Kalocsai Henrik/780 cm, 10 bajnoki címet szerzett

1964

Kispálné Skultéti Eta/602 cm, 5 bajnoki címet szerzett

1970-es évekNémeth Gyula/792 cm

1974

Bruzsenyák Ilona/665 cm/római EB/I. helyezett

1977

Erdélyiné Szabó Ildikó/655 cm/San Sebastian-i fedett pályás Eb/II. helyezett

Szalma László/778 cm/San Sebastian-i fedett pályás Eb/III. helyezett

1978

Erdélyiné Szabó Ildikó/649 cm/milánói fedett pályás Eb/II. helyezett

1978-1988

Szalma László/830 cm, az elso 8 méter feletti magyar ugró, 7 bajnoki címet szerzett.

Szalma László/783 cm/milánói fedett pályás EB 1. helyezett

1980-1992

Vanyek Zsuzsa/669 cm 10 bajnoki címet szerzett

1983

Szalma László/795 cm/budapesti fedett pályás Eb/I. helyezett

Pálóczi Gyula/790 cm/ budapesti fedett pályás Eb/II. helyezett

1984

Novobáczky Klára/669 cm

1985

Pálóczi Gyula/815 cm/athéni fedett pályás Eb/I. helyezett

Szalma László/815 cm/athéni fedett pályás Eb/II. helyezett

1988

Szalma László/803 cm/budapesti fedett pályás Eb/II. helyezett

1989

Almási Csaba/797 cm

1993

Ordina Tibor/804 cm

Ináncsi Rita/650 cm

1996-2008

Vaszi Tünde/673 cm, 11 bajnoki címet szerzett

2000

Ajkler Zita/663 cm

2002

Vaszi Tünde/673 cm/münchen/Eb/III. helyezett

2003

Lorincz Imre/798 cm

2004

Margl Tamás/792 cm

2010

Ecseki Dániel/765 cm

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 150–153.

http://www.youtube.com/watch?v=D3bxb1Yic2g&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=1TZwFJJAbvU

http://www.youtube.com/watch?v=0pIX7qo2Qhw&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Lt4IVJE0eC8&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=DEt_Xgg8dzc&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=n-GFWkK9SXM&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=ykekeh90IXg&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=ybEs3j_MmrA

http://www.youtube.com/watch?v=RlQrnP1DN7Q

http://www.youtube.com/watch?v=6WoWLJaK2ec&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=0GymzS8p6_g

http://www.youtube.com/watch?v=9N7qMqx9rNs&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=0vOBvpK09YU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=WjhxjlQJAKM&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=xEpeCVQkbtA&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=5UlxCwq-LOs

http://www.youtube.com/watch?v=yBa3Ib9XqQc

http://www.youtube.com/watch?v=F5bf753MBy8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=6GPwdgIc4w8

http://www.youtube.com/watch?v=plCsP6MVduI&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=FWXac0POXSI&feature=related

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

A hármasugrás nemzetközi története

1465

Züricki lövészünnepély keretében szerepelt páros lábbal helybol és egy lábbal nekifutásból.

1880-as évek

Német versenyeken váltott lábbal ugrottak (B–J–B vagy J–B–J).

Skót és ír versenyeken ugyanazzal a lábbal ugrottak (B–B–B vagy J–J–J).

1892

Bloss (USA) 14,78 m

O alkalmazta a Hop-Step-Jump-ot (az elso két ugrás ugyanarról a lábról).

1893

Shanakar (IRL) 15,26 m

1896

Athénban még mindkét formában ugrottak, az olimpia után vezették be a mai formát, az elso két ugrást ugyanarról a lábról végezték.

Conolly/13,72m-rel gyozött

A sérülésveszély miatt sok helyen évtizedekig betiltották a hármasugrást.

1911

Ahearne (USA) 15,51m

1920-as évek

Északi (svéd, finn) technika ugrásai százalékokban: 39,5–22,5–38.

Ausztrál technika ugrásai százalékokban: 39,5–33–27,5.

1924

Winter (AUS) 15,52 m

1930-as évek

Megjelentek a japán ugrók, a gyorsaság és az ero összhangjára törekedtek:

Oda 15,58 m,
Nambu 15,72 m,
Osima 15,82 m,
Tajima 16,00 m.

1934

Az ugródeszkát 11 méterre vitték a leérkezohely szélétol.

1955

Silva (BRA) 16,56 m, ugrásai százalékban: 37–30–33.

1950-es évek

Megjelenik a szovjet hármasugró iskola (Scserbakov, Kreer, Rjahovszki)

meredek vagy erotechnika,
az elso két ugrásban kamatoztatták a sebességet,
páros karú lendítést alkalmaztak,
bevezették az aktív talajfogást,
az ugrások százalékban 38,5–30,5–31.

1960

Szmidt (POL) 17,03 m, a lapos, gyorsasági technika kialakítója.

A nekifutási energiát lapos elso ugrással mindhárom ugrásra elosztotta.

Ugrásai százalékosan: 35–30–35.

1968

Oliviera (BRA) 17,89 m

1980

Szanyev (USSR) 17,07 m

Moszkvai olimpia

1988

Szöuli olimpia férfi dönto

1992

Conley (USA) 18,17 m

1995

Edwards (GBR) 18,16 m

1995

Kravets (UKR) 15,50 m

Smith (JAM) 15,19 m

1996

Edwards (GBR) 17,63 m

1999

Tsiamita (GRE) 15,07 m

2000

Etone (CMR)

Edwards (GBR) 17,71 m

2004

Lebedeva (RUS) 15,36 m

2007

Lebedeva (RUS) 15,14 m

Evora (POR) 17,74 m

2008

Pekingi olimpia noi dönto

Pekingi olimpia férfi dönto

2010

Tamgho (FRA) 17,90 cm, Girat (CUB) 17,36 m

Kuznyetsov (UKR) 17,29 m

A hármasugrás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1887

A Herkules nevu sportlap megemlíti, mint versenyszámot.

1896

Szokolyi Alajos/12,30 m az olimpián.

1901

Dános Árpád/13 m

1903

Mezo Béla/13,61 m

1920

Gáspár Dezso/14 m

1921

Somfai Elemér/14,51 m

1931

Bácsalmási Péter/14,74 m

1950-es évek

Puskás Antal/14,99 m

Bolyki István/15,41 m

1959

Németh Róbert/15,37 m

1960-as évek

Kalocsai Henrik/16,73 m

1966

Kalocsi Henrik/16,59 m/budapesti Eb/III. helyezett

1969

Cziffra Zoltán/16,85 m/athéni Eb/II. helyezett

1978

Katona Gábor/16,58 m

1979

Bakosi Béla/16,90 m

1980

Bakosi Béla/16,86 m/sindelfingeni fedett pályás Eb/I. helyezett

1982

Bakosi Béla/17,04 m/athéni Eb bronzérmes

1982

Bakosi Béla/17,13 m/milánói fedett pályás Eb/I. helyezett

1983

Bakosi Béla/16,90 m/budapesti fedett pályás Eb/III. helyezett

1984

Bakosi Béla/17,15 m/göteborgi fedett pályás Eb/III. helyezett

1986

Bakosi Béla/16,93 m/madridi fedett pályás Eb/III. helyezett

1988

Bakosi Béla/17,25 m/budapesti fedett pályás Eb/II. helyezett

1991

Megjelent a noi hármasugrás

Fekete Ildikó/13,05 m az elso bajnok

1993

Pálóczi Gyula/16,79 m

Fekete Ildikó/13,71 m

1999

Czingler Zsolt/16,98 m/maebashi fedett pályás vb/III. helyezett

Bálint Zita/13,94 m

2003

Tölgyesi Péter/16,30 m

Miklós Éva/13,66 m

2005

Farkas János/15,47 m

2006

Ajkler Zita/13,66 m

2010

Kiss Dániel Botond/15,25 m

Babos Rita/13,39 m

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 174–177.

http://www.youtube.com/watch?v=JzYhDlbsLgM

http://www.youtube.com/watch?v=xfaE-4 × sx-g

http://www.youtube.com/watch?v=ExFdU4zDSjo

http://www.youtube.com/watch?v=E-lZLCN2_SU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=hAC1qLiJSA8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=atLuJoQXh4w&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Ta-fKEfUjk4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=lFm6i2nhTYQ&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=tRIq0fBSwJ8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=OVPRxFVsBp8

http://www.youtube.com/watch?v= cmUZLIes-TU

http://www.youtube.com/watch?v=ao2kgXxAr4o&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=tr1sNwRTMd8

http://www.youtube.com/watch?v=3XSdgNcI49A&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Z26JXiGM2Hg&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=EzDAsYI-270

http://www.youtube.com/watch?v=7m6gjPNVYC8

http://www.youtube.com/watch?v=waWRxJ_QUKM

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

A magasugrás nemzetközi története

Középkor

Katonai kiképzési anyag.

Szórakozásszeru vetélkedések része.

1700-as évek

Megjelenik a gimnasztika mozgásanyagában.

Wathusi törzsi szokásoknál a férfivá avatás egyik eleme.

A skót Barmoral község népi játékainak része a magasugrás.

1860–1890

A katonai akadályugrásnál kerül elotérbe.

1866

A magasugrás szerepelt az elso angol bajnokságon (a gyoztes eredménye 175,5 cm).

1800-as évek vége

Kialakul az átlépo technika.

1895

Ollózó technika megjelenése (Sweney/USA 195 cm).

Az elso nemzetközi verseny a New York AC és a London AC között (a gyoztes eredménye 197 cm).

1896

Az elso újkori olimpia gyoztesének eredménye 181 cm.

1900

Gönczi Lajos olimpiai III. helyezett.

1912

Guruló technika megjelenése (Horine/USA 200 cm).

1920

Ollózó technika

1922

Az elso noi világcsúcs/146 cm (ollózó technika).

1924

Osborne (USA) 204 cm

1928

A léctartó lapok egymás irányába fordítása.

Ollózó magasugrás film az amsterdami olimpiáról

1930

Hasmánt technika megjelenése (Spencer/USA).

1932

Guruló technika megjelenése a noi ugrók között.

1936

Albritton (USA) 207 cm

Csák Ibolya (HUN) 162 cm olimpiai bajnok

Berlini olimpia férfi dönto

1941

Hasmánt technika, Fanny Blankers-Koen (HOL) 170 cm

1948

Londoni olimpia

1950-es évek

Szovjet magasugró iskola térhódítása (Gyacskov edzo vezetésével).

1952

Walter Davis (USA) 206 cm

1956

Ollózó technika a noknél, Balázs Jolán (ROM) 190 cm.

1957

Sztyepanov (USSR) 216 cm megtöri az amarikai és ír hegemóniát.

1950-es évek vége

A jobb kitámasztás érdekében két sarokszöget használnak a cipokön.

Emelt (maximum 13 mm) sarokmagasságú szöges cipo.

1961

Hasmánt hegemónia, Brumel (USSR) 228 cm

1960-as évek közepe

Szivacs leérkezo helyek elterjedése.

1968

Hasmánt technika hajlított lábas lendítéssel, Matzdorf (USA) 229 cm.

1968

Flop technika megszületése, Fosbury (USA)

1970-es évek

A hasmánt és a flop technika közötti verseny élezodése:

Flop, Stones (USA) 230 cm

Hasmánt, Jascsenko/USSR 235 cm (a legnagyobb hasmánt eredmény)

Noknél hasmánt technikával Ackerman (GER) 200 cm, Simeoni (ITA) 201 cm.

1972

Noi flop technika, Meyfart (GER) 193 cm

1987

Mögenburg (GER) 235 cm

Sjöberg (SWE) világrekord

Kostadinova (BUL) 209 világrekord 2 3 4

1988

Threnhardt (GER) 242 cm

1980-as évek

A flop technika kiszorítja a hasmánt technikát.

1992

Henkel (GER) 207 cm

1993

Sotomayor (CUB) 245 cm/világrekord, fedett pályás világrekord

2005-tol

Férfiak:

Holm/SWE (slow)

Thomas (BAH) 235 cm

Bednarek (POL) 235 cm

Nok:

Bergqvist (SWE)

Vlasic (CRO)

Friedrich (GER) 206 cm

Green (SWE) 201 cm

A magasugrás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1903

Dános Árpád/169 cm

1904

Gönczy Lajos/182 cm

1908

Dr. Somodi István/188 cm/londoni olimpiai/II. helyezett

Gönczy Lajos/175 cm/londoni olimpia/III. helyezett

1914

Wandener István/188 cm

1925

Gáspár Jeno/193 cm

1927

Késmárky Kornél/190 cm

1935

Bódosi Mihály/200 cm/magyarként elsoként ugrotta

1936

Kádárné Csák Ibolya/olló/160 cm/berlini olimpiai/I. helyezett

1938

Kádárné Csák Ibolya/olló/164 cm/bécsi Eb /I. helyezett

1956

Hangya István/193 cm

1965

Medovárszky János/204 cm

1967

Komka Magdolna/184 cm/hasmánt

1968

Noszály Sándor/209 cm/guruló

1969

Tihanyi József/211 cm

1971

Major István/217 cm/szófiai fedett pályás Eb/I. helyezett

Kelemen Endre/217 cm/szófiai fedett pályás Eb/III. helyezett

1972

Major István/224 cm/grenoble-i fedett pályás Eb/I. helyezett

Szepesi Ádám/218 cm

1973

Major István/220 cm/rotterdami fedett pályás Eb/I. helyezett

1974

Major István/220 cm/göteborgi fedett pályás Eb/II. helyezett

1975

Kelemen Endre/219 cm/katowicei fedett pályás Eb/II. helyezett

1977

Major István/223 cm

Sámuel Edit/186 cm/San Sebastian-i fedett pályás Eb/III. helyezett

1978

Jámbor József/226 cm/flop

1979

Mátay Andrea/192 cm/bécsi fedett pályás Eb/I. helyezett

Mátay Andrea/198 cm/flop/fedett pályás világcsúcs

Háromszoros világcsúcstartó

1980

Mátay Andrea/193 cm/sindelfingen-i fedett pályás Eb/II. helyezett

1982

Sterk Katalin/199 cm/milánói fedett pályás Eb/III. helyezett

1983

Gibicsár István/220 cm

1986

Németh Gyula/226 cm

1995

Deutsch Péter/222 cm

2000

Fehér Román/216 cm

2002

Gyorffy Dóra/195 cm/bécsi fedett pályás Eb/II. helyezett

2005

Boros László/228 cm

2008

Harsányi Olivér/214 cm

2010

Fayojomi Dávid/208 cm

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 193–195.

http://www.youtube.com/watch?v=1CzF0ZXc7A0&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=x2GR-v0umo4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=DQmWq-0aXMY&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=0Dg0RPWZg98&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Xzdu4GI_ZHI&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=NqrXaA5qzas&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=JdF8UlZ6etc

http://www.youtube.com/watch?v=FogWW147dBk&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=Id4W6VA0uLc&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=EUMo-4zUvLc

http://www.youtube.com/watch?v=_zdDeu-RWtQ&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=zS9wFK9u18o&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=S06F5CcL7EA

http://www.youtube.com/watch?v=xo56swo_FFc&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=wN2XnDS0aGc&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=UCli3CooW_w&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=FyDPimIghDY&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=fRwetGXEF1I&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=YY7BwyKCDnY&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=8OHX3TtYQSU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=vWde8sMxe1w&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=x4yhE5KEPq0&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=AjMlRrBM8r4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=KhF1c4InaMo&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=yz mptZyuo4s

http://www.youtube.com/watch?v=X7GXG056_HY&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=Y4fRDbevHTI&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=TADJh_DZOfE&feature=fvw

http://www.youtube.com/watch?v=A_6xzjJ3pTE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=_vRSs8_IXAs

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

A rúdugrás nemzetközi története

Középkor

A római testacco versenyek része a rúdugrás.

A rúddal elsosorban a távolságra ugrottak.

1780 körül

Guths Muths a torna versenyszámai között már alkalmazta a fiatalok testi nevelésére a rúdugrást, keményfa rudakat alkalmaztak, amelynek a végén vashegy volt.

1850

Megjelentek a bambuszrudak és a „zászló” technika.

1866

A rúdugrás szerepelt az elso angol bajnokságon (a gyoztes eredménye 305 cm).

1879

Van Hounten (USA) 316 cm, az alsókar csúsztatás bevezetoje.

1890-es évek vége

Megjelent a letuzo gödör és a fémhegy a rúd végén.

1895

A skót Barmoral község népi játékainak része a rúdugrás.

1896

Az elso újkori olimpia gyoztesének eredménye 3,30 méter.

1912

Wright (USA) 402 cm az elso hivatalos világcsúcs.

1925

Hoff (NOR) 425 cm

1928

Merev rudak voltak, homokba érkeztek a versenyzok.

Rúdugrás az amsterdami olimpiáról

1929

A betuzo szekrény megjelenése a rúdugrásban.

1936

Berlini olimpia

1940–50-es évek

Warmerdam 477 cm

1960

Bragg (USA) 480 cm, az utolsó világcsúcs fémrúddal.

1961

Davis (USA) 483 cm, az elso világcsúcs muanyag rúddal.

1950-es évek

Megjelenik az alumínium- és az acélrúd.

1952

Richards (USA)

http://www.youtube.com/watch?v=xTiue4naosQ

Warderman (USA)

1956

Richards (USA)

1960-as évek

Megjelentek a rugalmas, könnyu, testsúlyra méretezheto muanyag (Sky-Pole, Cata-Pole, Pacer III, „banán”) rudak.

Nikula (FIN) rúdugrás/500 cm

Pennel (USA):

tíz világcsúcsot állított fel
a csúsztatás helyett a bal kar aktív munkáját fejlesztette ki, eltolta magától a rúdat, lábait sokáig mélyen tartotta

1962

Yasuda (JAP) 425 cm

1984

Bubka (URS) 590 cm

1991

Tarasov

1993

Szergely Bubka az elso 6 méter feletti rúdugró (1985)

Bubka (UKR) 615

1997

Bubka (UKR)

2004

Feofanova (RUS) 470 cm

2008

Isimbeyeva (RUS) 504 cm

Balachonova (UKR) 465 cm

Lukyanenko (RUS) 601 cm

Golubchikova (RUS), Balachonova (UKR), Feofanova (RUS)

2009

Stuczynski, Dragila, Johnson ~ 2009 USA Pole Vault Team

2010

Ázsiai Játékok

A rúdugró technika forradalma „hasmánt” technika

Isinbayeva (RUS) 506 cm

A rúdugrás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1913

Szabó Kálmán/313 cm, az elso hivatalos eredmény

1910

Szatmári Kálmán/365 cm

1941

Zsuffka Viktor/400 cm, az elso 4 méteres ugró

1949-1956

Homonnay Tamás/430 cm

1969

Shulek Ágoston/481 cm

1975

Steinhacker Róbert/502 cm

1981

Fülöp László/530 cm

Horváth Attila/65,32m/tokiói vb/III. helyezett

1984

Salbert Ferenc/550 cm

1988

Bagyula István/565 cm/sudbury ifjúsági vb/I. helyezett

1991

Bagyula István/590 cm/tokiói vb/II. helyezett

Universiade (1991–1993–1995) I. helyezett

1992

Bagyula István/580 cm/genovai fedett pályás Eb/II. helyezett

1995

Szabó Zsuzsanna/375 cm, az elso országos bajnok

1997

Szemerédi Eszter/400 cm

1999

Szabó Zsuzsanna/435 cm/Maebashi fedett pályás vb/III. helyezett

2002

Molnár Krisztina/445 cm (volt tornász olimpikon)

2005

Skoumal Péter/530 cm

2006

Szörényi Zoltán/545 cm

2010

Szabó Dezso/520 cm

Eros Eniko/420 cm

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 232–233.

http://www.youtube.com/watch?v=x2GR-v0umo4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=tjEbaVkhN0Q

http://www.youtube.com/watch?v=kH-pAXnlmkA

http://www.youtube.com/watch?v=HUDK-YHp_OI

http://www.youtube.com/watch?v=Ryv48mvoqEo&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=cV2qY1w9AFg

http://www.youtube.com/watch?v=-jQiqUrN92Y

http://www.youtube.com/watch?v=xJKvn8ap9-0

http://www.youtube.com/watch?v=uQ34Pc-1dBA&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=HAuhYLN51OM&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=eyEmE_btqKM

http://www.youtube.com/watch?v=8_RfK2rp2To

http://www.youtube.com/watch?v=7NXUiXyRVUI

http://www.youtube.com/watch?v=1FrureAG8rI&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=0U3BIP5UcZc&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=f2TuNv0AFsE&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=QGTdEhUW0nE

http://www.youtube.com/watch?v=PwJsmDowiYU&feature=channel

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

Dobások

A gerelyhajítás nemzetközi története

Oskor

Az osember egyik fo élelemszerzo eszköze és védekezo-támadó fegyvere volt a dárda. A dárdával gyakorlásként, a vadászat eredményessége érdekében kitömött állatokra célba dobtak.

Ókor

A görögöknél harci és vadászati eszközként használták a hajítódárdát, mellyel célra és távolságra dobtak A fiatalok rövidebb, könnyebb és vékonyabb szereket használtak /1/, ezekbol alakult ki a gerely (230–240 cm, 400 gr).

Az ókori olimpiákon i. e. 708-tól a pentatlon egyik versenyszáma volt.

Versenyeken tompa hegyu, rövid gerellyel dobtak (Polükleitosz Doriforosz szobrán látható).

Keosz és Szamosz szigetén külön gerelyhajító versenyeket rendeztek.

Létezett a szíjjal ellátott fogantyús gerely (az aiginai diszkoszon látható).

Dobtak balbiszról (emelvényrol), amirol nem volt szabad lelépni.

Dobtak határvonalig való nekifutásból, amin nem volt szabad túllépni.

1700-as évek

A skót Barmoral község népi játékainak része a gerendahajítás.

1780

Skandinávok a gerely méreteit meghatározták: 280 cm/800 gr /2/.

1906

A „jubileumi olimpián” jelent meg eloször a gerelyhajítás (úgy dobták, hogy középen és a végén is meg lehetett fogni).

Felvették az olimpia versenyszámai közé.

1908

Az olimpián középen és szabad (a végén) fogással is versenyeztek a dobók.

Az olimpián mindkét stílusban a svéd Lemming nyert.

Az északi versenyzok távolságra, a magyarok inkább célba dobtak.

Az északi népek gerelyhajítói fémjelzik a versenyeket.

A „svéd gerely” terjedt el nemzetközileg (260 cm/800 gramm), mert messzebbre szállt a nehezebb és rövidebb magyar gerelynél.

1909

Amerikában eloször jegyzik a gerelyhajítás rekordjait.

Finnországban megjelenik a noi gerelyhajítás.

1912

A középfogásos dobást véglegesítették.

Rendeztek kétkezes dobást is, bal és jobb kézzel is dobtak, az eredményeket összeadták (gyozött a finn Saaristo/61 + 48,22 m).

1914

Az angol bajnokságon bevezették a gerelyhajítást, az elso bajnok a magyar Kóczán Mór.

1919

A finn gerelyhajító technika megjelenése.

1920-as évek

A modern gerelyhajító technika megalapozója a finn Myyrä (finn technika), csípojét a dobóhelyzetbe érkezéskor a lendület megtörése nélkül fordította el (azelott a „lábváltás térdfordulattal” mozdulatot végezték).

1928

A svéd Lundkvist az amszterdami olimpián 70 méter feletti dobással nyer.

1932

A finn Järvinen (FIN) több technikai változtatást végzett.

http://www.youtube.com/watch?v=Ud5lowOSYJU

Új, a róla elnevezett ma, is alkalmazott fogásmódot használta
Nekifutás közben a homloka magasságában tartotta a gerelyt
Lekészítéskor a csípomagasságig engedte le a gerelyt
Szökkenéses, ritmusos elokészíto lépései voltak
Kidobás elott „ívfeszítést” végzett
A noi gerelyhajítás olimpiai versenyszám lett, a bajnok Didrickson (USA) 43,62 m

1930-as évek

A svéd és a finn gerelyhajítók párharca folytatódott.

A svédek rövidebb úton, a váll fölött készítették hátra a gerelyt.

1948

A kidobó körív bevezetése.

1949

A noi világcsúcsot 50 méter felett Szmirnickaja (USR) 53,41 m tartja.

1950

A 4 méter széles nekifutó sáv végét 8 méteres sugarú körívvel zárták, erre merolegesen mérték a dobások távolságát.

Az amerikai Held (81,75 m) jobban navigáló (rövidebb, könnyebb és vastagabb hegyu gerelyt készített. 1952

Zatopkova (CZE)

1955

Ozolina (USR) 61,38 m túljutott a 60 méteren.

1956

Megjelent a hegyével egybeépített svéd „Seefab” gerely (Danielsen (NOR) 85,71 m).

1966

A spanyol Felix Erausquin a gerely forgással történo kidobásával kísérletezett (100 méter) de veszélyessége miatt az IAAF betiltotta a technikát.

1970-es évek

Orosz, német és magyar gerelyhajítók érik el a legjobb eredményeket a világversenyeken.

1972

Lusis (USR) 93,80 m

Wolfermann (GER) 94,48 m

1976

Németh (HUN) 94,58 m

Vezeto gerelymárkák: Held, Apolló, Sandwick.

A noi gerelyhajítás meghatározó egyénisége Fuchs (GER) 69,16 m, nyeri a müncheni/1972 és a montreáli/1976 olimpiát.

1984

Uwe Hahn (GDR) 104,80 m

1988

Felke (GER) 80,00 m

1996

Rantanen (FIN) 67,94 m

2000-es évek

Zelezny (CZE) 98,48 m

2005

Obergfoll (GER) 70,03 m

Menendez (CUB) 71,70 m

2007

Pitkamaki (FIN) 90,36 m

2008

Spotakova (CZE) 72,28 m

2009

Nerius (GER) 67,30 m

Thorkildsen (NOR) 91,28 m

2010

Abakumova (RUS) 68,89 m

TOP 10 férfi

TOP 10 no

A gerelyhajítás magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

Középkor

Megtalálható a dárda és a gerely a magyarok osi fegyverei között.

A szórakozás egyik eszköze volt a „rúdhányás”.

1800-as évek eleje

Az iskolásoknak tiltják a dárdavetést.

1879

Molnár Lajos Athletikai gyakorlatok címu könyvében többek között már szerepel a „súlyvetés, a discusdobás, a kalapácsdobás és a gerelydobás”.

A gerelyhajítás Európában elsosorban Magyarországon volt divatos versenyszám.

A magyar gerely öt láb (150 cm) hosszú és 2 kg tömegu volt.

Foként célba dobtak a gerellyel (céloszlopra helyezett emberfejet ábrázoló tárgyra).

1891

Középiskolásoknak országos versenyen volt „gerelyvetés célba” versenyszám.

1895

Versenyt írtak ki távolságra dobásban.

1896

Réthy Menotti/34,5 m

1911

Kóczán Mór a gerely végén való fogással világcsúcsot (60,64 m) dobott, négyszeres világcsúcstartó.

1912

Kóczán Mór/55,50 m/stockholmi olimpia/III. helyezett

1920-as évekKözépen fogással 60 méter felett elsoként Csejthey Lajos dobott.

Szepes Béla/66,70 m

1928

Szepes Béla/65,26 m/amszterdami olimpia/II. helyezett

1933

A noi gerelyhajítás a bajnokságok versenyszáma lett.

Szepes Kató/34,90 m

1938

Várszegi József III. helyezett a párizsi Eb-n/72,78 m (Magyarországon elsoként jutott túl a 70 méteren).

1948

Várszegi József/67,03 m/londoni olimpia/III. helyezett

1947

Regdánszky Matild/38,88 m

1955

Krasznai Sándor/72,05 m

1956

Vígh Erzsébet/51,04 m

1958

Kulcsár Gergely/75,26 m/stockholmi Eb/III. helyezett

1960

Kulcsár Gergely/78,57 m/római olimpia/III. helyezett

1964

Kulcsár Gergely/82,32 m/tokiói olimpia/II. helyezett

Rudasné Antal Márta/58,24 m/tokiói olimpia/II. helyezett

1966

Kulcsár Gergely/80,54 m/budapesti Eb/III. helyezett

1968

Kulcsár Gergely/87,06 m/mexikói olimpia/III. helyezett

Németh Angéla/60,36 m/mexikói olimpia/I. helyezett

1969

Ránkyné Németh Angéla/57,76 m/athéni Eb/ I. helyezett

dr. Vidosné Paulányi Magda/58,80 m/athéni Eb/II. helyezett

1976

Németh Miklós/94,58 m/világrekord/montreáli olimpia/I. helyezett

http://www.youtube.com/watch?v=OolXUfNTk0g

1977

Hat magyar gerelyhajító az örök virágranglistán:

1. Németh Miklós/94,58 m,
8. Paragi Ferenc/91,98 m,
19. Boros Sándor/88,42 m,
24. Kulcsár Gergely/87,06 m,
45. Erdélyi György/85,48 m,
53. Csík József/85,10 m.

1979

Fekete Viktória/59,68 m

1980

Paragi Ferenc/96,72 m/világrekord

1982

Janák Mária/61,38 m

1984

Temesi András/81,74 m

1987

Malovecz Zsuzsa/62,60 m

1989

Stefán László/75,14 m

1990

Hartai Katalin/62,44 m

1994

Zsigmond Kinga/62,42 m

1998

Belák József/73,78 m

2000

Szabó Nikolett/59,92 m

2003

Horváth Gergely/81,55 m

2007

Frajka Xénia/55,08 m

2009

Olteán Csongor/80,01 m

2010

Nagy Xénia/54,10 m

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 267–273.

http://www.youtube.com/watch?v=xAz5bn4dn5k&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=_GKGq0HWlSg&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=ipJmBJqyWZU

http://www.youtube.com/watch?v=OolXUfNTk0g

http://www.youtube.com/watch?v=nZkGyWAxUhM

http://www.youtube.com/watch?v=QGuVV7UYe7g&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=BgmYH-tx-Lw

http://www.youtube.com/watch?v=yyDlOtduzec&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=g2mHcNWyr9U&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=xyMCaug7LXM

http://www.youtube.com/watch?v=w2nmzwknVco

http://www.youtube.com/watch?v=A5wdaSwVeTo&feature=fvw

http://www.youtube.com/watch?v=5ujHEiIrFaA

http://www.youtube.com/watch?v=W0BHjzS9c-s

http://www.youtube.com/watch?v=sttYiNt8ICQ&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=o3ut1rgRZBc&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=jmiwWyIULNU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=QMyVtjw8heg&feature=related

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

A súlylökés nemzetközi története

Ókor

Az ókori görögök különbözo súlyú kövekkel dobtak:

Egy Olümpiában talált 143,50 kilógrammos ko feliratán olvasható, hogy „Bübon, fején át túldobta Ophoiász dobását” (vélhetoen két kézzel).

A szintén ókori „Kodobó”(1.) bronz szobrán fellelheto a mai egykezes súlylökés osi formája.

Középkor

Svájcban vásár- és ünnepnapokon népszeru volt a különbözo méretu kövek dobása.

A balkáni és a skót népi játékok musorán szerepelt a különbözo méretu kövek dobása.

A skótok helybol és nekifutásból, egykezes löko mozdulattal, gerenda mögül dobtak, a kövek súlya 21–28 font (9,5–12,7 kg) között változott.

1700-as évek

A skót Barmoral község népi játékainak része a helybol és lendületbol történo 28 fontos ko dobása (12,698 kg).

1800-as évek

Az erogyakorlatoknál használt kodobásoktól különváltak a vasgolyókkal végrehajtott súlylökésszeru dobások.

1866

A súlylökés szerepelt az elso angol bajnokságon, ahol 2,13 méteres négyzetbol dobtak, a gyoztes eredménye 16 fontos súllyal (7,256 kg) 10,52 m volt.

Ebben az idoszakban helybol és nekifutásból is dobtak, az angolok a nekifutás távolságát 7 lábra korlátozták (213,5 méter) és négyzet alakú fakeretbol dobtak.

1895

Az elso nemzetközi verseny a New York AC és a London AC között (a gyoztes eredménye 13,23 m).

1896

Az elso újkori olimpián 2 × 2 m négyzetbol beugrás nélkül dobtak, gyoztesének eredménye 11,22 méter.

1900

A „dobónégyzet” lett a hivatalos dobóhely, mérete 2,135 méter.

Szabályként fogadták el, hogy a dobószert nem szabad a váll vonala alá vinni.

1904

Az olimpián (St. Louis) 50 font (22,68 kg) súlyú golyóval is versenyeztek.

1906

Bevezették a dobókört, átméroje 2,135 méter.

1908

Megjelent a „bástya”.

1900-as évek eleje

A skót Dinnie eredménye (16 fontos kovel) 13,10 méter.

Amerikában a kisebb súlyú 8–12–14 font (3,63–5,44–6,35 kg) szerek terjedtek el, ami a jobb technika kialakulását segítette (oldalfelállásos technika, dobás utáni lábváltás, felugrással dobás).

1909

A korszak legnagyobb (2 méter magas, 130 kg) dobója Rose (USA) 15,54 m.

1912

McDonald (USA) 15,34 m/stockholmi olimpia/I. helyezettje a „beugrás” közben a felsotestét a jobb dobóterpeszbe érkezés miatt visszatartotta.

Az olimpián kétkezes versenyt is rendeztek.

1920

Pörhöla (SWE)

http://www.youtube.com/watch?v=pDUfKJF-U2c

1930-as évek

„Északi stílus”: az eroközlés szempontjából kilökéskor mindkét lábnak a talajon kell maradni (a testtömeg mozgási energiáit sajnos kihasználatlanul hagyta).

1934

Torrance (USA) 17,40 m (jó technika és nagy testtömeg).

A noknél Mauermeyer (GER) 14,38 m eredménye kiemelkedo.

1948

Fonvill (USA) 17,68 m technikája: félig háttal felállás, lapos és gyors beugrás, visszafelé döntött, csavart és mélyebb törzshelyzet, dobóterpeszben a támasztó láb korai, gyorsabb talajfogása, kilökéskor a lábak emelomunkájának teljes kihasználása.

A noi súlylökés felkerül az olimpia versenyszámai közé.

1949

Fuchs (USA) 17,95

1950-es évek

Megjelentek a betonozott dobókörök

Parry O’Brien (USA) 19,53 m video2

elsoként dobta túl a 18 és 19 métert (10 alkalommal javított világcsúcsot)
a háttal felállásos, becsúszással végrehajtott technika meghonosítója
a versenyidoszakot néha többhetes felkészülési idoszakkal szakította meg
az erofejlesztést korszeru szinten végezte

Andrejeva (URS) túljutott a 15 méteren

Zibina (URS) 17,62 m/világcsúcsot javított

Még két évtizedig szovjet fölény jellemezte a noi súlylökést.

1960-as évek

Amerikai fölény a világversenyeken:

Nieder (USA) eredményével túljutott a 20 méteren

Long (USA) 20,64 m/1964

Matson (USA) 21,78 m/1967

1970-es évek

Feuerbach (USA) 21,82 m/1973

Albritton (USA) 21,85 m/1976

Beyer (GER) 22,15 m/1978

1972

Csizsova (URS) 21,02 m/müncheni olimpia/noi I. helyezett

1976

A noknél európai fölény uralkodik a világversenyeken:

Hrisztova (BUL) 21,89 m/montreáli olimpia/noi I. helyezett

1980

Slupianek (GER) 22,06 m

1983

Fibingerova (CZE) 22,36 m

Smith (NED) 21,29 m

1990

Barns (USA)

1995

Halvari (FIN) 20,93 m

2000

Harju (FIN) 21,39 m

2004

Korshaneko (RUS)

2007

Hoffa (USA) 22,00 m

2008

Vili (NZL), Ostapchuk (BLR), Gonzalez (CUB), Li (CHN), Rosa (ITA)

2010

Shot Put Final Mens European Champs Barcelona

Womens Shot European Champs 2010 Barcelona

A súlylökés magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

Középkor

Az írásos emlékek szerint a középkori Magyarországon a kodobás kedvelt vetélkedési forma volt (2.)

1870-es évek

Külön dobóversenyeket ritkábban, többnyire más versenyszámokkal együtt (leggyakrabban a távolugrással) rendeztek összetett versenyeket.
Damjanovich Bertalan nyert a távolugrásból és kodobásból álló hivatalos összetett versenyen, ahol, eredménye 14 láb 7 hüvelyk (4,4 méter), a golyó súlya nem ismert.
A súlygolyók mérete (7,25–8–12–17,5–35 kg) változó volt.
Voltak versenyek, ahol nemcsak a távolságot, hanem a magasságot is mérték.
Különbözo magasságú emelvényrol dobtak, lelépni nem volt szabad.

1875

Vais Géza a MAC elso nyilvános „súlydobás” viadalán 16 fontos vasgolyóval 19 láb 1 hüvelyk (580 cm) távolságra dobott.

1879

Molnár Lajos „Athletikai gyakorlatok” címu könyvében többek között már szerepel a „súlyvetés, a discusdobás, a kalapácsdobás és a gerelydobás”.

1891

7,256 kg-ban véglegesítették a súlygolyó tömegét (még ekkor is deszkáról dobtak).

1892

Angol mintára földrol dobtak és áttértek a 7 láb hosszú fakeretre (3.).

1895

Réthy Menotti 6,85 méter (a golyó súlya 17,5 kg).

1900

Crettier Rezso/12,05 m/párizsi olimpia/IV. helyezett

1908

Magyarországon is bevezetik a dobókört (2,135 m).

1912

Mudin Imre/12,81m/stockholmi olimpia/VI. helyezett

1914

Mudin Imre magyar csúcs 14,08 méter

1920–1930-as évek

Darányi József/15,77 m, háromszoros „kétkezes” világcsúcstartó (rendszeres és speciális erofejlesztést végzett).

1957

Fehér Mária/14,36 m

1962

Varjú Vilmos/19,02 m/belgrádi Eb/I. helyezett

1964

Varjú Vilmos/19,39 m/tokiói olimpia/III. helyezett

Nagy Zsigmond/18,88 m/tokiói olimpia/V. helyezett

1966

Varjú Vilmos/19,43 m/budapesti Eb/I. helyezett

1968

Lendvainé Bognár Judit/17,78 m/mexikói olimpia/IV. helyezett

1972

Varjú Vilmos/20,10 m/müncheni olimpia VIII. helyezett

1971

Varjú Vilmos/20,45 m

1976

Faragó János/19,11 m

1980

Kácsor István/19,84 m

1988

Szabó László/19,54 m

Szélingerné Horváth Viktória/17,90 m

1994

Kóczián Jeno/19,50 m

1995

Vörösné Herth Hajnal/15,72 m

1999

Dívós Katalin/16,04 m

2002

Kiss Szilárd/20,56 m

2004

Biber Zsolt/20,55 m

2004

Kürti Éva/16,06 m

2008

Kürthy Lajos/20,14 m

2010

Marton Anita/17,52 m

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 267–273.

http://www.youtube.com/watch?v=lKlAe8dKOyk

http://www.youtube.com/watch?v=9uZPA288hmA&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=lovMDZzrLa0

http://www.youtube.com/watch?v=RMSM__KvBkk

http://www.youtube.com/watch?v=GqBfFwb30pM

http://www.youtube.com/watch?v=q597r2H3c7A&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=erUtOjd7bR8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=5E7_rH8K2d8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=9AAZ7nWsOTY

http://www.youtube.com/watch?v=BOSZm3zJS5Q&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=ICS6jif5d7U&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=yvw8WtSKmZw&feature=fvw

http://www.youtube.com/watch?v=BjuwHFFKr0c

http://www.youtube.com/watch?v=Rm46uGrWXds

http://www.youtube.com/watch?v=Ha435kZnZxU&feature=related

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

A diszkoszvetés nemzetközi története

Az ókori görög olimpiák versenyszáma

(i. e. IV. századtól)

Az egyik versenyszáma volt az ókori olimpián a pentatlonnak.

A szobrász Müron „Diszkobolosz” nevu szobra kifejezi az ókori diszkoszvetés lényegét, a technikát, az izmok elofeszített helyzetét, a dinamikát.

Célba és távolságra is dobták a „harci korong” sportváltozatát.

Középkor

A kelták a forgómozgás többféle változatát muvelték a népi játékaikon.

1793

Guts-Muts (GER) könyve, a „Gimnastik für Jugend” említi a diszkoszvetést.

1859

Az antik mozgásformával eloször a görögök dobtak ismét az athéni nemzeti olimpián

1896

A dobók régi hellén módon, félig térdeléses helyzetbol, egy 70 × 80 cm emelvényrol („balbisz”-ról, ami elol 5 cm, hátul 15 cm magas volt) dobták a diszkoszt, a lábakat tilos volt felemelni dobás közben, a dobás után leléphettek.

Garrett (USA) 29,15 m/athéni olimpia/I. helyezett (a görögökkel ellentétben állásból, szélesen lengetve dobott.

1897

Söderström (SWE) lépegetéssel forgott a kidobás elott.

A dobónégyzetet 2,50 méterre növelték.

1897

A pördülettel végrehajtott dobás megjelenése.

1900

Bauer Rezso/36,04 m/párizsi olimpia/I. helyezett 1,5 forgással dobott

1928

Forgással dobtak, de védoháló még nem volt

1929

Krenz (USA) magas pördülettel hajtotta végre a mozgást, a végén lábtartás cserét végzett.

1950-es évek

A betonozott dobókörök és a védohálók megjelenése.

A dobók növelték a torziót (váll és csípotengely).

Oerter (USA) video2

1952

Iness (USA) 55,03

1953

Széchenyi eloször dobta ki a diszkoszt a levegobol.

1960

Sylvester (USA) széles pályán vezette a láblendítést

1965

Danek (CZE) 65,22 m

1970-es évek

Wilkins, Delis, Plucknett, Danneberg, Powel, Bugar, Valent, Burns, Stadel, Hjeltnes, Kolnootchenko, Schmidt, Rashchupkin, Oerter, Swarts, Tuokko, Bruch

video

1976

Wilkins (USA) 70,86 m

1982

1985

1999

2000

2004

2007

Dietzsch (GER) 69,51 m

2008

Harting (GER) 69,43 m, Malachowski (POL) 69,15 m

TOP 12 férfi

Pekingi olimpia noi donto

Pekingi olimpia férfi dönto

2009

Barrios (CUB), Grasu (ROM), Samuels (AUS)

Semenova (UKR), Saykina (RUS)

2010

Mens Discus Throw London IAAF Diamond League

A diszkoszvetés magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1879

Molnár Lajos Athletikai gyakorlatok címu könyvében többek között már szerepel a „súlyvetés, a discusdobás, a kalapácsdobás és a gerelydobás”.

1900

Bauer Rezso/36,04/párizsi olimpia/I. helyezett

1903

Fóthy Nándor/41,80 m

1914

Ambrózy Károly/45,28 m

1919

Görök az egy és háromnegyed forgással gyorsított, a jobblábas lépést ugrásszeruen hajtotta végre.

1924

Toldy Sándor/42,76 m

1930

Marvalits Kálmán/45,75 m

1933

Nadányi Ágnes/34,49 m

1934

Donogán István/45,915 m/torinói Eb/III. helyezett

1940

Horváth Vilmos/50,61m

1943

Szepesvári Tessza/35,6 m

1952

Józsa Dezsoné/42,92 m

1954

Szécsényi József/51,58m/berni Eb/III. helyezett

Klics Ferenc/52,81 m

1960

Szécsényi József/58,26 m

1962

Kontsek Jolán/52,82 m/belgrádi Eb/III. helyezett

1968

Kleiberné Kontsek Jolán/54,90 m/mexikói olimpia/III. helyezett

1970

Kleiberné Kontsek Jolán/59,72 m

1971

Fejér Géza/61,54 m/helsinki Eb/III. helyezett

1976

Tégla Ferenc/64,12 m

1980

Szegletes Ferenc/60,04 m

Herczeg Ágnes/60,68 m

1986

Kripli Márta/62,36 m

1989

Ficsor József/62,56 m

1991

Horváth Attila/65,32 m/tokiói vb/III. helyezett

2000

Dívós Katalin/56,44 m

2002

Fazekas Róbert/68,83 m/müncheni Eb/I. helyezett

2003

Fazekas Róbert/69,01 m/párizsi vb/II. helyezett

2004

Kovágó Zoltán/67,04 m/athéni olimpia/II. helyezett

Kürti Éva/56,47 m

2010

Fazekas Róbert/66,43 m/barcelonai Eb/III. helyezett

Kovágó Zoltán/67,16 m

Marton Anita/52,47 m

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 330–334.

http://www.youtube.com/watch?v=8V2jtHvk0AI&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=RsSsIWTnZt4

http://www.youtube.com/watch?v=0qVnLK2olmo&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=EmQFROoqP3c&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=iIQHOvcC38A

http://www.youtube.com/watch?v=KlDEeSe_25U

http://www.youtube.com/watch?v=RbxcDIj_pLU

http://www.youtube.com/watch?v=xaMEGQCxddY&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=vrwJEvpeHyM&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=1Mc2TlmxBao&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=RqXOydFHS6c&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=gTHpJA8actA&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=BT-oKBHxUpo

http://www.youtube.com/watch?v=5n7NCViB5TU&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=YrWl43uKoME

http://www.youtube.com/watch?v=FhFMZHGJnx4&NR=1&feature=fvwp

http://www.youtube.com/watch?v=aqo66-4lJK0&feature=channel

http://www.youtube.com/watch?v=Dll5N4mReew&feature=fvw

http://www.youtube.com/watch?v=XoT5Dv0JO2k&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=BERvPz1e_AU

http://www.youtube.com/watch?v=TlwJfzlZZsE

http://www.youtube.com/watch?v=zyIyFSWXOOg&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=MX3pMatfTlA

http://www.youtube.com/watch?v=NV1lFsMuxgY

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

A kalapácsvetés nemzetközi története

i. e.

Skótok, írek ünnepi játékain harci kocsik kerekeit dobálták.

Középkor

Prizma alakú vasfejet fa nyéllel dobtak.

1500-as évek eleje

VIII. Henrik is vetett kalapácsot.

1700-as évek

A skót Barmoral község népi játékainak része a 127 cm hosszú nyelu, 14, 16, 22 font súlyú kalapácsok vetése.

1866

A kalapácsvetés szerepelt az elso angol bajnokságon (a gyoztes eredménye 24,5 m) vonal mögül helybol dobtak.

1880

A forgásos kalapácsvetés megjelenése.

1890-es évek

Írek és skótok egymás ellen versenyeztek.

A kalapács méretei: súlya 7,256 kg, alakja gömb, a vasnyél hossza 122 cm.

Mitchel/45,22 m egy forgással dobott.

1900

A kalapácsvetés olimpiai versenyszám lett.

Flanagan (USA) két forgással dobott.

1913

Ryan/57,77 m három forgással dobott, sarok–talp forgással.

1936

Christmann (GER) a német dobó iskola megalapítása

a fizikai képességek fejlesztése,
hosszú forgási sugár kialakítása,
nyújtott karral forgás,
kölso talpélen forgás,
a szer mélypont felé gyorsítása.

Hein (GER) 56,49 m, Blask (GER) 55,04 m

http://www.youtube.com/watch?v=GXL3Yxk0sK0

1937

A magyar bajnokság versenyszáma lett.

1937

O’Callaghan (IRL) 59,56 m

1948

Balogh Lajos a torziós technika kidolgozója

a talpforgás idejének lerövidítése, gyors talajfogás,
a csípo és a válltengely közötti szögelfordulás, torzió.

Németh Imre (HUN) 59,88 m/olimpiai bajnok

1950-es évek

A beton dobókörök és a védohálók megjelenése

1952

Csermák József (HUN) 60,34 m olimpiai bajnok

1956–1965

Connolly (USA)

1968

Zsivótzky Gyula (HUN) 73,76 m/olimpiai bajnok

(Lovász Lázár harmadik, Eckschmiedt Sándor ötödik)

1969

Bondarcsuk (RUS) 75,50 m

1978

Zajcsuk (RUS) 80,14 m

1978

Riehm (BRD) 80,32 m

1988

Szedih (RUS)

1992

Abduvaljev (RUS) 82,54 m

Asztapkovics (RUS) 81,96 m

Nyikulin (RUS) 81,38 m

Gécsek (HUN) m

1996

Kiss (HUN) olimpiai bajnok

Atlantai olimpia

2000

Zvaruk (RUS) 81,43 m

Asztapkovics (RUS)

83 méter felett dobó magyarok

2002

2004

2006

2007

Heidler (GER) 74,76 m

2008

Kozmus (SLO)

2009

2010

Pars Krisztián (HUN)

Melinte (ROM)

A kalapácsvetés magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1879

Molnár Lajos Athletikai gyakorlatok címu könyvében többek között már szerepel a „súlyvetés, a discusdobás, a kalapácsdobás és a gerelydobás”.

1948

Németh Imre/56,07 m/londoni olimpia/I. helyezett

Háromszoros világcsúcstartó

1952

Csermák József/60,34 m/helsinki olimpia/I. helyezett

Németh Imre/57,74 m/helsinki olimpia/III. helyezett

1954

Csermák József/59,72 m/berni Eb/III. helyezett

1958

Zsivótzky Gyula/63,68 m/stockholmi Eb/III. helyezett

1960

Zsivótzky Gyula/65,79 m/római olimpia/III. helyezett

1962

Zsivótzky Gyula/69,64 m/belgrádi Eb/I. helyezett

1964

Zsivótzky Gyula/69,09 m/tokiói olimpia/III. helyezett

1966

Zsivótzky Gyula/68,62 m/budapesti Eb/II. helyezett

1968

Zsivótzky Gyula/73,36 m/mexikói olimpia/I. helyezett

Kétszeres világcsúcstartó, az évszázad atlétája

Lovász Lázár/69,46 m/mexikói olimpia/III. helyezett

1980-90-es évek

Németh Pál dobóiskola

Tánczi Tibor,
Vida József,
Szitás Imre,
Gécsek Tibor.

1990-es évek

Gécsek Tibor80,14 m/spliti Eb/II. helyezett

Dívós Katalin

1993

Gécsek Tibor/79,54 m/stuttgarti vb/III. helyezett

1995

Gécsek Tibor/80,98 m/göteborgi vb/III. helyezett

1996

Kiss Balázs/81,42 m/atlantai olimpia/I. helyezett

1998

Gécsek Tibor/82,87 m/budapesti Eb/I. helyezett

Kiss Balázs/81,26 m/budapesti Eb/II. helyezett

1999

Németh Zsolt/79,05 m/sevillai vb/II. helyezett

1996–2003

Gécsek Tibor/83 m

Dívós Katalin/69,05 m

2002

Annus Adrián/81,17 m/müncheni Eb/I. helyezett

2003

Annus Adrián/80,36 m/párizsi vb/II. helyezett

2007

Nickl Vanda/64,39 m

2010

Pars Krisztián /79,06 m/barcelonai Eb/III. helyezett

Orbán Éva/67,49 m

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 357–360.

http://www.youtube.com/watch?v=YBkob5daFX0

http://www.youtube.com/watch?v=cl9VoH-iuLQ

http://www.youtube.com/watch?v=KkaNefb76sk

http://www.youtube.com/watch?v=4qAE2PrCVhY&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=nmVANv9sHnw

http://www.youtube.com/watch?v=eqCuzGRsfFg

http://www.youtube.com/watch?v=s4fIZTcqJj8&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=uJhQPg-8AIw&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=GQueUVCHl24

http://www.youtube.com/watch?v=ifWYZj5GbeY

http://www.youtube.com/watch?v=Eu6x7u1m7MM

http://www.youtube.com/watch?v=kMoU9ndHVrg

http://www.youtube.com/watch?v=AucuafJdBB4&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=n3StnMhmnHw

http://www.youtube.com/watch?v=ZhVJTwvDmIA&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=95ywci8DVk0&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=p35FXT4drA0&feature=channel

http://www.youtube.com/watch?v=cwmSOUKSFLc&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=KIanyNsP7wY

http://www.youtube.com/watch?v=LMrf4ezuT0I

http://www.youtube.com/watch?v=hzdBj8Izvqc

http://www.youtube.com/watch?v=M2NCUVpeuWg&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=8sGRO2EnC7E&NR=1

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

Összetett versenyek

Az összetett versenyek nemzetközi története

I. e. 708-tól

Megjelent a pentatlon (távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, stadionfutás, birkózás).

1600-as évek

Corswold Játékok

1851

Much Wenlock Olimpia (magasugrás, távolugrás, nehézsúly lökés, 880 yard futás, kötélmászás).

1880

Német Gimnasztika Bajnokság (kodobás, rúdugrás, távolugrás).

1884

Az USA-ban megrendezték az elso 10 számból álló összetett versenyt (100 yard futás, súlylökés, magasugrás, 880 yard futás, gyaloglás, rúdugrás, 120 yard gátfutás, nehézsúlydobás, távolugrás, 1 mérföld futás).

Egy napon rendezték a 10 versenyszámokat, eleinte az amerikába kivándorolt skót és ír atléták voltak a legeredményesebbek.

Az amerikai pontérték táblázat nemzetközileg is elfogadottá vált.

1906

Görögországban újra indították az ókori pentatlont (helybol távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, stadionfutás, görög-római birkózás), a sorrendet a helyezési számok alapján döntötték el.

1911

Németországban rendezték meg a maihoz hasonló elso dekatlonversenyt.

Egy nap alatt rendezték meg a versenyszámokat a mainak megfelelo sorrendben.

1912

Az olimpia musorszámai közé felvették a dekatlont és a csak atlétikai számokból álló pentatlont (távolugrás, gerelyhajítás, 200 méteres futás, diszkoszvetés, 1500 méteres futás) is.

Az összetett verseny ekkor még 3 napig tartott.

Thorpe (USA) indián származású atléta megnyerte mindkét összetett versenyszámot, akit Gustav svéd királytól „a világ legnagyobb atlétája” címet érdemelte ki.

A versenyzok tervszeruen még nem készültek a többpróbára, sok egyéni számban is elindultak.

1920-as évek

Nok hárompróbában versenyeztek (100 m, magasugrás, gerelyhajítás).

1924

Az olimpia után az ötpróbát törölték a versenyszámok közül, a tízpróba maradt a hivatalos versenyszám.

1932

A noi hárompróba bovült a távolugrással és a súlylökéssel, így létrejött a noi ötpróba (súlylökés, távolugrás, 100 m, magasugrás, gerelyhajítás).

100 pontos pontérték táblázatot használtak.

1938

Mauermayer (GER) 419 pont/világrekord

1948-1952

Mathias (USA) 7731 pont/a korszak legkiválóbb tízpróbázója.

Férfi amerikai fölény a világversenyeken.

Fanny Blankers Koen (HOL)/világrekord

1950

A noi ötpróba versenyszámait megváltoztatták (a 100 méter helyett a 200 métert, a gerelyhajítás helyett a 80 méter gátfutást vezették be).

A verseny lebonyolítása 2 napos volt:

1. nap: súlylökés, magasugrás, 200 m.

2. nap: 80 m gát, távolugrás.

A noi ötpróbát felvették az Európa-bajnokságok musorába.

1950–1960-as évek

Szovjet fölény alakult ki a noi ötpróba világversenyeken (Csudina, Vinogradova, Bisztrova, Press)

1954

Új pontérték táblázatot vezettek be az eltéro értékelési szisztémák megszüntetésére.

1960

Johnson (USA) 8063 pont és Yang (TAJ) párharca a római olimpián

A fejlodést elosegítette a különbözo országok bekapcsolódása, a nyugat- és a keletnémet versenyzok eloretörése

1961

A noi ötpróba sorrendjét megváltoztatták:

1. nap: 80 m gát, súlylökés, magasugrás

2. nap: távolugrás, 200 m

1964

Holdorf (BRD) 7887 pont a tokiói olimpián

A noi ötpróba olimpiai szám lett

Press (USSR) 5246 pont/tokiói bajnok

1966

Moltke (BRD) 7740 pont budapesti Eb-n

1967

Bendlin (BRD) 8319 pont/világrekord

1968

Toomey (USA) a mexikói olimpián

1969

Toomey (USA) 8417 pont/világrekord

A noi 80 m gátfutást felváltotta a 100 m gát.

1971

Újabb pontérték táblázatot készítettek.

1972

Avilov (USSR) 8454pont a müncheni olimpián

1973

A versenyrendszerben megjelent a tízpróba Európa Kupa.

1976

Jenner (USA) 8618 pont/montreali olimpia

1977

A noi ötpróbában a 200 m futást a 800 m futás váltotta fel.

1978

Grebenjuk (USSR) prágai Eb gyoztes

1980

A noi ötpróbát a hétpróba követte.

1. nap: 100 m gát, súlylökés, magasugrás, 200 m.

2. nap: távolugrás, gerelyhajítás, 800 m.

1980-as évek

Jeles tízpróbázók Thomson (GBR), Hingsen (FRG), Kratschmer (FRG)

2004

Bryan Clay (USA)

Serble (CZE) 900 video2

Erki Nool (EST) 9143 pont

Nok:

Lewis (USA)

Az összetett versenyek magyarországi története az országos bajnoki eredmények és a nemzetközi szereplés tükrében

1889

A Szabadkai TE klasszikus pentatlon versenyt rendezett.

1896

Az athéni olimpia után az Óbudai TE még rendezett versenyeket, de érdeklodés hiányában elmaradtak.

1906

Mudin István a nem hivatalos athéni olimpia pentatlon számában II. helyezett lett.

1924

Az ötpróba országos bajnoki versenyszám lett.

Somfai Elemér/ötpróba/16pont/párizsi olimpia II. helyezett.

1925

Farkas Mátyás/tízpróba/5815,89 pont/az elso országos bajnok.

1928

Farkas Mátyás/6200 pont/az elso hivatalos országos csúcstartó.

1930

Somfay Elemér/7108,995 pont

1932

Bácsalmási Péter/7842,41 pont

Bácsalmási Péter indult a Los Angeles-i és a berlini olimpián.

1944

A noi ötpróba országos bajnoki versenyszám lett (súlylökés, távolugrás, 100 m, magasugrás, gerelyhajítás).

Rohonczi Mária/275 pont/az elso országos bajnok.

1948

Kiss István/6777 pont

1950

Gyarmati Olga/4157 pont

1953

Kertész Tibor/5392 pont

1961

Somogyi Nándorné/4247 pont

1965

Hubai Gyula/7113 pont

1968

Tóthné Kovács Annamária/ötpróba/4959 pont/mexikói olimpia III. helyezett

1969

Bakai József/7619 pont

1971

Bruzsenyák Ilona/4897 pont

1972

Bakai József indult a müncheni olimpián.

1974

Raáb Tibor/7168 pont

1978

Papp Margit/4650 pont/prágai Eb I. helyezett

1979

Kiss Árpád/8005 pont

1981

Vanyek Zsuzsa/5860 pont/az elso hétpróba országos bajnok

1983

Hoffer József/7861 pont

1985

Vanyek Zsuzsa/6158 pont

Vágó Béla/7526 pont

1986

Palombi Margit/6001 pont

1990

Szabó Dezso/tízpróba/8436 pont/spliti Eb II. helyezett

1994

Ináncsi Rita/hétpróba/6404 pont/helsinki Eb II. helyezett

1995

Ináncsi Rita/hétpróba/6522 pont/göteborgi vb III. helyezett

Munkácsi Sándor/7909 pont

1996

Zsivótzky Attila/7582 pont/sydney-i ifjúsági vb I. helyezett

2000

Zsivótzky Attila/8554 pont/OCS/götzisi versenyen

Kürtösi Zsolt/8036 pont

2005

Zsivóczky Attila/tízpróba/8385 pont/helsinki vb III. helyezett

2007

Óvári Zita/5559 pont

2006

Zsivóczky Attila/tízpróba/8356 pont/göteborgi Eb III. helyezett

2010

Farkas Györgyi/5874 pont

Zsivoczky-Pandel Attila/7708 pont

Felhasznált irodalom

Koltai Jeno (szerk.) (1980): ATLÉTIKA II. Sport, Budapest, 377–382.

http://www.youtube.com/watch?v=5qEBkfA3d5M&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=4qsrkaZVOI4

http://www.youtube.com/watch?v=WiWkjM4Rc3Q&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=EKxZngMdMnA

http://www.youtube.com/watch?v=Iu15RTM_Z4c&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=ey_qGa6Ya5c&NR=1

http://www.youtube.com/watch?v=HjhqPzs7vz4

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

Az atlétikai világcsúcsok fejlodése a nemzetközi atlétikai szövetség nyilvántartása szerint

http://translate.google.hu/translate?hl=hu&sl=en&u=http://wapedia.mobi/en/World_record_progression_long_ju mp&ei=1UdgTJuZF8HF4gbclbDDAQ&sa=X&oi=translate&ct=result&resnum=2&ved=0CCIQ7gEwAQ&prev=/search%3Fq%3Dlong%2Bju mp%2Bworld%2Brecord%2Bwiki%26hl%3Dhu%26sa%3DG%26rlz%3D1R2ADSA_huHU389

Atlétikai világrekordok (IAAF statistics)

http://www.iaaf.org/statistics/recbycat/location=o/recordtype=wr/event=0/age=n/area=0/sex=M/records.html

Kiemelkedo magyar eredmények statisztikái

A magyar atlétika felnott bajnokai (1896-tól napjainkig):

Férfiak: http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/fob.htm

Nok: http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/nob.htm

Magyar atléták világversenyeken: http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/eb.htm

Magyar atléták világcsúcsai: http://kerszoft.hu/szepesi/atletika/vrek.htm

2. fejezet - Az atlétikai versenyszámok technikája

Tartalom

Biomechanikai törvényszeruségek az atlétikában

Az atlétikai teljesítményeket befolyásoló külso és belso tényezok
A futás során érvényesülo törvényszeruségek
A dobások biomechanikája
Az ugrások általános jellemzése
Izommechanikai elvek

Az atlétikában használt speciális cipok

Sprinter szöges cipok
Közép- és hosszútávfutó szöges cipo
Távolugró szöges cipo
Hármasugró szöges cipo
Magasugró szöges cipo
A gerelyhajító szöges cipo
Kalapácsveto cipo
Súlylöko- és diszkoszveto cipo
Szöges cipokre vonatkozó szabályok
A szögek

Futószámok

A rajtok technikája
A rövidtávfutás technikája
Közép- és hosszútávfutás technikája
A váltófutások technikája
A gátfutás technikája
Az akadályfutás technikája

Gyaloglás

A gyaloglás technikája

Ugrószámok

A távolugrás technikája
A hármasugrás technikája
A magasugrás technikája
A rúdugrás technikája

Dobószámok

A súlylökés technikája
A kislabdahajítás technikája
A gerelyhajítás technikája
A diszkoszvetés technikája
A kalapácsvetés technikája

Összetett versenyszámok

Az összetett verseny versenyszámainak technikája

Biomechanikai törvényszeruségek az atlétikában

Az atlétikai teljesítményeket befolyásoló külso és belso tényezok

Az atlétikai csúcsok javulásának egyik tényezoje a külso feltételekben keresendo, vagyis olyan tényezokben, amelyeknek nincs semmi közük a fiziológiai erokifejtéshez. Ezeket a külso tényezoket a következo kategóriákba sorolhatjuk:

Szabályok

A szabályok szinte minden évben változnak kismértékben. A változásokat elsosorban a célszeruség irányítja, bár újabban a médiának, közvetítéseknek való megfelelés is. Amikor egy atlétikai szám szabályai megváltoznak, akkor az ebben a versenyszámban elérheto eredmények is megváltoznak. Erre példa a gerelyek súlypontjának több alkalommal történt megváltoztatása.

Szerek, sporteszközök, ruházat

Az atlétikai számokban az eredmények legnagyobb változását tatán éppen a szerek okozták. Ezekre példa az L gátak bevezetése a T gátak helyet 1935-ben, a futópályák korszeru felületkiképzése, a Held típusú gerely, a könnyebb cipok, a hajlékonyabb üvegszálas rudak a rúdugrásban.

Klimatikus tényezok

A klimatikus tényezok az atlétikában mindig fontos befolyásoló tényezok voltak, és azok is maradnak. A legjobb példa a szél hatása a vágtázó számok idoeredményére. A nagy tengerszint feletti magasság szintén sok számban befolyásolhatja az eredményt, a nagy magasság 1968-ban a mexikói olimpiai játékokon határozottan segítette a hosszabb távú vágtázókat, például a 400 m-es futókat, és rontotta a hosszabb távú versenyzok eredményét.

Pszichológiai tényezok

A versenyzo gondolatvilága mindig befolyásolta a versenyzo atlétikai teljesítményét. A pszichológiai tényezok fontos szerepet játszhattak a nagy teljesítmények elérésében. A rajtapátia, vagy rajtláz, a motivációs háttér, az akarati tényezok, a monotóniaturés mind meghatározó eleme a teljesítménynek.

A futás során érvényesülo törvényszeruségek

Súrlódási ero

A futás csak akkor valósítható meg, ha a futó és a talaj között a támaszfázis során megfelelo súrlódási ero áll fenn. Ha ez megszunik, vagy csökken, akkor a futó teljesítménye akár jelentosen is romolhat, ill. nem tud teljesíteni. A csökkent súrlódást több tényezo is okozhatja. Pl. a salakpálya nem megfelelo kezelésébol fakadó gondok. Az edzo-, vagy szöges cipo nem megfelelo megválasztása, környezeti, idojárási tényezok stb. Ha a futás során a talaj csúszóssá válik, akkor a támaszfázisok során azt az energiát, amit futó „betáplál”, nem kapja vissza 100%-osan, tehát a sebesség, vagy a teljesítmény csökkenhet. Ha a futó fenn akarja tartani a futási sebességét, nagyobb energiákat kell mozgósítania, ami gazdaságtalan, esetleg ido elotti kimerüléséhez vezethet.

A levego ellenállása

Az optimális sebességu, technikájú, energiabeosztású futáshoz természetesen még sok más tényezo szükséges. Ilyen tényezo a levego ellenállása. A futás közben még szélcsend esetén is kell némi légellenállással számolni. Hogy ez mekkora, az attól függ milyen nagy a futó futási irányára meroleges testfelülete, és attól is, hogy milyen gyorsan fut, továbbá még attól is, hogy fut-e elotte másik versenyzo és ezt hogyan tudja kihasználni. Ha nincs elotte más futó, akkor a futás gyorsaságától négyzetesen függ a levego ellenállása.

A tengerszint feletti magasság és a levego ellenállása

A levego surusége nagyobb magasságon kisebb, mint a tengerszinten. Habár az IAAF nem határozza meg, hogy rekordokat milyen magasság alatt hitelesítenek, általánosan elfogadott, hogy 1000 m felett az eredmény „magasság által támogatott”. Moran, Morgan és Pauley (1996) szerint a levego surusége (ρH), tenger szint felett H méter magasságnál függ a tengerszinten mérheto suruségtol a következo egyenlet szerint:

ahol a T a levego homérséklete °C fokban, g a gravitációs gyorsulás, és a gáz konstans R = 287 J/kg. Ennek alapján Mexikóvárosban (2250 m-es magasság) 25°C fok mellett, a levego surusége ρ = 0,915 kg. Nincs rá bizonyíték, hogy a Cd-t befolyásolja a magasság növekedése, vagy hogy a gravitációs gyorsulás bármely variációjában a helyszín jelentos lenne (Behncke, 1994). Ezért szélcsendes körülmények között a sprintszámokra a tengerszint feletti magasság egyedül a levego surusége okán lehet elonyös.

Az esetleges szél ereje és iránya szintén jelentosen befolyásolhatja a futószámok kimenetelét. Ha csak a 200 m-es síkfutás példáját vesszük alapul, ahol a versenyzok egy kanyart és egy egyenest futnak, kiderül, hogy azonos ereju és irányú szelek esetén az egyes és a nyolcas pályán futók jelentosen eltéro körülmények között kell, hogy teljesítsék a távot. Sajnos a 200 m-es síkfutás során csak az egyenesben van szélmérés, holott a kanyarban a szélhatások ugyanúgy érik a versenyzoket. Igaz, a szélmérés csak arra hivatott, hogy megállapítsa, mekkora volt a verseny folyamán a szél ereje, de az irány megállapítása nem feladata. A 2m/s-nál nagyobb hátszél esetén az esetleges világcsúcs nem hitelesítheto. A következo táblázat bemutatja a különbözo szélsebességek és szélirányok mellett az egyes és nyolcas pályán futók idobeli lehetoségeit (elonyök, hátrányok).

2.1. táblázat - Korrekciós számítás (s) a 200 m-es síkfutásra 2 m/s-os hivatalos szélsebességre

szél irány.	pillanatnyi szélseb.	pálya 1		pálya 8		a 8 pálya átlaga
[θ°]	[m/s]	férfi	no	férfi	no	férfi	no
–7 0	5,8 5	–0,14	–0,16	–0,14	–0,17	–0,16	–0,17
–50,3	3,34	0	0	0,01	0,01	0	0
–30	2,31	0,05	0,06	0,07	0,08	0,06	0,07
0	2	0,10	0,11	0,13	0,14	0,11	0,12
30	2,31	0,15	0,16	0,18	0,20	0,16	0,18
+53,2	3,34	0,20	0,22	0,24	0,27	0,22	0,25
70	5,85	0,30	0,33	0,35	0,38	0,33	0,36

A gravitációs ero

A gravitációs ero szintén befolyásolja a futás teljesítményét. Futás közben a futó tömegközéppontja a repülo- és támaszfázisok egymásutánisága miatt hullámzó mozgást mutat. A felso és alsó holtpont közötti eltérés 3–10 cm-is lehet. A futó tömegközéppontja a támaszfázis közepén van a legalacsonyabb és a repülofázis közepén a legmagasabb ponton. A nagyobb tömegközéppont ingadozás energiapazarló futást sejtet.

2.2. táblázat - A hátszélbol és magasságból származó ido elonyök 200 m-en (Quinn, 2003)

Magasság (m)	+0,0		+1,0		+2,0
Magasság (m)	férfiak	nok	férfiak	nok	férfiak	nok
0	0	0	0,06	0,06	0,11	0,12
500	0,04	0,04	0,09	0,10	0,15	0,16
1000	0,07	0,07	0,13	0,13	0,18	0,20
1500	0,11	0,11	0,16	0,17	0,22	0,23
2000	0,14	0,14	0,19	0,20	0,25	0,26
2500	0,7	0,17	0,22	0,23	0,28	0,29

Befolyásolhatja a futás sebességét és az energiabeosztást a futó izomzatának lazasága és ízületi hajlékonysága. Az ízületi ellenállás a behajlás során annál nagyobb, minél inkább közeledik a mozgáshatár széléhez, azaz minél jobban behajlik az ízület.

Az antagonista izomcsoportok munkája

Az adott antagonista izomcsoportok munkájának a futás során az egymással való szinkron tekintetében, összehangoltnak kell lennie. Nem akadályozhatják egymás munkáját felesleges feszülésekkel. Amikor az egyik izomcsoport megfeszül, munkát végez, akkor a másik, ellenható izomcsoportnak el kell lazulnia. Ha ez technikai hiányosság, aránytalan erofölény, vagy gyengeség miatt meghiúsul, az energiatöbblettel szerencsétlen esetben sérülés is járhat. A helytelen táplálkozás, a kalciumhiányos állapot, a görcsösödés is járhat hasonló tünetekkel.

A centrifugális ero és a kanyarfutás problematikája

A futások legtöbbje során a futónak kanyarban is kell futni. A kanyarban futás technikája jelentosen különbözik az egyenesben futástól, a sebesség növekedésével egyre kifejezettebb módon. A sebesség négyzetével egyenes, a körív sugarával fordított arányban változik a centrifugális ero nagysága, amely a futót a sugár irányába próbálja „kitaszítani” a pályáról. Ezért a futónak módosítania kell testhelyzetén (bedöntött), lépéshosszain (lerövidül), lendítésein. Azokon a pályákon, ahol a sugár kisebb, ez a jelenség fokozottabban érvényesül. Kiváltképp a fedett pályás versenyeken, ahol 400 m-es pálya helyett csak 200 m-es pályák vannak, döntött, kis sugarú kanyarokkal.

A futómozgás egyenlete

Az elozoekben felsorolt tényezok szerepelnek a következo modellben is, mely az ún. Keller-féle modell és Newton törvényére épül. A futó mozgás egyenlete a következo^[1]:

ahol a v(t) a futó sebessége t idopontban, a mozgás irányában, az f(t) a futót mozgató ero tömegegységenként. A sebesség ellen, lineáris irányban ható ero v, és a τ az ido konstans. Feltételezzük, hogy a f(t) ≤ F, ahol az F a tömegegységre eso maximális ero, amit a futó ki tud fejteni. A Keller modell kibovítésével, magába foglalja a sprinter reakcióidejét, és a légellenállást, mely függ a sprinter és a levego között lévo relatív sebességtol. A mozgásra vonatkozó egyenlet a kibovített modellben a következo:

ahol a v_w a szél sebessége a földhöz viszonyítva és

A v_w pozitív értéke hátszelet, amíg a negatív értéke szembeszelet jelent. Az α a ρ-tol, a levego suruségétol függ, az M az atléta tömege, az A az atléta frontális felülete, és a C_d a vonatkozó együttható. A C_d függ az atléta testének és ruházatának formájától ill. felületétol és tapasztalat által meghatározott. A C_d korrekt értékének meghatározása vitákra adhat okot és a korábbi szerzok 0,7 és 1,1-es értékeket használnak. Az A a test frontális felülete, mely a sebesség v irányára merolegesen vetül. Feltételezzük, hogy a frontális felület A, arányos az atléta teljes felületével A_b:

ahol a K az arányosság konstansa, mely tapasztalatilag meghatározott. A K együttható 0,24. A teljes felület függ a magasságtól h és az atléta tömegétol M, az alábbi egyenlet szerint

A dobások biomechanikája

Az atlétikai dobásoknak három kategóriája van. Ezek a hajítás, a lökés és a vetés. Versenyszámai a gerelyhajítás, súlylökés, diszkoszvetés, kalapácsvetés és az iskolában használatos kislabdahajítás. Az eredményességet elsosorban a kidobás sebessége határozza meg. Nagy kidobási sebesség eléréséhez nagy erore, gyorsaságra, robbanékonyságra és gazdaságos dobótechnikára van szükség. A jó dobótechnika elsajátítása, gazdaságos végrehajtása nagyfokú ügyességet, ritmus- és egyensúlyérzékelést kíván meg. A dobások elvégezhetok helybol, illetve elozetes lendületbol.

Az eredményességet befolyásoló tényezok

Az atlétikai dobások eredményességének fo meghatározóit a ferde hajítás törvénye foglalja magába, ám mivel a dobószer repülésének kezdomagassága (h) magasabban van, mint a talajt érés helye, a ferde hajítás alapképletéhez még egy képlettagot hozzá kell tenni.

E képlet szerint:

(s = a dobás távolsága; v = a dobószer repülési kezdosebessége; α = a dobószer repülésének kezdoszöge; g = a nehézségi gyorsulás; h = a repülés kezdetének magassága)

Az eredményesség szempontjából tehát a kirepülés kezdosebessége (v) a legfontosabb tényezo. A második összetevo, amely az eredményességgel leginkább korrelál a kirepülés pillanatában fennálló kirepülési kezdomagasság (h). Nagyon fontos tényezo még – és az egyes dobószerek esetén más és más optimális értéket mutat – a kirepülés szöge (α), amelynek kedvezo eltalálása biztosítja a maximális távolságot. Tehát a dobás eredményességét a következo biomechnikai paraméterek befolyásolják elsosorban:

kirepülés sebessége;
kirepülés kezdomagassága;
optimális kirepülési szög.

A dobó és az edzo számára a legfontosabb feladat a felkészülés során a kirepülési kezdosebesség növelése:

növelni kell a dobószert gyorsító ero hatásának útját;
biztosítani kell, hogy az erohatás iránya végig kedvezo legyen;
növelni kell a dobószert gyorsító erot.

A dobószert gyorsító ero hatásának útját a dobónak – saját testi adottságaihoz és fizikai képességeihez mérten – a dobószerre való erohatás olyan optimálisan hosszú útját kell megtalálnia, amely mellett az ero és az út szorzata maximális lesz. Optimális aktív útnak nevezzük a dobószerre ható eronek azt a leghosszabb útját, amelyen a dobó a dobószert végig gyorsítani tudja. Az optimális, aktív úton a dobószerre ható ero folyamatosan és egyenletesen fokozódjék, így biztosítható az erohatás legrövidebb ido alatti legnagyobbra növelése.

A dobószer repülési kezdosebességének (v) növelési lehetoségei:

a dobószer hasznos gyorsítására fordított ero növelése;
a gyorsító erohatás idejének növelése, ami egyet jelent a hatás útjának növelésével;
a gyorsító erohatás folyamatosságának biztosítása.

Az elmondottak a forgással végzett dobásokra is érvényesek, azzal a különbséggel, hogy a dobótól a centripetális ero létrehozása többletenergiát követel, ami azonban megtérül, mivel a forgással nagymértékben meg lehet hosszabbítani a dobószerrel való eroközlés útját.

Az emberi test erokifejtési testhelyzetei a dobásokban

Az emberi test a dobószerre 3 testhelyzetbol tud erot kifejteni:

kétlábtámaszos;
egylábtámaszos;
támasz nélküli helyzet.

A dobószerrel történo sebességközlés folyamata

1. Elokészület a lendületszerzéshez, a lendületszerzés megindítása;

2. a lendületszerzés;

3. a kidobó helyzet elokészítése;

4. a lendület átvitele a kidobásba, átmenet a kidobásba és a kidobás elkezdése;

5. a szer kidobása;

6. a kidobás után véghelyzet.

Kirepülés kezdosebessége és kidobási szög

Légüres térben az eldobott, kilott tárgy 45° kirepülési szöggel repül a legtávolabbra. Mivel az atlétikai dobások nem légüres térben történnek, ezért a légellenállás nagysága, azaz a dobószer alakja és a kihajítás technikája miatt a kirepülési szög az egyes dobószámokban más és más, de mindig 45° alatti az optimális. Befolyásolhatja még a kirepülési szöget a tengerszint feletti magasság, ugyanis a gravitációs ero, ill. a légellenállás mértéke is különbözo az egyes magasságokban. A ferde hajítás képletébol az is fakad, hogy minél kisebb a repülés kezdosebessége, annál kisebb az optimális repülési kezdoszög és fordítva.

Adott kidobási sebesség mellett a kidobási szög fontos tényezoi közé tartozik a levego ellenállása, a dobószerek repülési tulajdonságai és a dobás földrajzi helyének sajátosságai.

P1.: A diszkoszvetésnél és a gerelyhajításnál a levego felhajtóerejére támaszkodva messzebb repül a szer, mint ha például légmentes térben repülne.

A dobások távolsága elsosorban a kirepülési sebesség nagyságától, azaz a dobószer kezdosebességétol függ.

Az ugrások általános jellemzése

Az el- és felugrások közötti különbség

Az ugrószámok esetén megkülönböztethetünk el- és felugrásokat. A távol- és hármasugrás esetén az elugrás során a tömegközéppont eredo sebességének vízszintes ko mponense nagyobb, ezért az elore és kismértékben felfelé mozog, tehát elugrásról beszélhetünk. A magas- és rúdugrás esetén a függoleges sebességko mponens a nagyobb, tehát ezekben az esetekben felugrásról beszélhetünk.

Az eredményességet befolyásoló tényezok

A nekifutás alapvetoen meghatározza az eredményességet. A távol-, hármas- és rúdugrás esetén az eredményt elsosorban a nekifutás sebessége határozza meg. Meg kell jegyezni, hogy a kevésbé képzett ugróknál a nekifutás sebességének az egyéni lehetoségekhez képest optimálisnak kell lennie, mert az egyéni maximális sebességgel végrehajtott nekifutás után az ugrások során létrejövo erohatásokat ezek az ugrók esetleg nem bírják el. A magasugrás esetén az ugrónak nincs szüksége a maximális sebességére, hiszen a magasugrók a vízszintes sebességet függolegessé kell, hogy átalakítsák. Ebben az esetben olyan sebességgel kell nekifutniuk, amelyet az elugráshoz használt izmok aktuális ereje és a technikai végrehajtás adott szintje mellett az ugró a legjobban hasznosítani tud.

Az ugrások kutatása során vizsgált biomechanikai jegyek

Az ugrások kutatása során a kutatók az egyes ugrók, ill. ugrások összehasonlítása, bemutatása alkalmával kitüntetett, az ugrásokat, részmozzanatokat jól jellemzo biomechanikai paramétereket vizsgálják.

Kiterjedt anyagi testet a biomechanikában gyakran egy ponttal az ún. tömegközépponttal (TKP) szokták jellemezni. Az atléta tömegközéppontjának a nekifutás utolsó lépései során alakuló pályája, földtol való távolsága, vízszintes, függoleges pillanatnyi sebességértékei a szakember számára az ugrás technikai végrehajtási minoségének árulkodó jellemzoi. A tömegközéppont szempontjából az ugrás távolsága a talajtól való elszakadás pillanatában dol el. Az elugrás pillanatában az egész testet leíró tömegközéppont legjellemzobb tulajdonsága a talajtól való magasság (h), vízszintes, függoleges pillanatnyi sebességösszetevok és az ezekbol szögfüggvények alkalmazásával megkapható eredo sebesség (v_e), ill. kirepülési szög (α). A fenti paraméterekbol, a ferde hajítás képlete segítségével számolható ki az elméleti tömegközéppont talajfogási távolsága:

Ahol a d a tömegközéppont elméleti becsapódásának távolsága, v a tömegközéppont eredo sebessége az elugrás pillanatában, α a kirepülési szög, a h a tömegközéppont talajtól való távolsága az elugrás pillanatában.

A nekifutás kutatása

2.1. ábra - Biomechanikai paraméterek, melyek a lépésfázisok karakterizálására használatosak^[2]

Biomechanikai paraméterek, melyek a lépésfázisok karakterizálására használatosak Hay J.G., Nohara H. (1990): Techniques Used by Elite Long Ju mpers for Take-off.Journal of Biomechanics,3:229–239.

Az ugrások nekifutásánál használatos paraméterekkel jól leírható az adott versenyzo nekifutásának, lépéseinek technikája. A leírásokban, elemzésekben a következo fázisok vizsgálata használatos: A legmeghatározóbb a tömegközéppont (TKP) és annak térbeli, sebesség, gyorsulás és gyorsulás változás adatai. A TF a talajfogás pillanatát jelöli, a KTF a középtámaszfázis pillanata, amikor a térd a legkisebb szöget eléri és a tömegközéppont az alátámasztási hely közepe fölé kerül, az EL az ellépés pillanata. A hTF a tömegközéppont magassága a talajfogás pillanatában, a hK a ugyanez a magasság a középtámaszfázis pillanatában, ill. a h_EL az ellépés pillanatában. Ezek a magassági adatok árulkodó jelei a nekifutás gazdaságosságának, ill. az utolsó lépések során a tömegközéppont süllyesztés technikai végrehajtása minoségének. A d_TAL a talajfogáskori vízszintes tömegközéppont távolság, amely a tömegközéppont függoleges vetülete és a talajfogás helye között van. Itt vizsgálni szokták a sarokpontot és azt a pontot is, amely az ellépéskor utoljára hagyja el a talajt (lábujjhegy, cipoorr). A d_EL az ellépéskori távolság. A d_R a repülési távolság, melyet a tömegközéppont függoleges vetülete tesz meg az ellépés pillanatától a talajfogás pillanatáig a levegoben.

Az elugrás kutatása, eroplatós vizsgálatok

Az ugrások elugrásának vizsgálata során több kutató alkalmazza az úgynevezett a deszka, vagy az elugró hely helyére beépítheto eroplatót, hogy az elugrás talajfogásakor ébredo eroket tanulmányozhassa, összehasonlíthassa. Ezek az eroplatók a tér három irányában létrejövo erohatásokat, a felfelé-lefelé, elore-hátra, ill. az oldalra történo eroközléseket mérik.

2.2. ábra - A háromdimenziós eroplató által mutatott, az elugrás során ébredo talajreakció-erok görbéi. Függoleges, vízszintes, elore, hátra ható erok. Függoleges erocsúcs (F_y1), függoleges ero visszaesés (F_y2), függoleges ero második csúcspontja (F_y3), vízszintes erocsúcs (F_x1), kontaktido (t_KON), az elore irányuló vízszintes ero idotartama (t_xa)

A háromdimenziós eroplató által mutatott, az elugrás során ébredo talajreakció-erok görbéi. Függoleges, vízszintes, elore, hátra ható erok. Függoleges erocsúcs (Fy1), függoleges ero visszaesés (Fy2), függoleges ero második csúcspontja (Fy3), vízszintes erocsúcs (Fx1), kontaktido (tKON), az elore irányuló vízszintes ero idotartama (txa)

Az eroplatós elemzések során tehát a következo paramétereket vizsgálják a kutatók: A talajon tartózkodási, vagy kontaktidot (t_KON), az elore irányuló vízszintes ero idotartamát (txa), ezek százalékos arányát (t_KON-xa%), az elso függoleges erocsúcsot (F_y1), az elso függoleges erocsúcsig eltelt idot (t_y1), az elso erocsúcs utáni erovisszaesés nagyságát (F_y2), és az ezalatt eltelt idot (t_y2), a függoleges ero-ido görbe második csúcsát (F_y3), függoleges ero második csúcsáig eltelt idot (t_y3), a vízszintes erocsúcsot (F_x1), a vízszintes erocsúcsig eltelt idot (t_x1).

A talajfogás kutatása

Vizsgálatok tárgya továbbá a távolba ugrásoknál a talajfogás. A talajfogás mozzanatát éppúgy mint a nekifutást, vagy az elugrást további részekre lehet osztani. Ilyen a földetérési, talajfogási, vagy visszaesési távolság. A földetérési távolság egyenlo azzal a vízszintes távolsággal, amely a tömegközéppont és a között a testrész között van, amely eloször érinti a homokot a talajfogás pillanatában (talajfogási távolság), mínusz az a távolság, amellyel az ugró hátraesett, vagy közelebb érintette a homokot az elugró vonalhoz, mint a talajfogás pillanata történt (visszaesési távolság).

d_FÖ = d_TA – d_VI

Ahol a d_FÖ a földetérési távolság, a d_TA a talajfogási távolság és a d_VI a visszaülési távolság^[3]

2.3. ábra - A földetérési távolság és a talajfogási és visszaülési távolság viszonya

Izommechanikai elvek

Az izommechanika vizsgálata ma a sporttudomány egyik kiemelkedo területe. Jelen bekezdés nem hivatott arra, hogy teljes áttekintést nyújtson, inkább az alapveto, atlétikára is vonatkoztatható elveket szeretné bemutatni.

Az atlétikai mozgások izommechanikai szempontból leginkább auxotóniás tevékenységek, hiszen az izmok hossza és feszülésük mértéke egyidejuleg változik. A mechanikában használt kifejezéssel élve az izmok muködésük során nyúlhatnak (excentrikus állapot), vagy rövidülhetnek (koncentrikus állapot). Megkülönböztetheto továbbá az auxotóniás izommuködésen belül pozitív és negatív auxotóniás muködés. A pozitív auxotóniás feszülésnél az izom feszülése no, a negatív során csökken.

Az atlétikai mozgások során a tudatos feszülés elott gyakran jön létre az ún. elofeszítettségi helyzet. Az elofeszülés, ha megfelelo minoségu, akkor pozitív módon járulhat hozzá az erokifejtés nagyságához. Az elofeszülést okozhatja a test, vagy a rész-tömegközéppontok (végtagok) tehetetlenségi ellenállása, az antagonista izmok munkája és a sporteszközök által létrehozott ero (pl. egy dobószer). Az excentrikus folyamat során pozitív, a koncentrikus folyamat során pedig negatív auxotóniás izommuködés a meghatározó.

Felhasznált irodalom

Behncke, H. (1994). Small effects in running. Journal of Applied Biomechnaics, 10 , 270–290.

Hay, J. G., & Nohara, H. (1990). Techniques used by elite long ju mpers for take-off. Journal of Biomechanics , 3:229–239.

Hay, J. G., Miller, J. A., & Canterna, R. W. (1986). The techniques of elite male long ju mpers. Journal of Biomechanics, 855–866.

Moran, J. M., Morgan, M. D., & Pauley, P. M. (1996). Meteorology: The at mpsphere and science of weather. Englewood Cliffs, NJ: Prentice Hall.

Quinn, M. D. (2003). The effect of Wind and Altidude in the 200-m Sprint – A szél és a tengerszint feletti magasság befolyása a 200 m-es vágtafutásra. Journal of Applied Biomechanics, 49.

Az atlétikában használt speciális cipok

Sprinter szöges cipok

A sprinter szöges cipokkel szembeni elsodleges követelmény, a legkisebb súly, a szoros lábtartás. Egyes modellek talpa igen merev. Új keletu kutatások során ugyanis megállapították, hogy a merev talpú szöges cipokkel az elrugaszkodás során a talpi, lábközépcsonti ízületek behajlásából származó idoveszteség elkerülheto. Annak feszítése ugyanis az eredményesség szempontjából nem releváns, ugyanakkor rögzített helyzete segíti a rugaszkodást. Minden olyan futó, aki eros lábikraizommal rendelkezik, elonyhöz juthat a merev talpú cipovel.

A szögek elhelyezkedése a talpon gyártófüggo, de általában megfigyelheto, hogy a talajjal érintkezo talpfelület hátsó részén négy szög egymás mellett biztosítja a leheto legnagyobb „kapaszkodást, tapadást”. További négy szög a talp elülso felén négyzetes elrendezésben biztosítja az elso lépések során a megfelelo elrugaszkodást.

A légellenállás csökkentése érdekében bizonyos gyártók, egyes modelljeiknél a fuzot betakaró, háromszög alakú, cipzárral összehúzható borítást alkalmaznak. Egyes szögesekben a cipzár középen, másoknál oldalt halad el. A fuzo lebegése ellen ez valóban védelmet biztosít, kérdés a takaró anyag súlya, vagy a fuzo által létrehozott plusz légellenállás jelentosebb-e a végso eredményromlás szempontjából.

Vannak sprinterek, akik a súlycsökkentést a cipo megvásárlása után további egyéni átalakításokkal végzik el. Levágják a felesleges csíkokat, az acélszögeket alumínium szögekre cserélik és rövidebb fuzot fuznek a lyukakba. Pár gramm mindenképpen faragható az egyéni elképzelésekkel.

A mai modern sprinter szöges cipok azonban a legkorszerubb anyagoknak köszönhetoen „pille” könnyuek és valódi, szinte mezítlábas futás élményt nyújtanak, maximális „tapadással” a rajtnál és a futás közben.

2.4. ábra - 100–600 m-ig hatékonyan használható sprinter szöges cipo (merev talpas technológia)

Az atléták az elozoekben bemutatott cipo mellett foleg a hosszabb, 200 és 400 m-es síkfutásnál használhatnak olyan szöges cipoket, melyek talpa nem merev és oldalukon a magasabb kanyarstabilitás érdekében speciális kapaszkodó felület van kialakítva. Természetesen ezek a cipok is rendkívül könnyuek, hiszen minden, feleslegesen a lábon „hordott” gramm, hátrányos a teljesítmény szempontjából.

A kanyarfutás során az ívbelso láb elrugaszkodásakor a láb kissé a külso lábél felé billen. A megfelelo súrlódás érdekében az imént leírt kapaszkodó felületet a talp anyagából kiálló tüskék adják. Tapasztalat szerint ezek a tüskék néhány használat alatt elhajlanak, ill. elkophatnak, és stabilizáló tulajdonságukat elveszítik.

Bizonyos futók lábfelépítésüknek megfeleloen használhatnak ún. vakszögeket, melyek becsavarásával a talpi stabilitást, ill. a szögek által okozott esetleges kellemetlen nyomó érzést megszüntethetik. Ha a szögek nem megfeleloen, vagy nem megfelelo méretben kerülnek beszerelésre, az az edzések, versenyek során kellemetlen fájdalmakat hozhat létre a bokában, lábfejben, talpban. Ezek mielobbi diagnosztizálása, felderítése és kiküszöbölése, pl. vakszögekkel, fontos feladat a hatékony edzés és versenyzés érdekében.

2.5. ábra - 200 és 400 m-re használt szöges cipo

Közép- és hosszútávfutó szöges cipo

A középtávfutó szöges cipoknél szintén követelmény a lehetoség szerinti legkisebb súly, ugyanakkor a sarokrész anyaga és vastagsága arra hivatott, hogy a (foleg hosszabb távokon) sarokra érkezés során létrejövo ütközések erejét csökkentse. Ezért ezek a cipok az aktuális legmodernebb anyagokból kell, hogy készüljenek. A szögek száma lehet kevesebb is, ugyanis a középtávfutásnál a rajt szerepe nem meghatározó az eredményesség szempontjából, ahol a tapadás alapkövetelmény.

2.6. ábra - Középtávfutó szöges cipo

A hosszútávfutó szöges nem sokban tér el a középtávfutó cipotol. A kritériumok ugyanazok mindkét cipo esetén. A fejlesztések során természetesen ahány gyártó annyi elképzelés, anyag, szín és forma található.

2.7. ábra - Hosszútávfutó szöges cipo

Távolugró szöges cipo

Az ugró szögesek alapkritériuma, hogy kiemelten stabilaknak kell lenniük. Erre azért van szükség, mert a talajon az elugrás alkalmával igen nagy erohatások érik a lábfejet és a bokát. Instabil cipo sérülésveszélyes lehet. Ezért a lábfejet „fognia kell” a ciponek. Ezt a gyártók különbözo megoldásokkal érik el. Van olyan, aki dupla fuzosorral, mások tépozár, fuzo kombinációval. A korai távolugró szögesek sarka vastagabb volt, az újabb konstrukcióknál pedig a talp elülso része alatt készítik vastagabbra az anyagot. Helyes technikával végrehajtott ugrás esetén a vastagabb elülso talprész elonyt jelent, ugyanakkor azok az ugrók, akiknek kismértékben „támaszos” (eloször a sarok érkezik a deszkára) az ugrásuk, megfájdulhat a sarokcsontjuk.

2.8. ábra - Távolugró szöges cipo

Hármasugró szöges cipo

A hármasugró szöges cipore ugyanazok a tulajdonságok igazak, mint a távolugró szöges cipokre, azzal a különbséggel, hogy ezeket úgy gyártják, hogy a sarokrészt kifejezetten vastag, a rázkódásokat nagy hatékonysággal elnyelo rugalmas anyagból készítik. Ugrótól függoen a vastagság változhat. Azoknak az élvonalbeli versenyzoknek, akik szerzodésben állnak valamelyik szöges cipot gyártó márkával, egyénre és lábra szabottan tervezik a cipoket. Ezek a cipok igen drágák.

2.9. ábra - Hármasugró szöges cipo

Magasugró szöges cipo

A magasugró szöges cipo fo jellegzetességei a sarokszögek. Az általában négy sarokszöggel ellátott cipok hatékonyan segítik elo a kitámasztást. A kor követelményének megfeleloen a magasugrók flop technikával ugranak, melynél a kétszeresen (hátra- és be-) döntött helyzet miatt elsosorban nyújtott lábbal és sarokkal fognak talajt. A közel 8m/s-os sebesség mellett ez a cipokkel szemben komoly követelményeket támaszt. A sérülések elkerülése és a magas szintu teljesítmény elérése érdekében a helyes szöges cipo megválasztása alapkövetelmény. A magasugró szöges cipo nem magas szárú, ugyanakkor nem szabad, hogy a talajfogás során „lecsavarodjon” a lábról, azaz stabilan kell tartania azt. Errol az egyes gyártók tépozáras megoldással, vagy jól tervezett fuzorendszerrel gondoskodnak. A cipo talpán a szögek fészke a menettel süllyesztett, csak a szög vége áll ki a talpból, így csökkentve a sarok, vagy a talp megnyomásának lehetoségét.

2.10. ábra - Magasugró szöges cipo

A gerelyhajító szöges cipo

A gerelyhajító szöges talán a legjellegzetesebb szöges cipo. Magas szárával, sarokszögeivel, eroteljes talpmintázatával a legmarkánsabb a többi között. Az agresszív sarokkal, telitalppal való kitámasztást csak olyan szöges cipo tudja hatékonyan támogatni, ami ilyen tulajdonságokkal rendelkezik. A cipo súlya másodlagos, hiszen az eredményesség nem elsosorban a nekifutás, hanem a kidobás sebességétol függ. Megfelelo kidobási sebességet, pedig csak jól elokészített, stabil helyzetbol lehet végrehajtani.

A gerelyhajító szöges rögzítésére fuzo és tépozár, ill. csatos megoldásokat alkalmaznak a gyártók. A cipo belso kialakításában bizonyos gerelyhajítók kereszt és harántboltozat emelot alkalmazhatnak a nagyobb stabilitás érdekében.

2.11. ábra - Gerelyhajító szöges cipo

Kalapácsveto cipo

A dobócipokön természetesen nincs szög. A dobókörbol való dobás az egyes dobószámok technikájának megfeleloen más és más, egyben azonban hasonlítanak a cipo szempontjából. A tapadás nagyon fontos követelmény mindegyik atlétikai dobószámnál. Erre a gyártók a cipotalp anyagának fejlesztésével tudják leginkább felkészíteni a cipoiket. A tapadás mellett természetesen alapfeltétel a dobás technikájához igazodó kialakítás is. Az egyedi eltérések mellett bizonyos gyártók sokféle „többfunkciós”, több dobószámra is használható cipoket is gyártanak.

2.12. ábra - Gerelyhajító szöges cipo

A kalapácsveto cipo talpfelülete sík, a talp anyaga rendkívül jól tapad a dobókör betonjához (ahány kör, annyi betonfajta). A cipo oldalára a talp anyaga magasan „felhúzott”, hiszen a pörgések során a kalapács-kalapácsveto rendszer által alkotott tengely ferde és a kalapácsveto talpának (cipojének) oldalát aktívan használja a sarok-talp forgás során. A nagyobb stabilitás érdekében a kombinált, fuzos-, tépozáras rögzítés használatos.

Súlylöko- és diszkoszveto cipo

2.13. ábra - Súlylökéshez és diszkoszvetéshez használt cipo

A súlylöko cipo és a diszkoszveto cipo élesen nem választható el egymástól. A legtöbb gyártó többfunkciós használatra gyártja ezeket a cipoket. A dobócipok közül egy-egy típust dedikálnak kifejezetten kalapácsvetésre, a többi többfunkciós. Ez nem is meglepo, hiszen a pördületbol végzett súlylökés és a diszkoszvetés technikai végrehajtása a láb talajjal való érintkezése szempontjából nagyon hasonló.

Szöges cipokre vonatkozó szabályok

2.14. ábra - Szöghúzó

Az atlétika szabálykönyve pontosan szabályozza a szögek méretét, számát, ill. a szöges cipore vonatkozókat. A következo megállapításokat teszi:

A cipo talpát (beleértve a sarkát is) úgy kell kialakítani, hogy legfeljebb 11 szöggel lehessen használni. Ezen belül tetszoleges számú szög használható, de a szöghelyek száma nem lehet 11-nél több.

Muanyag borítású pályán rendezett verseny esetében, a szögek talpból vagy sarokból kiálló hossza nem haladhatja meg a 9 mm-t, kivéve a magasugrást és a gerelyhajítást, ahol ez legfeljebb 12 mm lehet. Az átméro ellenorzésekor a szög a hegye felol legalább fele hosszig menjen át egy olyan négyzet alakú mérolyukon, amelynek az oldala 4 mm.

A talp és/vagy sarok lehet rovátkolt, tarajos, bevágásokkal vagy dudorokkal ellátott, azzal a feltétellel, hogy azok ugyanabból vagy hasonló anyagból vannak, mint maga a talp. A magas- és távolugró cipok talpa legfeljebb 13 mm, a magasugró cipo sarka pedig legfeljebb 19 mm vastag lehet. Bármely más versenyszámnál a cipok talpának és sarkának vastagsága nincs korlátozva. A talp és a sarok vastagságát a fent említett tulajdonságok figyelembe vételével a belso rész teteje (beleértve bármilyen nem beépített talpbélést is) és a talp alsó része között kell mérni.

A versenyzok sem a cipon kívül, sem azon belül semmiféle olyan szerkezetet nem hordhatnak, amely a talp vastagságát az engedélyezett felso határ fölé emelné, vagy bármilyen elonyt biztosítana viselojének az elozo pontokban leírt cipovel szemben.

A szögek

2.15. ábra - Alumínium és acél szögek, ill. a vakszög

A szöges cipokben használt szögek hossza tehát a szabályok által meghatározott, azonban az anyaguk nincs rögzítve. A gyártók acél, alumínium és muanyag szögeket is gyártanak, különbözo méretben és alakkal. Az alak elsosorban azért fontos, hogy az atléta milyen keménységu muanyag pályán használja, ill. deszkára, akadályra kell-e lépnie vele, vagy sem.

A vakszög funkcióját korábban már leírtuk.

Felhasznált irodalom

First To The Finish. (2011). Forrás: http://www.firsttothefinish.com/: http://www.firsttothefinish.com/items.asp?Cc=fw_foot_sprint

ifj. Mátraházi, I. (2010). Atlétikai szabálykönyv. (i. M. Imre, Szerk.) Budapest, Magyar Atlétikai Szövetség.

Futószámok

A rajtok technikája

Filmanyag

térdelorajt oldalról HD – (1280 × 720, 30 képkocka/s)

térdelorajt oldalról, lassított – (640 × 480, 120 képkocka/s)

térdelorajt oldalról, lassított – (448 × 336, 240 képkocka/s)

térdelorajt szembol, HD – (1280 × 720, 30 képkocka/s)

térdelorajt szembol, lassított – (640 × 480, 120 képkocka/s)

térdelorajt szembol, lassított – (448 × 336, 240 képkocka/s)

térdelorajt hátulról, lassított – (448 × 336, 240 képkocka/s)

térdelorajt balról és elölrol, lassított (448 × 336, 240 képkocka/s)

térdelorajt balról és hátulról, lassított (448 × 336, 240 képkocka/s)

állórajt hátul lévo lábbal, normál sebesség – (640 × 480, 30 képkocka/s)

állórajt hátul lévo lábbal, lassított – (640 × 480, 120 képkocka/s)

a rajttámla használat összehasonlítása, lassított – (640 × 480, 240 fps)

Képanyag

térdelorajt képsorozat oldalról

térdelorajt képsorozat szembol

féltérdelo rajt oldalról

A rajtok típusai

Az atlétikai futószámok rajttal kezdodnek. A rövidtávfutó számok, a váltófutó számok és a gátfutó számok rajtgépbol, térdelo rajttal, a közép-, hosszútáv, az akadály állórajtból és a rövid váltószámok második, harmadik ill. negyedik tagjai, pedig féltérdelo rajtból indulhatnak. A 60 m és 100 m-es síkfutások esetén a rajt kivitelezése dönto módon meghatározza a végeredményt. Szokás ezeket „rajt számokként” is emlegetni. A technikai kivitelezés magas foka teljesítménybefolyásoló tényezo. A rajt és az azt követo felgyorsulási szakasz helyes végrehajtása magas eroszintet, koncentrálóképességet és több éves rövidtávfutói tapasztalatot igényel. A rövidtávfutók, gátfutók külön technikai edzésekkel javítják rajttechnikájukat. Azonos távon csak az ér el jobb eredményt térdelorajtból az állórajtos induláshoz viszonyítva, aki erre külön készül. Szenior atlétáknál bizonyos korosztály felett nem kötelezo térdelorajtból indulni.

2.16. ábra - Rajtgép

A rajt szabályai szerint térdelorajt esetén a vigyázz-helyzet elfoglalása után a versenyzoknek mozdulatlanul kell várniuk az indítás jelét.

A rajtok típusai a következok:

állórajt
- elol lévo lábbal
- hátul lévo lábbal
térdelorajt
- szuk támlaállás
- közepes támlaállás
- tág támlaállás
féltérdelo rajt

A rajtok mechanikája

2.17. ábra - A rajthelyzet, térdelorajt – angol–magyar kifejezések

A rajtolást és a gyorsítás szakaszát együttesen célszeru elemezni, mert már a rajthelyzet is befolyásolja a gyorsítást. A vágtázóknak a vigyázz-helyzet elfoglalása után mozdulatlanul kell várniuk az indítás jelét. A legnagyobb mértéku gyorsulás elérése érdekében a rajttámlákra és az elso lépésekben a talajra nagy vízszintes irányú erot kell kifejteni. Ezért az elrugaszkodás szögének a célnak megfeleloen optimálisnak kell lenni. A térd szöge a versenyzo korától, felkészültségi szintjétol, anatómiai paramétereitol és az aktuális állapotától is függhet.

2.18. ábra - Ellépés a rajtgépbol (Corbis)

A lehetséges kisebb elrugaszkodási szöget az szabja meg, hogy az elso támlára, majd a talajra gyakorolt eroközlés közben elegendo helyet és idot kell biztosítani a lendítoláb eloremozgásához. Optimális technikai végrehajtás esetén a rajttámla elhagyásának pillanatában az elrugaszkodó ero iránya 42–45°-os szöget zár be a talajjal. A törzs és a láb egy egyenest alkot, amelynek a talajjal bezárt szöge megegyezik az erohatás szögével. A következo lépések alatt a törzs fokozatosan emelkedik, és ezzel arányosan növekszik az elrugaszkodás szöge is. A futók a törzs emelését a fej emelésével szabályozzák. A rajt után ugyanis nem szabad felkapni a fejet, mert ezzel egyidoben a törzs is felemelkedik, és ez megakadályozza az optimális gyorsítás lehetoségét. A rajt után a négyfeju combizom „toló”, térdnyújtó munkája a domináns, de csak a megfelelo törzshelyzet és segíto karmunka mellett. Ahogy emelkedik a törzs és változnak a comb-csípo és térdszögek a gyorsításhoz használt ero a négyfeju combizomról egyre inkább áttevodik a kétfeju combizomra és a farizmokra. Természetesen a vádli és a szárkapocs izmok a gyorsítás egész folyamata alatt teljes értéku munkát végeznek.

2.19. ábra - A rajt és az elso lépés folyamata

A lendíto karok munkája szintén alapveto fontosságú. A rajt folyamatának megindítása után a kilépo lábbal ellentétes kar eroteljesen elorelendül, és gyakran a fej vonalán túl, sot a tarkó fölé is lendülhet. A másik, hátrafelé lendülo kar elvileg ellentétes erovel hat a törzsre, rontva a rajt dinamikáját. Ha azonban a sprinter a vízszintesen túl lendíti a könyökben hajlított karját, az ettol a pozíciótól kezdve már elorelendül, szintén segítve ezzel a végrehajtás gyorsaságát. A karok lendíto munkája a vállon át jelentos mértékben segíti a láb izmainak munkáját, ezért a helyes végrehajtás elengedhetetlen a gyors és hatékony rajt szempontjából. A vágtázók a távközi futásra jellemzo törzstartást a 17–35 m között a gyorsítási út vége elott 5–10 m-rel érik el.

A vágtázók által a rajttámlára és az elso három lépésben a talajra kifejtett erok:

a hátsó rajttámlára ható ero nagyobb maximális értéke általában a jól rajtoló versenyzokre jellemzo;
az elso rajttámlára hosszabb ideig fejtheto ki ero, ezért itt jön létre nagyobb erolökés;
a két láb megközelítoen egyszerre kezdi a támlára az erokifejtést;
vigyázz-helyzetben 120–145°-os térdszög az optimális;
a hátul lévo láb és a karok aktív, gyors lendítése arra ösztönöz, hogy aktívabb és teljesebb legyen az elrugaszkodó láb ízületeiben a nyújtás, tehát a lendítést feltétlenül gyorsan és hosszú íven kell végezni;
az elso lépések közben a talajfogás pillanatában a támaszpont mindig a súlypont függoleges vetülete mögött van;
a rajttámlákra a lábakat már a vigyázz-helyzetben rá kell feszíteni, hogy a mozgás megkezdésekor eloretoló hatás következzék be. Amennyiben a talp nem eléggé támaszkodik a rajttámlákon, akkor a test elore irányuló gyorsítása késve kezdodik el [video].

2.20. ábra - A rajtámlára rányomódó és attól távol lévo helyzet, ill. a helytelenül beállított hátsó támla meredekség

Állórajt

Állórajttal indulnak a közép- (800 m-tol) és hosszútávon a versenyzok, továbbá a váltófutások során a csapat második, harmadik, negyedik tagjai. Az állórajt helyes technikájának megtanítása, kialakítása rendkívül fontos, mert a testnevelésórákon, iskolai versenyeken, edzéseken, sot egyes labdajátékokban, alapveto fontosságú lehet. Az állórajtok elnevezése aszerint történik, hogy melyik lábbal lép ki a futó.

A hátul lévo lábbal történo rajt

Kiinduló helyzet: 1,5 lábfej távolságban, harántterpeszállásban kell elhelyezni a lábakat. A tömeg az elöl lévo lábon van, a törzs elore dol, a fej szintén elore néz. Az elol lévo lábbal ellentétes kar van elol. Az a láb legyen hátul, amelyik az induláskor a természetes mozgást biztosítja. Induláskor a hátul lévo láb elorelép, és az elöl lévo láb térd- és bokaízületének eroteljes nyújtásával indul a futásba a futó.

Az elöl lévo lábbal történo rajt

Kiinduló helyzet: 1-1,5 lábfej távolságban, harántterpeszállásban. Az elol lévo lábbal azonos kar van elol. Súly a hátul lévo lábon van 70%-ban. A kilépés az elol lévo lábbal történik. Az általános iskolában a lányok használják ezt az indulási formát ösztönösen. Versenyhelyzetben akkor alkalmazzák ezt a rajtot, amikor tömegrajt során a jobb pozíció megszerzése a cél.

Féltérdelo rajt

Féltérdelo rajttal csak a 4 × 100 m-es síkfutás esetén a második, harmadik és negyedik ember rajtolhat. Bizonyos esetekben a szenior versenyzok is indulhatnak féltérdelo rajttal, mert ebben a korosztályban nem kötelezo a rajtgépbol történo indulás.

A féltérdelo rajthelyzet során a lábak egymástól fél-egy lábfej távolságra vannak, a törzs erosen eloredöntött, az erosebbik láb van elöl, és az egyik kar támaszkodik a talajon.

2.21. ábra - Féltérdelo rajt az erosebb-, elöl lévo lábbal azonos oldali kéztámasszal

A karon és a lábakon a testsúly egyenletesen oszlik el, azonban vannak sprinterek, akik jobban terhelik a kart. Ez a megoldás foleg a nagy láberovel, vagy rövidebb lábakkal rendelkezokre jellemzo. Az o esetükben a súly eloszlása 60% a kézen, 40% a lábakon. A lábak esetén mindig az elöl lévo láb viseli a nagyobb terhet.

Az indulási helyzetnél tehát az erosebbik láb van elol és általában az ellentétes karral támaszkodik a talajon az atléta. Bizonyos esetekben, amikor a jobb láb az erosebb, a támasz megoldható azonos karral is. Ez e helyzet leginkább akkor fordul elo, amikor az atléta szeretne megfelelni annak az alapveto kritériumnak, hogy balra hátrafordulva, a bal váll alatt az adott helyzetnek leginkább megfelelo szögbol láthassa az indulási segédjelet.

A féltérdelo rajt elonye az állórajtokkal szemben, hogy a tömegközéppont vízszintes megindítása szempontjából kedvezobb térdszög, és tömegközéppont helyzetet biztosít. Mivel az elore-hátra ható erok szempontjából az állórajtnál kedvezobb, de a térdelo rajtnál a támlák hiánya miatt kevésbé kedvezo ez a rajtpozíció, alapveto feltétel a megfelelo, jó tapadást biztosító, szögekkel ellátott cipo használata.

A féltérdelo rajttal végrehajtott indulás, csak akkor lehet igazán hatékony, ha a lábak munkája eroteljesen támogatott a karmunkával, azaz a karlendítés dinamikája, ritmusa és végpozíciója összhangban van a lábmunkával. A karmunkánál itt is – ahogy a térdelorajt esetén – ügyelni kell a hátrafelé lendülo karnak a vízszintesen túl történo lendítésére. A hátrafelé lendülo kar ugyanis a vízszintes pozícióig történo lendítése során ellentétes, kedvezotlen hatást fejt ki a vállon keresztül a futóra. A vízszintes helyzeten túllendülve azonban ismét az elorehaladást segíti. Ez a munka ugyanakkor csak a másik kar megfelelo lendítésével hatásos, mert a túl erosen lendülo, a másik kar munkája által nem támogatott lendítés, kedvezotlen eloreforgást hozhat létre a tömegközépponton át húzott szélességi tengelyen keresztül.

2.22. ábra - A hátrafelé lendülo kar vízszintesen túllendülésének mértéke

Rajtgépbol végrehajtott rajtok (térdelorajtok)

szuk támlaállás – az elso támla távolsága a rajtvonaltól 1,5 vagy 2 lábfej (38–44 cm és 50–60 cm) a második támla pedig közel, akár fél lábfejre is elhelyezkedhet az elsotol. A rajttámlákon az erohatás ideje rövid, továbbá lehetoség adódik a két támláról közel azonos erovel való elrugaszkodásra, tehát csak kiemelkedoen robbanékony versenyzok részére lehet elonyös. Az ilyen rajttámla beállításnál a futó közel van a rajtvonalhoz és az optimális erokifejtést biztosító térdhajlásszöget csak magas medencehelyzettel tudja biztosítani. Azoknak elonyös, akik kiemelkedo robbanékonyságuk mellett a maximális haladási sebességüket magas lépésfrekvenciával a közepes lépéshosszra érik el. A szuk támlaállás gyakran alkalmazott változata, amikor a két támla közel van egymáshoz, de az elso támla a rajtvonaltól távolabb kerül, mint a közepes támlaállásnál szokásos. Az ilyen támlaállásnál mindkét láb térdhajlításszöge optimális, ami nagyobb erokifejtést és nagyobb kezdeti gyorsulást eredményezhet.

2.23. ábra - Szuk támlaállás

közepes (normál) támlaállás – a támla távolsága a rajtvonaltól 1,5–2, illetve 3 lábfej (40–60 cm). Ez a támlabeállítás biztosíthatja mindkét láb számára az optimális erokifejtés lehetoségét. A támlákról való kifutás folyamában már az elso lépésben segíti a jó ritmus kialakulását és a széles ívu láblendítést. Továbbá jó lehetoséget ad a folyamatos gyorsításhoz a távközi futásba való átmenetnél. Azok részére a legelonyösebb, akik a végtaghosszhoz arányosan kapcsolódó lépéshosszal és elegendo robbanékonysággal rendelkeznek. A jobb ritmusú kifutás lehetosége miatt a hosszabb vágtafutások specialistái részére is ez az elonyös, továbbá ezt a támlahelyzetet alkalmazzuk az iskolai oktatás és versenyek során.

2.24. ábra - Közepes, vagy normál támlaállás

tág támlaállás – a rajtvonaltól az elso támla 1 lábfej, a két támla között pedig alszár hosszúságnyi a távolság, azaz a hátul lévo támla közel 3 lábfejre van a vonaltól (25–30 cm és 65–85 cm). Az elso rajttámlán a láb erokifejtésének hatásideje hosszú, ezáltal itt nagyobb a létrehozható erolökés, ugyanakkor a hátsó támlán kisebb erolökés jön létre. Hosszú az egy lábbal történo gyorsítás ideje, ezért csak a – test tömegéhez viszonyított – nagy láberovel rendelkezoknek elonyös. Eredményesen a vigyázz-helyzetben magasra emelt medencével alkalmazható, de így a hátul lévo láb túlzottan nyújtott helyzetbe kerül. A szélesebb a mplitúdójú láblendítést segíti ez a helyzet. Azoknak elonyös, akik elegendo relatív láberovel rendelkeznek, de kevésbé robbanékonyak.

2.25. ábra - Tág támlaállás

Ismert más elgondolású felosztása is a rajtgépbol történo rajtoknak. A medence felemelésének magassága szerint két változatát különböztetjük meg:

Rakétarajt

Az ún. rakétarajtnál a támlatávolságok általában 70–75 cm és 90 cm körüliek. A medence csak kis mértékben emelt, hogy az alszárak párhuzamosak legyenek a talajjal. Az optimális térdhajlásszögeket a vállak rajtvonalon túlra való eloretolásával is szabályozzák. Indulásnál így a legnagyobb erokifejtést a combfeszítok izomcsoportja végzi. Végrehajtásához hosszabb ívu térdlendítésre és nagyon aktív csípoízületet nyújtó izommuködésre van szükség. Az elso lépések repülofázisának idotartama rövidebb az átlagosnál, ami folyamatosabb erohatást eredményez.

Rajt magas medencehelyzettel

Az ilyen indulásnál az elso lépések során a törzset a vízszinteshez közeli helyzetben igyekeznek tartani a futók, és a térdlendítést kivezetik majdnem a mellkasig. A mélyebb törzshelyzet miatt a tömegközéppontra, vagy a mögé hat az összegzett erohatás, ami szinte kényszeríto erovel segíti elo a nagyobb frekvencia korai létrejöttét.

A rajt mechanikai elemzése

A hátul lévo láb és a karok aktív, gyors lendítése leterheli a másik lábat, és arra ösztönöz, hogy aktívabb és teljesebb legyen az elrugaszkodó láb ízületeiben a nyújtás. A rajttámlákra a lábakat már a vigyázz-helyzetben rá kell feszíteni, hogy a mozgás megkezdésekor eloretoló hatás következzék be.

Reakció idok 18–25 éves férfiaknál

2.3. táblázat - Reakció idok 18–25 éves férfiaknál

	Akusztikai	Optikai	Taktilis
	Grosser	Zaciorszkij	Nöcker
Nem sportolók (100 m: 13–16 s)	0,14–0,31 s	0,20–0,35 s	0,09–0,18 s
Allround sportolók (11,5–13,5 s)	0,11–0,24 s	0,10–0,24 s	0,09–0,18 s
Teljesítménysportolók (10,4–11,2 s)	0,05–0,17 s
Világklasszis vágtázók (~10,2 s)	0,05–0,09 s

Célba érkezés

A célba érkezés technikáját befolyásolja a célba érkezés szabálya. A célba érkezés az atlétikai futószámok történetének korai szakaszában egy úgynevezett célszalag átszakításával történt. A célszalag magassága mellmagasságban volt. Az az atléta nyert, aki hamarabb ért a szalaghoz, aki elszakította. Manapság már nincs célszalag, csak célfotó. Az ido és a helyezés elbírálásában a mell síkjának helyzete számít. Ezért a célba érkezés technikájának végrehajtásánál a futó megpróbálja az utolsó két-három lépés során törzsét elore billenteni, hogy ezzel mellvonalát pár centiméterrel eloretolja. Gátfutóknál találkozhatunk egészen extrém ún. „mellbedobásokkal” is (ld. Colin Jackson).

A mellbedobás két fo formája ismeretes. Az elso formánál a futó a célba érkezés elott két-három lépéssel megkezdi a törzs csípobol való elore hajlítását, miközben két karját hátrafelé lendíti, mellét elore felfelé kiemelve. E technika hibája lehet, hogy a túlzott törzshajlítás helyzetét a célbaérkezés után a talajt fogó láb nem bírja el, berogy, és az atléta elesik, vagy izomhúzódást szenved.

A második technika során szintén törzshajlítás eloremozgást végez a vágtázó, de a kartartása különbözik az elobb leírtaktól. Valamelyik karjával elore nyúl, ezzel hajlítás mellett egy fordítást is végez, aminek következtében az azonos oldali mell síkja még határozottabban eloretolódik, bizonyos mértéku további elonyre szert téve.

Mellbedobással történo célba érkezés elokészítését nem lehet több lépéssel a célvonal elott megkezdeni, mert az rontja a megfelelo lépéshossz és frekvencia viszonyát, ezzel összehasonlításban rontva a végso eredményt az esetlegesen megszerezheto elonnyel szemben.

Felhasznált irodalom

http://visual.merriam-webster.com. (dátum nélk.). Forrás: http://visual.merriam-webster.com/sports-games/track-field/arena/athlete-starting-block.php: http://visual.merriam-webster.com/images/sports-games/track-field/arena/athlete-starting-block.jpg

http://www.corbisimages.com. (dátum nélk.). Forrás: http://www.corbisimages.com/images: http://www.corbisimages.com/images/42-15140227.jpg?size=572&uid=c28d78e8-d18d-4887-8fa3-59ce1ec1d54a&uniqID=563622a0-20e5-4cdb-a319-a1be79546dd0

A rövidtávfutás technikája

A vágtaszámokról általában

Az atlétikai vágtaszámok vagy más elnevezéssel sprint-, vagy rövidtávfutó számok olimpiai távjai a 100 m, 200 m és a 400 m. Fedett pályás versenyszámai a 60 m, 200 m, 400 m. A 200 m-es síkfutást az elmúlt években ki akarták venni a fedett pályás atlétikai számok közül. Az indok az volt, hogy a 200 m-es, ill. 180 m-es pályákon az egyes pályákon futók, a szuk sugarú, döntött kanyarokban jelentos hátránnyal indulnak a szélso pályákon futókhoz képest, hiszen a centrifugális ero fokozottabb terhet ró rájuk. A sprintszámok nem hivatalos távja továbbá a 150 m-es síkfutás, amelyet több alkalommal megrendeztek már akár fedett, akár szabadtéri körülmények között is. A leghíresebb ilyen verseny volt talán a sokáig 200 m-es és 400 m-es világcsúcstartó Michael Johnson és az akkori 100 m-es világcsúcstartó Donovan Bailey között lezajlott 150 m-es fedett pályás viadal, amely 50 m-es íves és 100 m-es egyenes szakaszból állt.

2.26. ábra - Célba érkezés egykor a 100 m-es síkfutásnál

Az edzések során használt távok 30 m, 60 m, 80 m, 100 m, 120 m, 150 m, 200 m, 250 m, 300 m, 400 m.

A rövidtávfutó számok szakaszai

A sprintszámokat a következo szakaszokra oszthatjuk:

rajt;
gyorsítás szakasza;
távközi futás szakasza (maximális, vagy állandó sebesség szakasza);
célba érkezés elokészítésének szakasza (csökkeno sebesség szakasza);
célba érkezés szakasza;
lassítás.

Természetesen az eredményesség szempontjából az utolsó pontnak már nincs jelentosége, azonban a sérülések elkerülése miatt a lassítás szakasza sem elhanyagolható (más irodalmakban nem tárgyalt pont).

A rajt és gyorsítás szakasza

A vágtázók eredményességét döntoen a gyorsítás és az elérheto maximális sebesség határozza meg. A rajt szabályai szerint a vigyázz-helyzet elfoglalása után a versenyzoknek mozdulatlanul kell várniuk az indítás jelét. Optimális technikai végrehajtás esetén a rajttámla elhagyásának pillanatában az elrugaszkodó ero iránya 42–45°-os szöget zár be a talajjal. A következo lépések alatt a törzs fokozatosan emelkedik és ezzel arányosan az elrugaszkodás szöge is.

A sebesség növekedését korlátozó tényezok

A vágtázókat az egyén képességei és futótechnikája által meghatározott sebesség elérése után a további sebességnövekedésben a következo hatóerok akadályozzák:

A növekvo sebesség függvényében csökken a támaszfázis idotartama, és ezzel csökken a kifejtheto ero nagysága is.
A növekvo sebességgel négyzetesen növekszik a légellenállás.
A sebesség növekedésével együtt no a belso fékezo erohatások nagysága az ízületekben, antagonista izmokban.
A sebesség növekedésével a talajfogás helye egyre inkább a test súlyponti vetülete elé kerül. Ezáltal növekszik a talajfogáskor fellépo vízszintes irányú fékezoerok nagysága.
A növekvo sebességgel a lépéshossz és a lépésfrekvencia egyéni maximumának elérésével az ideg-izom kapcsolat vonatkozásában kialakul az ún. gyorsasági barrier (gát).

A maximális vagy állandó sebesség szakasza

Az optimális lépéshossz és lépésfrekvencia létrejöttének elofeltétele, hogy a támaszfázis idotartama és az erokifejtés feleljen meg a haladás sebességének. Ehhez az egyéni koordináció magas szintjére van szükség. Az optimális erokifejtéstol való eltérés minden esetben rontja az eredményt. A koordináció szintjének meghatározó szerepe van, elsosorban az aktív talajfogás szakaszában. A mozgás ritmusát zavarhatja a túlzottan rövid támaszido. A szükségesnél nagyobb erokifejtés ido elott elhasználja az izom energiáját és ez a versenyzo mozgásának görcsösségét okozza. Ezért van szükség a sprintszámok esetén is a távközi futásban a repülo fázis közben az ún. ellazult futásra, mely azt jelenti, hogy a futás közben az antagonista és agonista izmok megfelelo idoben, ritmusosan, összehangoltan legyenek képesek összehúzódni és ellazulni. Ennek hiányában a futás túlzottan görcsössé, vagy aritmusossá válik, mely minden esetben negatívan befolyásolja az eredményességet. A maximális lépéshossz/végtaghossz hányadosa a kiváló vágtázóknál 2,4–2,45 körüli.

A hosszabb lábú versenyzok elsosorban a hosszabb sprinttávokon élveznek elonyt az anatómiai szempontból kialakítható nagyobb lépéshosszuk miatt. A rövidebb lábakkal rendelkezo versenyzok pedig az igen intenzív rajt miatt foleg a rövidebb távokon juthatnak elonyhöz. Figyelemre méltó téma és a jövoben kutatható az alszár, a combcsont egymáshoz viszonyított aránya, a lépéshossz, a lépésfrekvencia és az eredményesség összefüggései.

A csökkeno sebesség szakasza és a célbaérkezés

A táv végén bekövetkezo sebességcsökkenés élvonalbeli atlétáknál 100 m esetén általában nem állóképességi hiányosságból adódik, hanem a lépéshossz-lépésfrekvencia optimális viszonyának megbomlásából, a futóritmus megváltozásából következik. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy a futónak a célba érkezés elotti lépéséig a minél magasabb frekvencia tartására kell törekednie.

Az általános, vagy középiskolás tanulóknál, ill. kevésbé felkészülteknél a táv végi sebességcsökkenés a speciális állóképesség hiányából fakadó probléma. A célba érkezésnél a felsotestet kifejezetten elore kell dönteni és ezzel egy idoben a lendítoláb irányába, oldalra elfordítani. A törzs döntésével és elfordításával 30–50 cm-es távolságot lehet nyerni és 0,02–0,06 s-al javíthatja az idoeredményt.

2.27. ábra - A célba érkezés pillanata

A célba érkezés elott a fentiekben említett módon a futó eloretolja mellkasát, egyes ritka esetekben akár vízszintes helyzetig, mivel a célba érkezésnél a mell síkjának helyzete számít. Ha túl korai a „mellbedobás” megindítása, az lassíthatja az utolsó lépéseket. A mellbedobás két formáját ismerjük. Az egyik a hátra vetett karokkal való törzs eloredöntés helyzete, a másik a féloldalas „mellbedobás”. Az atléta egyik karját elore lendíti, minek következtében az elore döntött törzs a kar irányába el is fordul. Így további cm-ek nyerhetok, ha a futó helyes ritmusban végzi az eloredöntést. Ha ez a mozgássor túl korai, akkor a teljesítmény romolhat is, hiszen az utolsó lépéseket le is lassíthatja a túl korai „mellbedobás”.

100 m-es síkfutás

A sebesség alakulása, változásai

A 100 m-es síkfutásban a sebesség alakulása jellegzetes. A rajt után fokozatos gyorsulással érik el a futók a maximális sebességüket, amit rövidebb vagy hosszabb szakaszon megközelítoleg állandó szinten tartanak (± 1%). A táv végén csökken a sebesség. Szakaszait tekintve a 100 m felbontható:

rajt;
gyorsítás, vagy felgyorsulás szakasza;
távközi futás (maximális, vagy állandó sebesség szakasza);
csökkeno sebesség szakasza;
célba érkezés szakaszára.

A gyorsaság megjelenési formái a 100 m-es síkfutás során

A motoros képességek közül a gyorsaság az a képesség, ami meghatározó jelentoségu a 100 m-es síkfutás során. Megjelenési formái végigkísérik az egész távot.

A gyorsaság megnyilvánulási formái:

reakciógyorsaság;
mozdulatgyorsaság;
felgyorsulási képesség;
lokomotorikus (haladási) gyorsaság;
gyorsasági állóképesség.

A gyorsaság elso megjelenési formája a reagálási gyorsaság. Ennek három formája az akusztikus, vizuális és taktilis (érintésre történo). A 100 m rajtja során magas szintu akusztikus reagálási gyorsaságra van szükségük a vágtázóknak.

2.4. táblázat - Reakció idok 18–25 éves férfiaknál

	Akusztikai	Optikai	Taktilis
	Grosser	Zaciorszkij	Nöcker
Nem sportolók (100 m: 13–16 s)	0,14–0,31 s	0,20–0,35 s	0,09–0,18 s
Allround sportolók (11,5–13,5 s)	0,11–0,24 s	0,10–0,24 s	0,09–0,18 s
Teljesítménysportolók (10,4–11,2 s)	0,05–0,17 s
Világklasszis vágtázók (~10,2 s)	0,05–0,09 s

A mozdulatgyorsaság a következo, amely közvetlenül a rajt után befolyásolja az eredményességet. A mozdulatgyorsaság magas foka határozza meg a kezdo lépés és a lendíto karok munkájának sikerét. Ha a mozdulatgyorsaság jó, akkor az atléta a hatékonyabb karlendítés miatt nagyobb elorehúzó erot képes produkálni a vállakon keresztül a csípore és lábra, ezzel segítve a lábak rugaszkodó munkáját, növelve az induláskori sebességet és gyorsulást.

A felgyorsulási képesség függ az aktuális gyorsero szinttol, az izmok ellazulási képességétol és a rajt, ill. a gyorsulási szakaszban megfigyelheto technikai képzettségtol.

2.28. ábra - Vágtázók sebességének alakulása a 100 m-es síkfutás során

Különbözo felkészültségu versenyzok átlagos teljesítményeit összehasonlítva megfigyelhetjük, hogy a jobb felkészültségu versenyzok azonos távolságon nagyobb gyorsulásra képesek, és hosszabb úton tudják fokozni sebességüket, emellett hosszabb ideig fenn tudják tartani a gyorsulást (28.ábra^[4]).

Általános iskolások hozzávetoleg 10–15 m-es gyorsításra képesek, majd ezt követoen beáll a maximális sebesség. Középiskolások esetén ugyanez 15–25 m-es szakaszra teheto. Középiskolás korú sprinterek felkészültségtol függoen már akár 25–35 m-en keresztül is képesek folyamatosan gyorsulni. Élvonalbeli sprinterek 40–50 m-es gyorsulási szakaszt mutatnak. Carl Lewis felgyorsulási szakasza több esetben 60 m-es volt, míg a jelenlegi világcsúcstartó Usain Bolt már ennél is jobb, hosszabb szakaszon gyorsult a világcsúcs futása közben. Természetesen ugyanúgy fellelheto különbség a maximális sebesség fázisában és a táv végi lassulásnál is.

A lokomotorikus más néven haladási gyorsaság képessége a ciklikus sportágak jellemzoje. Az egymás után ciklikusan ismétlodo mozdulatok gyorsaságának fenntartása az adott távon és az adott ellenállás leküzdésével, az adott sportágra jellemzo magas szintu technikai és gyorsero, ill. speciális állóképességi tulajdonságokat feltételez.

A gyorsasági állóképesség a 100 m-es síkfutás eredményességét csak minimálisan befolyásolja, hozzávetoleg 10%-ban. A 200 m-es síkfutás teljesítményét 30%, amíg a 400 m-es síkfutás eredményességét akár 70%-ban is befolyásolhatja. A gyorsasági állóképesség a maximális gyorsaság fenntartása a leheto leghosszabb ideig. A hosszabb sprintszámok esetén a szervezetben oxigénhiány mellett történo, maximális munkavégzéssel, az izmokban termelodo tejsav által létrejött fájdalom leküzdésével való futást feltételez. A szervezetben alaphelyzetben a tejsav szintje 0,9–1,1 mmol/l. Egy 400 m-es síkfutó vérében a célba való befutás után akár 24–27 mmol/l-es tejsavszint is mérheto^[5].

A futólépés jellegzetességei a sprintszámok során

A rövidtávfutás során a távközi futás technikai végrehajtását két fo tényezovel lehet leginkább leírni. Ezek a lépéshossz és a lépésfrekvencia.

A lépéshossz vizsgálata

A lépéshossz élvonalbeli sprinterek esetén a táv elso szakaszán erosen növekszik, majd megközelítoleg állandó marad és a táv végén ismét növekszik. A cél elott minden futónál megfigyelheto a lépéshossz növekedése. Ennek következményeként a lépéshossz és a lépésfrekvencia optimális összhangja megbomlik. A futók ezzel a második lépéshossz növekedéssel a sebességcsökkenést igyekeznek elkerülni, ill. elokészítik a célba érkezést (29. ábra^[6]).

2.29. ábra - A lépéshosszak alakulása a 100 m-es síkfutás során

A lépésfrekvencia

Lépésfrekvencia a rajt után gyorsan növekszik, majd fokozatosan csökken, a táv végén pedig erosen csökken.

Az elso szakaszban a frekvencia kezdeti növekedése nagyon gyors, már 2,5 m megtétele után (kb. a harmadik lépés) eléri a maximális értékének 90–94%-át. E szakasz hossza szintén függ a versenyzo felkészültségétol. A világ élvonalához eredményességben egyre közelebb álló versenyzok általában rövidebb ido alatt érnek el nagyobb frekvenciát és hosszabb ideig tudják azt fokozni (30. ábra^[7]).

2.30. ábra - A lépésfrekvencia alakulása a 100 m-es síkfutás során

Az élvonalbeli sprinterek hozzávetoleg 25 m körül, a kevésbé jól felkészültek 10 és 15 m között érik el lépésfrekvenciájuk legjobb értékét.

A táv további részén a lépésfrekvencia enyhén csökkeno tendenciát mutat. Minél kevésbé felkészült versenyzorol van szó, annál nagyobb mértéku a lépésfrekvencia csökkenése.

A táv utolsó szakaszán, a lépésfrekvencia eros csökkenése, figyelheto meg. Ez általában 90–95 m között kezdodik minden csoportnál, tehát lényegében egybeesik a lépéshossz növekedésének második szakaszával.

A lépéshossz és lépésfrekvencia változásait együttesen vizsgálva összefoglalásként megállapíthatjuk:

A gyorsítás elso részében mindkét paraméter együtt növekszik és a gyorsítás szempontjából a frekvencianövekedés a hatékonyabb.
A gyorsítás második részében (15–35 m) a frekvencia már általában változatlan, vagy enyhén csökken. Itt tehát a lépéshossz fokozatos növekedése határozza meg a sebesség növekedését.
A táv további szakaszain elsodlegesen meghatározó a lépéshossz és a lépésfrekvencia megfelelo, optimális összhangja és annak megtartása a célig.

A támaszfázis és repülofázis alakulása

A rajtot követo lépések alatt a támaszfázis idotartama hosszú, amely lehetové teszi a gyorsítás érdekében szükséges nagyobb erokifejtést. Késobb a sebesség növekedésével fordított arányban csökken a támaszfázis idotartama. Az állandó sebesség szakaszában csaknem változatlan. A lépéshossz távvégi növekedésekor a kiváló erofelkészültségu versenyzok támaszfázisának idotartama alig változik, másoknál pedig növekszik. A lépéshossz távvégi növekedésekor pedig általában növekszik a támaszfázis is.

A repülofázis idotartama a rajt utáni lépésekben egészen rövid, majd a sebesség és a lépéshossz növekedésével – a gyorsítási szakasz végéig – megközelítoleg arányosan növekszik. A táv utolsó szakaszán a lépéshosszal együtt növekszik.

200 m-es síkfutás

A haladási sebesség és a futólépés paramétereinek változása hasonló tendenciát mutat, mint a 100 m-es síkfutásnál. A végsebesség azonban még a legkiválóbb futóknál is elmarad ehhez képest (0,2–0,6 m/s-al). Az elmaradást a kanyar negatív hatása okozza. A sebességtartalék biztosításán túl a kanyarfutásban a centrifugális ero hatásának ellensúlyozására létrehozott ellenero – amely a bedolésen keresztül alakul ki – a lábakra jutó terhelést növeli. Természetesen ebbol fakadóan a kanyar íve is befolyásolja a futó technikáját és sebességét. A külso pályákon a kanyar sugara kisebb, ennél fogva a centrifugális ero nem befolyásolja annyira káros mértékben a teljesítményt. A külso pályákon a rajt helye is eloretoltabb, ezért az íven futott hossz is más, mint a belso pályán. A kanyar miatt tehát a belso pályán futók kismértéku hátrányban vannak. Még kifejezettebben érvényesül az említett törvényszeruség a fedett pályás versenyeken, ahol a futóknak két kanyart is teljesíteniük kell. A fedett pályán további hátrányt jelent a teljesítmény szempontjából a döntött kanyar, melyre azért van szükség, hogy a versenyzok ne sodródjanak ki a szuk ívben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a külso pályákon futók a kanyarok kezdeti szakaszán egy emelkedore kell, hogy felfussanak, a kivezeto szakaszon pedig lejtorol kell lefutniuk. Az alkalmazkodás szempontjából ez jelentos eltérés lehet negatív irányban, a kinti körülményekhez képest. Ezért a fedett pályás és a normál körülmények között futott 200 m-es eredmények összehasonlítását fenntartásokkal kell kezelni, mert a szél, a kanyar íve és a kanyarok száma miatt a környezeti feltételeket tekintve jelentosek az eltérések. Természetesen a 400 m-es versenyekre is vonatkoznak az iménti megállapítások.

2.31. ábra - 200 m kanyar, Peking 2008

A futóknak a táv teljesítése közben arra kell törekedniük, hogy minél könnyedebben fussanak, a könnyed, szabad futást az egész távon fenntartsák (lehetoleg maximális gyorsaság mellett), hogy a sebesség az egész távon kitartson.

Az állandó sebességu szakasz elso részében (a kanyarban) ez a legnagyobb sebességtol való elmaradás a sebességtartalék, optimálisan úgy jön létre, hogy kisebbek lesznek a lépések, mert így biztosítható legjobban a megfelelo ritmusú kanyarfutás.

Az álladó sebességu szakasz második részében (az egyenesben) a lépéshossz eléri az egyénre jellemzo maximális mértéket és ilyenkor a sebességtartalékot az alacsonyabb frekvencia adja. Kritikus pont tehát a kanyar befejezo szakasza. Megfelelo végrehajtással az energiatartalék egészen 160–180 m-ig kitartható.

A táv utolsó szakaszán a sebesség csökkenését a futóritmus megbomlása és a fáradás eredményezi. A 100 és 200 m-es eredmények szoros összefüggést mutatnak.

Az általános és középiskolás vágtázók, továbbá a kevésbé felkészültek nem tudják a távot „simán”, hanem csak „meghatározott taktikával” végigfutni. A megfelelo erobeosztás, az ellazult futás lehet csak a siker záloga.

Egy ilyen taktika lehet a következo. A rajt maximális sebességu végrehajtása, az ideális kanyarban alkalmazható frekvencia és lépéshossz értékek mellett 5–7 lépésen keresztül. Miután a versenyzo eléri törzs táv közbeni futásban megszokott magasságát (15–25 m), a versenyzo megkezdi ellazult, koordinációs jellegu „energiatakarékos”, de természetesen nagy sebességu futását a kanyar középso szakaszában. Ezt a mozgást fenntartja a kanyar kivezeto szakaszáig, majd a még fennálló centrifugális erok kihasználásával, sebességét enyhén növelve az egyenesbe indul. Az egyenesben a fennmaradó energiáit kihasználva halad a cél felé, a leheto legnagyobb sebességgel, törekedve az ellazult, a talajfogásokban gyors, a repülofázisokban ellazult mozgásra.

A jó teljesítmény a következo technikai, motoros képességbeli és taktikai összetevoktol függ:

A rajt technikájától, gyorsaságától;
a kanyarfutás technikájától;
a speciális lábero szinttol;
az speciális gyorsasági állóképességtol;
a laza, szabad futás hosszabb távon és nagyobb sebesség mellett való fenntartásának készségétol;
a ero beosztásának egyénileg tervezett módjától.

A 200 m-es síkfutás esetén más sze mpontokat is figyelembe kell venni az eredményesség tekintetében. Quinn (2003)^[8] a következo megállapításokat teszi a 200 m-es síkfutásra vonatkozóan a légellenállás és a tengerszint feletti magasság szempontjából:

A légellenállás és a tengerszint feletti magasság a 200 m-es síkfutás versenyteljesítményére gyakorolt hatásának meghatározására egy matematikai modellt lehet létrehozni. E modellel a különbözo szélsebességek, szélirányok, futósáv helyzetek hatását szimulálja a 200 m-s futószámra vonatkoztatva. A 200 m-es síkfutás szélmérése egyszeru, a szél sebességének csupán az egyenesben ható ko mponensét mérik, de az irányát nem. A szél sebessége nem lehet 2 m/s-nál több, ha a cél egy rekord elérése. Egyértelmu, hogy a hivatalos mérés során kapott széleredmények és az atlétára ható szélviszonyok nagymértékben különböznek egymástól. A modell szerint, ugyanazon szélsebességmérés során kapott eredmények között fennálló viszonyok akár 0,5 s-os idokülönbségeket is eredményezhetnek. Ezen eredmények szerint, sok hivatalos 200 m-es idot érvénytelenít a mérés körülménye. Néhány hivatalosan hátszeles eredmény tulajdonképpen szembeszél által akadályozott volt, melyet átlagoltak a verseny alatt. Ugyanakkor más eredmények, melyeket szembeszélben futottak, általános hátszél támogatott. Quinn számításai szerint, egy átlagosan 2 m/s-os, egyenesben hátulról fújó szél a 200 m-es futót összességében csak 0,95 m/s-os hátszélként segíti.

2.5. táblázat - A szél hatása a 100 m és 200 m-es teljesítményére (Quinn, 2003)

Szembeszél: idoveszteség (s)	–5,0	–4,0	–3,0	–2,0	–1,0
Férfiak 100 m	0,340	0,262	0,189	0,121	0,058
Férfiak 200 m	0,318	0,251	0,184	0,121	0,059
Nok 100 m	0,378	0,291	0,209	0,134	0,064
Nok 200 m	0,357	0,280	0,205	0,135	0,065
Hátszél: idonyereség (s)	+1,0	+2,0	+3,0	+4,0	+5,0
Férfiak 100 m	0,053	0,101	0,145	0,183	0,217
Férfiak 200 m	0,056	0,112	0,164	0,214	0,262
Nok 100 m	0,058	0,110	0,156	0,196	0,231
Nok 200 m	0,062	0,123	0,180	0,235	0,287

Megjegyzés: A 200 m-es síkfutásnál a szélirányok csak az egyenesben a 8 pályán mérheto átlagos (θ = 0) hátszél erosséget összegzik

Az alacsonyabb légnyomás, 1500 m-es magasságon 0,11 s-os elonyt jelent 200 m-en, amely körülbelül 2 m/s-os az egyenesben pontosan hátulról fújó hátszéllel támogatott futást jelent tengerszinten.

2.6. táblázat - A hátszélbol és magasságból származó ido elonyök 200 m-en (Quinn, 2003)

Szélsebesség (m/s)
Magasság (m)	+0,0		+1,0		+2,0
Magasság (m)	férfiak	nok	férfiak	nok	férfiak	nok
0	0	0	0,06	0,06	0,11	0,12
500	0,04	0,04	0,09	0,10	0,15	0,16
1000	0,07	0,07	0,13	0,13	0,18	0,20
1500	0,11	0,11	0,16	0,17	0,22	0,23
2000	0,14	0,14	0,19	0,20	0,25	0,26
2500	0,17	0,17	0,22	0,23	0,28	0,29

Megjegyzés: A szél irányát az egyenessel egyezonek vettük (θ = 0), és az idoértéket a 8 sávra vonatkozó átlagnak.

A szél és a tengerszint feletti magasság kombinált hatására korrekciós számításokat határoztak meg a 200 m-es síkfutásoknál. Quinn idézett tanulmányában meghatározta az új, a világon valaha futott 5 legjobb noi és férfi eredményt, melyet szél és tengerszint feletti magasság hatásokkal korrigáltak.

2.7. táblázat - Minden idok legjobb 200 m-es férfi és noi idoi a szél és a tengerszint feletti eredményekkel korrigálva (Quinn, 2003)

Világranglista	Atléta	Feldolgozatlan ido	Év	Szélsebesség	Hely, magassága	Kiigazított ido	Új sorrend
Férfi
1	M. Johnson	19,32	1996	4	Atlanta / 315 m	19,37	1
2	F. Fredericks	19,68	1996	4	Atlanta / 315 m	19,73	2
3	P. Mennea	19,72	1979	+1,8	Mexico City / 2250 m	19,97	18
4	M. Marsh	19,73	1992	–0,2	Barcelona / 95 m	19,73	2
5	C. Lewis	19,75	1983	0	Indianapolis / 220 m	19,85	6
7	A. Boldon	19,77	1997	7	Stuttgart / 250 m	19,83	4
10	J. Capel	19,85	2000	–0,3	Sacramento / 10 m	19,83	4
Noi
1	F. Griffith Joyner	21,34	1988	13	Seoul / 84m	21,43	1
2	M. Jones	21,62	1997	–0,6	Johannesburg / 1750 m	21,70	3
3	M. Ottey	21,64	1997	+0,8	Bruzelles / 35 m	21,69	2
4	M. Koch	21,71	1979	+0,7	K. Marx-Stadt / 410 m	21,78	6
4	H. Drechsler	21,71	1984	+1,2	Jena / 900 m	21,85	13
6	G. Torrence	21,72	1992	–0,1	Barwlona / 95 m	21,72	4
10	J. Cuthbert	21,75	1992	–0,1	Barcelona / 95 m	21,75	5

Megjegyzés: A szél irányát az egyenessel egyezonek vettük (θ = 0), és az idoértéket a 8 sávra vonatkozó átlagnak.

400 m-es síkfutás

A 400 m-es síkfutás esetén a rajt végrehajtásának sebessége már nem befolyásolja oly mértékben az idoeredményt, mint a rövidebb vágtaszámoknál. Természetesen fontos a jó reakcióidovel való, technikailag megfelelo kivitelezés, azonban a 400 m-es futónak ügyelnie kell az energiabeosztásra is. A rajt reakcióidok ezért kismértékben elmaradnak a 100 m-es reakcióido eredményektol.

2.32. ábra - 400 m-es rajt

A gyorsítási szakaszban dönto jelentosége van annak, hogy a futó minden felesleges erokifejtést kerülve, könnyed, jó ritmusú futással rövid ido alatt érje el a táv megtételéhez szükséges sebességet. Ez a táv egyéntol függoen 40–60 m.

Az állandó sebesség kialakítása után, a megközelítoleg egyenletes sebesség a legcélravezetobb. A versenyzok az állandó sebességu szakaszban maximális sebességük 86–96%-ával futnak. Ebben a sebességtartományban lehet a legjobban koordinálni a futást, ill. energiát megtakarítani. A 400 m-ben az állandó sebesség szakasza különbözo hosszúságú. A versenyzok anaerob állóképességétol, a futómozgás gazdaságosságától, a sebességtartalék mértékétol, a tempóbeosztástól függoen 200–300 m között változhat. A gyorsasági állóképesség magas szintje elengedhetetlen. Amíg a gyorsasági állóképesség a 100 m-es síkfutásokban a teljesítményt hozzávetoleg 10%-ban, a 200 m-es síkfutásban 30%-ban, addig a 400 m-nél 70%-ban határozza meg.

A lépések hossza hosszabb lehet az elso egyenesben, mint amilyen 100 m-es síkfutás közben. A lépésfrekvencia az egyéni maximum 90%-a alatt lehet, ami biztosítja az elfáradás kitolódását. A harmadik 100 méternél a kanyar miatt a lépéshossz csökkenése törvényszeru, de élvonalbeli atlétáknál elhanyagolható.

A csökkeno sebesség szakaszában a kiváló teljesítményu versenyzoknél is megbomlik a mozgáskoordináció, ami magával hordozza a lépéshossz, és a frekvencia csökkeno értékeit is. A 400 m-es síkfutás befejezo szakaszában a fáradás és savasodás hatására, a mozgás térbeli szerkezetében is változás áll elo. Az ízületi elmozdulások beszukülnek. Felmérések alapján megállapítható, hogy a legjobb 400 m-es futóknál nemcsak a 100–200-as eredménnyel, hanem a legjobb 300–500 m-es eredménnyel is szoros az összefüggés.

Kutatások szerint^[9] (Béres, 2007) középiskolás korú 400 m-es vágtázóknál a savasodás szintje alaphelyzet 0,9–1,1 mmol/l tejsav értékrol, akár 15–16 mmol/l értékre is nohet, majd érték a célba érkezés után 30 perccel 6–9 mmol/l, egy órával 3–5 mmol/l értékre esik vissza.

Egyes edzok, ill. kutatók az eredményesség fejlesztése érdekében a 400 m edzése során mérik a 100 m-es, esetleg az 50 m-es részidoket. Ezek ismeretében következtetéseket vonhatnak le a versenyzo aktuális állapotáról. A legújabb módszerek felhasználásával is nyomon követhetoek a változások. A GPS karórák elterjedésével a futás után kielemezheto, hogy a futó a táv melyik részén milyen sebességgel futott. A telemetrikus GPS órák már real time (valós idoben) mutatják az aktuális sebességet.

2.33. ábra - A sebességek alakulása a 400 m-es síkfutás közben egy középiskolás atlétánál (Béres, 2007)

2.34. ábra - GPS óra által szolgáltatott helyre és idore vonatkozó adatok

videos\futasok – sprint – 400 m – gps.wmv

Felhasznált irodalom

Béres S., H. I.-n. (2007). Rövid távú alkalmazkodás az atlétikai sprint számok verseny bemelegítése során. Béres S., Eger.

Béres Sándor, Hegedus Imréné, László Ferenc, Kiss Gábor. (2007). Rövid távú alkalmazkodás az atlétikai sprint számok verseny bemelegítése során.

Bryan. (2008). Aaaaa. Oly mpics Part II. Forrás: http://brainischina.blogspot.com/2008/09/aaaaa-oly mpics-part-ii.html: http://photos-c.ak.facebook.com/photos-ak-sf2p/v329/235/45/505637941/n505637941_1285114_6053.jpg

D., Q. M. (2003). The effect of Wind and Altidude in the 200-m Sprint. Journal Of Applied Biomechanics, 19/49–49.

Oros Ferenc, Molnár Ferenc. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 51.,52.,). Budapest: Sport.

Közép- és hosszútávfutás technikája

A közép- és hosszútávfutásról általában

A közép- és hosszútávfutó versenyek célja a leheto legoptimálisabb energiabeosztás és futótechnika mellett a leheto legjobb idoeredmény elérése az adott távon (35. ábra^[10]).

2.35. ábra - Középtávfutás

A távfutó versenyszámokban alapveto fontosságú tehát, hogy a versenyzo milyen módon osztja be energiáját. A versenyen a rajt után egy egyénileg optimális iram felvétele célszeru. A táv közbeni futás egyenletes irama elméletileg a legcélravezetobb.

Ezekben a versenyszámokban az energiatermelés elsosorban oxigén jelenlétében, aerob módon történik. A kedvezo energiafelhasználást, a technikailag az adott futó anatómiai felépítésére szabott, optimálisan koordinált mozgás segíti.

A mozgás gazdaságossága igen fontos a speciális versenysebesség fenntartásában, fokozásában, továbbá a hajrában, ahol fáradt állapotban is fokozni kell a sebességet. A gazdaságosság szintjét a pszichológiai, fizikai állapot, a lépéshossz és a lépésfrekvencia optimális viszonya, valamint ennek stabilitása, mozgékonysága, a morfológiai jegyek viszonya és a táv hosszúsága határozza meg.^[11]

2.36. ábra - Speciális középtávfutó szöges (felül) és könnyített hosszútávfutó verseny cipo

A versenyek lefolyása rendkívül változatos, az egyes versenyeket egymással összehasonlítva is. Az elképzelt taktika, a versenytársak céljai, irama, a kimért, vagy kiméretlen pályán mozgó, egymással esetleg ütközo nagyszámú induló, gyakran az elképzelt, az adott felkészültségi fokon álló versenyzo célszeru taktikájától eltéro tevékenységre kényszerítik a futót, az eredményesség érdekében. Sokszor elofordul az optimálistól eltéro, túl eros vagy túl lassú kezdés. Az egyenletes ritmussal szemben, táv közben fokozatos vagy hirtelen beleerosítések, taktikai célból az iram csökkentése, vagy helyezkedési szándékkal különbözo ritmusváltások történhetnek. A közép-, vagy hosszútávfutó, ha korábbi versenyekrol, már ismeri ellenfelét – annak gyenge, vagy eros tulajdonságait – azokat kihasználva választhat olyan, az élettanilag ideálistól eltéro megoldást, amelyet csak az indokol, hogy ot kevésbé viseli meg, mint ellenfelét.

Versenyszituációk

Helyezkedés

A versenyek során figyelembe kell venni, hogy az energiabeosztás szempontjából hasznos, vagy kevésbé hasznos tipikus szituációk alakulhatnak ki. Ilyen szituáció a bolyban futás, az egyedül futás, vagy egy-két társsal való futás. Ezekben az esetekben a versenyzonek el kell döntenie, hogy az aktuális helyzetben a fennálló szituáció hasznos-e a számára, vagy sem (37. ábra^[12]).

2.37. ábra - Bolyban futás

Az adott helyzeteknek vannak elonyös, és hátrányos oldalai. Pl. a bolyban futás a légellenállás szempontjából hasznos (ha nem a boly elején fut a futó), ugyanakkor nagyobb figyelmet igényel, hiszen a társak közelsége, a lökdösodés, ill. az esetlegesen „meglépo” társak szemmel tartása igényli azt. Az egyedül való futás hasznos abból a szempontból, hogy akaratát senki sem kényszeríti a futóra, ugyanakkor nem ideális a légellenállás szempontjából. Az egyedül futónak teljes egészében tisztában kell lennie képességeivel és eroszintjével, és jól meghatározott taktikát kell tudni követnie. Ha két-három társsal „bolyozik” a futó, a kialakult helyzettol függoen ez hasznos lehet, ha a versenyzok segítik egymást. Ha ez nem valósul meg, az lélektani szempontból és a teljesítmény szempontjából kétes kimenetelu lehet.

Ha a verseny során bármely okból (helyezkedés, megbotlás, lökdösodés, iramváltás miatt) a futó kiesik a ritmusból, azt a leheto legrövidebb ido alatt vissza kell állítani.

A hajrá

A verseny végén a hajrát az adott szituációtól – nem feltétlenül az adott helyezéstol – függoen kezdeményezheti bármely futó. A hajrá hossza különbözo lehet. Ez függ a távtól, az adott futó felkészültségétol, energiaszintjétol, érzéseitol, motiváltságától stb. A hajrá indítható „robbantásszeruen”, vagy fokozatosan, de lehet hullámzó módon, beleerosítésekkel is végrehajtani. Ez utóbbi módja rendkívül fárasztó és energiaorlo.

Elofordulhat, hogy a pillanatnyi körülmények vagy a verseny jellege miatt a két cél ütközik egymással. Célverseny, válogatott viadal esetén egyértelmu, hogy a minél jobb helyezés elérését kell elotérbe helyezni.

A futás mechanikája

A futótechnikát a gazdaságosság követelménye határozza meg. A fo feladat: minél nagyobb haladási sebességet fenntartani, minél kisebb energiaráfordítással. A lehetséges haladási sebesség, a versenyzo felkészültsége mellett, a versenytáv hosszától függ. Az élvonalbeli középtávfutók sebessége közel 8 m/s (800 m), amíg a maratoni futók hozzávetoleg átlagosan 5–6 m/s-os sebességgel haladnak.

A gazdaságos futómozgás

A gazdaságos futómozgás alapveto követelményei:^[13]

az ellépésnél csak azoknak az izomcsoportoknak szabad muködniük, amelyek az ellépés hatékonyságát valóban segítik;
a repülofázisban a test tömegközéppontja csak minimális mértékben emelkedhet;
a repülofázisban az ellépésben résztvevo izomcsoportoknak teljesen el kell lazulniuk;
a talajfogásnak simának, zökkenomentesnek, az átgördülésnek folyamatosnak kell lennie;
a légzésnek mélységében és ritmusában olyannak kell lennie, amely maximális tüdo-ventillációt eredményez.

A közép- és hosszútávfutásnál is rendkívül fontos a súrlódási ero, hiszen csak ennek segítségével lehet megfelelo erot kifejteni az elrugaszkodás során. A középtáv és a hosszútáv bizonyos számainál ez biztosított, hiszen ezeket a versenyeket muanyag pályán rendezik, ahol speciális szöges cipok szolgálják a hatékony elrugaszkodást. Az utcai hosszútávú futóversenyek esetén a futók erre a célra kifejlesztett könnyített futócipoket használnak.

A közép- és hosszútávfutó versenyek során tehát elengedhetetlenül fontos, hogy a futó a futólépések során milyen erot képes a talajra kifejteni és azt a súrlódás folytán, hogyan kapja vissza. Minél nagyobb sebességgel fut a versenyzo, ennek annál nagyobb szerepe lesz. Nagyobb elrugaszkodási ero nagyobb sebességet feltételez. Az elrugaszkodás iránya szintén befolyásolhatja a teljesítményt. A futás sebességét és eredményességét természetesen még más összetevok is befolyásolják. Ezek:

ízületi szögváltozások;
az antagonista izmok ellenállásának nagysága;
forgási, tehetetlenségi ellenállás;
a nehézségi erobol adódó sebességváltozás;
kanyarokban létrejövo centrifugális ero;
légellenállás.

A futómozgás fázisai

A futómozgás két fo fázisra bontható:

támaszfázis
repülofázis

A támaszfázis ideje meghatározó a futás sebessége szempontjából. A rövidebb támaszido nagyobb sebességu futást feltételez. A középtávfutásoknál a támaszfázisok ideje, távtól és atlétától függoen 0,12–0,18 s, a repülo fázisok ideje 0,13–15 s.

A támaszfázis

Támaszfázisnak nevezzük azt az állapotot, mely akkor kezdodik, amikor a futó talpának elülso, külso talpélével (középtáv), vagy sarkával (hosszútáv) megérinti a talajt és addig tart, amíg a talpon való átgördülés után az elrugaszkodáskor a lábujjhegye (cipoorra) el nem hagyja a talajt. A támaszfázis során azt a pillanatot, amikor a tömegközéppont függoleges vetülete áthalad a támasz középpontja (talajon támaszkodó talp) felett nevezzük középtámaszfázisnak.

A hosszú- és rövidtávfutó alsó végtagjának mozgását összehasonlítva kiderül, hogy a hosszútávfutó bokaízülete kisebb, szukebb és alacsonyabb pályát jár be a futás során. A talajfogás elokészítését vizsgálva kiderül, hogy a hosszútávfutó ízületei alacsonyabb helyzetbol kezdik meg a talajfogást.

2.38. ábra - A nagylábujj csípohöz viszonyított mozgása^[14]

A nagylábujj csípohöz viszonyított mozgása Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Molnár Sándor, Kertész Tibor – Fejezet: Közép- és hosszútávfutás, 73. o. – 23. ábra – Rajzolta – Tihanyi József

A talajfogás elokészítését a lábfej visszafeszítése jellemzi (pipálás), melyet a szárkapcsi izmok hoznak létre. A talajfogás, a térd függoleges vetülete elott történik, majd a teljes testsúly a talpra nyomódik. A térd enyhén behajlik, a térd- és a bokaszög csökken, a négyfeju combizom megnyúlik, energiát raktároz, majd a térd megkezdi aktív kinyúlását.

A középtávfutók kétféle talajfogási technikát használhatnak, függoen a sebességtol:

lábujjhegyen, vagy a talp elülso-külso részével talajt fogók;
sarokkal talajt fogók.

Akik a talp elülso részével fognak talajt, rövidebbet lépnek, dinamikusabb mozgással. Akik sarokkal fognak talajt a térd függoleges vetülete elott teszik azt. Az e technikát alkalmazzák kismértékben hosszabbat lépnek, lazább mozgásúak.

Az aktív talajfogást a combhajlító izmok már a talp leérkezése elott is segítik, megkezdik hátrafelé irányuló, húzó mozgásukat. A nagy farizmok szerepe a hosszabb távokon egyre csökken. A lábszárfeszítok a láb pipáló mozgását végzik. A támaszkodó fázisban a támaszkodó lábak ízületi szögváltozásai is eltérnek a vágtafutókétól.

Talajfogás után a lendítoláb a megkezdett elore irányuló mozgását felgyorsítja. A lassúbb futásoknál is csökken a térdszög, de nem éri el a vágtafutáshoz hasonló kis értékeket. A térd sebessége a legmagasabb értéket a támaszláb talajfogása után éri el, ezután hamar csökken, lendítése is inkább elore, mint felfelé irányul. Amikor a térd eléri legmagasabb pontját, akkor gyorsul fel az alsó lábszár mozgása, lendül elore, míg a comb már süllyedni kezd a már leírt talajfogáshoz. Az elrugaszkodási szög a sebesség csökkenésével viszont egyre no. Ezt a mozgást foleg a lábikra izom, a talpi hajlítóizmok végzik. A jó képességu hosszútávfutók elrugaszkodáskor bokából és térdbol jól kinyúlnak.

A talajfogás során a tömegközéppont sebességének alakulása jellegzetes. A talajra érkezés pillanatában a tömegközéppont vízszintes sebességko mponense kismértékben csökken a támasz miatt, majd a térd behajlásának mélypontjához közeledve a sebességcsökkenés megáll, majd ismét gyorsulás figyelheto meg. Ahogy a táv növekszik, a talajfogáskori sebességcsökkenés mértéke is kisebb. A térd nyújtásával ismét no a vízszintes sebességko mponens nagysága.

A repülofázis

Repülofázisnak nevezzük azt az állapotot, amikor elrugaszkodás után a futó a levegoben tartózkodik a következo talajfogás pillanatáig. A repülési fázis során a futónak a leheto legnagyobb mértékben el kell lazítania izmait, ill. a talajfogást elo kell készítenie.

A talaj elhagyása után a lábszár fel- (a farizom felé), illetve elorelendítésénél a futás sebességétol függo különbségek figyelhetok meg. Kis sebességnél vízszintesig, közepes sebességnél és a hajrában vízszintes fölé-, a nagy farizom közelébe is lendülhet. Legnagyobb sebességét az alszár akkor éri el, amikor a térd a lendítés során eléri a legmagasabb pontját.

A talajfogás elott a lendítoláb combja a hosszabb távú, kisebb sebességu futásnál sem éri el a csípotövis függoleges vetületét.

A lendíto láb térde a másik láb talajfogása pillanatában éri el legnagyobb sebességét és a talajfogás után nem felfelé, hanem inkább elore lendül.

A lendíto végtagok sebessége a tömegközépponthoz viszonyítva kb. 10 m/s. A közép- és hosszútávfutásnál a lendíto végtagok sebessége közel azonos a táv folyamán, kisebb ingadozásokat mutat tehát, mint a rövidtáv esetén.

A karok mozgása

A karok lendíto mozgása nagymértékben segíti a futómozgást. E természetes mozgássor fontossága akkor válik kifejezetté, ha pl. a futónak megtiltanák a kar mozgatását. A karoknak nem csak egyensúlyozó, hanem lendíto mozgása is meghatározó a futás szempontjából. A karok mozgása harmonikus ritmusával a lábak munkáját segíti, egészíti ki. A hibás karmozgás ronthatja a teljesítményt, ami fakadhat valamely izom, izomcsoport csökkent eroszintjébol, esetleges sérülésbol, anatómiai problémából, vagy rosszul kialakított technikából. Ez utóbbi azért ritka, mert a karmozgás valójában természetes folyamat. Ettol függetlenül az átlagos karmunkán kívül egyes versenyzok karmozgása egészen extrém is lehet. Vannak, akik könyökbol teljesen, vagy részben nyújtott karral lendítenek, mások egészen szuk könyökszöggel. Amennyiben a normálistól eltéro karmozgás harmonikusan segíti a futást és nem energiarabló, akkor természetesen van létjogosultsága.

A kartartásnak a közép- és hosszútávfutás alatt semmi esetre sem szabad merevnek lennie. A karok könyökbol behajlanak, elore és hátra mozgásuk mértéke függ a futás sebességétol, de általában a felkar tekintetében elore- és hátra is kb. 40–45°-os szögben lendülnek a törzs vonalához képest, úgy hogy hátralendülés során a csukló vonala eléri a törzs vonalát. A karok az elorelendülés során nem léphetnek át a törzs felezo vonalán, mert a keresztbe lendítések erovonala nem szolgálja az elorehaladást és nem segíti a gazdaságos futást.

Az ellazult karmozgást tudatosan jól lehet szabályozni. Amennyiben a versenyzo azt veszi észre, hogy ujjait, vagy vállát görcsösen felhúzva tartja a futás közben, ezt azonnal korrigálnia kell a leheto legkisebb energiafelhasználásra törekedve. Ilyenkor a karokat el kell lazítani, esetleg le kell rázni futás közben.

Ha a törzs helyzetét vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a törzs minden fázisban közel függoleges. Az ideális törzstartás a kissé eloredöntött, így könnyebb eltalálni a kisebb sebességhez tartózó elrugaszkodási szöget. A törzs talajfogáskor ugyanakkor kissé hátra-, az elrugaszkodás és repülés szakaszában kissé eloredöntött vagy függoleges helyzetet is felvehet.

Lépéshossz, lépésfrekvencia

A lépéshossz és lépésfrekvencia, ugyanúgy, mint a rövidtávfutó versenyszámoknál jó mutatója a futás sebességének. Ezen paraméterek célszeru változtatásával sebességnövelés érheto el:

a lépéshossz növelés, lépésfrekvencia csökkenés nélkül;
a lépésfrekvencia növelés, lépéshossz csökkenés nélkül;
a lépéshossz és lépésfrekvencia együttes emelése.

Táv közben mindhárom megoldás használható, a végküzdelemben viszont általában csak az elso és harmadik megoldás vezethet eredményre.

Az egyes rövid-, közép- és hosszútávfutó számok során alkalmazott technika ezen paraméterek változásától, aktuális állapotától tehát jól behatárolható. Úgy is lehetne fogalmazni minden egyes táv technikai végrehajtása – még, ha egy átlagos szemlélo számára szinte megegyezik – valójában jelenetos eltéréseket mutat. Más és más futótechnikákat kell alkalmazni az egyes távok során. Ez természetesen más karakterisztikájú fizikai felkészültséget is feltételez. Nem is beszélve arról, amint azt korábban említettük, hogy az egyes távokat az aktuális felkészültségi állapotnak megfelelo taktikával, „stratégiával” kell lefutni. E „tervet” a futónak a lehetoségekhez képest mindig meg kell beszélnie az edzojével, aki a legjobban látja, hogy tanítványa az adott versenyen mire képes.

A lépéshossz kialakítása elsosorban az anatómiai adottságoktól függ, a testmagasság, a lábhossz, az alszár, comb hossza, ill. ezek egymáshoz viszonyított aránya stb. határozzák meg. Ha ugyanazon futó egyre hosszabb távokon fut, versenyez, akkor megfigyelheto, hogy a lépéshosszai a táv hosszának növelésével egyre nagyobbak lesznek. A hosszú távú futások esetén a lépéshossz például a láb hosszának akár 2–2,5 szerese is lehet. Ilyenkor a lépésfrekvencia 3–4 lépés/másodperc. Összehasonlításul a sprinterek lépésfrekvenciája elérheti akár a 4,5–5 lépés/másodpercet, ami megegyezik az általános iskolás gyerekek teljes sebességu futása során mérheto lépésfrekvenciájával. Ezekbol az adatokból kitunik, hogy a közép- és hosszútávfutóknál a lépésfrekvencia, nem annyira meghatározó tényezo, hiszen – elsosorban a hosszú távú futások esetén – a futók nem érik el egyéni maximális frekvenciájukat.

A lépésfrekvencia ettol függetlenül a távközi futás során növelheto. Közel azonos lépéshossz mellett növelt frekvencia sebességnövekedéshez vezethet, ami egy elozésnél, vagy a hajrában szükséges lehet, azonban ez jelentos energiafelhasználással jár, ami nem tartható fenn hosszabb ideig. Természetesen ez felkészültségtol függ. A felgyorsítás a rajtnál is alapveto fontosságú. A rajt esetén a lépéshossz és a lépésfrekvencia egyenletesen no, amíg a versenyzo el nem éri a távközi futás sebességét. Sokan taktikai szempontból, ill. energiatakarékossági célzattal, nem pazarolják az energiát a rajtnál, hanem hátramaradnak, mások inkább a komolyabb rajtot preferálják. Ezek a stratégiai szempontok táv, felkészültség és beállítódás függok.

Az edzettebb versenyzok ugyanolyan sebességnél rövidebb lépésekkel futnak, gazdaságosabb az elrugaszkodásuk és a repülési fázis lerövidítésére törekszenek. A másik jól megfigyelheto törekvés a futólépések során a tömegközéppont emelkedéseinek normalizálása, csökkentése. Gazdaságosan az a versenyzo fut, akinek a „feje” nem emelkedik és süllyed jelentosen a futás során.

A lassabb futásoknál a kisebb elrugaszkodó ero miatt a lépések rövidülnek, de egy ido után nem csak a nagyobb, hanem a rövidebb lépések is nagyobb oxigénfelvételt, több energiát követelnek a versenyzoktol. Energiagazdálkodási szempontból meg kell találni azt az ideális lépéshosszt és -frekvenciát, melynél az energiabefektetés optimális.

Eredményességet befolyásoló tényezok^[15]

Fiatal korban

Fiatal korban, általános iskolában a testnevelok, edzok elsorendu feladata a tanulók keringési szerveinek, belso szervrendszerének és izomzatának egészséges fejlesztése, munkabírásának fokozása. A futás technikájának elsajátítása nem jelent nehézséget, mert a lassú iramú futást 9–11 éves korban a tanulók, legtöbb esetben, már a gyermekkorban kialakult harmonikus, egyéni ritmusban végzik. Eme kitartó futás célja a szervezet állóképességének, ill. munkabíró-képességének növelése. A terhelés növelését csak fokozatosan és megalapozottan lehet beállítanunk, amit a táv hosszának és intenzitásának emelésével érhetünk el.

Pszichés háttér

A közép- és hosszútávfutás korábbiakban már említett versenyszituációinak megoldására, az edzéseken, edzoi irányítással készülnek fel a futók. Az edzések során kapott, egyénre szabott, jól felépített terhelés, képessé teszi a versenyzoket a versenyhelyzetben való helytállásra. A futások során a táv vége felé, természetesen a közel maximális terhelés hatására, eros fáradtság lép fel. A hajrában a versenyzoknek fáradt állapotban kell a maximumot nyújtaniuk. Itt már nem csupán a fizikai felkészültség, hanem az akarati tulajdonságok is jelentos szerepet kapnak. A felkészülés során bizonyos versenyzok igénybe vesznek sportpszichológusi segítséget is, a jobb, a nagyobb teljesítmény elérése érdekében.

Monotóniaturés

A hosszan tartó edzés- és versenyfolyamatok pszichikai elviselését a monotóniaturés nagyban megkönnyíti. Az egyhangú, monoton munka azonban mindenki számára nagy idegi terhet jelent, ezért már az edzések tervezésénél gondolni kell arra, hogy a túlzott monotóniát elkerüljük. Ez elsosorban az edzések helyének változatos megválasztásában jelentkezik, természetesen az ésszeruség határai között. Rossz hatású lehet, ha a versenyzo egy ido után már szinte „kívülrol" tudja, hogy a hét melyik napján, milyen jellegu edzés, milyen hosszú és hány résztáv következik. Helytelen edzoi gyakorlat az, ha valaki a célkituzésektol függetlenül, csupán megszokásból ragaszkodik a hét egy-egy napján, a mindig azonos edzésmunkához.

Gyorsaság

A gyorsaságnak elsosorban a 800 m-es síkfutás során van szerepe, az ennél hosszabb távokon egyre elhanyagolhatóbb a jelentosége. A gyorsaság felmérésére használt teszt a repülorajtos 400 m.

Az ero szerepe

Az ero szintén nem meghatározó a teljesítmény szempontjából, azonban meg kell jegyezni, hogy a törzsmerevíto izmok, az egyenes és ferde hasizom, a hátizmok megfelelo eroszintje elengedhetetlen, hiszen a láb és a kar egybehangolt munkájához stabil törzsizmokra van szükség. A lábat azonban nem kell „túlerosíteni”.

A hajlékonyság

A motoros képességek közül a hajlékonyság, egészen pontosan az izmok és ízületek lazasága, nem elhanyagolható tényezo a közép- és hosszútávfutás szempontjából, hiszen a merev izmokkal való futás gazdaságtalan. Az izmok egymás munkáját akadályozhatják.

A felkészülés szempontjából különösen fontos a csípo, térd, boka, láb, lábfej, lábboltozat kis és nagy izmainak, szalagjainak megfelelo állapota. Ezért ezeket folyamatosan „ápolni” kell.

Állóképesség

A pszichés háttér fejlesztése mellett a közép- és hosszútávfutás versenyszámaiban a legfontosabb az állóképesség fejlesztése. Az izommunkához (futáshoz) szükséges energiát a szervezet két különbözo módon biztosítja.

Az energianyerés egyik fajtája oxigén jelenlétében történik (aerob anyagcsere-folyamat), míg a másik oxigén hiányában is létrejöhet (anaerob anyagcsere-folyamatok). Ennek megfeleloen az állóképességnek aerob és anaerob jellegu összetevoje van.

Az állóképesség fejlesztését célzó munka kétféle terhelésbol áll. Az alkalmazott edzésmódszerek egy része aerob jellegu terhelést, más része anaerob jellegu terhelést jelent a szervezetnek. Az edzések hatására az energiaszolgáltatás lehetosége no. Az aerob energiaszolgáltatás legmagasabb egyéni szintjét nevezzük az illeto versenyzo aerob, az anaerob energiaszolgáltatás legmagasabb egyéni szintjét pedig anaerob kapacitásának.

Aerob kapacitás

Tartós munkavégzés csak az energiaszükséglet és -kínálat egyensúlya esetén képzelheto el. Az aerob kapacitás színvonalát befolyásoló tényezok:

A légzésfunkció, azaz a maximális oxigénfelvevo képesség és az oxigén felhasználás. A szájon és orron keresztüli ritmusos be- és kilégzésnek automatizálódnia kell.
A keringési rendszer muködése. A centrális és perifériás keringés terhelés alatti mozgósíthatósága szabja meg a teljesítmény felso határát. A szív perctérfogatának és verotérfogatának növelése a teljesítmény fokozásának biztosítéka.
Oxigénszállítás. Muködési szintjét a keringo vérmennyiség, a hajszálérhálózat fejlettsége, a totál hemoglobin- és a vastartalom szabja meg. Ezek közül a hajszálerek számának növelésével nyílik a fejlesztésre a legnagyobb lehetoség.

A keringési, légzési rendszer fejlesztésénél a 130–150/perc pulzusszámú terhelések inkább a perifériás rendszerre, a 150–180/perc pulzusszámúak pedig a centrális rendszerre hatnak kedvezoen.

Aerob jellegu terhelések esetén, ha az oxigénkínálat és az oxigénszükséglet egyensúlyban van, a szervezet úgynevezett „egyensúlyi” (steady state) állapotban muködik. Ilyen feltételek mellett a munkavégzés lehetosége elméletileg rendkívül hosszú ideig biztosítható.

Anaerob kapacitás

Az oxigén hiányában a szervezet különbözo biokémiai folyamatok árán lehetoséget biztosít rövidebb-hosszabb ideig tartó munkavégzésre, ha a futó elérte azt a te mpót, amikor már további oxigénfelvételre nincs lehetoség, vagy a futó elérte maximális oxigénfelvevo képességét, de a terhelés tovább no. Ilyen körülmények között a további munkavégzéshez szükséges energia biztosítására két lehetoség van.

Anaerob alaktacid anyagcsere-folyamat. Foszfortartalmú vegyületek lebontásából keletkezo energia. Maximális igénybevétel esetén kb. 10 mp-ig igen magas izommunkára ad lehetoséget.

Anaerob laktacid anyagcsere-folyamat. Glikolízis segítségével, tejsav keletkezése mellett biztosít energiát a szervezetnek. A terhelés mértékétol és jellegétol függoen lép muködésbe, és maximális terhelés esetén még kb. 40 mp-ig biztosítja a szervezet muködését. Mivel e folyamatoknál jelzett „maximális terhelés” nem edzési, hanem élettani kategória, az anaerob jellegu terhelések a távfutás edzésgyakorlatában nem 10–50 s alatt zajlanak le, hanem hosszabb ideig tartanak. Az anaerob jellegu terheléseknél a pulzusszám 180 fölé emelkedhet.

A kétfajta állóképesség fejlesztését célzó edzésmódszereket azonban hatásuk szempontjából mereven elkülöníteni nem lehet. Az egyik kapacitás fejlesztése befolyásolja a másik állapotát is. Az edzés lefolyása olyan is lehet, hogy egyfajta edzésmód felhasználása mellett mind a kétfajta állóképességet hangsúlyozottan fejlesztjük. Például a tartós futás edzéshatása az aerob energiaszolgáltató rendszer fejlodésében nyilvánul meg. Azonban, ha a futás irama az edzés vége felé egy bizonyos sebesség fölé emelkedik, akkor ez az edzés emellett a laktacid energiaszolgáltató rendszer bizonyos fejlesztését is elosegíti. Másrészt az anaerob jellegu szakaszos edzések elso felében még elsosorban az aerob jellegu anyagcsere-folyamatok biztosítják az energiát, az anaerob jelleguek csak késobb kapcsolódnak be.

Futási sebességek^[16]

Rendkívül érdekes tanulmányozni az egyes síkfutó távokon mérheto átlagos vízszintes tömegközéppont sebességeket. A hosszútávfutó versenyszámokat pálya és utcai körülmények között is megrendezik. Érdekes látni például, hogy amíg a 10 000 m-es távon a férfiak és a nok is nagyobb átlagos sebességet érnek el pályán, mint utcai körülmények között, addig a 20 000 m-es versenyeken fordított a helyzet. A férfiak és nok összehasonlításából kiderül, hogy a legjobb férfi futók hozzávetoleg olyan átlagsebességeket érnek el a maratoni futás közben, mint a nok 10 000 m-en pálya körülmények között.

Táv (m)	Férfiak (m/s)	Nok (m/s)
100	10,44	9,53
200	10,42	9,37
400	9,25	8,44
800	7,92	7,06
1000	7,58	6,71
1500	7,28	6,51
1609 mile	7,22	6,36
2000	7,02	6,15
3000	6,81	6,17
5000	6,60	5,87
10 000 pálya	6,34	5,64
10 000 út	6,23	5,49
15 000 út	6,02	5,38
20 000 pálya	5,91	5,09
20 000 út	6,02	5,30
21 097 Half Marathon	6,02	5,29
21 285 One hour run	5,91	5,14
25 000 pálya	5,63	4,78
25 000 út	5,80	5,22
30 000 pálya	5,60	4,72
30 000 út	5,69	5,06
42 195 Marathon	5,67	5,19
90 000 Comrades	4,68	4,23
100 000	4,46	4,24
273 366 24 hour run	3,16	2,82

A maratoni futásról^[17]

A következo pár bekezdés nem a maratoni futás technikájáról szól, hanem a maratoni futás bemutatását, az arra való felkészülést ismerteti, ill. hasznos tanácsokat tartalmaz.

A maraton teljesítése nem feltétlenül egyenlo a fájdalommal és a szenvedéssel. Az 1970-es maratonmánia kitörést követoen, egyre több információ került nyilvánosságra arról, hogy miként érje el a sikerhez segíto csúcsteljesítményt a futó, és hogyan is kell edzeni a negyvenkét kilométerre úgy, hogy boldogan és nagyszeru élménnyel gazdagabban térhessen haza a versenyrol. A maratonról tudni kell, hogy ajánlatos hozzá legalább egy éves futó múlttal rendelkezni, és az sem árt, ha az illeto kényelmesen le tud futni heti harminc kilométert.

A hosszú futás a maratoni edzés legfontosabb eleme, mert lelkileg és fizikailag egyaránt felkészíti a futót a negyvenkét kilométeres távra. Ajánlatos az edzés hosszúságát fokozatosan növelni. A kezdo futók tíz kilométeres hosszú futással kezdjenek, majd hetente egy-két kilométerrel emelhetik a távot. Középhaladók és haladók számára, akik heti ötvenöt–hatvan kilométert futnak, kezdésképpen tizenhat kilométer a javasolt táv.

2.39. ábra - New York maraton^[18]

New York maraton http://rochica.wordpress.com/2010/11/07/marathon-history-and-my-2006-experience/

A pihenonapok segítenek abban, hogy a futó egészséges maradjon és nem utolsósorban a maratonra való felkészülés második legfontosabb elemét képzik. A rengeteg megtett kilométer miatt a sportoló gyakran megerolteti, túlerolteti a testét. Erre bizonyos mértékben szükség is van. „Az edzés lényege, hogy a sportoló lefárasztja a szervezetét, hogy késobb erosebbé váljon, mint valaha.” (Scaff) A csontváz-izomzati rendszernek általában két napra van szüksége ahhoz, hogy a kemény munka után regenerálódjon. E nélkül megsérülhetnek az izmok, fáradásos törés következhet be, vagy felso légúti megbetegedés jelentkezhet. Mindezek hátráltatják az edzést, és korlátozzák a teljesítoképességet. A kezdoknek az a legjobb, ha pénteken és hétfon tartanak pihenonapot. A középhaladó és haladó futók kocoghatnak, esetleg nyújtógyakorlatokat végezhetnek.

A keresztedzés segítségével regenerálódhat és edzhet is egyszerre a sportoló. Azon kívül, hogy aerob jellegu tevékenységet folytat az ember, a keresztedzés pihenteti a futás során igénybevett izmokat. A kerékpározás és az úszás kiváló keresztedzés.

A ritmusedzés rendkívül nagymértékben járul hozzá a versenyen elért sikerhez. „Ha valaki a megfelelo ritmusban fut, gond nélkül teljesítheti a maratoni távot. ” Vaughan két módszert ajánl arra, hogy a sportoló miként számolja ki a maratoni idejét. Szorozza meg 4,65-tel az utóbbi idok legjobb tíz kilométeren futott idejét, vagy szorozza meg kettovel a félmaratonon elért idejét, és az eredményhez adjon hozzá tíz százalékot.

A gyorsító edzés segítségével képes az ember az egyéni rekord felállítására. Ha a futó eloször fut maratont, akkor nincs szüksége erre a típusú edzésre. A haladóknak ajánlott a heti egy intervallumos futás, dombfutás vagy fartlek. Ajánlott még a heti egyszeri te mpófutás, amelynek a középso szakaszát a maratoni sebességénél gyorsabban tegye meg a futó.

Közepes intenzitású futás

A kezdoknek, a középhaladóknak, a haladóknak egyaránt szükségük van könnyed futóedzésekre, melyeket intenzív tréningjeik (hosszú futás, te mpófutás és gyorsítóedzés) közé ajánlatos betervezni.

A pihenonapok nem jelentenek megfelelo védelmet a túledzettséggel szemben. A legtöbb kiváló maratoni edzésterv pihenoheteket is tartalmaz. Ez nem jelenti azt, hogy hét napig nem sportol a futó. A pihenohét során csökkenteni kell a hétvégi hosszú futás távját. Utoljára a maraton elott négy héttel ajánlatos csökkenteni a kilométerek mennyiségét. Mindenkinek szüksége van arra, hogy fizikálisan és mentálisan is felkészüljön a maratonra.

A maraton elotti versenyzés: Foleg a kezdo futók számára rendkívül fontos, hogy bevezessenek néhány versenyt a nagy kihívás elott. De a futó a felkészülés során ne induljon túl sok versenyen.

A rápihenés a teljesítmény növelésére szolgáló regenerálódás és a feltöltodés idoszaka. „Sok futó közvetlenül a maratonig edz, ami helytelen, hiszen idot kell hagyni a szervezetnek, hogy regenerálódhasson az intenzív edzések után” (Dimicco) Az utolsó két hét során ajánlatos csökkenteni a kilométerek számát, és a verseny elott két-három nappal keveset futni. Ebben az idoszakban pihennek a fáradt, esetleg sérült izmok és helyreáll a glikogénháztartás is.

A legfontosabb, hogy az eddig leírtakat a motiváció fogja össze. A motivációnak belülrol kell fakadnia. A maraton teljesítéséhez bátorságra, kitartásra és elszántságra van szükség. „Ha negyvenkét kilométer lefutása könnyu lenne, mindenki megtehetné. Amennyiben nem a sikerre koncentrál, nem is ér el sikereket. Ha pedig nem edz megfeleloen, sohasem gyozhet. Hogyha sikeresen akarja teljesíteni a maratont, áldozatot kell hoznia” (Wenmark).

Felhasznált irodalom

http://en.wikipedia.org/wiki/. (dátum nélk.). Forrás: http://en.wikipedia.org: http://en.wikipedia.org/wiki/Running#Limits_of_speed

http://www.all-athletics.com/files/news_image/. (2010. 01 25). Forrás: http://www.all-athletics.com/: http://www.all-athletics.com/files/news_image/running5000.jpg

Mackó, K. (dátum nélk.). http://www.hunrun.com/. Forrás: http://www.hunrun.com/: http://www.hunrun.com/amit-maraton-futasrol-tudni-kell

Marathon History, and my 2006 experience!! (2010). Forrás: http://rochica.wordpress.com/2010/11/07/marathon-history-and-my-2006-experience/: http://rochica.files.wordpress.com/2010/11/marathonnewyorkjpeg.jpg

Molnár, S., & Kertész, T. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 71.,). Budapest: Sport.

Molnár, S., & Kertész, T. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 73.). Budapest: Sport.

Szabó, M. (1978). Közép-, hosszútávfutás. In Z. Fejes (Szerk.), Korszeru edzés az atlétikában (old.: 69–74.). Budapest: Sport.

Track and Field Oregon Western Regionals Matthew Centrowitz AJ Acosta. (2011). Forrás: http://www.dailyemerald.com/2011/05/26/seventeen-ducks-advance-at-ncaa-west-preliminary-round/track-and-field-oregon-western-regionals-4/: http://www.dailyemerald.com/wp-content/uploads/2011/05/110526.mtc.RUN_.WestReg.6359-940x626.jpg

A váltófutások technikája

Filmanyag

(a felvételek a 2011-es MEFOB-on készültek, Debrecenben)

4 × 100 m, egykezes felso váltás, lassított felvétel (640 × 480, 120 fps)

4 × 400 m, elso váltások, lassított felvétel (640 × 480, 120 fps)

4 × 400 m, második vagy harmadik váltások (640 × 480, 120 fps)

Képanyag

féltérdelo rajt oldalról képsorozat

A váltófutásokról általában

2.40. ábra - Alumínium váltóbotok

Az atlétikai számok talán legnagyobb érdeklodésre számot tartó versenyszámai a váltófutások. A váltófutások jellegegüknél fogva rendkívül izgalmas, fordulatokban bovelkedo, több futó összehangolt munkáját igénylo, technikáját tekintve magas fokú precizitást és sok gyakorlást feltételezo versenyszám. Olimpiai váltófutó számok a 4 × 100 m és a 4 × 400 m. Természetesen az egyes országos, területi, megyei, ill. iskolai versenyein több hivatalos váltófutó szám is létezik. Ilyenek a 4 × 200 m, 4 × 800 m, 4 × 1500 m, svédváltó stb. Mind a két esetben 4 futó küzd, de a csapatoknak kötelezo 2 tartalék versenyzot is nevezniük. A váltófutásoknál használt eszköz a váltóbot, melynek méreteit a versenyszabályok rögzítik. A versenyzok a váltásokhoz nem mindig használtak váltóbotot. A váltóbot végso formája, több más atlétikában használt szerhez hasonlóan, az atlétika története folyamán alakult ki.

2.41. ábra - Iskolai 4 × 100 m-es váltófutó verseny

A váltófutás célja

A váltótagok által, a szabályok betartásával, a váltóbotnak, a rajttól a célig történo legrövidebb idon belüli eljuttatása. A cél megvalósítása komoly követelményt jelent a futó számára:

A kezdo ember számára szükséges a kiváló rajkészség elsajátítása;
magas szintu futógyorsaság kialakítása;
komoly pszichikai felkészülést igényel a nagy idegi koncentráltság és sebesség fokozása mellett a bot átadása, átvétele, és a váltóhatár figyelése;
a váltótagok számára nagy összehangoltság szükséges, a sebességtörés nélküli váltások végrehajtásához.

A váltóversenyek és az azokra történo felkészülés nemcsak a fizikai és pszichikai képességek fejlesztése szempontjából jelentos, hanem kituno eszköze a jó közösségi és küzdo szellem kialakulásának, az egyéni és a közösségi érdek összehangolásának, és ezen keresztül a személyiség formálásának.

A váltófutó számok technikája szintén fokozatosan, több technikai végrehajtási mód kipróbálásával alakult ki. A váltóbot átadásának és átvételének módja, technikája napjainkban a következo jellegzetességeket mutatja.

A váltóbot átadásának és átvételének technikája alapvetoen különbözik a rövid váltó futó számoknál (4 × 100 m, 4 × 200 m) és a hosszabb váltófutó számok esetén (4 × 400 m, 4 × 800 m, 4 × 1500 m).

A váltófutás, a váltótagok által végrehajtott megfelelo résztávok lefutásával, váltózónán belüli váltásokkal történik.

A 4 × 100 m-es, valamint a többi rövidebb távú váltófutásnál a váltások jelentosen befolyásolják a váltófutás eredményességét, mivel a bot átadás-átvétel pillanatában nagy sebességkülönbségek lehetnek az egyes váltótagok között.

A hosszabb távú váltófutásoknál, a váltásoknak egyre kevesebb a jelentoségük. E váltófutásoknál a botot átvevo futó néhány futólépéssel kialakított lassú futás közben veszi át a botot.

A 4 × 100 m-es váltófutásnál ahhoz, hogy a váltóbot átadása, átvétele mérsékelt sebességcsökkenést okozzon, a bot átadásakor a két futónak megközelítoleg azonos sebességet kell elérni. Az érvényben levo szabály lehetové teszi a majdnem maximális sebesség melletti váltást azzal, hogy a csapat tagjai az elso futó kivételével, 10 m-rel a 20 m-es váltóterület elott kezdhetik meg a futást. A váltótagok összehangolt, gyors indulással, az indulás és a kézletétel pontos végrehajtásával, a váltás kivitelezésének automatizálásával, igyekeznek a mind jobberedményt kialakítani.

A rövid váltófutó számoknál használt technikákat két csoportba oszthatjuk a bot átadásának iránya és az átvételük szerint. Ezek a technikák a jobb eredmények elérése érdekében alakultak ki.

A váltóbot átadása – átvétele a bot átadásának iránya szerint (4 × 100 m)

A váltóbot átadása az átadás iránya szerint kétféle módon történhet. Alulról felfelé, és felülrol lefelé. A két átadás elnevezése ezért alsó váltás és felso váltás.

Alsó váltás

Az alsó váltás esetén az átadó alulról felfelé irányuló mozdulattal, nyújtott karral adja át a botot, az átvevo rézsútosan hátranyújtott, hátra felé nézo tenyerébe. Az átvevo kéz ujjai zártak, a hüvelykujj távol van a többitol, a mutató és hüvelykujj egy fordított V alakot formázva, melybe a bot biztonsággal belehelyezheto, belelendítheto. Az átadónak ügyelnie kell arra, hogy a botot ne „szúrja” a társa tenyere felé, hanem alulról felfelé, nyújtott, vagy enyhén hajlított karral lendítse. Csak így érheto el a legnagyobb biztonsággal a helyes botátvétel.

2.42. ábra - Alsó váltás – helyes kéztartás

Itt kell megemlíteni, hogy a botot az átadó egy hangjel segítsége után helyezi botot kapó kezébe. A jelet („Most!”, „Bot!”…) az átadó akkor kiáltja, amikor úgy ítéli meg, hogy olyan közel kerül a társához, hogy azt biztonsággal a kezébe tudja helyezni. Ez a távolság az atléták antropometriai méreteitol függ, de alapvetoen más a felso és más az alsó váltás esetén. A botot hozónak továbbá ügyelnie kell arra, hogy a ne a jel kiáltásával egyidoben lendítse a botot a társa felé, hanem várnia kell egy-két tized másodpercet, ha kell többet is, amíg a társa hátralendíti, fixálja a kezét, hogy az átvevo tenyérbe biztonsággal lendíthesse a botot.

2.43. ábra - Az alsó váltás – a bot átadásának folyamata

Az alsó váltás kivitelezésének pillanatában a botot hozó és botot kapó váltótag között a szabad távolság karhosszaktól függoen 0,35–0,5 m lehet.

Felso váltás

A felso váltásnál az átadó a váltóbotot felülrol lefelé irányuló mozdulattal, nyújtott karral, az átvevo hátranyújtott, fölfelé nézo tenyerébe, határozott ütésszeru mozdulattal adja át. Az átvevo kezének ujjai zártak, a hüvelykujját 90°-os szögben távol tartja a többitol.

2.44. ábra - A felso váltás folyamata

A botot kapó társ fokozottan figyel arra, hogy a hátra, közel vízszintesig nyújtott karja a teljes sebességu futás közben se térjen ki jobbra, vagy balra. Próbálja meg azt a leheto legjobban rögzíteni, hogy biztos átadási pontot nyújtson a botot átadó társának. Ezt a folyamatot gyakorolni kell.

2.45. ábra - Egykezes felso váltás sorozatkép. Készült az 2011. évi debreceni MEFOB (SZTE noi váltó – a botot hozó Szlatárovics, a botot kapó Hódi)

E váltási forma elonye, hogy mindkét futó teljesen, vízszintesen kinyújtott karral adja át a botot, ezért a köztük lévo távolság a leheto legnagyobb, azaz a bot sebességében a leheto legkisebb a törés. Ez a távolság hozzávetoleg 0,9–1,10 m. Ha mind a három váltásnál figyelembe vesszük a váltótagok közötti távolságokat, akkor az alsó váltásnál mérheto távolságokkal szemben kiderül, hogy a felso váltással váltó csapat körülbelül 1,50–1,80 m elonyre tehet szert a táv egésze folyamán.

Ugyanakkor az átadás hátránya, hogy ennél a váltási formánál a hibalehetoség több. A felülrol lefelé történo átadás során, ha a váltótagok valamelyikének keze oldalirányban mozog, akkor a bot mellé lendülhet a botot kapó társ tenyerének, vagy nagy valószínuséggel lecsúszik róla. A botnak a felfelé tartott tenyérre való ráhelyezése során nincs semmi, ami „megakasztaná” a botot, mint az alsó váltásnál a hüvelykujj. A másik ok, ami miatt a felso váltás nehezebben végrehajtható, mint az alsó, az az, hogy ezt a váltási formát csak teljesen pontos, jól idozített „érkezéssel” lehet hatékonyan átadni. Ha a botot hozó túl közel ér a társához, akkor bár lehet, hogy az átadás megtörténik, de a nyújtott karral történo, távolságot nyero elony elvész, mert mindkettejük karját be kell hajlítani a biztonságos átvételhez. Ilyenkor a bot elejtésének a veszélye is megno.

2.46. ábra - Felsováltás – folyamatábra

A váltás technikája a bot átvételének technikája szerint (4 × 100 m)

A váltásnak többféle technikája alakult ki. Napjainkban a leggyakrabban használt váltó technikák:

kétkezes váltási technika
egykezes váltási technika

Kétkezes váltás

A kétkezes váltási technikánál a bot átadása mindig a bal kézzel történik, átvétele mindig a jobb kézzel. A futó, a jobb kézzel történo bot átvétel után azonnal átteszi a botot a bal kezébe, és a következo váltáskor a társa jobb kezébe adja át (8. ábra). Ügyelni kell azonban arra, hogy az utolsó váltáskor, a befutó váltótagnak a bot társtól való átvétele után már nem kell a váltóbotot a jobb kezébol a balba áttennie, mert ez fölösleges, és az eredményességet esetlegesen veszélyezteto (bot elejtése) mozdulat. Az utolsó váltótag, már nem veszi át a botot jobb kézbol balkézbe.

2.47. ábra - Kétkezes váltási technika

Mindkét technikai végrehajtásnak megvannak az elonyei és hátrányai. Alkalmazásuk és megtanításuk elott a tanárnak, ill. edzonek mérlegelnie kell, melyiket választja, aszerint, hogy milyen képzettségu atlétákról van szó. Alapvetoen a kétkezes alsó váltás inkább kezdoknek, ill. általános iskolásoknak, míg az egykezes felso váltás inkább haladó atlétáknak való.

A kétkezes váltási technika elonye:

A legegyszerubb, a legkönnyebben elsajátítható és alkalmazható váltási technika. E váltási formánál mindegyik váltás egyformán történik, ezért nem igényel különösebben összeszokott váltó párokat. Kevés gyakorlással már egészen jó eredményt lehet elérni. A kezdo futók, valamint az iskolai testnevelési órákon kevésbé összeszokott váltótagok többnyire ezt alkalmazzák.
A váltóbot átvétele biztonságosabb, mivel mindig a jobb kézzel történik és a közvetlen átvételnél a botnak a nagyobbik fele szabadon van.

Hátránya:

Minden váltásnál a váltóbotot bal kézben vivo átadónak, az átvevo jobb oldalára kell futni, hogy a jobb kezébe adhassa át a botot, amely út többletet, és ezáltal idoveszteséget jelent (47. ábra^[19]).

2.48. ábra - A kétkezes „A” és egykezes „B” váltás kivitelezése felülnézetbol a sávon belüli helyezkedés szempontjából. Érdemes megfigyelni a kinagyított ábrán a kétkezes technikánál a sáv külso részére, az egykezes technikánál a sáv belso részére helyezkedést

A kétkezes „A” és egykezes „B” váltás kivitelezése felülnézetbol a sávon belüli helyezkedés szempontjából. Érdemes megfigyelni a kinagyított ábrán a kétkezes technikánál a sáv külso részére, az egykezes technikánál a sáv belso részére helyezkedést

Minden váltásnál a botot átvétel után a bal kézbe kell áttenni, amely annak elejtését és a sebesség csökkenését okozhatja.

Egykezes váltás

Az egykezes váltást alkalmazó váltócsapatok elso futója a jobb kezében viszi a váltóbotot, és váltáskor átadja a második futó bal kezébe (48. ábra), aki ugyanezzel a kézzel adja át a harmadik futó jobb kezébe, majd a negyedik futó ismét a bal kézbe kapja a váltóbotot.

E váltási technika elonye:

A váltás után a váltóbotot nem kell egyik kézbol átvenni a másikba, ezért a futás ritmusa kisebb mértékben törik meg, a bot elejtése ritkább és a sebességcsökkenés is kevesebb.
A váltóbot útja egyenesebb és rövidebb, mivel a kanyarfutók, akik a jobb kezükben viszik a botot, a futópálya belso szélén futnak. Ezáltal rövidebb utat tesznek meg.
Az egyenesben futók számára elonyt jelent a futósáv külso szélén történo felállás, mert a váltóbotot balra-hátra fordulva várják, és így jól láthatják a kanyarban futó társukat.

E váltási technika hátránya:

E technika hátránya lehet az úgynevezett „bot elfogyás”. Mivel a váltás után nem veszik át a váltóbotot az egyik kézbol a másikba, ezért a négy futó közvetlenül egymásután fogja meg a botot. Abban az esetben, ha a bot megfogása nem közel, ráfogással, hanem egymás melletti fogással történik, elofordulhat, hogy az utolsó váltótagnak már nem jut váltóbotból.
Másik hátránya lehet, hogy a csapattagok nem variálhatóak szabadon. A gyakorlás során mindenkinek megvan a saját posztja és az annak megfelelo helyre áll, továbbá a posztra jellemzo kézzel veszi át és adja át a botot.

Az egykezes és kétkezes váltási technika összehasonlításából kiderül, hogy eredményesség szempontjából az egykezes váltás jobb, mint a kétkezes.

A váltó eredményességét meghatározó tényezok

Sztipics szerint (1999), ha a váltó végso eredményességének összetevoit elemezzük, a következo fontossági sorrendet lehet felállítani:

100 m-es egyéni futóteljesítmény;
a pontos indulás képessége;
magas szintu gyorsasági állóképesség 125 m-ig;
jó kanyarfutó technika;
stabil gyorsulási képesség módosított rajthelyzetbol;
megbízható botátadási és -átvételi technika;
az indulási jel helyének pontos megállapítása.

Bár az indulási segédjel helyének meghatározása a hetedik helyre került, ennek az összetett feladatnak kritikus helye van a sikeresség szempontjából a felkészülésben.

100 m-es egyéni futóteljesítmény

A csapatban edzés elonyt jelenthet. Az edzések hatékonyabbak, a versenyhelyzet, a konkurencia biztosítja a mozgósítási képesség magas színvonalát. Természetesen mindig figyelembe kell venni az egyéni eltéréseket. Nem mindenki és foleg nem mindig szeret együtt edzeni másokkal. Vannak a felkészülésnek szakaszai és vannak gyakorlatok, amikor fölösleges, sot káros lehet a csapatot „összekényszeríteni”. Ez a kényes egyensúly kisebb mértékben szakmai, dönto mértékben pedagógiai sze mpontok érvényesülésével hozható létre.

A pontos indulás képessége

A pontos indulás képessége az ügyesség egy igen speciális fajtájának nevezheto, melynek pszichológiai faktorai is vannak. A nagy sebességgel érkezo társ mozgására történo reagálás, melyet eros stresszhelyzetben kell megoldani. Ez a reagálás – egyénektol függoen – lehet késleltetett vagy korai, de többnyire akkor történik, amikor a botot hozó eléri az ellenorzo jelet. Az edzonek a gyakorláshoz ismernie kell versenyzojét.

Vannak olyan futók, akik szinte ösztönösen – különösebb gyakorlás nélkül – érzik a pontos indulást és vannak, akiknek ez kevésbé megy. A probléma az, hogy amíg az edzéseken már úgy tunik, mindig idoben indul az atléta, a versenyen mást csinál, azaz megbízhatatlan. Az indulás nem történhet sem korábban, sem késobb, mint, amikor a társ a jelhez ér. A javítási vagy ismétlési lehetoség szinte teljesen kizárt.

Ha egy jó képességu futó többször elrontja az indulást „éles helyzetben”, vagyis rendszeresen hibázik, úgy az vagy kezdo helyre kerül, vagy kimarad a csapatból.

Magas szintu gyorsasági állóképesség 125 m-ig

A váltófutásoknál némileg módosult a gyorsasági állóképesség kérdése a 100 m-eshez viszonyítva. Amíg a 100 m során akár 80 m-tol már fokozatos lassulást mutathat az atléta, ez nem szerencsés a váltó során, ahol akár 125 m-t is teljes sebességgel kell teljesítenie. Ezért a felkészülés során erre oda kell figyelni. A váltócsapat tagjait rendszeresen el kell indítani 200 m-en, másrészt, a gyorsasági állóképességi edzéseket úgy kell tervezni, és végrehajtatni, hogy a futó speciális állóképessége alkalmas legyen a feladatra. Amikor ez már nem megoldható, akkor az indulás helyét úgy kell ésszeruen módosítani, hogy ezzel az effektív futáshossz csökkenjen az adott atléta számra. További módszer a hiba elkerülésére, hogy tétversenyen nyert adatok (film) és azok alapos elemzése alapján az edzo megítéli, hogy az egyes futók hogyan képesek sebességüket megtartani, illetve milyen mértéku a sebességcsökkenésük.

Megfelelo kanyarfutó technika

A kanyarban teljesített 100 m idoeredménye egyénenként különbözo mértékben tér el az egyenesben teljesítettol. A nagyobb frekvenciával és ennek megfeleloen rövidebb lépéshosszal futók könnyebben „vehetik” a kanyart, amennyiben a relatív láberejük is jobb az átlagosnál. Ez csak akkor érvényesül, ha az illeto futó elsajátítja a helyes technikát, vagyis sokat gyakorol a kanyarban. Az edzoi gyakorlat alapján az egyes atléták 0,2–0,5 másodperccel lassabban képesek teljesíteni a 100 métert kanyarban, mint egyenesben, a hivatalos kutatások szerint ez az ido kevesebb.

100 méteren (egyenesben) mért ido nem elégséges alap arra, hogy megállapítsuk, ki tudja a kanyart a leheto leggyorsabban teljesíteni, mivel meglehetosen nagy egyéni eltérések tapasztalhatók e téren. A csapatépítésnél és a válogatásnál ezt a technikai sze mpontot alaposan mérlegelni kell. A legegyszerubb, kézenfekvo megoldás; kanyarban 120 vagy 130 méteres válogatóverseny a jelöltek között.

Stabil gyorsulási képesség módosított rajthelyzetbol

A váltófutás elso embere, valamint a botot váró váltótagok az indulási helynél, különbözo rajthelyzetekben helyezkedhetnek el.

2.49. ábra - A bot fogása a rövid váltófutó számok rajthelyzete közben

A váltófutás elso embere a futás távjának megfeleloen álló, vagy térdelo rajttal indul. A 4 × 100, 200 és 400 m-es váltófutás esetén az elso ember térdelorajttal, 4 × 800 és 4 × 1500 m esetén állórajttal indul.

A futó, a térdelorajtnál, a kétkezes váltásnál a bal, egykezes váltásnál a jobb kezében tartja a váltóbotot. A hüvelyk-, a mutató-, és a középso ujj a rajtvonal mögött támaszkodik. A gyurus-, és a kisujj, a váltóbot végét fogja. A rajtolás pillanatában, amikor a kezek elszakadnak a talajtól, a többi ujj ráfog a botra (49. ábra).

A váltásnál a rajthelyzet végrehajtható:

az állórajt mindkét formájával
féltérdelo rajttal (félig álló és félig térdelo rajttal)

2.50. ábra - A helyes fejtartás váltófutás féltérdelo rajtja esetén

Az állórajttal történo indulásnál, a gyorsabb indulás érdekében az átvevo a fejét mérsékelten a bal válla fölött hátra fordítja, hogy jól láthassa a botot hozó váltótársát, és azt a pillanatot kell figyelnie, amikor a botot hozó társ eléri a pálya felületén megjelölt (muanyag pályán tapasz, salakpályán karcolás stb.) indulási segédjelet, hiszen akkor kell elrajtolnia (50. ábra).

A féltérdelo rajttal történo indulásnál, a kéz és a két láb a talajon támaszkodik. Ezáltal a súlypont az indulás pillanatában kedvezobb helyzetben van (51. ábra)

2.51. ábra - Féltérdelo rajtból történo indulás

Az elrajtolás során a hirtelen elore kapott fej képzetlen váltófutó esetén hirtelen egyensúlyvesztést okozhat, melynek következményeként a futó nem elore, hanem kis kitérovel oldalra indul. Ez veszélyes lehet azért, mert átléphet a másik pályára, ami kizárással járhat. A gyakorlás során ennek kiküszöbölésére is ügyelni kell.

Szintén figyelembe kell venni, hogy az indulási segédjelet milyen szögbol látja az állórajt során a botot kapó váltótag. Féltérdelo rajt alkalmazása esetén ugyanis, bár kedvezobb feltételeket biztosít a megindulásra és a felgyorsulásra a mélyebb helyzet, ugyanakkor jóval kisebb szögbol látja a segédjelet, mintha állórajtból indulna el, ami a nagy sebességgel közeledo társ a segédjelhez érésének helytelen megítéléséhez, ezáltal rossz rajthoz vezethet.

Az indulásnál ki kell alakítani, hogy az állórajtos indulásnál melyik láb legyen elol. A legtöbb esetben az elol lévo, erosebb lábról rugaszkodnak el a versenyzok, hiszen így tudják a legmegfelelobb gyorsulást létrehozni. Ha azonban az erosebb láb a bal, akkor a felállás során a bal váll felett való visszafordulás és a segédjel figyelése kedvezotlen, kicsavart helyzetet hoz létre. Ezért a botot kapónak figyelembe kell vennie, hogy a rajthelyzetén esetleg módosítania kell.

A botot várónak arra is figyelnie kell, hogy a sávon belül hova helyezkedik el. Attól függoen, hogy egykezes, vagy kétkezes technikáról van szó a sávon belül a belso ívre (egykezes váltás „A”) vagy külso ívre (kétkezes váltás „B”) a vonal mellé kell helyezkednie (52. ábra). A felállásnál a rajtolónak arra is kell ügyelnie, hogy a lába nem érhet hozzá az felgyorsulási zóna kezdetét jelölo 5 cm vastag vonalra, mert a csapatát ezért kizárják.

2.52. ábra - A botot kapó ember és sávon belüli helyezkedésének pontos helye kétkezes váltás (A), és egykezes váltás (B) esetén

Az elso futó kivételével a többiek álló vagy féltérdelo helyzetbol indulnak. A rajthelyzetek elonyei:

jó rálátási lehetoség a botot hozó társra és az indulási jelre;
kényelmes, stabil helyzet, amely hatékony rajtot és gyorsulást biztosít.

A fenti két sze mpont, ha nem is zárja ki egymást, csak kompromisszumok árán egyeztetheto össze. Minél jobb a rálátási lehetoség, annál nehezebb az abból történo indulás. Az egy kézre letámaszkodó atléta, aki ráadásul a hónalja alatt néz hátra, nehezebben tudja megállapítani az indulás pontos pillanatát, mint az, aki felegyenesedve, magas helyzetbol fordul hátra. Ugyanakkor az elobbi versenyzo nagyobb sebességet tud elérni az elso métereken.

Ha a két sze mpontot rangsorolni kell, akkor feltétlenül a jó rálátás lehetoségét kell elonyben részesíteni. Természetesen minden rajthelyzetbol lehet pontosan indulni, gyakorlással ez is fejlesztheto, de nem mindenki számára ez a járható út. Az egyéni érzés, a megszokás fontos sze mpont és nem lenne helyes ezeket figyelmen kívül hagyni, mielott belekezdenénk a rajthelyzet megváltoztatásába.

A rajttal kapcsolatosan felmerül még egy kérdés, melyben a szakirodalom és a gyakorló edzok véleménye meglehetosen megosztott. Szükséges-e maximális gyorsulásra törekednie a botot várónak vagy elfogadható-e az az egyes szakemberek által képviselt vélemény, hogy az úgynevezett ellenorzött gyorsulással történo indulás lazább, erolködésmentes futást és jobb sebességtartást eredményez. Ez az „ellenorzött” sebesség nem szubmaximális, hanem tulajdonképpen közel maximális sebesség és a lazább futáson túl bizonyos korrekciókra is lehetoséged ad, amennyiben a rajt ido elott történt. Bár a rajtot és a felgyorsulást, mint technikai folyamatot automatizálni kell (az atléta minden idegszálával csak a gyorsításra kellene, hogy koncentráljon), de e közben meg kell oldania egy feladatot, nevezetesen a bot átvételét. A figyelmet bizonyos fokig meg kell osztani a gyorsítás és egy külso inger felfogása, illetve az arra adandó válasz között. A gyakorlatban – a nemzetközi szintet is beleértve – ezért elterjedtebb a biztonságot is jobban szem elott tartó, úgynevezett ellenorzött sebességgel történo indulás.

Megbízható bot átadási és átvételi technika

A bot átadás-átvételének technikájáról a fentiekben már beszéltünk. Ami viszont szintén fontos, az a fáradt állapotban történo célzás, továbbá az átadás-átvétel ritmusa, idobeli szinkronizációja. Ez csak a két versenyzo jól begyakorolt együttmuködése révén valósulhat meg. Fontos sze mpont, hogy a botot hozó futó az optimális átadási távolság elott legalább egy lépéspárral hamarabb adjon hanginformációt a társnak, mivel a válaszreakcióhoz – kéz hátralendítése – némi ido kell. Optimális esetben egyik futónak sem kell valamelyik kezét passzívan tovább fenntartani, mint egy lépésen keresztül. A gyakorlatban ez ritkán fordul elo, jellemzobb a két, esetleg három lépésen keresztül történo kéztartás. Ez természetesen némi sebességcsökkenéssel jár.

Az indulási jel távolságának meghatározása

Azok a váltótagok, akik kapják a botot, ún. indulási segédjelet, vagy segédvonalat használnak a pontos elindulásuk érdekében. Az indulási segédjelet a felgyorsulási zóna kezdetét jelzo vonaltól visszafelé kell mérni, kb. 15–25 lábfej távolságra, amely távolság függ a botot hozó végsebességétol és a botot vivo felgyorsulási képességétol (53. ábra). Amikor a botot hozó váltótag odaér az indulási segédvonalhoz, az átvevo elindul. A váltóhatár elott, kb. 3–5 m távolságnál a botot hozó társ hangjelére („Bot!”, „Most!” stb.) a botot váró kezét leengedve, karját hátralendíti a csípo mögé. Kéztartás a korábbi ismertetés szerint történik.

2.53. ábra - A váltózóna sematikus ábrája, a botot kapó felállási helye és a bot átadásának ideális helye

A segédjel helyének meghatározása és kimérése kimagaslóan a legfontosabb feladat, mely az egyéni futóeredmény után a legdöntobb mértékben befolyásolja a csapat eredményességét. A jel meghatározása három ember összehangolt, koncentrált munkáján múlik, a botot hozó, a botot kapó és az edzo együttmuködésén.

A távolság elméleti kiszámítása egyszeru, a szükséges adatok könnyen mérhetok. Optimális esetben a váltás 5 méterrel a váltózóna elott történik:

az állórajtból induló futó idejének mérése 5 m-el a váltó zóna elottig;
a botot hozó idejének mérése ugyanezen a távolságon (100 méter lefutása után, vagyis repülorajtból),
megkapjuk a két 25 méteres futás idokülönbségét;
kiszámítjuk, hogy az adott idokülönbség alatt hány métert tesz meg a botot hozó (a botot hozó utolsó 25 méteren teljesített átlagsebességét (v) szorozzuk a megtételéhez szükséges idovel (t), tehát: s = v * t.

Ha az induló futó a számítás alapján kapott távolságra helyezi le az indulási segédjelet és pontosan is indul, akkor a két futó elméletileg egyszerre éri a váltóhelyet. Természetesen az elméletileg kapott távolság fontos, de csak tájékoztató adat, hiszen a versenyen nem mindig az történik, mint az edzésen.

A testnevelo tanárnak, edzonek elfogulatlanul, abszolút objektíven kell megítélnie az egyes futók várható teljesítményét, figyelembe véve minden olyan apró momentumot, ami befolyásolhatja a váltótagok teljesítményét. Formahanyatlás vagy javulás, kisebb, gyakran eltúlzott vagy elhallgatott sérülések mind olyan tényezok, melyek az elozetesen kiszámított indulási jel távolságát módosíthatják.

Ha minden úgy történik, ahogy terveztük, még mindig ott van egy végso sze mpont: a követendo taktika. Ha csapatunk az eddigi eredmények és a pillanatnyi futóforma alapján a legjobb mezonyben vagy a legjobbak közt van és elofutamot is rendeznek, teljesen egyértelmu, hogy a biztonságot és csakis a biztonságot kell tekinteni a fo sze mpontnak. Ez csupán az indulási távolság két-három lábfejes csökkentését jelenti.

4 × 200 m-es váltófutás

A 4 × 200 m-es váltófutás végrehajtási módjában eltérések vannak a 4 × 100 m-es váltófutáshoz viszonyítva. Mivel minden váltótagnak 200 m-t kell futnia, minden futó kanyart is fut, sot minden futó kanyarban indul.

Az elso futók a pályaelonynek megfelelo indulóhelyrol indulnak térdelo rajttal. A 200 m-es távot saját futósávjukban futják végig és a túlsó kanyar váltózónájában álló társuknak adják a botot. A második futó szintén saját sávjában futja végig a távot. A harmadik futó a saját sávjában, a váltózónában veszi át a botot, majd a kanyar lefutása után a tényleges táv 500 m-énél, a nyolcsávos pálya külso és belso sávjánál letuzött két zászló között húzott képzeletbeli egyenes vonalnál vághat be sávjából az egyes pályára. A bevágást akkor oldják meg helyesen a pillanatnyi állás ellenére is, ha a saját sávjukból a legrövidebb úton közelítik meg a túlsó kanyart, azaz egyenesen futnak a következo kanyar érintési pontjáig, ahol a negyedik váltótag várja a botot.

A 4 × 200 m-es váltások során nem minden esetben van már szükség a 10 m-es felgyorsulási zóna kihasználására, hiszen itt már némileg kisebb a sebesség, a váltótagok fáradtabban érnek a váltózónába. Ezért a felgyorsuláshoz kimért segédjel és a felgyorsulási zóna kezdetét jelzo vonal (vagy az indulás helye a felgyorsulási zónában, ha a botot kapó nem a vonalról indul) között a távolság is kisebb. Az utolsó váltás során az indulási segédjelek alkalmazása már nehézkes, mert itt már attól is függ az indulás sorrendje, hogy a társ hányadikként vág be. A harmadik váltás során már nem célszeru felso váltást alkalmazni.

4 × 400 m-es váltófutás

A 4 × 400 m-es váltófutó versenyszám általában az atlétika versenyek legutolsó és legizgalmasabb versenyszáma.

A rajt térdelorajttal történik és speciálisan kimért rajtelonnyel, mely különbözik a 200 m-es síkfutáshoz kimért rajtelonyöktol. Az elso futó saját sávjában futja végig a távját és a második váltótagnak kell bevágnia, miután a botot átvette, majd 100 m-t még saját sávjában megtett a teljes 1600 m-es táv 500 m-énél az imént leírtaknak megfeleloen.

2.54. ábra - 4 × 400 m-es futás elso váltás. Minden csapat a saját pályáján vált. A botot kapó félig hátrafordulva veszi ki a botot hozó kezébol a botot

A második váltás már a célvonalnál, attól elore és hátra 10 m-rel kimért 20 m-es váltózónában történik. A harmadik váltótagokat a versenybírók egymás mögé állítják abban a sorrendben, amelyben a célegyenesre forduló utolsó kanyarban megjelentek a botot hozó csapattagok.

2.55. ábra - 4 × 400 m második, vagy harmadik váltás. A botot kapó csapattagok a versenybírók által beállított sorrendben várják a társaikat a váltózóna elején

4 × 400 m második, vagy harmadik váltás. A botot kapó csapattagok a versenybírók által beállított sorrendben várják a társaikat a váltózóna elején

A botot hozók alsó, vagy feltartott ún. fáklyatartással adják át a botot a társuknak. A botot hozó elore nyújtja a váltóbotot, az átvevo pedig félig hátrafordulva kiveszi azt a kezébol. Segédjelet itt már nem alkalmaznak. A botot átvevo megfigyeli társának mozgását, és annak megfeleloen indul gyorsabban, vagy lassabban, hogy mennyire fáradt a társ, lehetoség szerint arra törekedve, hogy a bot sebességében a leheto legkisebb törés jöjjön létre.

A váltófutások sajátságai

Ha a 4 × 100 m-es váltófutást vizsgáljuk aszerint, hogy a végeredmény mennyi lett, akkor kiderül, hogy a váltótagok egyéni 100 m-es eredményeinek összegénél jobb. Ez több összetevobol adódik. A legfontosabb, hogy a 4 × 100 m-en 3 repülorajt történik. Repülorajttal egyenesben átlagosan 0,8–1,0 s-mal, kanyarban 0,6–0,8 s-mal képes a futó jobbat teljesíteni, mint a 100 m-es eredménye.

A 30 m-es teljes zónán belüli felgyorsulás mértéke, ha a bot átadás-átvétele optimálisan, azaz a 20 m-es váltózóna harmadik harmadában történik, tehát a felgyorsulás távolsága 25–28 m, akkor a felgyorsulás mértéke az egyéni maximális sebességhez képest, annak kb. 90–97%-a. A második váltótag, aki a „hosszú” egyenesben fut, a futás során bot átvétel helyétol függoen 105–125 m-t is futhat. Ezen a távon, minimális sebességcsökkenés mellett, maximális sebességének 94–98%-át is tudja tartani. Ideális technikai végrehajtás mellett, a bot sebességének csökkenése tehát minimális. További teljesítményjavító faktor a felso váltás technikája fejezetben már leírt szabad távolság, mellyel további 0,3–0,4 s nyerheto. Figyelembe kell továbbá venni, hogy a váltófutó számok esetén a „felelosség megoszlik”, a csapattagok felszabadultabban, kisebb „lelki teherrel” futhatnak, ami némely futó teljesítményére pozitívan hathat.

A 4 × 400 m-es váltó esetén szintén megtalálható az egyéni eredmények összegénél kapott jobb végeredmény a váltóverseny során, akár 2–3 másodperccel is. A jobb eredményt itt is segíti elérni a repülorajtos indulás és a lelki okok.

A 4 × 100 m-es váltó összeállításának szempontjai

A 4 × 100 m-es váltó helyes összeállítása jelentosen javíthatja a teljesítményt. A váltó csapatnak nemzetközi versenyeken 4 + 2 tagot kell számlálnia. Ebbol 4-en futnak 2 tartalék. Íme, néhány sze mpont, ami segítheti a tagok helyes sorrendjének kialakítását.

Az elso váltótag lehetoség szerint a legjobb rajtolási tulajdonságokkal rendelkezo ember legyen, továbbá jó kanyarfutónak kell lennie. Ideális esetben az elso ember nem túl magas és rendkívül robbanékony. Az elso embernek a bot szabályos átadásáig (elo-, vagy túlváltás elkerülésére figyelve) hozzávetoleg 91–109 m-t kell futnia.

A második váltótag futja az ún. „hosszú egyenest”. Az elnevezés találó, hiszen o futja a leghosszabb távot, akár 129 m-t is a bot átadásig. Ez egyben kiváló gyorsasági állóképességi szintet is feltételez. A második futónak, mivel a leghosszabb távot futja, a leggyorsabb váltótagnak kell lennie. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy a második és a harmadik váltótag kétszer vált, ezért nekik kettojüknek kell a legbiztosabb hozó, és kapó bot átadó technikával rendelkezniük.

A harmadik váltótag a „túlsó” kanyart futja, ebbol következoen jó kanyarfutónak kell lennie. Ideális esetben alacsonyabb emberrol van szó, akinek nincsenek „túl hosszú” lábai, hiszen a centrifugális ero hatására kanyarban a több talajfogás kedvezobb a kisodródás elkerülésére. A harmadik tag 102–129 m-t futhat attól függoen, hogy hova áll és hol kapja meg a botot.

A negyedik váltótag a befutó. A befutó természetesen amellett, hogy jó sprinter, nagyon jó pszichés tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen. Igaz, 100 m-en már nagyon nehéz egy rontás után „újítani”, ugyanakkor egy közel azonos állás esetén, azonos fizikai képességekkel rendelkezo futók esetén eldöntheti a versenyt a futók lelki beállítódása, küzdoképessége.

A váltó összeállításánál figyelembe kell venni azt a helyzetet, hogy a váltó csapatok tagjai ismerhetik egymást a több éves együttversenyzés okán. Ilyenkor szerepet kaphat a csapatösszeállításnál az a tény is, hogy más csapatok pl. tartanak a legjobb futótól. Az ilyen helyzetet is ki lehet használni a csapat kiállításánál.

Felhasznált irodalom

Oros, F., & Molnár, F. (1980): In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 81.,). Budapest: Sport.

Sztipics, L. (1999): A váltók felkészítésének koncepció. Atlétika, 9–12. o.

A gátfutás technikája

Filmanyag

gátvétel (gátmagasság 0,91 m) oldalról, normál sebességu felvétel (1280 × 720 – HD – 30 képkocka/s)

gátvétel (gátmagasság 0,91 m) oldalról, lassított felvétel (640 × 480 – 120 képkocka/s)

Képanyag

gátvétel képsorozat oldalról

gátvétel képsorozat szembol

A gátfutásról általában

A gátfutás célja az adott táv (100 m, 110 m, 400 m) minél rövidebb ido alatt történo teljesítése, a pályára kihelyezett 10 gát leküzdésével. A gátak a szabályok által meghatározott távolságra vannak egymástól az egyes távokon, és a magasságuk szintén távonként eltéro.^[20]

2.56. ábra - Kiss Dániel magyar gátfutó olimpikon

A gátfutó és síkfutó technika összevetése

A gátfutás során használt futótechnikának alkalmazkodnia kell a gátak vételéhez, ezért a futás bizonyos szakaszaiban módosult a síkfutás technikájához képest. A gátfutó célja a legnagyobb sebesség elérése és annak az egész távon át minél magasabb szinten tartása. Ennek érdekében törekednie kell arra, hogy a legkevésbé térjen el a lépéshosszak alakításában és a tömegközéppont haladási pályájában maximális sebességu síkfutó mozgásának egyéni jellemzoitol.^[21]

A gátfutó és síkfutó technika összehasonlítása során számba kell venni a két futási forma során a futók által kialakított lépéshosszakat. Ezek különbözosége már a rajtok során is szembetuno. Amíg ugyanis a síkfutó vágtázó lépéshosszainak alakításában elsosorban a leheto legnagyobb gyorsítás játssza a foszerepet, addig a gátfutónak az elobbi cél mellett törekednie kell az ideális, leheto leggyorsabb, tehát megfelelo technikájú gátvételre is. A távközi futások alkalmával a gátfutó behatárolt hosszúságú teret „kap” lépései hosszának kialakítására, ezért az egyes lépéshosszak jelentos mértékben hasonlítanak hosszban egymásra, amíg a síkfutó vágtázóknál a lépéshosszak alakulása jóval nagyobb változatosságot mutat.

A másik jelentos eltérés a két futási forma között a futók tömegközéppont magasságának alakulásában van. A síkfutó támaszfázisai során csökken a tömegközéppont magassága, a repülo fázisai legmagasabb pontjáig pedig no. A gátfutó esetén (természetesen ez függ a gátmagasságtól) a gátfutó tömegközéppontjának pályája nagyobb a mplitúdójú utat tesz meg, mint a síkfutás során. A jelentos mértéku emelkedéseket és süllyedéseket némileg korrigálja a különbözo „rész-tömegközéppontok”, végtagok, aktuális helyzete, mozgása. Az elrugaszkodó láb megfelelo magasságra emelését más testrészek (törzs, lendítoláb és karok) süllyesztésével kell ellensúlyozni. Számítások szerint egy gátülésben ülo, törzsét 45°-os szögben elore hajlító gátfutó tömegközéppontja a talajtól 23–27 cm –re található. A gátvétel során ez a távolság elvileg fennáll, azonban ennél a legtöbb esetben a tömegközéppont közelebb halad el a gát felett, mert a gátvétel során az egyes „rész-tömegközéppontok”, testrészek mindegyike nincs a gát síkja felett. A medence áthaladásakor, pl. a lendítolábnak már eroteljesen közelednie kell a talajhoz, a leheto legjobb talajfogás elérése érdekében. Az említett törvényszeruségektol függetlenül a síkfutás során a tömegközéppont magasságingadozása jelentosen kisebb a gátfutás során mérhetoétol.

2.57. ábra - Gát megközelítése (400 m-es gátfutás)

A gátfutás során felvett futóritmus szintén eltér a síkfutásnál kialakítható ritmusszerkezettol. A gátfutás ritmusa a rövid gátfutó számok esetén jellegzetes hármas beosztást mutat, míg a 400 m-es gátfutások esetén – mivel itt a gátak távolsága megegyezik a férfiaknál és a noknél is – magasságtól és felkészültségtol függoen 13 és 17 lépés között alakul. A lépéshossz alakításában meghatározó szerepe van a gátak közötti távolságnak és annak, hogy a gátvétel utáni elso futólépést nem lehet teljes hosszúságú vágtalépésként végrehajtani.

A gátvételt elokészíto, gát elotti utolsó lépés lerövidül és így elérheto, hogy a tömegközéppont magasabb helyzetbe kerül és az ero a tömegközéppont fölé hat. Eloreforgást hoz létre, ami a gazdaságos gátvétel alapfeltétele. A gyors gazdaságos gátvétel másik alapfeltétele a törzstol távoli végtagok, idoben történo (gát feletti) közelítése, vagyis hajlítása a tömegközépponthoz. Ez a megkezdett eloreforgatást gyorsítja meg. A gátfutó lábait a gátvétel közben lendíto- és kiemelt (áthúzó) lábként említjük.

A versenytávok minél rövidebb ido alatti teljesítésének alapfeltétele a gátvételek és a gát közötti futás jó technikai végrehajtása, illetve a kondicionális és koordinációs képességek magas szintje.

A versenyszabályok koronként és nemenként meghatározzák a versenyszámok távját és a gátak számát, a gátak magasságát, valamint a rajt és az elso gát, az egyes gátak, valamint az utolsó gát és a cél közötti távolságot. Ezek befolyásolják a rajtolást, a gátvételt és a gátak közötti futást is.

2.8. táblázat - A gátfutó számok gátmagasságai, gátszámai, gáttávolságai (m), az egyes férfi és noi korosztályoknál

	Férfi		Noi
	B	K	B	K
1 60 m gát 76,2 cm 6 gát 11–7–14		gyermek		gyermek	1
2 80 m gát 76,2 cm 8 gát 12–8–12	S13		S13, 14		2
3 100 m gát 76,2 cm 10 gát 13–8,25–12,75			S15	S14	3
4 100 m gát 76,2 cm 10 gát 13–8,50–10,50			ifj.	S15, jun.	4
5 100 m gát 84,0 cm 10 gát 13–8,50–10,50	S15	S14	jun., up., feln.,	ifj.	5
6 100 m gát 84,0 cm 10 gát 13–8,25–12,75	S14				6
7 100 m gát 91,4 cm 10 gát 13–8,50–10,50					7
8 110 m gát 91,4 cm 10 gát 13,72–8,80–17,18	ifj.	S15			8
9 110 m gát 99,0 cm 10 gát 13,72–9,14–14,02	jun.	ifj.			9
10 110 m gát 106,7 cm 10 gát 13,72–9,14–14,02	up., feln.	ifj., jun.			10
11 300 m gát 76,2 cm 7 gát 45–35–45	S15	S14	S15, ifj.	S14, jun.	11
12 300 m gát 84,0 cm 7 gát 45–35–45	ifj.	S15			12
13 300 m gát 91,4 cm 7 gát 45–35–45		ifj., jun.			13
14 400 m gát 76,2 cm 10 gát 45–35–40			jun., up., feln.	ifj.	14
15 400 m gát 91,4 cm 10 gát 45–35–40	jun., up., feln.	ifj.			15

A versenytávok minél rövidebb ido alatti teljesítésének alapfeltételei:

a gátvételek és a gát közötti futás jó technikai végrehajtása;
a kondicionális és koordinációs képességek magas szintje.

A versenyszabályok koronként és nemenként meghatározzák:

a versenyszámok távját és a gátak számát;
a gátak magasságát;
a rajt és az elso gát, az egyes gátak, valamint az utolsó gát és a cél közötti távolságot.

A fentiek befolyásolják:

a rajtot;
a gátvételt;
a gátak közötti futást.

A gátfutás szakaszai

rajt;
ráfutás az elso gátra;
gátvétel;
futás a gátak között;
futás az utolsó gáttól a célig;
célba érkezés.

Rajt, ráfutás az elso gátra

A gátfutó számok térdelorajtból indulnak. A rajt helyzete nagyjából megegyezik a síkfutások rajthelyzetével. A különbség (foleg a rövidebb számoknál) csak annyi, hogy a „vigyázz helyzetben” a versenyzo tömegközéppontja kismértékben magasabban van, mint a síkfutó számok esetén. Ezzel biztosítja a rajtjel utáni gyorsabb felállást biztosítja és elokészül az elso gát vételére. Általában a közepes támlaállás és a 4–6 cm-rel a vállmagasság fölé emelt medence biztosítja a legjobb ritmusú indulást. A törzs rajt utáni felemelkedésének fokozatosnak kell lennie, és az utolsó elotti lépésben kell elérni a gátra lépéshez szükséges testhelyzetet. A korábbi felemelkedés rontja a gyorsítás lehetoségét, a késobbi pedig nem teszi lehetové az optimális gátra lépés kialakítását.

A távolság az elso gátig 13,72 m, ezen a szakaszon kell a leheto legnagyobb gyorsulást elérni. Ha idoben fel tud egyenesedni, a gát elotti lépést le tudja rövidíteni, és ez megkönnyíti a gátvételt. A férfi gátfutók 7–8 lépéssel futnak az elso gátig. Az elso gátra futás lépéseinek hossza a rajttól az utolsó elotti lépésig növekvo, de egyre kisebb mértékben. A gát elotti utolsó lépés rövidebb, mint az elozo. A rálépés távolsága 7 lépésnél 2,19 ± 0,10 m, 8 lépésnél 2,09 ± 0,10 m. A gát elotti rövidebb lépés úgy jön létre, hogy a lépés repülofázisát és ezzel kapcsolódóan a gátralépés támaszfázisának elso részét kell lerövidíteni a tömegközéppont függoleges vetületéhez közelebbi aktív talajfogással. Fontos, hogy az utolsó lépés rövidülése ne járjon együtt a tömegközéppont süllyesztésével.

Gátvétel

A gátvételt említik gát megtámadásaként, vagy gátra lépésként is a szakirodalomban.^[22] A gátvételt az atléta az azt megelozo lépés, lépések során készíti elo. A cél az, hogy a gát fölött úgy jusson át a versenyzo, hogy a lelépésnél az egyensúlyi helyzete megmaradjon, továbbá a leheto leghamarabb megtörténjen a gátvétel. A futás ritmusa, bár megtörik a gátvétel során, azonban arra kell törekedni, hogy az addig felvett ritmustól ne térjen el nagymértékben.

A gátvétel elokészítése

A gátvétel elokészítése az utolsó lépés rövidítésével történik meg. Az elrugaszkodó láb aktív talajfogása lehetové teszi, hogy a tömegközéppont szabályozott módon, optimális magasságban haladjon át a gát felett és annak vízszintes sebessége a legkevésbé törjön meg.

A gátra lépés

A gátfutó kb. 58–66°-os szöggel, távolról a teljes gátvétel távolságának 2/3-áról lép rá a gátra. Az elrugaszkodó láb^[23] a gátra lépés támaszfázisa során talajt fog, térdízülete kis mértékben behajlik, majd a tömegközéppontnak a támaszpont fölötti áthaladása után fokozatosan gyorsulva kinyúlik a négyfeju combizmok összehúzódás következtében. A boka a vádli összehúzódása következtében eroteljesen kinyúlik elosegítve az elrugaszkodást.

Fontos, hogy a gát megtámadása ne nyújtott lábbal történjék, hanem a megfelelo mozdulatgyorsaság eléréséhez a lendítoláb térde hajlított legyen. Így a lendítés sebessége nagyobb lehet kisebb erobefektetés mellett. A lendítoláb a lendítés során akkor éri el a legnagyobb sebességét, amikor a rugaszkodó láb mellett elhalad és a térdhajlításának foka a legnagyobb. A gátra lépés a térd emelkedésével történik, majd a lendítoláb lábszára kissé elorelendül, de közben a kiemelt láb is megkezdi az áthúzást. A térdlendítés sebessége a lassított felvételes elemzések szerint az emelkedés során lelassul, hiszen a térdszög az alszár nyújtása miatt növekszik, ugyanakkor, az alszár gyorsuló nyújtása figyelheto meg. Az alszár a nyújtás közben hozzávetoleg 65–90°-os térdszögnél éri el a legnagyobb sebességet. Ekkor az atléta az elrugaszkodó lábával még nem hagyta el a talajt, de közel van a talajról való elszakadáshoz. Miután a rugaszkodó láb elhagyja a talajt, teljesen kinyúlik.

A csípo a gátvétel elott és közben nyúlik. A térdízület gyorsuló nyújtásához kapcsolódik, hogy az atléta elrugaszkodik a talajtól. Ekkor jön létre az eroközlési csúcsérték, (eroplatóval történt mérések során a görbe legmagasabb pontja), ami elosegíti a jó egyensúlyi helyzetu gátvételt. Az elrugaszkodás pillanatában, amikor a futó cipojének orra elhagyja a talajt, az eredo ero iránya hozzávetoleg a csípoízület felé mutat. Mivel ebben a helyzetben a tömegközéppont elorébb helyezkedik el, ezért a vektor iránya e mögé esik. Ez a helyes technikai végrehajtást jelzi. Az említett helyzet természeténél fogva eloreforgást okoz, hiszen a szélességi forgástengely a tömegközépponton megy át. Ez az eloreforgás a gátvétel után elosegíti a gátról való minél gyorsabb „lelépést”, talajfogást a lendítolábbal.

2.58. ábra - Az elrugaszkodási szög. Az elrugaszkodási szög az elrugaszkodás pillanatában az utolsó támaszpont (ahol az elrugaszkodó láb utoljára érinti a talajt) és a futó tömegközéppontját összeköto egyenes és a talaj által bezárt szög (α)

Az elrugaszkodási szög. Az elrugaszkodási szög az elrugaszkodás pillanatában az utolsó támaszpont (ahol az elrugaszkodó láb utoljára érinti a talajt) és a futó tömegközéppontját összeköto egyenes és a talaj által bezárt szög (α)

A kutatások során gyakran elofordul az ún. elrugaszkodási szög vizsgálata. Az elrugaszkodási szög jól jellemzi a gátfutó gátvételi technikáját. E szög nagysága jelentosen összefügg és fordított arányban áll a végso teljesítménnyel. Az elrugaszkodási szög az elrugaszkodás pillanatában az utolsó támaszpont (ahol az elrugaszkodó láb utoljára érinti a talajt) és a futó tömegközéppontját összeköto egyenes és a talaj által bezárt szög (α). Mérések alapján ez a legjobb 110 m-es gátfutók esetén 65–75°.

A gát feletti helyzet a gátülés helyzetéhez hasonlít (az ülés elnevezése is innen ered). A versenyzo a gát felett kissé eloredönti a törzsét, ezzel felgyorsítja a lendíto láb talaj felé közelíto mozgását, ezzel a talajfogást. A tömegközéppont a gát felett van a legmagasabb helyzetben. A kiemelt láb áthúzása meggyorsítja az átjutást. A törzs kiegyenesítésével a lendítoláb lefelé gyorsul, tehát ez a gyors talajfogást segíti elo. A gát utáni gyors lelépés a gát feletti repülo szakaszt rövidíti le, így ennek tökéletes végrehajtásával a gát felett passzívan eltöltött ido lerövidül. Ez nagymértékben beleszámít a gátfutó végso idejébe. A helyes talajfogás feltétele még a feszes boka és magas bokaszög, amely késobb lehetové teszi a dinamikus elorehaladást, és nem okoz végzetes, nagy idoveszteséggel járó ritmustörést. Mindent együttvéve a gátközi futás felgyorsulását segíti elo, tehát a gátvétel végrehajtását a rálépés, a gátközi futást pedig a jól végrehajtott talajfogás határozza meg. A lelépés távolsága kb. 120–130 cm, ami a teljes repülési szakasz 1/3 részét teszik ki.

Repülofázis

Miután az atléta elhagyta a talajt, megkezdodik a repülofázis, mely az ismételt talajfogásig tart. A tömegközéppont a repülofázisban megközelítoleg szimmetrikus parabolapályán mozog.^[24]

2.59. ábra - A kiemelt láb oldalt gyorsulva mozog elore. Ez a felgyorsuló mozgás jól megfigyelheto és legkifejezettebb akkor, amikor a lendíto láb sarka már elhagyta a gátat. (400 m gát)

A repülofázisban a lendíto láb térde tovább nyúlik, de már nem sokat, és még mielott a talp elérné a gát síkját, majdnem teljesen nyújtott helyzetbe kerül. A noi 100 m-es gátfutók esetén ez a térdnyújtás nem minden esetben teljes, hiszen a gátmagasság nem indokolja. A férfi versenyzok esetén, ha a lendíto láb térde nem nyúlik ki, teljesen az mindenképpen magasabb tömegközéppont helyzetet jelent a gát felett, ami viszont idoveszteség, azaz hosszabb gátvételi ido, tehát teljesítményromboló lehet.

A kiemelt láb oldalt gyorsulva mozog elore. Ez a felgyorsuló mozgás jól megfigyelheto és legkifejezettebb akkor, amikor a lendíto láb sarka már elhagyta a gátat. A kiemelt láb a gát felett történo áthaladása során a bokaízületnek a térd mögött kell haladnia, az alszár nem lóghat. Szintén nincs helye a lábfej lógásának, hiszen mindkét esetben a gáthoz közel elhaladó láb beleütközhet a gátba, mely egyrészt sérülést, másrészt idoveszteséget okoz.

Talajfogás a gátvétel után

A gátvétel után a talajfogás hogyanja meghatározó a végso eredményesség szempontjából. A futóritmus fenntartása érdekében a gátfutó megpróbálja a gátvétel során felgyorsítani a mozgását, ezzel a leheto legkevésbé megtörni a futóritmust. Ennek elérésére a gát utáni talajfogás leheto leghamarabbi kivitelezésére kell törekedni. A talajt fogó láb talaj felé közeledésének felgyorsítását a gát felett a törzs elorehajítása, a gátvétel után pedig a törzs emelése segíti. Természetesen a legnagyobb szerepet a csípofeszíto izomcsoport hozza létre. A gátfutásban a legnagyobb mértéku sebességveszteség a gátvétel repülofázisban következik be. Ezért az eredményesség érdekében mindig a gátvétel idotartamának, hosszának csökkentésére kell törekedni.

2.60. ábra - Talajfogás a gátvétel után

A talajfogás a talp elülso felére történik. Lassított felvételeken látható, hogy a lábujjak „hegyére” történik. Miután a láb megérintette a talajt, az erohatás következményeként a boka behajlik, és a sarok közelít a talajhoz. A megfelelo lábszárerovel rendelkezo gátfutó minimalizálni tudja a boka behajlását, ezzel idot nyer. A térd a talajfogás pillanatában nyújtott és utána sem hajlik be.

A gátvétel mozgásfolyamatát a karok munkája aktívan segíti. A karok lendíto szerepük mellett, egyensúlyozó, korrigáló funkcióval is bírnak. Legtöbbször abban az esetben, ha pl. a gátfutó még kezdo, aki tanulja a technikát, vagy esetleg a csípoízület hajlékonyságának szintje még nem éri el a kívánt mértéket. Ilyenkor a törzs egyenesben tartásának feladata a karokra és azok egyensúlyozó munkájára hárul. Igaz, ez az energiafelhasználás szempontjából nem gazdaságos. A lendítolábbal ellentétes kar a gátvétel megkezdésekor megkezdi elorelendülo munkáját a lendíto lábbal párhozamosan, közel nyújtva, majd miután a lendítoláb áthaladt a gát felett és süllyedni kezd, megkezdi hátrafelé történo, lehetoleg a test mellett vezetett mozgását, mialatt könyökben behajlik. Ez a hátrafelé mozgás egyben a kiemelt, korábbi elrugaszkodó láb helyzetét ellensúlyozza a rész-tömegközéppontoknak a tömegközépponthoz viszonyított helyzete ellensúlyozásaképpen. A kar mozgásának tehát összhangban kell lennie az alsó végtag és a törzs mozgásával.

A karmozgások végrehajtásának módja természetesen az elobbiekben említett felkészültségi, hajlékonysági szint különbözosége, ill. a gátmagasság és a táv eltéro volta miatt eltéréseket mutat, ezért többféle végrehajtási forma ismeretes. Az egyik az ún. ellentétes karmozgás, az imént leírt mozgásformával végrehajtott mozdulatsor, amely során a lendítolábbal ellentétes kar egészen elore, a lendítolábhoz, a másik pedig hátra lendül. A másik végrehajtási forma a páros karmozgás, mely során a lendítolábbal ellentétes kar az elozoekben már leírt pályán mozog, de vele együtt a másik kar is elore és fölfelé irányuló mozgást végez. Ennél a végrehajtási formánál a gátfutó annyiban kerül elonybe a másik végrehajtási formával lendíto társához képest, hogy így a gátra lépés közben, a tömegközéppont elorébb és magasabbra kerül. Hátránya, hogy a dupla lendítés eltér a természetes futómozgástól, és károsan befolyásolhatja, vagy megzavarhatja a mozgást.

A gátra lépés közben a törzzsel végzett mozgások helyes kivitelezése nagymértékben javíthatja, vagy ronthatja a gátvétel eredményességét. Teljesen kezdok esetén akár sérülésveszélyt is okozhat a helytelenül kivitelezett törzstartás. A gátra lépéshez való elrugaszkodás közben a törzsnek gyorsabban kell eloremozognia, mint a csíponek, így az elrugaszkodó láb talajról való elszakadásának pillanatában, annak meghosszabbításába kerül, azaz eloredolt helyzetet vesz fel. Ha a gátfutó ebben a pillanatban túlzásba viszi a törzs döntését, esetleg fejét elorehajtja, az károsan befolyásolhatja a gátvételt, hiszen a rész-tömegközéppontok káros áthelyezodése okán a tömegközéppont magassága csökken, túlzott terhet róva az elrugaszkodó lábra. Ha a törzsdöntés mértéke kisebb, mint az ideális, az azért hiba, mert az elrugaszkodó láb által kifejtett ero iránya a tömegközéppont mögé fog hatni, ami hátraforgást hoz létre, továbbá no az elrugaszkodás pillanatában mérheto kirepülési szög. A túlzottan nagy kirepülési szög növeli a gátvétel magasságát és idejét, következésképp rongálta az ideális gátfutó ritmust.

2.61. ábra - Collin Jackson a gátvétel repülofázisában. Törzsét eloredöntve alakítja ki a kedvezo forgásokat

A talajról való elszakadás után a repülofázisban a törzs eloredöntöttségi helyzete no. A döntés mértéke attól függ, hogy milyen tömegu rész-tömegközéppontokat (testrészeket) és mennyire kell felemelni a gát fölötti áthaladásig. A fo faktorok, amelyeket ellensúlyozni kell, az a lendítoláb, melyet teljes egészében, ill. a kiemelt láb, melyet részben kell, hogy kiegyenlítsen a törzs eloredöntése. A fej az elrugaszkodás pillanatához képest a repülési helyzetben kismértékben eloreesik, süllyed. Ebben a helyzetben ugyanis már inkább a gáton való minél gyorsabb átjutás a cél és ennek érdekében a szélességi tengely körüli eloreforgás fontosabb. Ezután a törzs ismét emelkedni kezd. Ebben a helyzetben a tömegközéppont 10–20 cm-el a gát felett van, és még kismértékben emelkedik. A törzs felemelkedése a talajfogásig kifejezett. Ha a gátvétel túlzottan magas, vagy túlzottan hosszú a gát utáni repülés, az optimálisnál nagyobb mértéku lesz a felemelkedés, a törzs közel kerül a függolegeshez és ezáltal romlik a gát utáni gyors futás lehetosége.

A gátfutás ritmusának helyes kialakításában kulcsszerepet játszó gátvétel repülofázisának idotartama tehát a technikai végrehajtástól, a haladási sebességtol függoen változó (0,34–0,46 s között)^[25]. A gátvétel ideje annál rövidebb, minél képzettebb a gátfutó, úgy fizikálisan, mint technikailag.

A gátvétel repülési távolsága nem csak az idejének megjelölésére, hanem a távolságra is vonatkozhat, melyet a gátfutó az ellépés és a gátról való lelépés talajfogásának helye között mérhetünk. A 110 m-es gátfutás esetén az átlagos hossz 3,45–3,65 m. E távolság megtétele alatt a tömegközéppont útja 2,85–3,05 m. A két távolság azért különbözik, mert az ellépés pillanatában a tömegközéppont függoleges vetülete már jóval az ellépési pont elott van (kb. 50 ± 5 cm-rel), talajfogáskor pedig a talajfogási pont elott (15 ± 7 cm-rel).

A gátvétel hosszán belül a rálépési távolságot a következok befolyásolják:

a gátfutó neme
a gát magassága
a táv hossza
a gátfutó aktuális fizikai állapota
a futó alsó végtagjának hossza
a gátvétel technikája
- a futó haladási sebessége
- a gátra lépés támaszfázisában a lendíto láb vezetésének gyorsasága
- a gátra lépés támaszfázisának végén a test tömegközéppontjának magassága
- a gátra lépés szögének és a tömegközéppont felrepülési szögének nagysága

Gátközi futás

A gátközi futás fontos meghatározója (többek között) a gátvétel és a gát utáni lelépés milyensége. A gát utáni elso lépésnek 20–30 cm-el kell hosszabbnak lennie, mint egy normál futólépés, ha jól sikerül a lelépés. A második lépésnek kell a leghosszabbnak lennie. A harmadik lépés pedig a háromból a legrövidebb.

2.62. ábra - A gátközi futás. Támasz és repülofázisok^[26]

A gátközi futás. Támasz és repülofázisok http://bcsd.k12.ny.us/middle/Canuto/track_and_field_study_guide_files/filelist.xml

A gátközi futásban a sebesség csúcsértékét a jó gátfutók a második és harmadik lépésben érik el, míg a gyengébbek a második lépésben, harmadik lépésük pedig már lassul. A sebességi csúcsérték elérését enyhe, majd erosebb sebességcsökkenés követi az utolsó gátig. A gátfutásban az eredményességet az „egyenletes” sebességu haladás segíti elo a legjobban.

A 110 m-es gátfutásban a gátak közötti futásra hasznosan felhasználható távolság hozzávetoleg 5,5 m, ami a rendelkezésre álló hossz (9,14 m) 61%-a. A gátközi futás során a gátfutók szinte kivétel nélkül az ún. háromlépéses futólépést alkalmazzák. Ez négy támaszfázist és három repülofázist jelent, ha a gátról való lelépést és a gátra való elrugaszkodást nem vesszük számításba. A három lépés jellegzetesen alakul.

Az elso lépés a mérések alapján rövidebb a másodikhoz képest. Azonos futó síkfutó lépéshosszaihoz viszonyítva az elso lépés hossza jelentosen, akár 0,6–0,7 m-el is rövidebb. Ez a lépés azért rövidebb, mert a gátról való lelépés során a kiemelt láb a gát elkerülése érdekében magasan van, majd a magas térdhelyzet megtartása mellett a combcsontnak be kell fordulnia a törzs elé, ahonnan a térd megkezdi süllyedését, az alszár pedig a nyúlását a következo talajfogásig. Ez a leggyorsabb módja a továbbfutás és a következo lépés repülofázisa törésmentes létrehozásának. Viszont csak annak árán érheto el, ha az elso lépés hossza lerövidül, ugyanakkor a megfelelo törzstartás esetén, felülrol lefelé irányuló aktív talajfogással folytatható a futás.

A második lépésben a technikai végrehajtás már normalizálódik, a kar és a lábmunka és a vágtalépéshez hasonló hosszúságú (2,16 ± 0,06 m).

A harmadik lépés mindig rövidebb 10–25 cm-rel a másodiknál, a gyorsuló ritmusú és magasabb tömegközépponti helyzetu gátralépés elokészítése érdekében.

Futás az utolsó gáttól a célig

Az utolsó gátról való jó lelépéstol függhet a sikeres beérkezés. Kedvezo lelépés esetén a célba futásig még nohet a sebesség. Az utolsó gátról való lelépés és a befutás helyezéseket dönthet el! Az utolsó gát vétele után a gátfutó arra törekszik, hogy a tömegközéppontjának függoleges vetülete a leheto leghamarabb kerüljön a támasz helye elé. Ezt a törekvését úgy oldja meg, hogy törzsét a szokásos helyzetéhez képest eloredöntöttebb helyzetbe hozza. Ennek segítségével növelheti az utolsó lépések során a sebességét. A létrehozott helyzet veszélye az, hogy a gátfutó az utolsó lépéseket a törzshelyzet miatt nem bírja el, és eloreesik. Elonye a gyorsítás mellett viszont az, hogy a mell síkja az eloredöntöttség miatt hamarabb éri el a cél síkját.

Célba érkezés

A célba érkezés elott, a fentiekben említett módon a futó eloretolja mellkasát, egyes ritka esetekben akár vízszintes helyzetig (ld. Colin Jackson), mivel a célba érkezésnél a mell síkjának helyzete számít.

2.63. ábra - A célba érkezés pillanata

A mellbedobás két formáját ismerjük. Az egyik a hátravetett karokkal való törzs eloredöntés helyzete, a másik a féloldalas „mellbedobás”. Az atléta egyik karját elorelendíti minek következtében az eloredöntött törzs a kar irányába el is fordul. Így további cm-ek nyerhetok, ha a futó helyes ritmusban végzi az eloredöntést. Ha ez a mozgássor túl korai, akkor a teljesítmény romolhat is, hiszen az utolsó lépéseket le is lassíthatja a túl korai „mellbedobás”.

A gátfutók sebességének alakulása

A gátközi futás során a gátfutók legnagyobb sebességüket átlagosan a második és harmadik lépésben érik el. A gátvétel csökkenti a tömegközéppont sebességét, ugyanakkor a jól felkészült versenyzok a gátvétel utáni talajfogástól, már az elso lépésben növelni tudják a sebességüket. A gyengébbeknél azonban elofordul az, hogy a sebesség még az elso lépés alatt is csökken.

A táv egészét vizsgálva kiderül, hogy a 100 és 110 m-es gátfutások alkalmával a férfiak esetén a második, harmadik gátig növekszik a sebesség, onnan stagnál, majd enyhén csökken. A noknél a sebességnövekedés a harmadik gátig növekszik. A sebességcsökkenés az utolsó gátig tart, mert onnan lelépve a célbaérkezésig no a sebesség.

A 400 m-es gátfutásnál az optimális energiabeosztásnak az kedvez leginkább, ha a sebesség egyenletes a táv során. A távközi sebességet már az elso gát után el kell érni és lehetoleg tartani az utolsó gátig. Természetesen kismértéku sebességcsökkenés létrejön, de az a helyes törekvés, hogy ezt 1,5 m/s-on belül tartja a gátfutó.

Több futó alkalmazza 400 m-es gátfutás közben az ún. ritmusváltást. Ez azt jelenti, hogy az aktuális felkészültségtol függoen az ötödik-hetedik gáton az addig fenntartott lépésszámra egy lépést rátesz. Erre azért lehet szükség, mert a savasodás miatt a lépéshossz beszukülésével csak így tudja megfelelo technikával venni az utolsó gátakat. Igaz, ez a másik lábbal való gátvételt jelent.

100 m-es noi gátfutás

A 100 m-es noi gátfutás jellegét tekintve eltér a 110 m-es gátfutástól. Nemcsak a rövidebb táv és kisebb gáttávolságok miatt, hanem a gát magasságából adódó jelentos eltérés miatt is (ffi 1,06 m – noi 0,84 m). A gátmagasságok aránytalan különbsége miatt a technikai végrehajtás is kismértékben különbözik.

Rajt és ráfutás az elso gátra

Az elso gát távolsága a rajtvonaltól a noknél 13 m, a férfiaknál 13,72 m. A különbség nem jelentos, ezért a rajt és az elso gátig történo futás végrehajtása sem tér el nagymértékben. A cél természetesen itt is a leheto legjobb felgyorsulás úgy, hogy az elso gáthoz pontosan érjen a versenyzo, amibol a legjobb gátvételi technikát alkalmazhatja. A rajtnál figyelembe kell venni, hogy a síkfutó rajtoktól eltéroen, ahol a törzs fokozatosan emelkedik, itt a futás megkezdése után, az elso három lépés során már közel teljesen fel kell emelkedni, hogy a gátvételnél a tömegközéppont magassága már ideális lehessen. Az elso gátig 8 lépést tesznek meg a futók. A 13 m-es távolságot ennyi lépéssel lehet megtenni a leggyorsabban úgy, hogy az imént említett feltételek teljesülhessenek. A gátra lépés elotti utolsó lépés rövidebb, mint az azt megelozo. A férfiak esetén ugyanez a tendencia figyelheto meg, bár ott a rövidülés mértéke kicsit nagyobb. A gátra lépés távolsága a noknél 2,00–2,05 cm (férfiaknál kb. 2,19 m a 7 lépéses, és 2,09 m a 8 lépéses ráfutásnál).

Gátvétel

A gátra lépés támaszfázisának végén a tömegközéppont a 100 m-es gátfutásban is az ero irányvonala elé kerül. Mivel a noi gátfutók gátmagassága jelentosen kisebb, ezért náluk a tömegközéppont emelkedésének magassága is kisebb, csakúgy, mint a szükséges eloreforgás mértéke (nok 0,05–0,15 m – férfiak 0,15–0,25 m). A támaszfázisban a medencének a támaszpont fölötti áthaladása után a lendítoláb mozgásában itt is megfigyelheto a térd megközelítoleg teljes behajlása, a lendítés minél gyorsabb végrehajtása érdekében. A gátra lépés támaszfázisának végére az elrugaszkodó láb térdízülete teljesen kinyúlik. Az elrugaszkodás szöge 60–68°-os.

A repülofázis során a tömegközéppont emelkedésének szöge kisebb (10–19°), mint a férfi gátfutóknál. A kiemelt láb mozgása hasonló a férfiakéhoz, itt is fokozatosan gyorsulva oldalt mozog elore, a térde a gát fölötti áthaladás után éri el a legnagyobb sebességét, ami megközelítoleg kétszerese a tömegközéppont sebességének. Az áthúzás végéig a térdízület fokozatosan behajlik úgy, hogy a lábfej a térd mögött, annak vonalában mozog elore.

Amikor a lendítoláb sarka a gát fölé ér, bizonyos versenyzoknél a térdízület majdnem teljesen kinyúlik, mások behajlítva hagyják. A talajfogás elokészítése érdekében a gátvétel után a lendítoláb kinyúlik.

A gátra lépés támaszfázisának végére a törzs helyzete a laposabb elrugaszkodási szög kialakítása érdekében nem kerül teljesen az elrugaszkodó láb meghosszabbításába, attól általában 4–6°-kal elmarad, mert a medence a gát megtámadásakor gyorsan mozog elore a kisebb gátmagasság miatt.

A gátvétel repülofázisának idotartama rövidebb, mint a férfi gátfutóknál (0,30–0,40 s). A gátvétel hosszúsága a rálépéstol a talajfogásig a jó gátfutó noknél 2,95–3,25 m között változik.

A talajfogás a férfiak végrehajtási módjához hasonló. A karok mozgása a gátvételnél ellentétes irányú.

Futás a gátak között

A gátról való lelépés távolsága átlagosan fél méterrel rövidebb, mint az azt követo elso lépés. Ha ilyen, az a jó technikai végrehajtás mutatója. Ha az elso lépés jelentosen rövidebb és alig hosszabb, mint a gátról való lelépés, az technikai végrehajtási hibára utal és károsan befolyásolja az összteljesítményt. Ez általában akkor következik be, ha a kiemelt lábat a gátfutó oldalról nem hozza be a törzs elé, ill. a térdmagasság nem megfelelo. A hibát a gyakorlatlanság mellett okozhatja a merev csípoízület és a nem kelloen eros csipohorpaszizom is. A 8,50 m-es a gáttávolságból hozzávetoleg 5,40 ± 0,10 m esik a futás szakaszára. A gátvétel folytatásaként a háromlépéses futóritmus a következoképpen alakul:

az elso lépés 1,50 ± 0,10 m;
a második lépés a vágtafutó lépéshosszhoz hasonló (2,04 ± 0,06 m);
harmadik lépés, ha jó a futás ritmusa, mindig rövidebb 8–15 cm-rel az elozonél.

Futás az utolsó gáttól a célig és a célba érkezés

Megegyezik a férfiakéval, csak a rövidebb távolság miatt (10,50 m) a lépések száma eggyel kevesebb.

400 m-es férfi és noi gátfutás

A 400 m-es gátfutás magas fokú speciális állóképességet (savasodásturo-képesség), megfelelo technikai, ill. erobeli felkészültséget és stabil ritmusérzéket igényel. Fontos hogy a gátfutó mindkét lábával magas szintu technikai végrehajtással tudja teljesíteni a gátvételt, illetve megfelelo sebességu, jól beosztott, egyenletes ritmusú (pontosan megtervezett lépésszámú) futásra legyen képes. Az ellazult, magas tömegközéppontú, optimális energiabeosztású futás elengedhetetlen feltétele a magas szintu teljesítmény elérésének.

Rajt és ráfutás az elso gátra

A rajt a 400 m-es síkfutás rajhelyétol történik. A futók kanyarban futják az elso 100 m-t. A pályabeosztás sorsolással történik, a döntoben pedig az elofutamok eredménye alapján. A futáshoz a legoptimálisabb pályák a 3-as, 4-es, és 5-ös pálya, mert ezeken a sávokon a sugár már nem túl kicsi, ugyanakkor a külso pályákkal ellentétben a futó még kontrolálhatja az elotte futók aktuális helyzetét.

Az elso gátra való ráfutás elso szakaszában a gátfutó eloször a sebesség megszerzésére koncentrál (25–35 m, felkészültségtol függoen), majd kialakítja az egyenletes sebességu szakaszt. A rajt végrehajtásakor figyelembe kell venni, hogy a túlzottan nagy erokifejtéssel járó rajt esetleg károsan befolyásolhatja energiaraktározási sze mpontok miatt a táv utolsó szakaszának technikai végrehajtását.

Az elso gátig tartó szakasz kanyarban történik. A gátfutónak törekednie kell arra, hogy az elso gátat a bal lábával vegye, mert a gátvétel után a futó sebességétol függoen a centripetális ero a kanyarból kifelé lendíti a futót. Ha bal lábbal történik a gátvétel, azaz lelépés, akkor a jobb lábával korrigálhat a futó. Figyelembe kell venni azt is, hogy a kanyarfutás során nem mindegy, hogy a sáv belso, vagy inkább külso részén fut az atléta. Ennek megválasztásával szabályozhatja, hogy melyik lábával veszi az elso gátat.

Az elso gátig való futás ritmusát és lépéshosszait tekintve a gát elotti 20 m-en már hasonlónak kell lennie a gátközi futás során használt lépésbeosztáshoz.

Az egyes gátakra való ráfutás során az utolsó három lépésben sebességét enyhén növeli az atléta. Emellett célszeru a térdhelyzeteket a lendítési szakaszban enyhén emelni. Ezekben a lépésekben már nem a távolság korrigálása a cél, hanem a gát helyes megtámadása. A távolság beállítása, korrekciója, az ezt megelozo lépések során történik.

Gátvétel

A 400 m-es férfi gátfutásnál használt gátmagasság a 110 m-es férfi (1,06 m) és a 100 m-es noi gát (0,84 m) magassága között helyezkedik el (0,91 m). A gátvétel technikai végrehajtását természetesen befolyásolja a gát magassága, de a futás sebessége is. A 400 m-es gátfutás gátvételi technikáját a két rövidtávú gátszámnál alkalmazott végrehajtás közé illeszthetnénk az egyes biomechanikai paraméterek szempontjából. Természetesen, hogy melyik irányba közelít a végrehajtás, az függ az adott versenyzo motoros képességeitol, anatómiai felépítésétol, továbbá technikai felkészültségétol. A magasabb, jobban felkészült férfi versenyzok 400 m-es gátvétele inkább a 100 m-es noi technikánál alkalmazott mozgássorra hasonlít.

A gátvétel során törekedni kell olyan kedvezo, törésmentes talajfogásra, melybol a legkisebb sebességveszteséggel lehet a futást folytatni. A táv harmadik harmadában, amikor az energianyero biokémiai folyamatok miatt felszaporodott tejsav értéke már jelentosen megno, és alkalmasint rontja a mozgás technikáját, a könnyedségre akkor is tudatosan törekedni kell.

A rövid távú gátfutó versenyszámokkal szemben itt jelenik meg a kanyarban történo gátvétel. Kanyarban a centrifugális ero optimálisabb kezelése miatt célszeru belso íves, azaz bal lendítolábas gátra lendítést alkalmazni, mert a gát leküzdésében a jobblábas elrugaszkodás és az ellentétes (jobb) karú lendítés stabilabb továbbhaladást eredményez. Egy esetleges jobblábas lendítéssel történo gátvétel kisodródást is eredményezhet, a következo lépésben való korrigációs lehetoség nélkül. A jobblábas lendítés másik hátránya az, hogy ha a versenyzo szabályosan, vonalra lépés nélkül akar haladni, akkor sávjának közepén kell futnia, ami nagyobb táv megtételét feltételezi (akár 1,5–2,5 m-el is).

Futás a gátak között

Amint azt már említettük, nagyon fontos a futás ritmusa. A gátak közötti lépésbeosztás megtervezéséhez figyelembe kell venni az atléta aktuális (akár napi szintu) felkészültségét, állapotát. A lépésszámot alapvetoen az anatómiai méretek, a láb hossza, ill. az aktuális súly-teljesítmény arány befolyásolja. Tehát az ellépések ereje ill. az izomzat ellazulási képessége, hossza szintén befolyásolják a lépések hosszát. A gátak között 35 m a távolság, melybol férfiaknál 31,35–32 m, noknél 31,90–32,40 m jut a futás szakaszára. A 400 m-es táv teljesítése során a fáradás és a második kanyar a legjobb felkészültség mellett is bizonyos lépéshossz-rövidülést eredményez

Miután a gátvétel megtörténik, az atlétának arra kell törekednie, hogy minél hamarabb visszaszerezze egyensúlyát, sebességét és fenntartsa az addig létrehozott ritmust. A szabályozó lépések után következik a szabad futás szakasza, ahol gazdaságos erobeosztással és egyenletes sebességgel kell futni.

Futás az utolsó gáttól a célig, és a célba érkezés

Az utolsó gáttól a célig történo futás nagymértékben a speciális állóképesség szintjétol és a táv elozo részének gazdaságos technikai végrehajtásától függ. Ha a gátfutó optimálisan osztotta be az erejét, akkor az utolsó gáttól a célig már nem tud jelentos sebességnövekedést elérni. A célba érkezéskor természetesen a törzs elorehajlításával itt is lehet még némi elonyre szert tenni, de ennek eltúlzása nem szerencsés, mert fáradt lábakkal bukáshoz vezethet.

Felhasznált irodalom

http://bcsd.k12.ny.us/middle/Canuto/track_and_field_study_guide_files/filelist.xml. (dátum nélk.). Forrás: http://bcsd.k12.ny.us: http://bcsd.k12.ny.us/middle/Canuto/track_and_field_study_guide_files/filelist.xml

http://www.nemzetisport.hu/data/cikk. (2008. 08). Letöltés dátuma: 2008. 08 04, forrás: http://www.nemzetisport.hu: http://www.nemzetisport.hu/data/cikk/2/3/96/60/cikk_2039660/REU_540.jpg

https://www.e mpireofsports.com/typo3temp/. (dátum nélk.). Forrás: https://www.e mpireofsports.com: https://www.e mpireofsports.com/typo3te mp/GB/a1ef95baf7.png

Oros Ferenc, Kertész Tibor. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 91., 97., 99.,). Budapest: Sport.

Az akadályfutás technikája

Az akadályfutásról általában

Az akadályfutás külön kategóriát alkot az atlétikai futószámok között. Az atlétika egyetlen olimpiai akadályfutó száma a 3000 m-es akadályfutás. Bevezetésekor a férfiak számára került megrendezésre, azonban 2008 óta a nok számára is olimpiai versenyszám.

2.64. ábra - Akadályvétel gátvételi technikával

Az akadályfutás leginkább a 400 m-es gátfutáshoz hasonlítható, hiszen viszonylag hosszabb síkfutó szakaszok után kell leküzdeniük az atlétáknak az akadályokat. A futók sebessége azonban kisebb, mint a 400 m-es gátfutásnál, továbbá az egyes akadályok közötti lépésritmus, lépéshossz és lépésszám jelentosége sem akkora, mint a 400 m-es gátfutásnál, ahol az egyes futók lépésszáma, pl. állapottól és felkészültségi szinttol függoen pontosan behatárolt, elore megtervezett az egyes gátak viszonylatában. Ugyanakkor az élvonalbeli akadályfutóknál szintén nem ritka az akadályok közötti azonos lépésszám, ill. a mindkét lábbal történo akadályvétel sem.

Az akadály alakja és vételének lehetosége szintén különbözik. Az akadály talpa fordított T és nem L alakú, a felso része pedig széles, megfelelo felületet adva a rálépésre. Az akadályt tehát nem lehet eldönteni, ezért az akadályok vétele már csak balesetvédelmi szempontból (és más okokból, pl. futás sebessége stb.) is kismértékben eltér a gátfutásnál használt technikától.

Az akadályfutáshoz természetesen szükséges a jó síkfutó forma is. A 3000 m-es akadályfutás a teljesítménykarakterisztika szempontjából szintén különbözik a hosszabb távoktól, mint pl. az 5000 m, vagy a 10 000 m.

Egy élvonalbeli akadályfutó (pl. 8 perc 10 s) 6,12 m/s sebességgel fut, miközben a futómozgás energiafelhasználásához képest jelentos energiatöbblettel küzdi le az akadályokat, illetve a vizes árkot. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a vizesárok vétele során az akadályfutó cipoje vizes lesz, ami a legjobban megtervezett speciális szöges cipok esetén is súlytöbbletet jelent az elso vizesárok vétele után. Az akadályvételekre (gáttechnikával) összességében hozzávetoleg 25–30 másodperc idot használ fel a versenyzo. A jobb akadályfutó eredmény tehát 8 percen belüli síkfutó tudást (6,45 m/s) feltételez 3000 méteren.

Az akadályvétel történhet gátvétellel, vagy rálépéssel. Az élvonalbeli versenyzok leginkább gátvétellel (64. ábra^[27]), kezdok és kevésbé felkészült versenyzok rálépéssel veszik az akadályokat. A vizesárok vételét egészen az elmúlt évekig rálépéssel hajtották végre a versenyzok, azonban élvonalbeli versenyzoknél gátvétellel is történhet.

2.65. ábra - A IAAF által elfogadott szabványos akadály

A 3000 méteres akadályfutásban összesen 35 akadályt, köztük 7 alkalommal a vizes árkot kell leküzdeni a versenyzoknek úgy, hogy az elso 200 méter után körönként négy akadály (65. ábra^[28]) és egy vizesárok esik az útjukba.

A versenyzo teljesítményét a megfelelo állóképességi és futástechnikai paraméterek mellett nagyban befolyásolja, hogy milyen technikával, milyen gyorsan tudja venni az akadályokat, ill. hogy az akadályátvétel mennyi energiát követel tole a futáshoz felhasznált energián felül. E két sze mpont alapján az a célszeru, hogy a versenyzo a gátvételhez hasonlóan vegye az akadályokat, úgy, hogy emiatt ne kelljen a futás alapritmusán változtatnia. Ritkábban, egyedi esetekben elképzelheto, hogy az úgynevezett rálépéses technikával eredményesebben oldható meg a gyors akadályvétel. Ennek több oka lehet. Egyrészt a futó koordinációs képességei nem megfeleloek, esetleg anatómiai adottságai miatt, vagy a hajlékonyság hiánya miatt (merev csípoízület). Az eredményes vizesárokvétel elokészítésénél szintén fontos, hogy a futás ritmusa változatlan maradjon.

Akadályvétel rálépéssel

A futó, vizuális kontrol útján alakítja ki a pontos elrugaszkodás helyét. Az esetleges korrekciókat nem az utolsó három lépésben, hanem korábban, az akadály elott 10–15 méterrel hajtja végre, ahol kissé felgyorsítja futóritmusát. Az akadályra lépés helye az akadály elott 1,10-1,25 m-re van. A lendítéssel egy idoben a futó törzsbol kismértékben eloredol, majd a lendítoláb térdének vezetésével megkezdi az akadályra lépést. Talpát könnyed, puha mozdulattal helyezi a gátra (66. ábra^[29]). Kezével egyszerre végez lendítést és egyensúlyozó mozgást. Lendíto lábával ellentétes karja elorelendül, ezzel elkerülve, hogy a törzs elforduljon. Másik karjával rézsútosan hátul, oldalt egyensúlyoz. A futó elsodleges célja, hogy tömegközéppontjának pályája a leheto legkisebb mértékben térjen ki a futás közben bejárttól. Alacsonyabb versenyzoknél ez kismértékben emelkedik. Náluk az a cél, hogy minél közelebb jusson át az akadály fölött, magasabb versenyzoknél viszont nem szabad süllyeszteni a tömegközéppont útját. Az akadály után az akadály mögé viszonylag közel, 1,00–1,15 m-re kell lépni, így a tömegközéppont hamar átjut a talajt fogó lábon. A talajfogás lábujjhegyre történik, mely során a boka behajlik, elokészítve a következo lépés elrugaszkodását.

2.66. ábra - Akadályvétel gátvételi technikával

A leérkezést követo lépés eroteljes legyen, mert ezzel biztosítható a legkisebb sebességvesztés. Élvonalbeli akadályfutók mindkét lábukkal elsajátítják a technikailag helyes akadályvételt; úgy a rálépéses, mint a gátvétel jellegu végrehajtási módot.

Akadályvétel gátvétel technikával

A kezdonek is minél elobb el kell sajátítani a gáttechnikával végrehajtott akadályvételt. Ez, amint azt már korábban említettük, a 400 m-es gátfutás technikájához hasonló, de figyelembe kell venni, hogy az akadályfutó sebessége kisebb, illetve az akadály rögzített. Ezért az elrugaszkodás közelebbrol, 1,20–1,60 méterrol történik, így az ellépés szöge meredekebb. Ennek következménye, hogy az akadályhoz közelebb (1,00–1,20 m) fog talajt a futó leérkezéskor. Az akadály feletti áthaladás kissé magasabb lesz biztonsági okokból, mint a gátfutás gátvétele (mivel az akadály nem döntheto). Az akadály elott most is törekszenek a versenyzok a futóritmus felgyorsítására, valamint az ellépo lábbal végzett utolsó lépés lerövidítésére, felgyorsítására. Ezzel is segítik az akadály elotti magasabb súlyponti helyzetet és a gát utáni gyors talajfogást. Az akadályfutók közel azonos lépésszámmal futnak az akadályok között és szükség szerint mindkét lábbal képesek az akadályvételre.

2.67. ábra - Akadályvétel gáttechnikával szembol

A vizesárokvétel technikája

A vizesárokvételt – aminek „eloiskolája” a rálépéses akadályvétel – meghatározza, hogy a vizesárok 366 cm hosszú, illetve az alja sajátos kiképzésu. A vizesárok elott 15–20 méterrel az atléta felgyorsítja futását, majd a rálépéses akadályvételhez hasonlóan, kissé távolabbról fellép az akadályra. A gerendára lépés a futócipo szöges (talpi) részével történik. Amikor a futó tömegközéppontja túlhalad a támaszkodó láb felett, elore és némileg felfelé elrugaszkodik, a támaszlábbal ellentétes kar lendítésével segítve a mozgást. A vizesárok vételénél nem az árok átugrására kell törekedni, hanem a puhán érkezésre annak utolsó harmadába, és a minél gyorsabb továbbfutásra (68. ábra^[30]). Ennek érdekében az erosebb lábra leérkezett futó tömegközéppontja minél közelebb kell, hogy legyen a támaszláb függoleges síkjához. Itt is törekedni kell a következo eroteljes lépésre, amelyet már az árkon kívül tesz meg a versenyzo. A lépéshosszat fokozatosan kell növelni a vizesárok elhagyása után. Az elorehajló törzstartás némileg mérséklodik, amikor az akadályról elrugaszkodik és csak a vizesárok elhagyásakor szunik meg, amikor a sportoló futótechnikájának megfelelo testtartással halad tovább.

2.68. ábra - Vizesárok vétel technikája

A vizesárok technikájának fejlesztésével, csiszolásával akár több másodperces javulás is várható, azonos futóteljesítmény mellett.

Felhasznált irodalom

http://www.art-saloon.ru/mini/. (dátum nélk.). Forrás: http://www.art-saloon.ru: http://www.art-saloon.ru/mini/item_5081.jpg

http://www.boston.com/. (2008). Forrás: http://www.boston.com/: http://www.boston.com/bostonglobe/ideas/brainiac/steeplechase.jpg

http://www.etoday.ru. (dátum nélk.). Forrás: http://www.etoday.ru: http://www.etoday.ru/uploads/2008/01/16/steeplechase_panamericangames.jpg

Track and Field Equipments. (2011). Forrás: http://www.trackandfieldsports.com/: http://www.trackandfieldsports.com/ek mps/shops/trackfield/images/dima-steeplechase-barrier-378-p.jpg

Gyaloglás

A gyaloglás technikája

Filmanyag

gyaloglás oldalról, lassított felvétel (640 × 480 – 120 képkocka/s)

gyaloglás oldalról, normál sebesség HD (1280 × 720 – 30 képkocka/s)

gyaloglás szembol, lassított felvétel (640 × 480 – 120 képkocka/s)

gyaloglás szembol, normál sebesség HD (1280 × 720 – 30 képkocka/s)

Képanyag

gyaloglás, sorozatkép oldalról

gyaloglás, sorozatkép szembol

A versenygyaloglásról általában

A gyaloglóverseny célja egy adott távnak a szabályok által meghatározott technikával történo minél jobb ido alatti teljesítése.

2.69. ábra - Utcai gyaloglóverseny

A versenygyaloglás olyan lépésekkel történo elorehaladás, melynek során a versenyzo (emberi szemmel) látható megszakítás nélkül kapcsolatban marad a talajjal. Az elöl levo lábnak nyújtva kell lennie (nem hajolhat meg térdben) a talajjal történo érintkezés elso pillanatától kezdve a láb függoleges helyzetének eléréséig.

A gyaloglás és a járás közötti különbség

A versenygyaloglás technikája némileg eltér a normális, emberi járás végrehajtásától. A gyalogló térdízülete a talajfogás elott hozzávetoleg teljesen kinyúlik, és a talajfogás pillanatáig nyújtva is marad, míg a hétköznapi járásnál a térd a talajfogás pillanatában hajlított. A versenygyaloglás során a csípoízület és a medence foleg függolegesen, de vízszintesen is nagyobb a mplitúdójú mozgást végez. A karok lendítomunkája jelentosen aktívabb, hiszen segíto lendítomunkájuk alapveto a lábak aktívabb tehermentesítése szempontjából, mint a hétköznapi járás során. A könyökök végig körülbelül 90°-os szögben hajlítva vannak. E technikai módosulások következményeként a versenygyaloglás során mérheto lépéshossz és lépésfrekvencia jelentosen nagyobb.

Az egyes versenyzok technikája a következo jellegzetességektol függ:

anatómiai méretektol (foleg a láb hossza, ill. az alsó lábszár és a combcsont egymáshoz viszonyított mérete);
alapveto motoros képességektol, úgy mint, állóképesség, ero, lazaság, lokomotórikus gyorsaság, koordináció;
izomrostok minoségétol (gyors és lassú rostok arányától, kapillarizáció szintjétol stb.);
idegrendszeri adottságoktól;
ritmusérzéktol;
pszichés tulajdonságoktól (monotóniaturés foka).

Járás esetén az átlagos lépéshossz férfiak esetén kb. 0,7–0,85 m. Ilyenkor a lépésfrekvencia 1,5–2 lépés/másodperc. Versenytechnika esetén ezek a paraméterek 1,05–1,2 m, ill. 3–3,4 lépés/másodperc. Közepes sebességu járás esetén egy hétköznapi ember körülbelül 5-7 km-t tesz meg óránként, amíg a versenygyaloglók sebessége elérheti, sot meg is haladhatja a 12–14 km/órát.

A gyaloglás kutatása során korábban a mozgást az ún. egyláb-, és kétlábtámaszos helyzetre bontották. A ciklikussága miatt azonban célszerubb a gyaloglás mozgásfolyamatát ciklusokra bontva, azaz kettos lépésre bontva vizsgálni. A kettos lépés egy bal- és egy jobblábas lépést, tehát egy lépéspárt jelent. Ez a felosztás azért alkalmasabb az elemzések szempontjából, mert a kétlábtámaszos helyzet ideje nagyon rövid.

A gyaloglás elemzése tehát a futás elemzésénél használt felosztáshoz hasonló. A gyaloglásnál repülofázis nincs.

A gyaloglás mozgásfolyamatának szakaszai^[31]

A támaszkodó lábmunkája

támaszfázis elso része
középtámaszfázis
támaszfázis második része

A lendíto láb munkája

lendítofázis elso része
lendítofázis második része

A gyaloglás kutatása a fázisokat a következo aspektusból vizsgálja:

az egyes fázisok hol kezdodnek és végzodnek
a mozgáson belül mi a fázis pontos funkciója
a mozgásfolyamatok egymásutánisága a muködo izmok bekapcsolódásának sorrendje alapján
az erokifejtések iránya és nagysága

A támaszfázis elso szakasza

A támaszfázis elso része akkor kezdodik, amikor a lendítoláb sarka megérinti a talajt és akkor fejezodik be, amikor eléri a középtámaszfázist, azaz azt a pillanatot, amikor a tömegközéppont függoleges vetülete a támaszláb középpontja felé ér.

2.70. ábra - A támaszfázis elso szakasza

70. ábra

A talajfogás során a gyalogló elsodleges célja, hogy az ütközés erejét minimálisra csökkentve, a leheto legkisebb fékezoerot hozza létre, továbbá az aktív erokifejtést az elrugaszkodásban elokészítse. Ha ezek a feltételek létrejönnek, akkor az elrugaszkodás a legkisebb energiafelhasználás mellett a legnagyobb vízszintes tömegközéppont sebességet produkálja. Az elobbieket akkor tudja megfelelo módon kivitelezni a gyalogló, ha a lendítolábat laposan, a talajhoz közel viszi elore és a talajt fogó láb a talajfogás elott a nagy farizmok, térdhajlító izomcsoportok segítségével visszafelé, hátrafelé aktív erot tud kifejteni. A talajfogás pillanatában a térd enyhén hajlított, mert a teljesen nyújtott térddel való talajfogással nagyobb a sebességtörés is.

2.71. ábra - A támaszfázis elso szakasza szembol nézve

2.72. ábra - A lábak talajra helyezésének helyes módja

Miután a sarok a talajra érkezett, a talp a külso talpélen keresztül a talajra nyomódik. Ha a talpnyomokat felülnézetbol vizsgáljuk, akkor az látható, hogy a talpnyomok megközelítoleg egy vonalra esnek, gyaloglóktól függoen a belso talpélek legfeljebb 2–5 cm-es távolságra vannak egymástól.

A talpnyomok enyhe befelé rotált állapotot mutatnak (73. ábra^[32]).

2.73. ábra - A talpak rotált helyzete és viszonya a képzeletbeli középvonalhoz képest

Kezdo gyaloglók a talajfogáskor kitámasztanak, támaszfázisuk elso része hosszabb, elrugaszkodásuk rövidebb és nem fokozatos.

2.74. ábra - A középtámaszfázis helyzete

A talajfogás után az enyhén hajlított térd szinte azonnal teljesen kinyúlik így fogva fel a gyalogló testsúlyának terhelését, és a biztos alátámasztás miatt az izommunka is minimalizálódik. A térd körülbelül a középtámaszfázis helyzetéig, de a függoleges pozícióig biztosan nyújtva marad (74. ábra^[33]).

A kedvezo talajfogás és a megfelelo térnyerés érdekében a gyaloglók aktívan használják a csípot és a csípoízületet. A medence lépes közbeni, eroteljes függoleges tengelyen keresztüli eloreforgatásával továbbá elosegíti a kedvezo egyensúlyi helyzetet kialakítását is (75. ábra^[34]). Ilyenkor a tömegközéppont a támaszláb fölé kerül és a támaszláb oldali váll a csípo tengelyéhez viszonyítva eroteljesen hátrafelé fordul, majd a támasz végére ismét visszanyeri eredeti helyzetét.

2.75. ábra - A medence elforgatásával szerezheto lépéshossz növekedés felülnézetbol

Karmunka

A karok munkája meghatározó a mozgás szempontjából. A helyes karmunkával energia takarítható meg és nagymértékben segíti a lábak munkáját. A karmunka is természetesen egyéni jellegzetességeket mutat, ugyanakkor néhány technikai elvnek meg kell felelnie.

A könyök hajlítva van a karmunka egésze folyamán. A könyökszög a lendítés kezdetén kb. 90–95°, majd a fázis végére kismértékben kinyúlik. A lendítés a test mögül indul viszonylag magas helyzetbol, majd a test mellett halad elore, majd enyhén befelé, a test középvonala felé lendül, de azt nem lépi át. A kézfej laza tartású.

A támaszfázis második szakasza

A támaszfázis második része a középtámaszfázis pillanatától (az a helyzet, amikor a tömegközéppont a támaszláb felett van) a talajról való elszakadás pillanatáig tart. A támaszfázis második része felelos az optimális tömegközéppont sebesség létrehozásáért. Ebben a fázisrészben a gyalogló mozgása gyorsuló.

2.76. ábra - A támaszfázis második szakasza

Miután a versenyzo nyújtott térddel elhagyta a középtámaszfázis helyzetét a térd továbbra is nyújtott helyzetben marad. Az elrugaszkodás csak akkor lesz megfelelo sebességu és gyorsító hatású, ha az elrugaszkodás elott, de még a támaszhelyzetben a térd behajlik. A négyfeju combizom csak így tudja kifejteni térdfeszíto munkáját. A túlzott térdfeszíto izomcsoport használata nem indokolt, mert az szabálytalan gyalogló technikához vezethet.

2.77. ábra - A támaszfázis második szakasza szembolnézetbol

A rugaszkodásban ennek ellenére foleg a lábikraizom és a talpi hajlító kis izmok munkája a domináns. A gyaloglók tehát elsosorban a csípoízület és a bokaízület nyújtását végzo izmok segítségével rugaszkodnak el a talajról. A talpon átgördülés folyamata közben a boka szöge növekszik és a térd behajlik (78. ábra^[35]). Ezután a bokaszög tovább no, ami gyorsuló elrugaszkodásra utal.

A törzs a támaszfázis során függoleges, azonban a hossztengely körül elcsavarodik a medencéhez viszonyítva. A legnagyobb elcsavarodás a támaszfázis végén figyelheto meg.

2.78. ábra - Gyaloglás folyamatábra

A gyalogló technika hatékonysága jól mérheto. Ez a talajra érkezési és az elrugaszkodási szögek összehasonlításával állapítható meg. Ezeket a szögeket úgy mérjük, hogy az elrugaszkodás pillanatában a cipo orrán azt a pontot, amely ekkor utoljára érintkezik a talajjal, összekötjük a tömegközépponttal (α). A talajfogási szög, a talajfogás pillanatában a cipo sarka, ahol megérinti a talajt, összekötjük a tömegközépponttal (β). Akkor beszélhetünk jó technikáról ha az elrugaszkodás szöge kisebb, mint a talajfogás szöge.

2.79. ábra - Talajra érkezési (α) és elrugaszkodási szög (β)

A lendítofázis elso szakasza

A lendítofázis akkor kezdodik, amikor a támaszkodó láb elhagyja a talajt, majd addig tart, amíg lendítoláb tömegközéppontja a test tömegközéppontja alá nem kerül. Ekkor a medence, váll, könyök körülbelül egy vonalban van. A szakasz idotartama megegyezik a támaszfázis elso részével.

Ebben a fázisban az elozoleg terhelt láb bizonyos izomcsoportjai pihennek. A lendítés elso szakasza nem annyira aktív, majd egyre gyorsulóbb mozgást mutat. Az elrugaszkodó láb sarkának nem szabad felcsapódnia, hanem laposan elorefelé kell törekednie. A lábszár elorelendülése közben a medence ismét megkezdi elorefordulását hossztengelye körül egyszersmind azonos oldala némileg le is süllyed és a lendítés végén eléri a legmélyebb pontot. A vállöv ellentétes irányba fordul el.

A jó lendítés fokozatosan gyorsuló. Ezt a fázist a combfeszíto izmok fokozatos bekapcsolódása jellemzi. A lábszár bokaízületen áthaladó izmai ellazult állapotban vannak.

A lendítofázis második szakasza

E szakasz a középtámaszfázis helyzetétol a lendítoláb talajfogásáig tart. A szakasz idotartama megegyezik a támaszfázis második részével.

A lendítoláb továbblendítésével a gyalogló kialakítja az optimális lépéshosszat. A térd a lendítés során teljesen kiegyenesedik. A térd túlzottan magasra emelését a lendítés során kerülni kell. A lábfej laposan halad elore. A talajfogás elott a sarok vezeti a mozgást. A szárkapocsizmok összehúzódása a lábfejet pipáló helyzetbe kényszerítik és a visszafeszített lábfej helyzete mellett történik meg az aktív talajfogás.

A túlzottan hosszúra nyújtott lépés káros a teljesítmény szempontjából, mert a tömegközéppont nagymértéku süllyedését okozza, mely a talajfogáskori fékezéssel jár együtt.

A korábbi elemzések a kétlábtámaszos helyzetet nevezték a gyaloglás technikáját meghatározó helyzetnek, mert a szabályoknak csak úgy lehet megfelelni, hogy a lendíto láb hamarabb kerül a talajra, mint ahogy az elrugaszkodó láb elhagyná azt. Ennek megállapítása a versenybírók feladata. Mivel ez a helyzet rendkívül rövid (0,014–0,016 s), ezért, csak gyakorlott bírok tudják versenykörülmények között pontosan megállapítani, hogy a végrehajtási technika szabályos-e vagy sem.

A gyaloglás sportöltözete^[36]

jó sportcipo (futócipo);
szabad mozgást biztosító és az idojárásnak megfelelo sportöltözet;
a testtel érintkezo ruházat nem muszálas, hanem pamut alapanyagú;
sportoláskor sem ajánlott semmilyen szoros ruhanemu.

2.80. ábra - Könnyu, stabil felépítésu, verseny gyalogló futócipo

Felhasznált irodalom

A Detailed Analysis of Elite Race Walking Technique. (dátum nélk.). Forrás: http://www.racewalk.com/Shop/LATB.asp: http://www.racewalk.com/Shop/LATB.asp

Gyaloglás. (dátum nélk.). Forrás: http://www.magyar.sport.hu/: http://www.magyar.sport.hu/sport/jatekszabalyok/j_gyaloglas.htm

http://s7ondemand1.scene7.com/is/image/roadrunnersports/. (dátum nélk.). Forrás: http://s7ondemand1.scene7.com/: http://s7ondemand1.scene7.com/is/image/roadrunnersports/MIZ686?wid=438&hei=432&fmt=jpeg&qlt=75,0&op_sharpen=0&resMode=bicub&op_usm=1.1,1.0,5,0&iccEmbed=0

http://www.coachr.org/. (dátum nélk.). Forrás: http://www.coachr.org/: http://www.coachr.org/correc1.jpg

Molnár, S. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 118., 119.). Budapest: Sport.

Monspart, S. (2005. 10 31). http://www.futanet.hu/eterv/gyaloglas/. Forrás: http://www.futanet.hu: http://www.futanet.hu/eterv/gyaloglas/ms_gyaloglas.html

Ugrószámok

A távolugrás technikája

Filmanyag

Lépo légmunka technika, oldalról – (640 × 480, 30 képkocka/s)

Lépo légmunka technika – oldalról, lassított – (640 × 480, 120 képkocka/s)

Lépo légmunka technika – szembol, HD – (1280 × 720, 30 képkocka/s)

Lépo légmunka technika – szembol, lassított – (640 × 480, 120 képkocka/s)

Másfeles olló légmunka technika – oldalról, HD (1280 × 720, 30 képkocka/s)

Másfeles olló légmunka technika – oldalról, lassított (640 × 480, 240 képkocka/s)

Másfeles olló légmunka technika – szembol, HD (1280 × 720, 30 képkocka/s)

Másfeles olló légmunka technika – szembol, lassított (640 × 480, 240 képkocka/s)

Képanyag

Az utolsó lépés végrehajtása – oldalról, montázs

Elugrás végrehajtása – oldalról, montázs

Lépo légmunka technika – oldalról, sorozatkép

Lépo légmunka technika – oldalról, montázs

Másfeles olló légmunka technika – oldalról, sorozatlép

Másfeles olló légmunka technika oldalról, montázs

A távolugrásról általában

A távolugrás célja a leheto legnagyobb távolság ugrása egy lábról a szabályok adta lehetoségeken belül. Az ugrók az ugrás végrehajtására meghatározott hosszúságú nekifutás után az elugrógerendáról ugranak el és a homokkal teli ugrógödörben fognak talajt. Az ugrók elugrás után a repülés során olyan mozgásokat végeznek, mellyel biztosíthatják a leheto legkedvezobb talajfogást (81.ábra^[37]). A távolság mérése ugyanis a homokban hagyott legutolsó nyomtól történik az elugródeszka homok feloli éléhez. A talajfogás történhet egy vagy két lábbal, esetleg oldalra. A távolugrás eredményessége elsosorban a nekifutás sebességén múlik.

2.81. ábra - Marion Jones, 7,11 m, Sacramento, 2004

2.82. ábra - A homokkal teli távolugró gödör, az elugró gerenda (20 cm széles, 120 cm hosszú), a belépést jelzo plasztilin, vagy gyurma csík (10 cm széles)

A távolugrás szakaszai

a) Nekifutás vagy lendületszerzés

a lendületszerzés megkezdése;
a nekifutási sebesség kialakítása;
az elugrás elokészítése.

b) Az elugrás

az ugróláb munkája, a kitámasztás ;
az ízületek behajlásának szakasza;
az ízületek kinyúlásának szakasza, vagy elrugaszkodás;
a lendítést végzo végtagok munkája;
a lendítés gyorsuló szakasza;
a lendítés lassuló szakasza.

c) A légmunka

az eloreforgás megakadályozása, vagy lassítása;
a talajfogás, illetve a talajra érés elokészítése.

d) Talajfogás vagy talajra érés.

A nekifutás vagy lendületszerzés

Az ugrások távolsága elsosorban a nekifutás végsebességén múlik. Az elugrás talajfogásakor mérheto sebesség nagysága meghatározó az ugorható távolság szempontjából. Az ugrók a nekifutás során több elképzelés alapján, de általában fokozatosan gyorsítva érik el a számukra optimális nekifutási sebességet. Ez a sebesség a legjobb távolugrók esetén, az egyéni maximális sebességet jelenti, kevésbé felkészült, vagy korosztályos ugróknál az egyéni maximum alatt kell lennie, hogy az elugrás technikája megfelelo legyen az esetleges felkészültségbeli, vagy fizikális képességek hiánya miatt.

A távolugrók nekifutásának hosszát meghatározhatjuk lépésszám, méter, vagy lábfej alapján. Az ugrók legtöbbször lábfejjel határozzák meg, mérik ki a nekifutás hosszát. A legjobb ugrók 42–48 m közötti távolságról futnak neki, ami a lábfej méretétol függoen 125–150 lábfejet jelent. Ez hozzávetoleg 16–24 futólépés. E lépésszámmal biztosítani tudják azt az optimális nekifutási végsebességet, amely:

a legjobb férfi távolugróknál 10,3–11,3 m/s;
a legjobb noi távolugróknál 9,5–10,1 m/s.

A távolugrás nekifutására a roham kifejezést sajnos széles körben alkalmazzák. Ez nem szerencsés, más jellegu jelentései miatt. Edzéseken és az oktatásnál használjuk a nekifutás fogalmat!

A nekifutás lehet páratlan lépésszámú is. Ez az ugrótól függ és attól, hogy melyik lábával kezdi meg a nekifutást. Célszerubb a páros lépésszámú nekifutást alkalmazni, mert így a nekifutás megkezdésénél az elugró láb van elol. Ilyenkor a nekifutás hosszának csökkentése, vagy növelése kevésbé zavarja meg az ugrót.

A kezdok lépésszáma minden esetben kevesebb, mint a magasabb szintu versenyzoké. A haladó ugrók edzéseik során szintén nem a teljes nekifutásukat alkalmazzák, hanem annál rövidebbet (6–12 futólépés)^[38]. Ennek oka, hogy ilyenkor nem használnak annyi energiát, viszont az utolsó három lépés és az elugrás technikáját megfelelo módon tudják gyakorolni. Kutatások szerint a 6 futólépésbol végrehajtott technikát javító ugrások már nem feltétlenül alkalmasak azon technikai jegyek gyakorlására, amelyek a teljes nekifutásból végrehajtott ugrásokra jellemzoek.

Az iskoláskorú vagy kevésbé felkészült versenyzok nemritkán 12–18 futólépéses nekifutásból versenyeznek.

A nekifutás lépésszáma mindig összefüggésben van az ugró felkészültségi szintjével is. A 23–24 futólépéses felso határt nem célszeru túllépni, ugyanis ekkor már az ugró oly nagy végsebességet is elérhet, amit az elugrás során nem tud gazdaságosan felhasználni. A lassúbb távolugróknak célszeru kevesebb lépésszámú nekifutást alkalmazni, mert az egyéni optimális sebességet is hamarabb érik el, s így fennállhat annak a veszélye, hogy az utolsó lépések alatt már csökken a nekifutás sebessége.

A lendületszerzés megkezdése

A nekifutásnak egyenletesen gyorsulónak kell lennie, az ugrónak a végére kell elérnie az optimális sebességet. Fontos, hogy az ugrógerendát pontosan érje el az ugró.

Nekifutását az ugró megkezdheti:

nyugalmi (álló) helyzetbol;
elozetes mozgásból.^[39]

2.83. ábra - Álló helybol történo nekifutásba indulási forma

Az álló helyzetbol történo megindulást az ugrók egy hátul lévo lábas állórajtból hajtják végre. Ha az ugró az elugró lábát helyezi a segédjelhez, akkor a nekifutás páros, ha a lendítolába van elöl, akkor páratlan lépésszámú lesz a nekifutás.

Az álló helyzetbol végzett nekifutásba indulás elonye, a nagyobb pontosságú deszkafogás.

Hátránya, hogy a meginduláshoz nagyobb erokifejtés szükséges, mely energiaveszteség az elugráshoz felhasználható energiát csökkentheti, ezáltal az elugrás technikai szintjét ronthatja.

Elozetes mozgásból történo indulás azt jelenti, hogy az ugrók járásból, könnyed szökdelésbol, vagy lassú ráfutásból érkeznek az indulási helyhez. E végrehajtási forma elonye, hogy – azonos lépésszámú nekifutás esetén – itt nagyobb lehet a nekifutás végsebessége – természetesen az optimális értéken belül – hiszen az ugró a tulajdonképpeni nekifutás megkezdésének pillanatában már bizonyos nagyságú mozgási energiával rendelkezik. Hátránya lehet, hogy az elozetes lendületszerzés során az ugró nem pontosan érkezik a segédjelhez, továbbá az elso lépések hossza is változó lehet, ami a „deszkafogás” pontosságát károsan befolyásolhatja. Bár a mozgásból végrehajtott nekifutást eredményesebbnek tartjuk, azt ajánljuk, hogy az ugrók eleinte nyugalmi helyzetbol kezdjék a nekifutást. A másik változatot csak a kivételesen jó mozgáskoordinációval rendelkezo ugróknál tartjuk egyértelmuen célravezetonek.

Mindkét nekifutási formánál lényeges a távolság pontos kimérése. Ez történhet:

kísérleti módszerrel
méréses módszerrel

A kísérleti módszer lényege az elugrási vonaltól a nekifutás végrehajtása visszafelé, edzoi felügyelettel. Az elugró láb a kívánt lépésszám utáni talajfogása pillanatában a lábujjhegy vonalába helyezett segédjel lerakásával. A méréses módszer történhet lábfejezéssel, vagy méroszalaggal. Fontos, hogy a deszkát, mindig ugyanazzal a lábával érje el az ugró.

A nekifutási sebesség kialakítása

A távolugrónak, az imént leírtaknak megfeleloen, a nekifutás végére optimális sebességet kell elérnie. Az optimális sebesség az élvonalbeli ugrók esetén a maximális sebességet jelenti, képzetlenebb ugrók esetén pedig azt a sebességet, amibol a legnagyobb távolságot tudják elérni anélkül, hogy az elugrás során berogyna a lábuk. Az optimális nekifutási végsebesség kialakításának alapveto követelménye, hogy az ugró tömegközéppontja minél magasabb pályán mozogjon (84. ábra^[40]). Ennek fontosságát az ábra szemlélteti. Feltételezve ugyanis, hogy mindkét esetben ugyanolyan nagyságú erokifejtések zajlanak le, messzebb jut el az az ugró, akinek a tömegközéppontja a talajtól való elszakadás pillanatában magasabban helyezkedett el. Ezt a magasabb pályát a következo mozdulatok segítségével tudja biztosítani a távolugró:

nekifutás közben közelebb van a törzs a függoleges helyzethez, mint vágtafutásnál;
a térdek magasabbra lendülnek fel, mint vágtafutásnál;
a lépések valamivel rövidebbek, mint a vágtafutóknál.

2.84. ábra - A tömegközéppont magasságának pályája a nekifutás során és az ugrott távolság összefüggése

Mindez a tömegközéppont magasabb pályán való mozgatásán túl azt is jelzi, hogy a szabályozott sebesség és lépéshosszúság egy sajátos ritmusú nekifutást eredményez. Azaz, a legnagyobb eredmény elérése érdekében nem szabad sem a sebességet fokozni, sem a lépéshosszúságot megváltoztatni, mert ezek kedvezotlen elugrási helyzetet teremthetnek. A sajátos futóritmus kialakítását elosegítheti:

a sok gyakorlás;
segédjelek alkalmazása gyakorlás közben.

A távolugrás során egy, ketto, vagy három segédjelet használhatnak az ugrók. Egy segédjellel ugrik az ugrók többsége. Két segédjelet azok használnak, akik elozetes mozgásból indulnak. Az elso az elindulás, a második a futás megkezdésének helyét jelöli. Ritka esetben alkalmaznak egy harmadik jelet is, ahol a futásban ritmusváltásra van szükség.

A nekifutás pontosságát több tényezo is befolyásolhatja. Hatással lehet rá például az idojárás, az ellenszél, a hátszél, a pálya minosége, az edzettségi állapot, a pszichés ráhangoltság stb., ezért is kell a sok gyakorlás. A nekifutás pontossága, azaz a belépés könnyen ellenorizheto. A végsebesség alakulásának mérésére elfogadott módszer a nekifutás utolsó kétszer 5 m-ének idoellenorzése. (Ezt lehet kézi ellenorzéssel is végezni, de a legbiztosabb a fotocellás mérés.) Itt az a megkötés, hogy az utolsó 5 m idejének jobbnak kell lenni, mint az azt megelozoé volt, mert csak így biztosított a végig egyenletesen gyorsuló nekifutás. A világ élvonalbeli ugrói az utolsó 5 méteren nagyobb sebességek elérésére képesek, mint a legjobb sprinterek a 100 m során.

Az utolsó három lépés, az elugrás elokészítése

Az utolsó három lépés során az ugró elokészül az ugrásra, lépéseinek hosszát és a törzsét olyan helyzetbe hozza, hogy az a leheto legjobban segítse az elugrást. Ebben a szakaszban már megkezdodik a tömegközéppont pályájára állítása.

Az utolsó három lépés során tömegközéppont süllyesztés jön létre. A tömegközéppont süllyesztés nagysága távolugrásnál kb. 8–10 cm. Célja a tömegközéppont pályára állítása már az elokészíto szakaszban. A süllyesztés során pályája a legmélyebb pontját követoen fokozatosan emelkedik. Ekkor az ugró úgy támaszkodik az elugrás közben majd lendítést végzo lábán, hogy a tömegközéppont az alátámasztási pont felett van, a törzs pedig megközelítoleg meroleges a talajra. A szükséges tömegközéppont süllyesztést a támaszláb térdízületi szögének csökkentésével, valamint a lendítést végzo végtagok könyök- és térdízületi szögeinek növelésével éri el az ugró. (Az utolsó elotti lépésben még kissé eloredöntött helyzetbol való felegyenesedése a törzsnek ugyanis a tömegközéppont emelkedését idézi elo.)

A lépésszerkezet megváltozása a legkifejezettebb a távolugrásnál, ugyanis itt a leghosszabb az utolsó elotti lépés, ami szoros összefüggésben van az elozoekben említett tömegközéppont süllyesztéssel.

A sok ezer mérési adat tanúsága szerint az utolsó három lépés – az elugró-gerendától visszaszámlálva – több mint 90%-ban az N–H–R szerkezeti beosztást követi (85. ábra^[41]). (N = az optimális nekifutás alatti lépéshossz, ehhez viszonyítottan a H = hosszabb és az R = rövidebb futólépés.)

2.85. ábra - A távolugrás nekifutása utolsó három lépésének alakulása (NHR), normál–hosszú–rövid lépés

Ez jellegzetesen az ún. „európai iskola” által oktatott tömegközéppont süllyesztést elosegíto technikai elem. Az „amerikai iskola” a süllyesztést nem a hosszabb lépéssel oldja meg, hanem a lendíto láb oldalra való kilépésével hajtja végre.

A törzs helyzete. Az igen fontos azonban, hogy a törzs „lemaradása” az utolsó lépés alatt valóban az ugróláb felgyorsított eloremozgásának következménye legyen.

Az utolsó lépés ritmusának felgyorsítása több tényezo miatt is fontos:

az utolsó elotti talajfogásnál – mivel az ugró a tömegközéppont vetülete elott fog talajt a hosszú (H) lépés közben – némi vízszintes sebességvesztés következik be, ami a gyorsabb elrugaszkodással némileg csökkentheto;
ha az ugróláb felgyorsítva halad elore, akkor a talajjal való ütközése gyors lesz, s így elérheto, hogy a törzs csak megfelelo mértékben kerüljön a függoleges mögé;
a medence felfelé, hátrafelé döntésével a rectus femoris elofeszített állapotba kerül, ami a lendítés során igen jól kamatoztatható.

A nekifutás biomechanikai elemzésének paraméterei

Az ugrások nekifutásánál használatos paraméterekkel jól leírható az adott versenyzo nekifutásának, lépéseinek technikája.

2.86. ábra - Biomechanikai paraméterek, melyek a lépésfázisok karakterizálása használatosak

A leírásokban, elemzésekben a következo fázisok vizsgálata használatos: a legmeghatározóbb a tömegközéppont (TKP) és annak térbeli, sebesség, gyorsulás és gyorsulásváltozás adatai. A TF a talajfogás pillanatát jelöli, a KTF a középtámaszfázis pillanata, amikor a térd a legkisebb szöget eléri és a tömegközéppont az alátámasztási hely közepe fölé kerül, az EL az ellépés pillanata. A h_TF a tömegközéppont magassága a talajfogás pillanatában, a h_K a ugyanez a magasság a középtámaszfázis pillanatában, ill. a h_EL az ellépés pillanatában. Ezek a magasságadatok árulkodó jelei a nekifutás gazdaságosságának, ill. az utolsó lépések során a tömegközéppont süllyesztés technikai végrehajtása minoségének. A d_TAL a talajfogáskori vízszintes tömegközéppont távolság, amely a tömegközéppont függoleges vetülete és a talajfogás helye között van. Itt vizsgálni szokták a sarokpontot és azt a pontot is, amely az ellépéskor utoljára hagyja el a talajt (lábujjhegy, cipoorr). A d_EL az ellépéskori távolság. A d_R a repülési távolság, melyet a tömegközéppont függoleges vetülete tesz meg az ellépés pillanatától a talajfogás pillanatáig a levegoben.

Az elugrás

Az ugró a nekifutás által szerzett mozgási energiát az elugrás során használja fel és egészíti ki annak érdekében, hogy a tömegközéppontját az elokészítés segítségével olyan pályára irányítsa, mely a legnagyobb eredmény elérését teszi lehetové.

2.87. ábra - Az elugrás folyamata

Az eddigi ciklikus mozgást úgy kell átalakítani aciklikus mozgássá, hogy az elugrás egymással összefüggo, de idoben elkülönülo részmozdulatainak végrehajtási sorrendje, az erokifejtések nagysága és ideje, a tömeg- rész-tömegközéppont elmozdulások nagysága és iránya együttesen biztosítsák a legjobb feltételeket a minél nagyobb teljesítmény eléréséhez.

E feladatok megvalósításában jelentos szerepet tölt be a talajon támaszkodó ugróláb, két szempontból is. Egyrészt, mert az elugrás teljes ideje alatt végig érintkezésben van a talajjal, s így az energiát átalakító, valamint erokifejtéseket közvetíto szerepe dönto. Másrészt, mert a nagyobb mérvu vízszintes elmozdulás közben e lábnak kell a jó elugráshoz szükséges függoleges sebességko mponenst is biztosítania.

Az elugrás támaszfázisa, talajfogás

A talajfogás során az ugró a térdben nyújtott elugró lábát úgy helyezi le az ugrógerendára, hogy eloször a sarok fog talajt. A törzs – a tömegközépponton át húzott függoleges mögött – kissé hátradöntött helyzetben van. A kitámasztás során az ízületekben létrejövo szögértékek jellegzetesek (88. ábra). Az ábra a legjobb ugrók adatainak összegezését mutatja. Az ugróláb talajra helyezését azzal a tudattal kell végrehajtani, hogy e mozdulattal megkezdodik a tömegközéppont új pályára való terelése.

2.88. ábra - A távolugrás elugrásának talajfogása pillanatában a tömegközéppont függoleges vetülete és az ugró ízületeinek szögei

A talajfogás pillanatában igen nagy teher hárul az ugróra. Ennek nagysága – több tényezotol függoen – az ugró testtömegének többszöröse is lehet (akár tízszerese is). Ezért az ugrónak sarokkal és térdben nyújtott lábbal kell kitámasztania, mert a csontos kitámasztás révén könnyebben viseli el a lábára ható terhelést. Az is fontos, hogy minden ízületben „rögzített” legyen az ugró. Egyrészt azért, nehogy a felesleges ízületi behajlások, elmozdulások ido elott túlságosan nagy energiát nyeljenek el. Másrészt azért is, mert a kitámasztás pillanatában kezdodnek azok a káros forgások, melyek a távolugrás nagyságát negatívan befolyásolhatják.

Az ízületek behajlásának szakasza

A sarokkal történo ütközés után a teljes talp törésmentesen, a legrövidebb idon belül lenyomódik a talajra. E részmozdulattal az ugró fontos követelményeknek tesz eleget.

a teljes talpú talajfogással biztosítja a szilárd alátámasztást;
lehetové válik a talajfogáskor keletkezett ütközés rugalmas csökkentése a támaszláb megfelelo izmainak megnyúlása révén;
biztosítja, hogy a tömegközéppont csak a kello mértékben térjen ki addigi útjából (mint tudjuk a kitámasztás révén keletkezett ero forgatónyomatékot létesít és a vízszintes irányba haladó testet felfelé téríti ki).
lehetové teszi, hogy a tömegközéppont vízszintes sebességében ne következzen be még nagyobb mértéku veszteség.

Ügyelni kell, hogy a csípoízületi szög ne változzon, hisz a talp lenyomása közbeni csípoízületi szögváltozások a káros forgások érvényre jutását jeleznék.

Az ízületi szögváltozások során a térdszög talajfogáskor kb. 170°, mely az ébredo erok hatására 145°-ra csökken, közben a tömegközéppont pályája enyhén emelkedik a rész-tömegközéppontok (lendíto végtagok) munkájának köszönhetoen. A támaszláb ízületi behajlásának befejezo pillanatában megfigyelhetjük, hogy az ugró teljes talpával úgy támaszkodik a talajon, hogy a tömegközéppont függoleges vetülete az alátámasztási pont elé került (89. ábra). A támaszláb térdszöge elérte a legmélyebb behajlását. A törzs a tömegközépponton át húzott képzeletbeli függoleges elott – kissé eloredöntve – helyezkedik el. A lendítést végzo végtagok a törzs, illetve a támaszláb közelében helyezkednek el.

2.89. ábra - A középtámaszfázis pillanata

Az ismertetett változások a tehetetlenségi ero hatására jönnek létre. Az ugró elorehalad, a támaszláb izmai megnyúlnak, ízületei behajlanak. Az ízületi behajlást, az izmok elofeszülési állapotának növekedését fokozzák a lendítést végzo végtagok mozgatásából származó erokifejtések is. A törzs eloremozgása lényegében a kitámasztással megkezdodött, mert az ott keletkezett forgatónyomaték elorebillenti a testet. Itt az egész testnek mint egy „merev rendszer” kell elore haladnia. Ha a törzs eloremozgása a csíposzög túlzott csökkenésével jár együtt, akkor a forgatónyomaték a szélességi tengely körül eloreforgatta az ugrót.

Az ízületek behajlásának szakasza tehát akkor fejezodik be, amikor a támaszláb térdszögének hajlása elérte a 140–145°-ot. Ekkor a távolugró izmaiban mindazon energia tárolódik, melyet a nekifutás révén szerzett, illetve az elugrás eddigi fázisában megorzött és kiegészített. Éppen ezért két okból is fontos, hogy a térd hajlásszöge az említett szögértéknél ne legyen kisebb. Egyrészt, mert ez energiaveszteséget jelent, másrészt, mert a mélyebb térdhelyzetben a vízszintes sebesség hosszabb ideig csökken, s így megbomlik az elugrás „fékezo” és „gyorsító” fázisának aránya. Ezután az ún. „átkapcsolási folyamat” zajlik le az izmokban.

Az ízületek kinyúlásának szakasza

A csípobol – térdbol – és bokából való teljes kinyúlás, azaz az elrugaszkodás is dönto mértékben befolyásolja az ugrás nagyságát. Az elrugaszkodás gyorsasága döntoen meghatározza az elugrás kezdosebességét (90. ábra). A távolugrásnál a vízszintes irányú elmozdulásnak kell nagyobbnak lenni a függolegeshez képest. Az ugró e sebességnövelo követelményeknek csak akkor tud gazdaságosan eleget tenni, ha

az elrugaszkodás szöge (ß) 70–80° között van;
a vízszintes és függoleges sebességösszetevok aránya kb. 3 : 1;
a törzs dolési szöge (ß1) 10–25° között van:
a kifejtett erok összhatásaként a tömegközéppont 18–24°-os kirepülési szög (α) mellett folytatja útját a levegoben.

2.90. ábra - Az ugró tömegközéppontjának eredo, vízszintes és függoleges sebességkomponensei ill. a kirepülési szög az elugrás pillanatában

Az elrugaszkodás befejezésének pillanatában a talajjal még érintkezo ugróláb teljesen kinyúlt. A törzs szinte az ugróláb meghosszabbított vonalában – kissé azonban mögötte – van. Az egyik kar a törzs elott, a másik mögötte helyezkedik el, könyökben kb. 90°-ban hajlítva. A lendítoláb combja a vízszintesig emelkedett, s a láb alszára megközelítoleg párhuzamos az elrugaszkodást végzo lábbal.

A lendítést végzo végtagok mozgása az elugrás során

A távolugrók váltott és hajlított karlendítést, valamint térdben hajlított láblendítést alkalmaznak. A lendítéssel szemben fontos követelmény, hogy rövid ideig tartson és járuljon hozzá a függoleges sebességkomponens növeléséhez.

2.91. ábra - A lendítést végzo végtagok munkája

A lendítés gyorsuló szakasza

A lendítés gyorsuló szakaszának helyes végrehajtása különösen a teljes talp talajra helyezésének pillanatától igen fontos. Lényeges szögváltozások, valamint tömegközéppont, résztömegközéppont elmozdulások is létre jönnek e fázisban (91. ábra^[42])

A teljes talp talajfogása pillanatában a támasztás helyzetéhez viszonyítva a két comb közötti szögérték (30–50°-ra) csökken, míg a lendítoláb térdszöge jelentosen nem változik. A talp rögzítése után a lendítoláb combjának olyan gyorsan kell akcióba lépnie, amennyire csak lehetséges, majd ugyanilyen gyorsan meg is kell állítani a lendítést. A karlendítésnél is a maximális gyorsításra kell törekedni.

A lendítés gyorsuló fázisában – a támaszláb eloremozgásakor – arra kell törekedni, hogy:

az elugróláb lábszára olyan korán érje el a maximális lassulását, amint az csak lehetséges, nehogy túlzottan a meroleges helyzet elé kerüljön;
az ugróláb combjának eloremozgása lassuljon;
az egész test csak kevéssé mozogjon elore.

A törzs mozgása azért fontos, mert a teljes testtömegnek megközelítoleg 55%-a, így eloremozgása jelentos erot fejthet ki, mely a támaszláb leterhelésében jut kifejezésre. Éppen ezért arra kell törekedni, hogy e szakaszban a legkisebb terjedelmu legyen a törzs eloremozgása (5–15°).

A lendítés lassuló szakasza

A lendítoláb combja a tömegközépponton át húzott képzeletbeli vízszintessel lehetoleg minél kisebb (10–30°) szöget zárjon be (92. ábra^[43]). A lendítoláb térdszöge egyénenként nagy eltérést mutathat, de a legjobb az, ha az alszár megközelítoleg párhuzamos az elrugaszkodást végzo lábbal. A két kar a törzs elott, illetve mögötte helyezkedik el úgy, hogy a hátul lévo kar felkarja viszonylag hegyesszöget zár be a váll csúcsában húzott képzeletbeli vízszintessel és könyökszöge nagyobb, mint 90°. Az elöl lévo kar 90° körüli könyökszöggel úgy elozi meg a törzset, hogy a kéz kb. az áll magasságáig emelkedett fel.

2.92. ábra - A comb és a könyök szögeinek alakulása a lendítés lassuló szakaszában

Az ugrás eredményessége szempontjából a nekifutás sebességén kívül egyes szerzok,^[44]^[45] az elugrás közben mért talajon tartózkodási ido nagyságát is meghatározónak tartják. Az elugrás összideje a legjobb távolugróknál 0,11–0,14 s^[46].^[47].

A tömegközéppont útját illetoen alapveto követelmény, hogy elugrás közben a tömegközéppont törésmentesen, emelkedo pályán mozogjon (az ábrán szaggatott vonal jelzi, 93. ábra^[48]). A tömegközéppont mozgási távolsága a kitámasztástól általában 90–120 cm-nyi utat tesz meg.

2.93. ábra - Az elugrás során a tömegközéppont törésmentesen emelkedo pályáján halad

A kirepülési szög nagysága, mely távolugrásnál meglehetosen széles skálán mozog, a kifejtett erok irányától, illetve a vízszintes és függoleges sebességösszetevok arányától függ. A kutatók mind a vízszintes, mind a függoleges sebesség megállapításánál külön-külön, de megközelítoleg azonos értékekrol adtak számot. A függoleges sebesség nagyságát 2,9–3,7 m/s-ban, míg a vízszintes sebességet 8,2–8,7 m/s-ban határozták meg.

A kirepülés szöge kisebb jelentoségu az ugrás távolsága szempontjából, mint a gerendán töltött ido, tehát az elugrás összideje.

Az elugrás közbeni forgások

Az elugrás közbeni forgások távolugrásnál elsosorban a szélességi tengely körül hatnak negatív elojellel. E forgás eloször a kitámasztás pillanatában, utoljára az elrugaszkodás befejezésének pillanatában jut érvényre. A kitámasztás helyzete ismert. Itt az ero a tömegközéppont mögött hat (94/a. ábra), ezért e helyzetben szélességi tengely körüli eloreforgással találkozunk. Mivel e helyzet csak minimális ideig tart, és mert az ugró továbbra is érintkezésben marad a talajjal, ezt az eloreforgást a fékezofázis alatt teljes egészében megszüntetheti az ugró.

2.94. ábra - Az elrugaszkodás pillanatában elfoglalt tömegközépponti helyzet, illetve az ekkor érvényesülo forgási lehetoségek

A repülési távolság nagyságát viszont döntoen befolyásolhatja az elrugaszkodás pillanatában elfoglalt tömegközépponti helyzet, illetve az ekkor érvényesülo forgási lehetoségek (94. ábra^[49]).

E helyzetben három változat lehetséges:

nem jön létre forgás (94/b ábra), azaz a kifejtett ero a tömegközéppontra hat (ez lenne az ideális, de ritkán valósítható meg);
eloreforgás jön létre (94/c ábra), az ero a tömegközéppont mögött hat (a legtöbb esetben ezzel a forgással találkozunk);
hátraforgás jön létre (94/d ábra), az ero a tömegközéppont elott hat (leginkább a homorító technikával ugró kezdoknél figyelheto meg).

Legtöbbször eloreforgás jön létre, melyet az ugrók a törzs és a lendítést végzo végtagok megfelelo helyzetének kialakításával igyekeznek a minimumra csökkenteni.

Légmunka technika^[50]

Mint tudjuk, a talajtól való elszakadás után a tömegközéppont útja már nem változtatható meg. Ez azt jelenthetné, hogy a nekifutással és az elugrással eldolt az ugrás távolsága. A valóságban nem ilyen egyszeru a helyzet, ugyanis a levegoben végzett mozdulatok segítségével befolyásolhatjuk az ugrás centiméterekkel ellenorizheto nagyságát.

A légmunkák célja tehát a repülés közbeni forgási impulzusok szabályozásával az egyensúly tartása és a legkedvezobb talajfogási feltételek biztosítása. E cél érdekében az ugrók a levegoben különféle mozgásokat végeznek. E mozgások alapján a következo végrehajtási formákat ismertetjük.

	Kép
Guggoló technika – Az elugrást követoen a lendítoláb elorelendülése után közvetlenül az ugróláb mellé zár. Ezzel egyszerre az ugró mindkét karját a törzse mögé lendíti rézsútos mélytartásba. Az ugró „gugguló” helyzetben repül, majd lábait elore nyújtja a talajfogáshoz. A guggoló technika a legkevésbé eredményes mozgás, ugyanis a zsugorhelyzet elfoglalásával – azzal, hogy a fo forgási tengelyhez közel kerültek a testrészek – a szélességi tengely körüli eloreforgás felgyorsul, így az ugró kénytelen korán kinyújtani a lábát, ennek eredményeként hamar leérkezik a homokba, tehát teret veszít.
Lépo technika – Az elrugaszkodás után az ugró megtartja az elugrás helyzetét, csupán közvetlenül a talajfogás elott hozza elore az ugrólábát és a két lábát együtt nyújtja elore a homok felé. E technikánál az ugró azzal, hogy testrészeit távol tartja a fo forgási tengelytol, csökkenti az eloreforgás lehetoségét. Hátránya, hogy az ugró csak passzívan repül a levegoben, tehát más mozgást nem végez az eloreforgás csökkentésére.
Homorító technika – Az elugrás utáni légmunkát azzal kezdi az ugró, hogy a lendítolábát leengedi hátra, az ugróláb mellé. Ezzel egyidoben medencéjét oly mértékben nyomja elore, hogy homorítani kezd. A homorítás nagyságát növeli az ugró azzal, is, hogy mindkét lába sarkát hátul kissé felcsapja és karjait karkörzéssel magastartásba, vagy hátsó-oldalsó középtartásba lendíti. A repülés leszálló ágában az ugró a törzs és a láb hirtelen elorehozásával, bicskamozdulattal megszünteti a homorítását és így „összezárulva” közeledik a leérkezohely felé. E technika – különösen, ha a karok magastartásban vannak és a sarkok felcsapódása minimális – kedvezobb helyzetet teremt az eloreforgás csökkentésére, mint a lépo technika. A bicskahelyzet felvételekor arra kell ügyelni, hogy a lábak térdben nyújtva kerüljenek elore, mert ellenkezo esetben a törzs elore lefelé irányuló forgásai ismét megnonek, s ez túl korai lábleengedést eredményez.
Ollózó technika – másfeles olló – Ez a technika a legfejlettebb a káros forgások (eloreforgás) kiküszöbölésének terén, hiszen a végtagok azzal ellentétes rotáló mozgást végeznek. Az elugrás után az ugró lendítolába térdének pillanatnyi lépo helyzetben való megtartása után kinyúlik és folytatja a futó mozgássort a levegoben. A hátra irányuló mozgása során, amikor a láb a törzs meghosszabbított vonala mögé kerül, a sarok is felcsapódik. A lendítoláb elozoekben leírt mozgásával egyidoben az elrugaszkodó láb térdben hajlítva elorelendül, majd a törzs mögött levo láb is ugyanígy elore mozog. A kar könyökben kinyúlva, rézsútosan oldalra, hátra és felfelé mozog majd magastartáson át eloreköröz. A kar és lábmozgás befejeztével az ugró törzsével eloredol és így közeledik a talajfogáshoz.
A ketto és feles olló – végrehajtása közben az ugró az elso kar- és lábtartás csere után még egy kar- és lábváltást végez. Nagyobb ugrás esetén ez a technika az ellentétes végtagmozgások hosszabb végrehajtása miatt kismértékben hatékonyabb, mint a másfeles olló. A karmunka közben a törzs ugyan elfordul a hossztengely körül, de ezzel egyidoben a csípo ellenkezo irányú elmozdulása is megfigyelheto, így e két elfordulás egyensúlyban van egymással.

A talajfogás formái

A talajfogás eredményessége függ az ugrás során létrejött forgások nagyságától és az alkalmazott légmunka technikától. Ha a test eloreható forgatónyomatéka túl nagy, azaz nehéz szabályozni, akkor a lábak kényszeruen lebillennek, így nincs mód a tömegközéppont pályájának megfelelo kihasználására (95. ábra^[51] – alsó a ábra).

2.95. ábra - A talajfogás során a túlzott eloreforgás károsan befolyásolhatja az eredményességet

Ha ez a forgatónyomaték kisebb, akkor megfelelo légmunkával a hatása csökkentheto, s így a röppálya is kedvezobben kihasználható (95. ábra^[52] – felso b ábra). A talajfogás hasznossága tehát minden esetben attól függ, hogy az ugró milyen mértékben tudja csökkenteni a távolságot a homokba csapódó sarok nyoma és a között a pont között, ahol a tömegközéppont pályája a talajt metszi.

A következo talajfogási formák használatosak:^[53]

Beleguggoló technika

Ennél a technikai végrehajtásnál a sarkak már elérték a homokot, az ugró térdben erosen behajlítja a lábát, karjával energikus lendítést végez elore, így guggoló helyzeten keresztül halad tovább az ugrás addigi irányába.

2.96. ábra - Beleguggoló talajfogás technika

Ez a technika nem szerencsés abból a szempontból, hogy a talajfogás során a stabil guggoló helyzet eléréséhez az ugrónak hajlított térdhelyzetben kell talajt fognia, ezért a sarkak hamarabb érnek a talajra, mintha nyújtott lábbal történt volna a talajfogás.

Ezt a módszert elsosorban a kezdo, vagy korosztályos távolugrók alkalmazzák ill. elofordul még az elit távolugróknál is, elsosorban a két és feles ollózó technikánál, ahol már nincs ido a teljes nyújtott lábas talajfogára (pl. Carl Lewis – 97. ábra^[54]).

2.97. ábra - Carl Lewis beleguggolásos talajfogása elsosorban a két és feles olló légmunka technika miatt alkalmazott

A kiüléses technika

Az ugró már a repülés során kismértékben balra vagy jobbra dol. A talajfogás pillanatában lábát megemeli, és a talajfogás után nem az alátámasztási ponton keresztül halad elore, hanem valamelyik oldalra kiül a sarka által hagyott nyom mellé. E technika elonye abban van, hogy nem szükséges újabb energiakifejtés vagy -megorzés annak érdekében, hogy a talajfogási pont felett áthaladjon az ugró. Hátránya annyi, hogy az oldalra való billenés az ideálisnál korábbi bal, vagy jobb sarok letételt eredményezhet, továbbá a térdízületet eroteljesebb csavaró hatások érhetik a talajfogás pillanatában, mint a másik két végrehajtási forma esetén.

2.98. ábra - Az oldalra kiüléses technika

A beleüléses vagy becsúszó technika

A becsúszó technika esetén az ugrók arra törekednek, hogy lábukat minél hosszabb ideig maguk elott felemelve tartsák, vagy egy második ütemben újra emeljék azt. A sarkak talajfogásakor a lábak elore felfelé mozogjanak kirúgva az elottük lévo homokot. Egyesek elorenyomják, kissé megemelve, míg mások a homok felszínén elorecsúsztatják lábaikat. Így végül a nagy farizomra érkeznek. E technika elonye, hogy a sarkak által hagyott nyom és a tömegközéppont pálya elméleti metszési pontja között kisebb a távolság. Ebbol a szempontból, talán a legelonyösebb forma a többihez viszonyítva. Hátránya lehet, hogy a homok érintése után túlzottan felkapja az ugró a lábát, esetleg nem megfeleloen eros csípo-, horpasz- és egyenes hasizommal rendelkezik, vagy nem volt megfelelo a hátra, lefelé történo karlendítés ereje és ezen hiányosságok hátra, visszagördülést okozhatnak. Így a hát által hagyott nyom közelebb lesz az ugrógerendához, mint a sarkaké volt.

2.99. ábra - A becsúszásos, vagy beleüléses technika

Felhasznált irodalom

Bedi, J. C. (1977). Take-off in the Long Ju mp, Angular Momentum Considerations. Journal of Biomechanics , 9:541–549.

Béres, S. (2005. 05). A távolugrás utolsó lépéseinek és elugrásának biomechanikája. 20., Budapest.

Béres, S. (1996). A Távolugró Talajfogás Biomechanikai Elemzése. Atlétika , 40./12. 8–13. o.

Bhowmick, S. (1992). Biomechanical features of the take-off in the running long ju mp. Track & Field Quarterly , 4:14-16.

Bosco, C., Luhtanen, P., Komi P.V. (1976). Kinetics and Kinematics of the Take-off in the Long Ju mp. (K. P.V., Szerk.) Biomechanics V-B. Baltimore, MD: University Park Press, 174–180.

Flynn, M. (1973). Cinematographic Study of the Cinematic and Te mporal Analysis of the Take-off in the Running Long Jump. Track and Field Quarterly Re-view, 4:222–229.

http://www.benwoitenasculptor.com/Carl Lewis %28photo%29.jpg. (dátum nélk.). Forrás: http://www.benwoitenasculptor.com: http://www.benwoitenasculptor.com/Carl Lewis %28photo%29.jpg

http://www.tribuneindia.com/2004/20040717/sp6.jpg – AP/PTI photo. (dátum nélk.). Forrás: http://www.tribuneindia.com: http://www.tribuneindia.com/2004/20040717/sp6.jpg – AP/PTI photo

Zarándi, L. (1980). In K. Jeno (Szerk.), Atlétika II (old.: 154). Budapest: Sport.

A hármasugrás technikája

Filmanyag

hármasugrás oldalról, lassított felvétel – (640 × 480, 120 képkocka/s)

hármasugrás szembol, lassított felvétel – (640 × 480, 120 képkocka/s)

Kép anyag

hármasugrás sorozatkép oldalról

hármasugrás sorozatkép szembol

A hármasugrásról általában

A hármasugrás a távolba ugrások közé tartozik. Célja a szabályok adta lehetoségeken belül a leheto legnagyobb vízszintes távolság elérése. A hármasugrás teljesítménye a távolugráshoz hasonlóan elsosorban a nekifutás sebességétol függ.^[55] Az ugró az ugrások során a nekifutással megszerzett vízszintes sebesség megtartására törekszik. Az ugrások talajfogása során azonban ez a sebesség ugrásról ugrásra csökken. A sebességcsökkenés mértéke élvonalbeli ugróknál az elso talajfogás során 0,5–0,8 m/s, a második és a harmadik talajfogás során 0,8–1,5 m/s.^[56] Ez a fokozatos csökkenés az ugrások irányával és magasságával van összefüggésben, hiszen az elugrások során nem csak elore, hanem kismértékben felfelé is kell rugaszkodni (101. ábra^[57]).

2.100. ábra - Idowu Eb aranyat éro hármasugrása közben. Barcelona, Olimpiai Stadion 2010

Az elrugaszkodások során az ugró célja, hogy a vízszintes sebességet minél kisebb veszteséggel vigye át az egyik ugrásból a másikra. Az ugrások talajfogásakor az adott ugrólábra a testsúly akár 5–8 szorosa is eshet, melyet az ugró intenzív kar- és láblendítésekkel kísérel meg ellensúlyozni. A lendítést végzo végtagok munkája igen számottevo is lehet, helyes technikai végrehajtás esetén. Jó példa lehet ennek bizonyítására egy mérlegen álló ember helyes technikával végrehajtott, az orr magasságában megfogott karlendítése után a mérleg által mutatottak leolvasása. Egy 70 kg-os ember esetén a mérleg mutatója visszaeshet akár 15–20 kg-ra is, ami a lendítés jelentos szerepét mutatja.

2.101. ábra - Idowu Phillips hármasugrása (Peking)

Az ugrások támaszfázisának végrehajtását ezért az ugrók úgy igyekeznek végrehajtani, hogy az maximális erovel, a leheto legrövidebb ido alatt megtörténjen. Ennek színvonalát a támaszfázis ideje mutatja meg. Élvonalbeli ugróknál a talajfogási idok 0,12–0,17 másodperc között vannak. A második és a harmadik ugrás általában hosszabb a fogyó sebesség és energia miatt.

Olimpiai sportág, azonban valamivel kisebb népszeruségnek örvend, mint a távolugrás. Ezt bizonyítja fejlodéstörténete is. Különösen a magyar hármasugrásra igaz ez a kijelentés, ahol a II. világháborúig, csak beugró távolugrók versenyeztek ebben a számban.

A hármasugrás végrehajtásának módját a szabályok által rögzített formában bal, bal, jobb, vagy jobb, jobb, ballábas ugrással kell végrehajtani. Az elugrógerendától való elrugaszkodás után a következo elugrást ugyanazzal a lábbal kell végrehajtani, majd az ismételt repülofázis után lábtartás cserét kell végezni. Az utolsó, harmadik elugrás után a gödörbe úgy kell megérkezni, mint a távolugrás esetén. A cél a leheto legnagyobb távolság elérése a három ugrással.

Két jellegzetes technikai végrehajtás ismeretes a hármasugrásban, a karlendítések során használt technikák különbözoségétol eltekintve. Ezek az ún. lapos és meredek technika.^[58]

A lapos technika jellegzetességei közé tartozik az ugrás laposabb íve, ezzel a vízszintes sebesség megorzésének nagyobb lehetosége. A váltott karú lendítés megorzésének lehetosége mind a három ugrásnál. Az ugrások hosszának százalékos megoszlási arányának kedvezobb volta.

A meredek technika jellegzetességei közé tartozó technikai elemek az utolsó két ugrásnál használatos páros karú karlendítés az elugrás után. A lábtartáscsere utáni fokozottabb, akár vízszintes fölé történo térdemelés és az aktívabb talajfogás.

Az ugróknak ügyelniük kell arra is, hogy az ugrások során a talajfogások helyei lehetoség szerint egyenes vonalra rendezodjenek, mert az ettol jobbra vagy balra történo eltérések csökkenthetik az ugrás távolságát. Ideális esetben ez az egyenes vonal meroleges a deszkára, hiszen az ugrásokat mindig a homokban hagyott utolsó nyomtól mérik visszafelé, alkalmasint a deszka homok feloli élének a nekifutó sáv oldalán túlra való meghosszabbításával, ha az utolsó nyom annyira a gödör szélére került.

A hármasugrás szakaszai

A hármasugrás szakaszai részben megegyeznek a távolugrás ill. az összes többi ugrás szakaszaival azzal a különbséggel, hogy itt három ugrás történik:

a) Nekifutás vagy lendületszerzés

a lendületszerzés megkezdése;
a nekifutási sebesség kialakítása;
az elso elugrás elokészítése.

b) Az ugrás, ugrások

az elso elugrás;
a második ugrás;
a harmadik ugrás.

Az ugrások során az ugróláb munkája a kitámasztás;
az ízületek behajlásának szakasza;
az ízületek kinyúlásának szakasza vagy elrugaszkodás.

A lendítést végzo végtagok munkája;
a lendítés gyorsuló szakasza;
a lendítés lassuló szakasza.

c) A légmunka

az eloreforgás megakadályozása, vagy lassítása;
a harmadik elugrás során a talajfogás, illetve a talajra érkezés elokészítése.

d) Talajfogás vagy talajra érkezés.

A hármasugrás technikáját az imént felsorolt pontok alapján mutatjuk be.

A nekifutás

A hármasugrás nekifutására jellemzo, hogy ritmusában, magasságában, sebességében, hosszában és technikájában szinte megegyezik a távolugrás nekifutásával. A nekifutás során az ugrók hozzávetoleg 10,1–10,9 m/s sebességet érnek el az utolsó lépések során. Ekkora sebesség kialakításához 22–24 futólépést kell megtenniük az indulástól a deszkafogásig. Vannak versenyzok, akik nem használnak ennyire hosszú nekifutást, ok 14–16 lépést tesznek meg. Ifjúsági versenyzok 12–14 lépéses nekifutást is alkalmazhatnak.

A nekifutás feladata:

az ugró fizikális és pszichikai felkészültségének megfelelo optimális (minél magasabb szintu versenyzorol van szó, annál inkább közelít az optimális sebesség a maximális sebességhez) sebesség kialakítása;
a nekifutási sebesség veszteségmentes átvitele az ugrásba;
pontos lécfogás kialakítása.

A nekifutás hossza az alábbiaktól függ:

az ugró anatómiai méreteitol;
a maximális vágtagyorsaságától;
a felgyorsulási képességtol;
a technikai végrehajtás szintjétol (ritmus, térdhelyzet, karlendítések minosége stb.);
az aktuális állapottól (pszichés állapot, napszak, esetleges apróbb sérülés stb.)
az ugróhely adott környezeti viszonyaitól (pályaminoség, szél, idojárás stb.)

Az ugrás hossza alapvetoen nem változik jelentosen az edzések során gyakorolttól, azonban a fent említett esetek miatt, kismértékben módosulhat.

A nekifutásba indulás, vagy lendületszerzés megkezdése

A nekifutásnak egyenletesen gyorsulónak kell lennie, az ugrónak a végére kell elérnie az optimális sebességet. Fontos, hogy az ugrógerendát pontosan érje el az ugró.

Nekifutását az ugró megkezdheti:

nyugalmi (álló) helyzetbol;
elozetes mozgásból.^[59]

Az álló helyzetbol történo megindulást az ugrók egy hátul lévo lábas állórajtból hajtják végre. Ha az ugró az elugró lábát helyezi a segédjelhez, akkor páros, ha a lendíto lába van elöl, akkor páratlan lépésszámú lesz a nekifutás.

Az álló helyzetbol végzett nekifutásba indulás elonye, a nagyobb pontosságú deszkafogás.

Hátránya, hogy a meginduláshoz nagyobb erokifejtés szükséges, mely energiaveszteség az elugrás felhasználható energiáját csökkentheti, ezáltal az elugrás technikai szintjét ronthatja.

Az elozetes mozgásból történo indulás azt jelenti, hogy az ugrók járásból, könnyed szökdelésbol, vagy lassú ráfutásból érkeznek az indulási helyhez. E végrehajtási forma elonye, hogy – azonos lépésszámú nekifutás esetén – itt nagyobb lehet a nekifutás végsebessége – természetesen az optimális értéken belül – hiszen az ugró a tulajdonképpeni nekifutás megkezdésének pillanatában már bizonyos nagyságú mozgási energiával rendelkezik. Hátránya lehet, hogy az elozetes lendületszerzés során az ugró nem pontosan érkezik a segédjelhez, továbbá az elso lépések hossza is változó lehet, ami a „deszkafogás” pontosságát károsan befolyásolhatja. Bár a mozgásból végrehajtott nekifutást eredményesebbnek tartjuk, azt ajánljuk, hogy az ugrók eleinte nyugalmi helyzetbol kezdjék a nekifutást. A másik változatot csak a kivételesen jó mozgáskoordinációval rendelkezo ugróknál tartjuk egyértelmuen célravezetonek.

Mindkét nekifutási formánál lényeges a távolság pontos kimérése. Ez történhet:

kísérleti módszerrel
méréses módszerrel

A nekifutás sebességének kialakítása

Bár az hármasugrás teljesítményét elsosorban a nekifutás vízszintes sebessége határozza meg, csak a legjobban felkészült ugrók kiváltsága, az egyéni maximális sebesség elérésébol való hatékony elugrás. A legtöbb versenyzo az egyéni legjobb vágtasebességbol nem képes jobb kísérlet elérésére, mint esetlegesen kisebb sebességbol. Ez azért lehetséges, mert az elso ugrás talajfogása során nem képesek elviselni talajt fogó lábat éro impulzust, ill. nem tudják szabályozni kello mértékben a káros forgásokat. Ezért a nekifutás végrehajtásának technikai mutatóit az edzo felelosége szabályozni, az aktuális helyzetnek megfelelo hosszúságú nekifutás beállításával.

Az ugrónak a nekifutás során ügyelnie kell a ritmusosságra, a könnyed, erolködésmentes, magas tömegközéppontú futásra, melyet a mellkas kiemelésével és a magas térdhelyzetu futólépésekkel érhet el.

Az elso elugrás elokészítése

A nekifutás utolsó három lépése során, hasonlóan a távolugráshoz, a tömegközéppont pályára állítását elo kell készíteni. Ez azt jelenti, hogy az ugró az elugráskor ellépésének pillanatában a nagymértéku vízszintes sebesség mellett el kell, hogy emelkedjen a talajtól, tehát függoleges sebességre is szert kell tennie. A tömegközéppont a kirepülési szög által meghatározott pályára áll. Az ugró tömegközéppontjának emelkedése azonban nem az ugrás pillanatában kezdodik, hanem az utolsó három lépés során, leginkább az utolsó elotti lépés repülofázisakor. A hármasugrás esetén is megfigyelheto a kissé hosszabb utolsó elotti lépés, mely során tömegközéppont süllyesztés jön létre. Mértéke 4–8 cm, amely természetesen kisebb, mint a távolugrásnál. A legmélyebb pontról a tömegközéppont már fokozatosan emelkedik. Ez azért kisebb mértéku, mert az elso ugrás laposabb, mint a távolugrás, hiszen a cél a leheto legnagyobb vízszintes sebesség megorzése.

Az utolsó lépések beosztása normál–hosszú–rövid, azaz N–H–R. Az elugrás elokészítésének másik mutatója a törzs helyzet a talajhoz viszonyított változása. A hármasugrás esetén a törzs hátradöntött helyzete az elugrás talajfogásakor kisebb mértéku, mint a távolugrásnál. Az ugrónak arra kell törekednie, hogy az elugró lábával az elugrás talajfogása elott közvetlenül szinte „be kell lépnie maga alá”, lerövidítve az utolsó lépését, azt érezve mintha „átfutna” a deszkán. Ilyenkor a lendítoláb sarka eroteljesen közeledik a farizomhoz, ezzel elokészítve a lendítést és lerövidítve az elugrás támaszfázisának idejét a talajon. Csak így érheto el a legkisebb sebességvesztés.

A karlendítések formáját az ugró anatómiai paraméterei, ill. a tanult mozgásforma határozzák meg. Három formája lehetséges:

Az ugró mind a három elugráshoz váltott karú karlendítést alkalmaz.
Az elso és második ugrásnál váltott karral, a harmadik elugrásnál páros karral lendít az ugró.
A második és a harmadik elugrásban is páros karral lendít az ugró.

Váltott karú karlendítésnél az ugró hossztengely körül fordulhat, páros karlendítésnél pedig szélességi tengely körüli elfordulás jöhet létre.

Az ugrások

A hármasugrás angol elnevezése nagyon szemléletes a végrehajtás szempontjából. Az angol a hop, skip, (vagy step) and ju mp kifejezést alkalmazza a hármasugrás helyett.^[60] Ez annyit tesz szökkenés, lépés, ugrás. Magyar szakkönyvekben is megtalálható a hármasugrás angol felosztás szerinti tárgyalása.^[61]

2.102. ábra - A hármasugrás ugrásainak angol elnevezései

Jelen jegyzet marad az elso, második és harmadik ugrás megnevezésnél.

Az elso ugrás („szökkenés”)

Az elso ugrás a deszkáról történik és a repülofázis után ugyanazzal a lábbal érkezik az ugró a talajra, mint amelyikrol elugrott. Az ugrók az erosebb lábukkal hajtják végre az elso ugrást a másik, lendítolábuk eroteljes lendítésével támogatva. Az elugrás elokészítése és megfelelo technikai kivitelezése után az ugrónak kettos követelménynek kell eleget tennie. Az elugrásból a leheto legtávolabbra kell elrugaszkodnia úgy, hogy a vízszintes sebességveszteség a leheto legkisebb legyen. A kis vízszintes sebességveszteséget csak lapos ugrással lehet elérni, viszont akkor rövidebb lesz az ugrás. Hosszabb ugrást csak nagyobb kirepülési szöggel lehet kivitelezni, ilyenkor azonban a vízszintes sebességvesztés nagyobb. Az említett okok miatt az ugrónak ko mpromisszumot kell kötnie. Meg kell találnia azt az adottságaihoz mért optimális kirepülési szöget, amellyel a leheto legkisebb a sebességvesztés, és technikailag a legjobb végrehajtással tudja a következo ugrást elvégezni. Bizonyos ugróknak az egyik, másoknak a másik technikai végrehajtási mód alkalmasabb.

Az elrugaszkodás támaszfázisának ideje átlagosan 0,13–0,15 s körül található. A kirepülési, talajhoz viszonyított szög átlaga 17° körül van. Az elso ugrás hossza hozzávetoleg 35-37% a teljes ugráshosszhoz viszonyítva.^[62]

Az elso ugrás légmunkáját a következo összetevok határozzák meg:^[63]

a második elugrást ugyanarról a lábról kell végrehajtani, mint az elsot;
nem kell kihasználni a tömegközéppont teljes repülési távolságát;
az elugrásnál létrejövo forgásokat (leginkább eloreforgás) szabályozni kell;
a karokat a második elugrásnál alkalmazandó karlendítésnek megfeleloen kell mozgatni;
optimális talajfogás elokészítése.

A légmunka közben jellegzetes lábmunka figyelheto meg, melynek célja az aktív talajfogás elokészítése. A deszkáról való elrugaszkodás után a lendítoláb térde vízszintesig emelkedik, majd megkezdi a lefelé, hátrafelé történo mozgását, mellyel egy idoben az elugró láb elorefelé mozog. Megtörténik a lábtartás csere és megkezdodik az aktív talajfogás elokészítése. Ennek során az elugró láb lábfeje elore, lefelé mozog, majd megindul hátrafelé, gyorsul és teljes talppal talajt fog úgy, hogy a talajfogás után a térd a négyfeju combizom teljes feszülése mellett behajlik, elokészítve a második elrugaszkodást.

A lendítokarok aktív munkája eközben segíti a mozgást. Egyensúlyozó, korrigáló és elore húzószerepük alapveto fontosságú. A karok helyzete a lendítés közben egyéni jellegzetességeket mutat, mely elsosorban az ugró anatómiai és aktuális fizikai képességeitol függ. Karlendítést az ugró végezhet váltott, vagy páros karral. A váltott karú karlendítés során az elso ugrásban a lábak mozgásával szinkronban történik meg a kartartás cseréje is a levegoben. Amennyiben a második elugrásnál páros karú karlendítési technikát alkalmaz az ugró, az elugrás befejeztével a törzs elott lévo kar ott is marad, a másik kar hátulról elorefelé mozog. A lábtartás cseréje közben mindkét kar a törzs elott helyezkedik el, majd mindkét kar hátrafelé indul, közben a könyökszögek nonek, majd ismét elore indulnak, megkezdve aktív elorehúzó munkájukat, a tulajdonképpeni lendítést. Fontos, hogy a lábak és karok az elso ugrás légmunkája közben egymással összhangban, de nem azonos ritmusban mozognak, amely hatással van az egyensúlyi helyzetre.^[64] A törzs helyzete az elugrás után közel függoleges és a karlendítés formájától függoen a törzs a hossztengely körül elfordulást végezhet. A törzs izmainak esetleges gyengeségeit, ill. az ugró csípoízületi merevségeit ellensúlyozandó, a karok helyzete a lendítésben meghatározó lehet a törzs rossz helyzetének korrigálásában.

A második ugrás („lépés”)

A második elugrás végrehajtását természetesen befolyásolja az elotte létrejött mozgássor. A talajfogás ugyanazzal a lábbal történik, mint a deszkáról történo elugrásnál. Ekkor az ugró célja, hogy a nekifutás során megszerzett, majd az elso ugrás után magas szinten tartott vízszintes sebességet a leheto legnagyobb mértékben megorizze, amit igen aktív talajfogással kísérel meg elérni. A második ugrás talajfogása rója a legnagyobb terhelést az ízületekre. Talajfogáskor a talajt fogó lábat egy 70 kg-os ugró esetén egy 16 m-nél nagyobb ugrás során akár 5000–6500 N terhelés is érheti. A talajon eltöltött ún. kontakt ido kismértékben hosszabb, mint a távolugrás elugrásának ideje, mert itt átlagosan 0,15 s, amíg a távolugrásnál 0,13 s.

A talajfogás sarokkal történik. A térdszög a talajfogás pillanatában kisebb, mint az elso elugrásnál. A törzs kismértékben hátradöntött helyzetben van. A végtag ízületek behajlanak. Ez az ízületek behajlásának szakasza. A térdízület behajlása során figyelembe kell venni, hogy míg az elugrás során az ugró szinte „átfut” az elugráson, addig ehhez a talajfogáshoz másként „érkezik” meg az ugró. Az elso ugrásban ugyanis a tömegközéppont pályára állt, ennél fogva a futás magasságánál magasabbról fog talajt az ugró, tehát az erohatások is nagyobbak. A talajfogás nem nyújtott, hanem hajlított térddel történik. Ezért a térd berogyásának veszélye is nagyobb. Az ugró másik feladata, hogy olyan kirepülési szöget érjen el ebbol az ugrásból is, hogy az a következo ugrás során megfelelo távolságot eredményezzen, de az emelkedés ne legyen túlzott sem. Ennek elérése érdekében igen fontos az elozoekben említett aktív talajfogás kivitelezése.

Az aktív talajfogás során a talajt fogó láb talajfogás elotti mozgására jellemzo, hogy az elore lefelé, majd a talajfogás pillanata elott eroteljes hátrafelé történo mozgást végez. Ezt a gyorsuló mozgást a hajlító és a farizom együttes munkája hozza létre. Természetesen, a talajfogást elokészítendo, a négyfeju combizom is nagymértékben elofeszül. A talajfogás elott tehát a láb összes izma tónusba kerül, megfeszül. A talajfogás után az említett izmok teljes feszülése ellenére a térd behajlik és hozzávetoleg 140°-os szögig hajlik. Ez a szög kisebb, mint az elugrás, vagy a távolugrás esetében az elugrás alatt mérheto szög. Az izmok elofeszülnek, energiát raktároznak, s ez a plusz a talajtól való elszakadás pillanatában segíti az ugrót.

A megfelelo elugrás természetesen csak a jól kivitelezett (jó ritmusú és megfogott) lendíto mozgásokkal érheto el. Alkalmazható a váltott, vagy páros karú karlendítés. A váltott karú karlendítés a természetes mozgást követo, könnyebben megtanulható forma. Elonye, hogy káros forgásokat nem hoz létre, hátránya azonban az, hogy e lendítés egyszerre hat elore és hátrafelé is. A páros karú karlendítés hátránya, hogy a lendítés végén a szélességi tengely körül kismértéku káros hátrafelé forgást hozhat létre, ugyanakkor a lendítés megfogásakor a lendítés által létrehozott ero mindkét kar esetén elorefelé mutat.

2.103. ábra - Magas térdhelyzet a második ugrás repülofázisa során

A második ugrás légmunkája (103. ábra^[65]) során az ugrónak elo kell készülnie a lábcserére, amellett, hogy a megmaradó vízszintes sebességet a leheto legjobb arányban továbbra is fenn kell tartania, mindezt úgy, hogy a repülés során a káros (elore)forgásokat a leheto legnagyobb mértékben csökkentse. A lendíto végtagok munkáját pedig módosítania kell az utolsó ugrásban használt lendítésekhez.

A harmadik ugrás („ugrás”)

A harmadik ugrásnál az ugró tömegközéppontjának vízszintes sebessége jelentosen csökkent. Amíg az elso ugrásban a vízszintes sebességvesztés 0,6–0,8 m/s a nekifutáshoz képest (6,6%), addig a második ugrás során ez 0,8–1,3 m/s (9%), addig az utolsó ugrásban ez már 1,1–1,5 m/s (14%) is lehet. Természetesen a harmadik ugrás során az elugrás technikája és egyéb paraméterei eltérnek az elso ugrásétól. Úgy is lehet fogalmazni, hogy az ugró technikai végrehajtásában már más stratégiát kell, hogy alkalmazzon, a megváltozott körülmények miatt. Az elso ugrásban pl. a TKP emelkedése a repülofázis alatt akár 60 cm is lehet, a második ugrás során ez már csak 42 cm, majd az utolsóban már csak 36 cm.

Más aspektusból vizsgálva egy 18m-es ugrás eléréséhez hozzávetoleg 11m/s-os vízszintes tömegközéppont sebesség szükséges. Az ugrások talajfogásakor bekövetkezo sebességcsökkenés miatt ez a sebesség az elso ugrás kirepülésének pillanatában már csak 10,5 m/s, a második ugrás talajtól való elszakadásának pillanatában 9,5 m/s, a harmadik ugrásnál ez a sebességérték már csak 8,5 m/s.^[66]

A harmadik ugrás talajfogása során az ugró szintén sarokkal ér talajt, a térd a talajfogás pillanatában az elozo ugráshoz hasonlóan szintén kissé hajlított. Ez a talajfogáskori végrehajtás tehát nagyon hasonlít a második ugráskor végrehajtottakkal, azzal a különbséggel, hogy a sebességek és az erok már jelentosen kisebbek, ugyanakkor a támaszido nagyobb. A karlendítés tekintetében használatos a páros, vagy váltott karú karlendítés is. A karmunka elsodleges feladata a megfelelo kirepülési szög elosegítése.

A talajtól való elszakadás után kezdodik meg a légmunka, melynek elsodleges célja hasonlóan a távolugráshoz az, hogy a káros eloreforgást megakadályozza és a leheto legnagyobb elérheto távolság elérését biztosítsa azáltal, hogy a homokot fogó lábak minél elorébb nyúljanak úgy, hogy a törzs ne doljön hátra.

A talajfogás

A talajfogás során az ugró célja itt is mint a távolugrásban a leheto legkisebb távolságvesztés.

A következo talajfogási formák használatosak:

A talajfogás formái	Kép^[a]
A beleguggoló technikánál, amikor a sarkok már elérték a homokot, az ugró térdben erosen behajlítja a lábát, karjával energikus lendítést végez elore, így guggoló helyzeten keresztül halad tovább az ugrás addigi irányába.
A kiüléses technikánál az ugró már a repülés során kismértékben balra vagy jobbra dol. A talajfogás pillanatában lábát megemeli, és a talajfogás után nem az alátámasztási ponton keresztül halad elore, hanem valamelyik oldalra kiül a sarka által hagyott nyom mellé. E technika elonye abban van, hogy nem szükséges újabb energiakifejtés vagy -megorzés annak érdekében, hogy a talajfogási pont felett áthaladjon az ugró.
A beüléses vagy becsúszó technikánál az ugrók arra törekednek, hogy lábukat minél hosszabb ideig maguk elott felemelve tartsák, vagy egy második ütemben újra emeljék azt. A sarkak talajfogásakor, a lábak elore, felfelé mozogjanak, kirúgva az elottük lévo homokot. Egyesek elorenyomják, kissé megemelve, míg mások a homok felszínén elorecsúsztatják lábaikat. Így végül a nagy farizomra érkeznek. E technika elonye, hogy a sarkak által hagyott nyom és a tömegközéppont pálya elméleti metszési pontja között kisebb a távolság. Hátránya lehet, hogy a homok érintése után túlzottan felkapja az ugró a lábát, és ez hátragördülést okozhat. Így a hát által hagyott nyom közelebb lesz az elugrógerendához, mint a sarkaké volt.
^[a]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet: A hármasugrás, 172. o./99. ábra – a) b) c) – Fejezet szerzoje: Zarándi László, Rajzolta: Tihanyi József

A hármasugrás megfelelo technikai végrehajtásának feltétele a kelloen elokészített izom-ízületi rendszer, úgy a lábak, mint a törzs és a karok tekintetében. Mivel az ugrások a váz- és izomrendszert nagymértékben megterhelik, ajánlatos csak azoknak elkezdeni a versenyzést, akik mögött komolyabb edzésmúlt áll, vagy korábban ugrottak távolt. Az egyéni fejlodés kulcsa elsosorban nem a technikai elemek csiszolásában, hanem a fizikai felkészülésben rejlik.

2.104. ábra - Hármasugrás – Larry Achike Peking dönto – talajfogás elokészítése

Az egyes ugrószámokban, ill. a felkészülés során alkalmazott futó és szökdelo iskolai gyakorlatokban nagy szerepe van a ritmusnak, a végrehajtás minoségét illetoen. A technikai végrehajtás megfelelo kivitelezésének ellenorzését tehát nemcsak vizuálisan, hanem hallás alapján is el lehet végezni. A helyes ritmus kialakítása és kialakíttatása gyakran hatékonyabb az akusztikus módszerrel.

A hármasugrás ritmusa az egyes ugrások távolságának arányain alapszik.^[67] Több kutatás alapul a hármasugrás egyes ugrásai hosszának százalékos aránya vizsgálatán. Az egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a meredek és a lapos technikával ugrók elsosorban fizikai felkészültségük miatt ugranak az egyik, vagy a másik jellegzetességet mutató technikával, nem pedig azért, mert az egyik vagy a másik „iskolához” tartoznak. A gyorsabb versenyzok a lapos, a ruganyosabb, az „ugró” típusú versenyzok pedig a meredek technikát alkalmazzák.

A hármasugrás teljesítménye elsosorban tehát azon áll, hogy az ugró milyen vízszintes sebességet képes elérni a nekifutás során, és azt mennyire tudja megtartani az egyes ugrások végrehajtása során. Az ugrások ritmusa ideális esetben ugyanolyan, ami azonos ugráshosszakat feltételez. Ennek a követelménynek azonban csak akkor tud eleget tenni az ugró, ha az elso ugrás hosszát az általa lehetségesen ugorható hosszhoz képest csökkenti, azaz rövidebbet ugrik, amivel a vízszintes sebesség megorzéséhez járul hozzá, kamatoztatva azt a következo két ugrásban. Az egyenletes ritmusra törekvés tehát egyúttal a gazdaságosságra való törekvést jelenti a vízszintes tömegközéppont sebességben.

Felhasznált irodalom

http://www.coachr.org. (dátum nélk.). Forrás: http://www.coachr.org: http://www.coachr.org/approach_speed_and_performance_in_the_horizontal_ju mps.htm

http://www.coachr.org. (dátum nélk.). Forrás: http://www.coachr.org/approa2.jpg

http://www.sporting-heroes.net/athletics-heroes. (2005). Forrás: http://www.sporting-heroes.net: http://www.sporting-heroes.net/athletics-heroes/printableversion.asp?HeroID=8119

Larry-Achike-qual-triple-ju mp-Beijing-2008_1122370. (2008). Forrás: http://images.teamtalk.com/: http://images.teamtalk.com/08/08/800x600/Larry-Achike-qual-triple-ju mp-Beijing-2008_1122370.jpg

Mutschler, M. (1978). In Z. Fejes (Szerk.), Korszeru edzés az atlétikában (old.: 141., 143., 144.,). Budapest, Magyar: Sport.

Zarándi, L. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 154., 172., 181., 182., 183., 192.,). Budapest: Sport.

A magasugrás technikája

Filmanyag

magasugrás oldalról, HD – (1280 × 720, 30 képkocka/s)

magasugrás oldalról, lassított – (640 × 480, 120 képkocka/s)

Képanyag

magasugrás, utolsó három lépés képsorozat

A magasugrásról általában

A magasugrás célja, hogy az ugró bizonyos hosszúságú, formájú és végsebességu nekifutás után, egy lábról elugorva, majd különbözo légmunkákat alkalmazva a leheto legnagyobb magasságot teljesítse. A talajra érkezés (amely legtöbb esetben szivacsbála, de oktatás során lehet homok is) célja a sérülések elkerülése. A magasugrás eredményessége több tényezo együttes alakulásán múlik.

2.105. ábra - Ivan Ukhov fedettpályás Európa-bajnokság, 2.32 m. (aranyérem) (Getty Images)

A magasugrás technikájának kialakulása jellegzetes utat járt be. A technikák formálódása biomechanikai szempontból is egyre hatékonyabbá vált. Az ugrók tömegközéppontja ennek a folyamatnak köszönhetoen a légmunkafázis léc feletti szakaszában egyre közelebb kerül a léchez, ezzel biztosítva a hatékonyabb emelkedési és teljesítmény arányt.

A magasugrás szakaszai

A többi atlétikai ugrószámhoz hasonlóan, a magasugrást is a következo szakaszokra lehet bontani:

a) Nekifutás, vagy lendületszerzés

a lendületszerzés megkezdése
- állásból;
- elozetes mozgásból;
a nekifutási sebesség kialakítása (optimális sebességre törekvés);
az elugrás elokészítése (utolsó három lépés).

b) Az elugrás

Az ugróláb munkája, a talajfogás;
az ízületek behajlásának szakasza;
középtámaszfázis;
az ízületek kinyúlásának szakasza vagy elrugaszkodás.

Az elugrás a lendítést végzo végtagok munkája alapján való felosztása:
- a lendítés gyorsuló szakasza;
- a lendítés lassuló szakasza.

c) A légmunka

a forgások létrehozása – a távolba ugrásoktól különbözo szakasz, mert ott az eloreforgás megakadályozása, vagy lassítása a cél;
talajra érés (szivacs, vagy homok) elokészítése.

d) Talajra érkezés.

A magasugrás teljesítménymodellje^[68]

A magasugrónak 6–8 m/s-os nekifutási végsebesség után 0,13–0,22 mp alatt 3000–5000 N közötti függoleges erot kell kifejtenie a felugrásnál. Az aktív erokifejtést a nekifutás után az ugróláb végzi el, amit a lendítoláb és a karok a lendítéssel agresszívan segítenek. Az aktív erokifejtés azonban az egész testet, mint egységes rendszert is érinti. Ezért a törzsizomzat erokifejto képessége az aktív erokifejtés lehetséges nagyságát jelentosen meghatározza. Az erokifejtés jellegét pedig az szabja meg, hogy a nekifutással vízszintes sebességben jelentkezo energiát függolegessé kell alakítani. Ezt a horizontális sebesség fékezésével oldja meg az ugró. Ezzel a fékezéssel történik meg elsosorban az ugróláb, de az egész test elofeszítése is. Ennek az elofeszülésnek a segítségével valósítható meg a robbanékony – akción-reakción alapuló – gyors erokifejtés, amely a felugrást jellemzi.

2.106. ábra - A léc feletti helyzet felülrol fotózva (Getty Images)

Az emberi test úgy viselkedik a felugrásnál, mint egy eros, rugalmas pálca. A sarok, majd a talp gyors talajra nyomódása támaszhelyzetet teremt. A talaj reaktív ereje a törzsre is áttevodik és így jön létre az egész test elofeszülése. Ennek következtében halmozódik fel az izmokban az a helyzeti energia, melyet részben a nyúlási reflex, részben az akaratlagos mozgás alapján, átkapcsolás után az elrugaszkodás gyorsító szakaszában felhasznál az ugró. Tehát a magasugrás vezeto muveletét a fékezés–átkapcsolás–gyorsítás szakaszai jellemzik. Ebben a teljesítménymodellben a lendítésnek kettos szerepe van. A lefelé irányuló szakaszában fokozza az ugróláb terhelését, és ezzel elofeszítettségét is. Majd gyors mozgásának az átkapcsoláskor történo befejezésekor azzal segíti a gyorsító szakasz célszeru végrehajtását, hogy tehermentesíti az ugróláb izomzatát.

A magasugrás fajtái

A magasugrás „fajtáit” a jellegzetes légmunka technikák alapján különböztethetjük meg. Az 1968-as mexikói olimpián Dick Fosbury forradalmasította a magasugrás légmunka technikáját, azóta nem találkozunk más ugrási formákkal a magasugrás-versenyeken. Ezért a technikai leírás során elsosorban a Fosbury flop technikával foglalkozunk. A többi légmunka technikát, csak felsoroljuk, ill. kiemeljük fobb jellegzetességeiket.

Átlépo légmunka technika

A legegyszerubb, legkönnyebben elsajátítható technika, az erok felhasználása szempontjából gazdaságtalan, ezért csak a kezdok felkészítésénél, olykor bemelegíto gyakorlatként alkalmazzák.

Nekifutás a lendítoláb oldaláról, hegyes szögbol, egyenes vonal mentén, a felugrás elotti lépések felgyorsításával;
lendítés megközelítoen nyújtott lábbal;
felugrás a léctol távolabbi lábról;
repülés a léc felett ülohelyzetben, lábcsere;
talajra érkezés a lendíto lábra, boka és térd utánaengedéssel történik.

Ollózó légmunka technika

Ma már csak nagyon ritkán alkalmazott magasugró-technika. Hasonlít a lépo magasugráshoz a nekifutása és felugrása, a különbség a légmunkában van. A csípo léc feletti áthaladása után az elugróláb lefelé, a lendítoláb pedig felfelé mozog. A talajra érkezés az ugrólábra történik.

Guruló légmunka technika

Nekifutás az ugróláb oldaláról, lendítés nyújtott lábbal a léc fölé, felugrás a léchez közelebbi lábról;
a léc fölött a törzs helyzete megközelítoen függoleges, majd a lendítoláb hátraemelésével, az ugróláb felhúzásával 90°-os fordulat a nekifutás irányába;
talajra érkezés az enyhén hajlított ugrólábra és kétkéz támaszra.

Hasmánt légmunka technika

Nekifutás az elrugaszkodó láb oldaláról, felugrás a léchez közelebbi lábról. A léc felett eloször a nyújtott lendítoláb, majd a lazán nyújtott test kerül át.
A léc felett a hosszúsági tengely körüli forgás kifejezett, melyet a térdben felhúzott elugrólábnak kifelé forgatása segít („lefordulás a lécrol”).
A talajfogás a lendítoláb oldalára és a vele megegyezo karon való folyamatos átgördüléssel történik.

2.107. ábra - A hasmánt technika léc feletti mozzanata

Az egyenes (nem köríves) nekifutással végzett ugrások nekifutásának technikája

Az egyenes nekifutás során az ugró a nekifutás megkezdésétol a befejezéséig egyenes vonalon halad. Az átlépo, ollózó, guruló és hasmánt technikára jellemzo nekifutási mód. Továbbá korábban a szembol magasugrást is egyenes nekifutással hajtották végre.

Az egyenes nekifutással végrehajtott elugrások elott a tömegközéppont pályája megváltozik. Az elugrás elotti lépések során a láb talajfogási helyéhez képest egyre hátrább kerül és a talajtól való magassága pedig csökken. Az ugró így készíti elo a felugrást. Csak ezekkel a módosításokkal tudja a tömegközéppontjának vízszintes sebességét hatékonyan, nagy arányban függoleges sebességgé változtatni az elugrásban.

A tömegközéppont ún. süllyesztésének két formáját alkalmazzák a nekifutás során a magasugrók, attól függoen melyik nekifutást használják az ugrók. Az állóhelybol történo indulásra jellemzo, hogy a tömegközéppont útja eloször alacsonyabb helyzetu, majd emelkedik a sebesség megszerzésének szakaszában, utána ismét süllyed az elugrás elokészítése során. Az elozetes mozgásból történo nekifutás során a tömegközéppont magassága fokozatosan csökken.

A magasugró a nekifutás során elsosorban a ritmusosságra kell, hogy törekedjen. A magasugró nekifutás során az ugró fokozatosan növeli a sebességét. A futás technikája eltér a vágta számok futástechnikájától, de a többi ugrószám nekifutásának technikájától is. Azoknál még könnyedebb, „pattogósabb”, nagyobb lépéshosszú, magasabb tömegközéppontú. Meg kell, jegyezni, hogy a nekifutás megkezdése után az ugró megtesz néhány futólépést melynek technikája nevezheto normális futásnak. Ebben a szakaszban az ugró ritmuskereso, lépéshossz beállító törekvéssel fut, majd (ahogy azt a legtöbb ugró alkalmazza) ritmusváltás következik be, mely során az ugró megkezdi a jellegzetes magasugró nekifutását.

Az egyenes nekifutást igénylo ugrásoknál az ugrók, vagy a nekifutás elejétol sarkon átgördüléses futással szereznek lendületet, vagy csak az utolsó egy-két lépésnél térnek át a sarkon átgördülésre. Erre azért van szükség, mert a kitámasztást elokészítendo, a hátirányú döntött helyzet ezt megkívánja. Az íves nekifutás esetén nem alkalmazzák ezt a formát, mert itt, a hátradöntött helyzet helyett, kétirányú kitámasztást alkalmaznak az ugrók.

A flop magasugrás

A flop magasugrás nekifutásának technikája

A nekifutás a magasugrás talán legfontosabb része, foleg a Fosbury flop technika esetén, hiszen az ugró a nekifutás során alakítja ki azt a sebességet és azokat az eroviszonyokat, amelyek segítségével létrehozza a megfelelo elugrási helyzetet, és amelyek képessé teszik a talajtól való hatékony, függoleges elszakadásra. Az egyes magasugró technikák megegyeznek abban, hogy a nekifutás pályája egyenes, ahogy azt korábban említettük. Kivétel ez alól a flop technika, ahol a nekifutás pályájának formája egy J alakot formáz, azaz a nekifutás második szakasza íves. Az íves nekifutási pálya a következo elonyökkel járhat:

nagyobb vízszintes sebesség;
a levegoben való hatékonyabb forgás;
megfelelo elugrási pozíció létrehozása;
könnyu tanítani.

2.108. ábra - Dick Fosbury, 1968, Mexico

A magasugrás nekifutásának egyenletesen gyorsulónak kell lennie, sem nem vágta, sem pedig jogging jellegu, sokkal inkább megfeleloen kontrolált „ritmusos” futólépésekkel kell kialakítani. A nekifutás hosszának hozzávetoleg 8–12 lépésbol kell állnia, mely során az ugró magas, „szökkeno”, „gazella” jellegu futást kell, hogy produkáljon. Hangsúlyozottan a helyes futástechnikára kell figyelnie az atlétának.

A nekifutás elso szakaszában a sebességet az ugró a lépéshosszai növelésével éri el, a második szakaszban pedig a lépésfrekvencia növelésével. Ettol függetlenül a lépésfrekvenciát folyamatosan növelni kell, és az utolsó lépés során éri el, a maximális érteket. Fontos megállapítás, hogy az elugrás talajon tartózkodási ideje fordított arányban áll a frekvencia értékkel. Minél nagyobb a nekifutás frekvenciája az utolsó lépésben, annál rövidebb az elugrás ideje.

A nekifutás során a férfi ugrók 8,0–9,0 m/s-os (hasmánt technika esetén: 7,0–7,5 m/s) és a noi ugrók 6,5–7,5 m/s-os (hasmánt: 6,0–6,5 m/s) sebességre tesznek szert.

A nekifutás végsebességét meghatározó kritériumok^[69]

Meghatározó, az ugró technikai tudásának aktuális szintje;
a felugrásban résztvevo izmok ereje – nagyobb eroszint – gyorsabb nekifutást eredményez;
a felugrás robbanékonyságának jellege;
a fékezés mértéke a felugrás során.

Az optimális végsebesség eléréséhez szükséges lépésszámot befolyásoló tényezok:

az ugró futógyorsasága (lassabb ugrónak hosszabb nekifutás célszeru);
a futó technika stabilitása;
technikai tudásszint;
koncentrálóképesség.

A flop technika esetén nagy figyelmet kell fordítani az íves szakasz megkezdésére.^[70]

A lendületszerzés megkezdése a flop technika esetén

A nekifutásnak egyenletesen gyorsulónak kell lennie, az ugrónak a végére kell elérnie az optimális sebességet. Fontos, hogy az ideális elugrási helyet pontosan érje el az ugró.

A nekifutás az ugró megkezdheti:

nyugalmi (álló) helyzetbol;
elozetes mozgásból.

A nyugalmi helyzetbol megkezdett nekifutás lényegében állórajttal történo megindulást jelent. Felállásnál az ugró attól függoen helyezi el az általa kimért indulási helyen a lábát, hogy páros vagy páratlan lépésszámmal teszi-e meg a nekifutás távját. Ha az ugrólába van elol, akkor páros, ha a másik, akkor páratlan lesz a lépésszám. Ennek az indulási formának kétségtelen elonye, hogy könnyen szabályozható az elso lépések hossza, és ezen keresztül a pontos elugrási hely elérése. Ugyanakkor hátránya, hogy a meginduláshoz nagyobb erokifejtés szükséges.

Az elozetes mozgásból történo indulás azt jelenti, hogy az ugrók járásból, könnyed szökdelésbol, vagy lassú ráfutásból érkeznek az indulási helyhez. E végrehajtási forma elonye, hogy – azonos lépésszámú nekifutás esetén – kevesebb az energiafelhasználás, hiszen az ugró a tulajdonképpeni nekifutás megkezdésének pillanatában már bizonyos nagyságú mozgási energiával rendelkezik. Hátránya, hogy mivel nem mindig azonos ritmusú az elozetes lendületszerzés, az elso lépések hossza is változó lehet, ami a pontosság rovására mehet. Bár a mozgásból végrehajtott nekifutást eredményesebbnek tartjuk, azt ajánljuk, hogy az ugrók eleinte nyugalmi helyzetbol kezdjék a nekifutást. A másik változatot csak a kivételesen jó mozgáskoordinációval rendelkezo ugróknál tartjuk egyértelmuen célravezetonek. Mindkét nekifutási formánál lényeges a távolság pontos kimérése.

A távolság kimérésének két módszere ismeretes:

a kísérleti módszer;
a méréses módszer.

A méréses módszer történhet lábfejezéssel, vagy méroszalaggal.

A nekifutási sebesség kialakításához szükséges

a sok gyakorlás;
segédjelek alkalmazása gyakorlás közben.

A magasugrók egy, ketto, vagy három segédjelet használhatnak. Egy segédjellel ugrik az ugrók többsége. Két segédjelet azok használnak, akik elozetes mozgásból indulnak. Az elso az elindulás, a második a futás megkezdésének helyét jelöli. Ritka esetben alkalmaznak egy harmadik jelet is, ahol a futásban ritmusváltásra, vagy lépéshossz módosításra van szükség.

A nekifutás pontosságát több tényezo is befolyásolhatja. Hatással lehet rá, például az idojárás, az ellenszél, a hátszél, a pálya minosége, az edzettségi állapot, a pszichés ráhangoltság stb. Ezért is kell a sok gyakorlás. A nekifutás pontosságát két szempontból is figyelni kell. Az egyik a léctol való, a léc vonalára merolegesen vett távolság, a másik a léc középvonalához (vagy az állványhoz viszonyított), a léc vonalával párhuzamos vonalon vett távolság.

A nekifutás pályája a léchez viszonyítva a flop technikánál^[71]

A flop magasugrás nekifutása íves pályán történik. A tömegközéppont felülnézeti íve fokozatosan eltávolodik a lábakéval párhuzamos pályától az ív középpontja felé. Az atléta az íves futás során az ív középpontja felé dol. A döntött testhelyzet célja:

fokozott támasz létrehozása;
a tömegközéppont mélyebb helyzetbe hozása.

Az íves nekifutás alapvetoen kétféle lehet:

köríves nekifutás;
simuló köríves nekifutás, ahol a sugárhossz fokozatosan csökken a kitámasztásig.

Fontos sze mpont, hogy az utolsó lépések során az atléta ne lépjen le az ívrol és a sebesség, ill. az ív növekedésével a bedolés is nojön.

2.109. ábra - A nekifutás pályája a léchez viszonyítva az egyenes és a köríves nekifutás esetén (rajz: Tihanyi)

Az íves nekifutási pálya viszonyát, a léchez a kitámasztás pontjában meghatározó körív érintoje és a léc által bezárt szöggel jellemzik általában, amely szög optimális értéke 15–30°. A futás során az ugró a lábait hosszabban helyezi maga elé. Ez az ún. átgördüléses technika. A futásnak ritmusosnak kell lennie, mely ritmusos nekifutás lehetové teszi az elugrás „tervezheto” elokészítését. A futólépések támaszhelyzete során a tömegközéppont függoleges vetülete a támasz mögött helyezkedik el. A nekifutás te mpója fokozatos és folyamatosan gyorsuló legyen. Az ugró a nekifutás végére optimális sebességet alakítson ki.

A nekifutás végsebességét meghatározó kritériumok:

az ugrás légmunka technikája;
a felugrásban résztvevo izmok ereje;
a felugrás robbanékonysága;
a támasz (fékezés) mértéke a felugrás alatt.

Az optimális végsebesség eléréséhez szükséges lépésszámot meghatározzák:

az ugró futógyorsasági képessége;
a futótechnikai stabilitása;
technikai tudásszint;
összpontosítási készség foka.

A futólépések hossza a sebesség növekedésével együtt fokozatosan növekszik. A sebesség az utolsó lépéseknél a frekvenciafokozás miatt no. Ettol csak az utolsó 2-3 lépés tér el. A lépésfrekvencia növelése egyenletes az utolsó két lépésig. Itt fokozódik és az utolsó lépés alatt éri el a maximumot. Minél rövidebb ideg tart a felugrás, annál magasabb frekvenciával kell a felugráshoz érkeznie az ugrónak.

A flop technika felugrásának elokészítése

A felugrást az ugró az utolsó három lépésben készíti elo. Az ugró ekkor úgy változtatja meg testrészeinek helyzetét, mozgáspályáját, hogy azok lehetové tegyék a kitámasztást. Az utolsó elotti lépés során az ugró megpróbálja a leheto leggyorsabban „átgördíteni” magát az utolsó lépésen. A kitámasztás során az ugrónak kétszeresen döntöttnek (hátra és oldalt) kell lennie. Hogy ezt a pozíciót a sebesség csökkenése nélkül tudja elérni, már az utolsó lépések alatt a törzset eloredöntött helyzetébol fokozatosan függolegesig kell visszafogni. A törzs függoleges mögé döntése pedig az utolsó lendítolábas lépés elrugaszkodási és repülési fázisa alatt megy végbe. Ezért az ugrónak az utolsó lendítolábas lépésnél hosszan maga elé kell lépnie. Minél nagyobb hátradolésre van szükség, annál hosszabban kell maga elé lépnie az ugrónak. A hosszú lépéssel az ugró tömegközéppontja mélyebb helyzetbe kerül. A legmélyebb a térdhajlítás abban a pillanatban, amikor az ugró súlypontja a támaszláb felett van. Az ugró kétféle módon tolja elore magát:

ha nyújtott láblendítést alkalmaz, akkor csak csípobol és bokából nyúlik ki, a térd rögzített marad;
ha hajlított láblendítést alkalmaz, térdbol is kinyúlik.

Az ugró törzsét a függoleges mögé csak akkor döntheti, ha a támasz fölül a tömegközéppontja már eloremozgott.

Páros karlendítés esetén az utolsó lendítolábas lépéskor kis karkörzéssel készíti hátra mindkét karját. A kitámasztási helyzetben az ugrónak elsosorban a csípojét kell eloretolnia és az ugrólábat elore, lefelé nyomnia. Az íven futásból származó kétirányú támasz a felugrás elokészítését is megváltoztatja. Az oldalra dolés miatt a tömegközéppont helyzete annál mélyebb minél nagyobb az oldalra dolés mértéke. A flop technikánál az utolsó lendítolábas lépés rövidebb és célszeru hajlított láblendítést alkalmazni, mert így fennáll a sebességnövelés lehetosége.

A felugrás

A magasugrás felugrása során lényeges sze mpont a lendítoláb segíto munkája. A láb lendítése során szerzett ero a csípon keresztül hat az egész testre, segítve ezzel az elugróláb munkáját. A felugrás során az ugró a léchez közelebbi lábbal lendít, mely lehet térdben hajlított, vagy nyújtott. A kitámasztás formáját és dinamikáját a következok határozzák meg:

a nekifutás formája;
a nekifutás végsebessége;
a lendítés formája;
az átalakítandó mozgási energia mennyisége, a fékezés nagysága.

A kitámasztás során az atléta ugrólábának sarkával fog talajt és ebben a pillanatban az ízületek (csípo, térd) majdnem teljesen nyújtottak.

2.110. ábra - A talajfogás és a talp teljes lenyomása (rajz: Tihanyi)

A talajfogás utáni pillanatban az ugró a teljes talpát a talajra nyomja. A lábfej ebben a pillanatban a láb meghosszabbításában egyenesen elore néz (abban a szögben, amelyben a nekifutás íve metszi a léc függoleges vetületét), ugyanakkor a láb az oldalra dolés miatt kissé kifelé fordul. A természetes tartástól kissé kifelé forduló lábhelyzet a hossztengely körüli forgás megindulását segíti elo, s így pozitív az ugrás eredményessége szempontjából.

Kétirányú kitámasztás

Az íves nekifutás hozománya, mely során az ugró hátra és oldalra dol, a kétirányú kitámasztás (hát- és oldalirányú). A talajfogás után az ízületek behajlanak. A felugrásban résztvevo izmok ekkor megnyúlnak, és feszülési állapotuk megno. Az izmok mindaddig nyúlnak, míg az általuk kifejtett ún. belso ero egyensúlyba nem kerül az oket megnyújtani akaró külso erovel. A térdízület legkisebb hajlásszöge 135–140°, az optimális szögváltozás mértéke 35°. A szögváltozása tényleges változása 15–25°.

2.111. ábra - Kétirányú (hát- és oldalirányú) kitámasztás helyzete (rajz: Tihanyi)

A hajlított láblendítésu felugrásnál az ízületek csaknem azonos idoben fejezik be a hajlásukat a felugrás robbanékony jellege miatt. A kétirányú kitámasztásnál a támaszhelyzet jellegzetessége miatt a támaszláb fölé billenés gyorsabb, ezért az ízületek itt is egyszerre válnak rögzítetté. Ezt a rögzítettségi állapotot nevezzük átkapcsolási szakasznak.

Az ízületek kinyújtásának elofeltétele az izmok megnyújtása és megfeszülése. Itt tovább csökken a vízszintes sebesség. A hajlított láblendítésu felugrás elrugaszkodási szakasza tehát rövidebb ido alatt zajlik le. A végso gyorsítást a lábszárhajlító izmok adják.

A lendítést végzo végtagok szerepe a következo:

a felugrás út-ido viszonyának irányítása;
az izmok gyors tehermentesítése az elrugaszkodási szakaszban;
a kirepülési magasság befolyásolása;
a forgások beindítása a felugrás alatt.

A lendítést végzo végtagoknak a leheto leggyorsabban kell elore, felfelé lendülniük, hogy a felugrás idoben ne nyúljon el, ezért a lendítést már akkor meg kell kezdeni, amikor az ugróláb még nincs is a talajon. A páros karlendítésnél a karok tömege viszonylag kicsi és sokkal gyorsabban mozgathatók, mint az alsó végtagok. A hajlított láblendítésnél a lábszár nem csapódhat elore. A lendítoláb mindössze 40–45°-ot fordul el a forgáspontja körül. A teljes mozgás leállítása akkor következik be, amikor a comb párhuzamos a talajjal. Ennek következtében az elrugaszkodás rövid lehet, vagyis robbanékony a felugrás. A hajlított láblendítés elonye, hogy nagyobb függoleges sebesség elérését teszi lehetové az elrugaszkodás idejének csökkentésével. Kétféle karlendítés van:

váltott karlendítés, (a léchez közelebbi kart az ugró csaknem magastartásba lendíti fel);
páros karlendítés.

A lendítést végzo végtagok forgó hatása meghatározó a légmunka során. Az ugró a hosszúsági tengelye, valamint mélységi tengelye körül is elfordul a lendítoláb befelé, fölfelé lendítésével.

A flop magasugrás légmunka technikája

A flop magasugrás légmunka technikájának 1968-tól, amikor Fosbury bemutatta a technikát, több egyéni jellegzetességbol fakadó formája alakult ki.

Stones-féle gyorsaságiflop
Fosbury-féle gyorsaságiflop
Grigorjev-féle eroflop
Major-féle eroflop

A felugrás talajtól való elszakadása után a tömegközéppont útjára jellemzo a meredeken emelkedo ballisztikus pálya. A kirepülési szög 50–55°. Minél nagyobb az oldalra dolés, annál nagyobb a forgás lehetosége. A flopnál a test szélességi tengelye párhuzamos a léccel, a test hosszabb úton haladhat a léc közelében, az ugró jobban el tudja helyezni testrészeit a léc körül. Tehát az optimálisan lapos, a tömegközéppont felugrási és kirepülési viszonyaival jó összefüggésben lévo röppálya nagyon alkalmas a technikához.

A flop technikánál alkalmazott forgások a levegoben

Ahhoz, hogy az ugró forogjon a levegoben, már a talajon kell eloidéznie forgásokat. A talajon az ugró bizonyos testrészei a talpponttal összeköto egyenes, valamint a talppont körül fordulhatnak el, ha ezek a forgások a felugrás után is élnek, a forgások áttevodnek a test úgynevezett szabad tengelyei köré, ill. a körül folytatódnak. A kitámasztás következtében a talpponton keletkezik forgás a billento erok hatására, amelyet az ugró nem tud lefékezni, átirányítani testhelyzete miatt. A levegoben tapasztalható forgások a helyes kétirányú kitámasztásból eredo támaszpont fölé irányuló mozgás egyenes következményei. A lendítoláb a hossztengely körül elfordítja a testet, ezáltal az elorebillenés okozta forgás a szélességi tengelynek megfelelo tengely körüli eloreforgásból fokozatosan a mélységi tengelynek megfelelo léc felé forgás lesz.

2.112. ábra - Forgások a levegoben (hasmánt-, flop technika) (rajz: Tihanyi)

A lécvétel általános törvényszeruségei

A levegobe emelkedéskor az ugró megkezdi a lécen való átjutás feltételének megteremtését. Ez a következokbol áll:

a testrészek megfelelo irányba mozgatása a léc fölötti helyzethez;
a léc fölötti helyzethez megfelelo forgási sebesség kialakítása, a részsúlypontok forgástengelyekhez közelítésével, ill. távolításával.

Az ugrónak igyekeznie kell olyan helyzetet elfoglalni, hogy az adott magasság átugrásához elegendo legyen a tömegközéppont kismérvu léc fölé emelése. Ehhez az szükséges, hogy:

bizonyos testrészei adott pillanatban a léc két oldalán alacsonyabb helyzetet foglaljanak el, mint a tömegközéppont;
bizonyos testrészei gyorsabban forogjanak a forgási tengelye körül, mint a test a szabad tengelyek körül.

A flop technikára jellemzo lécvétel

Az ugró a kirepülés pillanatában oldalhelyzetet foglal el a léc függoleges síkjához képest. A levegoben tovább folytatódik a hossztengely körüli forgás, miközben az ugró hajlított lendítolábát fenntartja, a csípojét elorenyomja, ennek következtében az ugróláb térdben behajolva eléri a lendítoláb magasságát. A törzs hátrahajlítása által a térdek tovább hajolnak. Ebben a helyzetben ér a léc fölé az ugró, ahol a forgási sebessége a szélességi tengely körül a legnagyobb. A lécen a fej vagy a léchez közelebbi kar kerül át eloször. A léc felett, annak túloldalán a törzs lefelé forog, s ezáltal a combok felfelé mozognak. Amikor a combközép a léc fölé ér, az ugró megemeli törzsét, miáltal a csípo lefelé, a térd felfelé mozdul. Majd a térdét nyújtva az ugró a sarkát is kitéríti a léc útjából.

Talajra érés

A talajra érés kifejezés egyfajta passzivitást jelent. A talajra érés a távolugrásnál és hármasugrásnál használt talajfogás kifejezéssel ellentétben azt sugallja, hogy ennek a mozgássornak már nincs szerepe a teljesítmény növelése szempontjából. A talajra érés a biztonságos megérkezo helyre, szivacsbálába történo landolást jelenti. A flop technikával ugró magasugrók legtöbbször a hátukra, ill. a lapockákra, vagy az elore hajlított fej segítségével, sérülésmentesen, a vállak vonalára érkeznek. Ez függ a magasságtól, az ugró által gyakorolt technikától is. Az iskolai oktatásban a legnagyobb gondot a talajra érés helyes oktatása jelentheti, hiszen a flop magasugrás oktatása során a legfobb félelem a tanulókban a háttal a lécre esés miatt van.

2.113. ábra - Szivacsba (talajra) érkezési helyzetek

Felhasznált irodalom

Harsányi, L. (1978). Magasugrás. In Z. Fejes (Szerk.), Korszeru edzés az atlétikában (old.: 97). Budapest: Sport.

High Jump Aproach. (2011). Forrás: http://www.everythingtrackandfield.com: http://www.everythingtrackandfield.com/catalog/matriarch/OnePiecePage.asp_Q_PageID_E_152_A_PageName_E_ArticleHighJu mpApproach

Men's High Jump Final. (2008). Forrás: http://www.iaaf.org/OLY08/news: http://www.iaaf.org/OLY08/news/kind=108/newsid=46975.html

Tihanyi József. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 203., 206., 214., 223.,). Budapest: Sport.

A rúdugrás technikája

Filmanyag

rúdugrás oldalról, normál sebesség HD – (1280 × 720, 30 képkocka/s)

rúdugrás oldalról, lassított (640 × 480, 120 képkocka/s)

rúdugrás szembol, lassított (640 × 480, 120 képkocka/s)

Képanyag

rúdugrás sorozatkép oldalról

rúdugrás sorozatkép szembol

A rúdugrásról általában

Az atlétikai ugrószámok közül két ugrószám a távolba ugrás kategóriába, két ugrószám a magasba ugrások kategóriájába tartozik. A rúdugrás ez utóbbi kategória tagja. Az ugró a mozgás végrehajtása során a magasba törekszik, sporteszközével a rúddal felugrást végez és annak segítségével célja az, hogy a legnagyobb magasságon átjusson. A rúdugrás történeti fejlodése során a sportszer anyagának alakulása, szükségszeruen magával hozta a technika váltásokat, a rúdugrás technikai átalakulását (114. ábra^[72]). A két fo technika az úgynevezett merev rudas és a hajlított rudas technika.

2.114. ábra - Lécvétel békaperspektívából

A merev- és a hajlított rudas technika összehasonlítása

A korai idok bambusz-, majd fémrúddal (alumínium, alumíniumötvözet) végzett merev rudas technikáját leváltotta a muanyag rudas technika. Bár már nemzetközi szinten mindenki csak muanyag rúddal ugrik, mégis foglalkoznunk kell a merev rudas technikával is. Erre azért is szükség lehet, mert ma hazánkban több iskolában még fellelheto bambusz-, vagy fémrudakkal lelkes testnevelo tanárok még oktathatják ezt az atlétikai számot a korai technikával.

A két technika összehasonlítása jól mutatja azok elonyeit és hátrányait, és oktathatóságuk, ill. eredményességük határait.

2.115. ábra - A merev rudas technika

A merev rudas technika esetén a rúd letuzése során az ugró karjaira és vállára nagyobb, az ütközésbol származó ero hat. Ennél a technikai formánál, ha az ugró nem megfelelo módon hajtja vére az elugrás és s rúd letuzésének szinkronizálását, a rúd letuzése folyamán a nekifutás során szerzett vízszintes sebességet nem tudja olyan hatékonysággal függoleges, emelkedési sebességgé alakítani, mint a hajlékony rudas technikánál (115. ábra^[73]).

A hajlított rudas technika esetén a szekrénybe való letuzésnél létrejövo ütközés során a hajlékony rúd meghajlik, és a vízszintes sebességgel megszerzett energiatöbbletet eltárolja. A hajlítható rudak gyártása során eleinte a gyártók csak azok hajlíthatóságára figyeltek, de nem kalkulálták bele a hajlás irányát. Késobb a muanyag, epoxi, vagy muszálas rudakat eleve kis hajlítási „hassal„ gyártották, amely megszabta, hogy a rúd merre, ill. milyen hajlíthatósági együtthatóval fog hajolni. Ez a technológia tovább befolyásolta a technikát, pl. ha csak a rúd fogásának célzott módját tekintjük (csak egyféle módon lehet megfogni a rudat, ügyelve arra, hogy annak hol van a „hasa” – merre van elohajlítva).

Ezzel tovább tudták növelni a rudak gazdaságosságát. A legnagyobb elozetes hajlással gyártott rudak a Sky-Pole cég „banán” rúdjai (Cata Pole).

2.116. ábra - A merev és a hajlított rudas technika során a tömegközéppont által bejárt út eltérése (rajz: Tihanyi)

A merev rudas és a hajlított rudas technikánál, a rúdugró tömegközéppontja nem egy úton halad (116. ábra^[74]). A merev rudas technikánál a tömegközéppont pályája az elugrás után közel egyenes úton a talajhoz viszonyítva hozzávetoleg 45°-os, vagy enyhén meredekebb pályán halad, függoen a rúd hosszától, vagy a fogás magasságától. A hajlított rudas technikánál a tömegközéppont útja egy fordított S alakot mutat, annak alsó szakasza pedig attól függoen elnyújtott vagy egyenesebb, hogy a nekifutás sebessége, a rúdugró tömege, a rúd keménysége, ill. az alkalmazott technika minosége, milyen összefüggéseket mutat. Ez utóbbi technika a tömegközéppont pályáját tekintve gazdaságosabb a merev rúd által létrehozott útnál.

A hajlított rudas technika tehát gazdaságosabb és hatékonyabb az energiabefektetés és – visszanyerés szempontjából, mint a merev rudas technika, de csak a megfelelo technikai végrehajtással végzett kísérleteknél. Amennyiben az ugró képzettségének, súlyának, felkészültségi szintjének és technikájának megfelelo keménységu rudat választ, akkor a nekifutással, az elugrással és a fellendüléssel szerzett mozgási energiát a rúd hajlékonysága által olyan elasztikus energiává alakítja, melyet az ugró hatékonyan ki tud használni az ugrás során.

A hajlítható rúd megválasztásánál figyelembe kell tehát venni a versenyzo súlyát, technikai és fizikális felkészültségét, ebbol fakadóan maximális nekifutási sebességét, mert a letuzés után, amíg a rúdra ható ero nagyobb, mint a rúd kiegyenesítésén muködo ero, addig a rúd hajlítása fokozódik. A betáplált erot azonban vissza is kell nyerni. Meg kell találni azt a rudat, amely az aktuális helyzetben ideális a versenyzo számára. Amennyiben ez sikerül, a jó technikai végrehajtás mellett, a hajlással tárolt energiát a rúd az ugrás megfelelo szakaszában – és minél gyorsabban – visszaadja az ugrónak.

A hajlékony rúd hajlíthatóságából fakadó tömegközéppont által leírt pálya és a merev rúd által biztosított jelentosen különbözo tömegközéppont-görbe miatt a fogásmagasság magasabban lehet a hajlítható rudak esetén. A merev rudakkal összevetve a fogásmagasság közel 1 m-rel nohet, ami szintén jelentos eredményjavulást hozhat (117. ábra^[75]).

2.117. ábra - A merev rudas és a hajlított rudas technika során alkalmazott fogásmagasság különbségek (rajz: Tihanyi)

Az elobb említettek miatt a két technika végrehajtása jellegét tekintve is különbözik. A merev rúddal ugrók igyekeznek minél lágyabban végrehajtani elugrásukat. Az elugrás a lehetoséghez mérten felfelé irányult. A muanyag rúddal ugrók viszont a rúd aktív „megtámadására” törekednek a letuzésnél a minél nagyobb hajlás érdekében.^[76]

A rúdugrás szakaszai

A rúdugrótechnikát a következo szakaszokra bontva elemezhetjük:^[77]

a) Nekifutás, vagy lendületszerzés

Rúd fogásának kialakítása;
A rúd tartásának kialakítása, lendületszerzés megkezdése
- állásból;
- elozetes mozgásból;
A nekifutási sebesség kialakítása (optimális sebességre törekvés);
Az elugrás elokészítése (utolsó három lépés).

b) Az elugrás

Az ugróláb munkája, a talajfogás;
- az ízületek behajlásának szakasza;
- középtámaszfázis;
- az ízületek kinyúlásának szakasza vagy elrugaszkodás.
Letuzés;
Rúd hajlítása a talajon.

c) A légmunka

Sodródás (a levegoben való rúdhajlítás I. szakasza);
Fellendülés (a levegoben való rúdhajlítás II. szakasza);
Hátragurulás;
Kinyúlás;
Húzódzkodás-tolódzkodás;
Lécvétel;
Talajra érkezés (szivacs, vagy homok, függoen a használt technikától és lehetoségektol) elokészítése.

d) Talajra érés.

A rúd fogása, rúdvitel

A nekifutás jó végrehajtását és a letuzést befolyásolhatja a rúd helyes fogása és vitele. Igen fontos tehát az erolködésmentes, kényelmes rúdtartás. Ballábas ugró jobb kézzel a rudat felül fogja úgy, hogy a tenyere elorefelé néz. A könyök hátul közel 90°-os szögben, a rúddal egyvonalban helyezkedik el. A bal kéz 60–80 cm-rel lejjebb, lefelé nézo tenyérrel tartja a rudat. Az alkar a talajjal párhuzamos, a könyök derékszögben van, ügyelve arra, hogy a csukló az alkar meghosszabbításában maradjon, és ne törjön meg. Mindkét kar könyökben hajlított tehát, ami lehetové teszi a laza rúdvitelt, engedi a vállak enyhe mozgását futás közben (118. ábra^[78]).

2.118. ábra - A helyes rúdtartás (rajz:Tihanyi)

A rúd az ugró jobb oldalán helyezkedik el, a két kéz kb. egyenlo távolságra van a csípotol. Kezdo rúdugrók gyakran alkalmazzák a két tenyér egymástól való helyes távolságának ellenorzésére a módszert, amely során tenyerükbe veszik a rudat, a felül lévo kézzel megfogják azt, majd törzsbol elfordulva hátrahúzzák nyújtott könyök helyzetig, majd a másik kézzel a nyújtott kar vállánál fognak rá a rúdra.

Bizonyos ugrók kissé elobbre tolva viszik a rudat futás közben. Ez mechanikai szempontból kényelmetlenebb a nekifutás szempontjából, mert hátradöntöttebb testhelyzetbe kényszeríti az ugrót egyensúlyi helyzete megtartására, de megkönnyítheti a letuzést.

A rúd vitelének három formája^[79]

magas rúdvitel
alacsony rúdvitel
közepes rúdvitel

Magas rúdvitelnél az ugró úgy viszi a rudat, hogy annak vége a fej magassága fölött van. A rúdvég nekifutás közben fokozatosan süllyed. A letuzés végrehajtásánál az ugró kihasználja a rúd hosszan elorenyúló végének tehetetlenségi nyomatékát, a gyors letuzés érdekében. Bizonyos ugrók egészen függoleges rúdtartással kezdik a nekifutásukat. Ez a technikai végrehajtás a letuzés hibaszázalékát növelheti.

Azok az ugrók, akik az átlagosnál szélesebben fogják a rudat az alacsony rúdvitel technikai végrehajtási módot alkalmazzák. Itt a rúd szinte az egész nekifutás alatt párhuzamos a talajjal. Élvonalbeli ugróknál ma már nem fordul elo. Legnagyobb hibája e rúdvitelnek, hogy a rúd billeno hatását nem tudja kamatoztatni a letuzés meggyorsítására.

A közepes rúdvitel technikánál a rúd hegye a nekifutás kezdetén és elso szakaszában kb. a fej magasságában vagy kevéssel feljebb van, a nekifutás utolsó szakaszában fokozatosan süllyed. Ez a végrehajtási mód mindkét korábban tárgyalt változat elonyét magában hordja, az egyéni jellegzetességnek megfelelo kisebb változtatásokkal. Ez a legtöbb ugró által alkalmazott rúdvitel. Ezt a végrehajtási módot a legcélszerubb alkalmazni, meghagyva a versenyzoknek a lehetoségeit, hogy önmaguk alakítsák ki a számukra legkedvezobb rúdvitelt. Bármelyik rúdviteli formát alkalmazzák az ugrók, arra egyformán ügyelniük kell, hogy válltengelyük meroleges legyen a nekifutás irányára, mert az elfordult testtel való futás csökkenti a nekifutás sebességét.

A nekifutás, lendületszerzés

A távol- és a hármasugráshoz hasonlóan, de a magasugrástól eltéroen a rúdugrás eredményessége szempontjából kiemelkedo jelentosége van a nekifutás sebességének. A nekifutás célkituzése kettos:

minél nagyobb mozgási energia biztosítása;
a legmegfelelobb testhelyzet felvétele a letuzés és az elugrás végrehajtásához.

Az ugrás folyamán a nekifutással, az elrugaszkodással és a fellendülés izommunkájával tud az ugró mozgási energiát létrehozni.

Az elit rúdugrók nekifutásuk során igen jó vágtafutó teljesítményt mutatnak. Szergej Bubka, úgy rúddal, mint rúd nélkül, jelentos felmérési eredményekkel rendelkezett a 100 m-es síkfutásban. Bubka legjobb ugrásai során az utolsó lépéseinél a következo vízszintes tömegközéppont sebesség eredményeket mutatta:^[80]

az elugrás elotti 4. lépés: 9,5 m/s
2 lépéssel az elugrás elott: 9,7 m/sec
az elugrás elotti pillanatban: 9,9 m/sec

Az elit ugrók tehát rövidebb távon és különösen repülorajttal, ahol a rajttechnika nem befolyásolja az eredményt, a sprinterekéhez hasonló sebességet érnek el.

A nekifutás technikai végrehajtása sokban hasonlít a távol- és hármasugrás nekifutásához. A nekifutás távolsága 35–45 m. Az ugrók pontosan megjelölt helyrol indulnak, álló helyzetbol vagy elozetes mozgásból. Mindkét indulási formának vannak elonyei és hátrányai. Az állóhelybol indított nekifutás a rúdletuzés és elrugaszkodás helyének szempontjából pontosabb, ugyanakkor – foleg ha teljes sebességu megindulással indítja a nekifutást az ugró – jelentos az energiavesztés, ami az elugrás során felhasználható energiamennyiség rovására mehet. Az elozetes mozgásból (rászökdelésbol, járásból, stb.) történo nekifutás pontatlanabb lehet, viszont energetikai szempontból kedvezobb.

A nekifutás futótechnikája – hasonlóan a többi ugró számhoz –, némileg különbözik a sprintfutás technikájától (ez a nekifutás már említett kettos feladatából adódik, hiszen nem csak a nagy sebesség, hanem az elugráshoz kedvezo testhelyzet elérése is megoldandó feladat), emelt térdu, hosszabb léptu futás. Az ugró törzse futás közben kissé hátrább dol, hogy a rúd messze elöl lévo súlypontjának elore, lefelé húzó hatását ellensúlyozza.

Sok ugró alkalmaz segédjelet, mely lehetové teszi a korrekciót nekifutás közben, és segítséget nyújt az edzonek a nekifutás pontosságának megfigyeléséhez. A segédjel általában az elugrás helyétol 12–16 m-re van, és az ugrólábbal kell elérni. Az ugrók használhatnak még két, sot három jelet is, attól függoen, hogy edzéseik során hogyan gyakoroltak, mit szoktak meg. Három jelet általában azok az ugrók használnak, akik elozetes mozgásból indulnak, és ritmusváltást alkalmaznak a nekifutásuk során. Ok az elso jelet az elindulás helyének megjelölésére, a második jelet a tulajdonképpeni futás megkezdésének helyére, a harmadik jelet pedig a ritmusváltás helyére teszik. A jelek a verseny színvonalától függoen lehetnek saját jelek (versenyszabályokban rögzítve), vagy a rendezoség által felajánlott, vagy kötelezoen használatos jelek (pl. leszúrható apró fémzászlók, vagy táblák).

A nekifutás hosszát az határozza meg, hogy milyen távolságról tud az ugró kelloképpen, képességeihez mérten, optimális sebességre felgyorsulni. Ha túl rövid a távolság, csak görcsösen tudja elérni a kívánt sebességet, ha túl hosszú, a már elért optimális sebesség megtartása okozhat erolködo, görcsös mozgást vagy sebességcsökkenést.

Az ugrók igyekeznek minél magasabb tömegközépponti helyzettel futni, ami az elugrásnál jelent elonyöket.

A nekifutás szakaszai

nekifutásba indulás szakasza (állásból, vagy elozetes mozgásból);
a ritmuskereso és sebességszerzo szakasz (a távol- és hármasugrás nekifutásának azonos részéhez hasonló);
az elugrást elokészíto szakasz (amely hosszabb és összetettebb, hiszen a rudat mélytartásból magastartásba kell vinni a letuzéshez, csaknem maximális sebességu futás közben).

A lépéshossz az utolsó lépések alatt csökken, a lépésfrekvencia fokozódik. A legnagyobb sebességet az ugrók általában az utolsó jobblábas lépésnél érik el. Az utolsó lépés 15–25 cm-rel rövidebb a normál futólépésnél. Az ugró nekifutás közben fokozatosan éri el a megfelelo törzshelyzetet, és a letuzés elott 4–5 lépéssel teljesen fel kell egyenesednie.

A letuzés^[81]

Az ugrás sikerességét, a mozgási energia átadását a rúdnak, döntoen befolyásolja a letuzés. Jól végrehajtott letuzés közben nem csökkenhet a nekifutás sebessége, és a rúd a leheto leggyorsabban kerül a letuzoszekrénybe (119. ábra^[82]). A letuzés mozgássorát a nekifutás utolsó két-három lépése alatt hajtják végre az ugrók. A rúdnak úgy kell a fej fölé kerülni az elugrás elotti pillanatban, hogy a jobb kéz teljesen a fej fölött legyen, a bal kéz az arc magasságában, a kar könyökben kb. 90°-ban hajlítva „támadja” a rudat.

2.119. ábra - A rúdugrásnál használt letuzoszekrény

A letuzés változatai

A felfelé indított letuzés során az ugró a nekifutás utolsó lépései alatt fokozatosan emeli és tolja elobbre a rudat (120. ábra^[83]). A letuzést az ugró gyors, két kézzel végrehajtott emeléssel hajtja végre. Az alul fogó karral úgy emeli a rudat, hogy 90° körüli könyökhajlással, rögtön támasztó-toló hatást tudjon kifejteni.

2.120. ábra - A felfelé indított letuzés végrehajtása (rajz: Tihanyi)

Mivel az alul fogó kéz is emeli a rúd fogott végét, a rúd elore kinyúló szabad vége lefelé billen, ami a letuzoszekrénybe való kerülést és a felül fogó kéz fölfelé haladását segíti elo.

Ez a letuzési mód a hajlított technika kialakulásával jött létre. Gyors, energikus, nem okoz sebességcsökkenést, ugyanakkor nagy lehet a végrehajtás hibaszázaléka. Általában jól felkészült versenyzok alkalmazzák.

A hátsó (felso) bevágásos letuzés során a rudat a végén fogó kéz hátulról indítva eroteljes mozdulattal vágja bele a rudat a letuzoszekrénybe (121. ábra^[84]). Természetesen a könyöknek itt is teljesen ki kell nyúlnia. Ez a letuzési mód is a muanyag rudak alkalmazásával alakult ki. (Merev rúddal való ugrásmál az ilyen letuzés súlyos vállsérülést okozhatott volna.)

2.121. ábra - A hátsó (felso) bevágásos letuzés végrehajtásának módja (rajz: Tihanyi)

A letuzésnél létrejövo ütközés erejét, mely 4500 N-t is elérhet, legnagyobb részt a rúd hajlékonysága nyeli el.

A leggyakrabban az egyesült államokbeli ugróknál látjuk ezt a letuzési módot. Elonye a jó eroátadási lehetoség, hiszen az ugró igen eroteljesen vágja bele a rudat a szekrénybe. Hátránya hogy nagy a hibalehetoség, ami az egész ugrásra károsan hathat.

Az elore fölfelé indított letuzésnél az utolsó elotti lépésnél indul a rúd elore, fölfelé (122. ábra^[85]). Az utolsó lépésnél a felül fogó kéz a fej vonalában és magasságában van. Az alul fogó kar könyökben szinte teljesen kinyúlik és a kéz kb. az áll magasságába kerül.

2.122. ábra - Az elore fölfelé indított letuzés végrehajtásának módja. (rajz: Tihanyi)

Az ugróláb talajra kerülése elotti pillanatban a felül fogó karnak nyújtva kell a fej fölé kerülni, az alul fogó kar kb. 90°-ban hajlítva az arc magasságában támadja a rudat.

Ezt a letuzési formát kis módosítással a merev rudas technikából vették át az ugrók. Legnagyobb elonye, hogy biztonságos elugrási helyzetet hoz létre és a felül fogó kéz is ennél a végrehajtási módnál kerül a legbiztosabban, optimális helyzetbe. Hátránya, hogy hosszabb úton hajtható csak végre. Az alul fogó kar elobb kinyúlik, majd újból behajlik és ez néha kedvezotlen könyökszöget eredményez (túlzottan behajlik vagy túlzottan nyújtva marad).

Kezdoknek ezt a letuzési módot a legcélszerubb tanítani, mert a rosszul végrehajtott letuzés miatt létrejövo sérüléseket ezzel megelozhetjük.

Élvonalbeli versenyzok is alkalmazzák ezt a végrehajtási formát, kisebb-nagyobb egyéni változtatásokkal.

Az elugrás^[86]

A gyors nekifutás, a pontosan és jól végrehajtott letuzés teremti meg a jó elugrás elofeltételeit. Az elugrás folyamán az ugró átadja mozgási energiáját a rúdnak. Az ugró által létrehozott mozgási energia összetevoi két forrásból fakadnak:

a nekifutással szerzett mozgási energia;
az elrugaszkodással létrehozott mozgási energia.

Az energia betáplálása a rúdba még a talajon megkezdodik. Ez azt jelenti, hogy a rúd már számottevoen meghajlik az ugrónak a talajtól való elszakadása elott! Ez csak úgy lehetséges, hogy az ugróláb a jobb kéz függoleges vetülete elott (10–80 cm-rel) fog talajt. Ennek az ún. alálépésnek a mértéke erosen befolyásolja az ugró vízszintes sebességének csökkenését a talajtól való elszakadás utáni pillanatban.

Az ugróláb letétele során a kitámasztás mértéke lényegesen kisebb, mint a távol- és hármasugrásnál mérheto értékek. Ezért nem ritka, hogy a sarok-talp lábletételi sorrend helyett a teljes talp egyszerre nyomódik a talajra. Az ugrások közül a rúdugrásnál találkozunk a legalacsonyabb kirepülési szöggel (14–20°). Ez a lapos kirepülési szög az ugróknak abból a törekvésébol adódik, hogy az ugrás elso fázisában minél kisebb tömegközéppont emelkedéssel igyekeznek a rudat hajlítani és a léc síkja felé haladni, így tudják tömegközéppontjukat gazdaságos pályára irányítani. Elugrás közben az ugró két karjának és törzsének rögzítésével, merev testként viselkedve tudja a rudat meghajlítani. A nyújtott, a rudat felül fogó kar húzó, a könyökben hajlítva rögzített alul fogó kar toló hatást gyakorol a rúdra a test tehetetlensége miatt (123. ábra^[87]).

2.123. ábra - Az ugró a kezei által a rúdra gyakorolt erohatások

A különbözo testrészek helyzete és feladata az elugrás folyamán:

a rudat felül fogó kar teljesen kinyújtva a leheto legmagasabbra, pontosan a fej fölé emeli a rudat;
a rudat alul fogó kar könyökben kb. 90°-ban hajlítva támaszkodik a rúdnak, és nem engedi, hogy a test ido elott elorecsapódjon;
az elugróláb a teljes kinyúlásig végzi az elrugaszkodást. A talajjal való kontaktus ideje 0,12–0,16 s. Azok az ugrók, akik rövidebb alálépést alkalmaznak, kevesebb ideig érintkeznek az elugrás alatt a talajjal (0,12-0,14 s), mint a nagyobb alálépéssel ugrók (0,14–0,16 s);
a lendítoláb combja nem éri el a vízszintest a lendítésnél, az alszár a leheto legjobban felcsapódik a test alá;
a törzs ívként feszül a rúdra, egész elülso izomzata megfeszül, megfelelo elofeszítettséget biztosítva a késobbi fellendüléshez;
a válltengely meroleges a nekifutás irányára;
a megszerzett mozgási energia legnagyobb részének a felül fogó kézen keresztül kell a rúdra hatni.

Az elugrást minél magasabb tömegközépponti helyzetbol kell végrehajtani. Ez biztosítja a test kinyúlását az elugrás folyamán és a minél nagyobb letuzési szöget. (A letuzési szög a rúdnak a talajjal bezárt szöge, a talajtól való elszakadás pillanatában.) A letuzési szög igen jelentos a rúd függolegesig való eljutása (beállása) szempontjából.

A letuzési szög függ:

a fogásmagasságtól;
az ugró érintomagasságától;
a letuzés, az elugrás jó végrehajtásától;
az alálépés mértékétol.

Minél nagyobb a letuzési szög, annál könnyebb a rúd beállása. A beállás a rúd a talajhoz viszonyított meroleges helyzetét jelenti. A nagyon magas letuzéssel elért nagyobb letuzési szög részben pótolhatja a kisebb testmagasságból, illetve a kisebb sebességbol adódó hátrányokat. A fogásmagasság növelése természetesen csökkenti a letuzési szöget, így a fogásmagasság helyes megválasztása – több egyéb sze mpont mellett – emiatt is igen fontos feladat.

A légmunka

Az ugró a talajtól való elszakadás pillanatában kezdi a légmunkát. A többi ugrószámban az ugróláb talajtól való elszakadása után az ugró már csak súlypont körüli forgásokat befolyásoló mozgásokat tud végezni. A rúdugrásban a rúdon keresztül még kontaktusban van az ugró a talajjal, tehát további energiaszerzo lehetoséggel rendelkezik.

A rúdhajlítás (passzív) szakasza – sodródás

Az elugrás befejezése után egy viszonylag passzív szakasz következik. Az ugró még nagy mozgási energiával rendelkezik, hiszen az élvonalbeli versenyzok sebessége ekkor még 7–8 m/s körül van. Ennek legnagyobb része vízszintes irányú sebesség. Az ugró legfontosabb feladata ekkor az, hogy testét ne engedje elorecsapódni, továbbra is tartsa magát távol a rúdtól úgy, hogy tömegközéppontja minél alacsonyabban maradjon. Az ugró itt az elugrás testhelyzetét megtartva sodródik a rúd meghajlásával elore. Testhelyzete a rúdhoz viszonyítva alig változik (124. ábra).

2.124. ábra - Az ugró a kezei által a rúdra gyakorolt erohatások

A rúdhajlítás passzív szakasza, sodródó szakasz

Ez a passzív, sodródó szakasz a fémrúddal ugróknál még kifejezettebb volt (kilógásnak, hosszú ingának nevezték). A muanyag rúddal való ugrás elso idoszakában jelentosége lecsökkent, újabban ismét nagyobb hangsúlyt kap. Az élvonalbeli ugróknál jelenleg kétfajta törekvéssel találkozunk:

2.125. ábra - Sodródás leengedett lendíto lábbal. (rajz: Tihanyi)

Az elso végrehajtási mód során az ugró az elrugaszkodás után lendítolábát leengedi, közel az elugrólábhoz (125. ábra^[88]). Ezzel a tömegközéppont útját kedvezobb, laposabb útra tudja irányítani, és jó feltételeket teremt a fellendüléshez. Az ilyen megoldással ugrók magas koordinációs szinttel rendelkeznek, technikai végrehajtásuk kiváló, továbbá fizikai erejük nagy. A fellendülés hatékonyabb, hiszen csökken a forgó testnek a forgási tengelytol való távolsága. Ugyanakkor ez a mozdulat lassíthatja is a fellendülést és az ugró esetleg nem kerül megfelelo testhelyzetbe a rúd kiegyenesedésének kezdetére. Ez a technikai végrehajtás csak a képzett rúdugróknak ajánlott.

2.126. ábra - Sodródás térdben megtartott lendítolábbal. (rajz: Tihanyi)

A másik végrehajtási módnál a lendítoláb térde megtartott, a fellendülést vezetendo, az ugrók a lendítoláb térdét az elugrás után nem engedik le (126. ábra^[89]). Az ugró nem tudja a tömegközéppont süllyesztés elonyeit kihasználni és a fellendülésnél kisebb sugárral forog a teste, ezért a fellendülés könnyebben, tehát gyorsabban lesz végrehajtható. Az ugró talán kisebb fogásmagassággal tud ugrani, de fellendülése és további légmunkája biztonságosabb, gyorsabb, eredményesebb lesz.

2.127. ábra - A fellendülés szakasz során a rúd az ugróra gyakorolt forgató nyomaték hatásai

A sodródás során alkalmazott technikai végrehajtási forma függ az ugró anatómiai adottságaitól, felkészültségének szintjétol, a korábban tanult mozgásformáktól, a koordinációs képességeitol, végül a nekifutás és a rúd minosége által meghatározott ero irányaitól és azok nagyságától. Az azonban egyértelmu, hogy a könnyebb alsó végtaggal, nagyobb fizikummal rendelkezok alkalmazzák gyakrabban a lábleengedéses technikát. Így keményebb rúddal és nagyobb fogásmagassággal lehet ugrani, mint a térdvezetéses technikával, ahol viszont a jobban megmaradó mozgásmennyiségnek nagyobb tolódzkodás az eredménye.

A rúdhajlítás aktív szakasza, fellendülés

A nekifutással és elugrással szerzett mozgási energiát az ugró a fellendülés izommunkájával tudja tovább növelni. Ezáltal növeli a rúd hajlását, a rúdban tárolt energiát. A fellendülés a hosszú passzív (sodródó) szakaszt követo igen gyors, aktív mozgás. Az ugró karjai továbbra is mozdulatlanok, „rögzítettek”. Az ugró a válltengely körül végez igen eroteljes forgómozgást hátrafelé. A gyors forgómozgás a rögzített karokon keresztül a centrifugális ero hatására tovább fogja terhelni, tehát hajlítani a rudat. A hátrafelé forgó test a felül fogó jobb karon keresztül húzóhatást, az alul fogó bal karon keresztül tolóhatást gyakorol a rúdra (127. ábra^[90]). A forgó test által létrehozott energiamennyiség:

E_f = 1/2 m • r_z • ω_z

m = a forgó test tömege, r = a forgó test sugara, ω = a forgó test szögsebessége.

A képlet egyértelmuen mutatja, hogy a szögsebességet is, és a sugarat is csak úgy szabad növelni, hogy az egyik növelése ne eredményezze a másik csökkenését.

A fellendüléshez az ugrónak magas gyorseroszinttel kell rendelkeznie, mert a rúd kiegyenesedési törekvését kell ellensúlyoznia. Az ugrót ebben a még meglevo mozgási energiája segíti. A fellendülés megkezdése pillanatának megválasztása alapveto jelentoségu.

Ha a passzív, sodródó szakasz túl sokáig tart, túl sok mozgási energiát emészt föl, kétségessé teszi a fellendülés idoben történo végrehajtását, s ez az egész ugrás sikerességét veszélyezteti.

Ha túl korán kezdi el az ugró a fellendülést, tömegközéppontja ido elott kezdi az emelkedést, a rúd beállása válik bizonytalanná. Ezt a pillanatot nem lehet pontosan meghatározni, hiszen az ugrók alkati, anatómiai adottságai, gyorsereje, rúdja és az alkalmazott fogásmagasság mind befolyásolják.

Az összehasonlító elemzésekhez a fellendülés megkezdésének azt a pillanatát ragadják ki, amikor a felül fogó kéz, a jobb váll, a medence és a lendítotérd egy vonalba kerül.

A fellendülés izommunkájával addig tudják hajlítani a rudat az ugrók, amíg a test mozgása gyorsuló. Megközelítoen a hát vízszintesbe kerülésekor kezd a test lassulni, ami egyben a rúd kiegyenesedésének kezdetét is jelenti (128. ábra^[91]).

2.128. ábra - A fellendülés szakasz során a rúd az ugróra gyakorolt forgató nyomaték hatásai

Az ugrás végrehajtási módjára jellemzo mutató ebben a fázisban a rúd húrjának (a felül fogó kéz és a rúd hegyét összeköto képzeletbeli egyenesnek) a talajjal bezárt szöge. Jó átlagos érték az 56–58°. Ettol való túlzott eltérés vagy a beállást teszi kétségessé, vagy túlzottan elorehaladt az ugró a léc alá. Eddig tartott az energia betáplálása a rúdba, ettol kezdve a rúd kezdi visszaadni az ugrónak a belétáplált energiát.

A hátragurulás

A legnagyobb mértéku rúdhajlás elérése után az ugrónak olyan helyzetbe kell kerülni, hogy a kiegyenesedo rúd által közölt energia a tömegközéppontjához közel hasson rá, nehogy a fölfelé emelo hatás helyett elore forgassa.

Az alul lévo kar rögzíto szerepe megszunik, csuklóban a tenyér felé betörve engedi a test elore, fölfelé haladását, közelebb kerülését a rúdhoz. A lábak térdben és csípoben erosen hajlítva a test fölé, néha mögé kerülnek. A felül fogó kéz ebben a fázisban még teljesen nyújtva marad és a test súlyának tekintélyes részét tartja. A fej a gerincvonal meghosszabbításában marad.

Fontos, hogy a hátragurulásnál a lábak, és a medence is megfelelo helyzetbe kerüljön. Amennyiben a medence nem kerül elég magasra és hátra a hátragurulás folyamán, a kiegyenesedo rúd elore, a léc alá fogja lökni a versenyzot. Az ugrás következo fázisában ez a hiba már nem lesz korrigálható.

A kinyúlás^[92]

A hátragurulás mozdulatát a test kinyúlása követi. Az eddig térdben hajlított lábak fokozatos kinyújtása indítja ezt a mozgást, amibe folyamatosan bekapcsolódik a csípoízület kiegyenesedése. A lábak nyújtásával a test ún. L helyzetbe kerül, majd innen tovább egyenesedve J, majd I helyzeten át emelkedik az ugró a léc felé. Az I helyzet egy nyújtott lefüggés helyzetéhez hasonlítható. A jobb kar ízületben még nyújtott, a rudat alul fogó kar csuklóban tenyér felé betörve ráfekszik a rúdra, hogy minél közelebb engedje az ugró testét a rúdhoz. Az ugró ekkor még háttal van a lécnek. A fej a gerinc meghosszabbításában van vagy enyhén eloreemelt (129. ábra^[93]).

2.129. ábra - A kinyúlás fázisai (rajz: Tihanyi)

Az ugrónak arra kell törekednie, hogy már akkor a teljes kinyúlás helyzetébe kerüljön, amikor a rúd még nem egyenesedett ki egészen, hogy a következo mozdulatot, a húzódzkodást, a rúd segíto hatásával tudja energikusan végrehajtani.

A kinyúlás végrehajtásánál nagy különbségeket találunk az élvonalbeli ugróknál is. Sok nagy eredménnyel rendelkezo ugró nem jut el a teljes kinyúlásig, hanem J helyzetben kezdi meg a karhúzást. Ezek általában a magasabb fogással, illetve keményebb rúddal ugró versenyzok. Néhányan a karhúzást, illetve a ráfordulást is korábban, a kinyúlás közben elkezdik. Feltehetoen ezek a versenyzok is az általunk leírt ideálig végrehajtási mód felé törekednek, de az ugrás valamely másik szakaszának hangsúlyozása miatt, még nem tudják végrehajtani.

A húzódzkodás-tolódzkodás

A kinyúlást a húzódzkodás mozdulata követi. A karok húzómozgása a kinyúlás utolsó szakaszába kapcsolódik bele. Kezdetben mindkét kar húzómozgást végez. Amint az alul fogó kéz válla elhagyja a fogó kéz magasságát, az alul fogó kar tolómozgásba kezd és ez a teljes kinyúlásig tart. A felül fogó kar válla megfelelo magasságba kerülése után e kar húzómunkája is tolásba megy át. Amint a bal kar teljesen kiegyenesedett, elengedi a rudat, így egykezes toló- (löko-) mozdulattal fejezi be az ugró ezt a mozgás.

2.130. ábra - A ráfordulás megkezdése

Húzódzkodás közben elkezdodik a test hossztengely körüli forgása, melynek eredményeként az ugró hasi oldallal fordul a léc felé (130. ábra^[94]).

A jobb kéz igen intenzív lökomozdulattal szakad el a rúdtól. Ezt a mozdulatot megkönnyítheti a lábak fokozatos süllyesztése a léc mögött.

A fogásmagasság és a lé cmagasság közötti differencia adja a tolódzkodás nagyságát. Ez 60 cm fölött már jó eredmény, de élvonalbeli versenyzoknél 80–l00 cm-es tolódzkodással is találkozunk.

E tolódzkodás nagysága nagyban függ a fogásmagasságtól és a fogástávolságtól. Minél szélesebb a fogás, annál nehezebb feladatot jelent a tolódzkodás végrehajtása. Minél nagyobb fogásmagassággal ugrik a versenyzo, annál több mozgási energiát kell a beálláshoz felhasználnia, annál kevesebb lendülete marad a fellendülés utáni karmunka energikussá tételéhez.

Lécvétel

A lábak léc fölé kerülésével kezdodik meg a lécvétel. Végrehajtása akkor a leggazdaságosabb, ha a test teljesen szembe fordulva és merolegesen halad át a lécen. A lécvételnek három formájával találkozunk.

Bicska lécvétel

Ez a technika a merev rudas ugrókra volt jellemzo, de ma is találkozunk vele. Az ugró teste a léc fölött nyitott bicskához hasonlítható. A jobb láb a lécen való áthaladás után eroteljesen lesüllyed, a bal láb térdben behajlik, sarka fölcsapódik. A törzs még mélyen a léc alatt van, amikor a lábak a léc túloldalán már eroteljesen lesüllyedtek. Ezzel a tömegközéppont útja igen gazdaságossá válik a lécen való áthaladáskor (a tömegközéppont pályája a flop magasugráshoz hasonlóan a léc alatt is átvezethet a résztömegközéppontok kedvezo helyzete miatt).

2.131. ábra - Bicska lécvétel (rajz: Tihanyi)

E lécvétel hibaszázaléka elég nagy, hiszen az ugró szinte „körbeöleli” a lécet (131. ábra^[95]). Azok az ugrók alkalmazzák leginkább ezt a lécvételi formát, akiknél a mozgás sebessége az ugrás e késoi fázisára túlzottan lecsökkent, lassabban, „erobol” és nem lendületbol haladnak át a lécen.

Repülo lécvétellel

Ennél a lécvételi technikánál a lábak nem süllyednek le azonnal a léc mögé, hanem az ugró egész teste vízszintesen halad át a léc fölött. Azokra az ugrókra jellemzo ez a lécvétel, akik ekkor még nagy sebességgel rendelkeznek. Közepes nagyságú tolódzkodás esetén ez a legbiztonságosabb lécvétel. Nagy tolódzkodásnál gazdaságtalanná válik. A repülo lécvétel elonye elsosorban biztonságosságában rejlik (132. ábra).

2.132. ábra - Repülo lécvételi technika (rajz: Tihanyi)

Íves lécvétel

A bicska és repülo lécvétel elonyeit ötvözi az íves lécvételi technika. Az ugró enyhén hajlított csípovel, ívszeru helyzetben halad át a léc fölött. Teste kevésbé hajlított, mint a bicska lécvételnél. A lécen való áthaladás után mindkét lába enyhén lesüllyed, a test csípoben „betörve”, behúzott mellkassal, szinte átgördül a lécen. A test léc fölötti áthaladása gazdaságos tömegközéppont utat eredményez.

A legtöbb ugró ezt a végrehajtási módot alkalmazza, hiszen gazdaságos, lehetové teszi a muanyag rúd kiegyenesedo erejének, „katapultáló” hatásának kihasználását és a biztonságos lécvételt (133. ábra).

2.133. ábra - Íves lécvételi technika (rajz: Tihanyi)

Lécvétel közben, kb. a csíponek a léc fölött való áthaladásakor szakad el az ugró keze a rúdtól. Ekkor szunik meg a rúdugrásnál az ugró közvetett kapcsolata a talajjal. Ettol kezdve érvényes a rúdugróra is az a törvényszeruség, mely szerint tömegközéppontjának útját a levegoben már nem tudja befolyásolni. Ezért az ellökés mozdulatával biztosítani kell azt a kb. 1 m/s-os sebességet, amely a lécen való áthaladáshoz elengedhetetlenül szükséges. Ha ez a sebesség nincs meg, akkor hiába van a tömegközéppont a léc fölött, az ugró ráesik a lécre, az ugrás érvénytelen lesz. Ha ennél sokkal nagyobb az ugró sebessége, az kárbeveszett mozgási energiára utal; keményebb rúddal, magasabb fogással kellett volna ugrania vagy meredekebbé kellett volna tennie a kinyúlás, a húzódzkodás-tolódzkodás mozdulatait. A rúd visszafelé dolését az ellökés mozdulata biztosítja. Szükség esetén enyhe, hátrafelé irányuló mozdulattal kell a rudat visszalökni.

A talajra érkezés

A modern rúdugrás kizárólag szivacsból készült leérkezo hellyel képzelheto el. (Kezdok 3 m körüli magasságig homokba is ugorhatnak.) A szivacs leérkezo helyek lehetové teszik, hogy a lécvétel után ne kelljen az ugrónak különösebb gondot fordítani a leérkezés elokészítésére.

Fontos, hogy nagy testfelülettel, esetleg gördülve érkezzen az ugró a szivacsra. A lábra érkezés bokasérülést eredményezhet. Karral to mpítani lehet a testre ható ütközés nagyságát.

A leérkezés helye jól mutatja az ugrás közben elkövetett technikai hibákat.

A helytelenül megválasztott rúd, a nem megfelelo fogásmagasság, a rossz letuzés, mind megmutatkozik a leérkezés helyében. Ha letuzésnél oldalt maradt a jobb kéz, az ugró a szivacs szélére fog esni. A túl nagy fogásmagasság, vagy a túl kemény rúd, a beállást veszélyezteti és a szivacs érkezik az ugró. Ezek a példák is jól mutatják, hogy az ugrás elején elkövetett hibák mindig az ugrás késobbi szakaszában jelentkeznek.

Az eredményes rúdugráshoz feltétlenül szükséges a megfelelo rúd kiválasztása.

2.9. táblázat - Pacer III rúd méretei

360/A (45 kg)	425/73	480/73
360/B (50 kg)	425/75	480/70
360/C (59 kg)	425/77	480/77
400/50	425/80	480/80
400/54	460/63	480/82
400/59	460/66	480/84
400/63	460/68	480/86
400/68	460/70	500/73
425/52	460/73	500/75
425/54	460/75	500/77
425/57	460/77	500/80
425/58	460/80	500/82
425/61	460/82	500/84
425/63	460/84	500/86
425/66	480/66	500/88
425/68	480/68	500/91
425/70	480/70

Az elso szám a rúd hosszát, a második annak az ugrónak a testtömegét adja meg, akire a rudat méretezték.

A táblázat alapján könnyen kiválasztható a versenyzo számára legmegfelelobb hosszúságú és keménységu rúd.

Kezdo ugrók általában testsúlyuknál lágyabb, a jobb technikával rendelkezok általában erosebb rúddal ugranak. A rúd hosszát úgy célszeru megválasztani, hogy az a várható fogásmagasságnál 40–80 cm-rel legyen hosszabb. Ez is hozzájárul a rúd ideális hajlásához.

A versenyzoknek arra kell törekedni, hogy egyre keményebb rúddal, növekvo fogásmagassággal tudjanak ugrani, mert ez a fejlodés egyik alapfeltétele. Természetesen ez nem történhet tetszolegesen. A keményebb rúddal és nagyobb fogással végzett eredményes ugrás nagyobb energiabefektetést, tehát nagyobb sebességet, erot, jobb technikai végrehajtást igényel.

Felhasznált irodalom

Angulo-Barroso, R M, Kinzler, S B, Balius, X, Turro, C, Caubet, J M, Escoda, J and Prat, J A. (1993). Biomechanical Analysis of the Pole Vault Event. Scientific report to the International Oly mpic Committee Medical Commission, Summer Oly mpic Games of Barcelona.

http://img06.beijing2008.cn/20080818/Img214560689.jpg. (2008). Forrás: http://img06.beijing2008.cn: http://img06.beijing2008.cn/20080818/Img214560689.jpg

http://media.photobucket.com/image/GPTR_Pole_Vault_1/mobbs07/. (dátum nélk.). Forrás: http://media.photobucket.com: http://media.photobucket.com/image/GPTR_Pole_Vault_1/mobbs07/th_GPTR_Pole_Vault_1.jpg

http://www.dsr.wa.gov.au/assets/images/Diagrams. (dátum nélk.). Forrás: http://www.dsr.wa.gov.au: http://www.dsr.wa.gov.au/assets/images/Diagrams/Pole-vault-box-and-layout.gif

Petrov, V. (2009). Technique Training In Pole Vault. Forrás: http://www.willamettestriders.com: http://www.willamettestriders.com/PetrovOnTechnique.pdf

Schulek Ágoston. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 236., 240., 246.,). Budapest: Sport.

Schulek Ágoston. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 234, 235, 236, 239, 240, 243, 244, 245, 246, 248). Budapest: Sport.

Dobószámok

A súlylökés technikája

Filmanyag

O’Brian technika (háttal becsúszással)

súlylökés oldalról, lassított felvétel (512 × 384 – 300 kép/s)

súlylökés oldalról, normál sebesség (640 × 480 – 30 kép/s)

súlylökés szembol, lassított felvétel (512 × 384 – 300 kép/s)

súlylökés szembol, normál felvétel (640 × 480 – 30 kép/s)

Barisnyikov technika (pördületbol)

súlylökés oldalról, lassított felvétel (448 × 336 – 240 kép/s)

súlylökés oldalról, normál sebesség – HD – (1280 × 720 – 30 kép/s)

súlylökés szembol, lassított felvétel (448 × 336 – 240 kép/s)

súlylökés szembol, normál felvétel – HD – (1280 × 720 – 30 kép/s)

Képanyag

O’Brian technika (háttal becsúszással)

súlylökés sorozatkép oldalról

súlylökés sorozatkép szembol

Barisnyikov technika (pördületbol)

súlylökés sorozatkép oldalról

súlylökés sorozatkép szembol

A súlylökésrol

A súlylöko célja, hogy a szabályok által biztosított keretek között, a súlygolyót minél távolabbra juttassa el. Ennek érdekében a dobónak törekednie kell arra, hogy a golyót a leheto leghosszabb úton, törésmentesen és folyamatosan gyorsítsa a leheto legnagyobb sebességre. Ezért a láberotol függoen a leheto legmélyebbrol, a kilökés pontjától minél távolabb célszeru a becsúszás indítása. Helyes végrehajtás esetén az eroközlésre a versenyzonek hozzávetoleg 3 m-es út áll rendelkezésre. Ez csak akkor biztosítható, ha a golyó függoleges vetülete a megindítás pillanatában még a körön kívülre esik.^[96]

2.134. ábra - Márton Anita Európa-bajnoki 5. helyezettünk (17,84 m) 2011. Párizs, fedett pályás Eb

A becsúszás levegoben mért átlagsebessége általában 2–3 m/s között mozog. Az említett sebesség csak kis része viheto át a szer végsebességébe, körülbelül 10–15 százaléka. A becsúszás egyenes vonalon történjen és a golyó (a függoleges, azaz vertikális síkban) a dobás egész ideje alatt, a tömegközépponthoz a leheto legközelebb helyezkedjen el, mivel az oldalirányú kitérések a dobószer gyorsítását hátráltatják. A kidobás pillanatában a golyó minél magasabban hagyja el az ujjakat úgy, hogy a dobó teljes tömegével a súlygolyó mögött helyezkedjen el.

A noi szer súlya 4 kg (8 font és 13 uncia), átméroje 95–110 mm. A férfi szer súlya 7,257 kg (16 font), átméroje 110–130 mm, tömör vasból, sárgarézbol vagy más fémbol készülhet. Lehet ólommal vagy más nehéz anyaggal töltve, formája gömb.

A súlylökés teljesítményét, az alapveto szabályok határolják be. Ezek a következok:^[97]

A lökést a súlylöko körbol kell végrehajtani, melynek átméroje 2,135 m (7l áb).
A lökést nyugalmi helyzetbol kell megkezdeni.
A lökés megindításakor a golyó érintse az állat, vagy nagyon közel legyen hozzá.
A golyó nem viheto a váll síkja mögé.
A golyót a válltól, egy kézzel kell kilökni.
A dobókörbe lépés után a versenyzo nem érintheti sem a kört, sem a körön kívüli talajt, sem a bástya tetejét (a belso oldalát igen) egyik testrészével sem.
A dobókört a lökés végrehajtása után, biztos egyensúlyi helyzetbol hátrafelé kell elhagynia, a kör két oldalán a szabályok által meghatározott módon húzott felezovonalon túl.

A két alaptechnika

A súlylökés két alaptechnikája, melyekkel a világversenyen találkozni lehet:

a háttal felállásból indított – O’Brien-féle technika
forgásos – Barisnyikov-féle technika.

A két alaptechnika közös vonása, hogy a teljes súlylöko-mozgás két jól elkülönítheto részre bontható: a lendületszerzés és a lökés szakaszaira.

A két technika hatékonyságát több szerzo vizsgálta már. A leginkább vizsgált területek a következok voltak (Larsen, 2006):

A kezdeti sebesség, melyet az emelés, ill. a fordulás hoz létre;
Az átvitel hatékonysága a eroátvitel fázisban;
A golyó mozgásának hossza és a létrehozott nyomaték kapcsolata;
Az eroközlés pillanatának stabilitása és a gyorsítás a kivezeto szakaszban.

A súlylökés szakaszai^[98]

Felállás, a golyó tartása
Indulási helyzet, a becsúszás indítása
A becsúszás
A lökés elokészítése
A lökés szakaszai
- kétlábtámaszos lökés
- karral lökés
A véghelyzet

A háttal felállásos (O’Brien) technika elemzése

Az O’Brien technika esetén a dobó háttal áll fel a dobás irányának úgy, hogy foleg a dobó kézzel megegyezo lábán van a testsúlya. Ezt követi a mérleghelyzet, majd zsugorhelyzet. Ebbol a tömegközéppont hátrafelé indul és a lendíto láb aktív nyitó munkájával megkezdodik a becsúszás, amely a két láb támaszos dobóterpeszben ér véget. A kidobás a dobó karral megegyezo láb emelo, forgató munkájával, illetve a másik kar „nyitó” mozgásával kezdodik és a kilökés pillanatában a boka, illetve a csukló, ujjak kinyúlásával fejezodik be.

2.135. ábra - A háttal becsúszásos súlylökés megindítási helyzetei (felállás, mérleghelyzet, zsugorhelyzet)

A felállás és a golyó tartása

A körbe lépés után a dobó háttal áll fel úgy, hogy jobb lába cipojének orra belülrol érinti a kör peremét. A testsúly a jobb lábra nehezedik, a bal láb a lábujjakon támaszkodva érinti a talajt, a szükséghez képest segíti az egyensúlyi helyzet megtartását. A golyó tartása a golyóvezetés egész szakaszán végig biztos, elmozdulásmentes legyen, de ne görcsös, erolködo. A dobó kar könyöke a testtol elemelten, oldalt rézsútosan kissé elore-lefelé mutat. A bal kar lazán, nyújtottan, magastartásban van. Ha a dobó a felállás biztos egyensúlyú helyzetét kialakította, megkezdi a becsúszás indításának elokészítését.

A golyó tartását tekintve eltéréseket tapasztalhatunk attól függoen, hogy mekkora a golyó mérete, ill. a versenyzo tenyerének mérete, ujjainak hossza. Függ továbbá a versenyzo erejétol és felkészültségétol. A kilökés során alapveto fontosságú, hogy a löko kar biztosan tartsa a szert, úgy, hogy az eroközlés iránya a golyóhoz viszonyítva annak megfelelo szögben történo kilökését biztosítsa anélkül, hogy az kicsavarodna a dobó kézbol. Hogy ez megvalósuljon a versenyzo a löko mozdulat során az erot elsosorban a kézközépcsontok disztális végén, a tenyér belso felén, az ujjak tövén közli a golyóval. Az ujjak oldalról támasztják a szert úgy, hogy a hüvelykujj az utolsó ujjpercével oldalról támasztja, a többi ujj hátulról, míg a kisujj szintén oldalról támasztja a golyót. Az ily módon biztosan tartott golyót helyezi a versenyzo a vállgödörbe, ügyelve arra, hogy eleget tegyen a szabályoknak annyiban, hogy a szer érintse, vagy nagyon közel legyen az állához. A dobó kar könyöke nem záródhat a test mellé. Attól elemelve, de nem túl magasan (pl. váll vonal) kismértékben elore, a mell irányába kell állnia. Ennek a tartásnak kettos szerepe van. Egyrészt az ebben a helyzetben megtartott könyök biztos, stabil helyzetet teremt a golyó vállgödörben tartására, a becsúszás megkezdésekor eloredolt testhelyzetben. Másrészt a megfelelo könyökhelyzet biztosítja a helyes irányú eroközlés megkezdését, megakadályozva, hogy a könyök a golyó alá forduljon (ezzel dobást eredményezve), vagy ha a könyök túl magasan volt, alacsony kidobási szöggel történjen meg a kilökés.

Az indulási helyzet, és a becsúszás indítsa

A zsugorhelyzetbe ereszkedést megkönnyíti a bal láb felemelése a törzs elorehajlásával egyidoben (mérlegszeru helyzet), majd térdben hajlított visszahúzása a jobb láb közelébe a jobb láb térdének behajlításakor. A súlygolyó útjának hossza és iránya szempontjából elonyös az eloredöntött törzs és a mély indulási helyzet. Így tudja a leghosszabb és a legkisebb irányváltoztatású utat biztosítani a golyó számára.

A becsúszás

A becsúszás két szakaszra, az eroközlés és a levegoben repülés szakaszra osztható:

Az eroközlés szakasza

Ez a szakasz, mely a becsúszást indítja meg, zsugorhelyzetbol (rövid dolés) indul, és a jobb láb ellöko munkájának befejezéséig tart.

2.136. ábra - Az eroközlés megindítása

A levegoben repülés szakasza

Ez az a szakasz, amikor a jobb láb hátrafelé, a dobás irányába feszíto munkáját, a bal láb eroteljes dobásirányba történo lendítése (rúgása), olyannyira hatásosan segíti, hogy a dobó kismértékben a levegobe kerül.

2.137. ábra - A repülés szakasza

A láblendítés akkor jó, ha a sarok vezeti a mozgást és a lendítoláb a lendítés utolsó részében csak annyira hajlított, hogy a sarok nem lendül 40–60 cm-nél magasabbra, a dobó pedig a lendítolábat olyan hirtelen fékezi le, hogy az maga után húzza a dobót és hatásosan támogatja a jobb láb elrugaszkodásának végso, befejezo mozdulatát. A jól végrehajtott ballábas lendítés még azért is hasznos, mert nem engedi ido elott a talajról elszakadni a jobb lábat, így laposabb lesz a becsúszás íve.

A becsúszás sebességének optimálisnak kell lennie, hogy lehetové váljon a kedvezo kidobóhelyzet elérése – a golyó gyorsítása érdekében –, ezért a dobónak arra kell törekednie, hogy a repülési szakasz minél rövidebb legyen, és minél gyorsabban kerüljön kidobóterpeszbe.

A becsúszás végén a jobb lábnak a tömegközéppont vetülete mögött kell talajt fognia, a dobásirányú lendületet, a test mozgási energiáját pedig a bal láb határozott talajra támasztásával kell átalakítani, elobb helyzeti, majd más irányú mozgási energiává.

A lökés elokészítése

A lökés elokészítése során a golyó sebessége kismértékben csökkenhet a repülési fázisban mérhetohöz képest. A jobb láb talajfogásától a bal láb talajfogásáig tart. E rövid szakaszban:

az elsodleges feladat a megfelelo támaszba kerülés helyzetének kialakítása;
a legkisebb sebességvesztés problémájának megoldása.

2.138. ábra - A jobb láb talajfogása és talajra nyomódása a lökés elokészítése fázisa során

E szakasz fontos mozzanata a bal karral való nyitómunka és a dobóterpesz felvétele. Ezt a szakaszt akkor oldja meg jól a dobó, ha a leheto legrövidebb úton „túlkerül” rajta. Ekkor ugyanis a golyó sebessége a becsúszáskor szerzett sebességhez képest jelentosen lelassul. A technikai végrehajtás magas fokát mutatja, ha a becsúszási sebesség a leheto legkisebb mértékben csökken. Mérések alapján azonban ez a sebesség csak 30–40%-a az azt megelozo szakasznak. Egyes szerzok szerint (Koltai, 1973) a lökés elokészíto szakaszának javításában rejlik a becsúszással történo súlylökés fejlodésének kulcsa.

Az optimális löko testhelyzet kialakítása akkor jó, ha jobb láb izometriás elofeszítettség állapotában fog talajt és fékezi az ütközést a talp elülso részével, majd a talp teljes mértékben azonnal lenyomódik a talajra. A jobb lábfej a becsúszás alatt jelentosen balra, elore fordul.

Ebben a helyzetben meg kell akadályozni a törzs visszafelé hátrabillenését. A jobb láb talajfogásakor a bal lábat tudatosan, minél hamarabb a talajra kell nyomni, felgyorsítva annak sebességét, közben a törzs megkezdi elore, felfelé történo mozgását. A törzs mozgása kismértékben kisebb sebességu.

A folyamatosan emelkedo törzs mozgásába kapcsolódik, egyben segíti is azt, a kar nyitó mozdulata.

2.139. ábra - A bal láb letétele és a törzs emelkedésének fázisai. Megfigyelheto a vállak állásának változása, a törzs emelkedése és a lendíto kar ízületi forgáspontjainak pozícióváltozása

A bal láb letétele és a törzs emelkedésének fázisai. Megfigyelheto a vállak állásának változása, a törzs emelkedése és a lendíto kar ízületi forgáspontjainak pozícióváltozása

A versenyzo a kar nyitó mozgásával:

segít a törzs forgatásában;
elofeszített helyzetbe hozza a mellizmokat és ezzel energiát tárol;
gyorsuló mozgásánál fogva a törzset a lemaradó csípo miatt torziós (elofeszített, energiát tároló) helyzetbe hozza.

2.140. ábra - A bal láb talajfogásának fázisai

A lendítés helytelen kivitelezése a kezdo versenyzoknél, tanulóknál gyakran eloforduló hiba. Hiányában a torziós helyzet, ill. a helyes bal váll pozíció (leesett bal váll; nem forgatás, hanem oldalra történo törzshajlítás) nem megfeleloen végrehajtott.

A lendítokar mozgása széles kiterjedésu. Elore, felfelé a lökés irányába lendülo, bizonyos versenyzoknél a tenyérrel enyhén kifelé fordult, pronáló mozdulattal megoldott.

A súlylöko, miután talajra helyezte a bal lábat, akkor érte el az ún. dobóterpeszt.

A bal láb talajra helyezése során a talp elülso belso részével fog talajt, közel a bástya tövéhez, majd miután ez megtörtént a talp teljes egészében rányomódik a talajra, megtámasztva és megállítva, stabil helyzetet létrehozva a kilökéshez. A talajfogás ideális helye a dobás irányára húzott egyenes, mely ráfekszik a körátlóra, a lábfej rézsútosan helyezkedik el és a cipo orra érinti az elobb említett képzeletbeli egyenest. A talajfogás elotti pillanatban a versenyzo felkészül a talajfogásra a boka és a térd izmainak megfeszítésével. Miután a bal láb talajt fogott, támasztó funkciót lát el. A támasz során a támaszláb térde a nagy erohatás miatt enyhén behajlik. Ez nem akaratlagos. A behajló térd miatt megnyúló izmok elofeszített helyzetbe kerülnek és az ebbol visszanyerheto energia segíti a kilökésben az emelést. A medence és a vállvonal itt már torziós csavart helyzetben van.

A lökés szakaszai

A golyó kilökésének szakasza az eredményesség szempontjából a lökés egészét tekintve a legfontosabb szakasz. A versenyzo ebben a szakaszban löki ki a golyót és itt hozza létre a megfelelo kilökési szöget.

A talajon támaszkodás szempontjából megkülönböztetjük a következo típusú lökéseket:

Kétlábtámaszos lökés

A kétlábtámaszos helyzetre jellemzo a két láb – kissé nyitott dobóterpeszben – emelo és forgató munkája. A törzs tovább egyenesedik, ill. a lendítokar folytatja nyitó munkáját és kezdodik a vállvonal akaratlagos balra forgatása.

2.141. ábra - Kétlábtámaszos helyzetben a lábak emelnek és forgatnak, a lendítokar eroteljesen nyit

A kétlábtámaszos helyzetre jellemzo még a jobb testoldal „ívszeru” helyzete, mely foleg a nagy testsúllyal és gyorserovel rendelkezo versenyzokre jellemzo. Ebben a helyzetben a felülrol felvett filmfelvételek alapján kiderül, hogy a golyó nem teljesen egyenes pályán halad, hanem kismértéku köríves úton halad (142. ábra^[99]).

A háttal becsúszással végzett súlylökés esetén körívesség technikailag nem helyes, ezért a technikai felkészülés során törekedni kell ennek kiküszöbölésére. Ezt a következo technikai végrehajtási elgondolással lehet rendbe tenni: A bal kar széles és gyors nyitómozgását át kell vezetni a bal láb felett balra és ebben a helyzetben, hajlított könyöktartással hirtelen lefogják, lefékezik azt. Ennek húzóereje segíti a felegyenesedo törzset a bal lábtámasz fölé jutni, ezzel utat nyitva a golyó egyenes vonalú vezetéséhez (Koltai, 1980).

2.142. ábra - A golyó által bejárt pálya felülnézetbol az egyes súlylökoknél

Ebben a szakaszban a golyó sebessége 2,5 m/s-ról 5,7 m/s-ra emelkedik, mely igen nagy gyorsulást jelent, akár 8 g értéket. A gyorsulás 5 m/s²-rol egyenletesen 76 m/s²-ra is emelkedhet. Mérések alapján a súlylökore háruló terhelés 50 N-ról 570 N-ra no. A teljesítmény melyet a versenyzo nyújt ebben a szakaszban 0,17 LE (125 W)-rol 4,25 LE-re (3180 W) ugrik. Az utóbbi két adat csak a súlygolyó hasznos mozgatására vonatkozik, és nem tartalmazza a dobó testének „mozgatását” (Koltai, 1980). Ezekhez az adatokhoz fuzheto az a megállapítás mely szerint nemzetközi szintu eredményre csak az a férfi és noi versenyzo számíthat, aki fekvenyomásban 200 kg, ill. 120 kg feletti nagy sebességu kitolásra képes (Fejes, 1978).

A talajon a támaszlábak által kifejtett eroket 3D eroplatóval vizsgálják a kutatók (pl. Kistler^[100]). A leghasznosabb adatokat az ébredo erok vízszintesen elore-hátra ható és a függolegesen felfelé-lefelo ható erok vizsgálatával kapják meg. Itt külön elemezhetik a bal, ill. a jobb láb munkáját az egyes fázisokban. A következo ábra Briesenick 20,94 m-es lökésének eroplatós vizsgálatával kapott erogörbéit mutatja (Altmeyer, L. - Olympic Training Centre of Saarland, State Coach of the Throwing, 1993).

2.143. ábra - Az ébredo talajreakció erok a lökés teljes folyamatát tekintve. Szaggatott vonal jelöli a vízszintes, egyenes vonal jelöli a függoleges erohatásokat. Függoleges tengely az eroértékek (kN), vízszintes tengely az eltelt ido (s)

Az ébredo talajreakció erok a lökés teljes folyamatát tekintve. Szaggatott vonal jelöli a vízszintes, egyenes vonal jelöli a függoleges erohatásokat. Függoleges tengely az eroértékek (kN), vízszintes tengely az eltelt ido (s)

Egylábtámaszos lökés

Ennek során csak a bal láb támaszkodik a talajon, míg a jobb láb a levegoben van, vagy csupán csak érintkezik a talajjal.

Támasz nélküli lökés

A támasz nélküli lökés alatt mindkét láb a levegoben van, vagy éppen csak érinti azt vagy támasz nélkül csúszik elore.

A golyó gyorsítása szempontjából a lökés következo típusait különböztetjük meg:

Testhez kapcsolt: a vállgödörnél testhez támaszkodó golyó gyorsítása a dobó testével együtt.
Karral történo: miután a sülylöko mellkasa a dobás irányába fordulásnak kb. egyharmadát megtette, megindul a súlygolyó karral lökése és megszunik a súlygolyónak a dobó testével eddig meglevo kapcsolata, csupán a dobókéz ujjai szolgálnak támasztékul. Ezt a részt szabad lökésnek is nevezik.

Karral lökés

A karral lökésrol, vagy szabad lökésrol akkor beszélünk, amikor a dobó mellkasa megkezdte a dobás irányába fordulást és a golyó már nem érintkezik tovább a testtel.

2.144. ábra - A karral lökés megkezdésének pillanata

A karral lökés megkezdésével késlekedni nem szabad, mert minél jobban a dobás irányába fordul a mellkas annál kedvezotlenebb lesz a lökokar pozíciója a hasznos erokifejtés szempontjából. Ha a versenyzo késobb kezdi meg a karral lökést, akkor a súlygolyó sebessége ugyan nagyobb lesz és kevesebb munka hárul a karra, de a lökés szempontjából kedvezotlen karhelyzet miatt karral már nem lesz képes kello gyorsítóerot kifejteni. Így a golyó sebessége arányaiban nagyobb mértékben esne vissza az idoben megkezdett karral lökéshez képest.

A karral lökés kezdetén a helyes technika alkalmazása mellett is a gyorsítás nagysága csökken, ami a dobó kart hirtelen éro nagy terhelés miatt adódik. Ez a terhelés egyrészt a jobb váll elore felfelé történo mozgása miatt, másrészt a golyó tömegének tehetetlenségébol származik. A gyorsulási érték visszaesése azonban nem érzékelheto, hiszen ettol függetlenül a golyó sebessége folyamatosan no.

A lökésnek ebben a szakaszában a súlylöko arra törekszik, hogy minél hosszabban gyorsítsa a golyót. Másik törekvése, hogy minél magasabbról engedje el szert, hiszen biomechanikailag a teljesítményt három fo tényezo határozza meg (ferde hajítás képletébol származóan) a kidobás sebessége, szöge és magassága.

2.145. ábra - A kétlábtámaszos helyzet megszunésének pillanata

A dobóterpesz idotartama elsosorban a terpesz hosszától, ill. attól függ, hogy milyen irányú sebességet adott a karral lökést megelozoen. Karral lökés közben ugyanis megszunik a szilárd támasz. Szilárd támaszról csak akkor beszélhetünk, ha a támaszláb az erokifejtéssel ellentétes irányú erot tud kifejteni a talajra.

A súlylökonek azzal az ellentéttel is szembesülnie kell, hogy nem lehet egyszerre megfelelnie annak a követelménynek, hogy hosszan gyorsítja a szert és a szilárd kétlábtámaszos helyzetben marad. A kétlábtámaszos helyzet, (a jobb láb szilárd támasza) közvetlenül az elott szunik meg, amikor a mellkas a dobás irányába fordul.

Bár több dobónál a jobb láb és a talaj kapcsolata ez után sem szunik meg, de hasznos erokifejtésre már nincs lehetosége.

Ekkor a jobb váll emelkedik. A bal kar befejezi nyitó munkáját, majd könyökben hajlítottan hátra, lefelé a test irányába mozog, ezzel enyhén megemelve a jobb vállat, segítve annak munkáját. A vállvonal, tehát enyhén rézsútas helyzetet vesz fel, elosegítve a kilökést és a stabil egyensúlyi helyzetet, továbbá a bal láb emelo munkáját. A törzs balra hajlását eltúlozni nem szabad, csak olyan mértéku lehet, amelyet a bal láb teljes kinyújtásáig a dobó kit tud egyenesíteni. Innen a versenyzo a könyök teljes kinyújtásával, majd a csukló és az ujjak csapó mozdulatával fejezi be a golyó kilökését.

A kilökés pillanatában a tenyérnek és az ujjaknak nem szabad lecsúszniuk a golyóról, mert az megakadályozza a megfelelo eroközlést és káros pörgo mozgást eredményez a golyón.

Az optimális kirepülési szöget a következo tényezok határozzák meg:

kezdosebesség (sebességko mponensek, vízszintes, függoleges sebességösszetevo) (v);
repülés kezdomagassága (h);
a dobó antropometriai paraméterei;
igen kis mértékben a levego mozgása.

A véghelyzet

A véghelyzetben a súlylöko célja, hogy a megszerzett lendület elore mozdító hatása ellenére a dobókörön belül maradjon, ne érintse a bástya tetejét, ne lépjen ki. A legtöbb esetben a dobó a két láb emelo munkája miatt el is emelkedik a talajról. A körben maradás és a jó egyensúlyi helyzet elérése érdekében a legtöbben lábtartás cserét végeznek. A kilökés után elsodleges feladat a biztonságos körben maradás, nem pedig a golyó repülésének tekintettel követése, mert az kilépéshez vezethet.

2.146. ábra - A lábtartás csere folyamata

A pördülettel végrehajtott (Barisnyikov) technika elemzése

A pördülettel végrehajtott technika 1972-ben jelent meg. A két technikát elsosorban a lökés kezdeti szakasza, a lendületszerzés technikai végrehajtásának módja különbözteti meg egymástól. A háttal felállásos, becsúszással végrehajtott O’Brien technika esetén egyenes, míg a pördülettel végrehajtott Barisnyikov (147. ábra^[101]) technika esetén a golyó elliptikus pályán halad. A két technika között a jelentos különbség az elolendületi fázisban létrehozható gyorsítási lehetoség hatékonyságában van. Amíg az O’Brien technikánál ez a láblendítéssel összekötött elrugaszkodásban kimerül addig ez a Barisnyikov technika forgásánál jobban szabályozható és hosszabb folyamat.

2.147. ábra - Barisnyikov lökés közben

Annak ellenére, hogy Koltai (1980) kijelenti, hogy Barisnyikov és Oldfield kiemelkedo teljesítményt nyújtott ezzel a technikával, e technika nem jelentett forradalmat a súlylökés történelmémben, mégis napjainkban már a legtöbb élvonalbeli dobó ezzel a technikával hajtja végre a lökést. Ettol függetlenül az iskolában a háttal becsúszásos technika a tananyag. Erre azért van szükség, mert ez utóbbi oktatása technikai és oktatási szempontból is könnyebben átadható, megtanulható az iskolások számára.

Kiinduló helyzet

A Barisnyikov technika felállása hasonló a becsúszásos technikával végrehajtott lökéséhez. A versenyzo háttal áll fel a lökés irányának vállszéles végu terpeszállásban úgy, hogy a lábujjai érintik a kör belso peremét.

2.148. ábra - Felállási helyzet a pördületbol végrehajtott súlylökésnél

A mozgás megindítása hasonló módon történik, mint a diszkoszvetés esetén, természetesen az elolengetés nélkül. A testsúly egyenletesen oszlik el a két lábon. A versenyzo térdeit enyhén behajlítja, ezzel stabilizálja az állást és kismértékben lejjebb viszi tömegközéppontját. A mozgássor törzsét jobbra (a pördület irányával ellentétesen) fordítja, ezzel mintegy elofeszítve a ferde hasizmokat, a hát izmait. Az elfordulás mértéke meglehetosen nagymértéku, akár a 25–35°-ot is elérheti. A törzs elfordításának célja egyrészt az elofeszített helyzet létrehozása, másrészt a golyó gyorsításának útjának meghosszabbítása.

Elolendületi rész

Kétlábas forgás

A mozgás megindítása mindkét támaszláb egyideju fordításával kezdodik. A talpak elülso részén történik a fordulás. A test súlya fokozatosan átterhelodik a bal lábra, így az egész „rendszer” forgástengelye a baloldali testfél lesz.

2.149. ábra - A pörgésbe indulás lábmunkája

A váll a jobbra visszafordított helyzetbol visszafordul és újra párhuzamos lesz a csípovel, majd a jobb láb hozzávetoleg 90°-os forgás után teljesen elszakad a talajtól. A golyó viszonylag széles ovál pályán halad, sebessége jelentosen megno.

Egylábas forgás

A pörgés a bal lábon folytatódik tovább. A bal, támaszláb térdben továbbra is hajlított. A jobb láb miután elemelkedik a talajról, versenyzotol függoen kinyúlik, vagy továbbra is hajlított helyzetben marad, de mindenképpen nagyobb sugáron halad körbe. A jobb láb térdének forgás közbeni kinyújtása módosíthatja (ezzel szabályozhatja) a forgási sebességet, másrészt ezzel összefüggésben egyensúlyozó szerepet is betölt. A törzs ebben a fázisban eloredolt helyzetben van.

2.150. ábra - A pördületbol végrehajtott súlylökés láblendítése az egylábas forgás során

A golyó sebességének újabb növekedése akkor jelenik meg, amikor a mell a dobás irányába fordul, és a bal láb bokából történo elrugaszkodása megkezdodik.

Pördület a levegoben

A bal láb kemény elrugaszkodása után a test egyes súlylökoknél a levegobe kerül egy pillanatra. Ez az ido olyan rövid, hogy a golyó sebességében nem történik jelentos csökkenés. A szögsebesség a törzs ekkor kezdodo felegyenesedésével és a jobb láb forgástengelyhez való közeledésével no. A golyó sebessége azért sem csökken, mert a szögsebesség növekedésével a sugár hossza csökken.

2.151. ábra - Pördület a levegoben

A jobb láb azután talpának elülso részén földet ér a kör középpontjához közel, és ezzel az ún. elogyorsítási fázis véget ér.

Pördület jobb lábon

A jobb láb talajfogása és a bal láb talajra nyomódása közötti szakasz az ún. átmeneti szakasz, vagy találóbban a pördület jobb lábon szakasza.

2.152. ábra - Pördület jobb lábon

Ebben a szakaszban a jobb láb talajfogása után a súlylökonek nincs lehetosége erokifejtésre, ugyanakkor a talajt fogó láb helyes talajfogása mellet is a súrlódási ero ronthatja a teljesítményt. Ezt csak helyes technikai végrehajtással kerülheti el a versenyzo, kihasználva az impulzusmegmaradás törvényét, ill. azt érvényesítve, „átmenti” a golyó sebességét. Ennek ellenére számolni kell a sebességcsökkenéssel.

A jobb lábon való pörgés ennek ellenére nagyon fontos szakasza a pördülettel történo lökésnek, mert ebben a szakaszban jön létre a kedvezo dobóterpeszbe való érkezés. A medence tengelyforgásának elorehaladtával és a válltengely lemaradásával ismét jelentos torzió jön létre a felsotestben.

Kétlábtámaszos helyzet, kilökés

A dobó törekvése az elozo szakaszban, hogy a leheto leggyorsabban elérje a helyes dobóterpeszt. A jobblábtámaszos helyzetben ezért a versenyzo megkísérli a leheto legrövidebb úton, a bal lábát a talajra helyezni, a bástya tövébe. A bal láb letételekor megkezdodik a golyó elliptikus pályáról egyenes pályára állítása. A dobóterpesz azonos versenyzot tekintve némileg szukebb a háttal becsúszásos technikához képest, ezért a torzió mértéke a törzsben nagyobb. Barisnyikov nagyobb lökéseinél a karral lökéssel kivár. A kilökés folyamata hasonló az O’Brien technikánál megfigyelhetohöz.

A Barisnyikov technika biomechanikai szempontból kedvezobb feltételeket biztosít a nagyobb lökések eléréséhez, azonban kivitelezése csak azoknak az atlétáknak biztosít elonyt, akik a technikai végrehajtásban jól felkészültek. A jó technikai végrehajtás kulcsa, az egyes technikai elemek pontos, jól idozített, megfelelo ritmusú végrehajtása.

Felhasznált irodalom

Altmeyer, L. – Olympic Training Centre of Saarland, State Coach of the Throwing. (1993). Technique and training of the shot put and discus throw., Track Coaches Association 4th Annual Coaches Clinic.

Czigány, R. (1994). http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2589,A_sulylokes_technikaja. Forrás: http://videotorium.hu/: http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2589,A_sulylokes_technikaja

Fejes, Z. (1978). Korszeru edzés az atlétikában. Budapest: Sport.

http://www.kistler.com/ca_en-us/61_Biomechanics_Diagnostics/Sports-and-performance-diagnostics.html. (dátum nélk.). Forrás: http://www.kistler.com/: http://www.kistler.com/ca_en-us/61_Biomechanics_Diagnostics/Sports-and-performance-diagnostics.html

http://www.profimedia.rs/photo/alexander-baryshnikov-world-record-holder-in-shot/profimedia-0088202569.jpg. (dátum nélk.). Forrás: http://www.profimedia.rs/: http://www.profimedia.rs/photo/alexander-baryshnikov-world-record-holder-in-shot/profimedia-0088202569.jpg

http://www.schooltourmix.hu/images/news/2011_03/atletika_01.jpg. (dátum nélk.). Forrás: http://www.schooltourmix.hu/: http://www.schooltourmix.hu/images/news/2011_03/atletika_01.jpg

ifj. Mátraházi, I. (2010). Atlétikai szabálykönyv. (i. M. Imre, Szerk.) Budapest: Magyar Atlétikai Szövetség.

Koltai, J. (1973). An examination of the experimentations carried out in the past in the technique of shot put. (old.: 323–337.). Madrid.

Koltai, J. (1980). Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv. In J. Koltai (Szerk.). Budapest: Sport.

Larsen, B. (2006). Variations in shot put methods and their application. Modern Athlete and Coach .

A kislabdahajítás technikája

Filmanyag

kislabdahajítás oldalról, normál sebesség – HD (1280 × 720, 30 képkocka/s)

kislabdahajítás oldalról, lassított (640 × 480, 120 képkocka/s)

kislabdahajítás szembol, normál sebesség – HD (1280 × 720, 30 képkocka/s)

kislabdahajítás szembol, lassított (640 × 480, 120 képkocka/s)

Képanyag

kislabdahajítás oldalról, képsorozat

kislabdahajítás szembol, képsorozat

A kislabdahajításról általában

A kislabdahajítás az általános iskolai testnevelés tananyagának alapveto követelménye. A kislabdahajítás oktatásával alapozható meg a helyes dobómozgás kialakítása, majd késobb a gerelyhajítás oktatása. Bár a dobás az ember természetes mozgásformái közé tartozik, a helyes technika elsajátítása nem magától értetodo, sok esetben komoly felkészültséget és türelmet igényel a testnevelo tanártól.

A kislabdahajítás célja a leheto legnagyobb távolság elérése a dobás során. A labdát a tanulók a verseny során dobhatják helybol, vagy lendületszerzéssel. Ha a kidobás elott a tanuló nekifutással lendületet szerez, 3, 5, vagy 7 lépéses lépésritmussal összekapcsolja a kidobást, miközben hátrakészíti a labdát.

A dobás távolsága elsosorban a labda kihajításának sebességétol, ill. a kidobás szögétol, valamint a kidobás magasságától függ.

A labda fogásmódja

A kétféle kislabda fogásmód oktatható. Az egyik az ún. kétujjas fogás, a másik a sportfogás.

A kétujjas fogás esetén a tanuló mutató-, és a középso ujjával hátulról, a hüvelyk-, a gyurus és a kisujjával oldalról támasztja a labdát (153. ábra).

2.153. ábra - Kétujjas fogásmód

A sportfogás esetén a tanuló a labdát az egymáshoz közel tartott mutató-, középso-, és gyurus ujjára helyezi úgy, hogy a hüvelyk-, és a kisujja oldalról támasztja a labdát (154. ábra).

2.154. ábra - Sportfogás

Helybol dobás

A helybol történo kislabdahajítás alapja a megfelelo dobóhelyzet kialakítása. A dobóhelyzet kialakítható alapállásból elorelépéssel, vagy harántterpeszállásból súlypont hátrahelyezéssel. Mind a két megoldás helyénvaló. A dobóhelyzet kialakítása során ügyelni kell arra, hogy az elöl lévo láb lábujjhegye és a hátul lévo láb sarka, majd a mozgás során annak függoleges vetülete a dobás irányára húzott egyenesen legyen. A helyzetben elfoglalt támasz nagysága függ az iskolás anatómiai méreteitol, de vállszélesnél kicsit nagyobb legyen. Ha ez túl nagy, vagy túl kicsi, az negatívan befolyásolhatja a kidobást. A helybol való dobás esetén ügyelni kell a dobó kéz hátranyújtásának fokára. A kidobási sebesség annál nagyobb minél hosszabb úton tudja a tanuló a labdát gyorsítani, ezért törekedni kell a labda leheto legmesszebb való hátranyújtására. A tenyér felfelé néz. Ebbol a helyzetbol kell a kidobást megkezdeni.

A lendületszerzésbol történo kislabdahajítás szakaszai

A kislabdahajítás folyamatát a következo szakaszokra lehet bontani:

1. Lendületszerzés, nekifutás;

2. a nekifutás összekapcsolása a hajítással;

3. a hajítás elokészítése, ívképzés;

4. hajítás;

5. a hajítás utáni helyzet.

A szakaszok megegyeznek a gerelyhajítás szakaszaival.

A labda hordmódja

A nekifutásból végrehajtott dobás lendületszerzése közben a késobbi lekészítést elosegítendo, a legalkalmasabb hordhelyzet a felkarból vízszintesen, körülbelül 80–90°-os könyökszöggel, lazán, a fejtetotol 15–20 cm-re tartott labdával valósítható meg.

A nekifutás, vagy lendületszerzés

A lendületszerzés során a dobó vízszintes sebessége folyamatosan gyorsuló. A nekifutás végsebességét úgy kell megválasztani, hogy az adott fizikai és koordinációs szinten lévo tanuló, annak végén a 3-, 5-, 7 lépéses dobóritmussal végrehajtott elokészítési folyamatot törésmentesen, megfelelo ritmusban tudja megoldani. A túlzottan gyors nekifutás kapkodóvá és aritmusossá teheti az elokészítést, a túlságosan lassú nekifutás pedig az eredményesség rovására mehet. Az elsodleges cél a megfeleloen koordinált, egyénileg optimális kidobási helyzet megteremtése.

A nekifutás összekapcsolása a hajítással

A kislabdahajítás végrehajtásához a legalkalmasabb az 5 lépéses dobóritmus. Az öt lépés két elokészíto- (kereszt-) lépést tartalmaz, mely inkább nevezheto féloldalas, sasszészeru, szökkenésnek, mint lépésnek.

2.155. ábra - A labda hátrakészítésének megkezdése a bal láb elrugaszkodásának pillanatában

A labda lekészítésének megindítása (jobb kezes dobók esetén) egy jobblábas elrugaszkodás talajról való elszakadásának pillanata elott kezdodik. A mozdulatnak határozottnak és pontosnak kell lennie. A lekészítés helye a vízszintesnél kismértékben lejjebb van. Helytelen, ha a törzs-kar rendszer a dobás irányára húzott egyeneshez képest a lekészítés után túlzottan elcsavarodik. A vállak vonala maradjon párhuzamos a dobás irányával, vagy legfeljebb csak kismértékben forduljon túl azon. A tenyér lehetoség szerint nézzen felfelé, vagy kismértékben kifelé.

Az ötlépéses lépésritmus esetén két elokészíto lépés történik. Az elokészíto lépéseket a labda lekészítése után elfordított törzs-, és csípohelyzettel, ballábas elrugaszkodással hajtja végre a dobó.

2.156. ábra - A két ballábról történo elrugaszkodással végrehajtott elokészíto (kereszt-) lépés összehasonlítása. Felül az elso, alul a második elokészíto lépés végrehajtása látható. Piros kör jelzi a ballábas elrugaszkodást, sárga kör a jobblábas talajfogást

A két ballábról történo elrugaszkodással végrehajtott elokészíto (kereszt-) lépés összehasonlítása. Felül az elso, alul a második elokészíto lépés végrehajtása látható. Piros kör jelzi a ballábas elrugaszkodást, sárga kör a jobblábas talajfogást

Az elso elrugaszkodás inkább lépésszeru, mely során a jobb láb térde tért nyeroen elore halad. A második elokészítolépés, pedig inkább szökkenés, ahol a jobb láb térde már nem halad elore. Itt az elsodleges cél már a dobóhelyzet elokészítése. Ennek során a törzs hátradöntött helyzetbe kerül, a dobó kar lemarad ezzel is növelve a gyorsítás útját.

A hajítás elokészítése, ívképzés

A dobóhelyzet kialakítása során a dobó jobb lábbal talajt fog, majd bal lábával elore lép, a nyújtott térdhelyzet megtartására törekedve, és stabil támaszhelyzetet alakít ki.

2.157. ábra - A dobóhelyzetbe érkezés folyamata oldalról és szembol

A dobóhelyzetben a lábak helyzete a dobás irányára húzott egyeneshez képet jellegzetes. Az elöl lévo láb lábujjhegye, a hátul lévo láb sarkának függoleges vetülete van a vonalon. A dobóhelyzetbe érkezés pillanatában a lendítokar elore, felfelé mutat és vagy enyhén hajlított, vagy teljesen nyújtott könyökkel megindítja a karlendítést.

A talajfogás után a dobó jobb bokáját emeli és kifelé forgatja, majd jobb térde nyújtásával jobb csípojét eloretolja. A csípo eloretolásával a mellek elore, felfelé irányulnak és kialakul az ún. ívhelyzet. Az ívhelyzetben a dobó karral azonos oldali izmok megnyúlnak, elofeszült helyzetük által energiát raktároznak, mely a kidobás minoségét, gyorsaságát javítva nagyobb dobástávolságot jelent.

Hajítás

Miután a mellek a dobás irányba fordultak a dobó kar válla is befordul, majd a könyök behajlásával a váll felett, széles ívben lendül elore a kar, s ezzel megtörténik a kidobás. A kidobás során a tanulónak figyelnie kell a kidobási szögre. Mind a túl nagy, mind a túl kicsi kidobási szög károsan befolyásolhatja a dobási távolságot. A kislabdahajítás esetén, foleg, ha a tömör gumi, süni labdáról van szó, a szél nem befolyásolja a dobástávolságot olyan mértékben, mint a gerelyhajítás esetén.

A hajítás utáni helyzet

A dobás után a tanuló lehetoleg ne a labda repülését nézze, hanem a kidobás utáni helyzet kialakításával kerülje el a vonalon túlra lépést. A lekészítés helyét a kislabdahajítás esetén is meg lehet jelölni. A dobóhelyzet támasza (elöl lévo támaszláb pozíciója) olyan távolságra legyen a vonaltól, hogy az utánlépés során a tanuló ne lépjen be.

Felhasznált irodalom

Basic human anatomy – O'rahilly, Müller, Carpenter & Swenson. (2009). Forrás: http://www.dartmouth.edu/~humananatomy/figures/chapter_11/11-14.HTM: http://www.dartmouth.edu/~humananatomy/figures/chapter_11/11-14_files/IMAGE002.JPG

Kulcsár, G. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 293–294.). Budapest: Sport.

A gerelyhajítás technikája

Filmanyag

gerelyhajítás oldalról, lassított felvétel (640 × 480 – 120 képkocka/s)

gerelyhajítás oldalról, normál sebesség (1280 × 720 – HD – 30 képkocka/s)

gerelyhajítás szembol, lassított felvétel (640 × 480 – 120 képkocka/s)

gerelyhajítás szembol, normál sebesség (1280 × 720 – HD – 30 képkocka/s)

Képanyag

gerelyhajítás képsorozat oldalról

gerelyhajítás képsorozat szembol

A gerelyhajításról általában

A gerelyhajítás az egyik legosibb atlétikai szám. Az ókori görög har cmodor egyik meghatározó eleme volt. Késobb az ókori olimpiákon, mint a pentatlon egyik száma jelenik meg. Régészek és sporttudósok a korabeli vázarajzok alapján próbálják kideríteni a pontos hajítási technikát. Több rajzolt forrás szerint az ókori gerelyeket borszíj segítségével hajították el, azonban a pontos fogásmódot, a szíj feltekerésének, vagy rögzítésének módját, a mai napig is csak találgatják.

2.158. ábra - Oltean Csongor (fotó: Peter Zador)

Napjainkban a gerelyhajítás elsajátítására, a helyes dobómozgás iskolázására már az általános iskolás korban fel kell készíteni a gyerekeket. Ennek a természetes mozdulatsornak a kivitelezése, korántsem annyira egyszeru, mint ahogy tunik. Az általános és középiskolás korú gyerekek technikai végrehajtása messze áll a helyes kivitelezéstol. A hajító mozgás iskolázásának legjobb módszere a kislabda alkalmazása. A kislabdahajítás megfelelo elsajátítása készíti elo a gerelyhajítást. Középiskolás korban már választható a gerelyhajítás oktatása.

A gerelyhajítás önálló atlétikai számként a férfiaknál és a noknél is jelen van. Megjelenik továbbá mindkét összetett atlétikai számnál, a férfiak számára rendezett tíz- és a noi hétpróbánál is.

A gerelyhajítás több korosztály versenye a serdülo korcsoporttól a szenior korcsoportig. A hivatalos férfi szer súlya és hossza eltér a noi szer hasonló adataitól. Szintén eltérések vannak a fiatalabb és az idosebb korosztály által használt szerek fizikai paramétereiben korcsoportoktól függoen. Nincs azonban eltérés a gerely súlyponti adottságaiban. Az évek során ugyanis, a technika és az edzéselméleti módszerek fejlodésével a gerelyhajítók olyan eredményeket kezdtek elérni, amelyekkel, már nem lehetett biztonságosan atlétikai pályán a hajításokat elvégezni. Ezért a szabályokat módosították, melyek kimondták, hogy a súlypont helyének elorébb kell kerülnie. Ennek következtében az hamarabb „bebukik” és hamarabb talajt ér. Ezekre a szabálymódosításokra több alkalommal is sor került.

A gerelyhajítás technikáját több ponton is befolyásolják a versenyszabályok:^[102]

a gerelyt a kötésnél kell fogni és a váll, illetve a dobó kar felso része fölött kell eldobni. A gerelyt nem szabad forgómozgással elhajítani. A nem hagyományos stílusok tiltottak;
nem érvényes a dobás, ha a leesésnél eloször nem a gerely hegye érinti a talajt;
nem érvényes a dobás, ha a versenyzo a kidobáskor testének bármely részével érinti a körívet, vagy a körív végeitol a párhuzamos vonalakra húzott meroleges vonalakat, illetve az ezeken túl lévo területet;
a versenyzo a dobásra való felkészülés és a kidobás között nem fordulhat meg a tengelye körül úgy, hogy a kidobás irányának háttal legyen;
a gerelyhajításnál a versenyzo nem léphet ki a nekifutópálya területérol mindaddig, amíg a szer a talajra nem érkezett. A szer leesése után a versenyzonek biztos egyensúlyi helyzetbol, hátrafelé kell elhagyni a kidobóívet, a kidobóív és a párhuzamos oldalvonalak metszéspontjából az oldalvonalakra merolegesen jobbra és balra húzott egyeneseket.

A gerely három részbol áll: fémhegy, test és kötés.

2.10. táblázat - A hivatalos gerely méretek^[a]

	férfi		noi
(tömeg kötéssel együtt)	feln./jun.	ifi	feln./jun./ifi
versenyen használható gerely minimális tömege (g) (csúcshitelesítés feltétele)	800	700	600
információ gyártók részére:
tömeg (g)	805–825	705–725	605–625
teljes hossz (m)	2,6–2,7	2,3–2,4	2,2–2,3
fémhegy hossza (mm)	250–330	250–330	250–330
a fémhegy csúcsa és a súlypont közötti távolság (m)	0,90–1,06	0,86–1,00	0,80–0,92
a test legvastagabb pontjának átméroje (mm)	25–30	23–28	20–25
kötés hossza (mm)	150–160	150–160	140–150
^[a]http://www.magyar.sport.hu/sport/jatekszabalyok/j_gerelyhajitas.htm

A gerelyhajítás technikáját befolyásolja továbbá a lendületszerzés végrehajtása is, ami függ a nekifutás hosszától. A szabályokban rögzítettek szerint a nekifutópálya nem lehet rövidebb, mint 30 m, de nem haladhatja meg a 36,5 m-t. Természetesen a dobás technikáját nem befolyásolja, de a szabályok rögzítik a nekifutópálya szélességét is, amely 4 m. Fontos szabály továbbá, hogy a nekifutópálya végét egy köríves vonal alkotja, mely körív sugara 8 m. Az oldalvonalak és a körív találkozásától két oldalra, az oldalvonalakra merolegesen egy-egy 1,5 m hosszú vonalat kell húzni.

A gerelyhajítás célja, hogy a szabályok betartásával, az egyénileg legjobb technikával, a szert a versenyzo, a leheto legnagyobb távolságra hajítsa. A dobás távolsága elsosorban a kihajítás sebességétol, a kidobás szögétol és a kidobás magasságától függ. Ezeken kívül több tényezo is befolyásolja a dobás távolságát. A kidobás sebessége a dobószámok közül a gerelyhajításban a legnagyobb. Ez a sebesség akár elérheti a 30–32 m/s-ot is (110-120 km/h).

A technikai végrehajtás során a dobónak a nekifutáskor figyelnie kell az optimális sebességu lendületszerzésre. Ennek olyannak kell lennie, hogy abból a megfelelo kidobó helyzetbe tudjon kerülni, mindemellett megfelelo lendületre kell szert tennie. A kidobó helyzetben a dobás technikai végrehajtása során az egyes mozdulatoknak megfelelo pillanatban, végrehajtási sebességgel és ritmusban kell létrejönniük, úgy, hogy a muködo izmok megfelelo sorrendben kapcsolódjanak a dobásba.

Nincs ideális testalkatú gerelyhajító. Jó eredményt már elértek többféle testalkattal. Elony talán a magasabb testalkat, abból a szempontból, hogy a kidobás magassága nagyobb, ugyanakkor, ez jelenthet hátrányt is, mert nagy kidobási sebességet hosszú karokkal, csak rendkívül robbanékony hajító érhet el.

A gerely fogása

A gerelyt az atléták az ún. Järvinen fogással tartják. A középso- és/vagy a mutatóujj úgy fogja körbe a gerelyt, hogy az közben a kötés végéhez nyomódik. A hüvelykujj, szemben a középso ujjal, szintén a gerelyre, ill. a kötésre fonódik. A gyurus- és a kisujjak a középso ujj mellett, a kötésen fogják körbe a gerelyt. A mutatóujj nem nyúlhat hátra a gerely vége felé, mert az a kidobást károsan befolyásolhatja. A gerely kötése belefekszik a tenyérbe, és a hüvelykujj izompárnájához támaszkodik. A gerely kihajításánál az ero átadását, a középso-, a hüvelyk- és a mutatóujj végzi, a gyurusujj- és a kisujj csak irányít.

2.159. ábra - A gerely helyes lekészítésének helyzete

A gerely tartása a vállövben ne váltson ki felesleges izomfeszülést, elmerevedést. A halánték magasságában kell tartani a gerelyt úgy, hogy a hegye rézsútosan elore, kissé lefelé, befelé irányuljon. A tartás közben a vállban ne legyenek feszülések, lehetoség szerint a dobó tartsa azt lazán. Az elindulás és a nekifutás alatt a gerely tartása versenyzonként változhat. A leginkább elfogadott a futás közben a halánték mellett tartott gerely (159. ábra^[103]), mely a futólépések ritmusának megfeleloen kissé lefelé és felfelé mozog.

A nekifutás ne legyen görcsös, inkább ritmusos, könnyed, esetleg pattogó. Elsodleges célja a lendületszerzés mellett, hogy elosegítse a megfelelo hátrakészítést. A nekifutás két részre tagolható, melyben az elso szakasz a gerely lekészítéséig, a második szakasz a dobóhelyzetbe érkezésig tart.

A gerelyhajítás fázisai

1. Lendületszerzés, nekifutás;

2. a nekifutás összekapcsolása a hajítással;

3. a hajítás elokészítése, ívképzés;

4. hajítás;

5. a hajítás utáni helyzet.

Lendületszerzés, nekifutás

Az optimális lendületszerzéssel a gerelyhajító vízszintes irányú sebességet ad a szernek, elokészíti a kedvezo kidobó helyzetet. Ezt a dobó egyénenként a képességeinek megfelelo távolságról, kb. 25ľ35 m-rol végrehajtott nekifutással éri el.

A nekifutás mozgása két részre osztható:

az elso szakasz az indulástól a gerely hátrakészítésének kezdetéig;
a második szakasz a dobást elokészíto lépések megkezdésétol, a dobóhelyzetbe érkezésig tart.

Indulás felállás, a gerely fogása, tartása

A nekifutás hosszától (általában 25–30 m) függoen alapállásban, vagy kis oldal-, vagy harántterpeszállásban áll fel az atléta az induláshoz. Az indulás elott a gerelyhajító koncentrál, átgondolja a dobás azon fázisait, amelyre különösen figyelnie kell. Gondolatban lejátssza a kidobást, felidézi annak sebességét, motiválja magát.

2.160. ábra - Indulási helyzet

A nekifutás elso szakasza

Alapállásból, könnyed, fokozódó gyorsaságú futómozgással kezdi a nekifutás elso szakaszát. Nekifutás közben a dobó kéz és a gerely a futás ritmusának megfeleloen kis kitéréssel elore-hátra mozog. A másik kar a futásnak megfeleloen természetes mozgás végez, amivel fokozatosan eléri a dobáshoz szükséges optimális sebességet. Olyan sebességet, amelybol minél nagyobb hajítóerot tud érvényesíteni, ezzel segítve a helyes dobótechnika elokészítését. A nekifutás során a dobó a testének szerezzen olyan vízszintes, dobásirányú lendületet, amely elosegíti – a hajítás végso folyamatában résztvevo – izmainak minél jobb elofeszítettségét, minél jobb munkavégzési feltételeit. A nekifutás elso részét a gerelyhajítók általában 10–12, ritkábban 14 lépéssel teszik meg.

A nekifutás második szakasza

A második szakaszban gerely hátrakészítése történik. Az ugrásokhoz hasonlóan a gerelyhajításban is használnak segédjeleket. A segédjelek száma dobónként változik, attól függoen, hogy az egyes versenyzok edzéseiken mit tanultak, mit szoktak meg. Segédjelet tehetnek az induláshoz, az esetleges futásban történo ritmusváltás helyéhez és a szer lekészítésének helyéhez is. A lekészítési segédjel a kidobási vonaltól attól függoen van távolabb, vagy közelebb, hogy a dobó milyen lépésritmussal készíti le a gerelyt, ill. milyen anatómiai paraméterekkel, továbbá milyen erovel és koordinációs feltételekkel rendelkezik. Amikor a dobó a gerely hátravitelének jelét eléri, változatlan testtartással lép bal lábbal a jel mellé.

2.161. ábra - A segédjel elérésének és a gerely hátrakészítésének megkezdésének pillanata

A gerely lekészítése^[104]

A gerelyhajító, már a gerely hátrakészítésénél ügyel arra, hogy a kidobás során alapveto feltételeket biztosítsa, nevezetesen megpróbálja oly mértékben hátratolni a szert, hogy az a gyorsítás során a leheto leghosszabb utat járja be, ezzel növelve a kidobási sebességet. A dobó egy ballábas lépéssel éri el a segédjelet és megkezdi a gerely hátrakészítését.

2.162. ábra - A jobb láb elorelép, a felsotest jobbra fordul, a jobb váll határozottan hátramarad

A jobb láb elorelép, a felsotest jobbra fordul, a jobb váll határozottan hátramarad. A törzsnek ez a határozott jobbra fordítása azért szükséges, mert a gerely egyenes vonalú hátravitele csak így lehet folyamatos. A gerelyt tartó kéz mintegy megáll az eloremozgásban, és a gerelyt a hátraforduló jobb váll fölött hátratolja. A törzs jobbra fordulása a csípovonal kismértéku jobbra fordulását vonja maga után. Ennek következtében kissé nehezebb lesz a jobb láb természetes elorelépése. Ezért kifejezetten törekedni kell arra, hogy az eddigi futóhelyzetnek megfeleloen elorenézo jobb lábbal fogjon talajt. A bal kar a jobb lábbal való elorelépéskor kissé hajlítottan a test elé kerül. A törzs a jobb váll visszamaradásával egyidoben megkezdi fokozatos hátrafelé dolését. A lábak itt még hajtják a dobót, sebességveszteséget megengednie nem szabad. Ennek érdekében minél kisebb támasztással, fékezéssel kell a jobb lábán átkerülnie.

A jobb lábon átsodródás után a bal láb elorelépése közben a gerelyt tartó kéz teljesen hátranyúlik a vállvonal meghosszabbításában. A gerely hátravitele akkor, jó, ha hátrafelé mozgása közben egészen közel marad az archoz, szinte súrolja azt. A jobb kar hátranyújtása még eroteljesebben, jobban fordított vállvonalat eredményez.

2.163. ábra - A jobb lábon átsodródás után a bal láb elorelépése közben a gerelyt tartó kéz teljesen hátra-nyúlik a vállvonal meghosszabításában

A bal láb talajfogása túlhalad a test súlyvonalán úgy, hogy ez már a lendület kismértéku visszafogását eredményezi. Ezzel a kis fékezéssel vezeti be a dobó a kedvezo kidobási helyzetbe érkezés elokészítését.

2.164. ábra - A bal láb talajfogása túlhalad a test

A törzs kismértéku hátradöntése fokozatosan átmenetet biztosít a dobóhelyzetbe érkezés nagyobb mértékben visszafelé döntött törzshelyzetének kialakításához. Ennél a támasztólépésnél a támasztóláb és a törzs egy vonalban van. A dobó ne hagyja, hogy a csípoje eloretolódjon. A támaszkodó bal láb térdben nem lehet mereven nyújtott, hanem enyhén hajlított helyzetben hagyja átgördülni maga felett a testet. A súlypont felesleges süllyedését vagy emelkedését el kell kerülni. A bal lábon átgördüléskor a vállvonal már kb. 75–80 foknyira jobbra fordított. A csípovonal csak annyira forduljon jobbra, amennyire a vállvonal elfordítása megköveteli. A gerelyt tartó kéz kissé felfelé nézo tenyérrel, könyökben lazán nyújtott karral, hátul, valamivel a jobb váll magassága alatt fogja a szert. A gerely teste majdnem hozzásimul az alkarhoz, a helye pedig a dobó arca közelében van és közvetlenül a bal váll fölött, a dobás irányába mutat. A bal kar enyhén nyújtva, a test bal oldala elott keresztben, úgy helyezkedik el, hogy a könyök és kismértékben a tenyér is a dobás irányába néz. Ez a kéztartás elosegíti a törzs visszafelé döntését, a bal váll magasabb, a jobb váll mélyebb elhelyezkedését. A dobót a lendület továbbsodorja a támasztó bal lábon át.

2.165. ábra - A szökkenés repülofázisa

A most következo lépés, a jobb láb elorelépése és talajfogása a gerelyhajítás egyik leglényegesebb mozzanata. A dobónak törekednie kell arra, hogy a jobb lábra érkezéskor a test tengelye még kifejezettebben visszadoljön. Ennek érdekében a bal láb támaszon való áthaladásakor meg kell gyorsítani a jobb láb elorehozását. A jobb lábnak ez a gyorsított elorehozása elosegíti a jobb váll és vele együtt a gerelyt tartó kéz hátrafelé nyomását. Ennek a kettos munkának az eredménye a törzs fokozott visszadolése, visszahajlása. A jobblábas elorelépés kissé emeltebb, magasabb ívu, szökkenésszeru. A dobó vigyázzon, arra, hogy ne emelje meg túlzottan a szökkenés ívét. A túlzottan magas ív hosszabb repülést, nagyobb zökkenot eredményez, és feleslegesen terheli meg a talajt fogó jobb lábat. A bal láb kissé késleltetetten, de bokából eroteljesen rugaszkodjon el a dobás irányába elore. Ez az eloretörekvés nagyon fontos, mert így elegendo vízszintes lendülete lesz a dobónak, amely – a test hossztengelyének fokozott visszadolése miatt létrejött eroteljesebb támaszhelyzeten is – kello sebességgel átsodorja a kidobási helyzetbe. A jobb láb elorelendülésekor a vállvonal teljesen a dobás irányába mutat. A vállvonal jobbra fordítása következtében a medence is fokozottan elfordul. A dobó tekintete elore irányul. Sem most, sem az elokészíto lépések alatt nem indokolt a fej hátrafordítása.

2.166. ábra - A jobblábas talajfogás pillanata a dobóhelyzetbe kerülés elott

Talajfogáskor a jobb láb elozze meg a test súlyvonalát, közben a térd és a lábfej a leheto legkisebb mértékben térjen ki jobbra a nekifutás síkjából. Képletesen szólva lépjen bele a dobás irányába haladó súlypont elképzelt, függoleges síkjába, még helyesebb, ha kissé balra át is lépi, keresztezi azt, ez a keresztlépés.

A gerelyhajító az így kivitelezett jobblábas talajfogással:

biztosítja a dobólépés alatti jó egyensúlyi helyzetet,
megkönnyíti a bal láb jó irányú talajfogását,
könnyebben elkerüli a dobólépés és kidobás közbeni oldalirányú, káros súlypontmozgást,
elosegíti annak megvalósítását, hogy a gerely gyorsítására fordított erokifejtés közben a test súlypontja a bal láb támasza irányába haladjon, a dobás befejezése után e láb támasza fölött kerüljön át.

A csípo jobbra csavart helyzete miatt elkerülhetetlen, hogy a talajfogáskor a jobb lábfej kissé jobbra forduljon, de tudatosan törekedni kell arra, hogy elfordulása a 45–50 fokot ne haladja túl. A jobb láb a talp, sarok külso részével érinti eloször a talajt, majd a rányomódó test súlya alatt azonnal egész felületével a talajra támaszkodik. A jobb láb talajra érkezésekor a törzs és a jobb láb tengelye egyenes vonalat képezzen. A jobb láb talajfogásával kezdetét veszi a lendület összekapcsolása a hajítással.

Az elokészíto szakasz jellemzoi tehát összefoglalva:

A hajítás elokészítését a jelzo segédjelnél egy ballábas lépés talajfogása elott a repülo fázisban kell megkezdeni. A gerelyhajítók többsége 5 lépéses ritmussal dob. Vannak, akik 3 lépéssel dobnak, de használatos a 7 lépéses ritmus is. A 7 lépéses dobóritmus a pontos kivitelezést még biztonságosabbá és stabilabbá teheti.
A megszerzett lendület felhasználása, a hajításban résztvevo valamennyi izom elozetes, optimális megnyújtása annak érdekében, hogy a hajítás folyamatában a gerely gyorsítását minél nagyobb erokifejtéssel segítse.
A gerelyt és a gerelyt tartó kart a legkedvezobb helyzetbe hozza, mind az ívhelyzet létrehozása, mint a hajítás pontos kivitelezése szempontjából.

A nekifutás összekapcsolása a hajítással

A jobb láb a talajra nyomódása után térdben kissé utánaenged, behajlik, ezzel biztosítja a test emelkedés nélküli eloresiklását, a bal láb nagyobb zökkenés nélküli talajfogását. A testsúlypont emelkedése ebben a szakaszban különösen káros, mert az emeltebb medence miatt a bal láb talajfogása elkésik, a magasabbról elorefelé eso test fokozza a bal láb amúgy is nagy megterhelését. Amint a dobó a lendület következtében megkezdi átgördülését a támasztó jobb lábon, a bal láb a leheto legrövidebb úton törekszik talajt fogni, ezért laposan lendül elore. A közepesen hajlított jobb láb térdét elore, a dobás irányába nyomja és forgatja a dobó. Ennek látható jele a jobb láb sarkának felemelkedése és kifelé, a külso boka irányába fordulása. A jobb térd elorenyomásával, fordításával megindul a medence balra fordulása.

2.167. ábra - A dobóhelyzetbe érkezés elotti pillanat

A bal láb talajfogásának pillanatában a bal kar kb. félúton jár nyitómunkájában. A bal oldali mellizomzat elofeszítésével már segíti a mellkas dobásirányba fordulását.

Az eloretöro jobb váll helyzete megkívánja, hogy a dobó kar a gerelyt a váll fölé emelje. Ezt a mozgást úgy kell elvégezni, hogy a dobó kar a lehetoséghez képest minél tovább maradjon hátul nyújtott helyzetben, a vállvonal balra forgása miatt elkerülhetetlen könyökízületi behajláskor pedig a gerelyt tartó kéz maradjon minél tovább hátul. Erre azért van szükség, mert a jó ívfeszültség csak így érheto el.

2.168. ábra - A támaszláb talajfogása és a talp lenyomódása utáni pillanat

A talajt fogó bal láb – a dobás irányába húzott elképzelt vonaltól, mint egy lábfejnyire balra – belso – sarok-talpélen át teljes talppal a talajra nyomódik, azonnal kezdi lefékezni, a test vízszintes lendületét, a test esését. A bal lábtámaszt izommunka segítse: eloször a boka, majd a térdízületben to mpítsák, fékezzék az izmok a test lendületét. A megterhelés hatására kismértéku térdhajlítás következik be, mert az izometriásan megfeszített, de rugalmas izmok terhelésre kissé megnyúlnak. Akkor jó a kitámasztás, ha kissé befelé nézo lábfejjel a belso sarok-talpéllel kezdodve nyomódik teljes talppal talajra a bal láb. A jó bal lábtámasz rendkívül fontos, mert a hajítás dönto fázisában egyedüli támasza a hajítás függoleges összetevojének, a dobó test – dobószer rendszer csak a bal láb aktív munkájából nyerhet újabb gyorsító erot („i mpulse step” – impulzus lépés). A bal láb a törzs jobb oldalának elorelendülésében igen fontos szerepet játszik azáltal, hogy a test elorehaladását a bal csíponél akadályozza, így a jobb csípo – a test mozgási energiája következtében – felgyorsulva lendül elore.

2.169. ábra - A kidobás folyamata

A gerelyhajító a teljes ívfeszületséget úgy éri el, hogy a dobás irányába fordult jobb lába bokából elrugaszkodva segíti a jobb csípo eloremozgását, majd a kitámasztó bal láb lefékezi a bal csípot, ezáltal meggyorsítja a jobb csípo eloretörését. A bal kar közben folytatja a nyitómunkát, megnyújtva a mellizmokat segít az ívfeszülés kialakításában. A bal kar nyitómozdulata, a bal váll balra, lefelé húzása, a törzs balra forgása és hajlítása a jobb váll gyorsan elore, kissé felfelé irányuló mozgását eredményezi. A dobó fejtartása felfelé tekinto, az arc, a tekintet felfelé irányul.

A gerelyt tartó kar oly módon marad vissza, hogy a jobb váll, a felkar és a könyök már felfelé, elore mozog, míg a gerelyt tartó kéz, amennyire csak lehet hátul marad. A mozgásnak ebben a szakaszában igen gyakori hiba a dobó kéz csuklójának kézháti hajlítása. A teljes ívfeszültség befejezéseként a jobb vállban még egy eroteljesebb feszülés jön létre, mely csak akkor alakul ki, ha a jobb testoldal kello gyorsulással lendül elore, a dobó kéz pedig tartja visszamaradt helyzetét.

A hajítás elokészítése, ívképzés

A jobb láb a talajfogást követoen térdbol azonnal puhán utánaenged („soft step” – puha lépés). A már csökkeno sebességet engedi tovább a jobb láb, a bal láb kemény, határozott kitámasztásáig. A jobb térdet a dobó a talajfogás után elore lefelé nyomja, miközben a jobb csípo megkezdi elore irányuló munkáját. Ebben az eloreforgató mozgásban támaszt ki a bal láb, lehetoleg laposan. A bal láb kitámasztásakor a bal kar nyitó, a mellkast dobóirányba fordító, a mellizmokat megnyújtó munkája félúton jár. A gerelyt tartó kar nyújtva, hátul a váll mögött van. A bal láb letétele megállítja a bal, felgyorsítja a jobb csípo elorehaladó mozgását. Ekkor már a jobb lábfej kifelé fordított helyzetben csúszik elore. A jobb csípo megnyújtotta a törzs izmait, a bal kar befejezte nyitómozdulatát, a mellkas a dobás irányába fordult, míg a jobb kar enyhén hajlított könyökízülettel a váll síkja felett, hátul helyezkedik el (170. ábra^[105]). Ezt nevezzük ívhelyzetnek.

2.170. ábra - A könyök és a váll helyzete a kidobás pillanata elott, felülnézetbol

Hajítás

Amint az izmok elérték legnagyobb feszülésüket úgy, hogy az egyes izomcsoportok a mozgás folyamán megnyújtották a mozgásba késobb kapcsolódó izmokat, megkezdodik a hajítás. Mint láttuk, a hajítást a jobb csípo kezdi meg, megnyújtva a törzsizmokat. A törzsizmok már gyorsulva megnyújtják a vállízület izmait. A már nagy sebességgel eloremozgó váll tovább nyújtja a karfeszítoket, amely tovább gyorsulva nyújtja az alkarhajlítókat. A jobb testrész gyorsuló munkájához elengedhetetlen a test bal oldalának fékezo és a bal láb emelo munkája.

A hajító szakaszban a gerely a dobóváll fölött a dobás síkjában, vonalban helyezkedik el, hossztengelye a vízszintessel kb. 35 fokos szöget zár be. Az a jó, ha a csukló akkor hajlik hátra, amikor a kidobás megindítása után a kéz elérte a könyök magasságát.

A talajfogás után a bal láb térde kissé behajlik, de a dobás során kinyúlik. A bal láb által lefékezett medence fölötti testrészek a meglevo tehetetlenségi lendület hatására tovább haladnak elore a dobás irányába. A gerelyhajító ezt az átbillenési folyamatot a csípo izomzatával szabályozza. A tömegközéppont útja a dobólépés, a hajítás közben minél inkább a bal láb támasza fölé kerüljön, a hajítás befejezése után pedig, felette vezessen át.

A túlzott térdhajlítást kerülni kell, csakúgy, mint az eloreforduló bal oldalt. Ezek károsan befolyásolják a dobás távolságát. A testnek át kell haladnia a bal láb felett, így a legkedvezobb a vertikális eroko mponens kihasználása.

2.171. ábra - A kihajítás pillanatában a tenyér kifelé fordul így biztosítva a helyes eroközlést

A gerely sebessége tehát több testrész közös munkájának eredménye. A gerely pályára állításáért viszont foleg a kar és a kéz felelos. Fontos, hogy amennyire lehet a kar és a kéz egyenes vonalon haladjon elore, és a kiengedés pillanatában a tenyér kifelé forduljon, így biztosítva a helyes eroközlést.

A hajító erokifejtés akkor lehet maradéktalanul jó, ha:

a bal lábtámasz helyén elképzelt dobásirányú függoleges síkhoz közel halad a tömegközéppont útja;
a bal láb sarkát és a jobb vállat összeköto egyenes folytatásához közel van a jobb kar és kéz is.

A gerely gyorsítását a medencétol fölfelé a nagyobb tömegu, lassúbb mozgásra képes testrészektol, izmoktól az egyre kisebb tömegu testrészek, nagyobb sebességu mozgásra képes izmok alakítják (172. ábra^[106]). Mindegyik ízület izomzatának erokifejtése növeli a soron következo ízület izomzatának erokifejto képességét azáltal, hogy – aktív összehúzódásuk elott – megnyújtja, elofeszíti azokat.

2.172. ábra - A gerelyhajításnál muködo izmok

A csípo és hasizmok után a következo fontosabb izmok kapcsolódnak a mozgásba:

Mellizmok, a deltaizom elülso része;
Háromfeju karizom, a tenyér- és ujjhajlító izmok.

A kidobás során a gerelyhajítónak biztosítania kell, hogy:

a gerely tömegközéppontjának útja minél inkább egyenes vonalú legyen;
a hajításban a kéz gyorsítóero-kifejtése hasznos legyen, a gerely hossztengelye irányába hasson;
a gerely a repülését kedvezo állásszögu hossztengellyel kezdje meg, és a hossztengely ekkor is essen egybe a tömegközéppont irányával.

A gerely végso kicsapását a kéz és az ujjak végzik. A kis tömegu, de gyors mozgásra képes izmok végso gyorsító munkája után repül ki a gerely. Az ujjak kicsapó munkája fontos mozzanata a gerelyhajításnak, mert a gerelyrol leváló ujjak káros billentonyomatékot és feleslegesen nagy hossztengely körüli forgást is adhatnak a gerelynek. A végrehajtást illetoen a kéznek és az ujjaknak ez a kicsapó munkája akkor jó, ha a tenyér felfelé néz és a gerely elrepülése után kissé borított helyzetben csapódik elore (173. ábra).

A szer tulajdonságai

Az egyes gerelyek az idok folyamán a szabálymódosítások hatására változtak. Ez nem külalakbeli változást nem jelentett, hanem a gerely repülési tulajdonságait meghatározó tömegközéppontbeli változásokat. A gerelyek tömegközéppontja egyre elorébb került az idok folyamán a kötéshez viszonyítva, hogy azok hamarabb „bebukjanak”. Erre szükség volt az egyre nagyobb dobások visszafogása miatt. (A stadionok, már nem voltak elég nagyok egy-egy verseny megrendezésére). Az egyes gerelyeket a gerelygyártó cégek pontos, számítógépes tervezés, tesztelés, szélcsatornás és különbözo áramlástani vizsgálatok után kezdik gyártani. A legtöbb kutatást a gerelyek orrkúpjának alakja hozta. A gerelyek anyaga is meghatározó repülési tulajdonságaikat illetoen.

2.173. ábra - Gerelytípusok egy internetes hirdetésben

A gerelyeket különbözo távolság megjelöléssel hozzák forgalomba (60 m-es, 90 m-es gerely stb.). Ezek természetesen nem azt jelölik, mekkorát lehet dobni velük, hanem a szer anyagát, egészen pontosan „puhaságát”, hajlékonyságát, rezgési tulajdonságait. Ez azt jelenti, hogy a kidobás során az adott szer mennyire viselkedik mereven. Minél „merevebb” a gerely, annál nagyobb méter érték van feltüntetve az oldalán. Ugyanakkor a merevebb gerelyhez nagyobb technikai tudás is szükséges. A puhább szer ugyanis az esetleges kisebb technikai, eroközlésbeli hiányosságokat még képes korrigálni. Nem hat vissza a dobó ízületeire, könyökére, vállára, azáltal, hogy a kidobás pillanatában rezgésbe kerül, meghajlik, igaz a dobás távolságára ez káros hatással van.

A nagyobb dobások kirepülési szöge a korszeru gerelyekkel 35° körül van. Mérések szerint a nagyobb távolságú dobásokat célszeru laposabb szögben elvégezni. Szembeszélben szintén kisebb kidobási szöget kell alkalmazni (bele kell „szúrni” a gerelyt a szembeszélbe, hogy hosszabban „vitorlázhasson” elore), míg hátszél esetén inkább nagyobb szöget kell választani.

A gerely kedvezo repülésének elofeltételei:

a kirepüléskor, a leheto legkisebb felülettel fúródjék a levegobe, mert a légellenállás négyzetesen függ a sebességtol. Ennek érdekében a gerely hossztengelye essen egybe a kidobási szöggel, a kidobási szög a dobás sebességétol és a széljárástól függoen, 28–38 fok között legyen;
a gerely minél kisebb káros rezgéssel kezdje meg repülését;
a hossztengely körüli, úgynevezett stabilizáló forgásra minél kevesebb energiát használjon el a dobó.

A hajítás utáni helyzet

A kidobás folyamatában a dobó célja a gerely minél hosszabb úton történo kísérése, kidobás után a kilépés elkerülése.

A hajítás után a gerely elhagyja a kezet, a kar tehetetlenségénél fogva elorecsapódik. A jobb láb hosszan elorelép, felhúzott térddel, hogy a test lendületét fékezze. Abban az esetben, ha a hajítás jól sikerült, a dobó a nekifutással szerzett lendületét át tudja adni a gerely gyorsítására, akkor a test hajítás után igen kevés lendülettel rendelkezik. A hajítás utáni nagy elorehaladás a test mozgásmennyiségének gazdaságtalan felhasználását jelzi. A legjobb dobóknál kb. 2–2,5 m szükséges a bal lábtól a dobási vonalig ahhoz, hogy a kilépést elkerülhessék.

A hajítás befejezése után a jobb láb, amely eddig a test után a talajon csúszott, gyorsan felkapva, hajított térddel hosszan elorelép, kitámaszt, hogy a test lendületét lefékezze.

2.174. ábra - Kidobás utáni helyzet elrugaszkodással, érkezés fekvotámasz helyzetbe

Használatos egy másik technikai végrehajtás is, amit Al Cantello alkalmazott eloször 1959-ben. A dobó a kidobás után nem továbblép, hanem a kidobás után a támaszlábról elrugaszkodva, bizonyos esetekben a repülés közben oldalra elfordulva (hogy a kidobási vonallal párhuzamos legyen a test a talajra érkezéskor) hason-fekvo helyzetben repül, és fekvotámaszba érkezik (174. ábra^[107]).

Az ideális gerelyhajító testalkat

A testi adottságok szempontjából a szer könnyu súlya miatt nem szükséges, hogy a dobó nagyobb testsúllyal rendelkezzék. Alkalmasabb a nyúlánk, magas termet.
Elonyt jelent a széles, eros vállöv, a hosszú kar, az ízületi lazaság és mozgékonyság.
A futó és a dobó mozdulatok gyors végrehajtásához egyaránt rendelkezni kell reagálási-, mozdulat-, mozgás- és vágtagyorsasággal, robbanékony, gyors erovel, ún. dobógyorsasággal.
A dobások többszöri végrehajtásához magas fokú állóképesség ún. dobó-állóképesség szükséges.
A mozgások gazdaságos összekapcsolásához ügyesség, mozgásérzékelés, ritmus- és térérzékelés szükséges.

A gerelyhajítás eredményességét befolyásoló tényezok

A gerelyhajító alkata, adottságai, képességei, készségei és pszichikai állapota.
A gerelyhajító teljesítményét, a dobás távolságát jelentos mértékben meghatározza a kihajítás kezdosebessége (mivel az négyzetesen ható tényezo), és a kihajítás szöge.
A gerelyhajítás távolságát befolyásolja a szer alakja és azok az aerodinamikus tényezok, melyek a szer alakja miatt a dobásoknál muködnek.

A gerely repülése

A gerely alakjánál fogva alkalmas a repülésre, navigálásra és a közegellenállás legyozésére.
Kihajításkor, helyes állásszög esetén, a kar, kézfej és az ujjak mozgása, a gerely hosszúsági tengelye körül forgó mozgást hoznak létre.
Kirepülés után a gerely tömegközéppontjára a gravitáció hat. A légellenállás eredoje a tömegközéppont mögé esik, így forgatónyomaték keletkezik a tömegközéppont körül, ami lefelé vagy felfelé billenti a gerelyt.
Ellenszél esetén, a gerely mozgásirányával szemben áramló szél, a szer sebességének megfeleloen növeli a szer felhajtó erejét.
A hátszél a lendületszerzés szakasza alatt segíto tényezoként szerepel. Ezáltal a levego emelo hatása kisebb lesz. A hátszél esetén ezért kell a kidobás szögét emelni.

A gerely röppályája ballisztikus görbét mutat, ahol a gerely konstrukciója és a külso feltételek hatása következtében a felszálló és a leszálló ág nem egyforma.

Felhasznált irodalom

A gerelyhajítás szabályai. (2010). Forrás: http://www.magyar.sport.hu/: http://www.magyar.sport.hu/sport/jatekszabalyok/j_gerelyhajitas.htm

http://fitlode.com/. (dátum nélk.). Forrás: http://fitlode.com/wp-content/uploads/2010/06/shutterstock_16416271-e1276204976429.jpg

http://media.monstersandcritics.com/. (dátum nélk.). Forrás: http://media.monstersandcritics.com/galleries/: http://media.monstersandcritics.com/galleries/1360382_1/0146414750085.jpg

http://www.brianmac.co.uk/. (dátum nélk.). Forrás: http://www.brianmac.co.uk/pictures/movement analysis/javelin.jpg

Koltai, J. (1980). Gerelyhajítás. In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 278–283.). Budapest: Sport.

Track & Field Is My High. (2011). Forrás: http://home.messiah.edu/: http://home.messiah.edu/~jh1424/image/jav.JPG

A diszkoszvetés technikája

Filmanyag

diszkoszvetés oldalról, lassított felvétel (640 × 480 – 300 képkocka/s)

diszkoszvetés oldalról, normál sebesség (640 × 480 – 30 képkocka/s)

diszkoszvetés szembol, lassított felvétel (640 × 480 – 300 képkocka/s)

diszkoszvetés szembol, normál sebesség (640 × 480 – 30 képkocka/s)

Képanyag

diszkoszvetés képsorozat oldalról

diszkoszvetés képsorozat szembol

A diszkoszvetésrol

A diszkoszveto célja, hogy a diszkoszt a szabályok adta kereteken belül a dobókörbol, melynek átméroje 2,5 m a leheto legtávolabbra vesse úgy, hogy az a 34,92°-os szektor határain belül érjen földet. A férfi diszkosz 22 cm átméroju, 4,4 cm vastagságú és 2 kg súlyú, korong alakú atlétikai dobószer. Anyaga fa, muanyag és fém (gyakorló szer esetén gumi), vagy ezek kombinációja lehet.

2.175. ábra - Lars Riedel – A zwickaui születésu atléta 1996-ban Atlantában arany-, 2000-ben, Sydneyben pedig ezüstérmet nyert, emellett öt vb-n (1991, 1993, 1995, 1997, 2001) és egy Eb-n (1998) diadalmaskodott

Lars Riedel – A zwickaui születésu atléta 1996-ban Atlantában arany-, 2000-ben, Sydneyben pedig ezüstérmet nyert, emellett öt vb-n (1991, 1993, 1995, 1997, 2001) és egy Eb-n (1998) diadalmaskodott

A diszkosznak a következo méreteknek kell megfelelnie:^[108]

2.11. táblázat - A hivatalos gerely méretek

	férfi		noi
	feln./jun.	ifi	feln./jun./ifi
versenyen használható diszkosz minimális tömege (kg) (csúcshitelesítés feltétele)	2,00	1,50	1,00
információ gyártók részére:
tömeg (g)	2,005–2,025	1,505–1,525	1,005–1,025
fémperem külso átméroje (mm)	219–221	200–202	180–182
fémlap v. középso sík felület (mm)	50–57	50–57	50–57
vastagság a fémlapnál / középso sík részen (mm)	44–46	38–40	37–39
perem vastagsága (a szélétol 6 mm-re) (mm)	12	12	12

A diszkoszvetés eredményességére a következo összetevok vannak hatással:

a szer kirepülési sebességének nagysága (v);
a szer kirepülésének magassága (h);
a szer kirepülésének szöge (α).

A kirepülés szöge természetesen függ az adott szélviszonyoktól és ezért különbözo körülmények között más és más lehet az ideális szög.

A diszkoszvetés szakaszai

A diszkoszvetés folyamatában jól elkülönítheto szakaszokat különböztethetünk meg. Ezek a szakaszok nem csak a mozgás fázisai alapján, hanem dinamikájukban, sebességük alapján és az energia felhasználás szempontjából is megkülönböztethetoek.

Ezek a szakaszok a következok:

Felállás;
- Elhelyezkedés a dobókörben;
- Szer tartásának kialakítása.

Elolengetés;
- Torziós helyzet kialakítása;

Forgásba indulás;

Pördület egy lábon;

Pördület a levegoben;

Kidobás szakasza;
- Egylábtámaszos helyzet a kidobás szakaszában;
- Kétlábtámaszos helyzet a kidobás szakaszában;
- Kidobás.

A szer fogása

Mielott a diszkoszvetés szakaszait tárgyalnánk fontos tisztázni a helyes szerfogást. A diszkoszveto a szert olyan elképzelés alapján kell, hogy a tenyerébe helyezze, hogy annak fogásával a leheto legnagyobb erot tudja átadni. Ezért dobónként a fogás kismértékben eltérhet a tenyér nagyságától függoen. Mivel a diszkosz méreteit a szabályok rögzítették, a fogásban alkalmazkodni kell az anatómiai méretekhez. Az apróbb eltérésektol függetlenül a sportolónak a következo fogási formához kell közelítenie.

2.176. ábra - A diszkosz helyes fogása

A diszkoszt úgy kell a tenyérbe helyezni, hogy a szer peremét az ujjak (mutató-, középso-, gyurus- és kisujj) behajlított utolsó percének tövéhez kell nyomni. A diszkosz felezo vonala lehetoleg a mutató, és a középso ujj közé essék. E két ujj lehetoleg közel helyezkedjen el egymáshoz és legyen párhuzamos a diszkosz felezo tengelyével. Az ujjaknak ez az elhelyezése azért fontos, mert a szer kirepülése során stabilabb fogást és nagyobb ero kifejtésének lehetoségét biztosítja.

A dobó kéz csuklója ne törjön be. A kéz legyen az alkar meghosszabbításában, ellenkezo esetben a kidobás helyes mechanikai végrehajtását és a teljesítményt ronthatja.

Felállás

A diszkoszvetés fejlodése során a diszkoszvetok és edzoik a leheto legnagyobb dobástávolságot szem elott tartva, folyamatosan fejlesztették a technikát. Miután az újkori olimpiák elott lezajló versenyeken rájöttek, hogy a vázafestmények alapján elképzelt térdelo helyzetbol való vetés nem igazán hatékony, a versenyzok az álló helyzetbol történo dobásokkal kezdtek el versenyezni. Innen késobb eljutottak a lépésbol, szökkenésbol, félfordulatból, ezek kombinációjából, majd a másfeles pördületbol történo vetésig. Az amerikaiak kísérleteztek késobb két fordulattal történo vetéssel is, de nem értek el ezzel a technikával jelentos javulást, ezért felhagytak vele.

A helyes felállás és az elolengetés elsodleges célja a kedvezo forgásba induláson keresztül a stabil, megfeleloen nagy pörgési sebesség biztosítása.

A felállási módozatokat Széchenyi (Koltai & Széchenyi, 1980) a következo három lehetoséggel írja le:^[109]

Felállás a dobás irányának háttal, lábak a körfelezo két oldalán, szimmetrikusan. Legelterjedtebb forma.

2.177. ábra - Háttal való felállási forma

Felállás a dobás irányának háttal, a bal láb a körfelezon.

2.178. ábra - Felállás a dobás irányának háttal, a bal láb a körfelezon

Felállás úgy, hogy a dobó jobb oldala mutat a dobás iránya felé. Ezzel az indulási formával kb. 90°-kal megnövekszik a pördület lehetosége, de az nehezen kivitelezhetové válik, ezért kevesen alkalmazzák.

Felállás a dobás irányának háttal, a bal láb a körfelezon.

2.179. ábra - Felállás oldalt

A képeken ábrázolva van a diszkosz tömegközéppontjának pályája is. A rajzoló (Tihanyi) folyamatos vonallal jelöli ennek útját a forgásba indulás szakaszában, pontokkal jelöli a levegoben történo pördület közben a diszkosz tömegközéppontjának útját és szaggatottal a kidobási szakaszban megtett utat.

Mint látható, az oldalt felállásos helyzet esetén a legnagyobb a diszkosz útja az elso szakaszban.

Elolengetés

Az elolengetéssel készíti elo a dobó a dobásba indulást. Az elolengetés célja egyrészt a dobásban résztvevo izmok megnyújtása, elofeszítése a lengetés végpontjai elérésével, másrészt a stabil kiindulási állásba „helyezkedés”, harmadrészt a „kedvezo indulási” feltétel érzésének kialakítása. Ez utóbbi inkább mentális nyugalom, a ráhangolódás érzésének elérését szolgálja. Ezen célok elérésére általában 2–3 lengetés elégséges.

2.180. ábra - Az elolengetés kar- és lábmunkája

Az elolengetés során a dobótól függoen általában a jobb lábának talpa végig a talajon marad, bal lába pedig az elfordulás során a csípo elfordulásával egyetemben lábujjhegyre emelkedik és/vagy elfordul a sarkat kifelé tolva.

Az utolsó lengetés során a szert tartó kar az elfordulással eléri felso holtpontját, ezzel torziós helyzetet létrehozva, megnyújtva a törzs izmait. A kéz ebben a helyzetben a váll magasságában helyezkedik el. A diszkosz tömegközéppontja a leheto legtávolabb helyezkedik el a test képzeletbeli hossztengelyétol. A térdek enyhén hajlított helyzetben vannak, ami a tömegközéppont kismértéku süllyesztését idézi elo. Ez a rogyasztott helyzet nyújtja a legstabilabb helyzetet a forgás megindítására.

2.181. ábra - Elolengetési holtpont a pördületbe indulás elott

A pördületbe indulás

A vetés távolsága annál nagyobb lesz, minél nagyobb a kivetés sebessége, az adott szélviszonyok közötti optimális kirepülési szög mellett. A vetés sebessége annál nagyobb, minél hosszabb úton tudja gyorsítani a szert az atléta.

A pördületbe indulás és a teljes mozgásfolyamat során elengedhetetlen a stabil, megingások nélküli technikai végrehajtás. Az elolengetés alatt felvett helyes pozíció, térd-, csípo- és törzstartás, ill. a megfelelo elofeszítettségi helyzet, ha nem is garantálja, de megteremtheti az említett stabilitást.

Az elolengetési holtpont után a bal kar megkezdi a nyitás munkáját. Ezzel egyidoben a bal boka, a térd és a csípo a talp elülso felületén fordulva megkezdi a dobásirányba kerülést. A dobó elsosorban ebben az ún. kétlábtámaszos helyzetben tud erot közölni a szerrel, ill. ebben a helyzetben tud a végso sebesség szempontjából aktív munkát kifejteni.

Mérések szerint (Koltai & Széchenyi, 1980) a kétlábtámaszos helyzet alatt a diszkosz, egy 62 m-es dobás során közel 2,36 m-t tesz meg, ami a diszkosz a teljes pörgés alatt megtett útjának kb. 60%-a. Ez az arány akkor megfelelo tehát, ha a teljes diszkoszút a kétlábtámaszos helyzet során megegyezik az egylábtámaszos helyzetben mérhetovel, ill. annál kismértékben hosszabb.

A kétlábtámaszos helyzet hossza más szempontból is fontos. A két láb ebben a helyzetben a teljes végrehajtást tekintve, ha hosszabban fejti ki munkáját, egyrészt hosszabb úton gyorsít, másrészt kevesebb energia felhasználással tudja az optimális sebességet elérni a dobó, ezáltal kedvezobb lehetoséget biztosít a diszkosz további gyorsításához, ez pedig dönto a végso kidobási szakaszban.

A forgás során a lábak, csípok és törzs forgási sebessége nagyobb kell legyen, mint a diszkosztartó kéz szögsebessége, ezzel ez „lemarad”, miközben a kar, mell és a törzs izmai megnyúlnak, elofeszülnek, energiát „raktároznak”. E folyamat során a szert tartó kar kismértékben közelít a forgástengelyhez.

A kétlábtámaszos helyzetben a dobó két sebességet hoz létre. Egyrészt a forgási sebességet, másrészt a kör túlsó peremétol megkezdi haladását a kidobás irányába. Ez a folyamat a törzsnek a dobás irányába való döntésével kezdodik.

Pördület egy lábon

A kétlábtámaszos helyzet megszunte után a jobb láb elemelkedik a talajtól. A talajon maradó bal láb sarka, már a jobb láb elemelkedése elott megemelkedik, úgy, hogy a dobócipoben a talp elülso negyedére, az ujjakra és a lábpárnákra nyomódik a test súlya. Ebben a helyzetben jelentos szerepe van a megfelelo súrlódásnak. A dobócipo anyagának megfeleloen kell ugyanis tapadnia a diszkoszvetokör gondosan letakarított felületéhez, ugyanakkor segítenie kell a forgást.

2.182. ábra - Az egylábtámaszos helyzetben pörgés a bal láb talpának elülso negyedén

A bal kar nyitó mozgása tovább folytatódik. Az egylábtámaszos helyzetben a dobónak nem célja a szer gyorsítása, ugyanakkor a lendítoláb segítségével aktívan gyorsíthatja a dobó-dobószer rendszert. A láb lendítésének két fo formája ismeretes:

bokából vezetett láblendítés
boka-térdvezetéses láblendítés

A láblendítés eredményessége elsosorban a dobótól függ, annak koordinációs képességeitol és anatómiai lehetoségeitol. A láblendítésnél figyelembe kell venni azt a törvényszeruséget, mely szerint, ha a dobó a pörgés közben távolítva lábát a forgástengelytol azzal lassítja a forgást, ugyanakkor aktív lábmunkával szinten is tarthatja sebességét. Ha a lendítoláb közelebb marad a forgástengelyhez, azzal a forgás gyorsulhat. Figyelembe kell azonban venni, hogy a tehetetlenségi nyomaték és a sebesség alakulása befolyással lehet a technikai végrehajtás második szakaszára, nevezetesen a kidobási helyzetbe érkezésre.

2.183. ábra - Az egylábtámaszos helyzetben a lendítoláb és a forgástengely távolsága (r)

Az egylábtámaszos helyzetben a dobó törzsének a dobás irányába döntése tovább folytatódik. A bal kar nyitó munkájának megállításával következik a lapos forgóugrás, azaz a pördület a levegoben. A forgóugrásnak laposnak kell lennie. Ezt úgy éri el a dobó, hogy csak bokából „lép el”. A lábon pördület ideje igen kicsi, kb. 0,4–0,5 s, ugyanakkor a teljes mozgássor 30–35%-a.

2.184. ábra - A forgóugrás kivitelezése oldal- és szembolnézetbol

Pördület a levegoben

A levegoben a tömegközéppont sebessége nem változtatható. A versenyzo akkor jár el helyesen, ha a levegoben töltött idot megpróbálja minimalizálni a lendíto lábának a forgástengelyhez való közelítésével, „lefogásával”. Erre azért van szükség, mert ha hosszabb ideig repül, akkor a mozgási energia nagyobb mértékben csökken.

A repülofázis alatt azonban a kidobás szempontjából nagyon fontos technikai elemet készít elo a diszkoszveto. Ez pedig a kidobó helyzet elokészítése. A dobó törekvése ekkor az, hogy a csípo- és a vállvonalak egymáshoz viszonyított helyzete jelentosen rotált, elfordult legyen. Ez nem csak az elofeszítettség miatt fontos, hanem, hogy a dobó kar lemaradjon, ezzel növelve az erokart. Ennek következtében a felsotest szögsebessége kismértékben csökken, de a végso kidobási sebesség nagyságát tekintve ez a törekvés a helyes. Kialakul a leheto legnagyobb torziós helyzet.

Kidobás szakasza

Egylábtámaszos helyzet a kidobás szakaszában

A kidobás fázisa a jobb láb talajfogása pillanatától a szer kirepülésének pillanatáig határozható meg. Ebben a szakaszban a szer viszonylag nagy utat 4,2–4,6 m-t tesz meg közel egyharmad másodperc alatt. Amikor a jobb láb talajt fog, a diszkosznak akkor kell elérnie az addigi mozgás során a legmagasabb helyzetét. Ennél magasabban már csak a kidobás pillanatában lesz.

2.185. ábra - A kidobás szakaszának kezdo pillanata a jobb láb talajfogása

A jobb láb már a talajfogás elott elofeszül, felkészülve a talajfogásra és magas sarokpozícióval, nagy bokaszöggel lábujjhegyen talajt fog a láb. A bal láb késlekedés nélkül a leheto legrövidebb ido alatt talajt fog. A diszkoszveto újra kétlábtámaszos helyzetbe kerül.

Koltai & Széchenyi, (1980) szerint minél felkészültebb egy dobó, annál nagyobb a dobó–dobószer rendszeren belül a rendszer alsó, ill. felso része közötti szögsebesség különbség, így annál nagyobb mértéku és sebességu lesz a mozgásban résztvevo izmok elozetes megnyújtása.

2.186. ábra - A bal láb talajfogásának pillanata. A dobó ismételt kétlábtámaszos helyzetbe kerülése

Kétlábtámaszos helyzet a kidobásban

Széchenyi, (1980) úgy fogalmazza meg a kidobás szakaszának kétlábtámaszos helyzetét, mint a diszkoszveto technika „kulcshelyzetét”. Ezt azzal indokolja, hogy ebben a helyzetben fokozható legnagyobb mértékben a kirepülési sebesség, amelytol legjobban függ a dobás távolsága. Az elobb említett 4,2–4,6 m-es kidobási szakaszban megtett útból a kétlábtámaszos helyzetben 2,6–2,8 m-t tesz meg a diszkosz kicsit kevesebb mint 0,3 s alatt. A kidobási szakasz végrehajtása akkor mondható jónak, ha az egy- és kétlábtámaszos helyzet egymáshoz viszonyításában a kétlábtámaszos helyzet hossza kétszerese az egylábtámaszos helyzetnek.

A torziós helyzetben nemcsak a váll- és a csípotengely egymáshoz viszonyított elfordulásának különbsége, hanem a megnyújtás sebessége is fontos. Minél nagyobb a nyújtás sebessége, annál nagyobb az izom kezdeti feszülése, amely befolyással lehet az izom mechanikai teljesítoképességére.

Hasonlóan más atlétikai számokhoz a mozgás megindításában, és a mozgássor lefutásában a kezdeti szerepet itt is a nagy izmok játsszák. A legerosebb, ugyanakkor lassabb beidegzésu izmok után, a mozgás végrehajtásba fokozatosan kapcsolódnak be és veszik át a szerepet az egyre kisebb izmok.

A kidobást a dobó a jobb láb és a jobb csípo forgatómunkájával indítja meg. A forgatómunkát segíti a törzsizmok bekapcsolódásával egyidoben a lendítokar nyitómozdulata is. A bal kar nyításának iránya hasonló szögu a talajhoz viszonyítva, mint a kidobás szöge. Elore, felfelé történik. Egyes diszkoszvetok könyökben hajlítva hajtják végre a nyitást. A könyök hajlítottságának mértéke atlétánként változó.

Közben a két láb ellentétes irányú munkája forgatja tovább a testet. A tömegközéppont függoleges vetülete a helyes végrehajtásnál folyamatosan a bal láb fölé, azaz elore tolódik. A térdfeszíto izmok, ill. a vádli munkájával a kidobás elott a dobó megkezdi az emelo munkát is, ezzel magasabb helyzetet biztosítva a kidobás számára, továbbá a helyes ritmusban végrehajtott emelés hozzájárul a kidobási sebesség növeléséhez is. A kidobási szakasz utolsó szakaszában a forgatás és az emelés közösen alakítja a végso, kidobási helyzetbe kerülést.

A kétlábtámaszos helyzet második felében a törzs enyhén vissza, a jobb láb irányába döntött, ezzel a kidobási szög beállítását segíti, továbbá a kerületi sebességet növeli.

Kidobás

A kidobás történhet támaszból és levegobol. A kidobás végrehajtása nagymértékben egyénfüggo. A kidobás technikáját befolyásolja a testalkat, az aktuális eroszint, az ennek függvényében kialakított és begyakorolt technika.

2.187. ábra - A kidobás pillanata

Kidobás támaszból

A támaszhelyzetbol való kidobás esetén a dobó törekvése a talajon maradás, ill. a talajról való kidobás. Ebben az esetben mindkét láb a talajon van a kidobás pillanatában. A támaszban tartott kidobás esetén a szerre gyakorolható ero, a kisebb úton történo gyorsítás következtében kisebb marad. Ugyanakkor a támaszhelyzet miatt a visszafelé ható ero a „megfogható”, ezért a felhalmozott mozgásenergia teljes egészében a gyorsításra használódik fel.

Ennél a kidobási technikánál a kidobás pillanatában a forgástengely a bal láb támaszának pozíciója és a bal vállat öszeköto egyenes. Az erokar pedig a diszkosz tömegközéppontjából erre a tengelyre húzott egyenes. Ez az erokar ennél a kidobási formánál a leghosszabb.

A támaszból történo kidobás másrészt biztonságosabb azért, mert a kidobás után könnyebb a körben maradni.

Kidobás a levegobol

A levegobol dobás elsodleges elonye, hogy a diszkoszra kifejtett ero hosszabb úton hozható létre, ezért a végso impulzus nagyobb lehet. Másik elony a magasabb kidobási pozíció. Ugyanakkor az ezzel a technikával veto atléta több hátránnyal is szembesülhet. Ezek közül az egyik, hogy ha nem megfelelo technikával hajtja végre a vetést, akkor túl korán elemelkedhet a talajról. Ennek következtében a törzsizmok forgató, emelo munkája nem elégséges. A dobó nem lesz képes megfelelo erot kifejteni a diszkoszra, ezért a kidobási sebesség kisebb lesz, azaz a dobás távolsága is kisebb lesz.

A legjobb diszkoszvetoknél a levegobe emelkedés és a szer kirepülésének pillanata között igen kis ido telik el. Ez az ido mérések szerint alig 0,05 s. Ennyi ido alatt azonban a diszkosz – sebességtol függoen, akár 20–50 cm-t is megtehet. A levegobol dobásnál eloször az elol lévo láb, majd a hátul lévo láb hagyja el a talajt.

A forgástengely a talajról végzett vetéssel szemben nem a bal láb támaszpozíciója és bal vállat összeköto egyenes lesz, hanem ehhez képest elcsúszik és a tömegközépponton megy keresztül, azaz a sugár (erokar) lerövidül. Széchenyi (1980) szerint, ebben a szakaszban az erokar lerövidülése már nincs káros befolyással a végso teljesítményre, sot szöggyorsulást eredményez, ami tovább javítja a szer kirepülési sebességét.

A diszkoszvetonek arra kell törekednie tehát, ha a levegobol történo vetést hajtja végre, hogy a levegoben eltöltött ido rendkívül rövid legyen. Ezalatt létrehozhatja a talajról történo vetéssel szembeni elonyöket (hosszabb gyorsítási út), ugyanakkor a szer visszaható ereje csak minimálisan érezteti hatását. Végelszámolásban a gyorsítási út és a gyorsítás nagysága elonyhöz juttathatja az atlétát.

A levegobol vetés veszélye a véghelyzetben az, hogy az atléta, miután kidobta a szert, nehezebben tudja megtartani egyensúlyi helyzetét, ezért nagyobb valószínuséggel hagyhatja el szabálytalanul a dobókört, ami érvénytelenítheti a dobást.

A diszkosz

A diszkosz navigáló szer, ami azt jelenti, hogy alakja hozzájárul a hosszabb repüléshez, kihasználja a levego közegellenállását és segítségével nagyobb távot tesz meg a levegoben, mint egy hasonló súlyú és felületu, de gömb alakú test.

A diszkosz alakjánál fogva nem úgy viselkedik a levegoben mint pl. a súlygolyó. A repülési pályája nem parabola alakú. Természetesen mindez szélcsendes idojárási viszonyokra vonatkozik. Különbözo irányú szél esetén a repülési tulajdonságai jelentosen változhatnak.

A diszkoszt több kutatói csoport vizsgálta szélcsatornás vizsgálatokkal. A kutatások során a következo fizikai paramétereket tanulmányozták. A v sebességgel repülo α szögállású diszkosz légellenállása két összetevore bontható. Az x irányú légellenállásra és az erre meroleges felhajtóerore. 0°-os állásszögnél nincs felhajtóero. A diszkosz tengelyének elfordításával hozzávetoleg 27°-s szögig az állásszöggel azonos felhajtoero keletkezik. A kidobás esetén számolni kell még a kirepülési szöggel is β. A β-változásával természetesen változik, ill. változhat az α is.

A levego szerepe szélcsendes körülmények között is jelentos. Ha összehasonlítanánk egy feltételezett légüres térben történo vetési sorozatot különbözo (egyre növekvo) kirepülési sebességekkel, azonos kirepülési szögekkel (β) és ezeket a dobásokat kiviteleznénk normál körülmények között is, akkor a számítások szerint, normál körülmények között nagyobb eredményeket kapnánk (188. ábra^[110]). Pl. egy 18 m/s-al kivetett diszkosz légüres térben 31 m-re, normál körülmények között 37 m-re repülne, ahol a különbség 6 m. 20 m/s esetén a különbség 6,2 m, amíg 24 m/s esetén 5,8 m.

2.188. ábra - A diszkosz állásszöge α, talajhoz viszonyított sebessége v, a hátszél sebessége W, az eredo sebesség, amivel a levego a diszkoszt éri V, kirepülési szöge β

A diszkosz állásszöge α, talajhoz viszonyított sebessége v, a hátszél sebessége W, az eredo sebesség, amivel a levego a diszkoszt éri V, kirepülési szöge β

A diszkosz stabilizálása

A diszkosz a levegoben bizonytalanul viselkedik, billeg, bukdácsol. A kidobás során a diszkoszvetonek törekednie kell arra, hogy a kidobás pillanatában megpörgesse a szert. A pörgésbe hozott diszkosz a középpontján át húzott tengely körül forgásba kezd. A forgás nagyságától függoen a centrifugális ero következtében a tengelyhez viszonyítva stabilizálódik. Minél nagyobb a kerületi sebessége annál inkább tartja a kirepüléskor megszerzett szögállást. Ha a szögállás ideális, akkor nagyobb a hosszabb dobás esélye. A pörgés további jótékony hatása a felhajtóero növelése.

A levego mozgása és a dobás távolsága

Koltai és Széchenyi, (1980) által közölt táblázat^[111] mutatja be a különbözo szélviszonyok és különbözo kidobási szögek, sebességek során a várható eredményt.

2.12. táblázat - A szél, szélirány, kidobási szög, elért eredmény egymáshoz való viszonya a diszkoszvetésnél

	Ellenszél					Szélcsend	Hátszél
Szélsebesség (m/s)	10	8	6	4	2	0	2	4	6	8	10
Optimális kirepülési szög	23°	24°	25°	28°	32°	36°	38°	40°	42°	44°	46°
Dobástávolság (m)	60,5	58,3	56,3	55,0	54,2	53,9	53,3	53,5	53,8	54,3	54,9
Növekedés vagy csökkenés a szél hatására	+6,6	+4,4	+2,4	+1,1	+0,3	0	–0,6	–0,4	–0,1	+0,4	+1,0

A hátszél hatása

Hátszélben a diszkosz levegohöz viszonyított sebessége csökken. Felszálló ágon a szer állásszöge csökken, leszálló ágon pedig no. Ezért ilyen szélviszonyok között érdemesebb nagyobb kidobási szögben és nagyobb állászöggel dobni a diszkoszt. Törekedni kell a kidobásnal a hátszél irányvonalába dobni (tiszta hátszél) a szert.

Az ellenszél hatása

Az eredmény növekedése szempontjából igen jelentos lehet a szembeszél. Felszálló ágon az állászög növekszik, leszállón pedig csökken. Ellenszélben az optimális kidobási szög eltalálása alapveto követelmény, ugyanis már 5°-os eltérés esetén is jelentosen romlik a teljesítmény. Ellenszélben tehát a szél erosségétol függoen kisebb kirepülési szöggel kell kidobni a szert. Minél erosebb a szél annál kisebb szögben. A szélirányhoz viszonyított dobásirányt úgy kell megválasztani, hogy a kidobás jobboldali ellenszélben történjen, mint tiszta szembeszélben.

Felhasznált irodalom

Diszkoszvetés szabályok. (2010. 11). Forrás: http://www.magyar.sport.hu/: http://www.magyar.sport.hu/sport/jatekszabalyok/j_diszkoszvetes.htm

Lars Riedel continues clear run. (1998). Forrás: http://www2.iaaf.org/Athens97/PhotoGallery/: http://www2.iaaf.org/Athens97/PhotoGallery/images/day9/riedelaction.jpg

Széchenyi, J. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 353). Budapest: Sport.

Széchenyi, J. (1980). In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 336., ábra: 238. 353., ábra: 259.). Budapest: Sport.

Széchenyi, J. (1980). Atlétika II. In J. Koltai (Szerk.), Atlétika II (old.: 337., 339., 346.,). Budapest: Sport.

A kalapácsvetés technikája

Filmanyag

kalapácsvetés szembol, normál sebesség (640 × 480, 30 képkocka/s)

kalapácsvetés szembol, lassított sebesség (512 × 384, 300 képkocka/s)

kalapácsvetés oldalról, normál sebesség (640 × 480, 30 képkocka/s)

kalapácsvetés oldalról, lassított sebesség (512 × 384, 300 képkocka/s)

Képanyag

kalapácsvetés képsorozat szembol

kalapácsvetés képsorozat oldalról

A kalapácsvetésrol általában

A kalapácsvetés célja az, hogy a dobószert a dobó a leheto legmesszebbre vesse a szabályok adta lehetoségeken belül. A szabályok meghatározzák a dobószer paramétereit (a szer tömege férfiaknál 7,257 kg, noknél 4 kg – a szer hossza 1,18–1,215 m), a dobókör és a hozzá tartozó szektor, ill. védokeret méreteit (dobókör: 2,135 m átméroju kör, 40°-os szektor).

2.189. ábra - Pars Krisztián^[112]

Pars Krisztián http://www.telesport.hu/Hirek/2011/04/~/media/Images/Hirado/2010/07/29/14/pars2.jpg.ashx

A dobás távolsága elsosorban a kidobás sebességétol függ. Az eredményességben persze több összetevo is szerepet játszik. Ilyen biomechanikai paraméterek például a kidobás szöge, magassága. A kidobás magassága elsosorban a dobóatléta anatómiai méreteitol függ, de természetesen a kidobás technikájától is, mint ahogy a kidobási szög és a sebesség is függ a technikai végrehajtástól.

A kalapácsvetok edzéseik során a legnagyobb figyelmet a kidobási sebesség növelésére fordítják. Ezt a golyó hatékony gyorsítását biztosító technikai megoldások kidolgozása, megtanulása, valamint a gyorsítás fizikai (képességi) megalapozása jelenti. A leghelyesebbnek tartott technikai modellt a dobók csak különbözo mértékben képesek végrehajtani, felkészültségüknek megfeleloen. Az ideális technikai modell megközelítésének mértéke az a tényezo, amely a különbözo eredményekben tükrözodik (Eckschmiedt, 1978).

A jó kalapácsveto testalkatára jellemzo a magas termet, hosszú kar, viszonylag nagy testtömeg.

A kalapácsvetés technikai modellje

A kalapácsot a forgásba indulás elott lendületbe kell hozni. Ezt az elolengetéssel éri el a kalapácsveto. Miután megszerezte a megfelelo elolendületet és beállította a stabil indulási pozíciót, megkezdi a forgást. Ez az ún. forgásba indulás. A forgó mozgás során a szert tovább gyorsítja a dobó. A forgó mozgás speciális módon, sarok-talpon történik. Ennek optimális végrehajtására természetesen megfelelo „tapadás”, – súrlódási ero szükséges, melyet a jól elokészített (nem csúszós) dobókör felület és a megfelelo speciális dobócipo használata segítségével hoz létre az atléta. A forgások során jellemzo a karok és a vállöv viszonylag passzív állapota. A dobás végso szakasza a kidobás, melynek során a megfelelo technikával gyorsított szer eléri legnagyobb sebességét és az optimális kidobási szöget.

A kalapácsvetés szakaszai

A kalapácsvetés technikájának felépítését a következo szakaszokra bonthatjuk:

felállás a dobókörben (a szer fogása);
elolengetés;
forgásba indulás;
forgás;
kidobás;
kidobás utáni helyzet.

Az egyes szakaszok élesen nem különíthetoek egymástól. Az egyik végrehajtásának módja befolyásolja a következo szakasz végrehajtásának lehetoségeit.

Felállás a dobókörben és a szer fogása

A felállás során a dobó elfoglalja az ideális indulási helyet a körben, majd biztos egyensúlyi helyzetben helyezkedik el. A felállás helye általában a dobókörnek a dobás irányával ellentétes íve. A cipo orra az ívhez ér. A dobó enyhe terpeszben áll. A lábak egymástól való távolsága hozzávetoleg 2 lábfej. A biztos egyensúlyi helyzet miatt a dobó térdei enyhén hajlítottak, medencéjét kismértékben eloretolja. Mindkét lábát egyenloen terheli, törzsét kihúzza. A tömegközéppont függoleges vetülete a két láb közé esik. A dobó tekintete szemmagasságban elore irányul, nem néz lefelé, mert ezzel feje enyhén elore billenne, ami egyensúlyi instabilitáshoz vezetne.

2.190. ábra - Helyes felállási helyzet – elolengetés közben – Pars Krisztián (forrás: Nemzeti Sport – fotó: Szabó Miklós)^[113]

Helyes felállási helyzet – elolengetés közben – Pars Krisztián (forrás: Nemzeti Sport – fotó: Szabó Miklós) http://www.nemzetisport.hu/data/cikk/26/80/39/cikk_268039/d00079C77764851179823.jpg

A kalapács a felállás során a jobb láb mellett hátul helyezkedik el. A felállás során jobb kézben tartott fogantyút törzsbol visszafordulva át kell venni a bal kézbe, majd a jobb kéz ráfog.

A szer fogása, hordása^[114]

Jobbkezes, balra forgó atléta esetén a fogantyút bal kézzel madárfogással fogja meg a kalapácsveto úgy, hogy a fogantyú az utolsó ujjpercekbe kapaszkodik. Célszeru a bal kezet megfelelo védokesztyuvel ellátni. A jobb kéz ezután ráfog a bal kézre. A két hüvelykujj a fogantyún kívül, egymás mellett helyezkedik el. A kengyel tenyérbe markolása fölösleges izommuködést okozhat, ugyanakkor rövidítheti a rendszer forgási sugarát is. A szer által a kezekre kifejtett ero nem egyenletesen oszlik el a két kézen. A bal kéz és a bal váll mindig nagyobb terhelésnek van kitéve. A mozgássor közben a kalapács változó mértéku, de állandó húzóerot gyakorol a kezeken keresztül a vállövre (foleg a bal vállra).

2.191. ábra - A kalapács fogása

Hordmód

A dobószer hordásának ismerete azért fontos, mert helytelen hordmód esetén sérülést okozhat. A helyes hordmód esetén a dobó az egyik kezével megfogja a szer fogantyúját, majd a sodronyt a fogantyúnál fogva átemeli az azonos oldali felkaron. A kalapács sodronya így a felkarnak támaszkodik, a kalapács feje pedig a 30–50 cm-re a test mellett lóg.

2.192. ábra - A kalapács hordmódja

Az elolengetés

Az elolengetés indítása

A szert az elolengetéssel indítja a dobó mozgásba. Az elolengetés indítása során a dobó a szert optimális sebességre gyorsítja, a szer ferde síkú körpályára vezetésével, úgy, hogy kialakítja a megfelelo mély- és magaspontot a forgatásban.

Az egyes dobók különbözo elolengetés indítási stílusokat alkalmazhatnak.

A kalapácsveto a szer fejét a felállási helyzet elfoglalása után a jobb láb sarka mögé, mintegy három lábfejnyire helyezi. Ebben a helyzetben a két sarkat, ill. a jobb sarkat és a kalapács fejét összeköto egyenesek derékszöget alkotnak. A két térd enyhe hajlítása mellett a dobó törzsbol elfordul hátra, jobbra, úgy, hogy elérje és megfoghassa a kengyelt. Ebben a helyzetben mindkét karja nyújtott. Ebbol a helyzetbol a térd enyhe nyújtásával, a csípoízület és a törzs fordításával emelkedo körívpályán, nyújtott karral, megkezdi a kalapács elorelendítését.

Harmati, (1980) szerint az elolengetés indításának nincs különösebb jelentosége a mozgás további kivitelezése szempontjából, de a golyó elhelyezése már befolyásolhatja a késobbieket. A felállási helyhez túl közeli kalapács indítása emelés- és rántásszeru lesz, nem ad lehetoséget a hosszú úton fokozatos eroközlésre. Az oldalirányban elhelyezett vagy kilendített kalapács indítása a mély- és a magaspont megfelelo térhelyzetének kialakulását gátolja.

Az elolengetés

Az elolengetés elsodleges feladata az optimális kerületi sebesség biztosítása a forgásba induláshoz. Az elolengetés során a kalapácsveto beállítja a ferde síkú körpályát, melynek szöge körülbelül 35°.

A kalapácsot emelkedo körívpályán indítja el a kalapácsveto. Törekedve a nyújtott karú szerfogásra, a test súlyát a bal lábra helyezve, a szert balra irányuló körpályán a bal vállcsúcs síkjáig vezeti.

2.193. ábra - Elolengetés megindítása

Ezután kismértékben behajlítja karjait, ezzel jobban irányíthatóvá téve a kalapácsot. A törzs kismértékben oldalra hajlik, miközben a jobb könyök és váll megemelkedik, a bal váll pedig süllyed. Mindeközben a kalapács feje pályájának magaspontja felé halad. A dobó a kengyelt tartó kezeit a homlok szintje fölé emeli.

2.194. ábra - Elolengetés, golyó útja a magaspontig

Mielott a kalapács feje elérné a magaspontot, a törzs nagymértékben jobbra fordul. Az elfordulás mértékét jellemzi, hogy a váll vonala és a támaszkodó lábak által rajzolható egyenes hozzávetoleg 90°-os szöget zárnak be. Miután a golyó eléri a magaspontját, a karok azonnal kinyúlnak. A magaspontról a golyó a gravitáció segítségével folyamatosan gyorsul a mélypontig. A gyorsulást fokozza, hogy a golyó pályájának sugara enyhén no, mivel az atléta törzse enyhén elore dol. A mélypont az elso elolengetés vége.

2.195. ábra - Elolengetés, a magaspontól a mélypontig

A második elolengetés végrehajtásának módja, hasonló az elsoéhez. A dobó arra törekszik, hogy a golyó körpályájának sugara a leheto leghosszabb legyen és az elso lengetésnél beállított körülbelüli 35°-os szög ne változzon jelentosen. A második elolengetés során a golyó a jobb láb elé, vagy a két láb közötti vonal felezovonalába kerül.

Az elolengetés ritmusa igen jellegzetes. Ez a különleges ritmus abból adódik, hogy a golyó ferde körpályán halad felfelé és lefelé. A gravitáció szerepe a ritmus kialakulásában alapveto, hiszen a felfelé szálló ágban lassítja, a lefelé szálló ágban gyorsítja annak sebességét. Ez az ún. pozitív és negatív gyorsulás.

A negatív gyorsulást a dobó megpróbálja csökkenteni egy forgató-gyorsító erokarral. Az erokar a vállak (felfüggesztési pont) és a kalapács (golyó) közötti távolság.

Amikor a csukló eléri a bal váll csúcsával szembeni helyzetét, az erokar megszunik, mivel a felfüggesztési pont, a csukló és a kalapács egy egyenesbe esik. A jobbra csavart törzshelyzet létrehozása nagyon fontos az elolengetés közben. Mielott a golyó elérné a magaspontját a vállcsúcsokat közelíteni kell, mert csak így lehet a karokat idejében hátra kinyújtani és hosszú úton a kalapácsot levezetni.

A leszálló ágban a kalapácsot úgy gyorsítja a dobó, hogy a jobbra fordított törzshelyzetet visszafordítja. Az elolengetésnek könnyednek, erolködésmentesnek kell lennie. A dobó az elolengetés során egyre távolabb engedi magától a kalapácsot, így egyre kevesebb erot kell kifejtenie. Nem kell felesleges gyorsításra törekednie. Elofordulhat, hogy az elolengetés során a kalapács fejének futásával ellentétes oldali láb sarka megemelkedik.

Forgásba indulás

A dobó a forgásba indulás során törekszik a kalapács ferde síkú körpályájának megtartására, úgy, hogy a kerületi sebességet növeli. Mindezen célokat a forgástengely megfelelo kialakításával tudja elérni. A forgások végén a dobó célja a legkedvezobb kidobási helyzet elérése.

2.196. ábra - A forgásba indulás kezdete, a bal láb talpának emelése, sarokra állítása

A forgásba indulásról akkor beszélhetünk, amikor a dobó az elolengetés fázisát befejezve, módosításokat hajt végre a mozgásban és megkezdi a haladó, forgó mozgássort a dobókörben. A forgásba indulás pillanata a második (egyes dobóknál harmadik) elolengetés során kezdodik el, mielott a felgyorsult golyó elérné mélypontját. Ekkor a dobó viszonylag mély súlyponti helyzetre törekedve a bal lába talpának elülso részét felemeli, minek következtében csak a sarok érintkezik a talajjal, mely elosegíti a könnyebb fordulatot.

A forgás

A forgást a jobb láb toló mozgása indítja meg. Ekkor a kalapács és a dobó már egyszerre fordul és körülbelül 90°-os szöget tesz meg ez az „atléta-szer rendszer”. A golyó megkezdi emelkedését és a váll magasságába, vagy kismértékben az alá emelkedik a forgó pályáján. A rendszer tengelye, mely körül forog, a bal sarokból induló képzeletbeli függoleges egyenes.

2.197. ábra - 90 fokos elfordulás az indulás pillanatától. A fehér vonal a forgástengelyt szemlélteti

A 90°-os elfordulást követoen a jobb láb elemelkedik a talajtól és közeledik a forgástengelyhez, közvetlen a bal láb mögé, ezzel is gyorsítva a mozgást. A mozgás ezután a kalapácsvetésre leginkább jellemzo külso talpélen való forgással folytatódik újabb 90°-on keresztül. A kalapács folytatja útját a magaspont felé.

2.198. ábra - Külso talpélen való forgás

A forgás legkritikusabb helyzete következik, mely során a dobó megemeli a bal sarkát és a talp elülso részén, az ujjpárnákon fejezi be az elso teljes fordulatból hátralévo (180°-os) részt. Ebben a félfordulatban az alsó rész, a láb mozgása felgyorsul, és nagyobb sebességre tesz szert, mint a felsotest és a kalapács, ezért azok lemaradnak (akár 90°-al is). A forgás kivitelezésének ezen második részében az egylábtámaszos helyzet és a gravitáció miatt a kalapács kerületi sebessége csökken.

2.199. ábra - A forgásban érkezés a tal elülso részére a saroktalpon forgás után

Miután az elso forgás megtörtént, a magaspont után a kalapács kerületi sebessége ismét növekszik. A dobó ismét a talajra helyezi jobb lábát a talp elülso felével. A mozdulat, amellyel a jobb láb ismét a talajra kerül, lefelé és hátrafelé történo húzás. A lábak ismét egy vonalba kerülnek.

Ha a forgás ritmusát vizsgáljuk, akkor a jobb láb talajfogása a ritmus harmadik része. A csípo továbbra is visszamaradott helyzetben van, de már nem annyira, mint a vállak által alkotott egyenes.

Innen a dobó ismét gyorsítja a kalapácsot egészen a mélypontig. A bal láb sarka lenyomódik, és a gravitáció segítségével, ill. a csípo és a váll fordításával hozza létre a sebességnövekedést.

A mélypont elérése után kezdodik a második forgás, majd a harmadik. A forgások és a kalapács sebessége egyre no.

Az egyes kalapácsvetok különbözo forgásszámokkal hajtják végre a vetéseket. A kalapácsveto törekvése a leheto legnagyobb szögsebesség elérése, ezzel a leheto legnagyobb kidobási sebesség létrehozása.

A kidobás

A kidobásban az elsodleges feladat a leheto legnagyobb kirepülési sebesség elérése, melyet természetesen az odáig történt technikai végrehajtás színvonala alapvetoen befolyásol. A másodlagos cél az ideális kirepülési szög létrehozása. A kalapácsveto a kidobás során továbbá úgy kell, hogy elengedje a szert, hogy az a szabályok által meghatározott szektoron belül érjen földet. Harmati (1980) szerint az eredményes kidobás elofeltétele a megfelelo kidobóterpeszbe érkezés és a hosszú úton való eroközlés.

2.200. ábra - A kidobás elotti lábmunka a negyedik forgás után

A kidobás szakasza elott közvetlenül, a medence és lábak megelozik a kalapácsot. A jobb láb talajfogásakor legalább 90 foknyira elmarad jobbra, a mélyponthoz viszonyítva. Ennek következtében lehetoség van arra, hogy a kidobás hosszú úton hatékony gyorsítással legyen végrehajtható. A mélypont felé közeledve a golyó ismét folyamatosan gyorsul, a dobó–dobószer rendszer tömegközéppontja áttolódik a bal láb fölé.

2.201. ábra - A kidobás folyamata a térdnyújtással

Ezután a dobó térdeit nyújtja. A térdnyújtás és a befordulás nagy erot igényel. Az erokifejtés során a nagy izomcsoportoktól a kisebbek felé haladva kell az erokifejtést létrehoznia a dobónak. Miutána golyó elhagyja a mélypontot, az emelkedés folytatódik. A törzs befordul, majd hátrahajlik, elokészítve a kidobás okozta ero ellensúlyozását. A kidobás elotti pillanatban a dobó nyújtott karral tartja a kalapácsot egészen addig, amíg az el nem éri azt az érintopontot, ahol azt elengedve olyan pályára nem kerül, hogy az a kirepülési szögében ideális legyen és a szektoron belülre repüljön.

A kidobás után a kalapácsveto feladata, hogy a dobókörben maradjon. Ezt a feladatot az adott dobás technikai végrehajtásának sikerességétol függoen többféleképpen, az adott véghelyzethez alkalmazkodva hajtja végre. Legáltalánosabban a tömegközéppont süllyesztésével, enyhe térdrogyasztással éri el. Miután egyensúlyi helyzetét visszaszerezte, a kalapácsveto megvárja amíg a kalapács földet ér, majd hátul hagyja el a dobókört.

A kidobás hatékonysága

A kidobás során hosszú úton kell erot közölni a kalapáccsal. Ezt akkor tudja megvalósítani a dobó, ha a támaszlábakat és a vállcsúcsokat összeköto egyenesek egymáshoz viszonyított szöge eléri a 90°-os szöget.
A kidobást megelozoen lényeges a felvett térdszögek nagysága, ill. a kinyúlásuk mértéke. Ez a feltétel nagyon fontos a kidobás során létrehozható lábnyújtás dinamizmusát illetoen. A legjobb dobók indítási térdszöge 110° körüli.
Fontos paraméter a kidobóterpeszbe érkezés és a kalapács elengedése pillanatáig a kalapács által megtett út hossza is.
Az eddig csak a mélypontig gyorsuló kalapácsot a dobó a kidobás pillanatáig, a golyó emelkedo pályáján is gyorsítja. Itt már nem kell tovább forognia, hanem a mozgásszerkezetben való apró módosításokkal éri el az emelkedo fázisban is a gyorsítást. Ilyen technikai feladatok a testsúlynak a bal láb fölé helyezése, a térdek eroteljes nyújtása, a törzs kiegyenesítése, hátradolése, bizonyos dobóknál a vállak eloreengedése, a csípo eloretolása és a karok aktív emelése a kidobás pillanatáig.

Felhasznált irodalom

Eckschmiedt Sándor. (1978). In Fejes Z. (Szerk.), Korszeru edzés az atlétikában. Budapest: Sport.

Europress, M. (2011. április). Mindkét nemnél magyar lehet a hónap legjobb európai atlétája. Forrás: http://www.telesport.hu/Hirek/: http://www.telesport.hu/Hirek/2011/04/~/media/Images/Hirado/2010/07/29/14/pars2.jpg.ashx

Harmati S. (1980). Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv. In Koltai J. (Szerk.), Atlétika II (old.: 362). Budapest: Sport.

Németh Z. (Szerk.). (2011. 01 30). http://www.youtube.com. Forrás: http://www.youtube.com/dobosportegyesulet#p/: http://www.youtube.com/dobosportegyesulet#p/c/A5074455513CC7BE/0/MNqf3_dcd2I

Szabó M. (2009. 05 24). Noi 100 méteren a 16 éves Nguyen Anasztázia diadalmaskodott. Forrás: http://www.nemzetisport.hu/data/cikk/: http://www.nemzetisport.hu/data/cikk/26/80/39/cikk_268039/d00079C77764851179823.jpg

Összetett versenyszámok

Az összetett verseny versenyszámainak technikája

Az összetett versenyzésrol általában

Az összetett verseny a férfiaknál a tízpróba, a noknél a hétpróba. A versenyzok a két napon teljesítendo (férfiaknál 5–5, noknél 4–3) tíz, illetve hét versenyszám eredménye után pontérték táblázat szerinti pontokat kapnak, melyeket összegeznek. A végso helyezéseket a pontok döntik el.

2.202. ábra - Egy tízpróbázó szögescipos táskája verseny elott

A többpróbázás általános szabályai

Az általános szabályok^[115] szerint a többpróba számok vezetobírójának lehetoség szerint legalább 30 perc pihenoidot kell biztosítania minden versenyzo részére egy szám befejezése és a következo megkezdése között. Ha lehetséges, az elso nap utolsó versenyszámának befejezése és a második nap elso számának kezdete között legalább 10 óra pihenoido kell, hogy legyen.

A versenyszámonkénti és az összetett eredményeket – az IAAF érvényes pontérték-táblázata szerint – minden versenyszám után ismertetni kell a versenyzokkel. Az a versenyzo a gyoztes, aki a többpróba verseny során – összesítve – a legmagasabb pontszámot éri el.

Végül a többpróba versenyeken az egyes versenyszámok szabályai érvényesek a következo módosításokkal:

Távolugrásban és a dobószámokban minden versenyzo csak három kísérletet tehet.
A futószámokban minden versenyzo idejét három, egymástól független idoméro mérje. Az idot teljesen automatikus idoméro berendezéssel is lehet rögzíteni.
Csak a harmadik hibás rajt esetén kell a versenyzot kizárni.

A férfi tízpróba versenyszámai

A férfi tízpróba versenyszámainak sorrendje egymás után:

Elso nap: 100 m-es síkfutás, távolugrás, súlylökés, magasugrás, 400 m-es síkfutás;

Második nap: 110 m-es gátfutás, diszkoszvetés, rúdugrás, gerelyhajítás, 1500 m-es síkfutás.

A noi hétpróba versenyszámai

A noi hétpróba versenyszámainak sorrendje egymás után:

Elso nap: 100 m gátfutás, magasugrás, súlylökés, 200 m-es síkfutás;

Második nap: távolugrás, gerelyhajítás, 800 m-es síkfutás.

Az összetett versenyek technikai számai

A tízpróba versenyszámai közül a távolugrás, súlylökés, magasugrás, diszkoszvetés, rúdugrás és a gerelyhajítás nevezheto technikai számnak. Közéjük sorolható még a 110 m-es gátfutás is, annak ellenére, hogy futószám. A helyes gátvétel megtanulása meghatározó az élvonalbeli szintu eredmények eléréséhez. A 100 m-es és 400 m-es síkfutásnál, és az 1500 m-en is természetesen a rajt igényel komolyabb technikai felkészítést.

2.203. ábra - Zsivóczky Attila tízpróbázó olimpikonunk

A hétpróbázók technikai számai a magasugrás, távolugrás, súlylökés és gerelyhajítás. A férfi többpróbázóknak tehát hat (a 110 m-es gátfutással hét) a noi összetett versenyzoknek pedig négy atlétikai versenyszám technikáját kell magas szinten elsajátítani.

Ezen technikák megtanulása természetesen versenyzotol függoen, de általában hosszú akár több éves folyamat is lehet. A koordinációs képesség fejlesztését már gyermekkorban el kell kezdeni. Azon versenyzok, akiknek a koordinációs képessége kiváló, hamarabb és magasabb szinten képesek mozgást tanulni késobb is. Ezért a kiválasztás és beválás szempontjából az összetett versenyzok esetén különösen igaz és szerencsés a lehetoségekhez képest a technika legkorábbi tanulása. Ez serdülokorban természetesen csak serdüloknek való szerekkel oldható meg, de az akár 10–12 éves korban helyesen megtanult mozgás a késobbiekben megkönnyíti a továbblépést. Ebben az esetben az edzéseken kevesebb energiát kell fordítani technika tanulására és hatékonyabban lehet a kondicionális képességeket fejleszteni.

A technikai képzés fontossága könnyen belátható. Két feltételezetten teljesen azonos fizikális és pszichés képességekkel rendelkezo, azonos körülmények között teljesíto atléta közül minden esetben az teljesít jobban, akinek a technikai végrehajtása jobb. A ’80-as ’90-es években figyelték meg azt a tendenciát, mely szerint a tízpróba versenyek második napjának versenyszámai nagyobb fejlodést mutattak. Ez annak köszönheto, hogy a második napon vannak az ún. technikailag nehezebb számok (110 m gát, diszkoszvetés, rúdugrás, gerelyhajítás), azaz a technika fejlesztésére jobban odafigyeltek a versenyzok és az edzok.

A technikai képzés az edzések során különleges, az egyéni számoktól kismértékben eltéro. A nagyszámú edzés (heti 7–14) megnehezíti a technika tanulást. A körülmények csak akkor igazán megfeleloek ehhez, ha az atléta pihent, koncentrált állapotban van. A terhelés azonban akkora, hogy a legjobb regenerációs feltételek mellett (gyúró, szauna, úszási lehetoség, fizikoterápia, orvosi háttér) sem kerülnek a versenyzok a technika tanulás ideális feltételeit biztosító állapotba az esetek nagy százalékában. Nem ritka ezért, az úgynevezett technikai barrier, gát, más néven plató, vagy stagnálás. Ennek kiváltó okai a következok:^[116]

inadekvát motiváció,
fáradtság,
környezeti gátló tényezok,
fizikai képességszint hiányosságai,

A fizikai képességek aktuális szintje természetesen meghatározó a technika tanulása szempontjából. Elofordulhat, hogy egy izomcsoport nem megfelelo eroszintje, vagy egy antagonista izomcsoport erejének nem megfelelo egyensúlya, esetleg merevsége okozza a technikai hiányosságokat.

A versenyszámok technikája

Az összetett versenyek versenyszámai nem térnek el technikai végrehajtás terén az egyéni számokétól. Ugyanakkor a világ élvonalába tartozó tízpróbázó férfi, vagy hétpróbázó noi versenyzok technikai végrehajtása egymáshoz, vagy az egyéni versenyzokhöz („specialisták”) hasonlítva jelentos egyéni jellegzetességeket mutat. Ez a tény abból fakad, hogy az összetett számokban versenyzok felkészülésük, anatómiai paramétereik, motoros képességeik tekintetében nagyon változatosak.

A felkészülés során a technikai munkát természetesen az összetett számokban versenyzok edzoi is igyekeznek a legújabb kutatások során kapott eredményekhez, saját tanítványuk lehetoségeihez mérten igazítani, alkalmazni a leghatékonyabb edzésmódszereket. Ennek ellenére az összetett versenyzésben az egyes versenyszámokra való felkészülés során óhatatlanul ellentmondásba kerülhetnek egy másik versenyszámra való felkészüléssel (ugrószámok – középtáv). A technikai felkészítés során az a törekvés teljesen elfogadható, mely szerint a versenyzoknek a legjobb technikai felkészülést kell biztosítani, ennek ellenére az élvonalbeli többpróbázók is mutatnak technikai hiányosságokat.

2.204. ábra - Dean Macey tízpróbázó

Az esetleges gyengébb végrehajtás okai:

egyéni adottságok,
késon megtanult mozgás,
gyakorlás idejének korlátozottsága,
kondicionális és technikai edzések helytelen aránya,
kevés pihenés,
nem megfelelo regenerációs eljárások.

Az összetett számokban versenyzok legtöbbje – foleg a versenyzoi pályafutás elején – általában egy-két számban kiemelkedo, de a többiben inkább csak átlagos. Az edzéssel eltöltött évek során azonban a felkészülés és a tapasztalatok hatására más, addig gyengébb teljesítménykarakterisztikával rendelkezo versenyszámban is egyre magasabb, akár jóval átlagon felüli eredményességet is mutathatnak. Ez köszönheto a speciális motoros képességek fejlodésének, de az egyes ügyességi számok technikájának egyre magasabb szintu elsajátításának is.

A technikai képzés elengedhetetlen része a többpróbázók felkészülésének. Az edzo szerepe meghatározó ebbol a szempontból. Az edzoknek nem csak a hosszú távú (4 éves), éves vagy rövidebb ciklusok terhelését kell megtervezniük, hanem a mikrociklusok beosztását is. Melyik napon milyen jellegu edzések legyenek délelott és délután. Mikor, melyik napon, mekkora legyen a terhelés, mikorra tehetok a technikai edzések és ezek közül mikor, melyik ügyességi versenyszám kerüljön elotérbe. Természetesen nincs sablon, amely alapján több versenyzo is felkészülhet, mert a képességek és a technikai tudás szempontjából az egyes versenyzok eltéréseket mutatnak.

Többpróbázó típusok

A többpróbázókat alapkarakterisztikáik alapján csoportokba lehet sorolni. Az egyes csoportokba sorolás már a kiválasztás korában megtörténhet. Hogy ki milyen „jellegu” többpróbázó, az több összetevon múlik. Ilyenek a genetikai, anatómiai, élettani, sot pszichés háttér.

Általánosságban elmondható, hogy a jó többpróbázó viszonylag magas, atletikus alkatú, megfelelo laza gyorsizomzattal és hajlékony ízületekkel rendelkezik, kardiovaszkuláris háttere kiemelkedo, koordinációs képességei magas szintuek.

A fizikális tulajdonságok és az esetleges versenymúlt miatt megkülönböztetünk:

ugró,
dobó,
futó,
allrounder

típusú tízpróbázókat.

Az ugró típusú többpróbázók kituno teljesítményeket nyújtanak az ugrószámokban. Annak ellenére, hogy a távol és magasugrás végrehajtásmódja alapvetoen különbözik – az utolsó lépések ritmusa és hossza más, a nekifutás technikája és sebessége különbözo – az ugrásra, „reaktív ero” létrehozására berendezkedett feszítok, lábikra- és farizmok, megfelelo lendítéssel kombinálva magas szintu eredményeket hozhatnak. A jó ugrók általában jó sprinterek is, hiszen a nekifutás sebessége és technikája elengedhetetlen az ugrásoknál. Szintén jó teljesítményt nyújthatnak a gát számban, hiszen a magas szintu ritmusérzék egy jó ugró egyik legfobb ismérve. Az ugró típusú atléták a dobó számokban átlagos eredményeket produkálnak, egy-két kiemelkedo kivételtol eltekintve. A hosszabb futásokban általában gyengébb teljesítményprofillal rendelkeznek.

A futó típusú versenyzok kiemelkedo eredményeket érnek el a sprintszámokban és a gát számon, ugyanakkor az ugrószámokban ritkábban remekelnek és a gyenge oldaluk a dobószámok.

A dobó típusú versenyzok a legtöbb pontot a dobószámokban érik el. A diszkoszvetés és súlylökés teljesítménymodellje némileg különbözik a gerelyhajításétól. A technikai végrehajtást tekintve a diszkoszvetés és a súlylökés edzése még erosíti is egymást, azonban aki kiváló eredményt ér el a súlylökésben és a diszkoszvetésben, nem minden esetben jó gerelyhajító is. A dobó típusú versenyzok vegyesen szerepelhetnek; átlagosan és gyengén, ritka esetben jobban az ugró- és futószámokban. A súly–teljesítmény arányból fakadóan a nagyobb tömeggel rendelkezoknek komolyabb technikai háttérrel kell rendelkezniük az ugrószámok terén a jobb eredmények érdekében. Mivel a dobók robbanékonysága kimagasló, bizonyos teszteken (pl. helybol távolugrás) megközelíthetik az ugrókat is, de csak akkor szerepelnek jól az ugrószámokban, ha technikailag képzettebbek.

Az egyes „specialista” többpróbázók eredményei bizonyos esetekben igen kimagaslóak is lehetnek, sot az adott számban olykor elérhetik világ élvonalának szintjét is. Erre szüksége is van, mert ennek az az ára, hogy több számban gyengébben teljesítenek. Ettol függetlenül minden versenyszámot legalább átlagos szinten hozniuk kell, mert nullázniuk nem lehet. Az ugyanis azt jelenti, hogy összetett eredményük már nem nemzetközi szintu.

Allrounder típusú többpróbázó versenyzoknek nevethetjük azokat, akik minden versenyszámban jól teljesítenek.

Hjnla (1974) tanulmányában több mint négyszáz 7000 ponton felüli tízpróbázót elemez és teljesítmény-karakterisztikáik alapján 7 csoportba sorolja oket. Ilyen nagyszámú adat elemzése már jó alapot szolgáltat a tízpróba teljesítmény eredménystruktúrájának feltárására. Szerinte a tízpróbázók fejlodését tekintve érdekes tény figyelheto meg – minél tovább jut az atléta az eredmények úgynevezett „kiegyenlítésének” elkerülésében, annál reálisabbak az esélyei a sikerekre a nemzetközi versenyeken. Az egyes kimagasló eredmények a jó fizikai, vagy technikai felkészültség mutatói.

Az eredmények kiegyenlítodése az egyes számokban két szakaszban történik, különbözo tartalommal. Az elso szakaszban (7400 pontig) a „gyenge” számok feljavulnak az átlagszínvonalra (a ko mplex edzésekre való áttérés után), a másodikban – a felkészülés kiegyenlítodik, ha a versenyzonek nincsenek saját, „eros” számai. Az egyenletes eredményekkel elérheto határ a szerzo szerint 8000–8100 pont. A további javuláshoz az atlétának kedvezo számokban van lehetosége.

A tízpróbázók osztályba sorolásának elméleti kritériumai matematikailag jól megalapozottak, mert a típusok meghatározását a normál teljesítményhez viszonyítja. A különbözo összpontszámoknak (teljesítményszinteknek) megfelelo egyes versenyszámok eredményeinek meghatározása (normálteljesítmény) igen nagy gyakorlati jelentoséggel bír, mert tá mpontot nyújt mind az edzonek, mind a versenyzonek a hiányosság feltárására, vagyis segítségével helyesbíthetjük edzésmunkánk irányát.

A tízpróbázók 7 típusának megállapítása – bár bonyolítja az osztályba sorolást – de egyben igen érdekes sze mpontokra hívja fel a figyelmet. Az alapos elemzés eredménye egy olyan típus feltárása, amely úgy vélheto, hogy csak az elméletben létezik (futó-dobó típus). Az egyik csoportból (típusból) történo átkerülés reális elképzelés, a típushoz tartozás nem statikus állapot.

Az összetett versenyszámok összefüggései

Reider (1971) az aktuális ranglistákról kapott eredmények alapján végzett korrelációs számításokat. A szerzo kijelenti, hogy az eredmények még ideiglenesek, de óvatos következtetéseket már le lehet vonni belolük.

2.13. táblázat - A tízpróba számainak összefüggései korrelációs számítások alapján. Az eredmények minél jobban közelítenek az 1-hez az összefüggés annál nagyobb ill. ha negatív elojelet kapnak, akkor fordított arányosság áll fenn. (Reider, 1971)

	100 m	távol	súly	magas	400 m	110 m gát	diszkosz	rúdugrás	gerely	1500 m
100 m	x	.70	.22	.04	.68	.38	–.17	–.12	.03	–.17
távol		x	.16	.27	.64	.27	.11	.06	.08	–.07
súly			x	–.17	.10	.13	.86	.25	.49	–.24
magas				x	–.08	.32	–.14	.24	–.22	.01
400 m					x	.29	–.04	.04	–.02	.38
110 m gát						x	.15	.34	–.08	.01
diszkosz							x	.31	.48	–.05
rúdugrás								x	.31	–.11
gerely									x	.13
1500 m										x

A szerzo kijelenti, hogy a matematikai statisztikai elemzés alapján a legnagyobb hatással bíró számok köre (a 110 m-es gátfutás, rúdugrás, a 400 m-es síkfutás, a súlylökés és a távolugrás) megegyezik a gyakorlati tapasztalatokkal. Külön kiemeli a rúdugrás edzésének széles köru transzferjét, mely szerint a rúdugró edzésekkel öt számot is pozitív irányba lehet befolyásolni.

Az összetett versenyzés sajátosságai

Az összetett versenyzés rendkívüli energiafelhasználást jelent a versenyzoknek. Gondoljunk csak bele, egy nap 5 versenyszám, amelyre minden esetben újra kell melegíteni. Vannak versenyszámok, amelyek órákig is elhúzódhatnak (pl. magasugrás, rúdugrás).

Borilkevics^[117] a következot írja le Avilkov versenyérol. Minden ugrása során foglalkoznia kellett nekifutásának elokészítésével és ellenorzésével. Mexikóban (1968) kilenc kísérletet hajtott végre a dobásokban, négyszer rajtolt – a 100 m síkfutásban, a 110 m-es gátfutásban, 400 m-en és 1500 m-en. Ez alatt az ido alatt minimum 10 alapveto, sok pótlólagos bemelegítést és sok próbakísérletet hajtott végre az ugrásokban és a dobásokban. Mindez a központi idegrendszer „stressz” állapotában, amelyet az olimpiai aranyéremért folyó harc idézett elo. Ez a tízpróba fo sajátossága.

Az összetett versenyek értékelése^[118]

Az értékelo táblázatok gondolata 1912-ben merült fel, amikor az olimpiai játékok szervezoi úgy határoztak, hogy felvesznek az olimpia musorára egy több atlétikai számból álló versenyszámot, amely összetett versenyszámot tízpróbának hívnak. A gyoztest ezen versenyszámokban elért eredmények alapján határozzák meg. Bár az elso alkalommal, amikor a tízpróba az olimpia musorán szerepelt, a versenyeket három, egymást követo napon bonyolították le (Stockholm, 1912. július) 1913 óta a tízpróba kétnapos szám.

Az 1912-es olimpia elott a probléma az volt, hogy milyen módszerrel határozzák meg a tíz versenyszámban elért eredmények alapján a tízpróba gyoztesét. A szakértok úgy döntöttek, hogy egy értékelo táblázatot készítenek, amely szerint az egyes eredmények pontszámot kapnak az elért atlétikai eredmény szintje alapján.

A Nemzetközi Amator Atlétikai Szövetség (IAAF) több különbözo értékelo táblázatot hagyott jóvá. Ezek az értékelo táblázatok nem csupán a tízpróbában szereplo atlétikai versenyszámokat tartalmazták, hanem sok más szokásos versenyszámot, hiszen szükséges, hogy az egyik versenyszámban elért teljesítményt a másik versenyszámban elért eredménnyel össze lehessen hasonlítani.

Az elso táblázat, amelyet 1912-ben alkalmaztak, az egyes versenyszámokban elért eredményekhez törtszámokat rendelt hozzá. Ha a másik, egész pontértéku ismert eredmény közé esett, a megfelelo pontértéket 1/1000 pontossággal adták meg. Az 1912 óta kialakított szinte valamennyi értékelo táblázatban a tört pontértékeket egész pontokkal cserélték fel, mivel a szakértok arra a következtetésre jutottak, hogy a törtpontok számításakor gyakran követtek el számítási hibát, és egyébként is bonyolult a törtekkel való számolás. Az egész pontokra való áttérés azonban azt eredményezte, hogy sok olyan eredmény van, amelyhez nem tartozik megfelelo pontérték.

Az 1500 m-es síkfutásban 0,1 másodperc például nem ér egy egész pontot. Ennek következtében ugyanaz az egészpontos eredmény több, különbözo, érvényes eredményhez tartozik. Ennek a problémának a megoldása az volt, hogy az egészpontos eredményt úgy határozták meg, mint két egész pont közötti legrosszabb eredményt. Az 1500 m-es síkfutásban például 4:15,5-re, hogy megkapják, azt a legközelebbi, legrosszabb eredményt, amelynek egész pont felel meg.

Az atlétikai számban elért eredmény a független változó, és a pontérték a függo változó, így a pontérték a szükséges pontossággal kiszámítható. Az 1/1000 pontos egzaktság ebbol a szempontból ésszerunek tekintheto. Ennek eredményeképpen szinte egyetlen elképzelheto helyzetben sem fordulhat elo, hogy különbözo eredményekhez ugyanaz a pontérték tartozzék.

Az eredmények pontérték hozzárendelésére lineáris, regresszív és progresszív skálák alkalmazhatóak.

A lineáris skála olyan, hogy egységnyi teljesítményjavuláshoz minden teljesítményszinten ugyanazt a pontértéket rendeli (205. ábra). Az 1912-ben kiadott IAAF táblázatok ilyen értékelési rendszerre szolgáltatnak példát.

2.205. ábra - Lineáris skála

A regresszív skála olyan, hogy az egységnyi teljesítményjavuláshoz egyre kevesebb pont tartozik, ahogyan a teljesítmény no. Ennél a rendszernél a nagyobb teljesítményeknél ugyanakkora teljesítményjavulást kevesebb ponttal jutalmaznak, mint a kisebb teljesítményeknél (206. ábra). Erre az értékelési rendszerre példa az 1962-ben kiadott IAAF táblázat.

2.206. ábra - Regresszív skála

A progresszív skála olyan, hogy az egységnyi teljesítménynövekedéshez egyre több pont tartozik, ahogyan a teljesítményszint növekszik. Ennél a skálánál adott teljesítményjavuláshoz nagyobb teljesítményszinteknél több pontot rendelnek, mint a kisebb teljesítményeknél (207. ábra). Az 1934-es és az 1952-es IAAF táblázatok példák a progresszív értékelésre.

2.207. ábra - Progresszív skála

Valamennyi típusú értékelésnél a matematikailag pontos pontértékek kiszámíthatók úgy, hogy megállapítjuk az értékelo táblázat céljait, és ezután a matematikai módszerek alkalmazásával érjük el ezeket a célokat. A lényeges dolog itt az, hogy megértetik, egy táblázat helyessége vagy helytelensége (a kialakított rendszeré) csak ahhoz az elmélethez viszonyítva vizsgálható, amelyen alapszik. Az elméleti alapokat lehet bírálni, addig azonban, amíg a modellezésen alapuló matematikai eredmények helyesek, és a rendszer úgy muködik, ahogyan kell, a modell az alapelvekhez viszonyítva helyes. Tekintélyes szakértok bírálták az 1962-es IAAF táblázatokat azon az alapon, hogy alapelvei nem helyesek, hiszen nem tükrözik a tulajdonképpen fiziológiai erokifejtést. A rendszer ennek ellenére, matematikai szempontból helyes.

Felhasznált irodalom

Bakai J. (1978). Összetett versenyzé. In Z. Fejes (Szerk.), Korszeru edzés az atlétikában (old.: 264.,). Budapest: Sport.

Borilkevics, V. (1974). Gondolatok a tízpróbáról. Vaproszi na fizicseszkaja kultura 1974/10.

Csizmazia L. (2008). Pekingi Olimpia: így blogolnak olimpikonjaink... Forrás: http://edzesonline.hu/hir/1177/pekingi_olimpia_igy_blogolnak_olimpikonjaink: http://edzesonline.hu/hir/1177/upload/2/9464.jpg

Decathlon2000 nicht nur für Zehnka mpfinsider. (2010. 10). Forrás: http://moritzcleve.wordpress.com/category/zehnka mpfwelt/: http://moritzcleve.files.wordpress.com/2010/03/sdc10018.jpg

Hjnla, L. (1974). A tízpróbázók különbözo típusairól. Legkaja Atlétika (1974/8).

Kovács E. (1980). In Koltai J. (Szerk.), Atlétika II (old.: 386.,). Budapest: Sport.

Purdy, G. (1974). Eredmény értékelo táblázatok történeti fejlodése. Medicine and Science in Sports (1974/4).

Reider, H. (1971). A tízpróba számok közötti összefüggés., Zehnka mpf und fünfkampf frauen. Berlin.

Többpróba versenyek szabályai. (2010. 11. 03.). Forrás: http://www.magyar.sport.hu/: http://www.magyar.sport.hu/sport/jatekszabalyok/j_tobbproba.htm

^[1]Mike D. Quinn (2003): The effect of Wind and Altidude in the 200-m Sprint (A szél és a tengerszint feletti magasság befolyása a 200 m-es vágtafutásra) – Journal of Applied Biomechanics, 2003, 19, 49–49 – Sheffield Hallam University – Fordította: Béres Sándor

^[2]Hay J.G., Nohara H. (1990): Techniques Used by Elite Long Ju mpers for Take-off.Journal of Biomechanics,3:229–239.

^[3]Hay, J.G., Miller, A.J., Canterna, R.W. (1986): The techniques of elite male long ju mpers.Journal of Biomechanics, 10:855–866.

^[4]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet: Rövidtávfutás, 51. o./12. ábra – Fejezet szerzoje: Oros Ferenc, Molnár Ferenc, Rajzolta: Tihanyi József

^[5]Béres S., Hegedus I. né, László F., Kiss G. – Rövid távú alkalmazkodás az atlétikai sprint számok verseny bemelegítése során (2007) VI. Országos Sporttudományi Kongresszus – Eger, Eszterházy Károly FoiskolaEdzéstudomány, kineziológia szekció

^[6]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet: Rövidtávfutás, 52. o./13. ábra – Fejezet szerzoje: Oros Ferenc, Molnár Ferenc, Rajzolta: Tihanyi József

^[7]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet: Rövidtávfutás, 52. o./14. ábra – Fejezet szerzoje: Oros Ferenc, Molnár Ferenc, Rajzolta: Tihanyi József

^[8]Quinn M. D. (2003): The effect of Wind and Altidude in the 200-m Sprint,Journal Of Applied Biomechanics, 2003, 19, 49–49, Sheffield Hallam University

^[9]2007. VI. Országos Sporttudományi Kongresszus – Eger, Eszterházy Károly Foiskola – Edzéstudomány, kineziológia szekció – Rövid távú alkalmazkodás az atlétikai sprint számok verseny bemelegítése során – Béres S., Hegedus I.-né, László F., Kiss G. – 2007. 10. 29.

^[10]http://www.all-athletics.com/files/news_image/running5000.jpg

^[11]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Molnár Sándor, Kertész Tibor – Fejezet: Közép- és hosszútávfutás, 71. o.

^[12] http://www.dailyemerald.com/2011/05/26/seventeen-ducks-advance-at-ncaa-west-preliminary-round/track-and-field-oregon-western-regionals-4/

^[13]Szabó, M. (1978). Közép-, hosszútávfutás. In Z. Fejes (Szerk.), Korszeru edzés az atlétikában (old.: 70.). Budapest: Sport.

^[14]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Molnár Sándor, Kertész Tibor – Fejezet: Közép- és hosszútávfutás, 73. o. – 23. ábra – Rajzolta – Tihanyi József

^[15]Szabó, M. (1978). Közép-, hosszútávfutás. In Z. Fejes (Szerk.), Korszeru edzés az atlétikában (old.: 70–72.). Budapest: Sport.

^[16]http://en.wikipedia.org/wiki/Running#Limits_of_speed

^[17]http://www.hunrun.com/amit-maraton-futasrol-tudni-kell

^[18]http://rochica.wordpress.com/2010/11/07/marathon-history-and-my-2006-experience/

^[19] Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno –- Fejezet szerzoje: Oros Ferenc, Molnár Ferenc – Fejezet: Váltófutás, 81. o. – 47. ábra – Rajzolta – Tihanyi József

^[20]http://www.nemzetisport.hu/data/cikk/2/3/96/60/cikk_2039660/REU_540.jpg

^[21]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Oros Ferenc – Kertész Tibor – Fejezet: Gátfutás, 91. o.

^[22]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Oros Ferenc – Kertész Tibor – Fejezet: Gátfutás, 94. o.

^[23]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Oros Ferenc – Kertész Tibor – Fejezet: Gátfutás, 95. o.

^[24]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Oros Ferenc–Kertész Tibor – Fejezet: Gátfutás, 97. o.

^[25]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Oros Ferenc–Kertész Tibor – Fejezet: Gátfutás, 99. o.

^[26]http://bcsd.k12.ny.us/middle/Canuto/track_and_field_study_guide_files/filelist.xml

^[27]http://www.etoday.ru/uploads/2008/01/16/steeplechase_panamericangames.jpg

^[28]http://www.trackandfieldsports.com/ek mps/shops/trackfield/images/dima-steeplechase-barrier-378-p.jpg

^[29]http://www.art-saloon.ru/mini/item_5081.jpg

^[30] http://www.boston.com/bostonglobe/ideas/brainiac/steeplechase.jpg

^[31]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Molnár Sándor – Fejezet: Gyaloglás, 118. o.

^[32]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Molnár Sándor – Fejezet: Gyaloglás, 118. o. – 41. ábra – rajzolta: Tihanyi József

^[33]http://www.racewalk.com/Shop/LATB/LookingAtTheBestCoverMoreMeasurements.jpg

^[34]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Molnár Sándor – Fejezet: Gyaloglás, 118. o. – 42. ábra – rajzolta: Tihanyi József

^[35]http://www.coachr.org/correc1.jpg

^[36]http://www.futanet.hu/eterv/gyaloglas/ms_gyaloglas.html

^[37]http://www.tribuneindia.com/2004/20040717/sp6.jpg – AP/PTI photo

^[38]Béres S. – A távolugrás utolsó lépéseinek, elugrásának biomechanikája – Doktori disszertáció – Budapest – MTE – 2005

^[39]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Zarándi László – Fejezet: Távolugrás, 154. o.

^[40]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Zarándi László – Rajz: Tihanyi József – Fejezet: Távolugrás, 155. o., 74. ábra

^[41] Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Zarándi László – Rajz: Tihanyi József – Fejezet: Távolugrás, 157. o., 77. ábra

^[42]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Zarándi László – Rajz: Tihanyi József – Fejezet: Távolugrás, 162.o., 84. ábra

^[43]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Zarándi László – Rajz: Tihanyi József – Fejezet: Távolugrás, 164.o., 87. ábra

^[44]Flynn, M. J. (1973) Cinematographic Study of the Cinematic and Te mporal Analysis of the Take-off in the Running Long Ju mp. Track and Field Quarterly Re-view, 4:222–229.

^[45]Bosco, C., Luhtanen, P., Komi P.V. (1976) Kinetics and Kinematics of the Take-off in the Long Ju mp. In: Komi P. V. (ed.). Biomechanics V-B. Baltimore, MD: University Park Press, 174–180.

^[46]Bhowmick, S. (1992) Biomechanical features of the take-off in the running long ju mp. Track & Field Quarterly, 4:14–16.

^[47]Bedi, J. F., Cooper, J. M. (1977) Take-off in the Long Ju mp, Angular Momentum Considerations. Journal of Biomechanics, 9:541-549.

^[48]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Zarándi László – Rajz: Tihanyi József – Fejezet: Távolugrás, 166. o., 89. ábra

^[49]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Zarándi László – Rajz: Tihanyi József – Fejezet: Távolugrás, 167. o., 91. ábra

^[50]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Zarándi László – Rajz: Tihanyi József – Fejezet: Távolugrás, 168–170. o.

^[51]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Zarándi László – Rajz: Tihanyi József – Fejezet: Távolugrás, 171. o., 98. ábra

^[52]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Zarándi László – Rajz: Tihanyi József – Fejezet: Távolugrás, 171. o.

^[53]Béres Sándor – Atlétika – A Távolugró Talajfogás Biomechanikai Elemzése 1996. 40./12. 8–13. o.

^[54]http://www.benwoitenasculptor.com/Carl Lewis %28photo%29.jpg

^[55]http://www.coachr.org/approach_speed_and_performance_in_the_horizontal_ju mps.htm

^[56]Korszeru edzés az atlétikában (Budapest, Sport Kiadó, 1978) – Szerkesztette: Fejes Zoltán – Fejezet: Hármasugrás, 141. o. – Fejezet szerzo: Mutschler Mátyás

^[57]http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/05/Triple_Ju mp,Idowu_Phillips,_Bejing_08.jpg

^[58]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet: Távolugrás, 192. o. – Fejezet szerzoje: Zarándi László

^[59]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet: Távolugrás, 154. o. – Fejezet szerzoje: Zarándi László

^[60]http://www.coachr.org/approa2.jpg

^[61]Korszeru edzés az atlétikában (Budapest, Sport Kiadó, 1978) – Szerkesztette: Fejes Zoltán – Fejezet: Hármasugrás, 143–144. o. – Fejezet szerzo: Mutschler Mátyás

^[62]Korszeru edzés az atlétikában (Budapest, Sport Kiadó, 1978) – Szerkesztette: Fejes Zoltán – Fejezet: Hármasugrás, 143. o. – Fejezet szerzo: Mutschler Mátyás

^[63]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet: A hármasugrás, 181–182. o. – Fejezet szerzoje: Zarándi László

^[64]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet: A hármasugrás, 183. o. – Fejezet szerzoje: Zarándi László

^[65]http://www.sporting-heroes.net/athletics-heroes/printableversion.asp?HeroID=8119 (Photo/Foto: George Herringshaw Date: 7th August 2005 – Women's Triple Ju mp final. 2005 World Athletics Cha mpionships – Hrysopiyi DEVETSI GRE 14.64 m)

^[66]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet: A hármasugrás, 192. o. – Fejezet szerzoje: Zarándi László

^[67]Korszeru edzés az atlétikában (Budapest, Sport Kiadó, 1978) – Szerkesztette: Fejes Zoltán – Fejezet: Hármasugrás, 144. o. – Fejezet szerzo: Mutschler Mátyás

^[68]Korszeru edzés az atlétikában – (1978) – Sport kiadó, Budapest – Szerkesztette: Fejes Zoltán – Fejezet: Magasugrás – Fejezet szerzoje: Harsányi László, 97. o.

^[69]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Tihanyi József – Fejezet: A magasugrás, 206. o.

^[70]http://www.everythingtrackandfield.com/catalog/matriarch/OnePiecePage.asp_Q_PageID_E_152_A_PageName_E_ArticleHighJu mpApproach

^[71]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Tihanyi József – Fejezet: A magasugrás, 203. o.

^[72]http://img06.beijing2008.cn/20080818/Img214560689.jpg

^[73]http://media.photobucket.com/image/GPTR_Pole_Vault_1/mobbs07/th_GPTR_Pole_Vault_1.jpg

^[74] Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 234. o., 171. ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[75]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 235.o., 172.ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[76]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 235. o.

^[77]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 236. o.

^[78]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 236.o., 174.ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[79]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 236. o.

^[80]Petrov V. (2009) Technique Training In Pole Vault, (Italy, Ukraine) http://www.willamettestriders.com/PetrovOnTechnique.pdf

^[81]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 238. o.

^[82]http://www.dsr.wa.gov.au/assets/images/Diagrams/Pole-vault-box-and-layout.gif

^[83]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 239. o., 175. ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[84]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 239. o., 176. ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[85]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 240. o., 177. ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[86]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 240. o.

^[87] Angulo-Barroso, R M , Kinzler, S B, Balius, X, Turro, C, Caubet, J M, Escoda, J and Prat, J A (1993) Biomechanical Analysis of the Pole Vault Event. Scientific report to the International Oly mpic Committee Medical Commission, Summer Oly mpic Games of Barcelona 1992, Sant Cugat del Valles: Centre d'Alt Rendiment.

^[88]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 243. o., 181.ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[89]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 244. o., 182. ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[90] Angulo-Barroso, R M, Kinzler, S B, Balius, X, Turro, C, Caubet, J M, Escoda, J and Prat, J A (1993) Biomechanical Analysis of the Pole Vault Event. Scientific report to the International Oly mpic Committee Medical Commission, Summer Oly mpic Games of Barcelona 1992, Sant Cugat del Valles: Centre d'Alt Rendiment.

^[91] Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 245. o., 183. ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[92]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 246. o.

^[93]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 246. o., 185. ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[94]Angulo-Barroso, R M, Kinzler, S B, Balius, X, Turro, C, Caubet, J M, Escoda, J and Prat, J A (1993) Biomechanical Analysis of the Pole Vault Event. Scientific report to the International Oly mpic Committee Medical Commission, Summer Oly mpic Games of Barcelona 1992, Sant Cugat del Valles: Centre d'Alt Rendiment.

^[95]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Schulek Ágoston – Fejezet: A rúdugrás, 248. o., 186. ábra – Rajzolta: Tihanyi József

^[96]Fejes Zoltán (1978) Korszeru edzés az atlétikában, Budapest, Sport Kiadó, 179. o.

^[97]ifj. Mátraházi Imre és a MASZ Technikai Bizottsága (2010) Magyar Atlétikai Szabálykönyv – 101–103. o. (http://www.masz.hu/images/stories/Versenybirok/szabalyzatok/szabalykonyv-2010-2.pdf)

^[98]http://videotorium.hu/hu/recordings/details/2589,A_sulylokes_technikaja

^[99]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Koltai Jeno – Fejezet: Súlylökés, 318. o. – 220. ábra – Rajzolta – Tihanyi József

^[100]http://www.kistler.com/ca_en-us/61_Biomechanics_Diagnostics/Sports-and-performance-diagnostics.html

^[101]http://www.profimedia.rs/photo/alexander-baryshnikov-world-record-holder-in-shot/profimedia-0088202569.jpg

^[102]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Koltai Jeno – Fejezet: Gerelyhajítás, 273. o.

^[103]http://fitlode.com/wp-content/uploads/2010/06/shutterstock_16416271-e1276204976429.jpg

^[104]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Koltai Jeno – Fejezet: Gerelyhajítás, 277-283. o.

^[105]http://home.messiah.edu/~jh1424/image/jav.jpg

^[106]http://www.brianmac.co.uk/pictures/movement analysis/javelin.jpg

^[107]http://media.monstersandcritics.com/galleries/1360382_1/0146414750085.jpg

^[108]http://www.magyar.sport.hu/sport/jatekszabalyok/j_diszkoszvetes.htm

^[109]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Széchenyi József – Fejezet: Diszkoszvetés, 337. o. – ábra: 238. a,b,c, – Rajzolta:Tihanyi József

^[110]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Széchenyi József – Fejezet: Diszkoszvetés, 353. o. – ábra: 259. – Rajzolta: Tihanyi József

^[111]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Széchenyi József – Fejezet: Diszkoszvetés, 353. o.

^[112]http://www.telesport.hu/Hirek/2011/04/~/media/Images/Hirado/2010/07/29/14/pars2.jpg.ashx

^[113] http://www.nemzetisport.hu/data/cikk/26/80/39/cikk_268039/d00079C77764851179823.jpg

^[114]http://www.youtube.com/dobosportegyesulet#p/c/A5074455513CC7BE/0/MNqf3_dcd2I

^[115]http://www.magyar.sport.hu/sport/jatekszabalyok/j_tobbproba.htm

^[116]Atlétika II – Testnevelési Foiskolai Tankönyv – Sport Kiadó, Budapest, 1980 – Szerkesztette: Koltai Jeno – Fejezet szerzoje: Kovács Etele – Fejezet: Atlétikai összetett versenyek, 386. o.

^[117]Borilkevics V. (1974) Vaproszi na fizicseszkaja kultúra – Gondolatok a tízpróbáról – 1974/10.

^[118]Purdy G. (1974) Eredményértékelo táblázatok történeti fejlodése az atlétikában, Medicine and Science in Sports, 1974/4.

3. fejezet - Az atlétikai versenyszámok oktatása

Futószámok

A rajtok oktatása

A rajtok oktatásának elofeltételei

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

A rajtok oktatásához szükséges fontosabb képességek

gyorsaság
gyorsero
gyorskoordináció
rugalmasság
reagáló képesség

A rajtok fontosabb elokészíto gyakorlatai

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

Erosíto gyakorlatok:

Állórajtoknál:

Medicinlabdás dobógyakorlatok:

Térdelorajtnál:

szökdelések lépcson, zsámolyokon, gátak felett
dombra futás
húzatás gumikötéllel
boka- és csuklósúllyal futás

Medicinlabdás dobógyakorlatok:

Erosítoteremben végezheto gyakorlatok:

Reakciógyorsaságot fejleszto rajtgyakorlatok különbözo testhelyzetekbol való indulással:

törökülés szembol és háttal
tarkóállás szembol és háttal
fekvotámasz háttal és szembol
háttal sarok- és térdemeléssel
szembol sarok- és térdemeléssel
helyben szökdelésbol

Az állórajtok oktatása

Indulás elol lévo lábbal:

a rajtvonal mögött a harántterpesz távolsága 1 lábfej, a térdek hajlítottak
a testsúly nagy része az elol lévo lábon van (súlypont az alátámasztás felett)
az elol levo lábbal azonos oldali kar van elol, a karok könyökben hajlítottak, a tekintet néhány méterre elore néz

A rajtjel elhangzása után:

az elol lévo térd elore, az azonos oldali kar hátra, az ellentétes kar gyors elorelendítése, gyors elrugaszkodás a hátul lévo lábról
rövid lelépés az elol lévo lendítolábbal, majd elrugaszkodás
fokozatosan növekvo lépéshosszal és lépésfrekvenciával fokozatosan gyorsuló kifutás
lekészített jelek feletti áthaladás a lépéshossz növekedésének kialakítása céljából

Indulás hátul lévo lábbal:

a rajtvonal mögött a harántterpesz távolsága 1–1,5 lábfej, a térdek hajlítottak, a testsúly nagy része az elol lévo lábon van (súlypont az alátámasztás felett)
az elol lévo lábbal ellentétes oldali kar van elol, a karok könyökben hajlítottak, a tekintet néhány méterre elore néz

A rajtjel elhangzása után:

Az állórajtoknál eloforduló gyakori hibák

túl nagy a terpesz (az elso elrugaszkodásnál túl nagy igénybevétel esik a hátul lévo lábra, túlzottan hátra kerül a súlypont, így lassan tud áthaladni az elöl lévo láb fölött)
túl kicsi terpesz (lassan tudja a súlypontot kibillenteni a futás irányába)
nagyon nyújtott térd (az izmok rövid összehúzódásra lesznek képesek, a gyorsítás útja lerövidül)
a súlypont nem az elol lévo láb felett van (lassan tud átgördülni az elöl lévo láb felett, az elso elrugaszkodásnál túl nagy igénybevétel esik a hátul lévo lábra)
hosszú elso kilépés („kitámaszt” és visszafogja a sebesség növelésének lehetoségét)

A térdelorajt oktatása

Rajttámla helyzetek:

A közepes rajttámla beállítása

A rajthelyzet elfoglalása

A „rajthoz” vezényszó után:

A rajtjel elhangzása után:

Gyakorlatok a rajt utáni futóritmus kialakítására:

jelek felett átfutás a rajtjel után
átfutás vízszintes kötél alatt

A térdelorajtnál eloforduló gyakori hibák

a lábfejek közel vannak a rajtvonalhoz (a „vigyázz” helyzetben a térd túl hajlított, nehéz lesz kinyújtani a térd- és a csípoízületeket, lassan indul a futás)
a két lábfej között nagy a távolság (nagyon leterhelt lesz az elol lévo láb az induláskor)
„vigyázz” helyzetnél magas a csípo magassága (a túlzottan nyújtott ízületek esetén rövid lesz az eroközlés útja, továbbá a futó gyorsan felemelkedik)
„vigyázz” helyzetnél alacsony a csípo magassága (az eroközlés nem hatásos, a túlzottan hajlított ízületeket lassabban lehet kinyújtani, lassú lesz a gyorsítás ideje)
a „vigyázz” helyzetnél hátul van a súlypont (nem tud a futó elore gyorsítani)
túl hosszú az elso lépés (korán felemelkedik a futó, a súlypontot nem elore, hanem felfelé tolják a lábak)
rövid elso lépés (a súlypont nagyon elore kerülhet, ugyanakkor az alátámasztás hátul marad, hasra eshet a futó)

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guideto Teaching Athletics, Monaco, 23–31.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete

A rövidtávfutás oktatása

A rövidtávfutás oktatásának elofeltételei:

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

A rövidtávfutás oktatásához szükséges tárgyi feltételek:

salak vagy muanyag futópálya
megfelelo cipo (szöges)

A rövidtávfutás oktatásához szükséges legfontosabb képességek:

gyorsaság
gyorsero
rugalmasság
gyorskoordináció
reagáló

A rövidtávfutás fontosabb elokészíto gyakorlatai:

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

szökdelések lépcson
szökdelések zsámolyokon
szökdelések gátak felett
dombra futás
gumikötéllel húzatással futás
bokasúlyokkal, ólomövvel, ólommellénnyel végezheto gyakorlatok

Medicinlabdás dobógyakorlatok:

Erosítoteremben végezheto gyakorlatok:

Futóiskola gyakorlatok:

térdemeléssel futás
sarokemeléssel futás
nyújtott térdlendítéssel futás
keresztlépésekkel futás
térdemeléssel, szökkenéssel futás
dzsoggolás, szkippelés
kifutások helybol, magas térdemelésbol, sarokemelésbol
fokozó futás (folyamatosan gyorsít, majd folyamatosan kienged)
„repülo” futás (folyamatosan gyorsít, középen tart, majd folyamatosan kienged)
futás beleerosítésekkel

A rövidtávfutás oktatása:

Támaszfázis:

Repülofázis:

a lendítoláb térdét elore lefelé nyújtva, bokából elore lendítve, a súlypont függoleges vetülete elott közelít a talajhoz
az elrugaszkodó láb térdben fokozatosan hajolva lendül elore
a talajfogásnál a két comb még nem ér egymás mellé

Célba érkezés („mellbedobás”):

Az idomérok (célfotó) a célhoz érkezésnél a váll, illetve a mell vonalát veszik alapul. Ezért a futók a cél vonalához érve a törzsüket elore döntik, melynek következtében akár 40 centiméterrel is elobb érik el a cél síkját.

A rövidtávfutásnál eloforduló gyakori hibák:

túl rövid, vagy túl hosszú a lépéshossz
kicsi a térdlendítés
nem csapódik fel a sarok
a támaszfázis közben leér a sarok is (gördülo technika)

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guideto Teaching Athletics, Monaco, 13–19.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 106–118.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 20-32.

A közép- és hosszútávfutás oktatása

A közép- és hosszútávfutás oktatásának elofeltételei

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

A közép- és hosszútávfutás oktatásához szükséges tárgyi feltételek

futópálya
megfelelo cipo

A közép- és hosszútávfutás oktatásához szükséges legfontosabb motoros képességek

alap állóképesség
gyorsasági állóképesség
ritmusérzék

A közép- és hosszútávfutás fontosabb elokészíto gyakorlatai

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

láblendítések, lábkörzések
törzshajlítások, törzskörzések
terpesz- és nyújtott ülésben hajlítás elore
fal, akadály mellett lábikraizom lazító gyakorlat
combfeszíto izmot nyújtó gyakorlat
combhajlító izom és csípoízület nyújtása
csípoízület lazítása
farizom és törzsizmok nyújtása
lábikraizom nyújtása
fekvotámaszból fordulás gátülésbe
tarkóállásból gurulás elore gátülésbe
akadály mellett csípomagasságba emelt térddel hajlítás elore
gátülésben a társsal a talpat és a térdet összeérintve csuklófogással hajlítások elore, hátra
terpeszállásból elfordulás oldalra, ereszkedés gátülésbe

Erosíto hatású gyakorlatok:

Medicinlabdás gyakorlatok:

A közép- és hosszútávfutás oktatása

Futóiskola gyakorlatok:

magas térdemeléssel és sarokemeléssel futás
sarok- és ellentétes térdemeléssel futás
térdfelkapással, sarokfelkapással futás
keresztezo futás
galoppszökdelés oldalra
dzsoggolás
kifutások helybol, magas térdemelésbol, sarokemelésbol
fokozó futás (folyamatosan gyorsít, majd folyamatosan kienged)
repülo futás (folyamatosan gyorsít, középen tart, majd folyamatosan kienged)
futás beleerosítésekkel
a lépéshossz kialakítása jelek feletti futással

Támaszfázis:

a támaszláb helyzete a sebesség függvényében változik, középtávfutásnál a talajfogás inkább a talp elején történik (lendületi technika), a hosszútávfutásnál talajfogásnál eloször a sarok ér le, majd a külso talp élén történo átgördüléssel történik (gördülo technika)
a húzó fázis a talajfogástól a súlypont függoleges vetületéig tart, a súlypont függoleges vetületénél ér egymás mellé a két comb
a toló fázis a súlypont függoleges vetületétol a talajtól való elszakadásig tart, a lendítoláb térde hajlított, a comb nem emelkedik vízszintesig elore
az elrugaszkodásnál a támaszláb csípo, térd- és bokaízülete a futás sebességének függvényében kinyúlik (annál jobban, minél gyorsabb a sebesség)
az elrugaszkodás ereje, a térdlendítés, és a karlendítés kisebb a vágtafutásénál

Repülofázis:

a lendítoláb térdét elore lefelé nyújtva, bokából elore lendítve a súlypont függoleges vetülete elott közelít a talajhoz, az elozoleg elrugaszkodóláb térdben fokozatosan hajolva lendül elore mellé
a lépéshossz rövidebb, mint a vágtafutásnál (minél hosszabb a futás távja, annál rövidebb, 10 000 méteren rövidebb, mint 3000 méteren)

A közép- és hosszútávfutásnál eloforduló gyakori hibák

túl rövid a lépéshossz (gyengék az elrugaszkodásban részt vevo izmok)
túl hosszú a lépéshossz (talajfogásnál hosszan lép le, „kitámaszt”, visszafogja a lendületet)
kicsi a térdlendítés (rövid lesz a lépéshossz)
nem csapódik fel kelloen a sarok (húzza maga után a bokáját)
magas a súlypontemelkedés futás közben (szökdelo futás)

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guideto Teaching Athletics, Monaco, 35–43.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 106–118.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 20–32.

A váltófutás oktatása

1. A váltófutás oktatásának elofeltételei:

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

A váltófutás oktatásához szükséges tárgyi feltételek:

váltóbot, ragasztószalag
futópálya, futósáv, váltózóna
szeges cipo

A váltófutás oktatásához szükséges legfontosabb képességek:

gyorsaság
gyorsasági állóképesség
ritmusérzék
térbeli tájékozódó képesség
mozgásátállító képesség

A váltófutás fontosabb elokészíto gyakorlatai:

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

Medicinlabdás dobógyakorlatok:

Erosítoteremben végezheto gyakorlatok:

Futóiskola gyakorlatok:

térdemeléssel futás
sarokemeléssel futás
nyújtott térdlendítéssel futás
keresztlépésekkel futás
térdemeléssel, szökkenéssel futás
dzsoggolás, szkippelés
kifutások helybol, magas térdemelésbol, sarokemelésbol
fokozó futás (folyamatosan gyorsít, majd folyamatosan kienged)
repülo futás (folyamatosan gyorsít, középen tart, majd folyamatosan kienged)
futás beleerosítésekkel

A váltófutás oktatása

Váltóbot átadás-átvételi formák:

Alsó váltás:

a futók elore, kb. 1 méterre, oldalirányban, kb. 50 centiméterre, rézsútosan jobbra állnak egymástól, a gyakorlatot átlós felállásnál többen is gyakorolhatják
hangjelre a hátsó futó jobb keze rézsútos mélytartásban elore emelo mozdulattal nyújtja a váltóbotot, az elso futó bal keze rézsútos mélytartásban hátranyújtva, tenyérrel lefelé veszi át a botot
az elozo gyakorlat csoportosan, helyben mozgással
az elozo gyakorlat, járás közben
az elozo gyakorlat lassú, majd egyre gyorsabb futás közben
a fenti feladatokat mindkét irányban gyakoroltathatjuk

Felso váltás:

Feltartott bottal (fáklya) váltás:

a futók elore, kb. 1,5 méterre, oldalirányban, kb. 50 centiméterre, rézsútosan jobbra állnak egymástól
a hátsó futó jobb keze mellso középtartásban elore, függolegesen tartva nyújtja a váltóbotot, az elso futó hátranézve, bal kezét hátranyújtva veszi át a botot
az elozo gyakorlat, járás közben
az elozo gyakorlat lassú, majd egyre gyorsabb futás közben

Váltási technikák

Kétkezes váltási technika:

a botot kapó azonnal átveszi a másik kezébe a váltóbotot, a következo futó ugyanígy kapja, majd adja tovább, a gyakorlatot átlós felállásnál egyszerre többen is gyakorolhatják
az elozo gyakorlat járás közben végrehajtva
az elozo gyakorlat lassú, majd egyre gyorsabb futás közben

Egykezes váltási technika:

az egykezes váltás lehet alsó váltás (veszélye, hogy elfogyhat a bot), és felso váltás
az elso futó a váltóbotot jobb kézbol a bal kézbe adja át, a második futó a bal kézbol a jobb kézbe, a harmadik futó a jobb kézbol a balba adja át a botot
az elozo gyakorlat járás közben végrehajtva
az elozo gyakorlat lassú, majd egyre gyorsabb futás közben

A váltófutásnál eloforduló gyakori hibák:

elováltás (késon vagy lassan indult el a botot kapó futó)
túlváltás (korán vagy gyorsabban indult el a botot kapó futó)
az indulási segédjel pontatlanul lett kimérve, nem éri el a botot kapó futót
az indulási segédjel pontatlanul lett kimérve, ráfut a társára a botot hozó futó
a botot kapó futó hátranyújtott keze túlzottan mozog, vagy rossz helyen van (nem talál bele a botot hozó futó)
a botot hozó nem tudja beletenni a botot a társa kezébe
elejtik a botot
egykezes alsó váltásnál „elfogyhat” a bot

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guideto Teaching Athletics, onaco, 47–59.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 166–170.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 49–56.

A gátfutás oktatása

A gátfutás oktatásának elofeltételei

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

A gátfutás oktatásához szükséges tárgyi feltételek

futópálya
különbözo magasságú gátak
edzocipo, szöges cipo

A gátfutás oktatásához szükséges legfontosabb képességek

gyorsaság
gyorsasági állóképesség
ritmusérzék
térbeli tájékozódó képesség
mozgásátállító képesség

A gátfutás fontosabb elokészíto gyakorlatai:

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

láblendítések, lábkörzések
törzshajlítások, törzskörzések
lábikraizom nyújtása
terpesz-és nyújtott ülésben hajlítás elore
fal, fa mellett lábikraizom lazítása
combfeszíto izom nyújtása
farizom és combhajlító izom nyújtása
széles terpeszülésben talpakat a társsal összeérintve csuklófogással hajlítások elore, hátra
gátülésben hajlítás elore
gátülésben hajlítások lábtartás cserével
tarkóállásból gurulás elore gátülésbe
akadályon, gáton csípomagasságba emelt térddel hajlítás elore
gátülésben lábemelések
gátülésben a társsal a talpat és a térdet összeérintve, csuklófogással hajlítások elore, hátra
terpeszállásból elfordulás oldalra, ereszkedés gátülésbe
fekvotámaszból fordulás gátülésbe
az elrugaszkodó láb elorelendítése helyben gát fölött

Erosíto hatású gyakorlatok:

szökdelések lépcson
szökdelések gátak felett
futás boka- és csuklósúllyal
dombra futás
gumikötéllel húzatással futás
medicinlabda dobások elore, hátra, melltol, alulról
guggolás
támadóállásba kilépés
forgatás
félguggolásból felállás

Futóiskola gyakorlatok:

Gátfutó gyakorlatok alacsony, majd emelt gátakon:

elrugaszkodó láb gyakorlata korlát melletti gáton
az elrugaszkodó láb gyakorlata járás közben, félig a gát felett
az elrugaszkodó láb gyakorlata lassú futás közben, félig a gát felett
a lendítoláb gyakorlata járás közben, félig a gát felett
a lendítoláb gyakorlata lassú futás közben, félig a gát felett
az elozo gyakorlatok szökkenéssel, középen a gát felett
az elozo gyakorlatok futással 3 lépésre, középen a gát felett
átfutás a gáttávolságnál rövidebb jelek, tárgyak felett
átfutás normál távolságú gátak felett
ráfutás alacsony elso gátra
ráfutás alacsony elso két gátra
futás a teljes távon (sportszakos hallgatóknak 60 m gát)

A rövid távú gátfutás oktatása

Futás a rajttól az elso gátig:

a „vigyázz” helyzetnél magasabbra emelkedik a csípo, a felemelkedés gyorsabb, mint a síkfutásnál
a rajttámlában a lendítoláb van hátul (8 lépés a gátig)
a lépéshosszok kijelölése célszeru az elso gátig

Rálépés a gátra:

a rálépés távolságának kijelölése (a gátvétel távolságának 2/3-a gát elott történik)
az elrugaszkodás lábujjhegyrol történik
a súlyponti helyzet magas a rálépésnél, a lendítés elore és nem felfelé történik
a lendítoláb bokája és térde kinyúlik, a comb is vízszintes
a törzs eloredöntött, nem fordul el, a lendítolábbal ellentétes kar lendül elore

Gátvétel:

Lelépés a gátról:

Futás a gátak között:

a futóritmus kialakítása (rövid, hosszú, rövid)
magas súlyponti helyzet követése a gátak között

Futás az utolsó gáttól a célig:

a futás a lépésfrekvencia növelésével

Célba érkezés („mellbedobás”):

A 400 méteres gátfutás oktatása

Futás a rajttól az elso gátig:

a rajt utáni felemelkedés megegyezik a síkfutáséval
lényeges az elso gátig a megfelelo futóritmus kialakítása

Gátvétel:

a gátvétel alacsonyabb és rövidebb, mint a rövidtávnál
a centrifugális ero miatt többnyire a bal láb a gátra lendítoláb

Futás a gátak között:

a gát közötti futásnál a lépések távolsága, száma 17–15–13 lépés

Futás az utolsó gáttól a célig:

a futás a lépésfrekvencia növelésével

A gátfutásnál eloforduló gyakori hibák:

késon emelkedik fel a futó a rajt utáni futásnál a gátvétel elott
kicsi a sebessége, nem jön ki az elso gát
kicsi a sebessége, nem jönnek ki a gátak között a lépések
nem lépi a gátat, túl közelrol lép el a gátnál, ezért felugrik, föl-le ugrál futás közben
lassan jön elore a gát felett az elrugaszkodó láb, rövid lesz a lépés
a gát utáni talajfogásnál nem aktív az elrugaszkodás, rövid lesz az elso lépés

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guideto Teaching Athletics, Monaco, 63–71.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 174–178.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 59–66.

Az akadályfutás oktatása

Az akadályfutás oktatásának elofeltételei:

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

Az akadályfutás oktatásához szükséges tárgyi feltételek:

Az akadályfutás oktatásához szükséges legfontosabb motoros képességek:

állóképesség
ritmusérzék
térbeli tájékozódó képesség
mozgásátállító képesség

Az akadályfutás fontosabb elokészíto gyakorlatai:

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

láblendítések, lábkörzések
törzshajlítások, törzskörzések
terpesz- és nyújtott ülésben hajlítás elore
fal mellett lábikraizom lazítása
combfeszíto izom lazítása
széles terpeszülésben talpakat a társsal összeérintve csuklófogással hajlítások elore, hátra
fekvotámaszból fordulás gátülésbe
tarkóállásból gurulás elore gátülésbe
akadály mellett csípomagasságba emelt térddel hajlítás elore
gátülésben a társsal a talpat és a térdet összeérintve csuklófogással hajlítások elore, hátra
terpeszállásból elfordulás oldalra, ereszkedés gátülésbe

Erosíto hatású gyakorlatok:

szökdelések lépcson, zsámolyokon, gátakon
dombra futás
boka- és csuklósúllyal futás
gumikötéllel húzatással futás
tárgy húzása futás közben (pld. autóabroncs)

Medicinlabdás gyakorlatok:

Futógyakorlatok:

bal- és jobb térdemeléssel futás
térdfelkapással és sarokfelkapással futás
keresztezo futás
galoppszökdelés oldalra
fokozó futás (gyorsít és kienged)
repülofutás (gyorsít – tartja a sebességet – kienged)

Gyakorlatok gát és akadály felett:

elrugaszkodó láb gyakorlata korlát melletti gáton
az elrugaszkodó láb gyakorlata járás közben, félig a gát felett
az elrugaszkodó láb gyakorlata lassú futás közben, félig a gát felett
a lendítoláb gyakorlata járás közben, félig a gát felett
a lendítoláb gyakorlata lassú futás közben, félig a gát felett
az elozo gyakorlatok szökkenéssel, középen a gát felett
az elozo gyakorlatok futással 3 lépésre, középen a gát felett
a lendítoláb gyakorlata járás közben, félig az akadály felett
az elrugaszkodó láb gyakorlata helyben, félig az akadály felett, társ segítségével
az elozo gyakorlatok, középen az akadály felett
a lendítoláb gyakorlata lassú futás közben, félig az akadály felett
az elrugaszkodó láb gyakorlata járás, majd lassú futás közben, félig az akadály felett
az elozo gyakorlatok, középen az akadály felett

Az akadályfutás oktatása:

Rálépés az akadályra:

akadályvétel rálépéssel alacsony akadályon
akadályvétel zsámolyról rálépéssel homokgödörbe
az akadályra rálépés a talp középso részével történjen
akadályvétel homokba gátvétellel
a rálépés szöge kicsi legyen
a súlypont alacsonyan haladjon át az akadály felett
akadályvétel gyakorlása mindkét lábbal

Lelépés az akadályról:

elore és lefelé történjen az elrugaszkodás
a törzs elore döntött
a karok egyensúlyozó szerepet töltenek be
a lelépés eloször történhet szivacsszonyegre vagy homokba

Gátvétel az akadály felett:

a ráfutás sebessége gyorsabb a versenyte mpónál
minél alacsonyabb legyen az akadályvétel, ha magasról érkezik a futó, akkor a leérkezo láb nem tudja eredményesen végrehajtani a következo támaszfázist, rövid lesz a lépéshossz
a lendítolábat az akadály után gyorsan le kell nyomni, csökkenteni kell a „kitámasztás” szögét
az elrugaszkodó láb térde gyorsan és magasan elorelendül, növelni kell az akadály utáni lépés hosszát
akadályvétel 50 méterenként felállított akadályokon mindkét lábbal

Vizesárokvétel:

vizesárok akadályvétel zsámolyról rálépéssel, szivacsszonyegre lelépéssel, hosszú elrugaszkodással
a ráfutás sebessége gyorsabb a versenyte mpónál
a súlypont alacsonyan haladjon át az akadály felett
elore és lefelé történjen az elrugaszkodás
a törzs eloredöntött
a karok egyensúlyozó szerepet töltenek be
vizesárok akadályvétel mindkét lábbal

Az akadályfutásnál eloforduló gyakori hibák:

távolról lép rá az akadályra a futó („kitámaszt”, ezért lassan, vagy egyáltalán nem jut át az akadályon)
nem magas súlypontról lép rá az akadályra a futó (felugrik, a futás sebessége csökkenni fog)
közelrol lép rá az akadályra a futó (túl meredek lesz a súlypont útja, elakadhat a lendítoláb is)
a leérkezés az elrugaszkodó lábra történik
a vizes árkot kis sebességgel közelíti meg a futó (az akadály fölötti áthaladás után nem lesz sebessége a továbbhaladáshoz, a vizesárok mélyebb részébe érkezik, lassan tud ismét felgyorsulni)
a vizesárok akadályról gyenge az elrugaszkodás (az akadály fölötti áthaladás után nem lesz sebessége a továbbhaladáshoz, a vizesárok mélyebb részébe érkezik, lassan tud ismét felgyorsulni)
a vizesárok akadályról való elrugaszkodásnál a csípotengelynél eloreforog a futó (kibillen az egyensúlyából, bizonytalan lesz a talajfogás)

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guide to Teaching Athletics, Monaco, 75–81.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 214–217.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 84-87.

Gyaloglás

A gyaloglás oktatása

A gyaloglás oktatásának elofeltételei

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

A gyaloglás oktatásához szükséges tárgyi feltételek

megfelelo cipo
atlétikai pálya, vagy aszfaltút, járda

A gyaloglás oktatásához szükséges legfontosabb képességek

közepes testmagasság
könnyu testsúly
alap (aerob) állóképesség
ritmusérzék
csípoízület lazasága

A gyaloglás fontosabb elokészíto gyakorlatai

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

szökdelések lépcson, zsámolyokon
helyben szökdelés csípoforgatással
dombra futás és gyaloglás
gyaloglás bokára és csuklóra erosített kis súlyokkal
húzatás gumikötéllel

Rávezeto gyakorlatok:

a járás felgyorsítása
a lépéshossz növelése
egyenes vonalon gyaloglás
köríveken (8-as körzés) gyaloglás
a lépések gyorsítása és a lépéshossz növelése váltogatva
tarkóra tartással gyaloglás
tarkóra tartással gyaloglás köríven
oldalsó középtartásban gyaloglás
bottal magastartásban gyaloglás egyenes vonalon és köríven
bottal hátsó mélytartásban gyaloglás
bottal a vállon gyaloglás
bottal mellso középtartásban gyaloglás
a fenti gyakorlatok váltakozó sebesség és lépéshossz mellett
gyaloglás emelkedore és gyaloglás lejton
a fenti gyakorlatok a csípo mélységi tengelyének forgatásával (csípoejtés balra–jobbra)
a fenti gyakorlatok a csípotengely balra–jobbra történo elore mozgásával a hossztengely körül

A gyaloglás oktatása

Egylábtámaszos fázis:

az elrugaszkodó láb bokából hosszan rugaszkodik el a talajtól
az elrugaszkodó láb térde enyhén hajlított
a lendítoláb nyújtva fog talajt
az egylábtámaszos fázisban a sarok ér le eloször és a talp külso szélén gördül a lábujjakig
a talajfogás aktív, „kaparó” mozdulat segíti az elorehaladást (húzófázis)
a lendítoláb mozdulatát a térd vezeti, a lábfej alacsonyan megy elore
a karok a lábakkal ellentétesen lendülnek elore

Kétlábtámaszos fázis:

minimális ideig tart

Csípomozgás:

a támaszláb nyújtott, a csípotengely a lendítoláb irányában süllyed, csípo támaszláb irányába oldalra mozog
a válltengely a csípotengellyel ellentétesen dol

Karmunka:

A gyaloglásnál eloforduló gyakori hibák

repülési szakasz miatt fut a sportoló
a lendítoláb nem elore, hanem felfelé lendít
elrugaszkodás után felcsapódik a láb sarka
hajlított térddel rugaszkodik el a gyalogló
a törzs hátradöntött
a súlypont hátul marad a kétlábtámaszos helyzetben
elmarad a medence forgatása
lendítés után hajlított térddel fog talajt
a karmunka nem dinamikus
a karlendítés kicsi vagy túl nagy

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guideto Teaching Athletics, Monaco, 85–93.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 88–89.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 89–93.

Ugrószámok

A távolugrás oktatása

A távolugrás oktatásának elofeltételei

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

A távolugrás oktatásához szükséges tárgyi feltételek

edzocipo, szöges cipo
felásott homokgödör, ásó, gereblye

A távolugrás oktatásához szükséges legfontosabb képességek

gyorsaság
ero
gyorsero
gyorskoordináció
egyensúlyérzék
térbeli tájékozódás
ritmusérzék
ugró állóképesség

A távolugrás fontosabb elokészíto gyakorlatai

Nyújtó-lazító és ritmusgyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

váltott lábon szökdelés
szökdelések lépcson, zsámolyokon
szökdelések gátak felett
dombra futás
gumikötéllel húzatással futás
bokasúlyokkal, ólomövvel végzett gyakorlatok

Medicinlabdás gyakorlatok:

Erosítoteremben végezheto gyakorlatok:

Speciális erosítések:

A távolugrás fo fázisai

lendületszerzés: indulás, sebességszerzés, lelapulás
elugrás: kitámasztás, lendítés, elrugaszkodás
légmunka: lépo, guggoló, ollózó, homorító, ollózó–homorító
talajfogás: guggolásos, kiüléses, beüléses

A távolugrás oktatása

A lendületszerzés gyakorlatai:

a nekifutás ritmusának kialakítása nyugalmi helyzetbol, vagy elozetes mozgásból indulással sorozatokban
az optimális futósebesség (gyors és laza) kialakítása folyamatos gyorsítással sorozatokban
az elugrás elokészítése, a „lelapulás” kialakítása (normál – hosszú – rövid lépés) a sebesség csökkenése nélkül
indulási jeltol a lendületszerzés („roham”) távolságának a kimérése, begyakorlása

Az elugrás ritmusgyakorlatai:

az ugró lábfej gyors lehelyezése hátrafelé „kaparó” mozdulattal
ellépések magas térdlendítéssel
ellépések nyújtott térdlendítéssel
rövid nekifutásból ritmusos elugrások gyors térdlendítéssel, a lendíto comb vízszintes
elugrások egy lábról, érkezés az ugrólábra
elugrások egy lábról, érkezés harántterpeszbe
elugrások után egy felfüggesztett tárgy megérintése fejjel
„ék”- rol történo felugrások
zsámoly, alacsony tárgy feletti átugrás

A légmunka gyakorlatai:

Lépo technika:

rövid nekifutásból elugrások az elrugaszkodás helyzetének megtartásával, érkezés az elugró lábra
az elrugaszkodás helyzetének megtartása, érkezés harántterpeszbe
az elozo gyakorlatok „ék”-rol elugrással
az elrugaszkodás helyzetének megtartása, az ugróláb zárása a lendítoláb mellé az ugrás leszálló ágában

Guggoló technika:

rövid nekifutásból elugrások az elrugaszkodás helyzetének megtartásával, érkezés az elugró lábra
az elozo gyakorlat „ék”-rol elugrással
az elrugaszkodás után az ugróláb térdének zárása az ugrás felszálló ágában a lendíto láb térde mellé
páros lábbal talajfogás

Homorító technika:

Ollózó technika:

rövid nekifutásból elugrások az elrugaszkodás helyzetének megtartásával, érkezés az elugró lábra
az elugrás után felszálló ágban kar és lábtartás csere, „lépés” a levegoben, érkezés az elugró lábra
az elozo gyakorlat zsámoly felett, a lendítoláb lefele mozogva érinti a zsámoly tetejét
lábzárás a leszálló ágban, érkezés páros lábra

A talajfogás gyakorlatai:

mindkét láb térdben felhúzva, közel nyújtott helyzetben bokából elorenyúlik
a törzs eloredöntött helyzetben, a kar hátsó rézsútos mélytartásban
a csípo a leérkezés helye fölött eloretolódik

kiüléses technika:

rövid nekifutásokból a súlypont képzeletbeli leérkezési helyétol 20–30 cm-re balra, illetve jobbra, térdben enyhén hajlítva teszi le a lábfejét az ugró
az elozo gyakorlat fokozatosan növelt nekifutásokból
a csípo leérkezése a lábfejek nyoma mellé oldalt történik

beüléses technika:

rövid nekifutásokból a súlypont képzeletbeli leérkezési helyére térdben enyhén hajlítva teszi le a lábfejét az ugró
az elozo gyakorlat fokozatosan növelt nekifutásokból
a lábfejek toló mozgása mélyedést készít
a leérkezés a lábfejek által kitolt mélyedésbe történik

A távolugrás oktatásánál eloforduló gyakori hibák

nincs „roham”, a lendületszerzés pontatlan, belép, vagy túl messzirol ugrik el az ugró
nincs „lelapulás”, elmarad a súlypont süllyesztése, nem tud kiemelkedni az ugró
hosszú az utolsó lépés, nem tud kitámasztani az ugró
a súlypont és a törzs nem marad hátul, nem tud kitámasztani az ugró
behajlik a térd a kitámasztásnál, a súlypont egyenesen megy elore
a lendítés iránya lapos, kicsi súlypontemelkedés
a légmunka közben a rossz elrugaszkodásból adódóan elore vagy hátra forgómozgás keletkezik, a talajfogás után elore- (hasra) vagy hátra- (visszaül) esik az ugró
korán vagy késon teszi le a lábát a talajfogásnál, elore vagy hátraesik az ugró
a talajfogás elott a törzs nem dolt elore
a térd nem emelkedik ki, az ugró lába nem nyúlik elore

Felhasznált irodalom

IAAF (209): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guideto Teaching Athletics, Monaco, 105–113.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 230–231.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 107–119.

A hármasugrás oktatása

A hármasugrás oktatásának elofeltételei

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

A hármasugrás oktatásához szükséges tárgyi feltételek

edzocipo, szöges cipo
felásott homokgödör, ásó, gereblye

A hármasugrás oktatásához szükséges legfontosabb képességek

gyorsaság
ero
gyorsero
gyorskoordináció
egyensúlyérzék
térbeli tájékozódás
ritmusérzék

A hármasugrás fontosabb elokészíto gyakorlatai

Nyújtó-lazító és ritmusgyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

Medicinlabdás gyakorlatok:

Erosítoteremben végezheto gyakorlatok:

Speciális erosítések

A hármasugrás fo fázisai

lendületszerzés: indulás, sebességszerzés, lelapulás
elso ugrás
második ugrás
harmadik ugrás
talajfogás: kiüléses, beüléses

A hármasugrás oktatása

Lendületszerzés:

a nekifutás ritmusának kialakítása nyugalmi helyzetbol vagy elozetes mozgásból indulással sorozatokban
az elugrás elokészítése, a „lelapulás” kialakítása (normál – hosszú – rövid lépés felrajzolt vonalak segítségével), a sebesség csökkenése nélkül
az optimális futósebesség (gyors és laza) kialakítása folyamatos gyorsítással sorozatokban
indulási jeltol a lendületszerzés („roham”) távolságának kimérése, begyakorlása

Elugrás:

váltott lábon szökdelés
indiánszökdelés páros karlendítéssel
helybol hármas, ötös, tízes ugrás bal lábon, jobb lábon és váltott lábon
az ugrólábfej gyors, lehelyezése hátrafelé „kaparó” mozdulattal
az ugróláb térde és bokája teljesen kinyúlik
rövid nekifutásból elugrások gyors térdlendítéssel, a lendíto comb vízszintes
a törzs izmai feszesek, a törzs egyenes, enyhén eloredöntött
elugrások egy lábról, érkezés az ugrólábra
elugrások egy lábról, érkezés harántterpeszbe
elugrások után egy felfüggesztett tárgy megérintése fejjel
zsámoly, alacsony tárgy feletti átugrás

Elso ugrás:

az elrugaszkodó láb térdbol és bokából teljesen kinyúlik
a lendítoláb combja vízszintesig lendül elore
az elrugaszkodás laposabb, mint a távolugrásnál, kevésbé felfelé, eloreirányul
az ugró lép egyet a levegoben, a lendítoláb le és hátrafelé mozog, közben az ugróláb elorelendül a talajfogáshoz
a kar hátsó rézsútos mélytartásban várja a talajfogást
a törzs függoleges és feszes
az elso ugrás a három ugrás egészének körülbelül 35%-a
a súlypont emelkedés szöge 14–16 fok

Második ugrás:

az elrugaszkodó láb teljesen térdbol és bokából teljesen kinyúlik
az ugróláb le- és hátrafele aktívan fog talajt, majd teljesen kinyúlik
a kar az elrugaszkodással egy idoben páros lendítést végez elore, felfelé
a lendítoláb combja legalább a vízszintesig lendül elore
a törzs függoleges és feszes, az ugrás magassága az elso ugráshoz hasonló
a lendítoláb elore és lefelé mozdulva készül a talajfogásra
a második ugrás a három ugrás egészének körülbelül 30%-a
a súlypont emelkedés szöge 16–17 fok

Harmadik ugrás:

az elrugaszkodó láb térdbol és bokából teljesen kinyúlik
a kar az elrugaszkodással egy idoben páros lendítést végez elore, felfelé
a lendítoláb combja legalább a vízszintesig lendül elore
a törzs az elrugaszkodásnál egyenes, majd a leszálló ágban elore dol, az elrugaszkodó láb térde elorelendül a lendítoláb mellé
az utolsó ugrás lépo, vagy homorító légmunkával történik
a lábak elore emelkednek, majdnem teljesen kinyúlnak a talajfogás elott
a harmadik ugrás a három ugrás egészének körülbelül 35%-a
a súlypontemelkedés szöge 18–20 fok

A talajfogás gyakorlatai:

kiüléses technika:

rövid nekifutásokból a súlypont képzeletbeli leérkezési helyétol 20–30 cm-re balra, illetve jobbra, térdben enyhén hajlítva teszi le a lábfejét az ugró, a csípo leérkezése a lábfejek nyoma mellé, oldalt történik
az elozo gyakorlat fokozatosan növelt nekifutásokból

beüléses technika:

mindkét láb térdben felhúzva, közel nyújtott helyzetben bokából elore nyúlik, a súlypont képzeletbeli leérkezési helyére, térdben enyhén hajlítva teszi le a lábfejét az ugró
a lábfejek toló mozgása mélyedést készít, a csípo a leérkezés helye fölött eloretolódik,

a leérkezés a lábfejek által kitolt mélyedésbe történik

az elozo gyakorlat fokozatosan növelt nekifutásokból

A hármasugrás oktatásánál eloforduló gyakori hibák

nincs „roham”, a lendületszerzés pontatlan, belép, vagy túl messzirol ugrik el az ugró
hosszú az utolsó lépés, nem tud kitámasztani az ugró
a súlypont és a törzs nem marad hátul, nem tud kitámasztani az ugró
kitámasztásnál behajlik a térd, a súlypont egyenesen megy elore
a lendítés iránya meredek, magas a súlypontemelkedés, aránytalanul nagy lesz az elso ugrás, a második elugrást nem bírja el a láb
a rossz irányú elrugaszkodásból adódóan elore vagy hátra történo forgómozgás keletkezik
túl rövid a második ugrás
aránytalan a három ugrás távolsága
korán vagy késon teszi le a lábát a talajfogásnál, elore, vagy hátraesik az ugró
a talajfogás elott a törzs nem dolt elore
a térd nem emelkedik ki, az ugró lába nem nyúlik elore

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guideto Teaching Athletics, Monaco, 117–123.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 231–232.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 120–128.

A magasugrás oktatása

A magasugrás oktatásának elofeltételei

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

A magasugrás oktatásához szükséges tárgyi feltételek

homokgödör (átlépo, guruló)
magasugró-szivacs
magasugró-mérce
megfelelo cipo (szöges)

A magasugrás oktatásához szükséges legfontosabb képességek

ero
gyorsero
egyensúlyérzék
térbeli tájékozódás
ritmusérzék
hajlékonyság
ruganyosság
ugró állóképesség

A magasugrás fontosabb elokészíto gyakorlatai

Nyújtó-lazító és ritmusgyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

váltott lábon szökdelés
szökdelések lépcson, zsámolyon
szökdelések gátak felett
indiánszökdelés páros karlendítéssel
gumikötéllel húzatással futás
bokasúlyokkal, végzett gyakorlatok
mélybeugrásból felugrás páros lábon
mélybeugrásból felugrás egy lábról
hanyatt fekvésben felülések, lebegoülések
hason fekvésben törzs- és lábemelések
súlyzórúddal a tarkón törzsfordítások
súlyzórúddal a vállon végzett felugrások

Medicinlabdás gyakorlatok:

Erosítoteremben végezheto gyakorlatok:

Speciális erosítések:

A magasugrás fo fázisai

lendületszerzés (indulás, sebességszerzés, lelapulás)
felugrás (kitámasztás, lendítés, elrugaszkodás)
légmunka (átlépo, hasmánt, flop)
leérkezés (a technikától és a leérkezés helyétol függ)

A magasugrás oktatása (ballábas ugrónál)

Átlépo technika:

Rávezeto gyakorlatok:

indiánszökdelés páros karlendítéssel
felugrás után taps a comb alatt
felugrás után 2 taps a combok alatt
35–40 fokról egyenes vonalon, földre helyezett magasugró-léc fölött, a felso holtponton lábváltás, érkezés enyhén hajlított térddel a lendítolábra
felugrás a magasugró-szivacsdombra

Lendületszerzés:

Felugrás:

rövid egyenes vonalú nekifutásból felugrás a léctol távolabbi lábról, az elrugaszkodás helyzetének megtartásával nyújtott lendítotérddel
az ugróláb felugrás elotti hajlított ízületei a felugrás során teljesen kinyúlnak
átlépéses technikánál az ugró váltott vagy páros karral lendít
az ugrótérd hajlásszöge és a felugrás ideje minimális legyen

Légmunka:

a törzs a lécvételnél a lendítolábhoz elorehajol
a lécen áthaladáskor a lendítolábát süllyeszti, az ugrólábát kiemeli az ugró
a technika tökéletesítése a nekifutás hosszának és sebességének növelésével

Leérkezés:

a lécvétel után a jobb láb lefelé lendítése, a leérkezéskor a jobb láb a sérülés elkerülése érdekében rugalmasan behajlik, a jobblábas leérkezés után az ugró bal lábon lép tovább

Hasmánt technika (jobblábas ugró):

Rávezeto gyakorlatok:

Lendületszerzés:

futások egyenes vonalú nekifutásból, a lendületszerzésnél a lépésfrekvencia folyamatosan növekszik
a nekifutásnál a törzs kissé eloredöntött
a lelapulásnál a törzs közel függoleges

Felugrás:

a kitámasztásnál a törzs hátradöntött, az ugróláb térde közel nyújtott, feszes, a kitámasztó lábfej iránya megegyezik a mélységi tengely irányával
az ugrótérd hajlásszöge és a felugrás ideje minimális, hasmánt technikánál az ugró páros karral lendít
az ugróláb felugrás elotti hajlított ízületei a felugrás során teljesen kinyúlnak, az ugró térd hajlásszöge és a felugrás ideje minimális legyen

Légmunka:

a léc felett a test hossztengelye párhuzamos a léccel (párhuzamos hasmánt)
rövid egyenes vonalú 40–45 fokos nekifutásból hasmánt technika vízszintes, állványra helyezett alacsony léc felett

Leérkezés:

Flop technika:

Rávezeto gyakorlatok:

Lendületszerzés:

„C” és „J” alakú köríven történo nekifutás, a nekifutásnál a törzs kissé eloredöntött
a lendületszerzésnél a lépésfrekvencia folyamatosan növekszik
köríven futások váltakozó sebességgel, lépéshosszal, bedoléssel
a lelapulásnál a törzs közel függoleges

Felugrás:

a léctol távolabbi láb az ugró, a lendítés hajlított térddel történik, az ugró páros, illetve a léchez közelebbi karral lendít
rövid nekifutásból felugrások az elrugaszkodás helyzetének megtartásával, hajlított lendítotérddel, hossztengely körüli 90 fokos forgással érkezés az ugró lábra
rövid nekifutásból felugrások az elrugaszkodás helyzetének megtartásával hajlított lendítotérddel, hossztengely körüli180 fokos forgással érkezés az ugrólábra
rövid, köríves nekifutásból felugrások az elrugaszkodás helyzetének megtartásával hajlított lendítotérddel, érkezés az ugrólábra

Légmunka:

háttal a szivacsnak páros lábról helybol, háttal felugrás a szivacsra
háttal a lécnek páros lábról helybol ugrás homorítással, érkezés háttal a szivacsra
sasszéból páros lábról ugrás a lécre, érkezés a szivacsra
a léchez közelebbi lendítokar a léc fölötti áthaladás után a vállat vezetve a szivacs irányába lefelé mozog, a váll vele együtt süllyed, a csípot felfele tolva homorít az ugró, a térdek tártak és hajlítottak
rövid, köríves vonalú nekifutásból az alaptechnika végrehajtása
a csípo léc fölötti áthaladása után a fej emelésével bicskamozdulattal kiemeli a még léc mögötti lábakat

Leérkezés:

leérkezés hanyatt a vállra, illetve a hátra

A magasugrásnál eloforduló gyakori hibák

rossz szögben fut neki az ugró (ki kell jelölni a nekifutás irányát)
rossz helyrol ugrik el az ugró (ki kell mérni és be kell gyakorolni a „rohamot”)
a lendítotérd hajlított a felugrás után (átlépo) vagy nyújtott (flop)
enyhe a „lelapulás”, elmarad a súlypont süllyesztése (nem tud kiemelkedni az ugró)
hosszú az utolsó lépés (nem tud kitámasztani az ugró)
behajlik a térd a kitámasztásnál, a súlypont egyenesen megy elore
kitámasztásnál a súlypont és a törzs nem marad hátul (nem tud felfelé lendíteni) a lendítés nem kelloen meredek
átlépéses technikánál nem emeli át az ugró lábát a léc felett
hasmánt technikánál nem forog a hossztengely körül az ugró a léc felett, illetve nem emeli ki az ugrólábát
flop technikánál nem lendíti keresztbe a térdét az ugró, nincs hossztengely körüli forgás, nem háttal érkezik a léchez
flop technikánál korai vagy késoi a homorítás, elkésik a bicskamozdulat

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guideto Teaching Athletics, Monaco, 127–135.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 271–275.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 128–148.

A rúdugrás oktatása

A rúdugrás oktatásának elofeltételei

a mozgatórendszer készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók kondicionális és koordinációs szintje a technika elsajátításához

A rúdugrás oktatásához szükséges tárgyi feltételek

rúdugró-szivacsdomb (eleinte homokgödör, svédszekrény)
rúdugró-állvány
rúd
megfelelo szöges cipo

A rúdugrás oktatásához szükséges legfontosabb képességek

gyorsaság
ero
gyorsero
gyorskoordináció
egyensúlyérzék
térbeli tájékozódás
ritmusérzék

A rúdugrás fontosabb elokészíto gyakorlatai

Nyújtó-lazító és ritmusgyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

Medicinlabdás gyakorlatok:

Erosítoteremben végzett gyakorlatok:

A rúdugrás fo fázisai

lendületszerzés
letuzés
felugrás, fellendülés
hátragurulás, kinyúlás, ráfordulás
léckerülés
leérkezés

A rúdugrás oktatása (ballábas elugrásnál)

A rúd fogása, tartása:

ráfogás a rúdra
alul felsofogással, felül alsófogással vállszélességben, a jobb kéz fog felül
a rúd ferdén elore, felfelé mutat, a bal könyök balra néz, a jobb kéz a jobb csíponél

„Rúdhoz szoktatás”:

Lendületszerzés:

folyamatosan gyorsuló futások 30–40 méteren az alábbi sze mpontok szerint
a kar lazán mozog a rúddal, nem zavarva a futást, a rúd elore felfelé mutat, a letuzés elott fokozatosan süllyed lefelé

Letuzés:

Felugrás, fellendülés:

a törzs feszes, az alsó kar elore, a felso felfelé mutat
az ugró az elugrás mozdulatát a rúd meghajlásáig megtartja, a jobb könyök végig nyújtott helyzetben van

Hátragurulás, kinyúlás, ráfordulás

az ugróláb térde a lendítoláb mellé záródik
a térdek hajlítva közelednek a mellkashoz, a hát nagyjából párhuzamos a talajjal
a hajlított test merolegesen a lécre, felfelé mozog
a hossztengely körüli forgással, valamint a kar húzó-toló munkájával, a hasi oldallal kerül a léchez az ugró

Légmunka:

Leérkezés:

90 fokos elfordulással az ugró a hátára érkezik

3. A rúdugrásnál eloforduló gyakori hibák

magas fogásmagasság
hibás letuzés
hajlított jobb kar
közeli vagy távoli felugrás
a válltengely helyett a csípotengely körüli fellendülés
a fellendülés után nincs ráfordulás a lécre
ráesés a lécre
a léc elsodrása
oldalra történo leérkezés

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guideto Teaching Athletics, Monaco, 139–149.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 295–297.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 184–192.

Dobószámok

A súlylökés oktatása

A súlylökés oktatásának elofeltételei:

a mozgatórendszer készenléti állapota a szerek méreteihez viszonyítva
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához
magas testalkat, nagy testtömeg, robbanékony izomzat
felelosségtudat, egymás testi épségének védelme

A súlylökés oktatásához szükséges tárgyi feltételek:

súlylöko-kör (teremben felrajzolt kör)
különbözo méretu súlygolyók (teremben kis medicinlabda)
edzocipo, dobócipo

A súlylökés oktatásához szükséges legfontosabb képességek:

ero
gyorsero
gyorskoordinációs képesség
egyensúlyérzék
téri tájékozódóképesség

A súlylökés fontosabb elokészíto gyakorlatai:

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

Medicinlabdás dobásgyakorlatok:

Szökdelések lépcson, zsámolyokon, gátak felett

Erosítogépekkel, súlyzórúddal végezheto gyakorlatok:

A súlylökés fo fázisai:

Felállás a körben: elokészülés a lendületmegszerzés megkezdésére
Lendületszerzés: a dobó felgyorsítja a testtömegét, melynek mozgási energiáját a kidobás során átadja a súlygolyónak
Kidobás: a golyó sebességének növelése és megfelelo röppályára juttatása
Véghelyzet: a kidobás után a körben maradás biztosítása

A háttal-felállásból becsúszásos (O’Brien technika) súlylökés oktatása (jobbkezes dobó):

A súlygolyó fogása:

a 3 középso ujj tövén helyezkedik el, a hüvelyk és a kisujj oldalról támasztja, az ujjak párhuzamosak, enyhén tártak
a súlygolyó elhelyezése a nyak mellett, a nyak elülso oldalához szorítjuk, a hüvelykujj vége a kulcscsont közelében, a könyök közel 45 fokos szöget zár be

Helyben végzett dobásgyakorlatok:

a hajlított könyök kinyújtása súlygolyóval a kézben, a dobás irányára meroleges terpeszbol
a hajlított könyök kinyújtása súlygolyóval, törzsfordítással, a dobás irányára meroleges terpeszbol
lökés hátralépésbol
lökés elorelépésbol
helybol lökés gyakorlása boka, térd, csípo beforgatással (társ segítségével is)
oldalfelállásból szökkenéssel lökés

Becsúszással lökés:

felállás a dobás irányának háttal, a törzs eloredöntése a talajjal párhuzamosan mérleghelyzetbe
a támaszláb hajlítása zsugorhelyzetbe
a súlypontot jobb lábujjhegyrol hátratolja a dobó, a súlypont átkerül a sarokra
a bal lábbal laposan hátralendít, a jobb láb eroteljes elrugaszkodásával egy idoben, a jobb láb kinyúlik
az elrugaszkodó láb alig emelkedik el a talajról, laposan és hosszan követi a testet
a jobb lábujjakra érkezik a kör közepére a dobó, a bal láb belso talpéle késobb, de majdnem együtt fog talajt, a válltengely megtartja a becsúszás elotti pozícióját
a mozgás folyamatosan gyorsuló „csúszás” és ne ugrás legyen

Kidobó terpesz:

a testsúly a hajlított jobb láb felett van, tehát a becsúszás során a jobb sarkat térdben hajlítva be kell húzni a törzs alá, a tekintet és a bal kar hátrafele mutat, a csípotengelyhez képest a válltengely hátrébb van (torzió)
a fej, a térd és a jobb lábfej egy függoleges tengelyen helyezkedik el, a bal láb belso éle és a jobb láb sarka a dobás irányának vonalán helyezkedik el
a bal láb kitámaszt, a jobb láb folyamatosan kinyúlik, a csípo és a súlypont a kidobás irányába mozdul

A kidobás:

a kidobás akkor kezdodhet, amikor mindkét láb a talajra került, a jobb láb a térd beforgatása és forgó toló mozgása közben kinyúlik, eloretolja a jobb csípot, a bal kar a dobás irányába lendít
a testsúly áttolódik a jobb lábról, a bal láb kitámaszt, megakadályozza a súlypont vízszintes irányú eloremozgását, amely a kidobási szöget befolyásolja, a test bal oldala a forgásban megáll, a törzs túlcsavarodását a bal kar és váll lefékezése állítja meg
a kilökés alatt a lábak végig a talajra feszülnek, a törzs a dobás irányára merolegesen kissé homorít, a fej a kilökés végéig a bal lábtámasz mögött marad
a jobb kar a lábak elrugaszkodása után kinyúlik, a könyök a dobás irányába emelkedik, a csukló az utolsó fázisban elorecsapódik

Véghelyzet:

a kidobás után a kilépés megakadályozása végett a lábak gyorsan helyet cserélnek
a jobb térd behajlik, a súlypont süllyed, a bal láb hátralendül

A háttal-felállásból becsúszásos súlylökésnél eloforduló gyakori hibák:

a súlygolyó rossz fogása, a súlygolyó nem a vállgödörben van
bizonytalan egyensúlyi helyzet a becsúszás megkezdése elott
nem mélyrol indítja a mozgást a dobó
nem dinamikus a becsúszás (gyenge láblendítés, gyenge elrugaszkodás)
magas súlyponti helyzet a becsúszásnál
magas dobóterpeszbe érkezés kinyújtott térdekkel
kicsi vagy nagy dobóterpesz
korán beforgatott törzs (a csípotengellyel együtt forog be a válltengely)
hajlított kitámasztó térd
késon letett kitámasztó láb
bizonytalan egyensúly a véghelyzetnél (kilépés a körbol)
lapos kidobási szög
stb.

A pördülettel végrehajtott súlylökés oktatása (jobbkezes dobó):

A súlygolyó fogása:

a 3 középso ujj tövén helyezkedik el, a hüvelyk- és a kisujj oldalról támasztja, az ujjak párhuzamosak, enyhén tártak
a súlygolyó elhelyezése a nyak mellett, a nyak oldalához szorítjuk, a hüvelykujj vége a kulcscsont közelében, a könyök közel 45 fokos szöget zár be

Helyben végzett dobásgyakorlatok:

a hajlított könyök kinyújtása súlygolyóval a kézben, a dobás irányára meroleges terpeszbol
a hajlított könyök kinyújtása súlygolyóval a kézben törzsfordítással, a dobás irányára meroleges terpeszbol
harántterpeszbol lökés törzsfordítással, térdrugózással
helybol lökés hátralépésbol
lökés elorelépésbol
helybol lökés a boka, térd, csípo beforgatásával

A pördülettel végrehajtott lökés:

A kidobás:

a bal kar a dobás irányába lendít, a jobb láb a térd beforgatása és nyújtása közben eloretolja a jobb csípot
a testsúly áttolódik a jobb lábról, a bal láb kitámaszt, megakadályozza a súlypont vízszintes eloremozgását, a test bal oldala a forgásban megáll, a törzs a dobás irányára merolegesen kissé homorít
a jobb kar a lábak elrugaszkodása után kinyúlik

A véghelyzet:

a kidobás után a kilépés megakadályozása végett a jobb lábra vált a dobó, a jobb térd behajlik, a súlypont süllyed, hátralendül a bal láb

A pördülettel végrehajtott súlylökésnél eloforduló gyakori hibák:

a súlygolyó rossz fogása, a súlygolyó túl elol van
bizonytalan egyensúlyi helyzet a forgás megkezdése elott
magas súlyponti helyzet a forgás megindításakor
nem dinamikus a forgás (gyenge láblendítés, gyenge elrugaszkodás)
a bal kar nyitó mozdulata, lendítése kicsi vagy elmarad
a súlypont nem a dobás irányába mozog, kitér oldalirányba
a dobóterpesz nem a dobás irányába néz, hanem elfordul balra vagy jobbra, a súlygolyó szektoron kívül esik le
magas dobóterpeszbe érkezés kinyújtott térdekkel (a lábak emelo erejének energiája elveszik)
kicsi vagy nagy dobóterpesz
korán beforgatott törzs, a csípotengellyel együtt forog be a válltengely (a törzsizmok energiája elveszik)
késon letett kitámasztó láb (a kétlábtámaszos forgatást késon lehet elkezdeni)
hajlított kitámasztó térd, a súlypont nem felfelé, hanem vízszintesen elore mozog (lapos dobás)
bizonytalan egyensúly a véghelyzetnél (kilépés a körbol)
lapos kidobási szög
stb.

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guide to Teaching Athletics, Monaco, 179–205.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 312–319, 327–333.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 256–279.

A kislabdahajítás oktatása

1. A kislabdahajítás oktatásának elofeltételei:

a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához

A kislabdahajítás oktatásához szükséges tárgyi feltételek:

hely a nekifutáshoz
kislabdák
sportcipo

A kislabdahajítás oktatásához szükséges legfontosabb képességek:

gyorsaság
lazaság
ritmusérzék

A kislabdahajítás fontosabb elokészíto gyakorlatai:

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

szökdelések lépcson, zsámolyok, gátak felett
mellizom erosítése
kisebb vasgolyó és vasrúd dobása
súlyzórúddal forgatás

Medicinlabda dobások:

2. A kislabdahajítás oktatása (jobbkezes dobó):

A kislabda fogása:

Helybol hajítás:

Lendületszerzés:

15–20 méteres lendületes nekifutás az elokészíto lépések megkezdéséig (hármas és ötös lépésritmus)

Hármas lépésritmus kialakítása:

Ötös lépésritmus kialakítása:

a hármas lépéshez hozzájön egy bal- és egy jobblábas lépés

Az ívhelyzet kialakítása:

Gyakorlatok eloször helyben, majd járás közben

a törzs jobbra fordulva hátradol, a jobb kar hátranyúlik, a tenyér a labdával a kézben felfelé néz
széles terpesz, a bal lábfej elore, a jobb a dobás irányától jobbra elfordítva, a bal kar hajlítottan a test elott

A hajítás megindítása:

a bal kar elorelendítése, a boka kifelé a térd befelé fordul
a bal lábbal való kitámasztás, a bal oldal megállítása, a jobb csípo a jobb térd nyújtása közben eloretolódik
a jobb váll és a jobb kar könyökének eloreforgatása, a csukló hátul tartása
kialakul az izmok elofeszítésével az ívhelyzet, az izmok összehúzódásával létrejön a kidobás

Véghelyzet:

a kidobás után a kilépés megakadályozása végett a kitámasztó bal lábról kis elorehaladás közben a jobb lábra vált a dobó
a jobb térd behajlik, a súlypont süllyed, hátralendül a bal láb

A kislabdahajításnál eloforduló gyakori hibák:

a kislabda tenyérben fogása
nem dinamikus a lendületszerzés
a dobást elokészíto lépések rossz ütemben történnek
magas dobóterpeszbe érkezés kinyújtott térdekkel
kicsi vagy nagy dobóterpesz
hajlított kitámasztó térd
késon letett kitámasztó láb
korán beforgatott törzs (a csípotengellyel együtt forog be a válltengely)
bizonytalan egyensúly a véghelyzetnél (kilépés)
lapos kidobási szög
stb.

Felhasznált irodalom

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 233–239.

A gerelyhajítás oktatása

A gerelyhajítás oktatásának elofeltételei

a mozgatórendszer készenléti állapota a szer méreteihez viszonyítva
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához
robbanékony izomzat
hosszú kar, törzs
felelosségtudat, egymás testi épségének védelme

A gerelyhajítás oktatásához szükséges tárgyi feltételek

hely a nekifutáshoz
különbözo méretu gerelyek
megfelelo cipo

A gerelyhajítás oktatásához szükséges legfontosabb képességek

ero
gyorsero
gyorsaság
lazaság
ritmusérzék

A gerelyhajítás fontosabb elokészíto gyakorlatai

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

Medicinlabda dobások:

kétkezes mellso átadás elore
kétkezes alsó átadás elore
kétkezes felso átadás elore
kétkezes dobás hátra
kétkezes feldobás
kétkezes vetés oldalra
szökdelések lépcson, zsámolyok, gátak felett
kisebb vasgolyó, vasrúd és „vasaló” dobása

Erosítoteremben végezheto gyakorlatok:

A gerelyhajítás fo fázisai

Lendületszerzés: a testtömeg és a gerely felgyorsítása
Lekészítés (dobást elokészíto lépések): a dobó kar és a gerely hátrakészítése a kedvezo kidobás érdekében
Kidobás: a test mozgási energiájának átadása a dobásban résztvevo izmok segítségével
Véghelyzet: az egyensúly megszerzése, a testnek a kidobási vonal mögött tartása

A gerelyhajítás oktatása

A gerely fogása:

a kötés hátsó peremére a hüvelyk- és a mutató ujj, vagy a hüvelyk- és a középso ujj ráfog
a gerely átlósan fut át a tenyéren, a fogás laza
a gerelyt a lendületszerzés megkezdése elott a váll fölött fejteto magasságban, megközelítoleg vízszintesen tartja a dobó, a könyök jobbra, elore néz

Helybol- és járás közbeni hajítás:

Lendületszerzés:

a gerelyt a váll fölött közel vízszintesen tartja a dobó
15–20 méteres lendületes nekifutás az elokészíto lépések megkezdéséig
a megszerzett sebességet meg kell tartani vagy növelni az elokészíto lépések során
a lendületszerzés kimérése az elokészíto lépések megkezdéséig

Az ívhelyzet kialakítása:

Az ívhelyzet kialakítása társ segítségével:

jobb lábra hátrahelyezett súlyponti helyzetben a hátranyújtott gerely végét a társ megfogja, kis ellenállással visszatartja a gerelyt, mialatt a boka-térd beforgatása, a csípo eloretolása, a jobb váll és a könyök eloremozgása megtörténik, végül az ívhelyzet kialakítása létrejön
az elozo gyakorlat társ nélkül
az elozo gyakorlat, járás közben kialakított ismétlésekkel

Ötös lépésritmus kialakítása:

a bal lábról történo lapos és energikus elrugaszkodásnál a jobb térd elorelendül, a törzs jobbra elfordul, a gerelyt tartó kéz hátranyúlik
a jobb és bal láb lelépése után gyorsan újabb, az elozohöz hasonlóan a bal lábról történo lapos és energikus elrugaszkodás kezdodik
a jobblábas leérkezést követoen a bal láb is gyorsan, közel nyújtva leérkezik és kitámaszt
a bal kar, a válltengely és a dobó kar egyvonalban (impulzuslépés), a gerely hegye közel a fej magasságában van

Hetes lépésritmus kialakítása:

az ötös lépéshez hozzájön egy bal- és egy jobblábas lépés, a dobóterpesz kialakítását hét lépésen keresztül éri el a dobó
a dobóterpesz kialakítását nem hirtelen, hanem folyamatosan alakítva éri el a dobó

Kidobás:

a törzs hátrahagyása a hajlított jobb lábra érkezés közben, gyors bal láb kitámasztás
a jobb térd és csípo beforgatása és nyújtása után a csípotengely meroleges lesz a dobás irányára, a dobó kar nyújtva marad
a könyök aláfordul, a tenyér felfele néz, ezt követoen kialakul az ívhelyzet
a könyököt elore felfelé húzza a dobó, a törzs elore mozdul, a dobó kar ostorcsapásszeruen kinyúlik, a kiengedéskor közel függoleges helyzetben van
a jobb láb a gerely kiengedéséig a földön marad

A lendületszerzés és a kidobás összekapcsolása:

15–20 méteres nekifutás után a bal lábról indított, már az elozoekben begyakorolt ötös vagy hetes lépésritmus összekapcsolása a helybol hajítással

Véghelyzet:

a kidobás után a kilépés megakadályozása végett a jobb lábra vált a dobó
a jobb térd behajlik, a súlypont süllyed, hátralendül a bal láb

A gerelyhajításnál eloforduló gyakori hibák

a gerely rossz fogása, markolása
nem dinamikus a lendületszerzés (kevés mozgási energia keletkezik)
a dobást elokészíto lépések rossz ütemben történnek
a dobó kar könyöke a kidobás megkezdése elott hajlított
magas dobóterpeszbe érkezés kinyújtott térdekkel (a lábak emelo ereje elveszik)
kicsi vagy nagy dobóterpesz
a törzs nem marad hátul az ívhelyzet elott
korán beforgatott törzs, a csípotengellyel együtt forog be a válltengely (a törzsizmok energiája elveszik)
késon letett kitámasztó láb (a hajítást késon lehet megkezdeni)
hajlított kitámasztó térd (a súlypont nem a dobás irányába, hanem vízszintesen halad tovább, lapos lesz a dobás)
bizonytalan egyensúly a véghelyzetnél (kilépés)
lapos kidobási szög
stb.

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guide to Teaching Athletics, Monaco, 163–175.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 338–340.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 241–256.

A diszkoszvetés oktatása

A diszkoszvetés oktatásának elofeltételei

a mozgatórendszer készenléti állapota a szerek méreteihez viszonyítva
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához
magas testalkat, hosszú végtagok, robbanékony izomzat
felelosségtudat, egymás testi épségének védelme

A diszkoszvetés oktatásához szükséges tárgyi feltételek

A diszkoszvetés oktatásához szükséges legfontosabb képességek

ero
gyorsero
gyorskoordinációs képesség
egyensúlyérzék
térbeli tájékozódóképesség
ritmusérzék

A diszkoszvetés fontosabb elokészíto gyakorlatai

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

Medicinlabdás dobásgyakorlatok:

Különbözo súlyú szerekkel vetések

Homokzsákkal, könnyu füles súllyal karkörzések, nyolcas körzések, törzskörzések

Szökdelések lépcson, zsámolyokon, gátak felett

Erosítogépekkel, súlyzórúddal végezheto gyakorlatok:

A diszkoszvetés fo fázisai

Felállás a körben: elokészülés a lendületmegszerzés megkezdésére
Lendületszerzés: a dobó felgyorsítja a testtömegét, melynek mozgási energiáját a kidobás során átadja a diszkosznak
Kidobás: a diszkosz sebességének növelése és megfelelo röppályára juttatása
Véghelyzet: a kidobás után a körben maradás biztosítása

A diszkoszvetés oktatása (jobbkezes dobó)

A diszkosz fogása, elhelyezése a tenyérben:

a nyitott ujjak az utolsó ízületén fekszik a diszkosz
az alkar meghosszabbítása a mutató- és a középso ujj közé esik, a diszkosz az alkarhoz simul
a hüvelykujj a diszkoszon fekszik
a csukló laza, egyenes

Helyben végzett alapmozgások:

a diszkosz tekeszeru gurítása a peremén elore és célba (a mutatóujj felé hagyja el a dobó tenyerét)
a diszkosz feldobása elore felfelé (a mutatóujj felé elore forogva hagyja el a dobó tenyerét)
a térdek enyhén hajlítottak, a terpesz vállszélességu
a diszkosz lengetése elore-hátra
a test elott–oldalt nyolcas körzés
helybol dobás negyed fordulattal, eloször diszkosz nélkül, majd diszkosszal

A kidobás mozdulata helybol, eloször szer nélkül, majd szerrel:

a dobó a dobás irányától 90 fokkal elfordulva bal oldalterpeszben áll
a jobb kar a test mögé lendül, a karok vállmagasságban vannak, a súlypont hátul a hajlított jobb láb fölé kerül
a törzs jobbra fordításával torzió keletkezik a csípo és a válltengely között
beforgat a jobb boka és a térd a dobás irányába, a sarok kifele fordul
a törzs kissé homorít, a mellkas a kidobás irányára közel meroleges
az elofeszített törzsizmok a balra fordítással aktivizálódnak
a jobb oldal felgyorsul, a bal fékez
mindkét láb a talajon, aktívan nyújtanak
kidobásnál a kar a váll magasságában van, a tenyér lefelé néz
a diszkosz a mutatóujj felé gördül ki a tenyérbol

A pördület oktatása eloször szer nélkül, majd szerrel:

Kidobás:

kidobó terpeszben enyhén hajlított a jobb térd, a jobb láb gyorsan a dobás irányába fordul (kétlábtámasz)
a törzs forgatása és a kidobás akkor kezdodik, amikor mindkét láb a talajon van
a csípotengely megelozi a válltengely forgását (torzió), a jobb oldali csípo a dobás irányába fordul
a testsúly és a vállak a jobb láb fölött vannak, a kar hátrafelé mutat, a diszkosz a váll magasságában a válltengely mögött van
a testsúly a jobb láb forgató-toló kinyúlása következtében áttolódik a jobb lábról a bal lábra
a bal láb kitámaszt, megakadályozza a súlypont vízszintes eloremozgását, a test bal oldala a forgásban megáll, a csípo a dobás irányába fordul
a csípo eloreforgását a jobb kar elorelendítése követi
a diszkosz a kidobás során mellmagasságban hagyja el a dobó kart
a diszkosz elengedése után hagyják el a talajt a lábak

A véghelyzet:

a kidobás után a kilépés megakadályozása végett a jobb lábra vált a dobó
a jobb térd behajlik, a súlypont süllyed, hátralendül a bal láb

A diszkoszvetésnél eloforduló gyakori hibák

a diszkosz helytelen fogása
nem dinamikus a forgásba indulás (gyenge láblendítés, gyenge elrugaszkodás)
magas súlyponti helyzet a forgásnál
a bal kar nyitó mozdulata, lendítése kicsi vagy elmarad
a súlypont nem a dobás irányába mozog, kitér oldalirányba
a dobóterpesz nem a dobás irányába néz, hanem elfordul balra (balra a hálóba érkezik a diszkosz) vagy jobbra
magas dobóterpeszbe érkezés kinyújtott térdekkel (a lábak emelo erejének energiája elveszik)
kicsi vagy nagy dobóterpesz
korán, torzió nélkül beforgatott törzs (a csípotengellyel együtt forog be a válltengely, a törzsizmok energiája elveszik)
hajlított kitámasztó térd, a súlypont nem felfelé, hanem vízszintesen eloremozog (lapos dobás)
késon letett kitámasztó láb (a forgatást egy lábról nem, vagy csak késon lehet megindítani)
bizonytalan egyensúly a véghelyzet (kilépés a körbol)
lapos kidobási szög
meredek diszkosz állásszög (lapjával tolja a levegot, nagy a légellenállás)
stb.

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guide to Teaching Athletics, Monaco, 209–221.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 347–349.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 280–298.

A kalapácsvetés oktatása

A kalapácsvetés oktatásának elofeltételei:

a mozgatórendszernek a szerek méreteihez viszonyított készenléti állapota
a tanuló értelmi szintje a feladatok megértéséhez
a tanulók koordinációs szintje a technika elsajátításához
felelosségtudat, egymás testi épségének védelme

A kalapácsvetés oktatásához szükséges tárgyi feltételek:

kalapácsveto-kör és védoháló
különbözo méretu szerek, segédeszközök
megfelelo, speciális cipo

A kalapácsvetés oktatásához szükséges képességek:

ero
gyorsero
gyorskoordinációs képesség
egyensúlyérzék
térbeli tájékozódóképesség

A kalapácsvetés fontosabb elokészíto gyakorlatai:

Nyújtó-lazító gyakorlatok:

Erosíto hatású gyakorlatok:

Szökdelések lépcson, zsámolyokon, gátak felett

Medicinlabdás dobásgyakorlatok:

Erosítoteremben végezheto gyakorlatok:

súlyzótárcsával lengetések, nyolcas körzések, törzskörzések
guggolás
forgatás
fekve nyomás
nyomás lábbal
felhúzás
szakítás
kilépés támadóállásba
felvétel
félguggolásból felállás
felhúzás szökdeléssel

A kalapácsvetés fo fázisai:

Felállás a körben: elokészület a lendületmegszerzés megkezdésére
Lendületszerzés: a dobó felgyorsítja a testtömegét, melynek mozgási energiáját a kidobás során átadja a kalapácsnak
Kidobás: a kalapács sebességének növelése és megfelelo röppályára juttatása
Véghelyzet: a kidobás után a körben maradás biztosítása

A kalapácsvetés oktatása (balra forgás):

A kalapács fogása, felállás:

jobbkezes dobó eloször ballal fog rá a szerre, majd a jobb kéz ráfog a balra, a középso ujjpercek lazán fogják a kengyelt
a terpesz nagyobb a vállszélességnél, a térdek lazán hajlítottak
a kalapács jobbra a dobó mögött

Elolengetés:

hátulról a kalapács ingaszeru elorelendítése után köríves elolengetések
a kalapács mélypontja a jobb láb elott van
a kalapács magas pontja hátul a fej mögött van
a kalapács lengetési sebessége folyamatosan növekedjen

Kidobás helybol:

A talpforgás elsajátítása:

A négyforgásos dobás elso forgása:

Második forgás:

a testsúly a hajlított bal lábon, sarok-lábujj forgás (sarok 1/3, lábujj 2/3)
a csípotengely a kétlábtámaszos helyzetben a válltengelyhez viszonyítva elofeszítést eloidézve elorefordul, a válltengely és a karok háromszöget alkotnak, a test kissé hátradolve ellen tart a kalapácsnak
a forgási sebesség forgásonként gyorsul

Harmadik forgás:

a második forgáshoz hasonlóan folytatódik a sarok-lábujj forgás
forgásonként csökken a lábterpesz szélessége és a kalapács alsó pontjának magassága, a szer egyre meredekebb pályán mozog
forgásonként no a forgási sebesség, ezzel együtt a kalapács köríven mozgó sebessége

Negyedik forgás:

a harmadik forgásnak megfelelo kritériumok emelkedése a talpforgás és a kétlábtámaszos helyzetben egyaránt

Kidobás:

A véghelyzet:

a kidobás után a kilépés megakadályozása végett a térd behajlik, a súlypont süllyed

A kalapácsvetésnél eloforduló gyakori hibák:

rossz fogásmód
csak karral végzett elolengetés
korai indulás
behúzott karok
helytelen mélypont
felsotest túlzott aktivitása a szer gyorsításában
„húron” forgás, a bal láb nem fordul át kello mértékben
bizonytalan egyensúly a véghelyzetnél (kilépés a körbol)
lapos kidobási szög
korán kiengedett szer

Felhasznált irodalom

IAAF (2009): RUN! JUMP! THROW! The Official IAAF Guide to Teaching Athletics, Monaco, 225–237.

Dr. Takács László (szerk.) (2004): ATLÉTIKA (TECHNIKA, OKTATÁS, EDZÉS) SETSK jegyzete, 371.

Dr. Koltai Jeno–Dr. Oros Ferenc (szerk.) (2004): Az atlétika oktatása. SETSK jegyzete, 301–326.

4. fejezet - Az atlétika szabályai

Rï¿½szletek a MASZ Atlï¿½tikai Szabï¿½lykï¿½nyv 2010-es kiadï¿½sï¿½bï¿½l (letï¿½ltï¿½s 2011.11.11.)
http://www.masz.hu/images/stories/Versenybirok/szabalyzatok/szabalykonyv-2010-2.pdf

Tartalom

Általános versenyszabályok

Futószámok

Ügyességi számok

A. – Magasba ugrások
B. – Távolba ugrások
C. – Dobószámok
Többpróba versenyek

Általános versenyszabályok

140. Szabály

Atlétikai pálya

Atlétikai versenyek céljára bármely szilárd, egyenletes felületu pálya használható, amely az IAAF atlétikai pályaépítési kézikönyve szerint készült. Az 1.1(a) Szabályban szereplo versenyek kizárólag az IAAF 1. osztályú minosítésével rendelkezo pályán rendezhetok.

Ajánlatos, hogy a 1.1(b)-(j) Szabályokban szereplo versenyeket is ilyen pályákon rendezzék meg.

Azoknak a pályáknak, melyeken a 1.1(b)-(j) Szabályokban szereplo versenyeket kívánnak tartani, minden esetben rendelkezniük kell IAAF 2. osztályú minosítéssel.

Megjegyzés (i): Az IAAF atlétikai pályaépítési kézikönyve az IAAF-tol beszerezheto vagy letöltheto az IAAF internetes oldalairól. Ez az anyag részletes tudnivalókat tartalmaz a pályatervezésrol, építésrol, illetve felmérésrol és jelölésrol.

Megjegyzés (ii): A pályák minosítésére vonatkozó kérelem és a pályaméretek igazolására szolgáló szabványos nyomtatvány, illetve az IAAF Minosítési Rendszer útmutatója az IAAF-tol beszerezheto, illetve az IAAF internetes oldalairól letöltheto.

Megjegyzés (iii): A jelen Szabály nem vonatkozik az utcai vagy mezei futó és gyalogló versenyekre. (Lásd a 230.10, 240.2, 240.3, 250.3, 250.4 és 250.5 Szabályok.)

141. Szabály

Korcsoportok

Az IAAF versenyeken a következo korcsoportok szerepelnek:

Ifjúsági fiú és lány: aki a verseny évében tölti be a 16. vagy a 17. életévét.

Junior férfi és no: aki a verseny évében tölti be a 18. vagy a 19. életévét.

Veterán férfi és no: stadionban megrendezésre kerülo versenyszámokban, aki betöltötte 35. életévét (a születésnapjától), stadionon kívüli versenyszámokban, aki betöltötte a 40. életévét (a születésnapjától).

Megjegyzés (i): A veteránok versenyzésével kapcsolatos valamennyi feltételt a Tanács és a WMA Tanács által jóváhagyott IAAF/WMA kézikönyv tartalmazza.

Megjegyzés (ii): Az IAAF versenyeken a részvételi feltételeket, beleértve az alsó korhatárokat is, a versenyszabályzatok tartalmazzák.

142. Szabály

Nevezés

1. A Szabályok szerint rendezett versenyeken csak az indulásra jogosult atléták vehetnek részt (lásd 2. fejezet).

2. A versenyzok saját országukon kívüli indulási jogosultságának feltételeit a 4.2 Szabály tartalmazza. Jogosult indulónak kell tekinteni a versenyzot, ha a státuszát illetoen senki nem élt kifogással a technikai delegátus(ok)nál (lásd még 146.1 Szabály).

Nevezés egyidejuleg zajló versenyszámokra

3. Ha egy versenyzot egyidejuleg zajló futó-, illetve ügyességi számra, vagy több egy idoben zajló ügyességi számra neveztek, az illetékes vezetobíró sorozatonként (rúd és magasugrásban kísérletenként) engedélyt adhat számára, hogy kísérletét a verseny megkezdése elott sorsolással megállapított sorrendtol eltéroen végezze el. Ha azonban a versenyzo ezt követoen nem jelenik meg bármelyik kísérlet elvégzésére, a kísérleti ido letelte után „kihagyta” bejegyzést kell tenni a jegyzokönyvben. Magas- és rúdugrásnál ha a versenyzo nem jelenik meg, amikor a többi jelenlévo versenyzo már kiesett, a vezetobíró befejezettnek tekinti a versenyt, ha a távollévo versenyzonek egy további kísérletre engedélyezett ideje lejárt.

Távolmaradás a versenytol

4. A 1.1(a)-(c) és (f) Szabályokban szereplo versenyeken (az alább jelzett esetek kivételével) azokat a versenyzoket ki kell zárni a további részvételbol (beleértve a váltószámokat is), akik

(a) jelentkeztek a versenyszámukra, de azután nem indultak el;

(b) a selejtezokbol, illetve az elofutamokból továbbjutottak, de késobb nem indultak el.

Elfogadható orvosi igazolás, amelyet az IAAF vagy az szervezo bizottság által kinevezett vagy jóváhagyott orvos megerosít, arról hogy a versenyzo a nevezés megerosítése vagy egy korábbi forduló után nem tudja vállalni a versenyzést, de a verseny egy következo napján már rajthoz tud állni. A technikai delegátus(ok) egyéb igazolt okot is elfogadhatnak (például olyan, a versenyzotol független körülményeket, mint a szállítási rendszer késedelme).

Megjegyzés (i): A nevezések végso megerosítésének határideit elore közzé kell tenni.

Megjegyzés (ii): Távolmaradásként kell elbírálni azt is, ha a versenyzo nem becsületesen, jóhiszemuen („bona fide”) versenyez. Errol az illetékes vezetobíró dönt, és a hivatalos jegyzokönyvben fel kell tüntetni a Szabályra történo hivatkozást. A jelen megjegyzésben jelzett helyzet nem vonatkozik az összetett versenyek egyéni számaira.

143. Szabály

Ruházat, cipo, rajtszám

Ruházat

1. A versenyzoknek minden alkalommal kifogástalanul tiszta ruházatot kell viselniük. A ruha szabása vagy viselésének módja ne legyen kifogásolható, valamint a ruházat nedves állapotban se legyen áttetszo. A versenyzok nem viselhetnek olyan ruházatot, amellyel a versenybírók megfigyeléseit korlátozzák. A mez lehetoleg ugyanolyan színu legyen elol és hátul.

A 1.1(a)-(c), (f) és (g) Szabályokban szereplo versenyeken, és ha Tagszövetséget képvisel a versenyzo az 1.1(d) és (h) Szabályokban szereplo versenyeken, a versenyzok kötelesek a Nemzeti Szövetségük által jóváhagyott egységes ruházatban indulni. Ebbol a szempontból az eredményhirdetés és a tiszteletkör is a verseny részét képezi.

Cipo

2. A versenyzok az egyik vagy mindkét lábukon viselt cipoben, illetve mezítláb is versenyezhetnek. A sportcipo rendeltetése, hogy védelmet és stabilitást adjon a lábaknak, és megfelelo talajfogást biztosítson. Nem használható olyan cipo, amely bármilyen egyéb segítséget nyújt a versenyzonek, vagyis nem szabad a cipoknél olyan technológiát alkalmazni, amely tisztességtelen elonyhöz juttatja viselojét. A lábfej felso része feletti pánt alkalmazása megengedett. Csak az IAAF által jóváhagyott versenycipoket szabad használni.

Szögek száma

3. A cipo talpát (beleértve a sarkát is) úgy kell kialakítani, hogy legfeljebb 11 szöggel lehessen használni. Ezen belül tetszoleges számú szög használható, de a szöghelyek száma nem lehet 11-nél több.

Szögek méretei

4. Muanyag borítású pályán rendezett verseny esetében, a szögek talpból vagy sarokból kiálló hossza nem haladhatja meg a 9 mm-t, kivéve a magasugrást és a gerelyhajítást, ahol ez legfeljebb 12 mm lehet. Az átméro ellenorzésekor a szög a hegye felol legalább fele hosszig menjen át egy olyan négyzet alakú mérolyukon, amelynek az oldala 4 mm.

Cipotalp és -sarok

5. A talp és/vagy sarok lehet rovátkolt, tarajos, bevágásokkal vagy dudorokkal ellátott, azzal a feltétellel, hogy azok ugyanabból vagy hasonló anyagból vannak, mint maga a talp. A magas- és távolugró cipok talpa legfeljebb 13 mm, a magasugró cipo sarka pedig legfeljebb 19 mm vastag lehet. Bármely más versenyszámnál a cipok talpának és sarkának vastagsága nincs korlátozva.

Megjegyzés: A talp és a sarok vastagságát a fent említett tulajdonságok figyelembe vételével a belso rész teteje (beleértve bármilyen nem beépített talpbélést is) és a talp alsó része között kell mérni.

Cipo kiegészítése vagy megtoldása

6. A versenyzok sem a cipon kívül, sem azon belül semmiféle olyan szerkezetet nem hordhatnak, amely a talp vastagságát az engedélyezett felso határ fölé emelné, vagy bármilyen elonyt biztosítana viselojének az elozo pontokban leírt cipovel szemben.

Rajtszám

7. Minden versenyzot két rajtszámmal szükséges ellátni, amelyeket jól láthatóan a háton és a mellen kell viselniük a verseny alatt. Rúd- és magasugrásnál a versenyzok csak egy rajtszámot kapnak, amelyet vagy a mellükre vagy a hátukra kell erosíteni. A rajtszámoknak egyezniük kell a verseny musorfüzetében (rajtlistán) megadott számokkal. Ha a verseny alatt melegíto ruhát használnak, a rajtszámokat azon is hasonlóképpen kell viselni. Engedélyezett a rajtszámon szám helyett a versenyzo nevét vagy más azonosítót feltüntetni.

8. A rajtszámokat nem szabad megváltoztatni, elvágni, behajtani vagy bármely módon eltakarni. A hosszú távú futásoknál a rajtszám lehet perforált, hogy szellozést biztosítson, de ez nem érintheti a feltüntetett számokat vagy betuket.

9. Ahol célfotó berendezés muködik, a rendezok eloírhatják további (felragasztható) rajtszámok viselését a nadrág oldalain. Egyetlen versenyzo sem vehet részt versenyen megfelelo rajtszám(ok) vagy azonosító jelzés nélkül.

144. Szabály

Segítség a versenyzoknek

Részidok közlése

1. A részidoket és az elofutamok gyozteseinek idejét lehetoség szerint be kell mondani, vagy a tájékoztató táblán meg kell jelentetni.

A versenyterületen tartózkodó személyek közül senki nem közölheti ezeket az idoket a versenyzokkel, az illetékes vezetobíró elozetes jóváhagyása nélkül.

Jóváhagyás csak akkor adható, ha nincsenek az atléták számára látható órák a megfelelo pontokon, és csak úgy, ha a részidoket a verseny minden résztvevojével közlik.

A versenyterület, ami általában fizikailag is elhatárolt, e célból történo meghatározása a következo: a verseny megrendezésére szolgáló terület, ahová csak a versenyben résztvevo atléták, valamint a vonatkozó Szabályok és Rendelkezések szerint engedéllyel rendelkezo személyek léphetnek be.

Segítségnyújtás

2. A jelen Szabály értelmében segítségnek minosül, és nem engedélyezett:

(a) Olyan iramdiktálás, amelyet a versenyben részt nem vevo személy vagy lekörözött, illetve lekörözés elott álló futó vagy gyalogló végez, vagy ha az bármilyen muszaki, technikai eszközzel történik,

(b) Videó, magnó, rádió, CD, rádióadó, mobiltelefon vagy más hasonló készülék használata vagy birtoklása a küzdotéren.

(c) A 143. Szabálynak megfelelo cipok kivételével, bármilyen technológia vagy eszköz, amely olyan elonyhöz juttatja a használóját, amelyhez nem juthatott volna, ha a Szabályban eloírt eszközt használja.

Ha a versenyzo a versenyterületen belül segítséget ad vagy fogad el egy versenyszám közben, az illetékes vezetobíró köteles figyelmeztetni, hogy ismételt esetben ki fogja zárni a további versenyzésbol abban a versenyszámban, amelyikben a vétséget elkövette. Ha a versenyzot ezt követoen kizárják, a versenyszám adott fordulójában elért eredményei érvénytelenek, de a korábbi fordulókban elért eredményei érvényben maradnak.

Nem minosülnek segítségnyújtásnak a következok:

(d) A versenyzo és – a pályán kívül elhelyezkedo – edzoje közötti kommunikáció. Ennek megkönnyítésére, és annak érdekében, hogy ne zavarják a versenyt, minden ügyességi hely közelében a versenyzok edzoi részére külön helyet kell fenntartani a nézotéren.

(e) Orvosi vizsgálat/kezelés és/vagy fizikoterápia, amely szükséges ahhoz, hogy a versenyzo részt tudjon venni versenyszámában, vagy folytatni tudja azt. Ezt végezheti a versenyterületen belül a szervezok által megbízott és megkülönbözteto jelzéssel (karszalag, mellény vagy egyéb) ellátott hivatalos orvosi személyzet, vagy a versenyterületen kívül, erre a célra kijelölt helyen, az orvosi és/vagy a technikai delegátus által kimondottan erre a feladatra jóváhagyott személyzet. Ez a beavatkozás egyik esetben sem hátráltathatja a versenyt vagy a versenyzo kísérletének elvégzését a rajtlista szerinti sorrendben. Segítségnyújtásnak minosül azonban, ha ezt bárki más végzi, akár a verseny közben, vagy még közvetlenül a versenyszám megkezdése elott, miután a versenyzo már elhagyta a jelentkezteto helyet.

(f) Bármely egyéni védoeszköz (pl. kötés, szalag, öv, rögzítés stb.) védelmi vagy orvosi céllal. A vezetobíró az orvosi delegátussal együtt jogosult saját belátása szerint megvizsgálni az egyes eseteket. (Lásd még a 187.4 Szabályt.)

Szélinformáció

3. Az ugrószámoknál, valamint a diszkoszvetésnél és a gerelyhajításnál célszeru megfelelo helyen egy vagy több szélzsákot elhelyezni, amely tájékoztatja a versenyzot a szél megközelíto irányáról és erejérol.

Ivó- / mosdóállomások

4. 5000 m-nél és az annál hosszabb távú pályaversenyeken, ha az idojárási körülmények ezt indokolttá teszik, a rendezok gondoskodhatnak a versenyzok részére vízrol és szivacsról.

145. Szabály

Kizárás

Ha egy versenyzot valamely Szabály megsértése miatt zárnak ki egy versenyszámból, a hivatalos jegyzokönyvben hivatkozni kell a megszegett Szabályra.

1. Ha egy versenyzot valamely Technikai Szabály (kivéve a 125.5 és a 162.5 Szabályok) megsértése miatt zárnak ki egy versenyszámból, a versenyszám adott fordulójában elért eredményei érvénytelenek, de a korábbi fordulókban elért eredményei érvényben maradnak. Ebben az esetben a versenyzo bármely további számban még elindulhat az adott versenyen.

2. Ha egy versenyzot sportszerutlen vagy helytelen viselkedés miatt zárnak ki, a hivatalos jegyzokönyvben jelezni kell a kizárás okát. Ha a versenyzot másodszor is figyelmeztetik sportszerutlen vagy helytelen viselkedés miatt a 125.5 Szabály vagy a 162.5 Szabály alapján, kizárásra kerül az adott versenyszámból. Ha a versenyzo második figyelmeztetése más versenyszámban történik, akkor csak a második számból kerül kizárásra és a versenyszám adott fordulójában elért eredményei érvénytelenek, de a korábbi fordulókban vagy korábbi versenyszámokban, illetve a többpróba korábbi egyéni versenyszámaiban elért eredményei érvényben maradnak. Sportszerutlen vagy helytelen viselkedés miatti kizárás esetén a versenyzo a verseny semmilyen további számában nem indulhat, beleértve a többpróba egyéni versenyszámait is. Ha a versenyzo vétsége súlyosnak minosül, a versenyigazgatónak jelentenie kell azt az illetékes felsobb szervnek, amely eldönti, hogy szükség van-e a 60.4(f) Szabály szerinti további fegyelmi eljárásra.

146. Szabály

Óvás és fellebbezés

1. Egy versenyzo versenyen való részvételi jogára vonatkozó óvást a verseny elott kell benyújtani a technikai delegátus(ok)hoz. A technikai delegátus(ok) döntése után fellebbezési joggal lehet élni a döntobíróságnál (Jury). Ha az ügy nem döntheto el megnyugtatóan a verseny elott, a versenyzonek lehetosége van „óvás alatt” indulni és a döntésért a Tanácshoz fordulni.

2. Az elért eredményekkel vagy a verseny levezetésével kapcsolatban a versenyszám eredményeinek hivatalos közzététele után 30 percen belül lehet óvni.

A versenyek rendezoi kötelesek gondoskodni arról, hogy az eredmények közzétételének idopontját feljegyezzék.

3. Elso fokon minden óvást szóban kell bejelenteni a vezetobírónál magának az atlétának vagy megbízottjának, vagy a csapat hivatalos képviselojének. A bejelento személynek vagy csapatnak jóhiszemu („bona fide”) érdeke kell, hogy fuzodjön a kérdéses versenyszám(ok)hoz. Az igazságos döntés érdekében a vezetobírónak figyelembe kell vennie minden rendelkezésre álló bizonyítékot, melyet szükségesnek ítél, beleértve ebbe a hivatalos vagy egyéb videofelvételeket is. A vezetobíró dönthet az óvásról, vagy a döntobíróság elé terjesztheti az ügyet. Ha a vezetobíró dönt, a versenyzonek joga van ez ellen a döntobíróságnál fellebbezni. Amennyiben a vezetobíró nem elérheto vagy nem áll rendelkezésre, az óvást a Technikai Információs Központon (TIC) keresztül kell benyújtani a számára.

4. (a) Ha egy versenyzo valamelyik futószámban azonnali óvást jelent be egy hibásnak ítélt rajt ellen, az illetékes futószám vezetobírója az érdekelt felek jogainak védelmében engedélyezheti a versenyzo „óvás alatt” történo indulását. „Óvás alatt” történo indulás nem engedélyezheto, ha a hibás rajtot IAAF által jóváhagyott kiugrásjelzo berendezés jelezte, hacsak nem a vezetobíró bármilyen okból úgy értékeli, hogy a berendezés meghibásodott.

Óvást lehet bejelenteni amiatt, hogy az indító nem hívott vissza egy hibás rajtot. Az óvást csak olyan versenyzo jelenthet be, vagy olyan versenyzo nevében lehet bejelenteni be, aki lefutotta a távot. Az óvás elfogadása esetén a hibás rajtot elköveto versenyzot, ha az a 162.7 Szabály alapján kizárható, ki kell zárni a versenybol. Ha nem kerül sor kizárásra a 162.7 Szabály alapján, a vezetobírónak joga van a versenyszámot érvényteleníteni és megismétlését elrendelni, ha véleménye szerint a sportszeruség érdekében ez szükséges.

Megjegyzés: Óvásra és fellebbezésre lehetoség van függetlenül attól, hogy kiugrásjelzo berendezést használtak-e.

(b) Ha egy versenyzo valamelyik ügyességi versenyszámban azonnali óvást jelent be egy érvénytelennek ítélt kísérlet ellen, a szám vezetobírójának kell eldöntenie, hogy az érdekelt felek jogainak védelmében leméreti-e és jegyzokönyvezi-e vagy sem a szóban forgó kísérletet.

Ha az óvás:

(i) távolba ugrásoknál vagy dobásoknál az elso három kísérlet alatt történt, és nyolcnál több versenyzo versenyez, valamint az óvás vagy az azt követo fellebbezés elfogadása esetén a versenyzo jogosult lenne az utolsó három kísérletre; vagy

(ii) magasba ugrásoknál történt, és az óvás vagy az azt követo fellebbezés elfogadása esetén a versenyzo folytathatná a versenyt magasabb magasságon,

a vezetobíró az érdekelt felek jogainak védelmében engedélyezheti a versenyzo további versenyzését.

A versenyzo megóvott kísérlete és az „óvás alatt” történo versenyzés közben elért eredményei csak akkor maradnak érvényben, ha a vezetobíró utólagosan úgy dönt, vagy a döntobíróság a fellebbezést elfogadja.

5. Fellebbezést a döntobírósághoz írásban kell benyújtani 30 percen belül:

(a) amikor a vezetobíró döntése szerint az eredményt módosítják, ennek hivatalos bejelentése után; vagy

(b) amikor az eredményt nem módosítják, az óvást bejelento személy(ek) errol történo tájékoztatása után.

A fellebbezést a versenyzo vagy csapat nevében felelos személynek alá kell írni, valamint letétbe kell helyezni 100 USD-t (vagy azzal egyenértéku összeget), amely a fellebbezést benyújtó számára elvész, ha nem fogadják el az óvást.

Megjegyzés: Az érintett vezetobíró, miután döntött az óvásról, azonnal tájékoztatja a Technikai Információs Központot (TIC) a döntés idopontjáról. Amennyiben a vezetobíró a döntésérol nem tudta szóban tájékoztatni az érintett versenyzo(ke)t / csapat(oka)t, a döntés bejelentésének hivatalos idopontja az lesz, amikor a döntést kifüggesztik a TIC-ben.

6. Szükség esetén a döntobíróságnak meg kell hallgatnia az illetékesek (beleértve a vezetobírót és a beosztott versenybírókat is) véleményét. Amennyiben a döntobíróságnak kétségei vannak, egyéb rendelkezésre álló bizonyítékokat is megvizsgálhat. Ha mindezek alapján, beleértve bármely rendelkezésre álló videofelvételt, sem tud határozott véleményt kialakítani, a vezetobíró vagy a gyaloglás fobírója döntését kell elfogadni.

7. A döntobíróság felülvizsgálhatja a döntését, ha új, perdönto bizonyíték kerül elo, és ha új döntésnek még lehet jelentosége.

8. A döntobíróság elnöke köteles az IAAF fotitkárát utólag tájékoztatni azokról a döntésekrol, amelyek olyan ügyekben születtek, amelyekrol a Szabályok nem rendelkeznek.

9. A döntobíróság (vagy döntobíróság, illetve a döntobírósághoz történo fellebbezés hiányában a vezetobíró) döntése végleges és további fellebbezésnek nincs helye, beleértve a Sportdöntobírósághoz történo fellebbezést is.

147. Szabály

Vegyes versenyzés

A teljes egészében stadionban rendezett versenyeken az egyes versenyszámokban férfiak és nok, rendes körülmények között, együtt nem versenyezhetnek. Azonban vegyes stadioni versenyre az ügyességi számokban és 5000 m vagy hosszabb versenyeken lehetoség van, kivéve az 1.1 (a-(h) Szabályokban szereplo versenyeken. Az 1.1 (i) és (j) Szabályokban szereplo versenyek esetében a vegyes versenyzés megengedheto egyedi esetekben, ha erre kifejezetten engedélyt ad az illetékes területi vagy nemzeti irányító testület.

148. Szabály

Mérések

A 1.1(a)-(c) ás (f) Szabályokban szereplo versenyek esetében a futó- és ügyességi számoknál valamennyi mérést hitelesített acél méroszalaggal, mérorúddal vagy tudományos méroberendezéssel kell végezni. Valamennyi, versenyeken használatos méroeszközt és méroberendezést hitelesíttetni kell az IAAF-fel, és pontosságukat a hivatalos nemzeti mérésügyi hatóság által elfogadott szervnek kell szavatolnia úgy, hogy minden mérés visszavezetheto legyen nemzeti és nemzetközi mérési szabványokra.

Egyéb versenyeken üvegszálas méroszalag használata is megengedett.

Megjegyzés: Csúcshitelesítéssel kapcsolatban lásd a 260.26 (a) Szabályt.

149. Szabály

Versenyeredmények érvényessége

A versenyzo eredménye nem érvényes, ha azt nem a Szabályok szerint rendezett hivatalos versenyen érte el.

150. Szabály

Videofelvétel

Az 1.1 (a)-(c) Szabályokban szereplo versenyeken, és ha lehetséges, más versenyeken is, hivatalos videofelvételt kell készíteni valamennyi versenyszámról, a technikai delegátussal(-okkal) egyeztetett módon. A felvételekkel bizonyítható legyen az eredmények pontossága és bármilyen szabálysértés.

151. Szabály

Pontszámítás

Azokon az országok közötti találkozókon, ahol az eredményt pontszámítás alapján döntik el, a verseny elott a résztvevo országoknak meg kell állapodniuk a pontszámítás módszerében.

Futószámok

A 163.2, 163.6 (a 230.11 és a 240.9 Szabályok kivételével), 164.2 és a 165. Szabály a VII., VIII., IX. részre is vonatkozik.

160. Szabály

Futópálya méretek

1. A szabvány futópálya hossza 400 m, amely két párhuzamos egyenest és két egyenlo sugarú kanyart foglal magába. A pálya belso oldalát körülbelül 5 cm magas és legalább 5 cm széles, fehér színu, erre a célra alkalmas anyagból készített szegélynek kell határolnia. A szegély a két egyenesben elhagyható és 5 cm széles fehér vonallal helyettesítheto.

Ha a szegély egy részét a kanyarban valamelyik ügyességi szám miatt átmenetileg el kell távolítani, a helyét 5 cm széles fehér vonallal és legalább 4 m-ként elhelyezett, minimum 20 cm magas kúpokkal vagy zászlókkal kell megjelölni oly módon, hogy azok a fehér vonalon helyezkedjenek el, és a kúpok, illetve a zászlórudak alsó részének a széle a vonal pálya feloli szélére essen, hogy a futók ne tudjanak a vonalon futni. (A zászlókat a földtol 60 fokban, a futópályától kifelé kell dönteni.) Ugyanezt kell alkalmazni akadályfutásnál azon a szakaszon, ahol a versenyzok letérnek a pályáról a vizesárokhoz, a pálya külso felénél a 162.10 Szabály szerinti rajtok esetén, valamint tetszolegesen az egyenesekben (ez esetben legalább 10 m-ként elhelyezett kúpokkal vagy zászlókkal).

2. A pálya hosszát a belso szegélytol 30 cm-re a futópálya felé kell kimérni, vagy ha nincs szegély a kanyarban, a festett vonaltól 20 cm-re.

4.1. ábra - Futópálya mérése (pálya belseje felol)

3. A versenytávokat a rajtvonalnak a céltól távolabbi szélétol a célvonalnak a rajthoz közelebbi széléig kell mérni.

4. 400 m-en és az annál rövidebb távokon minden versenyzonek 1,22 m ± 0,01 m széles (a jobb oldali határvonallal együtt), 5 cm-es fehér vonallal határolt külön pályát kell biztosítani. Névlegesen minden pályának egyforma szélesnek kell lennie. A belso pályát a 160. 2 Szabály szerint kell mérni, míg a többit 20 cm-re a pályát határoló belso vonal külso szélétol.

Megjegyzés: A 2004. január 1. elott épült pályáknál a pályák szélessége 1,25 m-ig elfogadható.

5. Az 1.1 (a)-(c) és (f) Szabályokban szereplo nemzetközi versenyeken lehetoleg legalább nyolc futósávot kell biztosítani.

6. A futópálya legnagyobb megengedett lejtése keresztirányban 1:100, a futás irányában 1:1000 lehet.

Megjegyzés: Új futópályák esetében ajánlott, hogy keresztirányban a pálya a belso futósáv felé lejtsen.

7. A futópálya építésére vonatkozó összes technikai adat, méret és jelzés az IAAF atlétikai pályaépítési kézikönyvében található. A jelen Szabály a követendo alapelveket tartalmazza.

161. Szabály

Rajttámlák

1. A versenyzok valamennyi futószámban 400 m-ig (azt is, és a 4 × 200, a 4 × 400 m elso távjait is beleértve) rajttámlákat kötelesek használni. Az összes többi futószámban tilos a rajttámlák használata. A rajttámlát úgy kell elhelyezni, hogy az nem érhet a rajtvonalhoz vagy nem nyúlhat át másik pályasávba.

A rajttámláknak meg kell felelniük a következo általános követelményeknek:

(a) Teljesen merev szerkezetunek kell lenniük, és nem biztosíthatnak nem megengedett elonyöket az atlétáknak.

(b) Szögekkel vagy tüskékkel rögzíthetonek kell lenniük a futópályához úgy, hogy abban a leheto legkisebb kárt okozzák, és használat után könnyen és gyorsan el lehessen oket távolítani. A rögzíto szögek vagy tüskék száma, vastagsága és hossza a futópálya anyagától függ. A rögzítésnek biztosítania kell, hogy a rajttámlák ne mozdulhassanak el a rajtnál.

(c) Ha az atléta saját rajttámlát használ, az feleljen meg az (a) és (b) pontokban leírt követelményeknek. A rajttámla kialakítása és szerkezete bármilyen lehet, de nem zavarhatja a többi versenyzot.

(d) Ha a rendezok bocsátják a versenyzok rendelkezésére a rajttámlákat, azoknak a fentieken túlmenoen meg kell felelniük a következo eloírásoknak:

A rajttámla két lábtámaszból álljon, amelyekhez rajthelyzetben az atléta mindkét lábát nekinyomja. A lábtámaszok merev keretre legyenek erosítve oly módon, hogy ne gátolják elrugaszkodáskor a versenyzo lábát. A lábtámaszok lejtosek legyenek, és alkalmazkodjanak az atléta rajthelyzetéhez. Lehetnek síkfelületuek vagy a futás irányában enyhén homorúak. A felületükön olyan nyílások vagy süllyesztések legyenek, amelyek alkalmazkodnak a futó cipoinek szögeihez, vagy a felületük olyan anyaggal legyen borítva, amely lehetové teszi a szöges cipo használatát. A lábtámaszok a merev kereten lehetnek állíthatóak, de nem szabad, hogy a rajt alatt elmozduljanak. Egymáshoz viszonyítva elore-hátra mozgathatónak kell lenniük. Eros szorító- vagy zármechanizmusról kell gondoskodni, amelyet az atléta könnyen, gyorsan tud kezelni.

2. Az 1.1(a)-(c) és (f) Szabályokban szereplo versenyeken a rajttámlákat össze kell kötni IAAF által jóváhagyott kiugrásjelzo berendezéssel. Meghatározott versenyszámoknál ilyen berendezés használata a világcsúcs hitelesítés feltétele is. Az indító és/vagy az egyik kijelölt visszahívó indító fejhallgatón keresztül kapcsolatban van ezzel a berendezéssel, amely hangjelzést ad 100/1000 mp-nél kisebb reakcióido esetén. Ha az indító és/vagy a kijelölt visszahívó indító jelzést hall, és már elhangzott a rajtjel, vissza kell hívni a versenyzoket. Ekkor az indítónak ellenoriznie kell a berendezésen a reakcióidoket, hogy megállapítsa melyik versenyzo(k) felelos(ek) a hibás rajtért. Ilyen rendszer használata egyéb versenyeken is nagyon ajánlatos.

Megjegyzés: Használható jóváhagyott automatikus visszahívó rendszer is.

3. Az 1.1 (a)-(f) Szabályokban szereplo versenyeken az atléták csak a verseny rendezoi által biztosított rajttámlákat használhatják. Más versenyeken, ha azokat muanyag borítású pályán rendezik, a szervezo bizottság ragaszkodhat ahhoz, hogy csak az általuk biztosított rajttámlák használhatók.

162. Szabály

Rajt

1. A futóversenyek rajtját 5 cm széles fehér vonallal kell megjelölni. Kiméretlen pálya esetén a rajt helye egy ívelt vonalon van, amelyet úgy kell meghúzni, hogy a különbözo helyekrol induló versenyzok azonos távolságra legyenek a céltól.

A versenyzok valamennyi futószámban 400 m-ig (azt is, és a 4 × 200, a 4 × 400 m elso futóit is beleértve) kötelesek térdelorajttal indulni és rajttámlákat használni.

2. A futószámokat az indítónak a rajtpisztoly felfelé történo elsütésével kell elindítani, miután meggyozodött arról, hogy a versenyzok nyugalomban, szabályos rajthelyzetben vannak.

Ha a „rajthoz” vezényszó után az indító bármely ok miatt elégedetlen a rajt elotti helyzettel, az összes versenyzot fel kell állítania, és az indítósegédeknek újra össze kell gyujteniük oket a gyülekezo vonalon.

3. Nemzetközi versenyeken, kivéve az alább említetteket, az indító vagy a saját nyelvén, vagy angolul, vagy franciául adja meg az indítás vezényszavait. 400 m-ig (azt is, a 4 × 200 m-t valamint a 4 × 400 m-t is beleértve) a „rajthoz”, majd a „vigyázz” vezényszó után, miután valamennyi versenyzo felvette indulási helyzetét, az indító elsüti a pisztolyát. A rajtnál a versenyzok nem érinthetik a rajtvonalat vagy a rajtvonal elott a talajt.

A 400 m-nél hosszabb távú versenyeken a „rajthoz” vezényszó után, miután valamennyi versenyzo felvette indulási helyzetét, az indító elsüti a pisztolyát. A rajtnál a versenyzok keze(i) nem érintheti(k) a talajt.

Megjegyzés: Az 1.1 (a)-(c), (e) és (i) Szabályokban szereplo versenyeken az indítás vezényszavait angolul kell mondani („On your marks” és „Set”).

4. A „rajthoz” vezényszó után a versenyzoknek a számukra kijelölt pályán, a rajtvonal mögött kell elhelyezkedniük. Mindkét kéznek és az egyik térdnek érintenie kell a földet és mindkét talpnak a rajttámlát. A "vigyázz" vezényszóra a versenyzoknek azonnal fel kell emelkedniük a végso rajthelyzetbe, kezeikkel továbbra is a földet, talpaikkal a rajttámla lábtámaszát érintve.

5. A „rajthoz” vagy a „vigyázz” vezényszóra valamennyi versenyzonek késedelem nélkül el kell foglalnia a teljes és végleges rajthelyzetet.

Ha az indító véleménye szerint:

(a) a versenyzo a „rajthoz” vagy „vigyázz” vezényszó után és a rajtpisztoly jelzése elott okot ad a rajt leállítására, pl. kézfeltartással és/vagy a térdelorajtból való felállással, valós indok nélkül (a kijelölt vezetobíró megítélése alapján); vagy

(b) a versenyzo nem veszi fel ésszeru idon belül a „rajthoz”, illetve a „vigyázz” helyzetet, vagy a végso rajtpozíciót; vagy

az indító köteles leállítani a rajtot.

A vezetobíró figyelmeztetésben részesítheti a versenyzot helytelen viselkedésért (illetve kizárhatja, ha ugyanazon a versenyen másodszor figyelmeztetik hasonló okból), a 125.5 és 145.2 Szabályok értelmében. Abban az esetben, ha a rajt leállításában vétlenek a versenyzok (külso ok), vagy a vezetobíró nem ért egyet az indító döntésével, minden versenyzonek zöld lapot kell felmutatni, jelezve, hogy nem történt hibás rajt.

Hibás rajt

6. A versenyzo a „vigyázz” helyzet felvételét követoen csak a rajtjelzés elhangzása után kezdheti meg a rajtot. Ha ezt az indító vagy visszahívó indító megítélése szerint mégis elobb megteszi, rajtját hibásnak kell tekinteni.

Megjegyzés: Ha IAAF által jóváhagyott kiugrásjelzo berendezést használnak (lásd 161.2 Szabály), annak jelzéseit az indítónak általában el kell fogadnia.

7. A többpróba versenyek kivételével, a hibás rajtot elköveto versenyzo(ke)t ki kell zárni.

Többpróba versenyeken a hibás rajtot elköveto versenyzot figyelmeztetni kell. Futamonként csak egy hibás rajtra van lehetoség a felelos versenyzo(k) kizárása nélkül. Ezt követoen bármelyik versenyzo(k) hajt(anak) végre hibás rajtot abban a futamban, ki kell zárni o(ke)t a versenyszámból. (Lásd még a 200.9 (c) Szabályt.)

8. Hibás rajt esetében az indítósegédek feladata:

A többpróba versenyek kivételével, a hibás rajtot elköveto versenyzo(ke)t ki kell zárni és piros lapot kell neki(k) felmutatni és ennek megfelelo jelzést tenni a rajtgúlá(k)ra.

Többpróbában az elso hibás rajt után a felelos(öke)t sárga lappal kell figyelmeztetniük, melyet felmutatnak neki(k) és ennek megfelelo jelzést helyeznek el a rajtgúlá(ko)n. Ugyanakkor valamennyi többi versenyzot is figyelmeztetniük kell sárga lap felmutatásával jelezve, hogy bármely további hibás rajt kizárást von maga után. További hibás rajtok után a felelos(ök) kizárását piros lap felmutatásával kell jelezni, és ennek megfelelo jelzést tenni a rajtgúlá(k)ra.

Ha nincsenek rajtgúlák, akkor csak a lapok felmutatását kell használni.

Megjegyzés: A gyakorlatban, ha egy vagy több versenyzo kiugrik, több versenyzo is követheti oket, így szigorúan véve ok is hibásan rajtolnak. Ebben az esetben az indítónak csak az(oka)t a versenyzo(ke)t kell figyelmeztetni, aki(k) megítélése szerint felelos(ek) a hibás rajtért. Ily módon több versenyzo is kaphat figyelmeztetést. Ha a versenyzok nem felelosek a hibás rajtért, senkit sem kell figyelmeztetni, és zöld kártyát kell nekik felmutatni.

9. Ha a rajt az indító vagy bármelyik visszahívó indító megítélése szerint nem volt szabályos, akkor a versenyzoket pisztolylövéssel vissza kell hívni.

1000 m, 2000 m, 3000 m, 5000 m és 10 000 m

10. Ha 12-nél több versenyzo indul, két csoportba lehet osztani oket. Az egyik csoport, a versenyzok megközelítoleg 65%-a, az eredeti rajtívre kerüljön, a többiek pedig a futópálya külso felén keresztül húzott külön rajtívre sorakozzanak fel. Ennek a második csoportnak az elso kanyar végéig a futópálya külso felén kell maradnia, amelyet a 160.1 Szabály szerint kúpokkal vagy zászlókkal kell megjelölni.

A külön rajtívet úgy kell kijelölni, hogy a két csoport azonos távot fusson.

2000 m és 10 000 m esetén a külso íven futó versenyzok a 800 m-nél használt bevágási vonalnál (lásd 163.5 Szabály) csatlakozhatnak a belül futókhoz.

Az 1000 m, 3000 m és 5000 m esetében a kívül futó csoportban indulók részére a célegyenes kezdeténél kell megjelölni a bevágást jelzo pontot, ami után csatlakozhatnak az eredeti rajtvonalról indulókhoz. Ez lehet egy 5 × 5 cm-es jel a 4-es és 5-ös pálya közötti vonalon (6 sávos pályánál a 3-as és 4-es pálya között), ami elott közvetlenül egy kúpot vagy zászlót kell elhelyezni, amíg a két csoport elhalad.

163. Szabály

Futóverseny és gyaloglás

1. A futás irányát úgy kell meghatározni, hogy a versenyzo bal keze legyen a pálya belseje felé. A pályasávok számozásánál bal kéz felé legbelül legyen az 1-es pálya.

Akadályozás a futópályán

2. Minden olyan futót vagy gyaloglót ki kell zárni a versenyszámból, aki azért löki meg vagy akadályozza ellenfelét, hogy zavarja ot az elorehaladásban. A vezetobírónak joga van elrendelni az újrafutást a kizárt versenyzo nélkül, vagy elofutam esetében engedélyezni azoknak a versenyzoknek az indulást a következo fordulóban, akik a kizárt versenyzo szabálytalan versenyzése következtében hátrányos helyzetbe kerültek, és egyébként becsületes („bona fide”) versenyzéssel teljesítették volna a távot.

Függetlenül attól, hogy volt-e kiállítás, a vezetobíró a körülmények figyelembevételével elrendelheti az újrafutást, amennyiben azt jogosnak és ésszerunek ítéli.

Kimért pályás futások

3. (a) Kimért pályán rendezett futószámokban mindegyik versenyzonek azon a pályasávon kell haladnia a rajttól a célig, amelyet számára kijelöltek. Az olyan távoknál, amelynek csak egy részét teszik meg kimért pályán, ez értelemszeruen a kimért részre vonatkozik.

(b) A versenyzok a részben vagy teljesen kiméretlen pályán rendezett futószámokban, amikor a kanyarban, a 162.10 Szabály szerint a pálya külso felén vagy a vizesárok tereloútján futnak, nem léphetnek a pálya belso határát jelzo szegélyre vagy az azt helyettesíto vonalra (a belso pályán, a pálya külso felén vagy a vizesárok tereloútján), illetve azon belül.

A 163.4 szabályban foglalt eseteket kivéve, ha a vezetobíró versenybírói vagy pályabírói jelentés alapján, illetve egyéb módon meggyozodött arról, hogy egy versenyzo elhagyta a számára kijelölt pályát, ki kell zárnia.

4. Nem kell kizárni a versenyzot, ha

(a) egy másik személy meglöki vagy miatta arra kényszerül, hogy saját pályáján kívül vagy a pálya belso határát jelzo szegélyen vagy az azt jelzo vonalon, illetve azon belül fusson, vagy

(b) saját pályáján kívül fut az egyenesben vagy saját pályája külso vonalán kívül fut a kanyarban

anélkül, hogy ebbol elonye származna vagy más futót akadályozna.

5. Az 1.1 (a)-(c) és (f) Szabályokban szereplo versenyeken a 800 m elso kanyarját kimért pályán kell futni, és a versenyzok csak a bevágási vonal (rajt feloli széle) után hagyhatják el a számukra kijelölt pályát.

Az elso kanyar végén a kimért pálya elhagyásának helyét 5 cm széles ívelt vonallal és legfeljebb 15 cm magas, közvetlenül az ív és a pályavonalak metszéspontjai elott elhelyezett, a vonalaktól eltéro színu kúpokkal vagy prizmákkal (5 × 5 cm) kell megjelölni.

Megjegyzés (i): Nemzetek közötti versenyeken a résztvevo országok úgy is megállapodhatnak, hogy nem alkalmaznak kimért pályát.

A futópálya elhagyása

6. Ha a versenyzo szándékosan hagyja el a futópályát, nincs joga a verseny folytatásához.

Jelzések a futópályán

7. A részben vagy teljesen kimért pályán rendezett váltófutást kivéve, a versenyzoket nem segíthetik jelzések vagy tárgyak a futópályán vagy a pálya mellett.

Szélmérés

8. A rajtpisztoly villanásától (füstjétol) kezdve a következo idotartamokig kell mérni a szél sebességét:

a 100 m-es síkfutásnál 10 mp-ig,
a 100 m-es gátfutásnál 13 mp-ig,
a 110 m-es gátfutásnál 13 mp-ig.

A 200 m-nél a szélsebességet 10 mp-ig kell mérni, attól a pillanattól kezdve, amikor az elso futó a célegyenesbe érkezik.

9. A futószámoknál az egyenesben, az 1-es pálya mellett, 50 m-re a céltól, a futópálya szélétol számított 2 m-en belül, 1,22 m magasságban kell elhelyezni a méroberendezést.

10. A szélméron a szélsebességet m/ mp értékben kell leolvasni, és ha a második tizedes nem nulla, a következo magasabb 0,1 m/ mp-re kell felkerekíteni. (E szerint a + 2,03 m/mp = + 2,1 m/mp; a –2,03 m/mp = –2,0 m/mp.) A digitális leolvasású szélméroket, amelyek az értékeket 0,1 mp/ mp pontosságig mutatják, úgy kell megszerkeszteni, hogy azok a jelen Szabálynak megfeleloen végezzék a kerekítést.

A szélméroket hitelesíttetni kell az IAAF-fel, és pontosságukat a hivatalos nemzeti mérésügyi hatóság által elfogadott szervnek kell szavatolnia úgy, hogy minden mérés visszavezetheto legyen nemzeti és nemzetközi mérési szabványokra.

11. Az 1.1 (a)-(h) Szabályokban felsorolt nemzetközi versenyeken, valamint világcsúcs hitelesítésre benyújtott eredmények esetén nem-mechanikus szélmérot kell használni.

A mechanikus szélmérot megfeleloképpen védeni kell a keresztirányú szél hatásaival szemben. Ha csövet használnak, annak hossza mindkét irányban legalább a cso átmérojének a duplája legyen.

12. A szélmérot automatikusan és/vagy távirányítással is lehet muködtetni, és a szélinformációt közvetlenül a versenyadat-feldolgozás rendszerébe lehet továbbítani.

164. Szabály

Cél

1. A célvonalat 5 cm széles fehér vonallal kell kijelölni.

2. A versenyzok helyezését a szerint kell megállapítani, amilyen sorrendben törzsük bármely részével (a törzs fogalmához nem tartozik a fej, a nyak, a kar, a kéz, a láb és a lábfej) elérik a célvonal hozzájuk közelebbi szélének függoleges síkját.

3. Meghatározott idore futott vagy gyalogolt versenyeknél az indítónak pontosan 1 perccel a verseny vége elott lövéssel kell figyelmeztetnie a bírókat és a versenyzoket a verseny befejezésének közeledtére. A versenyido lejártakor az idomérok vezetojének kell megadnia a jelet az indítónak egy újabb, a verseny végét jelzo lövés megtételére. A jeladás pillanatában a célbíróknak azt a pontot kell megjelölniük, ahol a versenyzok a talajt utoljára vagy a lövéssel egyidejuleg érintették.

A megtett távolságot a lábnyom mögötti legközelebbi méterhez kell kerekíteni. A pontos mérés érdekében minden versenyzore legalább egy bírót kell kijelölni a futam indítása elott.

165. Szabály

Idomérés és célfotó

1. Háromféle idomérés tekintheto hivatalosnak:

kézi;
teljesen automatikus célfotó rendszerbol nyert;
transzponder rendszer segítségével mért – csak a 230. (a nem teljesen a stadionban tartott versenyek), a 240. és a 250. Szabály szerinti versenyeken.

2. Az idot addig a pillanatig kell mérni, amíg a versenyzo törzsének bármely része (a törzs fogalmához nem tartozik a fej, a nyak, a kar, a kéz, a láb és a lábfej) eléri a célvonal hozzá közelebbi szélének függoleges síkját.

3. Valamennyi célba érkezo versenyzo idejét mérni és jegyezni kell. Ezen kívül amikor lehetséges, 800 m-en és az annál hosszabb távokon a köridoket, és 3000 m-en, illetve annál hosszabb távokon az 1000 m-es részidoket is fel kell jegyezni.

Kézi idomérés

4. Az idomérok a célvonalban üljenek a pályán kívül. Ha lehetséges a külso pálya szélétol legalább 5 m-re legyen az emelvény, amelyen a jó látás érdekében lépcsozetesen helyezkedjenek el az idomérok.

5. A kézi mérést az idoméro digitális kijelzésu, kézi muködtetésu elektronikus idoméro eszközzel végzi. A Szabályok szempontjából minden ilyen idoméro eszköz „órának” minosül.

6. A 165.3 Szabály szerinti kör- és részidoket akár kijelölt idomérok több idot mérni képes óráival kell mérni, akár külön erre a célra beállított idoméroket kell használni.

7. Az idot a rajtpisztoly villanásától (füstjétol) kell mérni.

8. A gyoztes futó idoeredményét három hivatalos idoméronek (akik közül az egyik a vezeto idoméro) és egy vagy két pótidoméronek kell mérni. (Lásd még a 200.9(b) Szabályt – Többpróba.) A pótidomérok által mért idoket csak akkor szabad figyelembe venni, ha valamelyik idoméro – bármely oknál fogva – nem mérte az idot. A pótidomérok által mért idoeredményeket elore megállapított sorrendben kell figyelembe venni úgy, hogy a gyoztes idejét minden esetben három idoméro által mért idok alapján kell jegyzokönyvezni.

9. Minden idoméro az idomérolapra írja le az általa mért idot anélkül, hogy azt a többi idomérovel megvitatná és az óráját a többieknek megmutatná. Az idomérolapot aláírva átadja a vezeto idoméronek, aki az idomérés adatait az óra állásával egyeztetheti.

10. Valamennyi kézi idoméréssel mért versenyszámnál a következoképpen kell leolvasni és feljegyezni az idoket:

(a) a stadionban lebonyolított futószámoknál, ha az ido nem egész 1/10, a következo 1/10 mp-re felkerekítve kell leolvasni és jegyzokönyvezni,

(b) a részben vagy teljesen stadionon kívül lebonyolított futószámoknál, ha az ido nem egész mp, a következo egész mp-re kell felkerekíteni és jegyzokönyvezni (pl. maratoni futásnál 2:09:44,3-ból 2:09:45 lesz).

A második tizedesnél nem nullára végzodo idoket a következo, nagyobb 1/10 mp-re kell felkerekíteni és feljegyezni (pl. a 10,11-et 10,2-nek kell jegyzokönyvezni).

11. Abban az esetben, ha a fentiek alkalmazása után két óra azonos idot mutat, míg a harmadik eltérot, a két óra által mért idot kell hivatalosnak elfogadni. Ha mindhárom óra különbözo idot mutat, a középso ido lesz a hivatalos eredmény. Ha csak két óra méri egy futó idejét, és a két mért ido különbözik, a hosszabb idot kell hivatalosnak elismerni.

12. A vezeto idoméro a jelen Szabály alkalmazásával megállapítja minden versenyzo hivatalos idejét, és eljuttatja a versenytitkárnak a nyilvánosságra hozható eredményt.

Teljesen automatikus célfotó és idoméro rendszer

13. Lehetoleg az IAAF által jóváhagyott teljesen automatikus célfotó és idoméro rendszert kell használni valamennyi versenyen.

Általános követelmények

14. A rendszert az IAAF-nek kell jóváhagynia. A jóváhagyáshoz szükséges, a pontosságot ellenorzo mérést a versenyt megelozo négy éven belül kell elvégezni. A berendezésnek automatikusan kell indulnia az indító pisztolyától úgy, hogy a pisztoly elsütése és az idoméro rendszer indulása közötti különbség állandó, és kevesebb legyen, mint 1/1000 mp.

15. Olyan idoméro berendezést, amely csak a rajtnál vagy csak a célnál muködik automatikusan (nem mindkét helyen), nem lehet sem kézi, sem teljesen automatikus ido megállapításként elfogadni, tehát hivatalos idomérésre nem alkalmas. Ebben az esetben a képrol leolvasható idok semmilyen körülmények között nem tekinthetok hivatalosnak, de a képet fel lehet használni a helyezések eldöntéséhez és a futók közötti idokülönbségek meghatározásához.

Megjegyzés: Ha az idoméro szerkezet nem az indító pisztolylövésére indul el, ezt a film idoskálájának automatikusan jeleznie kell.

16. A befutás sorrendjét függoleges résoptikával rendelkezo, a célsíkban elhelyezett kamerával folyamatos képre rögzíti. A képnek összhangban kell lennie egy egységesen jelölt 1/100 mp beosztású idoskálával.

A célfotó berendezés célsíkba állításának ellenorzésére és a célfotó leolvasásának megkönnyítésére a futósávok határoló vonalainak és a célvonalnak a metszéspontjaiban megfelelo fekete jelet kell elhelyezni. Ezek a jelek kizárólag a vonalak metszéspontjában lehetnek, méretük nem lehet több mint 2 cm, és nem terjedhetnek a célvonal rajt feloli széle elé.

17. Az helyezéseket a képrol az idoskálára garantáltan meroleges leolvasó vonal (kurzor vonal) segítségével kell megállapítani.

18. A rendszer automatikusan legyen képes megállapítani és feljegyezni minden futó idejét, és tudjon olyan képet nyomtatni, amely ezeket mutatja.

A célfotó muködése

19. A vezeto célfotó értékelo bíró felel az idoméro rendszer muködéséért. A verseny kezdete elott találkozzon a kezelo technikai személyzettel, és ismerkedjék meg a berendezéssel. A futószám vezetobíróval és az indítóbíróval együtt, minden versenyrész kezdete elott ún. zéró kontroll-teszt elvégeztetésével kell megbizonyosodnia arról, hogy a berendezést valóban automatikusan az indítóbíró pisztolya hozza muködésbe a 165.14 Szabályban meghatározott idokorláton (1/1000 mp) belül. A vezeto célfotó értékelo bíró köteles felügyelni a berendezés ellenorzését, és gondoskodni arról, hogy a kamera(k) helyesen legyen(ek) felállítva a célsíkba.

20. Amennyiben lehetséges, a futópálya mindkét oldalán legalább egy-egy célfotókamerát kell használni. Ha megoldható, ezek az idoméro rendszerek muszakilag önállóan, tehát külön áramforrásról és önálló felvevorendszerrel muködjenek, és a rajtpisztoly jelét külön berendezés és kábel továbbítsa a részükre.

Megjegyzés: Ahol két vagy több célfotókamerát használnak, a verseny elott a technikai küldött (vagy ha van, a nemzetközi célfotóbíró) az egyiket hivatalosnak jelöli meg. Az idok és a helyezések megállapításakor a másik kamera(k) képét csak akkor kell figyelembe venni, ha a hivatalos kamera muködésének pontosságát illetoen kétségek merülnek fel, vagy szükség van további felvételekre a célba érkezési sorrend helyes megállapításához (pl. a hivatalos kamera képén a futók részben vagy teljesen takarásban vannak).

21. Két beosztottja segítségével a vezeto célfotó értékelo bíró határozza meg a versenyzok helyezését és az ehhez tartozó idoértékeket. A vezeto célfotó értékelo bíróknak gondoskodnia kell arról, hogy a hivatalos eredmények helyesen kerüljenek be a versenyadat-feldolgozó rendszerbe és eljussanak a versenytitkárhoz.

22. A célfotó rendszerrel mért idoket hivatalosnak kell tekinteni, kivéve, ha bármi okból a vezeto célfotó értékelo bíró úgy ítéli meg, hogy azok nyilvánvalóan pontatlanok. Ebben az esetben a biztonsági kézi idomérés adatait kell hivatalos eredményként elfogadni, amennyiben lehetséges, figyelembe véve a célfotón látható idokülönbségeket. Biztonsági kézi idoméroket kell beállítani, ha az idoméro berendezés meghibásodásával lehet számolni.

23. A célfotóról az idoket a következoképpen kell leolvasni és jegyzokönyvezni:

(a) 10 000 m-ig bezárólag (azt is beleértve) valamennyi futószámban 1/100 mp-ben kell leolvasni és jegyzokönyvezni a mért idot. Ha az ido nem kerek 1/100 mp, a következo 1/100 mp-re kell felkerekíteni, és így jegyzokönyvezni.

(b) Minden 10 000 m-nél hosszabb pályafutószámban az idot 1/100 mp-ben kell leolvasni és 1/10 mp-ben jegyzokönyvezni. A nem 0-ra végzodo idoket a következo 1/10 mp-re felkerekítve kell feljegyezni (pl. 20 000 m-nél 59:26:32-bol 59:26:4 lesz).

(c) Azokban a futószámokban, amelyek részben vagy teljesen stadionon kívül zajlanak, a mért idoket 1/100 mp-ben kell leolvasni és egész másodpercben kell jegyzokönyvezni. A nem 00-ra végzodo idoket a következo egész mp-re felkerekítve kell feljegyezni (pl. maratoni futásnál a 2:09:44,32-bol 2:09:45 lesz).

Transzponder rendszer

24. IAAF által jóváhagyott transzponder rendszert lehet használni a 230. (a nem teljesen a stadionban tartott versenyek), a 240. és a 250. Szabályban szereplo versenyeken, ha:

(a) a berendezés a rajtnál, a pálya mentén és a célnál használt egységei nem zavarják vagy akadályozzák jelentosen a versenyzot az elorehaladásban;

(b) a versenyzo mezére, rajtszámára vagy cipojére helyezett transzponder szerkezet összsúlya elhanyagolható;

(d) a rendszer a versenyzo részérol nem igényel a verseny alatt, illetve a célba érkezés pillanatában vagy bármely eredményrögzíto folyamat közben külön mozdulatokat;

(e) annak felbontása 1/10 mp (tehát képes felismerni 1/10 másodpercnyi különbséggel beérkezo versenyzoket). Valamennyi versenyszámban a mért idoket 1/10 mp-ben kell leolvasni és egész másodpercben kell jegyzokönyvezni. A nem 0-ra végzodo idoket a következo egész mp-re felkerekítve kell feljegyezni (pl. maratoni futásnál a 2:09:44,3-ból 2:09:45 lesz);

Megjegyzés: Hivatalos idonek a rajtjel elhangzása és a versenyzo célvonalba érése között eltelt ido számít. Ha azonban a versenyzo a rajtjel elhangzása után halad át a rajtvonalon, a rajt és a célba érés közti ido a versenyzovel közölheto ugyan, de hivatalosnak nem tekintheto.

(f) a megállapított célba érkezési sorrend és az idok hivatalosnak tekinthetok, de szükség esetén a 164.3 és a 165.2 Szabályokat kell alkalmazni.

Megjegyzés: Ajánlatos célbírókat is alkalmazni és/vagy videófelvételt is készíteni a beérkezési sorrend eldöntésének segítésére.

166. Szabály

Futambeosztások, sorsolások és továbbjutás a futószámokban

Fordulók és futamok

1. Elofutamokat kell rendezni, ha a versenyzok száma túl nagy ahhoz, hogy egyetlen fordulóban (dönto) megfeleloen le lehessen bonyolítani a versenyt. Amikor elofutamokat tartanak, ezeken valamennyi versenyzonek részt kell vennie, és minden fordulóban meg kell szereznie a továbbjutás jogát.

2. Az elofutamokat, középfutamokat és elodöntoket a kijelölt technikai delegátus(ok)nak kell összeállítaniuk. Ha nem jelöltek ki technikai delegátus(oka)t, ez a szervezo bizottság feladata.

Amennyiben nem állnak fenn rendkívüli körülmények, a fordulók és a fordulónkénti futamok számát, valamint a futószámok fordulóiból történo továbbjutás módját, azaz hogy kik jutnak tovább helyezéssel (H), illetve idoeredménnyel (I), a következo táblázatok használatával kell megállapítani:

4.1. táblázat - 100 m, 200 m, 400 m, 100 m gát, 110 m gát, 400 m gát

nevezések száma	1. forduló futamai	H	I	2. forduló futamai	H	I	elodöntok	H	I
9–16	2	3	2	–	–	–	–	–	–
17–24	3	2	2	–	–	–	–	–	–
25–32	4	3	4	–	–	–	2	3	2
33–40	5	4	4	–	–	–	3	3	2
41–48	6	3	6	–	–	–	3	2	2
49–56	7	3	3	–	–	–	3	2	2
57–64	8	3	8	4	3	4	2	4	–
65–72	9	3	5	4	3	4	2	4	–
73–78	10	3	2	4	3	4	2	4	–
81–88	11	3	7	5	3	1	2	4	–
89–96	12	3	4	5	3	1	2	4	–
97–104	13	3	9	6	3	6	3	2	2
105–112	14	3	6	6	3	6	3	2	2

4.2. táblázat - 800 m, 4 × 100 m, 4 × 400 m

nevezések száma	1. forduló futamai	H	I	2. forduló futamai	H	I	elodöntok	H	I
9–16	2	3	2	–	–	–	–	–	–
17–24	3	2	2	–	–	–	–	–	–
25–32	4	3	4	–	–	–	2	3	2
33–40	5	4	4	–	–	–	3	2	2
41–48	6	3	6	–	–	–	3	2	2
49–56	7	3	3	–	–	–	3	2	2
57–64	8	2	8	–	–	–	3	2	2
65–72	9	3	5	4	3	4	2	4	–
73–78	10	3	2	4	3	4	2	4	–
81–88	11	3	7	5	3	1	2	4	–
89–96	12	3	4	5	3	1	2	4	–
97–104	13	3	9	6	3	6	3	2	2
105–112	14	3	6	6	3	6	3	2	2

4.3. táblázat - 1500 m, 3000 m, 3000 m akadály

nevezések száma	1. forduló futamai	H	I	2. forduló futamai	H	I	elodöntok	H	I
16–30	2	4	4	–	–	–	–	–	–
31–45	3	6	6	–	–	–	2	5	2
46–60	4	5	4	–	–	–	2	5	2
61–75	5	4	4	–	–	–	2	5	2

4.4. táblázat - 5000 m

nevezések száma	1. forduló futamai	H	I	2. forduló futamai	H	I	elodöntok	H	I
20–40	2	5	5	–	–	–	–	–	–
41–60	3	8	6	–	–	–	2	6	3
61–80	4	6	6	–	–	–	2	6	3
81–100	5	5	5	–	–	–	2	6	3

4.5. táblázat - 10 000 m

nevezések száma	1. forduló futamai	H	I
28–54	2	8	4
55–81	3	5	5
82–108	4	4	4

Lehetoség szerint az azonos nemzet- vagy csapatbelieket, és a legjobbaknak tekintett versenyzoket a dönto elotti fordulókban különbözo futamokba kell beosztani. Ezt a Szabályt úgy kell alkalmazni az elso forduló után, hogy lehetoleg csak a 166.3 Szabály szerint hasonlóan rangsorolt versenyzok kerüljenek át egyik futamból a másikba.

Megjegyzés (i): A futamok beosztásához a legmegbízhatóbb információkat kell beszerezni a versenyzok eredményeirol. A sorsolásnál törekedni kell arra, hogy a döntobe a legjobb eredményt eléro versenyzok kerüljenek.

Megjegyzés (ii): Világbajnokságokra és az Olimpiai Játékokra a versenyszabályzatok tartalmazhatnak ettol eltéro táblázatokat.

Rangsorolás és futambeosztások

3. Az elso fordulóban az elore meghatározott idoszakon belül elért érvényes eredményekbol készített rangsorokat kell használni, és a futamok beosztását az úgynevezett cikcakk módszerrel kell elvégezni.

Az elso forduló után a versenyzoket az alábbi eljárás szerint kell beosztani a következo fordulók futamaiba:

(a) 100 m-tol 400 m-ig (azt is beleértve), továbbá váltókban 4 × 400 m-ig (azt is beleértve) a futambeosztásokat az elozo fordulóban elért helyezések és idoeredmények alapján kell elvégezni. Az ehhez szükséges rangsort a következok szerint kell felállítani:

leggyorsabb futamgyoztes,
második leggyorsabb futamgyoztes,
harmadik leggyorsabb futamgyoztes stb.,
leggyorsabb 2. helyezett,
második leggyorsabb 2. helyezett,
harmadik leggyorsabb 2. helyezett stb.

Továbbá:

az idoeredménnyel továbbjutott legjobb versenyzo,
az idoeredménnyel továbbjutott második legjobb versenyzo,
az idoeredménnyel továbbjutott harmadik legjobb versenyzo stb.

(b) A többi versenyszámnál a nevezésnél elfogadott eredményekbol készített rangsorokat kell használni a futambeosztásokhoz, amelyeket csak a korábbi fordulók során elért jobb idoeredmények módosíthatnak.

Az így felállított rangsorokból a futambeosztásokat a cikcakk módszerrel kell elvégezni, például három futam esetében a beosztás a következo:

A	1	6	7	12	13	18	19	24
B	2	5	8	11	14	17	20	23
C	3	4	9	10	15	16	21	22

A futambeosztások elkészítése után a futamok sorrendjét minden esetben sorsolással kell megállapítani.

Pályabeosztások

4. A futószámokban 100 m-tol 800 m-ig (azt is beleértve) vagy a váltószámokban 4 × 400 m-ig (azt is beleértve), amennyiben több egymást követo forduló van, a pályákat a következok szerint kell sorsolni:

(a) az elso fordulóban a pályabeosztást sorsolással kell elkészíteni,

(b) a következo fordulókban a versenyzoket minden forduló után a 166.3(a) Szabály, vagy a 800 m esetében a 166.3(b) Szabály szerint kell rangsorolni,

majd három sorsolást kell végezni:

(i) egyet a négy legmagasabb rangsorolású versenyzonek vagy csapatnak, a 3-, 4-, 5-, és 6-os pályák kiosztására;

(ii) egy másikat az 5. és 6. helyre rangsorolt versenyzoknek vagy csapatoknak, a 7, 8-as pályák kiosztására;

(iii) és egy újabbat a két legalacsonyabb rangsorolású versenyzonek vagy csapatnak, az 1-, 2-es pályák kiosztására.

Megjegyzés (i): Ha nyolcnál kevesebb pályasáv van, az elobbiek szerint kell eljárni, megfelelo módosítással.

Megjegyzés (ii): Az 1.1(d)-(j) Szabályokban szereplo versenyeken a 800 m-t lehet pályánként 1 vagy 2 versenyzovel indítani, vagy rajtívrol történo közös indítással.

Megjegyzés (iii): Az 1.1(a)-(c) és (f) Szabályokban szereplo versenyeken a fentieket általában csak az elso fordulóban szabad alkalmazni, hacsak holtverseny vagy vezetobírói döntés miatt a tervezettnél nem kerülnek többen tovább a következo fordulóba.

5. A versenyzo csak abban a futamban és pályán indulhat, ahová beosztották, kivéve, ha a vezetobíró a körülmények figyelembevételével a változtatást engedélyezi.

6. A dönto elotti fordulókból legalább az elso és a második helyezettnek a következo fordulóba kell kerülnie, de ha lehetséges, futamonként legalább három versenyzo továbbjutását kell így biztosítani.

További versenyzok – kivéve, ha a 167. Szabályt alkalmazzák – a 166.2 Szabály, a versenyszabályzat vagy a technikai delegátus(ok) meghatározása szerint, elért helyezésükkel vagy idoeredményükkel kerülhetnek a következo fordulóba. Ha idoeredmény alapján történik a továbbjutás, minden futamban azonos idomérési módszert kell alkalmazni.

7. Amikor lehetséges, a továbbjutó versenyzoknek az egyes fordulók között (a forduló utolsó futamától a következo forduló elso futamáig vagy a döntoig) legalább a következo pihenoidoket kell biztosítani:

200 m-ig (azt is beleértve): 45 perc,
200 m-tol 1000 m-ig (azt is beleértve): 90 perc,
1000 m fölött: egy napon két forduló nem rendezheto.

Egyfordulós versenyek

(8) Az 1.1(a)-(c) és (f) Szabályokban szereplo versenyeken a 800 m-nél hosszabb futószámokban, a 4 × 400 m-nél hosszabb váltószámokban és minden versenyszámban, ahol csak egyetlen fordulóra (dönto) van szükség, a pályák / felállási helyek kiosztása sorsolással történik.

167. Szabály

Holtversenyek

1. Ha a célbírók vagy a célfotó értékelo bírók, bármely helyezést illetoen, nem tudnak különbséget tenni a versenyzok között a 164.2, 165.15, 165.21 vagy 165.24 Szabályok szerint, holtversenyt kell megállapítani.

2. Ha azt kell eldönteni, hogy holtverseny van-e különbözo futamokban induló versenyzok között a 166.3 (a) Szabály szerinti rangsor felállításakor vagy idoeredmény alapján az utolsó továbbjutó helyen, a vezeto célfotó értékelo bírónak a versenyzok által ténylegesen elért, 1/1000 mp pontosságú idot kell figyelembe vennie. Ha ezek után (vagy a 167.1 Szabály szerint) holtversenyt állapítanak meg a rangsorolandó versenyzok között, sorsolással kell dönteni. Ha holtverseny van idoeredmény vagy helyezés alapján az utolsó továbbjutó helyen, a holtversenyben lévo versenyzoknek tovább kell kerülniük a következo fordulóba. Ha erre nincs mód, sorsolással kell eldönteni a továbbjutást.

168. Szabály

Gátfutások

1. Versenytávok. A hivatalos versenytávok a következok:

Férfiak (felnott, junior, ifjúsági): 110 m, 400 m,
Nok (felnott, junior, ifjúsági): 100 m, 400 m

Minden pályán tíz gát van az alábbi táblázatokban szereplo adatok szerint:

4.6. táblázat - Férfiak (ifjúsági, junior, felnott)

versenytáv	távolság az elso gátig	távolság a további gátak között	távolság az utolsó gáttól
110 m	13,72 m	9,14 m	14,02 m
400 m	45,00 m	35,00 m	40,00 m

4.7. táblázat - Nok (ifjúsági, junior, felnott)

versenytáv	távolság az elso gátig	távolság a további gátak között	távolság az utolsó gáttól
100 m	13,00 m	8,50 m	10,50 m
400 m	45,00 m	35,00 m	40,00 m

A gátakat úgy kell elhelyezni a pályán, hogy azok talpa a közeledo versenyzo felé nézzen, és a gátléc hozzá közelebb eso éle elvágó legyen a pályajelzés rajt feloli szélével.

2. A gátak szerkezete. A gátak vázának fémbol vagy más e célra alkalmas anyagból, a gátléceknek fából vagy egyéb alkalmas anyagból kell készülniük. A gát két talpból és két szárból áll, melyek egy szögletes keretet alkotnak egy vagy több keresztléccel. A szárakat a talpak legvégéhez kell rögzíteni. A gátat úgy kell megszerkeszteni, hogy megdöntéséhez a felso keresztléc felso élének közepére vízszintesen ható, legalább 3,6 kg tömegnek megfelelo ero legyen szükséges. A gátak – az egyes gátfutó versenyszámoknak megfeleloen – szabályozható magasságúak lehetnek. Az ellensúlyok beállíthatósága olyan legyen, hogy minden gátmagasságon legalább 3,6 kg és legfeljebb 4 kg tömegnek megfelelo ero hatására doljenek meg.

A felso keresztléc közepére ható 10 kg tömegnek megfelelo ero hatására a keresztléc maximális vízszintes elhajlása (beleértve a szárak esetleges elhajlását) nem lehet több mint 35 mm.

4.2. ábra - Gát (példa)

3.A gátak méretei. A szabványos gátmagasságok a következo:

férfiak:	felnott	junior	ifjúsági	nok:	junior, felnott	ifjúsági
110 m	1,067 m	0,991 m	0,914 m	100 m	0,838 m	0,762 m
400 m	0,914 m	0,914 m	0,838 m	400 m	0,762 m	0,762 m

Megjegyzés: Gyártási különbözoségek miatt a junior férfiaknál a gátmagasság 1,000 m-ig elfogadható.

A gát szélessége 1,18–1,20 m, a talp hossza legfeljebb 0,7 m. A gát össztömege nem lehet 10 kg-nál kevesebb.

A típusok különbözosége miatt a fenti gátmagasságoknál ± 3 mm turés megengedett.

4. A felso keresztléc szélessége 7 cm, vastagsága 1 cm és 2,5 cm között lehet, és a felso élt le kell kerekíteni. A léceket biztonságosan kell a lábakhoz rögzíteni.

5. A felso keresztléceket fehér-fekete csíkozásúra vagy más, egymástól elüto színure kell festeni úgy, hogy a világosabb, legalább 22,5 cm széles sáv a két végére kerüljön.

6. Minden gátfutó versenyt kimért pályán kell megrendezni, ahol minden versenyzonek végig a pályáján belül kell maradnia, kivéve a 163.4 Szabályban foglalt eseteket.

7. Ki kell zárni a versenybol azt a versenyzot, aki bármelyik gátat kihagyja.

Ki kell zárni azt a versenyzot is, aki:

(a) a gátvételkor lábfejét vagy lábának bármely részét a gát tetejének vízszintes síkja alatt húzza el, vagy

(b) a vezetobíró véleménye szerint a gátat szándékosan fellöki.

8. A gátak ledöntése, kivéve a 168.7 (b) Szabályban szereplo esetet, nem ok a kizárásra, és nem befolyásolja egy esetleges csúcs hitelesíthetoségét.

9. Világcsúcsot csak olyan esetben lehet hitelesíteni, ha a gátak megfeleltek a jelen Szabályban leírtaknak.

169. Szabály

Akadályfutások

1. A hivatalos versenytávok a 2000 m és a 3000 m.

2. A 3000 m-es távon 35 akadály van, ebbol hét vizesárok, a 2000 m-es távon 23 akadály van, ebbol öt vizesárok.

3. Az akadályfutásnál célvonalon történo áthaladás után minden körben öt akadályt kell elhelyezni, melyek közül a negyedik a vizesárok. Az akadályokat egyenletesen kell elosztani, tehát a távolság közöttük megközelítoleg a kör kerületének egyötöde.

Megjegyzés: A 2000 m-es számban, ha a vizesárok a futópálya belso oldalán van, a célvonalon kétszer kell áthaladni az elso olyan körig, amikor öt akadály van.

4. 3000 m-es akadályfutásnál a rajttól az elso teljes kör kezdetéig tartó pályaszakaszon nincs akadály. A pályának erre a részére az akadályokat csak akkor szabad felállítani, ha a versenyzok már elhaladtak. A 2000 m-es számban az elso akadály a teljes kör harmadik akadálya, az azt megelozo akadályokat csak a futók elhaladása után szabad felállítani.

5. Az akadályok magassága 0,914 m (± 3 mm) a férfiak / fiúk és 0,762 m (± 3 mm) a nok / lányok részére, szélessége mindkét esetben legalább 3,94 m. Az akadályok – beleértve a vizesárkot is – felso gerendájának keresztmetszete 12,7 cm élhosszúságú négyzet.

A vizesároknál lévo akadály 3,66 m (± 2 cm) széles, és úgy kell rögzíteni a talajhoz, hogy vízszintes irányban ne tudjon elmozdulni.

A felso gerendát fekete-fehér csíkozásúra vagy más, egymástól elüto színure kell festeni úgy, hogy a világosabb, legalább 22,5 cm széles sáv a két végére kerüljön.

Az akadályok tömegének 80 kg és 100 kg, a mindkét oldalon lévo talpak összméretének 1,2 m és 1,4 m között kell lennie (lásd 3. ábra).

Az akadályokat úgy kell a futópályán elhelyezni, hogy a felso gerendából 30 cm a futópálya belso szegélyétol mérve a pálya belseje felé kerüljön.

Megjegyzés: Ajánlatos, hogy a táv elso akadálya legalább 5 m széles legyen.

4.3. ábra - Akadály (példa)

6. A vizesárok – beleértve az akadályt is – 3,66 m (± 2 cm) hosszú és 3,66 m (± 2 cm) széles.

A vizesárok alját muanyag- vagy szonyegborítással kell ellátni. A borításnak olyan vastagnak kell lennie, hogy biztonságos talajfogást tegyen lehetové, és a szögek, jól megkapaszkodhassanak rajta. A víz mélysége az akadálynál 70 cm legyen mintegy 30 cm-en keresztül. Az egyenes szakasz után az árok alja egyenletesen emelkedjék a futópálya szintjéig, az árok távolabbi végénél. A futam indításakor az árokban lévo víz szintjének a pályával egy szintben kell lennie, legfeljebb 2 cm turéssel.

Megjegyzés: A víz mélysége csökkentheto 70 cm-rol 50 cm-ig. Az árok aljának egyenletes emelkedési szögét meg kell tartani, ahogy ezt az ábra mutatja. Az új építésu vizesárkoknál javasolt a kisebb mélység alkalmazása.

4.4. ábra - Vizesárok

7. A versenyzoknek át kell haladniuk a vizesárkon vagy az árok fölött, és nem hagyhatnak ki egyetlen akadályt sem. Ellenkezo esetben a versenyzot ki kell zárni.

Ki kell zárni azt a versenyzot is, aki:

(a) a vizesárok valamelyik oldalára lép, vagy

(b) az akadály vételekor lábfejét vagy lábának bármely részét az akadály tetejének vízszintes síkja alatt húzza el.

Az elobbiek figyelembevételével a versenyzok az akadályokat tetszoleges módon küzdhetik le.

170. Szabály

Váltófutások

1. Az egyes résztávok határvonalait a pályán keresztbe húzott 5 cm széles fehér vonallal kell megjelölni.

2. Minden váltóterület (váltózóna) 20 m hosszú, és a középvonaluk a résztávolságok határvonala. A zóna kezdete és vége az azt kijelölo vonalaknak a rajtvonalhoz közelebb eso széle, a futás irányában. Ezek a vonalak is 5 cm szélesek.

3. A 4 × 400 m elso váltásánál (és a 4 × 200 m második váltásánál) a váltózónák középvonala megegyezik a 800 m rajtvonalaival.

4. A 4 × 400 m második és utolsó váltásánál a váltózónát a rajt- / célvonaltól elore és hátra 10-10 m-re húzott vonalak határolják.

5. A túlsó egyenes elején a pályán keresztbe húzott ív mutatja azt a helyet, ahol a második (4 × 400 m) és a harmadik futók (4 × 200 m) elhagyhatják a pályasávjukat. Ez az ív megegyezik a 163.5 Szabályban leírt, a 800 m-nél használt bevágási vonallal.

6. A 4 × 100 m-es, és ha lehet 4 × 200 m-es váltófutást is a teljes távon kimért pályán kell végigfutni.

A 4 × 200 m-en (ha nem végig kimért pályán futják) és a 4 × 400 m-en a versenyzoknek az elso kört és a másodiknak a túlsó egyenes kezdetéig (bevágási vonal) tartó részét a kimért pályán kell futni.

Megjegyzés: A 4 × 200 m-nél és a 4 × 400 m-es váltóknál, ha négy vagy annál kevesebb csapat indul, ajánlatos, hogy csak az elso kör elso kanyarját fussák kimért pályán.

7. A 4 × 100 m-es és a 4 × 200 m-es váltófutásoknál a csapatok tagjai (az elsok kivételével) legfeljebb 10 m-rel a váltóterület elott kezdhetnek futni (lásd még 2. pont). Ennek a helyét elüto színu vonallal kell megjelölni valamennyi pályán.

8. A 4 × 400 m-es váltóban az elso váltásnál, amelynél még mindenki a saját pályáján marad, a második futó a váltózónán belül köteles elkezdeni a futást, nem indulhat azon kívülrol. Hasonlóképpen a harmadik és a negyedik futók is csak a váltózónájukon belülrol indulhatnak.

A csapatok második futói csak az elso kanyar végén, a bevágási vonal (rajt feloli széle) után hagyhatják el a számukra kijelölt pályát. A kimért pálya elhagyásának helyét 5 cm széles ívelt vonallal és legfeljebb 15 cm magas, közvetlenül az ív és a pályavonalak metszéspontjai elott elhelyezett, a vonalaktól eltéro színu kúpokkal vagy prizmákkal (5 × 5 cm) kell megjelölni.

9. A 4 × 400 m-es váltónál a harmadik és negyedik szakasz futói a kijelölt versenybíró irányításával olyan sorrendben kötelesek (belülrol kifelé) a várakozási helyzetet elfoglalni, amely megfelel annak a helyezésnek, ahol csapattársuk saját szakaszának 200 m-énél futott. Ezután a váltózóna elején várakozó versenyzok ezt a sorrendet nem változtathatják meg, és nem cserélhetnek helyet. Ezen Szabály be nem tartása a csapat kizárását vonja maga után.

Megjegyzés: A 4 × 200 m-en (ha nem végig kimért pályán futják) a negyedik futók a rajtlista szerinti sorrendben kötelesek felállni (belülrol kifelé).

10. A nem kimért pályán futott váltószámnál (beleértve a 4 × 200 m és a 4 × 400 m megfelelo részét) a futók elfoglalhatják a belso pozíciót, amikor csapattársuk megérkezik, feltéve, ha nem lökdösodnek és nem akadályozzák a többi futó zavartalan továbbhaladását. A 4 × 200 m-en és a 4 × 400 m-en a várakozó versenyzok kötelesek a 9. pontban leírt sorrendet megtartani.

11. Jelzések. A teljesen vagy részben kimért pályán futott váltószámok esetén, minden versenyzo használhat egy jelzést a saját pályáján. A legfeljebb 5 × 40 cm-es öntapadó szalagjelnek olyan színunek kell lennie, amely nem tévesztheto össze semmilyen más, állandó jelzéssel. Salakos, füves pályán a versenyzok megkarcolhatják saját futósávjuk felszínét. A fentieken kívül semmilyen esetben, semmiféle más jelzés nem használható.

12. A váltóbot belül üres, sima felületu, kör keresztmetszetu, egy darab fából, fémcsobol vagy más merev anyagból készül. Hossza 28–30 cm, kerülete 12–13 cm és tömege legalább 50 g. A váltóbot, hogy jobban lehessen látni, lehetoleg színes legyen.

13. A váltóbotot a táv végéig kézben kell vinni. A versenyzok nem használhatnak kesztyut, és nem kenhetnek semmit a kezükre a bot jobb fogása érdekében. Ha elejti a botot versenyzo, neki kell felvennie. Botfelvétel közben elhagyhatja a pályáját, ha ezzel nem csökkenti a teljesítendo távot. Amennyiben betartotta ezeket a Szabályokat, és nem akadályozott más versenyzoket, a bot elejtése miatt nem kell kizárást alkalmazni.

14. A váltóbotot csak a váltóterületen belül adhatják át egymásnak a futók. A bot átadása akkor kezdodik, amikor az átvevo futó eloször ér a bothoz, és akkor tekintheto befejezettnek, amikor már csak az átvevo kezében van. A váltózónán belüli váltás tényét a bot, és nem a test vagy a végtagok helyzete határozza meg. A bot váltózónán kívül történo átadása kizárást von maga után.

15. A versenyzok a bot átvétele elott, és/vagy átadása után mindaddig kötelesek saját pályájukon, illetve a váltózónában maradni, az átadás után addig, amíg valamennyi pálya szabaddá nem válik, hogy más versenyzot ne akadályozzanak. A 163.3-4 Szabályok ezekre a versenyzokre nem vonatkoznak. Ha valamelyik versenyzo saját távjának végén helyének vagy pályájának elhagyásával szándékosan akadályozza egy másik csapat valamelyik tagját, az akadályozó versenyzo csapatát ki kell zárni a versenybol.

16. Kizárással kell büntetni a lökéssel, tolással vagy bármely más módszerrel történo segítségadást.

17. Bármelyik fordulóban bármelyik négy versenyzo indulhat a váltóban, akit a versenyre neveztek, akár erre vagy más versenyszámra. Azonban a váltócsapat a versenyen történo indulását követoen csak két tartalékversenyzot vehet igénybe helyettesítoként. Ezen Szabály be nem tartása a csapat kizárását vonja maga után.

18. A váltócsapatok összetételét és a futási sorrendet hivatalosan be kell jelenteni legkésobb egy órával a forduló elso futamának meghirdetett elso jelentkeztetési ideje elott. Ezután változtatás csak orvosi indoklással lehetséges (amelyet igazolnia kell a szervezok által megbízott orvosnak is), és csak a kérdéses futam jelentkeztetési idejének lezárásáig. Ezen Szabály be nem tartása a csapat kizárását vonja maga után.

Ügyességi számok

180. Szabály

Általános feltételek

Bemelegítés a versenyhelyen

1. A versenyszám megkezdése elott a verseny színhelyén az indulók bemelegíto kísérleteket tehetnek. A dobószámok esetében ezeket a kísérleteket a kisorsolt versenysorrendben, mindig versenybírói felügyelet mellett kell végrehajtani.

2. Miután a versenyszám elkezdodött a versenyzok nem használhatják gyakorlás céljára:

(a) a nekifutó- és elugróhelyet vagy

(b) a dobószereket és/vagy

Jelzések

3. (a) Valamennyi olyan ügyességi számban, ahol nekifutót használnak, a segédjelzéseket azon kívül kell elhelyezni, kivéve a magasugrást, ahol a jelek lehetnek a nekifutón. Egy versenyzo egy vagy két – a rendezok által biztosított vagy jóváhagyott – jelzést használhat, amely segíti a nekifutásban és az elugrásban. Ha a szervezo bizottság nem biztosít jelzéseket, a versenyzo használhat öntapadó szalagot, de kréta vagy egyéb letörölhetetlen anyag használata nem megengedett.

(b) Körbol való dobásnál a versenyzo csak egy segédjelzést használhat. Ezt a segédjelzést csak a talajon, közvetlenül a dobókör mögött vagy mellett lehet elhelyezni. A segédjelzést minden versenyzo csak a saját kísérlete alatt használhatja, nem zavarhatja vele a verenybírók munkáját. Egyéni jelzéseket (egyéb, mint a 187.21 Szabály szerinti) nem szabad elhelyezni a dobószektort határoló vonalakon belül vagy azok mellett.

Kísérleti sorrend

4. A versenyzok kísérleteinek sorrendjét sorsolással kell megállapítani. Ha selejtezo is van, a döntohöz új sorsolást kell tartani (lásd még 5. pont).

Kísérletek

5. A magas- és rúdugrás kivételével valamennyi ügyességi számban, ha nyolcnál több induló van, minden versenyzonek van három kísérlete, és a legjobb nyolc érvényes eredményt eléronek további három. A magas- és a rúdugrás kivételével a versenyzoknek sorozatonként nem lehet egynél több jegyzokönyvezett kísérletük.

Ha holtverseny alakul ki az utolsó továbbjutó helyen, azt a 180.19 Szabály szerint kell eldönteni.

Ha a versenyzok száma nyolc vagy annál kevesebb, mindenkinek hat kísérlete van. Ha közülük egynél több nem ér el érvényes eredményt az elso három sorozatban, a következokben a többiek elott, egymáshoz képest az eredeti sorsolási sorrendben tesznek kísérletet.

Mindkét esetben:

(a) A negyedik és az ötödik sorozatban az elso három sorozat után elért helyezésekhez képest fordított sorrendben kell a kísérleteket végrehajtani. Az utolsó sorozatban a sorrend az ötödik sorozat után elért helyezésekhez képest fordított.

(b) Amennyiben a sorrend változásakor holtverseny van bármelyik helyen, a holtversenyben lévo versenyzok egymáshoz képest az eredeti sorsolási sorrendben végzik a további kísérleteket.

Megjegyzés (i): A magasba történo ugrásokra vonatkozóan lásd a 181.2 Szabályt.

Megjegyzés (ii): Ha a vezetobíró engedélyezi egy vagy több versenyzo „óvás alatt” történo további versenyzését a 146.4 (b) Szabály szerint, ezek a versenyzok a következo sorozatokban a többiek elott, egymáshoz képest az eredeti sorsolási sorrendben tesznek kísérletet.

Kísérletek befejezése

6. A versenybíró nem jelezheti fehér zászló felemelésével, hogy a kísérlet érvényes, amíg a versenyzo a kísérletet be nem fejezte.

Érvényes kísérlet befejezésének a következoket kell tekinteni:

(a) a magasba ugrásoknál, amikor a versenybíró a 182.2, 183.2 vagy 183.4 Szabályok alapján úgy döntött, hogy a kísérlet nem hibás;

(b) a távolba ugrásoknál, amikor a versenyzo a 185.1 Szabály szerint elhagyja a leérkezohelyet;

Selejtezok

7. Az ügyességi számokban selejtezot kell tartani, ha a versenyzok száma túl nagy ahhoz, hogy egyetlen fordulóban (dönto) megfeleloen le lehessen bonyolítani a versenyt. Amennyiben selejtezore kerül sor, ezen valamennyi versenyzonek részt kell vennie, és meg kell szereznie a továbbjutás jogát. A selejtezoben elért eredmény nem számít bele a döntoben elért eredménybe.

8. A versenyzoket két vagy több csoportra kell osztani. Ha nincs rá lehetoség, hogy a csoportok egyidejuleg és azonos feltételek mellett versenyezzenek, a következo csoportoknak közvetlenül az után kell megkezdeniük a bemelegíto kísérleteket, hogy az elozo csoport befejezte a versenyt.

9. Ha a verseny három napnál hosszabb, a magas- és rúdugróversenyek selejtezoi, illetve döntoi közé ajánlatos egy pihenonapot beiktatni.

10. A továbbjutás feltételeit, a selejtezo szinteket és a döntoben részt vevok számát a kijelölt technikai delegátus(ok) határozza(ák) meg. Ha nem jelöltek ki technikai delegátust a versenyre, ezekrol a szervezo bizottság dönt. Az 1.1 (a)-(c) és (f) Szabályokban szereplo versenyeken lehetoség szerint legalább tizenkét versenyzonek kell döntobe kerülnie.

11. A selejtezok során – kivéve a magas- és a rúdugrást – a versenyzok legfeljebb három kísérletet tehetnek. Az a versenyzo, aki teljesítette a selejtezo szintet, nem folytathatja tovább a selejtezo versenyt.

12. A magas- és rúdugró selejtezokön azoknak a versenyzoknek, akik három egymást követo sikertelen kísérlet miatt még nem estek ki, folytatniuk kell a versenyt a 181.2 Szabály szerint, a selejtezo szintként megállapított magasságon történo utolsó kísérletig, hacsak a 181.10 Szabály szerinti létszámot már el nem érték.

13. Ha az elore meghatározott selejtezo szintet senki sem vagy nem a szükséges számú versenyzo éri el, a dönto résztvevoit további versenyzokkel kell kiegészíteni erre a létszámra a selejtezoben elért teljesítményük alapján. A verseny egészét figyelembe véve a jelen Szabály 19. pontja vagy – a magasba történo ugrások esetén – a 181.8 Szabály szerint el kell dönteni, hogy az utolsó továbbjutó helyen holtverseny van-e. Ha igen, a holtversenyben lévo versenyzoknek tovább kell kerülniük a döntobe.

14. Ha a magas- és rúdugrás selejtezoi egyidejuleg zajlanak, ajánlatos a magasságemeléseket mindkét csoportnak egyszerre végrehajtani. Ugyancsak ajánlatos két hasonló erosségu csoportot kialakítani.

Akadályozás

15. Ha egy versenyzot kísérlete során bármilyen okból akadályoztak, a vezetobírónak joga van újabb kísérletet engedélyezni a részére.

Késlekedés (kísérleti idok)

16. Annak a versenyzonek, aki ügyességi számban indokolatlanul késlelteti kísérlete megkezdését, számolnia kell azzal, hogy kísérletének elvégzését nem engedélyezik, és érvénytelenként jegyzokönyvezik. A vezetobíró döntésén múlik – minden körülmény figyelembevételével –, hogy mi az indokolatlan késlekedés.

Az erre kijelölt versenybírónak jeleznie kell a versenyzonek, hogy a kísérlet megtételéhez biztosítottak a körülmények, és az engedélyezett kísérleti ido ekkor kezdodik. Amennyiben ezt követoen a versenyzo úgy dönt, hogy nem tesz kísérletet, a kísérleti ido leteltével „érvénytelen” bejegyzés kerül a jegyzokönyvbe.

A rúdugrásnál az ido akkor kezdodik, amikor az állványokat a versenyzo elozetes kérésének megfeleloen beállították. További igazítás miatt nem lehet a kísérleti idot meghosszabbítani.

Ha a megengedett ido lejártának pillanatában a versenyzo már megkezdte a kísérletet, annak elvégzését engedélyezni kell.

Általában nem szabad túllépni az alábbi idoket:

4.8. táblázat - Egyéni számok

versenyben lévok száma	magasugrás	rúdugrás	egyéb
több mint három	1 perc	1 perc	1 perc
ketto vagy három	1,5 perc	2 perc	1 perc
egy	3 perc	5 perc	–
egymást követo kísérletek	2 perc	3 perc	2 perc

4.9. táblázat - Többpróba

versenyben lévok száma	magasugrás	rúdugrás	egyéb
több mint három	1 perc	1 perc	1 perc
ketto vagy három	1,5 perc	2 perc	1 perc
egy vagy egymást követo kísérletek	2 perc	3 perc	2 perc

Megjegyzés (i): Lehetoség szerint a versenyzok által jól látható órát kell használni, amely mutatja a kísérleti idot. Ezen kívül egy versenybírónak sárga zászló felemelésével és fenntartásával (vagy más módon) kell jeleznie a rendelkezésre álló ido utolsó 15 másodpercét.

Megjegyzés (ii): Magas- és rúdugrásban új kísérleti idot csak magasságemelés után szabad alkalmazni, kivéve a versenyzok egymást követo kísérleteit, amelyeknél az arra eloírt ido érvényes.

Megjegyzés (iii): A versenyben tett elso kísérletére mindenkinek egy perc áll a rendelkezésére.

Megjegyzés (iv): A versenyben lévok megállapításánál figyelembe kell venni azokat is, akik még részt vehetnek egy szétugrásban az elso helyért.

Távollét a verseny alatt

17. Az ügyességi versenyszámoknál, a verseny alatt, a versenybíró engedélyével és kíséretével a versenyzo elhagyhatja a versenyszám közvetlen környezetét.

A verseny helyének megváltoztatása

18. Az illetékes vezetobíró bármely versenyszám helyét megváltoztathatja, ha úgy ítéli meg, hogy a körülmények azt indokolják. A helyszínváltoztatást lehetoleg egy sorozat befejezése után kell végrehajtani.

Megjegyzés: A szél erejének vagy irányának megváltozása nem elégséges indok a versenyszám helyének megváltoztatására.

Holtversenyek

19. Az ügyességi számokban, a magas- és rúdugrás kivételével, azonos eredmény esetén a versenyzok második vagy a harmadik (és így tovább) legjobb eredménye dönti el, hogy holtverseny áll-e fenn.

A magasba történo ugrások kivételével, bármely helyezést érintoen (beleértve az elso helyet is) megmarad a holtverseny.

Megjegyzés: A magasba történo ugrásokra vonatkozóan lásd a 181.8 és 181.9 Szabályt.

Eredmény

20. A versenyzok legjobb eredményét kell a végso sorrend megállapításánál figyelembe venni, beleértve azt az eredményt is, amelyet az elso helyen kialakult holtverseny eldöntése során értek el.

A. – Magasba ugrások

181. Szabály

Általános feltételek

1. A verseny megkezdése elott a szám fobírójának közölnie kell a versenyzokkel a kezdomagasságot és a magasságemeléseket, amelyet addig a magasságig kell alkalmazni, amíg már csak egy versenyzo marad versenyben, és megnyerte azt, vagy az elso helyen holtverseny alakul ki.

Kísérletek

2. A versenyzo a fobíró által elozetesen kihirdetett bármely magasságon kezdhet ugrani, és bármely további magasságon folytathatja a versenyt. A magasságtól függetlenül három egymást követo sikertelen kísérlet után az ugró kiesik a versenybol, kivéve azt az esetet, ha az elso helyen kialakult holtversenyt kell eldönteni.

A jelen Szabály értelmében a versenyzo egy bizonyos magasságon (az elso vagy a második sikertelen kísérlet után) lemondhat a második vagy a harmadik kísérletérol, és joga van egy következo magasságon ugrani.

Ha a versenyzo egy bizonyos magasságon kihagy egy ugrást, ezen a magasságon már nincs joga újabb kísérlethez, kivéve ha az az elso helyért végzett szétugrás során történik.

3. A versenyben egyedül maradt versenyzo addig ugorhat, amíg el nem veszti a további versenyzéshez való jogát.

4. Amíg egy versenyzo nem marad, aki már megnyerte a versenyt,

(a) a lécet miden sorozat után magasugrásnál legalább 2 cm-rel, rúdugrásnál legalább 5 cm-rel kell emelni, és

(b) a léc emelésének mértéke nem lehet növekvo.

A jelen 184.4(a) és (b) Szabály nem vonatkozik arra az esetre, ha a még versenyben lévok megegyeznek abban, hogy egybol világcsúcs magasságra emeltetik a lécet.

Abban az esetben, ha egy versenyzo már megnyerte a versenyt, a továbbiakban – egyeztetve az illetékes versenybíróval vagy vezetobíróval – az o kívánsága szerint kell emelni a lécet.

Megjegyzés: A többpróba versenyekre ez nem vonatkozik.

Az 1.1(a)-(c) és (f) Szabályokban szereplo versenyek többpróba számaiban minden magasságemelés a magasugrásnál egységesen 3 cm, a rúdugrásnál egységesen 10 cm.

Mérések

5. A magasságot egész centiméterekben, merolegesen kell mérni, a talajszinttol az ugróléc felso részének legalacsonyabb pontjáig.

6. A léc magasságát minden emelés után, még az ugrások megkezdése elott ellenorizni kell. Ha a lécet csúcsmagasságra teszik, mindig ellenorizni kell a mérést akkor is, ha a legutolsó mérés után hozzáértek a léchez.

Ugróléc

7. Az ugróléc készülhet üvegszálas vagy egyéb erre alkalmas anyagból, de nem fémbol.

keresztmetszete (kivéve a két végét): kör alakú,
teljes hossza:
- magasugrásnál: 4,00 m (± 2 cm),
- rúdugrásnál: 4,50 m (± 2 cm),
legnagyobb tömege:
- magasugrásnál: 2 kg,
- rúdugrásnál: 2,25 kg,
átméroje (a kör keresztmetszetu részen): 30 mm (± 1 mm).

A léc három részbol, a középso hengerbol és az állványok tartóin való elhelyezést biztosító, 30–35 mm széles, 15–20 cm hosszú két végdarabból áll.

A végdarabok kör vagy félkör keresztmetszetuek, és van egy olyan sima felületük, amelyen a léc a tartókon nyugszik. Ez a sima felület nem lehet magasabban, mint a léc középvonala függoleges irányban.

A végdaraboknak keménynek, sima felületunek kell lenniük, és nem lehetnek gumiból vagy nem vonhatók be gumival vagy más olyan anyaggal, amely növeli a felületek közötti súrlódást.

4.5. ábra - Ugróléc (végdarab megoldások)

A tartókra helyezett léc nem térhet el az egyenes vonaltól, és a maximális belógása a magasugrásnál 2 cm, a rúdugrásnál 3 cm lehet.

A léc rugalmasságát a következoképpen lehet ellenorizni: ha egy 3 kg-os súlyt akasztunk a tartókra helyezett léc közepére, a magasugrásnál legfeljebb 7 cm-t, a rúdugrásnál maximum 11 cm-t lóghat be.

Helyezések

8. Ha két vagy több versenyzo ugrotta át ugyanazt az utolsó magasságot, a helyezéseket az alábbiak szerint kell eldönteni:

(a) Az a versenyzo ér el jobb helyezést, akinek az utolsó átugrott magasságon kevesebb kísérlete volt.

(b) Ha a 181.8 (a) Szabály alkalmazását követoen a versenyzok helyezése egyenlo, az a versenyzo kerül a másik elé, aki az egész versenyben az utolsó átugrott magasságig (azt is beleértve) kevesebb sikertelen kísérletet tett.

(c) Ha a 181.8 (b) Szabály alkalmazását követoen sincs döntés, az érintett versenyzok azonos helyezést érnek el, hacsak nem az elso helyrol van szó.

(d) Amennyiben az elso helyrol van szó, a 181.9 Szabály szerinti szétugrással kell a helyezéseket eldönteni, hacsak másként nem határoztak, akár a verseny elott a vonatkozó versenyszabályzat alapján, akár a verseny közben a technikai delegátus vagy a vezetobíró (ha nem jelöltek ki technikai delegátust) által. Ha nincsen szétugrás, beleértve azt az esetet is amikor a versenyzok bármikor úgy döntenek, hogy nem ugranak tovább, az elso helyen megmarad a holtverseny.

Megjegyzés: jelen Szabály (d) pontja a többpróba versenyeken nem alkalmazandó.

Szétugrás

9. (a) Az érintett versenyzoknek minden magasságon végre kell hajtaniuk az ugrásokat, amíg döntés nem születik, vagy amíg minden érintett versenyzo úgy dönt, hogy nem ugrik tovább.

(b) Minden magasságon csak egy kísérletet végezhetnek a versenyzok.

(c) Az érintett versenyzoknek az utolsó átugrott magasságot követo, a 181.1 Szabály szerint meghatározott magasságon kell kezdeniük a szétugrást.

(d) Ha nem születik döntés, a lécet emelni kell, ha az érintett versenyzok közül legalább kettonek a kísérlete sikeres volt, illetve süllyeszteni, ha mindegyikük sikertelen volt: a magasugrásnál 2 cm-rel, a rúdugrásnál 5 cm-rel.

(e) Az a versenyzo, amelyik nem tesz kísérletet valamelyik magasságon, automatikusan elveszti az elso hely megszerzésének lehetoségét. Ha ezt követoen egyetlen versenyzo marad versenyben, o lesz a gyoztes, függetlenül attól, hogy azon a magasságon tesz-e kísérletet.

Magasugrás – példa

A fobíró által a verseny elott kihirdetett magasságok: 175 cm, 180 cm, 184 cm, 188 cm, 191 cm, 194 cm, 197 cm, 199 cm ...

versenyzo	175	180	184	188	191	194	197	hiba	191	189	191	hely
A	O	XO	O	XO	X–	XX		2	X	O	X	2.
B	–	XO	–	XO	–	–	XXX	2	X	O	O	1.
C	–	O	XO	XO	–	XXX		2	X	X		3.
D	–	XO	XO	XO	XXX			3				4.

O = sikeres, X = sikertelen, – = nem ugrott

Mivel az A, B, C és D versenyzo egyaránt átugrotta a 188 cm-t, a 181.8-9 Szabályok szerint kell eljárni. Össze kell adni a sikertelen kísérleteket az utolsó átugrott magasságig, tehát 188 cm-ig.

Mivel a „D” versenyzonek több hibája van, mint a többieknek, o lesz a negyedik. „A”, „B” és „C” helyezése még mindig egyenlo, és mivel itt az elso helyrol van szó, a versenyzok 191 cm-en tesznek kísérletet, mert ez az utolsó általuk átugrott magasságot követo magasság.

Miután itt mindegyikük hibázott, a lécet vissza kellett tenni 189 cm-re, és ezen a magasságon folytatni a szétugrást. Csak „C” nem ugrotta át a 189 cm-t, így „A” és „B” helyezése még mindig egyenlo, és 191 cm-en újabb kísérletet kellett tenniük. Ez már csak „B”-nek sikerült, ezért o nyerte a versenyt.

Külso erok

10. Ha a léc nyilvánvalóan nem a versenyzo miatt esett le (hanem pl. széllökés következtében):

(a) ha ez az után történik, hogy a versenyzo tisztán ugrotta a magasságot, a kísérletet sikeresnek kell ítélni, illetve

(b) bármely más esetben új kísérletet kell engedélyezni.

182. Szabály

Magasugrás

Versenyzési szabályok

1. A versenyzoknek egy lábról kell elugraniuk.

2. A versenyzo ugrását sikertelennek kell tekinteni, ha

(a) az ugrás után a léc nem marad a tartókon, mert a versenyzo leverte;

(b) a lécnek az ugróhoz közelebbi síkján túl – akár a két állvány között, vagy azokon kívül – a versenyzo testének bármely részével megérinti a talajt, beleértve a leérkezohelyet is anélkül, hogy a lécet elobb átugrotta volna. Ha azonban ugrás közben a versenyzo a lábával érinti a leérkezohelyet, de a versenybíró véleménye szerint ebbol elonye nem származott, az ugrást emiatt nem kell érvénytelennek tekinteni.

Megjegyzés: A Szabály betartásának könnyebb ellenorzése céljából 5 cm széles fehér vonalat kell húzni (általában ragasztószalag vagy más alkalmas anyag is megfelel), amelynek az ugróhoz közelebbi széle elvágó a lécnek az ugróhoz közelebbi síkjával, és mindkét irányban 3 méterrel túlnyúlik az állványok helyén.

Nekifutó- és elugróhely

3. A nekifutó hely hossza nem lehet kevesebb, mint 15 m, kivéve az 1.1(a)-(c) és (f) Szabályokban szereplo versenyeket, ahol legalább 20 m-nek kell lennie.

Ha a körülmények engedik, a nekifutó hely legalább 25 m legyen.

4. A nekifutó és az elugróhelyen a léc közepe felé megengedett lejtés az utolsó 15 m-en, bármilyen sugáron mérve, legfeljebb 1:250 lehet. A leérkezohelyet lehetoleg úgy kell elhelyezni, hogy a nekifutás emelkedo irányú legyen.

5. Az elugróhely területének vízszintesnek kell lennie, vagy ha lejtése van, az csak a jelen 4. pont és az IAAF atlétikai pályaépítési kézikönyvében foglaltak szerint lehetséges.

Felszerelések

6. Az állványok. Bármilyen típusú kelloképp szilárd léctartó állvány használható.

Az állványokon jól rögzítheto léctartóknak kell lenniük. Az állványnak legalább 10 cm-rel kell magasabbnak lennie, mint az a legnagyobb magasság, amelyre a lécet felteszik.

A két állvány közötti távolság nem lehet kevesebb, mint 4,00 m, és nem lehet több, mint 4,04 m.

4.6. ábra - Magasugró állvány és ugróléc

7. Az állványokat a verseny során csak akkor szabad máshova áthelyezni, ha a vezetobíró úgy dönt, hogy az elugró- vagy a leérkezohely használhatatlanná vált.

Ebben az esetben a változtatást a következo magasságemelés elott kell végrehajtani.

8. A léctartók. Az léctartóknak sima, négyszögletes, 4 cm széles és 6 cm hosszú lapoknak kell lenniük. Az egymással szemben elhelyezett tartókat az állványokhoz szorosan kell rögzíteni, és az ugrás közben nem mozdulhatnak el. A lécet úgy kell a tartókra helyezni, hogy ha a versenyzo megérinti, könnyen le tudjon esni akár elore, akár hátrafelé.

A léctartók nem vonhatók be gumival vagy más olyan anyaggal, amely növeli a léctartók és a léc közötti súrlódást, továbbá nem lehet rajtuk semmiféle rugós szerkezet.

A léctartóknak az elugróhelyhez képest azonos magasságban kell lenniük.

9. A léc két vége és a léctartó állványok között legalább 1–1 cm hézagnak kell lenni.

Leérkezohely

10. A leérkezohelynek a léc függoleges síkja mögött legalább 5 × 3 m nagyságúnak kell lennie, de ajánlatos, hogy a leérkezohely legalább 6 × 4 × 0,7 m legyen.

Megjegyzés: Az állványokat és a leérkezohelyet úgy kell megtervezni, illetve elhelyezni, hogy legalább 10 cm legyen közöttük, nehogy a leérkezohely mozgása miatt a léc leessen.

183. Szabály

Rúdugrás

Versenyzési szabályok

1. A versenyzok kérhetik a léc mozgatását a leérkezohely irányában oly módon, hogy a lécnek az ugróhoz közelebbi éle a szekrény hátsó élének függoleges meghosszabbításától a leérkezohely irányában legfeljebb 80 cm távolságig bárhol elhelyezkedhet.

Az ugrók a verseny kezdete elott kötelesek tájékoztatni az illetékes versenybírót, hogy elso kísérletükhöz milyen helyzetbe kérik az állványokat beállítani, és ezeket az értékeket fel kell jegyezni a jegyzokönyvben.

Ha a versenyzo ezt követoen bármilyen változtatást kíván, azonnal tájékoztatnia kell a versenybírót, még mielott az állványokat az általa elozetesen megadott helyzetbe beállították volna. Ennek elmulasztása esetén a kísérleti idot el kell indítani.

Megjegyzés: A szekrény hátsó élének vonalában, a nekifutó tengelyére merolegesen 1 cm széles elüto színu vonalat („0” vonal) kell húzni. Hasonló vonalat kell húzni a leérkezohely felületén is, és azt az állványok külso széléig meg kell hosszabbítani.

2. A versenyzo ugrását sikertelennek kell tekinteni, ha

(a) az ugrás után a léc nem marad a tartókon, mert a versenyzo leverte;

(b) testének bármely részével vagy a rúddal érinti a szekrény hátsó élének függoleges síkja mögötti területet, beleértve a leérkezodombot is, anélkül, hogy elobb átugrotta volna a lécet;

(d) a versenyzo az ugrás során kézzel stabilizálja vagy visszahelyezi a lécet.

Megjegyzés (i): Nem számít hibás kísérletnek, ha a versenyzo bárhol átlépi a nekifutót szegélyezo fehér vonalat.

Megjegyzés (ii): Nem számít hibának, ha a kísérlet során a rúd érinti a leérkezohelyet miután azt a versenyzo szabályosan megtámasztotta a szekrényben.

3. A jobb fogás érdekében megengedett, hogy a versenyzok a kezüket vagy a rudat valamilyen tapadó anyaggal bekenjék.

Tilos a kéz vagy az ujjak bekötése, kivéve, ha az nyílt seb takarására szükséges.

4. A rudat senki nem érintheti mindaddig, amíg az a léctol visszafelé nem esik. A rúd megérintése a visszaesés elott – abban az esetben, ha a vezetobírónak az a véleménye, hogy közbeavatkozás nélkül a rúd leverte volna a lécet – sikertelen kísérletnek számít.

5. Ha a versenyzo rúdja kísérlet közben eltörik, ugrása nem számít sikertelennek, és számára új kísérletet kell engedélyezni.

Nekifutó

6. A nekifutáshoz legalább 40 m-t kell biztosítani, de ha a körülmények engedik, a nekifutó legalább 45 m legyen. A nekifutó szélessége 1,22 m ± 0,01 m, és mindkét oldalán 5 cm széles fehér vonallal kell határolni.

Megjegyzés: A 2004. január 1. elott épült pályáknál a nekifutó szélessége 1,25 m-ig elfogadható.

7. A nekifutó keresztirányú lejtése nem haladhatja meg az 1:100-hoz, és a nekifutás irányában az utolsó 40 m-en az 1:1000-hez arányt.

Felszerelések

8. A szekrény. A rúd megtámasztása a felugráshoz úgynevezett szekrényben történik, amely bármilyen alkalmas anyagból készülhet, és a felso éleit lehetoleg le kell kerekíteni. A szekrényt a nekifutóval egy szintbe kell süllyeszteni, hossza – a fenék belso lapján mérve – 1 m, a nekifutó felé eso nyílása 60 cm, és a leérkezohely felé fokozatosan 15 cm-re szukül. A szekrénynek a nekifutó szintjén mért hosszát és a hátsó fal mélységét a szekrény alja és a hátsó fal által bezárt 105°-os szög határozza meg.

A szekrény alja az elülso részétol kezdve fokozatosan lejt a nekifutó szintjétol mért 20 cm-es mélységig, melyet a hátsó fallal való találkozási pontnál ér el. Az oldalfalak a szekrény hátsó faláig érnek, és az aljával körülbelül 120°-os szöget bezárva kifelé dolnek.

Ha a szekrény fából van, fenekét a nekifutó felol 80 cm hosszúságban 2,5 mm-es fémlemezzel kell bevonni.

4.7. ábra - Rúdugró szekrény (felül- és oldalnézet)

9. Az állványok. Bármilyen típusú, kelloképp merev, léctartó állvány használható. A versenyzok és a rúd védelme érdekében az állványok alapjának fémszerkezetét és az állványok alsó részét erre alkalmas puha anyaggal kell borítani.

10. A léctartók. A léctartó csapoknak lehetové kell tenniük, hogy amennyiben az ugró vagy a rúd a léchez ér, az könnyen le tudjon esni a leérkezohely irányába. A csapokon semmiféle bevágás vagy vájat nem lehet, maximális átmérojük végig egységesen 13 mm.

A csapok megengedett legnagyobb hosszúsága a tartóktól 55 mm. A sima felületu tartóknak 35–40 mm-rel kell magasabbnak lenniük a csapok szintjénél.

A két léctartó csap közötti távolság 4,30–4,37 m legyen.

A léctartó csapok nem vonhatók be gumival vagy más olyan anyaggal, amely növeli a léctartók és a léc közötti súrlódást, továbbá nem lehet rajtuk semmiféle rugós szerkezet.

4.8. ábra - Rúdugrásnál használt léctartó (a leérkezohely felol és felülrol)

Megjegyzés: Sérülési veszélyt jelent, ha az ugró az állványok talpának fémszerkezetére esik, ezért a léctartó csapokat az állványokhoz rögzített meghosszabbított tartókra lehet helyezni, így az állványok távolabbra kerülnek, anélkül hogy hosszabb lécre lenne szükség (lásd ábra).

Rúd

11. A versenyzok használhatják saját rúdjukat, amellyel egy másik versenyzo csak a tulajdonos hozzájárulásával ugorhat.

A rúd bármilyen anyagból vagy különbözo anyagok összetételébol készülhet, hossza és átméroje bármilyen méretu lehet, de a felületének simának kell lennie.

A rúdra védoszalag rétegek tekercselhetok a fogás helyén és az alsó végén, valamint az alsó végén egyéb, erre alkalmas védoanyag is lehet.

Leérkezohely

12. Az 1.1(a)-(c) és (c), (f) Szabályokban szereplo versenyeken a leérkezohely legalább 6 m hosszú (a „0” vonal mögött, a szekrény melletti elülso részek nélkül), 6 m széles és 0,8 m magas legyen. Az elülso részek legalább 2 m hosszúak.

Egyéb versenyeken a leérkezohelynek legalább 5 m hosszúnak (a szekrény melletti elülso részek nélkül) és 5 m szélesnek kell lennie.

A leérkezohely szekrény körüli oldalai 10–15 cm-re legyenek a szekrény széleitol, és körülbelül 45°-os szögben emelkedve doljenek kifelé (lásd ábra).

4.9. ábra - Rúdugró leérkezohely (felül- és oldalnézet)

B. – Távolba ugrások

184. Szabály

Általános feltételek

Mérések

1. A távolba ugrásoknál, ha a mérés eredménye nem egész centiméter, a jegyzokönyvbe a legközelebbi egész centiméterre lefelé kerekített értéket kell feljegyezni.

Nekifutó

2. A nekifutáshoz, az elugróvonaltól a nekifutó végéig, legalább 40 m-t kell biztosítani. A nekifutó szélessége 1,22 m ± 0.01 m, és mindkét oldalán 5 cm széles fehér vonallal kell határolni.

Megjegyzés: A 2004. január 1. elott épült pályáknál a nekifutó szélessége 1,25 m-ig elfogadható.

3. A nekifutó keresztirányú lejtése nem haladhatja meg az 1:100-hoz, és a nekifutás irányában az utolsó 40 m-en az 1:1000-hez arányt.

Szélmérés

4. A szelet 5 mp-ig kell mérni attól kezdodoen, hogy a versenyzo elhalad a nekifutónál elhelyezett jel mellett, amely távolugrás esetében 40 m-re, hármasugrásnál 35 m-re van az elugrógerendától. Ha a versenyzo nekifutása kevesebb mint 40 m, illetve 35 m, akkor a nekifutás megkezdésétol kell mérni.

5. A berendezésnek 20 m-re kell lennie az elugróvonaltól, és a nekifutó szélétol számított 2 m-en belül, 1,22 m magasságban kell elhelyezni.

6. A szélméro leírását lásd a 163.11 Szabályban. Muködtetni a 163.12, és leolvasni a 163.10 Szabály szerint kell.

185. Szabály

Távolugrás

Versenyzési szabályok

1. Hibás kísérlet, ha a versenyzo

(a) az elugrásnál az elugróvonalon túl érinti a talajt testének bármely részével, akár ugrás nélküli nekifutásnál, akár az ugrás folyamán;

(b) az elugrógerenda valamelyik oldalán kívül ugrik el az elugróvonal meghosszabbításán túl vagy azon innen;

(d) a szabadátfordulás (szaltó) bármilyen formáját alkalmazza, akár a nekifutás, akár az ugrás során;

(e) a talajfogás során a leérkezohelyen kívül érinti a talajt közelebb az elugróvonalhoz, mint az ugrás által a homokban eloidézett ahhoz legközelebbi nyom;

(f) lábbal történo elso érintkezése az ugrógödrön kívüli talajjal a leérkezohely elhagyásakor közelebb van az elugróvonalhoz, mint az ugrás által a homokban eloidézett ahhoz legközelebbi nyom, beleértve bármely nyomot, amelyet a leérkezéskor egyensúlyozás közben hagyott, és amely teljes egészében belül van a gödrön, de közelebb az elugróvonalhoz, mint a leérkezéskor hagyott elso nyom.

Megjegyzés (i): Nem számít hibás kísérletnek ha a versenyzo bárhol átlépi a nekifutót szegélyezo fehér vonalat.

Megjegyzés (ii): Nem számít hibás kísérletnek, ha a versenyzo cipojének / lábának egy része az elugróvonal elott, a gerenda bármelyik oldalán érinti a talajt.

Megjegyzés (iii): Nem számít hibás kísérletnek, ha a leérkezés közben a versenyzo testének bármely részével a leérkezohelyen kívül érinti a talajt, hacsak az nem az elso érintkezés, vagy a fenti (f) pont szerinti eset.

Megjegyzés (iv): Nem számít hibás kísérletnek, ha a versenyzo a leékezohelyen keresztül megy vissza, miután azt egyszer már szabályosan elhagyta.

Megjegyzés (v): A 185. 1(b) pontban leírtak kivételével, ha a versenyzo a gerenda elérése elott ugrik el, a kísérlete emiatt nem érvénytelen.

2. Amikor a versenyzo elhagyja a leérkezohelyet, lábbal történo elso érintkezése az ugrógödör határával vagy azon kívüli talajjal távolabb kell legyen az elugróvonaltól, mint az ahhoz legközelebbi nyom a homokban (lásd 185.1 (f)).

Megjegyzés: Ez az elso érintkezés tekintendo a leérkezohely elhagyásának.

3. Az ugrást a versenyzo bármely testrésze által a leérkezohelyen hagyott legközelebbi nyomtól az elugróvonalig vagy annak meghosszabbításáig (lásd a 185.1(f) pontot), arra merolegesen kell mérni.

Elugrógerenda

4.Az elugrás helyét a nekifutó és a leérkezohely szintjében elhelyezett gerendával kell jelölni. A gerenda leérkezohely felé eso széle az elugróvonal. Közvetlenül az elugróvonal után plasztilin (gyurma) jelzobetétet kell elhelyezni a bírók munkájának segítése céljából.

5. Az elugróvonal és a leérkezohely távolabbi vége között legalább 10 m távolságnak kell lenni.

6. Az elugróvonalat a leérkezohely szélétol 1 m és 3 m között kell elhelyezni.

7. Anyaga és méretei. A fából vagy más alkalmas merev anyagból (amelyen a szöges cipo meg tud kapaszkodni, nem csúszik el rajta) készült téglalap keresztmetszetu gerendának 1,21–1,22 m hosszúnak, 20 cm (± 2 mm) szélesnek és legfeljebb 10 cm vastagnak kell lennie. A gerendát fehérre kell festeni.

8. Plasztilin jelzobetét. Az elugrógerenda leérkezohely felöli szélén egy merev, 10 cm széles (± 2 mm), 1,22 ± 0,01m hosszú, fából vagy más alkalmas anyagból készült betétet kell a talajba süllyeszteni úgy, hogy a felszíne 7 mm-rel (± 1 mm) emelkedjen az elugrógerenda fölé. A betét a gerendától elüto színu, és ha lehetséges, a plasztilin egy harmadik színu legyen.

A plasztilint kétféle módon lehet elhelyezni a betéten:

a betét elugrógerenda felöli éle 45°-ban lejtsen úgy, hogy az így kialakított felületet végig 1 mm vastagon be lehessen vonni plasztilinnel (lásd ábra), vagy
a betét elugrógerenda felöli szélét úgy kell bevágni, hogy a bevágást plasztilinnel kitöltve 45°-os szöget kapjunk (lásd ábra).

A betét felso felületének kb. elso 10 mm-ét is teljes hosszában plasztilinnel kell bevonni.

Az így besüllyesztett elugrógerenda-jelzobetét együttesnek olyan merevnek és rögzítettnek kell lennie, hogy az atléta teljes elugróerejét elbírja.

A plasztilin alatt a betét anyagának olyannak kell lennie, amelyen a szöges cipo meg tud kapaszkodni, nem csúszik el rajta.

Belépés után a plasztilin rétegen hagyott ciponyomot hengerrel vagy más erre kialakított alkalmas eszközzel lehet elsimítani.

4.10. ábra - Elugrógerenda és plasztilin jelzobetét

Megjegyzés: Nagy segítséget jelent, ha több jelzobetét áll rendelkezésre, hogy a versenyt ne késleltesse a ciponyomok elsimítása.

Leérkezohely

9. A leérkezohely szélessége nem lehet 2,75 m-nél kevesebb és 3 m-nél több. A leérkezohely középvonala lehetoleg a nekifutó tengelyének vonalában legyen.

Megjegyzés: Ha a nekifutó tengelye nem esik egybe a leérkezohely középvonalával, akkor szükség szerint egy vagy két szalaggal el kell határolni leérkezohelyet, hogy az megfeleljen a fentieknek (lásd ábra).

4.11. ábra - Távol- / hármasugrás leérkezohely

10. A leérkezohelyet puha, nedves homokkal kell feltölteni, és a felszínének az elugrógerendával azonos szintben kell lennie.

186. Szabály

Hármasugrás

A hármasugrásra a távolugrás Szabályai vonatkoznak a következo kiegészítésekkel:

Versenyzési szabályok

1. A hármasugrás kötött sorrendu három különbözo típusú ugrásrészbol áll.

2. Az elugrás után a versenyzonek arra a lábra kell érkeznie, amelyikrol elugrott, a második egy „lépés”, amelynél a másik lábára érkezik, és arról hajtja végre a befejezo ugrást. Nem számít hibának, ha a versenyzo az ugrás közben az „alvó” (lendíto) lábával érinti a talajt.

Megjegyzés: A 185.1(c) Szabály nem vonatkozik a hármasugrás definíciójából fakadó elso két talajérintésre.

Elugrógerenda

3. Az elugróvonal és a leérkezohely távolabbi vége között, a férfiaknál, legalább 21 m távolságnak kell lenni.

4. Nemzetközi versenyeken ajánlatos, hogy az elugróvonal ne legyen 13 m-nél közelebb a férfiak, és 11 m-nél közelebb a nok részére a leérkezohely közelebbi végéhez. Más versenyeken ez a távolság feleljen meg a verseny színvonalának.

5. Az elugrógerenda és a leérkezohely között a lépo és az ugró szakaszok számára 1,22 ± 0,01 m széles, szilárd, egységes anyagú elugróhelyet kell biztosítani.

A nekifutó szélessége legalább 1,22 m, és mindkét oldalán 5 cm széles fehér vonallal kell határolni.

Megjegyzés: A 2004. január 1. elott épült pályáknál ennek az elugróhelynek a szélessége 1,25 m-ig elfogadható.

C. – Dobószámok

187. Szabály

Általános feltételek

Hivatalos dobószerek

1. Nemzetközi versenyeken csak az IAAF eloírásainak megfelelo szereket lehet használni. Csak azok a szerek használhatók, amelyek érvényes IAAF jóváhagyással rendelkeznek.

dobószer	noi (ifj./jun./feln.)	férfi (ifj.)	férfi (jun.)	férfi (felnott)
súly	4,000 kg	5,000 kg	6,000 kg	7,260 kg
diszkosz	1,000 kg	1,5000 kg	1,750 kg	2,000 kg
kalapács	4,000 kg	5,000 kg	6,000 kg	7,260 kg
gerely	6 gr	700 gr	800 gr	800 gr

Megjegyzés: A jóváhagyást vagy annak megújítását IAAF formanyomtatványon kell kérelmezni, amely az IAAF Minosítési Rendszer útmutatójával együtt az IAAF-tol beszerezheto, illetve az IAAF internetes oldalairól letöltheto.

2. Az alábbiak kivételével valamennyi szert a szervezo bizottságnak kell biztosítania. A technikai delegátus(ok) az érvényben lévo technikai versenyszabályok alapján engedélyezhetik saját vagy gyártók által biztosított szerek használatát, ha azok IAAF jóváhagyással rendelkeznek, a rendezok a verseny elott ellenorizték és jóváhagyták azokat. Az így megjelölt szereket valamennyi versenyzo használhatja. Ilyen szerek nem fogadhatók el, ha már az a típus szerepel a szervezok által biztosított listán.

3. A verseny alatt a dobószereken semmiféle változtatás nem végezheto.

Segítségnyújtás

4. (a) Tilos bármely olyan eszköz alkalmazása (pl. két vagy több ujj egymáshoz kötése), amely valamilyen módon segítheti a versenyzot a dobás végrehajtásában. A versenyzo akkor használhat a kezén vagy az ujjain folyamatos kötést, ha ennek eredményeképpen két vagy több ujja nem lesz egymáshoz kötve és azok szabadon és önállóan mozgathatók. A kötést a versenyszám megkezdése elott a szám fobírójának be kell mutatni.

(b) Kesztyut csak a kalapácsvetésnél szabad használni. A kesztyu tenyéri és kézháti része sima, az ujjvégzodése a hüvelykujj kivételével nyitott legyen.

(c) A jobb fogás érdekében a versenyzok bármilyen erre alkalmas anyaggal csak a kezüket kenhetik be, illetve a kalapácsvetésnél a kesztyujüket, és a súlylökésnél a nyakukat is. Továbbá a súlylökésnél és a diszkoszvetésnél a versenyzok tehetnek magnéziát vagy más hasonló anyagot a szerekre is.

Dobókör

5. A dobókör pereme, amelyet a talajjal egy szintbe kell süllyeszteni, vasból, acélból vagy más erre a célra alkalmas anyagból készül. A dobókör körül a talaj beton, muanyag, aszfalt, fa vagy bármilyen alkalmas anyag.

A kör belseje lehet beton, aszfalt vagy más szilárd, de nem csúszós anyag. A dobókör belso felszínének vízszintesnek és 2 cm-rel (± 6 mm) alacsonyabbnak kell lennie a kör peremének felso szélénél.

Súlylökésnél hordozható kör is engedélyezett, amennyiben az megfelel az említett feltételeknek.

6. A kör belso átmérojének mérete: súlylökésnél és kalapácsvetésnél 2,135 m (± 5 mm), diszkoszvetésnél 2,50 m (± 5 mm).

A kör pereme (kerete) legalább 6 mm vastag és fehérre kell festeni.

A diszkoszvetésnél használt dobókör használható a kalapácsvetéshez is, ha átmérojét belso szukíto gyuruvel 2,5 m-rol 2,135 m-re csökkentik.

Megjegyzés: A belso szukíto gyuru lehetoleg ne fehér legyen, hogy a 187.7 Szabály szerinti fehér vonlak jól látszanak rajta.

7. A körfelezo vonalat a körön kívül mindkét oldalon, a peremtol kezdodoen legalább 75 cm hosszan 5 cm széles fehér vonallal kell kijelölni. Ezt a vonalat lehet festeni, vagy készülhet fából, illetve egyéb alkalmas anyagból. A fehér vonal hátsó élének meghosszabbítása a kör középpontján megy át, és meroleges a szektor szimmetriatengelyére.

8. A versenyzok a körbe, illetve a cipojükre semmiféle anyagot nem szórhatnak vagy teríthetnek, és nem érdesíthetik a kör felszínét.

4.12. ábra - Súlylöko kör

4.13. ábra - Diszkoszveto kör

4.14. ábra - Kalapácsveto kör

4.15. ábra - Kombinált diszkoszveto – kalapácsveto kör

Gerelyhajító nekifutó

9. A gerelyhajításnál a nekifutónak minden esetben legalább 30 m hosszúnak kell lennie. Ha a körülmények engedik, a nekifutó legalább 33,5 m legyen. A nekifutót két egymástól 4 m-re levo, 5 cm széles párhuzamos vonallal kell megjelölni. A kidobást egy 8 m-es sugárral húzott 7 cm széles körív mögül kell végrehajtani. A körívet lehet festeni, készülhet fából vagy fémbol, de minden esetben fehér színunek kell lennie, és a talajjal egy szintbe kell süllyeszteni. A körív mindkét végpontjából a nekifutót jelzo párhuzamos vonalakra merolegesen 7 cm széles, 75 cm hosszú vonalakat kell húzni.

A nekifutó megengedett legnagyobb lejtése keresztirányban 1:100-hoz, a nekifutás irányában az utolsó 20 m-en 1:1000-hez.

4.16. ábra - Gerelyhajító hely (nem méretarányos)

Dobószektor

10. A dobószektor talaja salak, fu vagy más alkalmas anyag, amelyen a szer nyomot hagy.

11. A dobószektor legnagyobb lejtése a dobás irányában nem lehet több, mint 1:1000-hez.

12. (a) A gerelyhajítás kivételével a dobószektor 5 cm széles, fehér színu, egymással 34,92°-ot bezáró két egyenes vonal belso éleivel határolt terület, amelynek meghosszabbítása a dobókör középpontjában metszené egymást.

Megjegyzés: A 34,92°-os szöget bezáró szektort úgy lehet pontosan kituzni, ha a dobókör középpontjától a szektorvonalakon 20 m-re lévo két pont közötti távolság 12 m (20 × 0,60). Így a kör középpontjától távolodva minden méter 60 cm-rel növeli a két szektorvonal közötti távolságot.

(b) A gerelyhajításnál a dobószektort 5 cm széles, egymással mintegy 29°-t bezáró fehér vonalak határolják (lásd ábra). A vonalak belso éleinek meghosszabbításai haladjanak át a kidobóív és a nekifutót határoló vonalak belso éleinek metszéspontjain, és annak a körnek a központjába vezessenek, amelynek része a kidobóív.

Kísérletek

13. A súlylökést, a diszkosz- és a kalapácsvetést dobókörbol hajtják végre, a gerelyhajítást nekifutóról végzik. A dobókörbol végzett kísérleteket a versenyzoknek a dobókörön belüli nyugalmi helyzetbol kell elkezdeniük. A versenyzo belülrol érintheti a kör peremét. A súlylökésnél a 188.2 Szabály leírt bástya belso felének érintése is engedélyezett.

14. Érvénytelen a kísérlet, ha a versenyzo a dobás során:

(a) A súlygolyó vagy a gerely elengedését nem az eloírt módon hajtja végre.

(b) A körben, a dobás megkezdése után bármely testrészével érinti a kör peremének tetejét vagy a körön kívül a talajt,

(d) a gerelyhajításnál a dobás megkezdése után testének bármely részével érinti a kidobóhelyet határoló vonalakat vagy ezeken kívül a talajt.

Megjegyzés: Nem számít hibának, ha a diszkosz vagy a kalapács bármely része érinti a dobóketrecet, feltéve, ha egyébként érvényes lenne a kísérlet.

15. A versenyzo – ha a kísérlete közben nem sértette meg a dobószámára vonatkozó Szabályokat – félbeszakíthatja megkezdett kísérletét, akár a körben vagy a nekifutón, akár azokon kívül leteheti a szert, és elhagyhatja a dobókört, illetve a nekifutót. Újrakezdheti a kísérletet, ha a jelen Szabály 17. pontja szerint hagyta el a kört vagy a nekifutót.

Megjegyzés: Az elobbiekben részletezett mozgásokat a 180.16 Szabályban eloírt kísérleti idon belül kell elvégezni.

16. Nem érvényes a dobás, ha a súlygolyó, a diszkosz, a kalapács feje, illetve a gerely hegye a talajjal való elso érintkezéskor érinti a szektorvonalat vagy azon kívül a talajt.

17. A versenyzo mindaddig nem hagyhatja el a kört, illetve a nekifutót, amíg a szer talajt nem ért.

(a) A dobókörbol végzett dobásoknál, amikor kilép a körbol, az elso érintkezés a dobókör peremének tetejével vagy a körön kívüli talajjal teljes mértékben a kör középpontján elméletileg átvezetett és a körön kívül meghúzott fehér vonal mögött történhet.

Megjegyzés: Az elso érintkezés a dobókör peremének tetejével vagy a körön kívüli talajjal tekintendo a kör elhagyásának.

(b) A gerelyhajításnál a versenyzo a nekifutót szabályosan úgy hagyhatja el, ha az elso érintkezés a párhuzamos vonalakkal vagy a nekifutón kívüli területtel teljes mértékben a kidobóív fehér vonala, illetve az annak végpontjaiból a nekifutót jelzo párhuzamos vonalakra merolegesen húzott egyenesek mögött történik. Miután a szer talajt ért, a nekifutó helyes elhagyásának kell tekinteni azt is, ha a versenyzo a kidobóív végpontjaitól 4 m-re lévo jelzésnél (tényleges vonal vagy jelzés a nekifutó mellett) vagy azon túl van a nekifutón. Ha a versenyzo a szer talajt érésének pillanatában ezen vonal mögött van a nekifutón, úgy kell tekinteni, hogy már helyesen elhagyta a nekifutót.

18. A dobások után a szereket vissza kell vinni a dobóhelyre. Visszadobni tilos!

Mérések

19. A dobószámoknál, ha a mérés eredménye nem egész centiméter, a jegyzokönyvbe a legközelebbi egész centiméterre lefelé kerekített értéket kell feljegyezni.

20. A dobás mérését rögtön a kísérlet után el kell végezni a következok szerint:

(a) A súlygolyó, a diszkosz, illetve a kalapács feje által hagyott legközelebbi nyomtól a dobókör peremének belso éléig úgy, hogy a méroszalag a kör középpontján halad keresztül.

(b) A gerelyhajításnál attól a ponttól, ahol a gerely hegye eloször érintette a talajt, a kidobóív belso éléig úgy, hogy a méroszalag áthalad annak a körnek a központján, amelynek része a kidobóív.

Jelzések

21. A versenyzok legjobb eredményét a szektorvonalak mellett, azokon kívül elhelyezett zászlóval vagy táblával lehet jelölni.

Az érvényes világcsúcsot, és szükség szerint az érvényes területi, nemzeti vagy verseny csúcsot, zászlóval vagy táblával szintén jelölni lehet.

188. Szabály

Súlylökés

Versenyzési szabályok

1. A súlygolyót a válltól egy kézzel kell lökni. Amikor a versenyzo feláll a körben a dobás megkezdéséhez, a súlygolyónak érintenie kell a nyakát vagy az állát (vagy nagyon közel kell lenni azokhoz). A dobás során a kéz nem süllyedhet ennél a pozíciónál lejjebb, a súlyt pedig nem szabad a vállak vonala mögé vinni.

Megjegyzés: Cigánykerék technika használata nem engedélyezett.

Bástya

2. Anyaga és elhelyezése. A bástya fehérre festett fából (vagy más alkalmas anyagból) készül, körív alakú, belso oldala egy vonalba esik a kör szegélyének belso szélével és meroleges a kör felszínére. A bástyát a szektorvonalak között középen (lásd 187.6 Szabály), szilárdan kell a talajhoz erosíteni.

3. Méretei. A bástya szélessége 11,2–30,0 cm, hossza a dobókör húrján mérve 1,21 m (± 1 cm), magassága belül mérve a kör felszínétol) 10 cm (± 2 mm).

4.17. ábra - Súlylöko bástya (felül- és oldalnézet)

Súlygolyó

4. Anyaga és szerkezete. A súlygolyó anyaga vas vagy sárgaréz, illetve bármely olyan fém, amely nem lágyabb a sárgaréznél. Lehet tömör vagy üreges, az utóbbi esetben a súlygolyót lehet ólommal, illetve más szilárd anyaggal tölteni. Alakja gömb, a felülete nem lehet durva, a felszínét simára kell kiképezni. A sima kiképzés ebben az esetben azt jelenti, hogy az átlagos felszíni egyenetlenség kevesebb, mint 1,6 µm, vagyis az érdesség mutatószáma N7 vagy kevesebb.

5. A súlygolyónak következo méreteknek kell megfelelnie:

versenyen használható súlygolyó minimális tömege (kg) (csúcshitelesítés feltétele)	4,000	5,000	6,000	7,260
információ gyártók részére:
tömeg (kg)	4,005–4,025	5,005–5,025	6,005–6,025	7,265–7,285
átméro (mm)	95–110	100–120	105–125	110–130

189. Szabály

Diszkoszvetés

Diszkosz

1. Anyaga és szerkezete. A diszkosz teste lehet tömör vagy üreges, készülhet fából vagy más alkalmas anyagból, pereme pedig legömbölyített fém, amelynek metszete szabályos, körülbelül 6 mm sugarú körív. A diszkosz mindkét oldalának közepén a testtel egy szintbe süllyesztett kerek fémlapok lehetnek. A diszkosz készülhet fémlapok nélkül is, feltéve, ha azok helye sima, valamint méretei és összsúlya megfelelnek az eloírásoknak.

A diszkosz mindkét oldalának egyformának és simának kell lennie, bevésések, kiálló részek és éles szélek nem lehetnek rajta. A diszkosznak a peremtol egyenletesen kell vastagodnia a középponttól 25–28,5 mm-re körbefutó vonalig.

A diszkosz profilja a következoképp nézzen ki: A perem ívétol egyenletesen vastagodjon a legnagyobb, „D” méret eléréséig. Ezt az értéket az „Y” tengelytol 25–28,5 mm-re éri el. Ettol a ponttól az „Y” tengelyig a diszkosz vastagsága nem változik. A diszkosz alsó és felso részének egyformának kell lennie, és a szer szimmetriájának egyenletes pörgést kell biztosítania az „Y” tengely körül.

A diszkosz és a fé mperem felülete nem lehet durva, teljes felszínét simára és egyenletesre kell kiképezni.

4.18. ábra - Diszkosz

2. A diszkosznak a következo méreteknek kell megfelelnie:

versenyen használható diszkosz minimális tömege (kg) (csúcshitelesítés feltétele)	2,000	1,750	1,500	1,000
információ gyártók részére:
tömeg (kg)	2,005–2,025	1,755–1,775	1,505–1,525	1,005–1,025
fémperem külso átméroje (mm)	219–221	210–212	200–202	180–182
fémlap v. középso sík felület (mm)	50–57	50–57	50–57	50–57
vastagság a fémlapnál / középso sík részen (mm)	44–46	41–43	38–40	37–39
perem vastagsága (a szélétol 6 mm-re) (mm)	12–13	12–13	12–13	12–13

190. Szabály

Védoketrec a diszkoszvetéshez

1. A nézok, a versenybírók és a versenyzok védelme érdekében minden dobást elkerített helyrol vagy védoketrecbol kell végrehajtani. A jelen Szabályban leírt védoketrecet olyan pályákon kell használni, ahol egyidejuleg más versenyszámok is zajlanak, és ahol a versenyszámot a stadionon kívül bonyolítják ugyan, de nézok is vannak. Ahol nem ez a helyzet (pl. edzopályákon), ott jóval egyszerubb megoldás is megfelelo lehet. (Tanácsokat kérésre a Nemzeti Szövetség vagy az IAAF iroda ad.)

Megjegyzés: A 192. Szabályban leírt kalapácsveto védoketrec használható a diszkoszvetésnél is úgy, hogy beépítenek egy 2,135 m/2,5 m-es koncentrikus dobókört, vagy a védoketrec nyújtott változatát használják, ahol a kalapácsveto kör elé beépítenek egy diszkoszveto kört.

2. A védoketrecet úgy kell megtervezni, elkészíteni és karbantartani, hogy fel tudjon fogni egy 25 m/ mp-es sebességgel mozgó 2 kg-os diszkoszt. A védoketrecnek olyannak kell lennie, hogy a diszkosz ne pattanhasson vissza a versenyzo felé, illetve kifelé, a ketrec teteje fölött. Bármilyen formájú és felépítésu védoketrec használata megengedett, ha az a jelen Szabályban foglalt követelményeknek megfelel.

3. A védoketrec alaprajza U-alakú, a nyitott rész szélessége 6 m a dobókör középpontjától 7 m-re mérve. A 6 m széles nyílást a háló belso szélei között kell mérni. A hálópanelek, illetve a háló magassága legalább 4 m legyen.

A védoketrecet úgy kell kialakítani, hogy a diszkosz ne tudjon áthatolni a ketrec kötéspontjain, a hálón, hálópanelek vagy a háló alatt.

4.19. ábra - Diszkosz védoketrec

Megjegyzés (i): Ha a háló legalább 3 m-re van a dobókör közepétol, a hátsó panelek, illetve a hátsó hálórész kidolgozottsága kevésbé lényeges.

Megjegyzés (ii): Az IAAF jóváhagyhat újabb megoldásokat is, amelyek hasonló mértéku védelmet biztosítanak, és a hagyományos megoldásokhoz képest nem növelik a veszélyzónát.

Megjegyzés (iii): A futók fokozottabb védelme érdekében a diszkoszverseny alatt, a védoketrec oldalát, különösen a futópálya feloli részen, meg lehet hosszabbítani és/vagy magasítani.

4. A védoketrec hálóját a célnak megfelelo természetes vagy szintetikus rostból készült zsinegbol, vagy lágy, illetve nagy szakítószilárdságú acéldrótból kell gyártani. A hálószemek maximális nagysága zsineghálónál 44 mm, dróthálónál 50 mm legyen.

Megjegyzés: A hálóra vonatkozó további specifikáció és a háló biztonsági vizsgálatának leírása az IAAF atlétikai pályaépítési kézikönyvében található.

5. Az ilyen védoketrecbol végrehajtott diszkoszvetésnél a maximális veszélyességi szektor hozzávetolegesen 69°, ha a versenyen jobb- és balkezes dobók is indulnak, ezért a küzdotéren a ketrec megfelelo elhelyezése és beállítása a biztonságos használat szempontjából dönto fontosságú.

191. Szabály

Kalapácsvetés

Versenyzési szabályok

1. A versenyzo a kiinduló helyzetben (lengetés vagy forgás elott) leteheti a kalapács fejét a körön belül, illetve azon kívül a talajra.

2. Nem számít szabálytalan dobásnak, ha a kalapács feje a lengetés vagy a forgás közben a körön belül vagy kívül érinti a talajt vagy a dobókör peremét. A versenyzo, ha más Szabályt nem sértett meg, megállhat és újrakezdheti a dobást.

3. Nem számít hibának, ha a kalapács a kidobás közben vagy a levegoben eltörik, ha egyébként a kísérlet megfelel a jelen Szabályban foglaltaknak. Akkor sem hibás a kísérlet, ha a versenyzo emiatt elveszti egyensúlyát, és ez által sérti meg a jelen Szabály bármely pontját. Mindkét esetben új dobást kell engedélyezni a részére.

Kalapács

4. Felépítése. A kalapács három részbol, a fémbol készült fejbol, a nyélbol (huzal) és a fogantyúból áll.

5. Fej. A kalapács feje vas vagy egyéb, a sárgaréznél nem lágyabb fém. Lehet tömör vagy üreges, az utóbbi esetben lehet ólommal, illetve más szilárd anyaggal tölteni.

Ha a fej belülrol töltött, a töltet nem mozdulhat el, és a gömb súlypontja nem lehet a középponttól 6 mm-nél távolabb.

6. Nyél. A nyélnek egyetlen, egyenes, legalább 3 mm vastagságú olyan rugóacél huzalból kell készülnie, amely a dobás alatt észrevehetoen nem nyúlik meg. A huzal az egyik vagy mindkét végén a csatlakoztatás végett áthurkolható.

7. Fogantyú. A fogantyú merev és nincs rajta semmilyen csuklós csatlakozás. A fogantyú megnyúlása legfeljebb 3 mm lehet 3.8 kN ero hatására. Úgy kell a nyelet hozzáerosíteni, hogy az ne legyen befordítható a hurokba, ami adott esetben a kalapács teljes hosszának megnövekedését eredményezhetné.

A fogantyú szimmetrikus elrendezésu, markolata és/vagy oldalszárai lehetnek íveltek vagy egyenesek, a belso hossza legfeljebb 110 mm.

A fogantyúnak legalább 8 kN erot kell törés nélkül elbírnia.

Megjegyzés: Az eloírásoknak megfelelo egyéb szerkezetu fogantyúk is elfogadhatók.

8. Csatlakozások a nyélhez. A nyelet forgócsuklóval kell hozzákapcsolni a fejhez, amely lehet egyszeru csapágy vagy golyóscsapágy. A fogantyút a nyélhez hurokkal kell csatlakoztatni. Forgócsukló használata nem megengedett.

4.20. ábra - Kalapács fogantyú (példa)

9. A kalapácsnak a következo méreteknek kell megfelelnie:

(tömeg nyéllel és fogantyúval)

versenyen használható kalapács minimális tömege (kg) (csúcshitelesítés feltétele)	7,260	6,000	5,000	4,000
információ gyártók részére:
tömeg (kg)	7,265–7,285	6,005–6,025	5,005–5,025	4,005–4,025
teljes hossz a fogantyú belsejétol mérve (mm)	1175–1215	1175–1215	1165–1200	1160–1195
fej átméroje (mm)	110–130	105–125	100–120	95–110

A fej súlypontja

A súlypont nem lehet 6 mm-nél távolabb a gömb középpontjától: a fejnek – nyél és fogantyú nélkül – meg kell állni egy vízszintes, 12 mm átméroju alakosan kiképzett rúd végén (lásd ábra).

4.21. ábra - Kalapácsfej súlypontját ellenorzo javasolt eszköz

192. Szabály

Védoketrec kalapácsvetéshez

2. A védoketrecet úgy kell megtervezni, elkészíteni és karbantartani, hogy fel tudjon fogni egy 7,26 kg tömegu, 32 m/ mp-es sebességgel mozgó kalapácsfejet. A védoketrecnek olyannak kell lennie, hogy a kalapács ne pattanhasson vissza a versenyzo felé, illetve kifelé, a ketrec teteje fölött. Bármilyen formájú és felépítésu védoketrec használata megengedett, ha az a jelen Szabályban foglalt követelményeknek megfelel.

A védoketrecet úgy kell kialakítani, hogy a kalapács ne tudjon áthatolni a ketrec kötéspontjain, a hálón, hálópanelek vagy a háló alatt.

Megjegyzés: Ha a háló legalább 3,5 m-re van a dobókör közepétol, a hátsó panelek, illetve a hátsó hálórész kidolgozottsága kevésbé lényeges.

4. A védoketrec elülso részén két, egyenként 2 m széles mozgatható hálópanelt kell felszerelni, amelyek közül egyszerre csak egyet használnak. Ezeknek a paneleknek a magassága legalább 10 m legyen.

Megjegyzés (i): A bal oldali panelt jobbkezes dobóknál, a jobb oldali panelt balkezes dobóknál kell használni.

Ha a verseny alatt a paneleket felváltva használják, mert jobb- és balkezes dobók is indulnak, fontos, hogy a váltás könnyen és gyorsan elvégezheto legyen.

Megjegyzés (ii): A 30. ábra a panelek véghelyzetét mutatja, de verseny közben mindig csak az egyik panel van behajtott helyzetben.

Megjegyzés (iii): Használat estén a mozgatható paneleknek az ábra szerinti helyzetben kell lenniük. A konstrukciót úgy kell kialakítani, hogy a muködo panelt rögzíteni lehessen ebben a helyzetben. Ajánlatos megjelölni (akár ideiglenesen, akár véglegesen) a mozgatható panel megfelelo helyét a talajon.

Megjegyzés (iv): A panelek kialakítása és muködtetésének módja a ketrec általános kialakításától függ, lehet csúsztatható, függoleges vagy vízszintes tengelyre csuklópánttal illesztett, illetve leveheto. Egyedüli határozott követelmény, hogy a muködo panel képes legyen a nekiütodo kalapácsot felfogni, és ne álljon fenn annak a veszélye, hogy a kalapács a rögzített és a mozgatható panelek között kirepül.

Megjegyzés (v): Az IAAF jóváhagyhat újabb megoldásokat is, amelyek hasonló mértéku védelmet biztosítanak, és a hagyományos megoldásokhoz képest nem növelik a veszélyzónát.

4.22. ábra - Kombinált diszkoszveto – kalapácsveto védoketrec (koncentrikus körök, kalapács elrendezés)

4.23. ábra - Kombinált kalapácsveto – diszkoszveto védoketrec (koncentrikus körök, diszkosz elrendezés)

4.24. ábra - Kombinált kalapácsveto – diszkoszveto védoketrec (különálló körök)

5. A védoketrec hálóját a célnak megfelelo természetes vagy szintetikus rostból készült zsinegbol, vagy lágy, illetve nagy szakítószilárdságú acéldrótból kell gyártani. A hálószemek maximális nagysága zsineghálónál 44 mm, dróthálónál 50 mm legyen.

Megjegyzés: A hálóra vonatkozó további specifikáció és a háló biztonsági vizsgálatának leírása az IAAF atlétikai pályaépítési kézikönyvében található.

6. Ahol kombinált diszkosz- és kalapácsveto védoketercet kívánnak használni, két megoldás között választhatnak. Legegyszerubben egy 2,135 m/2,500 m-es átméroju koncentrikus kört lehet kialakítani, de ekkor a körben ugyanazt a felületet használják a kalapácsvetésnél mint a diszkoszvetésnél. A kalapácsvetésnél használt mozgatható paneleket a diszkoszvetésnél úgy kell rögzíteni, hogy azok ne szukítsék a védoketrec nyílását.

Ahol külön kört szándékoznak használni a kalapácsvetéshez és külön kört a diszkoszvetéshez, két kört kell kialakítani egymás mögött úgy, hogy a körök középpontjai 2,37 m-re legyenek egymástól a dobószektor középvonalán, és a diszkoszveto kör legyen elol. Ebben az esetben a mozgatható paneleket a diszkoszvetésnél is megfeleloen kell használni.

Megjegyzés: Ha a háló legalább 3,5 m-re van a közös dobókörök vagy, különálló körök esetén, a kalapácsveto kör közepétol, (illetve a 2004 elotti szabály szerint különálló körök esetén legalább 3 m-re a hátulsó, diszkoszveto kör közepétol), a hátsó panelek, illetve a hátsó hálórész kidolgozottsága kevésbé lényeges (lásd még 192.4 Szabály).

7. Az ilyen védoketrecbol végrehajtott kalapácsvetésnél a maximális veszélyességi szektor hozzávetolegesen 53°, ha a versenyen jobb- és balkezes dobók is indulnak, ezért a küzdotéren a ketrec megfelelo elhelyezése és beállítása a biztonságos használat szempontjából dönto fontosságú.

193. Szabály

Gerelyhajítás

Versenyzési szabályok

1. (a) A gerelyt a kötésnél kell fogni, és a váll, illetve a dobó felkar fölött kell eldobni. A gerelyt nem szabad alulról vagy lengetve eldobni (a nem hagyományos stílusok tiltottak).

(b) A dobás akkor érvényes, ha a gerely egyéb részeit megelozoen a fémhegy éri el eloször a talajt.

2. Nem számít hibának, ha a gerely a kidobás közben vagy a levegoben eltörik, ha egyébként a kísérlet megfelel a jelen Szabályban foglaltaknak. Akkor sem hibás a kísérlet, ha a versenyzo emiatt elveszti egyensúlyát, és ez által sérti meg a jelen Szabály bármely pontját. Mindkét esetben új dobást kell engedélyezni a részére.

Gerely

3. Szerkezete és anyaga. A gerely három részbol, a hegybol, a testbol és a kötésbol áll. A test, melyhez fémhegyet erosítenek, lehet tömör vagy üreges, és fémbol vagy más alkalmas anyagból készül oly módon, hogy szilárd és egységes egészet alkosson.

A test felületén nem lehetnek bemélyedések vagy kidudorodások, barázdák vagy kiszögellések, lyukak vagy egyenetlenségek. A fémhegy vége készülhet hozzáhegesztett megerosített ötvözetbol. A test és a hegy teljes felületének mindenhol simának (lásd 188.4 Szabály) és egységesnek kell lennie.

4. A kötés, amely a gerely súlypontját takarja, legfeljebb 8 mm-rel növelheti meg a test átmérojét. A kötés felületi kiképzése lehet csúszásmentesített, de borpánt, vájat vagy rovátka nem lehet rajta. A kötésnek végig egyenletes vastagságúnak kell lennie.

5. A gerely keresztmetszetének mindenütt szabályos kör alakúnak kell lennie (lásd Megjegyzés (i)). A test közvetlenül a kötés elott a legnagyobb átméroju. A test középso szakasza, vagyis a kötés alatti rész, lehet hengeres vagy a gerely vége felé enyhén vékonyodó, de az átméro csökkenése – közvetlenül a kötés elott és mögött mérve – nem lehet nagyobb, mint 0,25 mm. A kötéstol a gerely hegyéig és végéig az átméro mindkét irányban egyenletesen csökken. Hosszanti irányban, a kötéstol a fémhegyig és a test végéig a gerelynek egyenes vonalúnak vagy enyhén domborúnak kell lennie (lásd Megjegyzés (ii)), és az átméro sehol sem változhat hirtelen, kivéve közvetlenül a hegy mögött, valamint a kötés elott és mögött. A fémhegy test feloli végén az átméro csökkenése nem haladhatja meg a 2,5 mm-t, és ez az eltérés a hosszmetszeti profillal szemben támasztott általános követelménytol csak a hegy mögött 300 mm-ig engedheto meg.

Megjegyzés (i): Bár a keresztmetszetnek kör alakúnak kell lennie, a legnagyobb és legkisebb átméro között 2 % eltérés megengedett. E két átméro középértékének meg kell felelnie a kör keresztmetszetu gerelyre vonatkozó értékeknek.

Megjegyzés(ii): A hossz-szelvény alakját gyorsan és könnyen lehet ellenorizni egy legalább 500 mm hosszú fém élvonalzó, egy 0,20 mm és egy 1,25 mm vastag hézagméro segítségével. Ahol a hossz-szelvény enyhén domború, az élvonalzó billeg, miközben szorosan érintkezik a gerely egy rövid szakaszával. Ha az élvonalzót rászorítjuk a gerely egyenes szakaszaira, sehol ne lehessen beilleszteni a 0,2 mm-es hézagmérot a gerely és az élvonalzó közé. Ez nem vonatkozik a hegy és a test találkozását közvetlenül követo szakaszra. Ennél a pontnál ne lehessen behelyezni az 1,25 mm-es hézagmérot.

4.25. ábra - Gerely

6. A gerelynek a következo méreteknek kell megfelelnie:

versenyen használható gerely minimális tömege (kg) (csúcshitelesítés feltétele)	600	700	800
információ gyártók részére:
tömeg (kg)	605–625	705–725	805–825
teljes hossz (mm)	2,2–2,3	2,3–2,4	2,6–2,7
fémhegy hossza (mm)	250–330	250–330	250–330
a fémhegy csúcsa és a súlypont közötti távolság (m)	0,80–0,92	0,86–1,00	0,90–1,06
a test legvastagabb pontjának átméroje (mm)	20–25	23–28	25–30
kötés hossza (mm)	140–150	150–160	150–160

7. A gerelyen sehol sem lehet mozgatható rész, illetve szerkezet, amely a dobás közben a gerely súlypontját vagy repülési tulajdonságát megváltoztatná.

8. Az elvékonyodás mértékének a fémhegy végén olyannak kell lennie, hogy a csúcsnál mért szög ne haladja meg a 40°-ot. A fémhegy csúcsától 150 mm-re az átméro nem haladhatja meg a test legnagyobb átmérojének 80%-át. A súlypont és a fémhegy csúcsa közötti felezopontnál az átméro nem haladhatja meg a test legnagyobb átmérojének 90%-át.

9. A testnek a gerely vége felé való vékonyodása olyan legyen, hogy a súlypont és a vég közötti rész felezopontjánál az átméro nem lehet kisebb a test legnagyobb átmérojének 90%-ánál. A gerely végétol 150 mm-re az átméro nem lehet a test legnagyobb átmérojének 40%-ánál kisebb. A test átméroje a gerely hátsó végén nem lehet kisebb 3,5 mm-nél.

Nemzetközi gerelyek:

hosszméretek (mm)
		férfi		noi
		max.	min.	max.	min.
LO	teljes hossz	2700	2600	2300	2200
L1	a hegy csúcsától a súlypontig	1060	900	920	800
1/2L1	1/2L1	530	450	460	400
L2	a végétol a súlypontig	1800	1540	1500	1280
1/2L2	1/2L2	900	770	750	640
L3	fémhegy	330	250	330	250
L4	kötés	160	150	150	140
átmérok (mm)
		férfi		noi
		max.	min.	max.	min.
D0	kötés elején	30	25	25	20
D1	kötés hátulján	–	D0–0,25	–	D0–0,25
D2	150 mm-re a hegy csúcsától	0,8D0	–	0,8D0	–
D3	a fémhegy hátsó végénél	–	–	–	–
D4	közvetlenül a fémhegy mögött	–	D3–2,5	–	D3–2,5
D5	1/2L1-nél	0,9D0	–	0,9D0	–
D6	kötésnél	D8 + 8	–	D0 + 8	–
D7	1/2L2-nél	–	0,9D0	–	0,9D0
D8	150 mm-re a végétol	–	0,4D0	–	0,4D0
D9	végén	–	3,5	–	3,5

Többpróba versenyek

200. Szabály

Többpróba versenyek

Férfiak (öt- és tízpróba)

1. Az ötpróba öt versenyszámból áll, amelyeket egy napon, a következo sorrendben kell lebonyolítani:

távolugrás, gerelyhajítás, 200 m, diszkoszvetés és 1500 m.

2. A férfi tízpróba tíz versenyszámból áll, amelyeket két egymást követo napon, a következo sorrendben kell lebonyolítani:

elso nap: 100 m, távolugrás, súlylökés, magasugrás, 400 m;
második nap: 110 m gátfutás, diszkoszvetés, rúdugrás, gerelyhajítás, 1500 m.

Nok (hét- és tízpróba)

3. A hétpróba hét versenyszámból áll, amelyeket két egymást követo napon, a következo sorrendben kell lebonyolítani:

elso nap: 100 m gátfutás, magasugrás, súlylökés, 200 m;
második nap: távolugrás, gerelyhajítás, 800 m.

4. A noi tízpróba tíz versenyszámból áll, amelyeket két egymást követo napon, a következo sorrendben kell lebonyolítani:

elso nap: 100 m, diszkoszvetés, rúdugrás, gerelyhajítás, 400 m;
második nap: 100 m gátfutás, távolugrás, súlylökés, magasugrás, 1500 m.

Ifjúsági fiúk (nyolcpróba)

5. A nyolcpróba nyolc versenyszámból áll, amelyeket két egymást követo napon, a következo sorrendben kell lebonyolítani:

elso nap: 100 m, távolugrás, súlylökés, 400 m;
második nap: 110 m gátfutás, magasugrás, gerelyhajítás, 1000 m.

Ifjúsági lányok (hétpróba)

6. A hétpróba hét versenyszámból áll, amelyeket két egymást követo napon, a következo sorrendben kell lebonyolítani:

elso nap: 100 m gátfutás, magasugrás, súlylökés, 200 m;
második nap: távolugrás, gerelyhajítás, 800 m.

Általános szabályok

7. A többpróba számok vezetobírója lehetoség szerint legalább 30 perc pihenoidot biztosítson minden versenyzo részére egy szám befejezése és a következo megkezdése között.

Ha lehetséges, az elso nap utolsó versenyszámának befejezése és a második nap elso számának kezdete között legalább 10 óra pihenoido legyen.

8. Az utolsó szám kivételével a versenyzoket a technikai delegátus(ok) vagy a többpróba versenyek vezetobírója csoportokba, illetve futamokba sorolja oly módon, hogy az egyes számokban egy elore meghatározott idoszak alatt hasonló eredményt elért versenyzok kerüljenek egy csoportba, illetve futamba. Lehetoleg öt vagy több, de háromnál semmi esetre sem kevesebb versenyzo legyen egy csoportban, illetve futamban.

Ha a fentiekre az idorend miatt nincs lehetoség, a következo versenyszám csoportjait, illetve futamait aszerint kell beosztani, ahogy és amikor a versenyzok az elozo versenyszámukat befejezik.

A többpróba versenyek utolsó számaiban a futambeosztásokat úgy kell kialakítani, hogy az utolsó elotti szám után vezeto versenyzok egy futamba kerüljenek.

A technikai delegátus(ok) vagy a többpróba versenyek vezetobírója, ha szükségesnek tartja, jogosult átrendezni bármelyik csoportot.

9. A többpróba versenyeken az egyes versenyszámok Szabályai érvényesek a következo módosításokkal:

(a) Távolugrásban és a dobószámokban minden versenyzo csak három kísérletet tehet.

(b) Ha teljesen automatikus idoméro rendszer nem áll rendelkezésre, a futószámokban minden versenyzo idejét három, egymástól független idoméro mérje.

(c) A futószámokban futamonként csak egy hibás rajtra van lehetoség a felelos versenyzo(k) kizárása nélkül. Ezt követoen bármelyik versenyzo(k) hajt(anak) végre hibás rajtot abban a futamban, ki kell zárni o(ke)t (lásd még 162.7 Szabály).

10. Az egyes számokban csak egyféle idomérési rendszert szabad alkalmazni. Amikor azonban csúcseredmény születik, csak teljesen automatikus célfotó rendszerbol nyert idot lehet figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a többi versenyzo idejét is így mérték-e.

11. Az a többpróbázó, aki egy versenyszámban nem áll rajthoz vagy nem tesz kísérletet, a következo versenyszámokban már nem indulhat, és úgy tekintendo, hogy feladta a versenyt. Az ilyen versenyzo a végso sorrendben sem szerepelhet.

Ha egy versenyzo visszalép a versenytol, döntésérol haladéktalanul köteles tájékoztatni a többpróba versenyek vezetobíróját.

12. A versenyszámonkénti és az összetett eredményeket – az IAAF érvényes pontértéktáblázata szerint – minden versenyszám után ismertetni kell a versenyzokkel.

Az a versenyzo a gyoztes, aki a többpróba verseny során – összesítve – a legmagasabb pontszámot éri el.

13. Ha két vagy több versenyzo azonos pontszámot ér el, bármely helyezést illetoen a következoképpen kell eldönteni, hogy holtverseny áll-e fenn:

(a) Az a versenyzo kapja a magasabb helyezést, aki több versenyszámban ért el magasabb pontszámot.

(b) Ha ez nem dönt, akkor az a versenyzo kapja a magasabb helyezést, aki a versenyszámok közül valamelyikben a legmagasabb pontszámot érte el.

Felhasznált irodalom

MASZ Atlétikai Szabálykönyv 2010. A Magyar Atlétikai Szövetség megbízásából az IAAF Co mpetition Rules 2008, 2009, 2010-2011, valamint a korábbi hazai kiadások alapján összeállította: ifj. Mátraházi Imre és a MASZ Technikai Bizottsága