Aerobik és fitnesz irányzatok

A tanterv tartalmi változásai, a tantervfejlesztés egyre markánsabb irányvonalát képezik az oktatással kapcsolatos kutatásoknak. Ahogyan változik a társadalom, úgy változik az igény, az elvárás a tantervek tartalmát illetően. Igen nagy jelentőséggel bír a testnevelés tartalmi szabályozása, tantervi vonatkozása, hiszen a megfelelő időben, az életkorokra adaptált terhelés elősegíti a növekedés, érés folyamatát, elősegíti a társadalomba való beilleszkedést (szocializációt) és életmódalakító hatása is van.

Érdekes megvizsgálni, hogy a Nemzeti alaptantervek (NAT 1995, 2003, 2007) hogyan viszonyultak az egyes készségek, képességek fejlesztéséhez, milyen követelményeket határoztak meg az egyes korosztályok tekintetében. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a domináns mozgásfeladatok (vizsgálataink során majd ezekből látunk változatokat) milyen csoportosításban és milyen életkorban kerültek kijelölésre.

A 2001-es tanévtől kerettantervek bevezetése vált határozattá, melynek során ugyancsak az anyag csoportosításában és a követelményrendszer megfogalmazásában is változásokról értesült a pedagógustársadalom. Mivel a NAT esetében a képző intézményeknek még helyi tantervet kell készíteni, így szükségszerűen az alaptanterv és a helyi tantervek szabályozási szintje közé egy köztes szabályozási szintet kellett beiktatni, melyet a kerettanterv jelentett.

A kormány 1995-ben kormányrendeletben adta ki először a Nemzeti alaptantervet (NAT 1995). E dokumentum felülvizsgálatát 2002 végén rendelte el az oktatási miniszter a közoktatásról szóló törvény alapján. 2003 elején alakultak meg azok a bizottságok és műhelyek, melyek elkészítették a munkaanyagot és vitára bocsátották (NAT-vita). Így volt ez a NAT 2007 megszületése előtt is.

A gimnasztika szerepe a tantervben és a testnevelés órán

A gimnasztika jelentése, tartalma, alkalmazásának formája az antik testkultúra óta sokat változott. Különösen jelentős ez a változás a közelmúlt évtizedeiben, ahol számos neves szakember dolgozott a gimnasztika tartalmának megfogalmazásán (Derzsy, 2001; Erdős, 1992; Farkas, 1992; Metzing, 2004). A gimnasztikát a testnevelésórán történő alkalmazásra a gyakorlatanyag gazdagsága, szabályozhatósága, valamint prevenciós jellege teszi kiválóan alkalmassá. Ezenkívül ismeretes, hogy a gimnasztika jellegű feladatok olyan általános képességfejlesztő gyakorlatokkal és speciális szergyakorlatokkal rendelkeznek, melyek hatékonyan segíthetik a gyermekek egészséges és harmonikus fejlődését (Makszin, 2002).

Egyértelműnek tűnik, hogy a gimnasztika mozgásanyaga fontos eszköz a gyermekek motoros képességének fejlesztésében (Fügedi, Bognár, Honfi és Rigler, 2005). Az is kétségtelen, hogy számos kondicionális és koordinációs képesség fejlesztése a legideálisabban a gimnasztika eszközrendszerével valósítható meg.

Az iskolai testnevelésórák elengedhetetlen része a gimnasztika. A gyerekek sokszor nem értik miért is olyan fontos ez, pedig a gimnasztika az, ami előkészíti a szervezetet, a keringési és légzőrendszert, a vázizom-, ideg- és izomrendszert az intenzív munkavégzésre. A bemelegítéssel fokozatosan emeljük a keringési- és légzőrendszer működési szintjét; az izmok, ízületi szalagok hőmérsékletét és hajlékonyságát, a sérülés, hirtelen mozdulat okozta húzódás elkerülésére. Azonban a gimnasztikát számos módon színesíthetjük pl.: szerek használatával (bordásfal, kézisúlyzó, bot) és zene használatával is. Ezt nevezzük zenés gimnasztikának, aminek alkalmazását kötelezően előírja a Nemzeti alaptanterv.

A zenés gimnasztikában nyugodtan alkalmazhatóak az aerobik bemelegítő szakaszában végzett gyakorlatok, hiszen azok is ugyanazt a célt szolgálják, vagyis hogy előkészítsék a szervezetet, a keringési- és légzőrendszert, a vázizom-, ideg- és izomrendszert az intenzív munkavégzésre. A zenés gimnasztika előnyei, hogy a zene ütemez nekünk, változatos mozgást nyújt a tanulóknak, motiválja őket, fejleszti az állóképességet, a ritmuskészséget és a hajlékonyságot is.

A testnevelésórán a testnevelő tanár az esetek nagy többségében a gimnasztikát utasítással vezeti le. Sok iskolában kimarad a NAT-ban előírt zenés gimnasztika az éves anyagból, pedig a gyerekek sokkal szívesebben hajtják végre, mert több tényező is motiválja őket.

Egyrészt az, hogy ilyenkor a folyamatos gyakorlatvezetést kell alkalmaznia a tanárnak a gimnasztika levezetésénél, tehát a tanár bácsi/tanár néni is dolgozik. Mutatja, hogy mit kell „csinálni”, így a tanulók is szívesebben mozognak.

Másrészt pedig a zene az, ami egy óriási motiváló tényező a tanulók számára. Nagyon fontos a megfelelő ütemű és dallamú zene megválasztása. A zenés-táncos mozgásformák, az aerobik eszközrendszerének alkalmazásával fejlődik az egész motórium és olyan képességek, mint a koordináció, az erő, az állóképesség, az ügyesség és a ritmuskészség is.

Az iskolai testnevelés és sportolás jó funkciója, hogy a gyermek pszihoszomatikus fejlettségéhez és érdeklődéséhez igazodó játékos mozgástevékenységgel gazdagítsa és fejlessze a tanulók mozgásműveltségét, továbbá pótolja az esetleges elmaradásokat. Koordinációs képességüket fejlessze olyan szintre, hogy az alkalmassá tegye őket a későbbi hatékony mozgásos–cselekvéses tanulásra, sportolásra, elégítse ki a tanulók mozgásszükségletét, fejlessze mozgásos cselekvési biztonságukat, alapvető mozgás- és feladatmegoldó képességeiket.

A testnevelés és a sportolás sajátos eszközeivel hozzájárulhat ahhoz, hogy a tanulók életigenlő, az egészséget saját értékrendjükben kiemelt, helyesen kezelő személyiséggé váljanak. Olyan fiatalokká, akik ismerik motorikus képességüket, azok fejlesztésének, fenntartásának módját, ismerik és igénylik a mozgásos játék, versengés örömét. Megbecsülik társaik teljesítményét, cselekvésbiztosak, mozgásuk koordinált, esztétikus és kulturált, felismerik a testnevelés és a sport egészségügyi, prevenciós értékeit és a rendszeres fizikai aktivitás életmódjuk részévé válik.

A Nemzeti alaptanterv (NAT) a Magyar Köztársaságnak a közoktatásról szóló az 1993. évi LXXIX. Törvényben, valamint annak 1995. évi módosításában meghatározott alapdokumentuma. A NAT a kötelező oktatás valamennyi hazai iskolában érvényesítendő azon követelményeit foglalja magába, amelynek hozzájárulnak ahhoz, hogy a közoktatás minden iskolatípusában az alapvető tartalmak egységesen és arányosan érvényesüljenek. Ezzel az oktatás nélkülözhetetlen tartalmi egységét és az iskolatípusok közötti átjárhatóságot hivatott elősegíteni.

A NAT 1995 (Nemzeti alaptanterv) leírása az általános iskolai gimnasztikán belül a tananyagra és a tanulói tevékenységre:

A gyakorlatokat már ilyenkor, az első osztályban is érdemes néha zenére végeztetni (akár a szergyakorlatokat is) ezáltal a ritmuskészség, koordináció már itt fejlődésnek indul.

A szabadgyakorlatok, a kéziszergyakorlatok, a 2 és 4 ütemű gyakorlatok mind gyakorolhatók zenére, a kisebbeknél a zene még motiválóbban hat. Az aerobikban, zenés mozgásformákban (mazsorett) használt alaplépésekhez a különböző kartartások – melyeket előír a tanterv – jól társíthatók.

A zene itt már konkrétan megjelenik a gimnasztikai követelményrendszerben, a játékos gyakorlatokat zenére, táncos elemek, mozdulatok beépítésével kell színesíteni.

A zenés-táncos mozgásformák, az aerobik alkalmazására kitűnő lehetőséget kínál a ritmusra és zenére végrehajtott gyakorlatok és táncos elemek megkövetelése.

A tananyagban először ebben az osztályban jelennek meg a zenés gyakorlatok és az ezekbe való táncos elemek beépítése.

A 4-8 ütemű szabadgyakorlatokat zenére is végeztessük a tanulókkal a többi tananyag mellett. Ebben a korban már nyugodtan lehet táncos lépéseket alkalmazni a gimnasztikában, a koordináció fejlesztésére. Markánsan megjelenik a különböző kondicionális képességek fejlesztése (relatív erő, erő-állóképesség, állóképesség) melynek szintén kiváló eszköze lehet az aerobik.

A zenés gimnasztika a tananyag kötelező része, már a zenére is tudnak figyelni a gyerekek a mozgásukat összhangba hozzák a zenével. Alkalmazhatók táncos, koreografikus lépések. A tanulók fogékonyak az újra.

A tanulók már érzik a zene ritmusát annyira, hogy oda tudnak figyelni a mozgások helyes végrehajtására. Itt is alkalmazhatóak a táncos, koreografált lépések, amiket az aerobikban, vagy más zenés-táncos mozgásformában is alkalmazunk, persze megválogatva az egyes elemeket.

NAT 2003 (http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kfda/0/15797/1)

A NAT 2003-as változata új célokat és alapelveket fogalmaz meg a testnevelés és sport területén a tananyag tartalmát, módszertani aspektusát illetően egyaránt.

Az Európai Unió által meghatározott kulcskompetenciák hatékony fejlesztése érdekében a műveltségterület számára megfogalmazott fejlesztési feladatokat a 21. századi követelményeknek megfelelő színvonalra kell emelni. A testnevelés és sport mozgásanyagának segítségével az eddiginél nagyobb hatékonysággal fejlesztendők a közoktatásban részt vevő korosztályok értelmi képességei is. A mozgás az élet velejárója, nélküle nem képzelhető el semmilyen kognitív funkció működtetése. A műveltségi terület magában foglalja a magyar és egyetemes testkultúra hagyományait, értékeit, amelyek hozzájárulnak a sokoldalúan művelt, aktív személyiség kialakulásához, fejlődéséhez. A fejlesztési feladatok bemutatják a fejlődés, fejlesztés lehetőségét; igazodnak a nemi különbségekhez, a teljesítménybeli determináltságokhoz; figyelembe veszik az életkori sajátosságokat.

A NAT ezen változatában is megtaláljuk a lehetőségét és módját annak, hogy az egyes évfolyamokban a zenés-táncos mozgásformákat, aerobikot felhasználjuk a tanulók képességeinek és kompetenciáinak fejlesztésében.

A gimnasztikai gyakorlatokat már az 1–4. évfolyamokban is érdemes néha zenére végeztetni (akár a szergyakorlatokat is) ezáltal a ritmuskészség, koordináció már itt fejlődésnek indul. A 3–4. évfolyamokban megjelennek az RG egyszerűbb elemei, amit már zenére hajtanak végre. Már az 1–4. évfolyamban fejlesztési célként fogalmazódik meg a tanult, művi mozgásokból származó, egyszerűbb koreografált mozgássorok bemutatása és ezek reprodukálása. Az 5–6. évfolyamban tananyagban először jelennek meg a zenés gyakorlatok és az ezekbe való modern táncos elemek beépítése, koreográfiák alkalmazása, melyeket már az 1–4. évfolyam követelményei nagyon jól előkésztenek és megalapoznak.

A 7–8. évfolyamtól a tanterv a gimnasztikai gyakorlatokat, gyakorlatsorokat már mindenképp zenei kíséret mellett követeli meg, mely a ritmusképességet és a mozgáskoordináció magasabb szintjét igényli a tanulóktól.

A koreografált tánc egyszerűbb és bonyolultabb változata 7–12. évfolyamok esetében szintén elvárásként fogalmazódik meg.

NAT 2007 (http://www.okm.gov.hu/letolt/kozokt/nat_070926.pdf)

A NAT 2007-es változata a gimnasztika és a zenés-táncos elemek, valamint a koreografált mozgások előírásában igen sok hasonlóságot mutat a 2003-as verzióval, azonban kiegészíti azt. Mindenképp egy bővebb változatot jelent.

A NAT 2007-es változata hasonló előírásokat tartalmaz az 1–6. évfolyamok tekintetében, mint a fent már elemzett 2003-as változat. Látható, hogy a mozgáskoordinációt fejlesztő ritmusképesség, térbeli tájékozódóképesség, kinesztézia, egyensúlyérzék, stb. fejlesztésére szintén megköveteli a különféle gimnasztikai gyakorlatokat, torna és RG elemeket, valamint a zenére történő egyszerűbb és bonyolultabb táncos koreográfiák elsajátítását és ezek reprodukálását.

A NAT 2007-es változata hasonló előírásokat tartalmaz a 7–12. évfolyamok tekintetében, mint a fent már elemzett 2003-as változat. Vagyis tartalmazza:

Amivel túllép az előző változaton az az, hogy a nemek közti különbséget jobban figyelembe veszi, hiszen míg a fiúknál a küzdősportokat, addig a lányoknál az ún. esztétikai sportok (zenés-táncos mozgásformák) gyakorlását és technikai elemeiknek az elsajátítását tűzi ki célul.

A tantervi előírásoknak, a szakmai és szakmódszertani ajánlásoknak mindenképp igazodni kell az egyes életkorok mozgásfejlődéséhez. A tananyag tartalmának elő kell segítenie az adott életkor mozgásfejlődését.

A fejlődés egyben egy szakadatlan változást is jelent, amit igen szemléletesen már Lothar frank király is megfogalmazott (795–855), mégpedig ekképpen: „Az idő változik, és vele együtt mi is.” (cit. Mészáros 1990)^[2]

A mozgásfejlődés vizsgálatához két kulcsfogalom tartozik. Az egyik a növekedés, mely a szervezetben bekövetkező mennyiségi változásokat testesíti meg, illetve a fejlődés, mely minőségi változások sora. Hazai viszonylatban ezzel a témával foglalkozó kutatók talán egyik legmarkánsabb képviselője: Farmosi István.

Farmosi (1999)^[3] definiálásában a mozgásfejlődés: „átfogja az ember sokrétű mozgásformáinak és mozgáskészségeinek – kúszás, mászás, járás, futás, ugrás, dobás, elkapás, ütés, rúgás, ízületi mozgékonyság – egyéni fejlődését, valamint a kondicionális képességek – erő, gyorsaság, állóképesség –, illetve a koordinációs képességek – téri tájékozódóképesség, mozgásátállító, ritmus- és egyensúlyozó képességek stb. – kialakulását.” Csodálatos az emberi mozgás, de még csodálatosabb a mozgás fejlődésének, kialakulásának tanulmányozása.

Első gyermekkor (4–7 év):

A kisgyermek három-, négyéves korától óvodába, hat-, hétéves korától iskolába kerül. Ekkor kapcsolódik be először a rendszeres testnevelésbe, amelynek színvonala hosszú időre megszabja motorikus fejlődését. A gyermek mozgásfejlődésére a már megtanult mozgások tökéletesedése és az első mozgáskombinációk megjelenése a jellemző. A fejlődés három fő irányt követ. Megnyilvánul a teljesítmény javulásában, a mozgásvégrehajtás minőségében, pontosságában és az ismert mozgások kombinációjában. A gyermekek nagy mozgásigénye célratöréssel és kitartással párosul. A kondicionális és koordinációs képességek színvonala a viszonylag gyors lehetőség bővülés ellenére is lemarad az optimálistól, ha a kisgyermek nem részesül kellő színvonalú és mennyiségű testnevelésben.

E korosztály izomfejlődését célszerű úgy kidolgozni, hogy a lehető legtöbb izomcsoportra hassunk. Jó eredményeket érhetünk el, ha igyekszünk szubmaximális terhelést biztosítani. Sok testnevelő, edző esik abba a hibába, hogy túlterheli tanítványait testnevelésórán vagy sportfoglalkozásokon, mondván „egy gyerek soha nem fárad el”. Megint mások igen alacsony terhelést adnak. A terhelés és az aktív pihenő helyes arányát kell biztosítani e gyermekek számára a túlterhelés, illetve az alacsony mozgásinger elkerülése érdekében.

A gyermekek izomtónus szabályozása fejletlen, izomereje a kis izomtömeg következtében kicsi. Az erőbeadás mértékét nem tudja szabályozni. Az izomerő fejlesztését ebben a korban tilos súlyzóval, medicinlabdával végezni, mert ez a csöves csontok hosszanti növekedését gátolja. Ellenben az állóképességi munka serkenti a csöves csontok hosszanti növekedését, erősíti a csontok megvastagodását. Az erő saját testsúllyal való fejlesztésére, valamint a kardiorespiratorikus állóképesség és a koordinációs képességek fejlesztésére kiválóan alkalmas az aerobik.

Második gyermekkor (8–11/12 év):

Ez az életkori periódus a serdülésig tart. Fő jellemzője a nemek közötti testalkati, fiziológiai és motorikus különbségek egyre kifejezettebb megnyilvánulása. 7–10 évig jelentősen javul a motorikus tanulási képesség, amelynek eredményeként rengeteg új mozgást képes a gyermek megfelelő színvonalon elsajátítani. Javul a mozgás ritmusa, csökken a mellékmozgások száma, javul a mozgás gazdaságossága, pontossága, koordináltsága. A fejlődési tendenciák és a mozgásfejlődés eddig elért szintje alapján ez az életszakasz a mozgásfejlődés első csúcsidőszaka, a mozgástanulásra, a mozgástanításra egyik legkedvezőbb periódus a gyermekkorban.

Ezért véleményünk szerint a mozgásfejlődés törvényszerűségeit figyelembe véve kell a szülőknek, az óvónőknek, tanítóknak, testnevelőknek kihasználni a mozgásformák oktatásában, gyakorlásában rejlő azon lehetőségeket, melyek elősegítik a gyermek fejlődését, érését. Látható, hogy az egyes mozgásformák technikájának tökéletesedéséhez, pontosabbá válásához elengedhetetlen az adott mozgások többszöri önálló reprodukciója, illetve irányított gyakorlása. Nyilvánvaló, hogy a mozgásformák fejlődését az egyes képességek fejlődése is döntően befolyásolja (egyensúlyérzék, dinamikus láberő, stb.). A mozgás technikai tökéletesedésével, a képességek fejlődésével a „teljesítmény” javulása is megfigyelhető. Nyilvánvalóan a jobb teljesítmény elérésének egyik feltétele az, hogy koordináltabb, pontosabb, gazdaságosabb legyen a mozgás, hiszen akkor nem a technikai kivitelezésre kell a „nagy energiát” fordítania, hanem a jobb teljesítmény elérésére. A mozgáskoordináció fejlesztésére az aerobik és más zenés koreografált mozgások alkalmazása kiváló eszköz valamennyi pedagógus számára.

Serdülőkor (12/13–15/16 év):

A serdülőkor mozgásfejlődésére igen jelentős hatást gyakorol a serdülési növekedés, amelynek eredményeként megváltoznak a testméretek, a testarányok, illetve a mozgás biomechanikai feltételei. Ennek a testalkati-alaki változásnak eredménye a teljesítményekben jelentkező átmeneti visszaesés, stagnálás. Az erő és állóképesség terén azonban jelentős a fejlődés. Igen jellemző ebben a korban a mozgásteljesítmények nemek közti nagyfokú differenciálódása. A fiúknál ugyanis a fejlődés gyorsulását, míg a lányoknál a lassulását figyelhetjük meg.

Ebben a korszakban a sportolás, a sporthoz való pozitív attitűd mindenképp kedvező irányba fordítja a mozgásfejlődés és mozgásteljesítmény alakulását, ugyanis az edzés ezt az átalakulást tovább módosítja.

A serdülőkor mozgáskivitelezését a nehézkes, görcsös, merev végrehajtás jellemzi. Csökken a motorikus tanulási, átállító és alkalmazkodóképesség, a motorikus teljesítmények fokozott variabilitásával találkozhatunk.

A tantervi előírások, követelmények figyelembe veszik az egyes életkorokra és nemekre jellemző képességbeli különbségeket, illetve nagymértékben fejlesztik ezen képességeket. A tananyag tartalmának, módszertani ajánlásának, a testnevelők kreativitásának – az adott életkornak megfelelően – elő kell segítenie a különböző képességek optimális fejlődését.

A képesség (kondicionális, koordinációs, ízületi mozgékonyság) a teljesítményt behatárolja, hiszen genetikailag határozza meg az egyén lehetőségeit egy mozgás sikeres végrehajtásában.

Az első osztályban tanuló gyermekeknél erős a mozgásigény. Nehezen képesek elviselni ezért a fegyelmezést, mozgásaik keretek közé szorítását. Az első osztály második felében az iskolai nevelés eredményeként fejlődés tapasztalható sok területen. Annak ellenére, hogy a gyermekek mozgásigénye változatlanul magas, követik a pedagógus, testnevelő tanár utasításait, alávetik magukat a csoportos foglalkozásoknak. 8–10 éves korban gyors fejlődés mutatkozik az alapvető mozgáskészségekben, valamint a koordinációs képességek közül a mozgástanulás képességben.

Azon sportmozgások végrehajtása és elsajátítása, amelyek nem a természetes mozgásokhoz kötődnek, nagyobb nehézséget jelentenek a számukra, gondolok itt a koreografált, művi mozgásokra. Főleg a dinamikai, téri és ritmusbeli összetevők stabilitása alacsony, ezért a kivitelezésben a kiváló végrehajtástól a teljesen hibás formáig, széles skálán mozog a teljesítmény. A rendszeres gyakorlás és fejlődés hatására a mozgásstabilitás növekszik, a mellékmozgások gyakorisága és terjedelme csökken.

A harmadik–negyedik osztályosok könnyebben tanulnak mozgásos feladatokat, a magyarázat és a bemutatás után általában az első végrehajtásuk is sikeres. Tanulásuk a bemutatáshoz, tárgyhoz kötve lesz igazán eredményes.

Felső tagozatos (11–14 év) korban a korosztály motorikus fejlődését elemezve szembetűnő a nagyfokú mobilitás. Most már azonban nem céltalan mozgásosságról van szó, hanem uralt, valamilyen dologra vonatkozó aktivitásról beszélünk. Minden féle mozgásos tevékenységet szívesen, lelkendezéssel próbálnak ki, szeretik képességüket próbára tenni. Ezzel szemben a 7–8. osztályosoknál – főleg lányoknál – feltűnik a motorikus magatartás ellentmondásossága. E korosztályra mégis inkább az a jellemző, hogy a sport az érdeklődésük előterébe kerül.

A gyerekek többségénél a motorikus képességek jó szintet érnek el. Javul a tanulóképesség és a mozgás tudatos kontrolált irányítása. Ez abban mutatkozik meg, hogy a mozgás végrehajtásában zavaró mellékmozgások térbeli terjedelme és a jelentkezésük gyakorisága is csökken. A mozgás koordináltabb, gazdaságosabb, célszerűbb lesz, növekszik a végrehajtás ereje, tempója.

A gyermek koncentrálóképessége gyengébb, mint a felnőtté és mindemellett jóval megosztottabb is. Ezért a gyermek aerobikfoglalkozások ideje 45 perc, óvodásoknál 30 perc. Sok múlik az órát vezető tanáron, hogy a program mennyi ideig képes lekötni a gyereket. Ajánlott az óra menetébe játékos elemeket bekapcsolni. Amikor már lankad a figyelem és az érdeklődés, célszerű egy kis játékot (fogójátékot) becsempészni. Maga a gyermek-aerobik program is rendkívül játékos és a gyermek lelkivilágának megfelelően kialakított, mégis, az olyan játékok élénkítő hatását, ahol a versengés fontos szerephez jut, semmi sem helyettesíti.

A koncentrálóképességet figyelembe véve a koreográfiák rövidek, jellegzetesek mégis sokszínűek. Az alapprogram az állatutánzó mozgásra épül, majd azt követik a mese és olimpiai koreográfiák. A célzott korosztály (4–10 év) az utánzó mozgásra a legfogékonyabb. Az utánzó mozgás és az „állattéma” kiválóan összekapcsolható és az már csak hab a tortán, hogy az állatok hangját is utánozhatják a koreográfiák közben.

Mivel az aerobiknak is rengeteg irányzata van, a gyermeki fantáziára épülő aerobikprogram is ezt sűríti magába. A koreográfiák között megtalálható a funnky-s (pl.: pufogó vipera, pillangó, maci) a néptáncos (rózsaszín párduc), latin amerikai (őzike, cica) break-pantomin (denevér bakkecske) az ütemváltás (sas) elemek. Ennek eredményeként a gyermek fantázia-aerobikot tanuló kisgyerekek sokoldalú ízelítőt kaphatnak a mozgás világából.

A mozgás és a zene funkcionális egysége Arisztotelész szerint: „a zene megteremti az érzelmek szabad logikájának kifejezését, felszabadítja az ember érzelmi életét”. A zene és a mozgás ősidők óta összetartozik. A zene minden emberre hatással van. A zenéből sugárzó erő ritmusba hoz, jelentőséget kölcsönöz mindenféle mozdulatnak. A zene hozzásegít a mozgás összehangolásához, az egyes mozgások ritmikájának kialakításához. A gyerekek sokkal szívesebben vesznek részt zenés órákon, mozgásuk széppé, harmonikussá válik, ha megköveteljük a helyes, esztétikus végrehajtást.

A gyermekaerobikban a legszerencsésebb, ha 120–130 BPM-es, a korosztály számára élvezhető és lehetőleg ismert zenét választunk. (A felnőtteknek való aerobikban az aerob szakaszban akár 155 BPM-mel is dolgozhatunk). Mivel a gyermekaerobikban a koreográfiák az állatok utánzó hangjára, versekre, mondókákra épülnek, ezért célszerű szöveg nélküli zenét választani, így jól hallható és élvezhető tanítványaink hangja a koreográfiák alatt.

A testnevelésórán kívüli aerobik foglalkozások

A foglalkozások időtartama 45 perc. Ebből a bemelegítés 10 perc, ide a fő koreográfiákból is beépíthetünk néhány részt. A fő koreográfiára 20 percet szánjunk, a talajon való erősítésre 10 percet, és még a játékra is marad 5 perc. A fő részt célszerű már ismert koreográfiák átismételésével kezdeni, ezeket összekapcsolni és néhányszor elismételni. Ezek után jöhet a „csemege” az új koreográfiák tanítása és összekapcsolása. Egy órán maximum 4-5 új koreográfiát tanítsunk. A talajon való erősítés a has-, hát- és a karizmokra terjedjen ki.

Az óra végén különböző játékok szerepeljenek (fogyasztó, kígyófogó).

Korábbi kutatásom alapján is javaslom (Müller 2004) az általános iskola alsó és felső tagozatában a testnevelésóra keretén belül alkalmazzunk zenés gimnasztikát, aerobikelemeket a bemelegítő gyakorlatok során, valamint a koordinációs képességek, különösen a ritmusérzék fejlesztésére alkalmas gyakorlatokat, melyek segíthetik a tanulók koordinált mozgásának kialakulását és a művi, koreografált mozgások elsajátításának eredményességét. Fontos megjegyezni, hogy a tanterv a 4. osztályban előírja a gimnasztikai gyakorlatok reprodukálásának képességét, a torna tananyagában pedig az egyensúlygyakorlatokat helyezi előtérbe. Érdekes, hogy nemcsak a testnevelés és sport műveltség területén követeli meg a NAT (2003, 2007) az RG feladatok kapcsán a zenei és mozgásritmus összehangolását. A ritmusérzék kialakításával kapcsolatos tananyagot a művészetek (ének-zene, tánc és dráma) műveltségi terület elég korai életszakaszban tartalmazza. Míg az ének-zene követelményei között a 4. osztályban „önmagában” szerepel a ritmusképesség, ritmusolvasás, addig a tánc és dráma területén a ritmusérzék már a mozgással kapcsoltan jelenik meg. Már az alsó tagozatban fejlesztési követelményként találjuk: a ritmusképzést, egyszerű táncos mozgáselemeket, a koordinációs készségfejlesztést, helyes testtartás kialakítását, az egyensúly, térérzék és ritmusfejlesztést, valamint egyszerű mozgáselemek összekapcsolását (járás+dobbantás, futás+fordulat). Szerepelnek a mondókákon túl az egyenletes járás közben a különböző ritmusképletek egyenletes zenére történő tapsolása, dobogása. Talán hiúak lehetnének a testnevelők, hogy a „ritmusérzék” fejlesztésére irányuló elemeket miért „viszi el” más műveltségi terület. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy foglalkozik a képesség alapjainak megteremtésével. Véleményünk szerint nem véletlen, hogy a művészetek műveltségi területén belül a ritmusérzék „zenei” megalapozása már a 4. osztályban elkezdődik, hiszen ez szolgáltathat majd alapot – a későbbi életévekben – a testnevelési órákon a zenei és mozgásritmus összehangolására.

Láthatjuk, hogy a tanterv keretein belül a koordináció fejlesztésére van mód és lehetőség, azonban ezzel a lehetőséggel csak kevés pedagógus él.

A tantervek az évek során formai, tartalmi és módszertani átalakuláson mentek keresztül. A NAT változatainak (1995, 2003, 2007) áttekintése után levonhatjuk azt a konzekvenciát, hogy a zenés-táncos mozgásformák, a gimnasztikai elemek, a koreografált mozgássorok különböző módon és mélységben, de megtalálhatóak ezekben a tantervekben. Fontos lehet tehát a zenés gimnasztika, a táncos formák, akár az aerobik alkalmazása a testnevelési órákon, hiszen jó eszközt jelent a kondicionális és koordinációs képességek fejlesztésében.

Változzon a tanterv bárhogy, a lényeg az, hogy a kitűzött célokból, mit, mennyit és hogyan valósítunk meg, ami függ a pedagógus szakmai kompetenciájától, elhivatottságától, és ez az, amit nem lehet előírni, mert ez hivatás kérdése.

Az aerobikozás, mint versenyszerű sporttevékenység, egy divatirányzat, vagy trend „terméke”. A „fitnesz-boomot” mintegy kísérve jelent meg a ’80-as években. Teljesen beleillett az éppen uralkodó szemléletrendszerbe. Látványosságával szórakoztatott, a fitneszipar és a gazdaság egyéb területeivel kialakult közvetlen kapcsolata, a vásárlóerőt és a fogyasztói magatartást alakító, befolyásoló szerepe tette – többek között – életképessé. A kezdeti versenyeket a fitneszklubokban dolgozó, különböző sport- és táncmúlttal rendelkező óravezetők számára írták ki. Színpadi sportág lévén a látványosságában, a közönségszórakoztató, a közönséget megragadó erejében rejlett minden lehetősége. A sportaerobiknak, mint sportágnak, nagyon rövid a történelme. Ezalatt a rövid idő alatt, látványosságának köszönhetően az érdeklődés középpontjába került, mind a passzív szemlélők, mind pedig az aktív művelésére vállalkozók körében. Az aerobikozás versenyszerű művelésének lehetőségét mindenki számára hozzáférhető formában igyekeztek megteremteni. A versenyszabályok, a versenyzőkkel szemben támasztott követelmények egyszerűek és egyben könnyűek is voltak. Minderre a sport sajátos szórakoztatóipari szerepe miatt volt szükség, amit ez a sportág tálcán kínált, megszületésétől kezdve. Nem volt szükség a szabályok PR és marketing igények szerinti átalakítása, mint más sportágaknál, minderre a kezdetektől törekedtek a versenyszabályok megalkotói. A gazdasági és társadalmi erőpotenciált felismerve döntött a Nemzetközi Torna Szövetség (FIG) a sportaerobiknak, mint a tornasport újabb szakágaként történő megnevezéséről, annak hivatalos felvételéről. A kezdeti szlogen szerint, a sportaerobik mindenki sportja volt: aki valaha is részt vett fitnesz-aerobik órán, az előbb-utóbb képes volt versenyzőként is megjelenni a porondon. Az alacsony követelményszint, a népszerűség és az újszerűség sokakat csábított el más sportágaktól, néha teljesen messze eső területekről is. Manapság már ugyanúgy sokéves, kitartó, tervszerű és kemény munka eredménye a nemzetközi siker, mint bármely olimpiai sportágban.

A FIG által elképzelt sportaerobik nem tekinthető a korábban már nemzeti és nemzetközi versenyrendszerekkel rendelkező sportaerobik folytatásának, szerves fejlődése eredményének. Ezt egyrészről a megalkotott versenyszabályok, másrészről a szabályok nyomán összeállított versenygyakorlatok igazolják. Az új kritériumrendszer teljesen más tényezőket helyezett az értékelés középpontjába, mint a korábbiak.

A versenyaerobikozás olyan tevékenység, mely során folyamatosan komplex és magas intenzitású mozdulatokat hajt végre a versenyző zenére, mely mozdulatok a tradicionális aerobikmozgásból származnak. A gyakorlat folyamán a versenyzőnek demonstrálnia kell a folyamatos mozgást, lazaságot, erőt úgy, hogy a hét aerobik alaplépést használja, és minden mozdulatot, valamint nehézelemet tökéletes kivitellel hajt végre. (Versenyaerobik meghatározása a FIG Code of Points 2005–2008 alapján). A sportaerobik tehát a fitneszaerobik órákból ered, azok módosított mozgásanyagára épül ún. nehéz versenyelemekkel kiegészítve. A versenygyakorlat lényege: a versenyző (edző) által kiválasztott zenére készített művészi előadású, kreatív koreográfia 1 perc 45 másodperces időtartamban, mely rendkívül dinamikus, magas intenzitású aerobik specifikus mozgásanyagból és ún. nehézelemekből áll. A versenyaerobik megmérettetések során pontozás alapján alakul ki a végleges sorrend. A rangsorolás alapja az állóképesség, a fizikai erő, a versenyzők dinamikussága, ügyessége, kreativitása és a gyakorlat koreográfiája.

A versenygyakorlatot egy 7 × 7 méter nagyságú területen kell bemutatni. Az alábbi kategóriákban hirdetnek versenyeket: egyéniben külön női és férfi, páros (vegyes), csapat (3 fő, junioroknál lehet 4-6 fő is). A gyakorlatok kötelező elemeket is tartalmaznak: jumping jack (olyan ugráskombinációk, melyek során a versenyző először hajlított térddel terpeszállásba, majd zárt állásba ugrik), high kick (négy, magas láblendítés), variálható fekvőtámaszok.

Az első aerobikversenyt 1984-ben New Orleansban rendezték. A különböző világszervezetek Világkupát 1989-tól, Világbajnokságot 1990-től és Európa-bajnokságot 1994-től rendeznek sportaerobikban. A FIG 1994-ben alkotta meg első szabálykönyvét, és ebben az évben vette fel a sportaerobikot szakágai közé. Az UEG 1999-ben rendezte első Európa-bajnokságát. A Magyar Aerobik Szövetség (MAESZ) 1991.december 13-án alakult. A MAESZ az I. Aerobik Országos Bajnokságot 1992. március 8-án rendezte.

Nehéz meghatározni, hogy hány versenyaerobik sportoló van a világban, de csak Brazíliában van félmillió résztvevője a sportágnak, míg Magyarországon 600–700 versenyző űzi e sportot rendszeresen. A FIG 124 tagszövetségéből már 75 nemzet tagja az aerobik szakágnak. A világ vezető nemzetei, melyek világbajnokságokon érmeket szereztek: Ausztrália, Brazília, Bulgária, Chile, Franciaország, Japán, Kína, Korea, Magyarország, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Új-Zéland.

A Fig, az UEG és minden versenyaerobik sportoló, -edző, -bíró és -kedvelő célja, hogy a sportág bekerüljön az olimpiai programba.

Klasszikus aerobikóra változatos koreográfiával, az óra végén erősítéssel. Az óra első 35–40 percében változó impactú (talajra érkezés) lépések akár koreográfiává alakítva, az oktató kreativitásától függően adják meg az intenzitás mértékét. Elsősorban az alap-állóképesség fejlesztése valósul meg ebben az órarészben. Az óra további szakaszában különböző gyakorlatokkal a test nagyobb izomcsoportjainak erősítése történik, alakformáló jelleggel. Kiváló koordináció és kondíciófejlesztő óratípus. Kezdők számára ajánlott, vagy azoknak, akik nem szeretik a bonyolultan koreografált órát.

Egyszerű, jól követhető aerobikóra, ahol a test formálása erő- és állóképességi gyakorlatokkal történik. A magas ismétlésszámmal végrehajtott gyakorlatok szálkásítják az izomzatot. Különböző gyakorlatok formálják a test minden részét. Szerepet kapnak kisebb súlyokkal végzett munkák a váll-, mell- és hátizom formálására, ebből az óratípusból sem maradhat ki a has-, comb- és farizmok erő-állóképességének fejlesztése. Azok számára ajánlott, akik nem tudják követni a bonyolult koreográfiát, illetve nem bírják a kemény állóképességi munkát, de szeretnének formálódni, illetve megszabadulni az esetleges súlyfeleslegtől.

Egyszerűen koreografált, jól követhető aerobikóra típus, ahol az erő- és állóképesség fejlesztése súlyzós erősítéssel, vagy akár steppad segítségével, vagy más szerek használatával valósul meg. Kezdők számára ajánlott, vagy azoknak, akik nem szeretik a bonyolultan megkoreografált órát.

Az órán az erőfejlesztés kap központi szerepet. Az izomerősítő órák csúcsa ez az összetett edzésforma, ahol is az egyes izomcsoportok megdolgoztatásán van a hangsúly (erősítés, tonizálás). 10–15 perces intenzív bemelegítés után következik az egyes izomcsoportok előkészítése a fokozott terhelésre (a felsőtest izomcsoportjai mellett, a comb-, far-, has- és hátizmok megdolgoztatása történik). Az óra során step lépcső, különböző erősségű gumigyűrűk és szalagok, softball, valamint kézisúlyzó használata biztosítja az órák és a terhelések változatosságát. Az óra alakformálásra, izomtónus fokozására alkalmas. Minden korosztály számára ajánlott, kezdőknek is.

Közepes intenzitású aerobikóra, melynek célja a test zsírszövetének csökkentése. Szökdelések nélküli lépéskombinációkat és erősítő gyakorlatokat tartalmaz. A munkapulzus emelkedését a lépő koreográfiával társult, váll síkja fölötti széles karmunka eredményezi. Az óra könnyen követhető alap aerobikóra. A pulzus végig a zsírégető tartományban mozog. Különféle gyakorlatok biztosítják a test különböző izomcsoportjainak fejlesztését, szálkásítását. Az órán belül nagy hangsúly kerül a has- és farizmok, valamint a combizmok erő-állóképességének fejlesztésére. Azok számára ajánlott, akik nem tudják követni a bonyolult koreográfiát, illetve nem bírják a kemény állóképességi munkát, de szeretnének formálódni, illetve megszabadulni az esetleges súlyfeleslegtől.

A stepaerobikot speciális steplépcsőn végzik. Előnye, hogy még a hagyományos aerobikhoz képest is ízületkímélőbb, mert edzés közben lépkedni kell, nem pedig szökdelni. Legfontosabb eszköze a jó lépcső, aminek gumiborítása van, azaz nem csúszik meg rajta a cipő. Fontos, hogy tökéletesen sajátítsuk el az alapokat – mint például hogy mindig a pad közepére lépjünk – így elkerülhetjük, hogy a bonyolultabb lépéseknél esetleg megsérüljünk. A lelépést teljes talppal, legördüléssel (lábujj-sarok), a sarok talajra engedésével kell végezni. A cél az alaplépésekből felépített koreográfia elsajátítása, melynek kezdő és haladó változata is van a lépéskombinációk bonyolultsága szerint. Egy lépéskombináció általában nyolc ütemre épül, érdemes magában számolnia a tréningezőnek. Az oktató bemondja a következő kombináció nevét, így aki elfelejtette a koreográfiát, az is tudja követni. A stepaerobik nagyszerű módja a zsírégetésnek, és segít az izomtónus javításában, építésében. A lábakra való koncentrálás mellett a karmunkáról sem szabad elfeledkezni, mely végigkíséri a teljes koreográfiát. Végül a keményen végigedzett óra utolsó részén jön az igazán kemény próba. Ekkor gyorsabb tempóra végigveszik akár négyszer is a komplett koreográfiát. A koreográfiákat szívesen megtanuló, és a ritmusos mozgást kedvelőknek, középhaladóknak, illetve haladóknak egyaránt ajánlható.

Ízületkímélő, zsírégető, állóképességet fejlesztő, valamint edzi a szív és érrendszert. Lágy, nőies mozdulatok jellemzik az órát, a zene a megszokott 8 ütem helyett, csak 6 ütemes, gyönyörű meditatív dallamokkal. Ez az edzésforma ellazít és a specifikus lépések és mozdulatok kiegyenesítik a gerincoszlopot. Kezdők is bátran kipróbálhatják!

Speciálisan kifejlesztett lépcsőn végzett kondíció- és koordináció-fejlesztő gyakorlatok. Azok számára ajánlott, akik szeretik a kombinált óratípust és jó ritmusérzékük van. Az óra első fele erősen koreografált, állóképességi aerobik óra step lépcső használatával.

Az óra első fele könnyű, rövid koreográfiát tartalmazó, állóképességi aerobikóra 2 steplépcső használatával. Az órán a pulzus végig a zsírégető tartományban mozog. Az egyik legideálisabb cardioedzés. Folyamatos szökdelések, lépések, rövid egyszerű koreográfia építéssel, amely igen kemény állóképességi munka, valamint erőteljesen megdolgozza a comb- és a farizmokat. A koreográfia minden órán más, betanítása az óra menetének része, így mindenki számára követhető. Megdolgoztatja az embert mind szellemileg, mind pedig fizikailag. Az óra második felében pedig egy alakformáló órához hasonlóan előjön egy-egy izomcsoport erősítése, melyből természetesen a hasizom sohasem maradhat ki. Azok számára ajánlott, akik szívesen kipróbálják az új dolgokat, szeretik a nagy hajtást, bírják a kemény munkát, és állóképességileg jó kondiban vannak.

Egyszerű koreográfiájú stepóra, az óra második felében erősítéssel.

Egyszerű, magas intenzitású óra steppad használatával, mely pulzusunkat folyamatosan a zsírégető zónában tartja, így kifejezetten erősen zsírégető hatású. Koreográfiája könnyen követhető.

A bosu egy ideális sportszer, amely a mindennapi edzésekhez ajánlott. Használatával rendkívül jól fejleszthetjük testünket és a különböző képességeinket. Segítségével rengeteg edzésmódszer és variáció lehetséges, szinte minden izmunkat megmozgathatjuk használatával, ezért is ajánlott kortól és nemtől független bárkinek, akár kezdőknek is.

A stepaerobik alaplépéseit használja fel. Az állóképességet nagyon hatékonyan lehet vele fejleszteni, ennél az eszköznél lassabb sebességű zenét használunk (120–125 Bpm), mint a stepaerobiknál. A lassabb tempó biztosítja a lépések biztonságos végrehajtását. Erőfejlesztő hatása is domináns, mert a has-és hátizmok a gyakorlatok végrehajtása közben állandóan feszített állapotban vannak. A dinamikus egyensúlyozás képességét fejleszti. A hajlékonyságot, ízületi mozgékonyságot is fokozza. Pilates és jóga gyakorlatok végrehajtására is alkalmas.

Azokat az aerobikórákat, melyek fő célja az állóképesség növelése, izomfejlesztés és erősítés, érdekes fantázianevekkel látják el, így szerepel, pl. power body vagy full kondi néven.

Mint a neve is tükrözi egy szupererős és szuperkemény kondicionáló órát takar. Az óra alatt bármelyik kondicionáló eszköz használata bevetésre kerül, hogy az izmokat kellő impulzusok érjék a 60 perc alatt. A cél azonban ugyanaz. Magas intenzitású erő-állóképesség fejlesztő órák: kb. 10 perces bemelegítéssel indulnak, majd nyújtással előkészítik a foglalkoztatásra kerülő izomcsoportokat, és ezt követően úgy 30–35 percen keresztül az egész testre kiterjedően minden izom, de főleg a nagy izomcsoportok átmozgatására kerül sor. A gyakorlatok végrehajtásához általában több eszközt, pl. steppadot, gumikötelet, kézisúlyzót, soft-ball-t, esetleg kétkezes súlyzót használnak. Izomcsoportonként 2–3 gyakorlatot hajtanak végre különböző kiindulási helyzetből. Kifejezetten haladóknak vagy edzetteknek ajánlott, akik megfelelő keringési és erő-állóképességgel rendelkeznek.

Különösen ajánlott azoknak, akik valamilyen versenyre készülnek, mint pl. hosszútávfutók, triatlonosok, táncosok.

Teljes mértékben koreográfiamentes, kimondottan erős állóképességi és erőfejlesztő órát jelent. Már az első 10 perc után az az érzésed, hogy „meghaltál”. Az óra egyik része erős állóképességi blokk, melyben steplépcső használatával érik el a magas pulzusszámot. A második blokk pedig egy alakformáló órához hasonlóan kemény, súlyzós gyakorlatokból áll, melyet létszám függvényében lehetőség szerint kondicionálóteremben hajtanak végre, így lehetőség nyílik megismerni a gépes, illetve a nagy súlyokkal végezhető munkát is. Azon haladók, vagy edzettek számára ajánlott, akik szeretik a nagy hajtást, és akik bírják a kemény kiképzést.

Az alap aerobikóra és kick-box ötvözetéből álló, kiváló állóképességfejlesztő fitneszóra. A kick-box aerobik Amerikából származik, egy kaliforniai, keleti harcművészetekkel foglalkozó edző, Billy Banks találta ki. A Tae Bo harcművészeti mozdulatsorokat kombinálta az aerobik már meglévő elemeivel. A kardio kick-box hagyományos keleti harcművészeti elemeket használ aerobik formába öntve. Koreografált rúgások és ütések sorozatát használja a pulzusszám növelésére és a kalóriafelhasználás szinten tartására. A mozdulatsorokat zenére, ritmikus mozdulatokkal végzik, mivel további hatások elérése érdekében a modern tánc elemeit is beépítik a mozgásba. A kick-box aerobik valóban lendületes, és szórakoztató, ennek köszönheti gyors elterjedését és népszerűségét. Hátránya, hogy mivel szokatlan, nem hagyományos mozdulatokat alkalmaz, nagy a sérülésveszély. Némely koreográfia olyan komplikált ütés- vagy rúgáselemeket alkalmaz – melyet nagy mozgáskiterjedéssel kell végrehajtani –, hogy az izomhúzódások, izomszakadások előfordulásának valószínűsége viszonylag nagy. Ennek elkerülése végett fontos a megfelelő bemelegítés és az órafelépítésben a fokozatosság elvének érvényesítése.

Ütések és rúgások zseniális kombinációja aerobikelemekkel tűzdelve. Az óra hatását tekintve jó állóképesség-, gyorserő és izomerő fejlesztő. Az óra felépítése nem koreografált, 10 perces bemelegítést követően az aktív részben dinamikus ütések, rúgások, védések és kombinációk emelik a munkapulzust, majd az óra végén erősítések segítenek a formás has és vállöv kidolgozásában. Edzés végén a különböző izomcsoportok statikus nyújtása történik stretching gyakorlatokkal. Stresszoldó hatású, hatékony zsírégető program.

Önvédelmi mozgáselemeket tartalmaz, az aerobikóra kick-box elemekkel (ütések, rúgások) ötvözve, az óra második felében erősítéssel és lazítással. Állóképességfejlesztő, zsírégető hatású. Alkalmas a kondicionális képességek komplex fejlesztésére.

Fitneszelemekkel ötvözött boksz-aerobik, erősítéssel. Állóképességfejlesztő, erősen zsírégető hatású.

Különböző aerobik és erősítő gyakorlatok kombinálása (pl. 2 perc súlyzó, 2 perc szalag, 2 perc labda... és kezdés elölről...). Bemelegítés után egy-egy körön belül dinamikus cardio blokk (steplépcsőn és talajon egyszerű, könnyen követhető alaplépés kombinációk) és erősítő gyakorlatok (kar, hátizmok, hasizom formálása) váltják egymást. Az óra zsírégető hatású és az állóképességet is fejleszti, fokozza az izomtónust.

Egyedülálló csoportos óratípus, melyet a fitnesz teremben található gépeken végzünk hozzáértő edző vezetésével. Köredzés jelleggel a teljes test átmozgatására sor kerül, minden állomáson meghatározott ideig végezve a gyakorlatokat fokozott alapanyagcsere érhető el. A jó hangulatú, dinamikus edzések gyors és tartós eredményhez vezetnek.

Az Hot Iron egy egyedülálló súlyzórudas edzésmódszer a gyors, ugyanakkor tartós edzéseredmények eléréséhez. A testzsírszázalék csökkenését legtöbben hagyományos módon, állóképességi edzéssel próbálják elérni, holott éppen ilyen effektív lehet egy optimálisan tervezett és végrehajtott súlyzós edzés, mivel az edzést követő 24–48 órában a test minden egyes gramm megdolgozott izma a regerációs munka hatására többletkalóriákat éget. Ez az utóégető hatás nem jellemző az állóképességi edzésekre! Egy edzés, melyre férfiak és nők egyaránt járhatnak! A Hot Iron 1. óratípus egy erő-állóképességi edzés, izmonkénti közel 50 ismétlésszámmal, amelyek feszes, látványos és nem megnövekedett izmokat eredményeznek. A megfelelő táplálkozás viszont itt is fontos szerepet játszik!

Tánc, tánc, tánc... A dance aerobik az egyik legváltozatosabb aerobik típus, mert a mozgás ritmusát diktáló zene stílusa szerint rengeteg változata szerepel a köztudatban. A funky-, hip-hop-, jam-, stb. vagy gyűjtőnevén dance aerobik zenére végzett tánclépésekkel koreografált óra. Az óra erősen koreografált, állóképességi aerobikóra. Az órán a pulzus végig a zsírégető tartományban mozog. Az egyik legideálisabb cardioedzés. A táncos elemekkel tűzdelt, koreografált aerobikórának létezik steppadon végzett verziója is. Ajánlatos annak, aki szeret, vagy szeretne megtanulni táncolni, mert fejlesztő hatású és igen élvezetes óratípus.

Egy új mozgásrendszert jelent, melynek eszközei a body ball-ok, olyan kisméretű, puha labdák, melyek az otthoni, munkahelyi, vagy akár az autóban történő ülést is megfelelővé teszik. Az óra könnyen követhető zsírégető aerobikóra. A labdával egy logikusan felépített, a gyakorlatban hatékonynak bizonyult háttértechnika segítségével különböző mozgásprogramok építhetők fel, a zsírégető típusú kardioóráktól kezdve a Pilates vagy Body and Mind típusú órákig. A labda nagyon jól fejleszti az egész testet, hiszen egy állandóan változó világot szimbolizálva egy folyamatos alkalmazkodást vált ki. Az eszköz használata fejleszti a mozgáskoordinációt, a gyakorlatoknak esztétikusabb kivitelezést ad, fokozza a karmunkát, ezáltal növeli a munkapulzust. A labdák használata javítja az egyensúlyérzéket is, a testtartást, a hajlékonyságot, az ízületi mozgékonyságot, ritmusérzéket, s végeredményben, a testtudatot. A labda kellő motivációt ad a foglalkozás résztvevőinek, s adekvát terhelést biztosít, hiszen a csoportos órákon is mindenki a saját terhelési szintjén, edzéscéljának megfelelően tud dolgozni. Azok számára ajánlott, akik szeretik a különleges dolgokat, nyitottak az új iránt, szeretnének formálódni, illetve megszabadulni az esetleges súlyfeleslegtől.

A body ball-óra kardiotréning változata, ahol az óra legfőbb célja, hogy az alaplépéseket kiegészítve domináns karmunkával és a labdák segítségével a munkapulzust emelje és magasan tartsa. A mozgásiskolázáson túl a kardiohatást intenzív alakformáló gyakorlatokkal, valamint a helyes és pontos kivitelezéssel érik el. Az óra közti izolációk, nyújtások, a fent említett 2 in 1 gyakorlatokkal, továbbá a labdával történő mozdulatokkal aktív pihenőidőt biztosítanak.

A program a fenti kettő ötvözete, rövidebb mozgásiskolázással, néhány erőgyakorlattal, érdekességekkel. Igazán jut idő mindenre, s méltó helyet foglalhatnak el az órában a Body and Mind vonalat érintő dinamikus és statikus nyújtások, mobilizációk, folyamatosan kivitelezett erősítő és nyújtó hatású mozgássorok lassabb változatai.

A spinning egy szabványosított, edzői vezetéssel, zenére végrehajtott, csoportos teremkerékpározási tréninget jelent. Johnny G. amerikai triatlonversenyző fejlesztette ki ezt az új módszert, amely egyesíti a kerékpártréning és az aerobikozás előnyeit. A spinning kerékpárok speciális szobakerékpárok, amelyek első kerekét nehéz lendkerékkel pótolták, így segít az eszköz használójának lendületben maradni. Nem elég azonban az elején belendíteni a kereket, ugyanis a kerékpár pedáljait nemcsak nyomni kell, hanem húzni is. Egy 45 perces óra alatt akár 800 kalóriát is elégethet a szervezet. A spinning kiváló kardio-edzésprogram, azonban az edző személye és zeneválasztása igen fontos tényező a motiváltság fenntartásában, hiszen a ciklikus sportoknál a monotonitás az, ami a motivációt csökkenheti a résztvevőknél.

A kangooaerobik speciális cipőben (eredetileg futóknak fejlesztették ki, a talpán rugalmas, hajlított lemezek találhatóak) végzett aerob jellegű testmozgást takar. Az órák egyszerű aerobik alaplépés kombinációkból épülnek fel, amit egyedül a kangoocsizma viselése tesz érdekessé és mássá. Több szintet különböztetnek meg, haladó szinten már igen látványos, összetett koreográfiákat is megtanulhatunk. A kangooaerobikot alkalmazva jelentősen csökken a gerinc-, a térd- és a boka ízületeinek terhelése, egyúttal a lehetséges sérülések is fokozottabban elkerülhetők. Túlsúlyosoknak és ízületi problémákkal küzdőknek is ajánlható, hiszen a cipő a terhelés több mint 80%-át elnyeli. Kortól (life-time jellgű) és nemtől függetlenül mindenki számára egészséges edzési lehetőséget kínál.

A hajlékony rúd használata teszi különlegessé az órát és a szervezetre gyakorolt hatását. Sokoldalúsága miatt kellően motivál, ezt az eszközt használhatjuk erősítésre, zsírégetésre, vagy az állóképesség fejlesztésére egyaránt. Előnye, hogy tehermentesíti az izomfeszülést a nyakban, a háton és a csípőben, segít az ízületi problémákban (arthritis). Sportoláskor az izmok reakcióidejét fokozza, növeli az izmok erejét és állóképességét, segíti az izom- és a finom motoros képességek fejlődését.

Az óra első fele dinamikus állóképességi edzést takar, amikor a magas pulzusszámot az intenzív kar- és lábmunkával érjük el. A második részben az egyes izomcsoportok izolált erejének és erő-állóképességének fejlesztése történik (különös tekintettel a has, fenék, kar, comb és hát izmaira).

Nem aerobik jellegű mozgásforma. A callanetics a legjobb alakformáló és testtartást javító mélyizom tornák egyike. Életkorra való tekintet nélkül ajánlott mindenkinek, aki nem szereti, vagy bármilyen ok miatt nem bírja a dinamikus mozgást. Gyakorlatsorában egyaránt megtalálhatók az erősítések, nyújtások, lazítások, melyek együttesen segítenek hozzá az összerendezett, szép mozgáshoz, a helyes testtartáshoz, valamint a kidolgozott, formás test kialakításához. A gyakorlatok magas ismétlésszámával érik el az alakformáló, tonizáló és zsírégető hatást. A callanetics hatásai: tartós alakformálás; feszesebbé teszi a hasat és combot; emeli és kerekíti a feneket, formálja a csípőt; a felsőtest izmainak erősítésével enyhíti a derék- és hátfájást; szép testtartást alakít ki; testileg-lelkileg átalakít. Life-time jellegű, így az idősebb korosztálynak is javasolt.

Nem aerobik jellegű mozgást takar. Két válfaja van. Az egyik, amely statikus erősítő és nyújtó gyakorlatokat tartalmazó óratípus, mely harmóniát sugároz zenéjével és mozgásanyagával. Olyan testi-lelki (szellemi) összhangot teremtő edzésmódszer, amely a jógát a legújabb fitnesz irányzatokkal ötvözi.

A másik irányzat, amelynek mozgásanyagát eredetileg egy katona dolgozta ki, s melyet először a rehabilitációban alkalmaztak, így ezt ágyban is lehetett végezni. A szert úgy kell elképzelni, mint egy mozgó platót 2 erős és 2 gyenge rugóval felszerelve, így az izomzat (a láb, a kar) ennek ellenében dolgozik. A gépekkel, tornaszerekkel – mint a párhuzamos korláttal, vagy a svédszekrényhez hasonló „designes-bútorokkal” – végzett különböző statikus és dinamikus gyakorlatok szép, tónusos izmot alakítanak ki. A szereken a gyakorlatok a torna és a balett keverékéhez hasonló gyakorlatokat jelentenek.

Az X-co egy oxidréteggel bevont alumíniumhenger, melyben híg massza található. Egy modern súlyzó, ami megtöri a kézisúlyzók egyeduralmát. Edzés közben a henger dinamikus mozgatása során a híg tömeg a henger egyik végéből a másikba kerül. Így jön létre a reaktív hatás, ami megfeszülésre készteti az izmokat és a tömör kézisúlyzóhoz képest más hatást fejt ki a szervezetre.

Az izomtónus fokozása súlyzóval, X-co-rúddal, gumiszalaggal, steplépcsővel, labdával. Az óra célja: az izmok felébresztése, láthatóvá tétele. Statikus, koreográfiamentes óra.

Az aqua aerobik egy kíméletes válfaj. A mozgást vízben kell végezni, így az ízületeket nem terheli. Mellig érő vízben történnek a gyakorlatok speciális kézi- és lábsúlyzókkal. A gimnasztikai gyakorlatokból merítő feladatsor végzése közben nincs szükség megerőltető munkára, ezért is ajánlott ez a fajta torna az ízületi betegek számára is.

A fitt-ball program a testmagasságnak megfelelő méretű labdán vagy annak segítségével végzett tornagyakorlatokat használja fel a különböző képességek fejlesztéséhez. A 45 cm átmérőjű labda kisebb, mint 140 cm magasságú személynek, az 55 cm átmérőjű 140–155 cm magas személynek, a 65 cm átmérőjű labda 155–172 cm magas személynek, a 75 cm átmérőjű labda 172–185 cm magas személynek ajánlott használatra. Fontos szempont, hogy tökéletesen ízületkímélő, biztonságos gyakorlatok végzését teszi lehetővé, ugyanakkor a fitt-ball labda változatosan használható, így élvezetessé teszi az órát és kellő motivációt jelent valamennyi korosztály számára. Kortól és nemtől függetlenül mindenki gyakorolhatja.

A capoeira gyökerei egészen Afrikáig nyúlnak. A 16. században a Brazíliába hurcolt rabszolgák harci táncként gyakorolták az aerobikban is használatos elemeket. Így fejezték ki érzéseiket, összetartozásukat, tiltakozásukat. Maga a capoeira szó erdős területet jelent, ami jó rejtekhelyül szolgált a szökött rabszolgák számára. A capoeira aerobik koreográfiája az eredeti sporthoz képest jóval könnyebb, egyszerűbb mozgásváltozatokat takar, hiszen az eredeti sok akrobatikus elemet tartalmazott. Capoeirás jellegét az ütésekkel és rúgásokkal tarkított táncos mozdulatok, alaplépések, a brazil gitár és kongadob aláfestő zenéje adja. A capoeira aerobik erő- és állóképesség fejlesztő, főként a comb-, hát-, far- és hasizmokat edzi, egyben tartásjavító is. Olyan gerinc melletti izmokat (gerinc környéki izomfűző) mozgat meg, amelyeket egyetlen más aerobikfajta sem. A kezdőknek a testtartás sokszor okoz gondot és a rúgásokat sem mindig tudják követni, de ezek idővel mindig javulnak.

A legújabb fitnesztrendek egyike, a megunhatatlan, a pörgős, a szórakoztató Zumba, mely a dance aerobikkal mutat rokonságot. Ez az új mozgásforma teljesen másképp közelíti meg a mozgás fogalmát. A Zumba jó hangulatú óra, amely szórakoztatva biztosítja a kondicionális és koordinációs képességek fejlesztését.

A Zumba kialakulása a kolumbiai Cali nevű városból indult a ’90-es évek közepén Beto Perez, aerobik- és latintánc oktatóval. Beto otthon felejtette aerobik zenéit, így nem volt mit tenni, gyorsan cselekedni kellett, így elővette táskájából kedvenc latinzene gyűjteményét, amely csak tradicionális salsa, merengue és cumbia slágerekből állt. Improvizált, és levezette élete első „Zumba” óráját. Sokéves oktatói tevékenysége alatt ez volt az első olyan óra, amelyen edzőként nem kellett „harcolnia” a vendégeiért, mivel úgy tűnt, hogy saját magukat motiválják a résztvevők. A vendégeknek nagyon tetszett az új zene és mozgásváltozat, így egy óra után azonnal rajongóvá váltak. A véletlenből megszületett egy új és forradalmi fitneszkoncepció, a Zumba Fitnesz Party.

A zumba szó a zumbear igéből, kolumbiai szlengből ered. Azt jelenti „gyorsan mozogni, és szórakozni”. Más latin nyelveken pedig bulit, partyt jelent. Az órán az összes latin ritmus megtalálható. Szórakozva, könnyedén tanulják meg a résztvevők a salsa, merengue, cumbia, quebradita, reaggeton, calypso, bachata samba, axé, latin funk, flamenco és más táncok alaplépéseit. Nincs összefüggő gyakorlatsor.

Az órák zsírégető hatásosságát jelzi, hogy sok résztvevő szinte gyötrődés nélkül szabadult meg a felesleges kilóktól. Egy Zumbaórán 600 kalóriát is elégethet a szervezet. Az izom tónusosabbá válik, javul az állóképesség. A Zumba tehát zsírégető, állóképességi és tonizáló edzés is egyben.

A legextravagánsabb: a sztriptíz aerobik. Carmen Electra több elsőrangú koreográfussal és testedzés szakértővel dolgozta ki ezt a sajátos, erotikus mozgásváltozatot. A testedzés és a tánc legkedveltebb technikáit használja fel annak érdekében, hogy egy olyan edzésprogramot biztosítson, mely kondicionálja és erősíti az egész testet. A mozdulatok többsége kifejezetten a comb, a fenék, a has, és a csípő izmait célozza meg. Magyarországon először Budapesten folyt sztriptíz aerobikoktatás, de mivel ez a fajta mozgásmód nem igazán elfogadott, ezért nem terjedt el nagymértékben az ország többi részén. Egyébként nemcsak Carmen Electra, már a magyar sztriptíz világbajnoknő, Pirner Alma is kiadott egy hasonló DVD-t.

Az ATP (adenozin trifoszfát) az izmok első számú energiaforrása. Amikor az ATP lebomlik ADP-re (adenozin difoszfátra), elveszít egy foszfátmolekulát. Az újraszintetizáláshoz kreatinfoszfátra van szükség (kreatinfoszfát + ADP = kreatin + ATP). Ez a folyamat addig tarthat, amíg a kreatinfoszfát-ellátás ki nem merül. Valószínű, hogy az izom kreatinfoszfát-szintjét rövid idejű, magas intenzitású, fizikai értelemben is nagy teljesítményű gyakorlatokkal lehet emelni. Az izomban rendelkezésre álló ATP csak rövid ideig (mintegy 5, maximum 10 másodpercig) képes a teljes erőből történő erőkifejtés energiaigényét kielégíteni. Az ilyen jellegű gyakorlatok végzése igen nagyfokú koncentrálást kíván a gyakorlatok végrehajtójától.

Ez a rendszer is anaerob, körülbelül tíz másodperctől két percig képes energiát szolgáltatni. ATP-forrás az izomglikogén vagy glükóz, amelyet az izomrost citoplazmájában található biokatalizátorok lebontanak. A glükózlebontás eredményeként közvetlenül tejsav halmozódik fel. A glikogénből keletkezett tejsav kialakulása bonyolultabb. A glikogén piroszőlősavvá bomlik, ezáltal nagyenergiájú foszfátok keletkeznek, amelyek az ADP-t ismét ATP-vé alakítják. Ekkor a piroszőlősav egy hidrogénion felvételével tejsavvá alakul.

A tejsav felhalmozódása és a glikogénraktárak kiürülése együtt képezi az izomtevékenység fő korlátozó tényezőjét, és okozza a fáradtságot. Ha ebből a forrásból jutunk energiához, akkor tejsav szaporodik fel. A tejsav szintjének mérése a mai modern technikával az aerobikórán is megoldható.

A nyugalmi tejsavértékekből nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az aerobikórára érkező sportoló mennyire pihente ki magát, mennyire végez sportmozgást, mennyire van edzésben, mennyire fáradt, vagy esetleg nincs-e sérülése.

Az a többéves tapasztalatunk, hogy a tejsav mmol/l-ben megadott értéke DR LANGE (miniphotometer 8 típus) fotométerrel mérve (a tejsavértékek nyugalmi és a terhelés okozta változása függ az alkalmazott mérési metodikától), ha nem éri el a 0,5 mmol/l-t, akkor az aerobik órára érkező páciens gyakorlatilag nem végez sportmozgást. Ez az állapot figyelmeztet arra, hogy az aerobikóra vezetésének meg kell felelnie a kezdő sportoló terhelhetőségének is. Ha hirtelen nagy terhelést adunk, akkor nemcsak a szív- és érrendszer szempontjából terheljük túl a versenyzőt, hanem a vázizomzatban is sérüléseket okozhatunk. Ilyen esetben a tejsavértékek nem az energianyerés formáját jelzik – aerob vagy anaerob –, hanem sérülésre, jelentős túlterhelésre utalhatnak. A jól edzett, rendszeresen aerobikozó sportoló nyugalmi tejsavértéke ideális esetben 2,2 mmol/l érték alatt helyezkedik el.

Az energianyerés és az elvégezhető aerobik-gyakorlatok szempontjából igen nagy jelentősége van annak a kitüntetett pontnak, amit anaerobküszöbnek hívnak a terhelésélettanban. (Akkor beszélünk anaerobküszöbről, amikor az anyagcsere-folyamatok döntően anaerobbá válnak.)

Tartós állóképességi munkát, vagyis valóban fitnesz-aerobik gyakorlatokat, az anyagcsere szempontjából meghatározva, a 4 mmol/l tejsavérték körüli intenzitástartományban kell végezni. A versenyaerobik alatt, mivel a versenyidő két perc és igen dinamikus a végrehajtott mozgássor (a szervezet nagymértékben használja ki laktacid kapacitását), a tejsavérték az igen intenzív izommunka miatt elérheti akár a 20–22 mmol/l értéket is.

Az izmok oxigénellátása elegendő az oxidációra és a glikogén tejsavból való újraszintetizálására (Cori-kör), miközben szén-dioxid, víz és energia szabadul fel (citrát-kör, terminális oxidáció). Az izomsejtek oxigénnel való ellátásának lehetősége az, ami végső soron meghatározza az állóképességet a hosszan tartó fizikai munka esetén. A tisztán aerob tevékenység alatt nincs sem tejsavfelhalmozás, sem oxigénadósság.

Tisztán aerob tevékenység azonban a sportmozgások végzése alatt a szó szoros értelmében nincs! Ha minimálisan is, de az izomban és a vérben mindig mérhető valamennyi tejsav. Itt az a kérdés, hogy mekkora az a tejsavérték, amivel még jó teljesítménnyel végezhető tartós, és a mozgáskivitelezés szempontjából pontos munka. A helyes aerobik-technikával végrehajtott mozgásoknál döntő jelentősége van a magas aerob kapacitás szintjének. Minél magasabb a versenyző aerob kapacitása, annál inkább kevesebb tejsav fog felszaporodni az aerobik-gyakorlatok végzése alatt (a fáradtság is később fog jelentkezni).

Az oxigénfelvétel fejleszthetőségének kérdésénél meg kell különböztetni az oxigénfelvétel abszolút és relatív értékének a fogalmát.

Az oxigénfelvétel abszolút értéke (a születéstől a felnőttkorig, ameddig növekedik, erősödik a szervezet) folyamatosan nő. Ez abból adódik, hogy a testméretek növekedésével nő a tüdő kapacitása, gazdaságosabbá válik a légzéstechnika, kialakul a felnőttkorra jellemző hemoglobinérték. Az oxigénnek a működő izmokhoz való szállításában, az izommunka során felszaporodó szén-dioxid eltávolításában döntő jelentősége van a hemoglobin életkorra, nemre jellemző optimális értékének.

A normál tartománytól eltérő hemoglobinértékek rontják az állóképességi teljesítményt.

A 13. táblázatban a vér hemoglobin tartalmának normálértékei láthatók életkorra és nemre lebontva.

A 14. táblázatban rendszeresen sportoló 11–18 éves fiúknak a terheléses tüdőkapacitást jellemző spiroergometriás laboratóriumban mért maximális ventillációs értékeit és az ehhez tartozó oxigénfelvétel abszolút értékeinek liter/percben megadott értékeit mutatjuk be.

A tendenciát a hölgyek is követik, de ők a hormonális változások miatt az életkorra jellemző maximális értékeket korábban érik el. Az abszolút értékek a nőknél a testméretekből adódóan természetesen alacsonyabbak.

Jelölések: MV = maximális ventilláció. VO₂ = az oxigénfelvétel abszolút értéke.

Az oxigénfelvétel relatív értéke, vagyis a testsúlykilogrammra eső oxigénfe1véte1, amivel leginkább és jól jellemezhető a szív-keringés-légzésfunkciók állapota az élet folyamán, döntő mértékben nem változik. A kismértékű fejleszthetőség, a helyes életmód, az optimális testsúly beállítása azonban pozitív irányba befolyásolhatja a relatív aerobkapacitást, és így az életminőséget.

Az aerobik-gyakorlatokkal, ha az energianyerés szempontjából valóban döntően az aerob szakaszban végzik, akkor jelentős zsírégető munkát végezhetünk el. A szervezet csak minimum harminc perc aerob munka után kezd a zsírégetéshez folyamodni. A hangsúly kifejezetten az aerob munkán van. A szervezet anaerob körülmények között előnyben részesíti a szénhidrátok égetését.

Az egyén testalkatának megfelelő testtömeg esetén a sportmozgás, az aerobik mozgás megemeli a maximális ventillációt, ezért az egészséges szervezet több oxigénhez jut. A döntően aerob körülmények között nemcsak a fizikai, hanem a szellemi tevékenység hatásfoka is gazdaságosabb.

Ennek a gazdaságosabb energianyerési formának biokémiailag az a magyarázata, hogy az izom közvetlen energiaforrása, mint ahogy már említettük, az ATP. Nem mindegy, hogy az ATP-molekula képződése oxigén mellett aerob úton, vagy anaerob úton történik. Az aerob úton keletkező ATP-molekulák száma nagyságrenddel nagyobb, mint az anaerob körülmények között keletkezetteké (aerob úton 38–42 molekula ATP, míg anaerob viszonyok esetén két molekula ATP keletkezik).

Jelölések: R = gázcserehányados, a CO₂/O₂ aránya a terhelés alatt; HR = szívfrekvencia vagy pulzusszám; O:2P = oxigénpulzus; RV0:2 = relatív aerob kapacitás.

A táblázat adatai szerint a relatív aerob kapacitás mellett kiemelt fontosságú, hogy az életkor és az edzettség növekedésével csökken a pulzusszám, és növekszik a szív erejét jellemző egy ütés alatt kipumpált vér által szállított oxigénmennyiség.

Spiroergometriai vizsgálat

A spiroergometriai vizsgálat olyan eljárás, amely az oxidáció megfigyelésére a glikogén tejsavból való újraszintetizálásához szükséges oxigén mennyiségét méri a fizikai terhelés során. A legfontosabb paraméterek, amelyeket évenként, vagy egy-egy felkészülési időszak után állapítunk meg sportolóinknál:

A vita maxima terhelés kritériumai:

Terheléses vizsgálatokat az állóképesség meghatározására csak teljesen egészséges sportolónál van értelme végezni. Betegségre, sérülésre utaló jel esetén a vizsgálatot nem szabad elkezdeni, illetve ha a terhelés alatt derül ki bármilyen eredetű probléma, a vizsgálatot abba kell hagyni.

A terheléses gázanyagcsere-vizsgálatokat szükség szerint célszerű kiegészíteni a laboratóriumi diagnosztikai eljárások eredményeivel is, amelyek a betegségek, sérülések vagy akkumulálódott fáradtság felismerésében nyújtanak segítséget.

Az antropometria az emberalaktani (morfológiai) jellemzők mérésére szolgáló eljárás. A tudományos és/vagy diagnosztikai célú antropometriai vizsgálatok alkalmával az adatfelvételt nem végezhetjük önkényesen, saját elképzelésünk szerint. Az egyes mérőpontok kijelölésekor a már kialakult és pontosan meghatározott adatfelvételi technikák valamelyikét kell alkalmaznunk (pl. Martin-Saller, Nemzetközi Biológiai Program).

A sport-antropometria egyik lényeges feladata lenne az „elvárt” funkciókhoz megtalálni a célnak legjobban megfelelő szerkezetet. Mivel a szerkezetet – az ember esetében az alkattípust – még a sportedzés legerősebb (de nem károsító) ingerei sem változtatják meg, hiszen ez öröklött jelleg, célszerű a szerkezet biomechanikai sajátosságaihoz legjobban igazodó funkciót megkeresni, vagyis sportágat vagy versenyszámot választani.

Az emberi fenotípus (az alkat megnyilvánulási formája) végeredményben az érvényre jutó öröklött és az élet folyamán szerzett tulajdonságok együttese. Ez a megfogalmazás egyben azt is jelenti, hogy az egyes testösszetevők (pl. csont-izomrendszer, zsírtömeg) pillanatnyilag mérhető aránya is e két hatás „következménye”.

A vizsgáló feladata „egyszerű”: csupán el kell különítenie egymástól az öröklött és a szerzett komponenseket, meg kell mérnie (élő emberen!) a tömegüket, és máris eldönthető, hogy az egyes összetevők aránya az életkor, a nem, a testi felépítés, az egészségi állapot stb. ismeretében megfelelő-e, vagy egy-egy komponens (testösszetevő) mennyiségén szükségszerű-e változtatni?

Adatfelvételi és minősítési lehetőségek:

Az általános emberi alkat a testi és lelki tulajdonságok olyan összessége, amely minden emberben megvan, magában foglalja a fiziológiai alkatot, vagyis a funkciót is. Az alkattípus a szomatikus és a pszichés tulajdonságok olyan együttese, amely alapján az emberek egy része megegyezik. A tudományos vizsgálat tárgyát elsősorban az alkattípus képezi, mert csak ez ismétlődik elég gyakran ahhoz, hogy megismerése alapján szabályt, vagy törvényt lehessen megfogalmazni. Az emberek alkati típusba sorolására Hippokratész (Kr. e. 460–377) tette az első kísérletet. Ezt követően több alkattipológiai iskola alakult ki, amelyek közül a Sheldon és Kretschmer nevével fémjelzett irányzatok a legismertebbek. Az e két szerző által megalkotott eljárások meglehetősen bonyolultak, nehézkesek, és több szubjektív elemet is tartalmaznak. Az alkattípus meghatározásának, a testi felépítés jellemzésének újabban alkalmazott módszereit az antropometriai adatok ismeretén alapuló eljárások alkotják. Jelentős előnyük az antropometriai adatok felvételéből eredő objektivitásuk, valamint a számítógépes adatfeldolgozás lehetőségéből eredő gyorsaságuk (az adatfeldolgozás sok esetben zsebszámológépen is elvégezhető).

A Kretschmer által leírt típusokhoz hasonló alkatvariánsok elkülönítésére szolgál Conrad módszere, amely szintén csak testdimenziók ismeretét feltételezi. Conrad két fejlődési irány mentén jellemzi a testi felépítést (ahogy ő nevezte: a növekedési típust), s az egyes típusváltozatokat a testméretekből levezetett indexekben foglalta össze. A szerző módszerével a vizsgált személy csont-izomrendszeri fejlettségéről is képet kapunk.

A különböző alkati variánsok földrajzi régiók szerinti gyakorisági eloszlásának különbözőségei, a nemzedéki változás következményeként módosuló testi felépítés és nem utolsósorban a valid referenciák megléte indokolja, hogy ezt a módszert ismertetjük részletesen.

A metrikus index a mellkas (szélességi és mélységi) átmérőinek a testmagassággal korrigált lineáris függvénye (kerekdedségi mérőszáma), amely validálása folyamatában azonban az egész test piknikus vagy leptoszom jellegére is jellemzőnek bizonyult. Az index pozitív és enyhén negatív értéktartományába tartoznak a Kretschmer szerinti piknikussal rokon piknomorfok, az erősen negatív értéktartományába a leptoszom aszténiás típussal rokon leptomorfok. Az átmeneti, úgynevezett metromorf jelleg az indexérték – 1,00 körüli tartományában jellemző. Tekintettel a szexuális dimorfizmusra, külön skálázás szolgál a nők és a férfiak metrikus indexének jellemzésére. A metrikus index nomogramok (számító ábrák) vagy regressziós egyenletek segítségével határozható meg.

A plasztikus index a csontozatra (vállszélesség, kézkerület) és az izomzatra (alkarkerület) jellemző három mérőszám aritmetikai összege, a csont-izomrendszeri fejlettség mérőszáma, derékszögű koordináta-rendszerben ábrázolva. balról jobb felé haladva, tulajdonképpen abszolút léptékben nő. A plasztikus index a szexuális dimorfizmust szintén külön női és férfi skálázással veszi figyelembe.

A metrikus index értékeinek sora arra utal, hogy mi, mikor és hogyan valósul meg az endogén (magunkkal hozott) tendenciákból.

A funkcionális állapot tekintetében már ismételten beigazolódott: a jobb fizikai teljesítmény nagyobb plasztikus indexszel jár, és megfordítva.

A testösszetétel fogalma az emberi szervezeten belül az egyes testösszetevők (folyadékok, ásványi anyagok, különböző szövetek stb.) mennyiségének egymáshoz vagy a testtömeghez viszonyított arányát jellemzi. Az anyagok sokféleségéből eredően, a mérés és a becslés módszerei is sokrétűek. A testösszetétel antropometriai jellemzése során a mérendő komponensek számát szükségszerűen redukálnunk kell. A felosztás részletességét (a rendelkezésre álló eszközökön kívül) alapvetően a kérdésfeltevés határozza meg. Amennyiben vizsgálatunk középpontjában a mozgó ember és (fizikai és/vagy élettani) teljesítménye áll, ez önmagában is meghatározza a mérendő komponensek számát és milyenségét.

A leggyakrabban alkalmazott eljárás a teljes testtömeg sovány tömegre és zsírra történő felosztása. Ebben a rendszerben a legkritikusabb testösszetevő a testzsírtartalom, amelynek becslésére több eljárás alakult ki. Az emberi szervezetben lerakódott zsír mennyisége

Anatómiai és antropometriai megfontolások alapján a következők a mozgatórendszer tömegének frakciói:

Mindkét frakció tömegének becslésére több elfogadott eljárás is van. Ezek mindegyike a csöves csontok vastagságán és a test különböző tájain elhelyezkedő (és mérhető) izmok kerülete alapján jellemzi az egyes testösszetevők mennyiségét.

A sport-antropometriában az utóbbi 15 évben terjedt el a Drinkwater és Ross által javasolt eljárás. A módszer megalkotói logikailag abból indultak ki, hogy amennyiben az egyes testösszetevők mennyiségét meghatározzuk, a frakciók összegének egyenlőnek kell lennie a könnyen mérhető testtömeggel. (Ez a feltétel a különböző szerzők által közölt, és csak egy vagy két frakció meghatározására szolgáló eljárások együttes alkalmazása esetén nem minden esetben teljesül) Az említett eljárás sokkal munkaigényesebb, mint a korábbiak, de alkalmazása a pontosság igényének növekedése következtében nem lehet kétséges. Ezzel a módszerrel az emberi test a következő frakciókra osztható:

Az élettani hatásokat a külső környezet ingerei (pl. energiabevitel, energia- felhasználás) jelentősen módosíthatják, és ennek a legkritikusabb következménye az elhízás. Hétköznapi értelemben a túlsúly és a kövérség fogalmát általában szinonímaként használjuk, azonban biológiai értelemben különbséget kell tenni közöttük. túlsúlynak a testtömeg valamilyen módszerrel meghatározott normál értékétől (optimumától) számolt többletet nevezzük. Ennek több oka lehet. Például a mozgatórendszer nagyobb tömegéből eredő túlsúly még akkor sem tekinthető elhízásnak, ha az egyén testtömege 15–20%-kal meghaladja az életkorának, nemének, konstitúciójának és testmagasságának megfelelő értéket.

A kövérséget nem a testtömeg, hanem a test teljes zsírtartalma ismeretében ítélhetjük meg, és ezzel már minősítjük is. Példaként bemutatunk néhány adatot olyan fiatal felnőttekről, akiknek testmagassága és testtömege egyformának tekinthető (hiszen az eltérések a méret napi fiziológiás ingadozását jelentő mennyiséget nem haladják meg), de a testi felépítésük a korábban ismertetett metrikus index-szel jellemezve, és a testtömeg százalékában kifejezett testzsírtartalmuk lényegesen különböző. Ezzel a konstitúció és a testösszetétel összefüggéseire kívánunk utalni.

Jelölések: TTM = testmagasság, TTS = testtömeg, MIX = metrikus index,% = a testtömeg százalékában kifejezett testzsírtartalom, Parizková módszerével becsülve.

Biológiai (élettani) megítélés szerint nem a túlsúly, hanem a kövérség a nagyobb veszély. Az elhízás genetikai okai nehezen bizonyíthatók. Az ikervizsgálatok eredményei, valamint egy-egy család több generációjánál következetesen kialakuló kövérség viszont arra utal, hogy az elhízás mechanizmusából az öröklött tényezők egyértelműen nem zárhatók ki. Egyelőre az a legvalószínűbb, hogy csak az elhízásra való hajlam függ össze a genetikai tényezőkkel. Önmagában azonban a hajlam nem vezet feltétlenül elhízáshoz, ezen egyáltalán nem fiziológiás állapot kialakulásában a környezeti tényezők szerepe a meghatározó. Az emberi szervezetben található zsírmennyiség alapvetően két frakcióra bontható:

A kövérség megítélése szempontjából a depózsír mennyisége az alapvető. Az emberi szervezetben a zsírsejtek száma átlagosan 20 milliárd. Az elhízás lényege a zsírszövet tömegnövekedése (a zsírszövet tömege akkor nő, ha gyarapodik a zsírsejtek száma, de akkor is, ha változatlan zsírsejtszám mellett nő az egyes sejtekben tárolt trigliceridek mennyisége).

A korábbi elképzelések szerint a zsírsejtek száma genetikusan meghatározott, tehát a születés után már nem változik. Ezek szerint az elhízásnak két típusa jöhet létre:

Az egészséges ember testtömege egy nap folyamatában a felvett és leadott folyadék és táplálék függvényében 0,5–1,0 kg-ot is változhat. Szélsőséges esetekben a testtömeg napi ingadozása ennél még nagyobb is lehet. A fogyasztás fogalma a napi fiziológiás ingadozáson felüli testtömeg csökkenést jelent. Fogyasztás alkalmával a test raktározott zsírmennyiségében következik be lényeges változás, csökkenés.

A szervezet folyadéktereinek meghatározott hányaddal történő csökkentése gyors és látványos súlyvesztéshez vezet, de nem tekinthető igazi fogyásnak, ugyanis hosszabb-rövidebb idő alatt, a szabályozó rendszerek működése következtében, helyreáll a folyadékegyensúly. A test tömegének tartós csökkenése tehát a zsírraktárak mennyiségének csökkenését jelenti, ami lassú folyamat. A gondosan összeállított és ellenőrzött diétán kívül fokozott fizikai aktivitást (tehát fokozott energiafelhasználást) és nem utolsósorban akaraterőt feltételez.

A felnőtt szervezet – még ha kövér is – általában energia-egyensúlyban van.

Testtömeg csökkenés tehát csak akkor érhető el, ha korlátozzuk az energia bevitelt és/vagy fokozzuk az energiafelhasználást.

A fogyasztáshoz szükséges diétát úgy célszerű megválasztani, hogy a test zsírtartalmának csökkenése viszonylag folyamatos legyen, és a zsírraktárakból hetente felhasznált mennyiség 16 éves kor előtt ne haladja meg a 0,25, felnőtteknél az 1,0–1,5 kg-ot. E feltétel teljesítése nem egyszerű. Amennyiben az alapanyagcsere testtömegtől függő ingadozásait nem vesszük figyelembe, több nehézséggel találkozhatunk. Bizonyított, hogy egy adott konstitúcióhoz és testmagassághoz tartozó, valamilyen szinten egyensúlyban lévő testtömeg néhány kilogrammal való meghaladása az alapanyagcsere csökkenését eredményezi. Tehát valóban igaz az elhízott emberek gyakori panasza: „Lényegesen kevesebbet eszem, mint eddig és mégsem tudok lefogyni!” Hasonló, következményesen kialakuló alapanyagcsere-változással a fogyasztás hosszú folyamatában is találkozhatunk. Például 8–10 kg raktárzsír elégetése után lényegesen nehezebb a heti 1,0–1,5 kg további fogyás, mint korábban, noha általában a testtömeg a kívánatosnál még szignifikánsan nehezebb.

A fizikai aktivitással kombinált fogyasztáskor figyelmet kell fordítanunk arra is, hogy ez idő alatt a korábbiakhoz viszonyítva fokozódik a szervezet vitamin- és ásványianyag-szükséglete is.

A diétás étrendből nem hiányozhat a naponta szükséges fehérjemennyiség (egészségtani fehérjeminimum = testtömegkilogrammonként legalább 1 g), tehát csak a többi energiahordozó (zsírok és szénhidrátok) mennyiségét csökkenthetjük a szükséges arányban. Az étrend összeállításához hasznos segítséget nyújtanak az egyes tápanyagféleségek fehérjetartalmát ismertető, könnyen hozzáférhető tápanyagtáblázatok.

A fogyasztáskor az energiabevitel ésszerű korlátozása és az energiafelhasználás fokozása mellett további módon is növelhetjük a diéta hatásfokát.

A zsírfelhasználás elsődleges gátlója az inzulin, nemcsak azzal, hogy gátolja a zsírbontást, hanem egyúttal a zsírok beépülését is fokozza. Az étrendben kerülni kell tehát a gyorsan felszívódó egyszerű (édes) cukrokat. Ezek hirtelen (és a bevitel függvényében) emelik a vércukorszintet, és ezzel párhuzamosan megindítják az inzulin elválasztását. A bőséges étkezések is hasonló hatást eredményeznek. Ezzel magyarázható, hogy azonos energia bevitel napi öt vagy még több részre osztva kevésbé okoz zsírlerakódást, mint napi két-három étkezés esetén.

Léteznek olyan hormonok, a lipotropinok (az agyalapi mirigy termeli őket), amelyek kizárólagos szerepe a raktárzsír mozgósítása. Termelésüket a szénhidrátszegény étrend elősegíti.

A felhasználás során a zsírokban levő szénatomok szén-dioxiddá, a hidrogénatomok vízzé oxidálódnak. A zsírok elégetése (kevesebb oxigénatomot tartalmaznak, mint a cukrok) legalább 10%-kal több környezeti oxigént igényel, mint azonos mennyiségű cukoré. A fogyasztás időszakában a fizikai aktivitás jellegét úgy célszerű megválasztanunk, hogy a szervezet számára az oxidáció körülményei optimálisak legyenek. A fizikai aktivitás időtartama a „mérsékelt erőteljességi övezet”-nek feleljen meg. Ilyen körülmények között ugyanis a szív-vérkeringési rendszer oxigénadósság nélkül tudja biztosítani az oxigénellátást. A szervezet tehát valódi egyensúlyi állapotban dolgozik, és ilyenkor zsírt éget.

A hatékony testtömeg csökkenés tehát nem egyenlő a koplalással. Ez utóbbi nemcsak azért nem javasolható eljárás, mert sok pszichés és egyéb következménnyel járó kellemetlenséget okoz, hanem veszélyezteti a belső környezet állandóságát (negatív lesz a nitrogénegyensúly, zavart szenved az ásványianyag-forgalom, romlik a keringés stb.) is.

Az aerobik és az egészség kapcsolata

Az egészség definícióját a WHO így fogalmazta meg: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség és a fogyatékosság hiánya.”

A felgyorsult életritmusnak köszönhetően az emberekben fokozódott a stressz, amelyet az egyén nagyon nehezen tud kézben tartani, ennek javítására és kiküszöbölésére van szükség többek között a sportolásra. A káros szenvedélyek is teret nyertek a mindennapi életben. A dohányzás, a drogok, az alkoholok. Ezek pedig nemcsak a szervezetet károsítják, hanem az emberek belső érzelmi, lelki állapotát, mentális képességeit is.

A rohanó életmód miatt egyre több lehetőség nyílt az egyének részére, hogy egészségüket többféle módon megóvhassák. Sajnos ezzel együtt nőtt a veszélyforrások lehetősége is.

Szerencsére a társadalomban egyre jobban elterjedt a sportolás, akár az aerobik, akár más sportágak. Ennek oka az is, hogy egyre több reklámplakáton vagy akár a televízió reklámjaiban is tökéletes alakú ember néz vissza ránk, ami azt eredményezi, hogy az emberek ezeket az „ideálokat” tekintik mintának. Ez pedig azt hozza magával, hogy egyre többen járnak konditerembe és aerobikórákra.

Ez mindenképpen pozitív kimenetele a dolognak, de azt is fel kell mérni hogy ez gyakran belső motiváció nélkül történik. Sajnos, a motiváció nélküli edzés azt eredményezi, hogy az egyének abbahagyják a sportolást.

Kamaszkorban még tele vannak energiával a gyerekek, de a fizikai aktivitás sajnos felnőtt korban már romló tendenciát mutat. Ennek következményeként eltűnik a sport pozitív élettani és pszichológiai hatása. Ez a hazánkban magas számban előforduló krónikus betegségeknél is megmutatkozik. Felborul a harmónia, az egyensúly, a mértékletesség, melyek pedig részei az emberek mindennapjainak és amelynek újra megtalálásához a sport igen fontos eszközül szolgál.

A sport tehát elősegíti a pozitív gondolkodást, fejleszti az egészségtudatos magatartást, önbizalmat ad. Az igazi egészségtudatosság azonban azt jelenti, hogy egyaránt adaptálódunk a külső és belső feladatok ellen, eközben pedig fenntartja a testi-lelki harmóniát.

„Ép testben ép lélek”, a test a lélek temploma!”

Az ember társas lény, ezért normális esetben kisebb-nagyobb közösségben, embertársakkal kell leélnie életét. Az aerobik az egyik legjobb közösséget teremtő és ápoló mozgásforma, amely egyben a legkülönbözőbb társadalmi rétegek találkozási színhelye. Az ilyen foglalkozások alatt az ún. szociális interkulturális interakció szinte elkerülhetetlen. Ez pedig jó táptalaj a társak megismerésére, értékek és hiányosságok feltárására, problémák, konfliktusok kezelésére, végső soron pozitív, a társadalom számára is hasznos viselkedésformák rögzítésére.

Lehetőség kínálkozik továbbá új kapcsolatteremtésre, nagyobb társasági, baráti élet kiépítésére, az egyedüllét, a magány és elszigetelődés elkerülésére, de mindezekkel párhuzamosan erősödik az egyéni önállóság is.

Barátokkal, munkatársakkal, ügyfelekkel együtt aerobikozva a foglalkozások segítenek a csoportkohézió kialakításában, a kölcsönös bizalom megszerzésében és ápolásában. Gyümölcsözőbb együttmunkálkodás, sikeresebb üzleti kapcsolatalakítás jöhet létre a rendszeres, közös mozgásélmény által.

Az aquafitnesz elterjedése több mint 25 évvel ezelőtt indult az Amerikai Egyesült Államokból, mint a legtöbb fitnesz irányzat. Előnye, hogy ötvözi az aerobik és gimnasztikai gyakorlatokat valamint a vízben végzett testmozgásnak az egészségre gyakorolt jótékony hatását. Egy amerikai katona, Glenn McWaters, az Amerikai Tengerészgyalogság könnyűatléta-edzője fejlesztette ki. Súlyos lábsérülést szerzett Vietnamban, az orvosok nem láttak esélyt rá, hogy valaha még felépülhet ebből a sérülésből úgy, hogy akár futni is képes legyen. Így a katona először saját maga számára egy rehabilitációs programot dolgozott ki, edzéseihez készített egy szivacsos anyagból készült mellényt (segédeszköz), amelynek segítségével a vízben futóedzést tudott tartani, anélkül, hogy az ízületeit megterhelte volna. Az általa tervezett mellény tekinthető a mai aquafitnesz öv elődjének.

Ezt az aquafitnesz mozgásprogramot először kizárólag csak a rehabilitációban alkalmazták gyógytornászati célokra. Célja volt, hogy segítsék vele a sportsérülések utókezelését, a gyors felépülést. Majd később a versenysport edzésmódszereibe is beépült, hiszen a sportolók felkészülésében is használták. Évek teltek el, amíg az aquafitnesz megjelent és nagy tömegek számára is elérhető rekreációs kínálati elemmé vált.

Az aquafitnesz az idősebb korosztály, valamint a túlsúlyos emberek számára kitűnő edzéseszköznek számít, hiszen nem terheli meg az ízületeket olyan mértékben, mint a különböző fitnesz és aerob mozgásváltozatok szárazföldi változata.

A vízi gyógytorna gyakorlataiból kidolgozták a medencében végezhető tornagyakorlatokat, valamint a gyakorlatok számával együtt bővült a speciális sporteszközök köre is – és a víziöv mellé megtervezték az aquafitnesz-cipőt és -kesztyűt, a víz alatti steppadot, a vízisúlyzókat és a „vízinudlit” – melyeket a szabadidős sportban használnak. Az aquafitnesz nagy népszerűségre tett szert és elterjedt egész Amerikában. Európában, viszonylag későn a ’90-es években, míg hazánkban csak az utóbbi években jelent meg és vált népszerűvé.

Az aquafitnesz life-time jellegű, így ezeken az edzéseken kortól és nemtől függetlenül mindenki részt vehet.

Ennek a rekreációs tevékenységnek tág a célcsoportja, hiszen ajánlható olyan gyerekeknek és felnőtteknek is, akik úszástudással nem rendelkeznek, hiszen a gyakorlatok elvégzéséhez nem szükséges az úszás, a mozgás alacsony vízszint mellett történik, a speciális öv mindenkit fenntart a víz felszínén. Így akik nem tudnak úszni, azok is kihasználhatják a testmozgáshoz a víz jótékony fizikai tulajdonságait.

Előnyös ez a mozgásprogram olyanoknak is, akik ízületi bántalmakban szenvednek, és emiatt a szárazföldön végzett mozgások nagy terhelést jelentenének a szervezetük, az ízületeik számára. Az aquafitnesz-edzések során a víz felhajtóereje érvényesül, így minden ember a testsúlyának csak a 3,6%-át nyomja, tehát sokkal kevesebb súly nehezedik az ízületeire. Így minden olyan mozgásfajtát, amit tradicionálisan a szárazföldön hajtanak végre – mint a futás, járás, sífutás, aerobik, és tánc – a vízben is elvégezhetnek az ízületeik megterhelése nélkül.

Life-time sport, mint azt már említettük. Így az idősebb korosztály fizikai fittségi szintjének javítására is kiválóan alkalmas, akik az ízületi problémák mellett esetleg más egészségi problémákkal is küszködnek. Ebben a korban gyakrabban fordulnak elő olyan betegségek, mint a csontritkulás, gerincbántalmak, izomsorvadás, izomgyengülés, amely betegségek prevenciójában illetve rehabilitációjában jó eszköz lehet az aquafitnesz. A vízben végzett gyakorlatokat könnyű elsajátítani és könnyű elvégezni, s az idős emberek is űzhetik a túlterhelés veszélye nélkül.

Napjainkban egyre gyakrabban jelentkezik az obesitas (kóros kövérség) és az elhízás, mint népbetegség. Ez mára a társadalom egyre több tagját (fiataltól az idősekig) érinti. A túlsúlyos, nehezen mozgó embereknél, akiknél nagyon lényeges az ízületek kímélése, igen fontos, amit a vízben végzett mozgásokkal biztosíthatunk számukra. A vízi edzések alkalmasak a kardiorespiratorikus állóképesség fejlesztésére, ami prevenciót jelent a szívinfarktus, és a különböző szív- és érrendszeri betegségek esetében, melyek elsősorban a túlsúlyos embereknél fordul elő.

Ajánlható a különböző okok miatt izomsorvadásban szenvedőknek is, hiszen az aquafitnesz gyakorlatai nagymértékben elősegítik a sérülések utáni gyors felépülést.

A rendszeresen sportolóknak és a táncosoknak kifejezetten ajánlott az aquafitnesz végzése, kiegészítő sportként való alkalmazása.

A gyógytestnevelésben is alkalmazzák, itt elsősorban olyanoknak ajánlható, akik gerincferdülésben szenvednek, vagy akiknek rossz, vagy hanyag tartásuk van. Az aquafitnesz edzésterve rengeteg gyakorlatot tartalmaz, amely a törzs izmait erősíti (nagy farizom, egyenes hasizom, gerincfeszítő izom, gerinckörnyéki izomfűző) s ezek az izmok felelősek a helyes testtartásért és a törzs stabilitásáért. A gyakorlatok végzése során a speciális víziöv mindig egyenesen tartja a törzset, így minden gyakorlatban jelen van a törzs izmainak erősítése.

Valamint ajánlható még minden egészséges embernek, aki szereti a vízitornát, a jó hangulatot és nyitott az új dolgokra. Az aquafitnesz fejleszti a kondicionális és a koordinációs képességeket, a legtöbb izomcsoportot egyszerre és alaposan megmozgatja, erőt és rugalmasságot egyaránt biztosít.

Az aquafitnesz a legtöbb izomcsoportot megmozgatja a túlterhelés veszélye nélkül, a terhelést adekvátan tudjuk adagolni nemre, korra és edzettségi állapotra való tekintettel.

Két változatát különböztethetjük meg: a sekélyvízi és a mélyvízi aquafitneszt. Az aquafitneszre jelentkezők személyre szabott edzésterv keretében a lehetőségek közül kiválaszthatják a nekik legmegfelelőbb edzésformát, ezért alkalmazható minden korosztálynak és a speciális, egyedi esetekben is.

Az aquafitnesz mozgásanyaga is változáson ment át, bővítették a mozgásváltozatokat és egyre több eszköz használatával színesítették ezt a rekreációs mozgásformát.

Így az alábbi mozgásváltozatokat különböztethetjük meg:

Jonathan Goldberg 1956-ban született Dél-Afrikában, Johannesburgban. A sport iránti szeretetét édesapjától örökölte, aki híres hosszútávfutó volt. A ’80-as évek alatt az ultramaraton biciklizés Johnny G. szenvedélyévé vált. 1988-ban felállított egy rekordot az 554 mérföldes (közel 900 kilométeres) non-stop versenyen, amely átszelte Arizonát. 29 óra 46 perc alatt ért célba, így mintegy 4 órával megelőzve a teljes mezőnyt. A 3100 mérföldes (5022 kilométeres) Race Across America-ra készülve építette meg saját edzése céljából a később szabadalmaztatott Johnny G. Spinner kerékpárt. A biciklit az egyedülálló felépítés és a láncmeghajtású lendkerék tette különlegessé és különböztette meg egy hagyományos szobakerékpártól. Eleinte a saját garázsában tartott edzéseket a barátainak, manapság már világszerte elterjedtté vált és milliók követik az ő egységes edzésrendszerét. A spinning nem egy általános, nem is versenysport, hanem egy olyan személyre szabott edzés, mely kiváló fittséget eredményez annak, aki rendszeresen űzi, így a rekreációban és a versenysportban is népszerű edzésmódszerré vált. Hazánkban 2000 óta létezik a spinning és már számos fitneszteremben, wellness szállodában megtalálható kínálati elemmé vált.

A rendszeres kerékpározás célja, hogy jó kondíciót biztosítson, csökkentse a testzsírszázalékot és a testsúlyt, vagy segítse ezek szinten tartását, valamint mozgásélményt, örömet nyújtson. A kondícionális képességek közül (erő, gyorsaság, állóképesség) – ciklikus jellegéből adódóan – elsősorban az állóképesség fejlesztésére szolgáló edzésforma. Az állóképesség a szervezet fáradással szembeni ellenálló képessége hosszan tartó, nagy sportbeli erőkifejtéseknél. Az állóképes egyén viszonylag magas intenzitással, hosszú ideig tud munkát végezni anélkül, hogy az intenzitása csökkenne (Nádori, 1991).

Az állóképesség fajtái:

A spinning edzés időtartamát tekintve a hosszú távú állóképesség csoportjába tartozik, mivel az órák terjedelme meghaladja a 30 percet (45–50 perc). A kondícionális képességek tekintetében pedig az erő-állóképességet fejleszti és javítja a pszichés állóképességet is. A spinningóra alatt viszonylag nagy ellenállást kell legyőzni, viszonylag hosszú időn keresztül.

A rendszeresen optimális spinning edzést végzők szervezetében – a teljesítmény javulásával (már 6–10 hét után) – az alább felsorolt pozitív változások várhatóak:

A spinning továbbá olyan pozitív hatásokat fejt ki a szervezetre, mint valamennyi ciklikus sportág (Cooper 1968):

A gyakorlatban a vendégek 6–10 hét elteltével azonos terhelésre alacsonyabb átlagpulzussal, valamint gyorsabb pulzus megnyugvással „válaszolnak”. A spinning tréning óriási előnye, hogy viszonylag rövid idő alatt látványos javulást eredményez, és ez tovább motiválja a sportolókat. A pulzusmérő órák segítségével a fejlődés mérhetővé válik és többek között ezért is elengedhetetlen kelléke az edzéseknek.

A spinnig, a kerékpározás life-time jellegű, ciklikus sport, így a foglalkozásról is elmondható, hogy nem csak a fiatalok sportja. Vagyis a spinning, akárcsak a kerékpározás egy egész életen át űzhető szabadidősport. A kerékpározás ugyan elkezdhető gyermekkorban, a spinningedzéseken azonban a gyermekek részvétele nem javasolt. Ennek egyik oka az, hogy a spinning kerékpár lendkereke szabadon futó. Ez azt jelenti, hogy fokozott figyelmet igényel a résztvevőktől a balesetek megelőzésének érdekében. Tehát, a figyelem lankadása számtalan baleseti veszélyforrás lehet. A gyermekeknek ekkor még nem alakult ki a félelemérzetük, ezért nem képesek felmérni a spinning kerékpár veszélyeit. A másik oka az az, hogy a kerékpár ülésének a legalsó pozíciója megköveteli a 150 centiméteres magasságot. Vagyis a fent említett magasság alatti résztvevő nem tudja biztonságosan hajtani a kerékpárt. Így a gyermekek számára inkább a hagyományos kerékpárok ajánlottak. Az alábbi korosztályoknak ajánlott a spinning foglalkozás.

A spinningedzésekhez a mezek és a nadrágok esetében az innováció eredményeként megjelentek az úgynevezett „intelligens viseletet” képviselő ruhák és mezek, melyek feltérképezik a test hőmérsékletét és állandó hőmérsékleten, illetve szárazon tartják. Így a ruházat anyagánál előnyösebbek az ún. high-tech anyagokból készült ruhák, melyek jobban illeszkednek és kényelmesebbek, mint a pamutból vagy gyapjúból készültek. A minőségi kerékpáros ruházati cikkek előállítói a legújabb technológiák alkalmazásával elkészített anyagokat használják, mert ezek könnyebbek, vékonyabbak és könnyen tisztíthatóak, mint a pamut vagy a gyapjú anyagból készült mezek és nadrágok. A pamut egyik legfőbb tulajdonsága, hogy felszívja a nedvességet, és magában tartja azt. A high-tech anyagok, mint például a Lycra, az anyag külső felszínére vezetik a nedvességet, így az elpárolog és a kerékpáros ruhája, bőre száraz marad, ami növeli a komfortérzetet.

A spinning kerékpár eltérő felépítésű, mint egy hagyományos terepbicikli és egy szobakerékpár, de a test pozíciója és a pedálozás jellege szerint megegyeznek. Különlegessé az egyedülálló felépítése és a láncmeghajtású lendkerék teszi (2. ábra).

6.1. ábra - A kerékpár felépítése

A kerékpár fő részei az alábbiakból tevődnek össze:

A biztonság és a kényelem érdekében a spinningedzéseken résztvevők számára nélkülözhetetlenek a helyes beállítások. A kerékpáron állítható részek:

Ülés- vagy nyeregmagasság beállítása

A kerékpár személyre szabott beállítása az első lépés, mielőtt használatba vesszük azt. Álljunk a kerékpár mellé és emeljük meg az ülést a csípő magasságáig. A magasság beállítását kipróbálással ellenőrizhetjük. Üljünk fel a nyeregre és helyezzük a lábunkat a klipszbe. A beállítás akkor jó, ha a térd enyhén hajlítva helyezkedik el az ülő pozícióban. Ügyeljünk arra, hogy a térd soha ne legyen teljesen kinyújtott állapotban.

A kormány és nyereg közötti távolság beállítása

Üljünk fel a kerékpárra úgy, hogy a kezek a kormányon, a lábak a klipszben vannak, és a hajtókat hozzuk vízszintes helyzetbe. Akkor jó a beállítás, ha ebben a helyzetben a térd függőleges vetülete nem előzi meg a lábfej közepét. A másik követelmény pedig, hogy a karok kényelmes helyzetben legyenek a kormányon és a könyök enyhén behajlítva legyen.

A kormánymagasság beállítása

A kormánymagasság megfelelő beállítása azért nagyon fontos, mert a helyes beállítás elősegíti a kerékpáron való kényelmes elhelyezkedést és segít elkerülni a hát kellemetlen húzódását. A kormány magassága egyéni megszokásokon alapul, egyéni technikáktól függ. Kezdőknek ajánlatos a nyereggel egy magasságba vagy annál magasabbra helyezni a kormányt. Haladóaknak lehet ennél mélyebbre helyezni, mert a tartó izmok már elég erősek ehhez a pozícióhoz. Hátproblémával rendelkezőknek célszerű 10 cm-rel a nyereg magassága fölé emelni, a gerincoszlopra nehezedő kisebb terhelés és igénybevétel érdekében. Ezt követően az utolsó feladat az állító csavarok szoros rögzítése, amelyek stabilizálják a beállításokat. A fent említett három beállítást minden edzés előtt meg kell ismételni.

Háromféle kézpozíciót különböztethetünk meg, amelyek biztosítják a helyes testtartást a kerékpározás közben.

1. kézpozíció (3. ábra): Az öklök és a könyök egy kisebb háromszöget zárnak be. A hüvelykujj és a többi ujj összeér. Ezt a pozíciót csak ülve használjuk, síkmenetben, alacsony ellenállás mellett bemelegítésnél, átmeneti részeknél és minden alkalommal a levezetésnél.

6.2. ábra - Az 1. kézpozíció

2. kézpozíció (4. ábra): A kezek lazán a kormányon széles helyzetben ( vállszélességben) felső fogással. Ezt a kéztartást használhatjuk ülve és állva is. Ez a pozíció optimális biztonságot ad.

6.3. ábra - A 2. kézpozíció

3. kézpozíció (5. ábra): Ezt a kéztartást csak álló helyzetben alkalmazzuk. A kezek ennél a pozíciónál a legszélesebben helyezkednek el. A kezekkel a kormány szarvait úgy fogjuk, hogy a tenyerek befelé, a kézfejek pedig, kifelé néznek.

6.4. ábra - A 3. kézpozíció

A pedálhajtási ütemet vagy pedálsebességet percenkénti pedálfordulatszámmal mérjük (RPM – revolution per minute). Ez a mozdulatok gyakoriságát jelenti. Mértékét a tekerésre fordított erő és a kiválasztott ellenállás nagysága határozza meg. Kisebb ellenállást alkalmazó technikák esetén, mint például az ülő vagy álló pozícióban, sík terepen történő tekerésnél, magas pedálhajtási ütemet alkalmazunk (80–120 rpm). Hegymenet esetében pedig alacsonyabb pedálsebességet használunk (60–80 rpm).

A pedálhajtási ütemet úgy ellenőrizhetjük, hogy egy 15 másodperces pedálhajtási ütemet nézünk egy másodpercmutatós óra használatával. Tekerés közben a figyelmet az egyik láb mozgására kell összpontosítani, majd ezt követően 15 másodpercen keresztül meg kell számolni az egy lábbal végzett tekeréseket. Az így kapott eredményt néggyel kell megszorozni, így kapjuk meg az egy perc alatti pedálhajtási ütemet.

A bevezető rész további két részre osztható.

A főrész célja a szervezet állóképességének a javítása, megtartása, melynek fejlesztésére számos módszer áll rendelkezésre. Ilyen eljárások a tartós-, intervallumos-, valamint a verseny- és ellenőrző módszerek (lásd az állóképesség fejlesztése). Ezeknek a módszereknek az alkalmazása az óra főrészében általában kevert formában jelenik meg. A bemelegítést követően az intenzitás fokozatos növelésével előkészítjük a keringési- és légzőrendszert a magasabb terhelésre, a folyamatos célzónában való munkavégzésre. Az óra központi részét az előkészítést követő kb. 25–30 perc adja. Mivel fitneszedzésről van szó, a mozgás monoton, hiszen ciklikus, ezért az óra e szakaszának motiválónak és változatosnak kell lennie. Ezt a motivációt leginkább úgy tudjuk megvalósítani, hogy a váltakozó terhelés módszerét, az iramjátékot és az intervallumos módszert alkalmazzuk. A vendégeknek túlságosan unalmas és egyhangú lenne a folyamatos, egyenletes terhelés az óra teljes időtartama alatt, ezért váltogatjuk a különböző technikákat. A cél az ő számukra a jobb kondíció, a testsúly-redukció, valamint a kikapcsolódás és szórakozás, vagyis ezek figyelembevételével alakítjuk az óra főrészét. Az edzésnek ebben a szakaszában egyaránt használunk hegyi-, sík- és sprint technikákat, mellyel színesebbé és változatosabbá tehetjük az órát.

Az oktatónak az a legfőbb feladata, hogy a vegyes összetételű (heterogén) csoportnak szelektált utasításokat adjon, melynek segítségével személyre szabott és hatékony terhelést biztosít minden egyes résztvevőnek. A különböző állóképességi szinttel rendelkező résztvevők számára a legoptimálisabb a középhaladó szintű óravezetés. Ekkor a kezdő és haladó résztvevőket egyaránt el kell látni azokkal a szükséges információkkal amelyek segítséget nyújtanak számukra az edzés elvégzéséhez.

Az edzés főrészében történik a keringési rendszerfejlesztése. Az óravezető felelős e szakasz terhelésének helyes megállapításáért. Kezdők, edzetlen részvevők esetében a célzóna a maximális pulzus 60–70%-a közötti érték. Edzett résztvevők esetében a célzóna a maximális pulzus 70–80%-a közötti érték. Amennyiben a főrészben mért pulzusszám megegyezik a kitűzött célzóna értékével, akkor a terhelés megfelelő intenzitású lesz. Amennyiben ennél alacsonyabb, akkor nagyobb, ha magasabb, akkor csökkentett intenzitással kell tovább edzeni. Az edzésfő részében az oktató csak egy irányt mutat az óra menetével kapcsolatban, amelyet minden vendég saját edzettségi szintjének megfelelően hajt végre.

A testnevelésórán a mozgásos cselekvések tanításában is három oktatási módszert alkalmazunk, mely a spinningben is hasznosítható:

A kérdés az, hogy a felsorolt eljárásmódok közül melyiket alkalmazzuk a spinning oktatási folyamatában? Mivel a kerékpározás ciklikus mozgás, ezért az oktatása elsődlegesen globálisan történik. Ezzel szemben egyes technikák (pl.: vegyes hegymenet) tanításánál parciális módszert, illetve a pedálhajtási technika „csiszolására” az egész–rész–egész módszert használjuk.

A hibajavítás fontos az oktatás folymatában, hiszen a mozgáselsajátítás eredményességét meghatározza. Először azokat a hibákat javítjuk ki, melyek vagy balesetet, vagy sérülést okozhatnak, illetve mindig a nagyobb, generálisabb hibától haladunk a kisebb hibák javítása felé. A hibajavítás célja a spinningedzések alkalmával a különféle feladatok folyamatos, gördülékeny, hatékony és sérülésmentes végrehajtása. A mozgáshibák javítása mindig a hibafeltárással kezdődik. Az alábbi okok, amelyek a helytelen, rosszul végrehajtott mozgásokhoz vezetnek:

Szívfrekvencia számítási képletek

A szívfrekvencia számításának több módja is ismert. A leggyakrabban használatosak az alábbiak:

1. K. H. Cooper szerint: az életkornak megfelelő munkapulzust, vagyis a célpulzust, a hosszú távú állóképesség fejlesztéséhez a következőképpen lehet kiszámítani:

2. Arndt–Schultz-féle szabály szerint: 220-ból először kivonjuk az illető életkorát, hogy meghatározzuk a maximális pulzusszámot, ezután a számot megszorozzuk 0,6-del és 0,85-dal, hogy meghatározzuk az előirányzott pulzusszám-tartományt.

220 – 40 = 180, ez az ő maximális pulzusszáma;

180 × 0,6 = 108, ez az ő előirányzott pulzusszám-tartományának az alsó határa;

180 × 0,85 = 154, ez az ő pulzusszám tartományának a felső határa.

Így tehát az edzés során az ő előirányzott pulzusszám-tartománya 108–154 szívverés percenként. (Fehérné Mérey Ildikó, 2006)

3. Karvonen-egyenlet:

Maximális terhelési pulzusérték kalkulálás: 220 – életkor

Munkapulzus érték kalkulálás: max. pulzus–nyugalmi pulzus

Aerob állóképesség fejlesztéshez:

Munkapulzus × 0,6 + nyugalmi pulzus = terhelési zóna alsó határa

Munkapulzus × 0,8 + nyugalmi pulzus = terhelési zóna felső határa

Például: életkor 20 év, nyugalmi pulzus 70 ütés/perc

Max. pulzus: 220 – 20 = 200 ütés/perc

Munkapulzus: 200 – 70 = 130 ütés/perc

Terhelési zóna alsó határa: 130 × 0,6 = 78 + 70 = 148 ütés/perc

Terhelési zóna felső határa: 130 × 0,8 = 104 + 70 = 174 ütés/perc (Dr. Metzing Miklós, 2006) – pulzusmérés fejezethez.

A kézi pulzusmérés egyszerű és könnyen megtanulható módszer. Hátránya, hogy a „lökéshullámot” vesszük, ami nem mindig megbízható. Az is probléma, hogy a maximális terhelésnél „késése” van, magyarán akkor tudjuk csak mérni, amikor már beindult a megnyugvás. A verőér lüktetése több helyen is kitapintható. Viszonylag könnyű a csuklón, a nyakon, a szívtájékon, a belső bokánál és a könyökhajlatban. Leggyakrabban (és viszonylag egyszerűen) a csukló belső, hüvelykujj felőli oldalán mérjük. A nyaki verőér kitapintása (mivel nincs csontos alátámasztása alatta) inkább csak intenzívebb szívműködésnél könnyű, tehát jobbára terheléses pulzus mérésére ajánlott.

Mérés műszerrel. A kézi mérést háttérbe szorította a pulzusmérő órák elterjedése. A pulzusmérő két részből áll, az egyik a mellkasra csatolt rádióadó, ami a szív összehúzódását kiváltó elektromos impulzusokat veszi és továbbítja a vevőkészülékhez (karóra). Az órán a pillanatnyi percenkénti pulzusátlag jelenik meg. Ezen eszközök használata szinte elengedhetetlen kelléke a spinningóráknak. Tapasztalataink szerint azokban a fitnesztermekben, ahol spinning kerékpárok állnak a vendégek rendelkezésére, ott a pulzusmérő eszközök sem hiányozhatnak. Ezeknek az eszközöknek az a hátránya a manuális méréssel szemben, hogy költséges, valamint némely készülék használata bonyolult, igen nehézkes. Mindezek ellenére az edzések alatt a szívösszehúzódások mérésére ideális a pulzusmérő órák használata. A kézi mérés jelentősége pedig, az ébredési pulzus számlálásánál jelenik meg, mivel nem minden vendég rendelkezik saját pulzusmérő eszközzel.

Mi áll a spinning népszerűségének hátterében? Az alábbiakban megkíséreljük a legfontosabb tényezőket csokorba szedni.

A fentiek alapján határozottan állíthatjuk, hogy a spinning a jövőben is töretlen fejlődés elé néz.

6.5. ábra - Hajtás ülő pozícióban

6.6. ábra - Hajtás álló pozícióban

6.7. ábra - Csípőhorpasz izom nyújtása

6.8. ábra - Nagyfarizom nyújtása

6.9. ábra - Négyfejű combizom nyújtása

6.10. ábra - Combhajlító izmok nyújtása

6.11. ábra - Combközelítő izmok nyújtása

6.12. ábra - Háromfejű lábikra izom nyújtása

6.13. ábra - Hátizmok nyújtása

6.14. ábra - Mellizmok nyújtása

6.15. ábra - Háromfejű karizom nyújtása

6.16. ábra - Deltaizom nyújtása

6.17. ábra - Csuklyás izom felső részének nyújtása

A következőkben felsorolásképpen ismertetem a Fitwalk mozgás előnyeit:

Fitwalk Body Training: A kardio mozgást és az erősítő edzést ötvözve született meg ez a rendhagyó csoportos óratípus. Ez az újfajta koncepció lehetővé teszi, hogy nagyon hatékonyan leadjuk felesleges kilóinkat, mindamellett a kiegészítő erősítő gyakorlatokkal a különböző izomcsoportokat is erősítjük. A Fitwalk Body Training egyik előnye, hogy nem szükséges hozzá semmilyen felszerelés, mert az erősítő edzés kizárólag saját testsúllyal történik.

A különböző aerobik óratípusoktól abban különbözik, hogy a Fitwalk Body Training során az edzés egyes részei helyváltoztatással történnek. Kisebb termekben a vendégek kör, vagy ovális alakban teszik le a polifoamjukat – melyen később az erősítő gyakorlatokat végzik –, nagyobb teremben (pl. tornateremben) pedig hosszanti irányban kettesével „cipzár” alakzatban. Ebben az esetben akár 4–5 sor is elfér egy teremben. Fontos viszont, hogy a sorok között ahol a Fitwalk mozgás történik kb. 3 méternyi távolság legyen.

A Fitwalk Body Training koncepció lényege, hogy a kardio mozgást kiegészítjük erősítő gyakorlatokkal. Az óra 6–8 perces bemelegítéssel kezdődik, mely speciális aerobik mozdulatokat tartalmaz. Lényege, hogy a szervezetet felkészítsük a fokozott igénybevételre, megelőzve a nemkívánatos sérüléseket.

Ezt követi a 3 × 10 perces főrész, melyek a nagyobb izomcsoportokat dolgoztatják meg. A 10 perces aktív részek hét darab egy perces Fitwalk-ot és hat darab fél perces erősítő gyakorlatot takarnak. A 10 perces részek között 2 perc pihenőidő van, melynek lényege a felfrissülés, a csoportos 1 percig tartó pulzusmérés, illetve felkészülés a következő sorozatra.

Az óra utolsó 10 percében a levezető rész kerül sorra, mely könnyű mozgás–nyújtás–stretching gyakorlatokból áll. Célja a szervezet helyreállítása, a pulzus csökkentése.

Normal Fitwalk: Az alaptechnika elsajátítása után folyamatos haladással végzett edzésforma. Elsősorban a kezdők, a túlsúllyal, illetve alacsony állóképességi szinttel rendelkezők részére ajánlott.

Hard Fitwalk: Az edzést résztávos és fartlek (iramjátékos) edzésmódszerekkel egészítik ki, illetve a gyaloglóiskola elemeit is beiktatják a főrészbe. Főként a haladóknak ajánlott, akik már rendelkeznek kellő állóképességgel.

Brutal Fitwalk: Az edzés Fitwalk kézisúlyzóval zajlik hegyi emelkedőkön, lejtőkön. Csak a legjobb kondícióval rendelkezők részére megengedett. A pulzus felmehet akár 180 BPS értékre.

A Fitwalk nagy előnye, hogy nem kell sok pénzt fizetni a felszerelésekre, csupán elég a kocogáshoz szükséges öltözet, viszont nagyon fontos a jó minőség!

A gimnasztika: az általánosan és sokoldalúan képző, a sportágak előkésztő, fejlesztő és szinten tartó gyakorlatait és az ember természetes mozgásait foglalja magába.

A gimnasztika célja: olyan mozgáskészségek kialakítása, ill. motoros képességek fejlesztése, amelyek előmozdítják az egészséges testi fejlődést, lehetőséget biztosítanak a mozgáskultúra fejlesztésére és a sportbeli teljesítményfokozásra, előbb felkeltik, majd megszilárdítják az aktív és rendszeres testedzés, valamint sportolás iránti érdeklődést.

A gimnasztika feladatai:

A gimnasztika jellemzői:

Például ha egy gyakorlatban erősítő hatású alapformák szerepelnek, akkor a gyakorlat tartalma erősítő hatású.

A gyakorlatok tartalma sokféle lehet, irányulhat a szervezet felkészítésére a nagyobb terhelés elviseléséhez, vagy bemelegítésre, levezető, regeneráló hatás kiváltására, a testtartás javítására, az akaraterő fokozására stb.

A gyakorlatok összessége – amelyek a célokban kitűzött hatásokat kiváltják –, valamint amit a külső megjelenésük alapján látunk, a gyakorlat formáját jelentik, azaz a látható, ill. érzékelhető mozgást.

A gyakorlatok formájának megválasztása mindig az adott cél, ill. az egyén vagy a csoport életkorától, előképzettségétől, felkészültségétől függ.

A./ Rend (alaki) gyakorlatok

Alakzatok:

B./ Általánosan és sokoldalúan képző gyakorlatok

Ezek a mozgások a hétköznapi használatban közismert „gimnasztikai gyakorlatok” vagy szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatok, melyek az emberi test mozgásrendszerének alapvető képzését, a szervek, szervrendszerek (csont- és izomrendszer, ízületi rendszer stb.), valamint a velük kapcsolatos pszichikai tulajdonságok fejlődését szolgálják.

Ezeket szokták határozott alapformájú gyakorlatoknak is nevezni, mivel végrehajtásuk meghatározott formához kötött.

a.) Szabadgyakorlatok (eszköz nélküli gyakorlatok): a test mozgásai, ill. a testrészek egymáshoz viszonyított elmozdulásai, amelyek végrehajtása különösebb technikát nem igényel.

Rendszerezésük

1. Testre gyakorolt hatásuk szerint lehetnek:

2. Testrészek szerint lehetnek:

3. A gyakorlat szerkezete szerint:

b.) Eszközzel végzett gyakorlatok:

c.) Természetes gyakorlatok: spontán megtanult kötetlen mozgásformák, melyek az egész test izomcsoportjait igénybe veszik. Hatásuk változatos, sokoldalú, alkalmazásuk az alapvető mozgáskészségek kialakításában igen fontos. Előfeltételeit képezik a sportági mozgásoknak.

Főbb csoportjai:

2. Funkcionális felosztás:

Összefoglalás:

A test tengelyei:

A test síkjai:

A test helyzete a szerhez viszonyítva: a test szélességi tengelyét viszonyítjuk a szer fő tengelyéhez.

lehet:

lehet:

a.) Tartásos gyakorlatelemek:

Fogásmódok:

A ballisztikus nyújtás lényege, hogy van egy olyan pillanat, amikor a mozgás a testet, vagy a végtagot a normál mozgásterjedelemnél nagyobb kilendülésre kényszeríti. Ez az a nyújtás, vagy „bemelegítés” amikor a megfeszített testtartásból „kiugrunk” majd vissza, a megfeszített izmot úgy használva, mint egy rugót. (pl. amikor lendületből megérintgetjük kezünkkel a lábujjunkat.) Ezt a nyújtást nem tartom hasznosnak, és könnyen sérüléshez vezethet. Nem engedi az izmot alkalmazkodni, pihentetni a nyújtott állapotban. Helyette ismétlődően felléphet a nyújtási reflex.

A dinamikus nyújtás: „az amikor a test egy része mozgásban van, fokozatosan növekszik a mozgás sebessége, a nyújtás mértéke, vagy mindkettő egyszerre.” Ne keverjük össze a dinamikus nyújtást a ballisztikus nyújtással! A dinamikus nyújtás kontrollált láb- vagy karlendítést, amely óvatosan eléri a mozgási terjedelem határát. A ballisztikus nyújtás a mozgási terjedelem határán túl erőlteti a test egy részét. A dinamikus nyújtásban nincsenek erőltetett mozgások. Például dinamikus nyújtások, a lassú, kontrollált láb-, karlendítések, vagy felsőtest csavarások. A dinamikus nyújtás a dinamikus hajlékonyságot fejleszti, és meglehetősen hasznos bemelegítésnél, vagy aerobiktorna (vagy harcművészeti edzésen) esetén. Véleményem szerint, a dinamikus nyújtó gyakorlatokat 8–12-es sorozatokban érdemes csinálni:

Ezeket a gyakorlatokat (láblendítés, karlendítés) 8-as vagy 12-es ismétlődéssel csináld. Miután néhány sorozat után elfáradtál állj le. A fáradt izmok kevésbé rugalmasak, ami miatt csökken a mozdulat amplitúdója. Csak annyi ismétlést csinálj, amennyit a mozgásterjedelem csökkenése nélkül tudsz. A további ismétlések ahhoz vezethetnek, hogy csökken az izmok hossza, és csökkenhet a rugalmasságuk. Minél többször ismétled nagy erőfeszítéssel, annál mélyebben vésődik a (rossz mozdulat) a (mozgási) memóriádba. Miután elérted a mozgásterjedelem határát egy ízületben bármely irányban, ne csinálj több ismétlést ezzel a mozdulattal az adott gyakorlatban. Még akkor is fenn tudod tartani a maximális mozgásterjedelmet több ismétlésen keresztül, csak fölöslegesen vésed be a memóriádba ennek a mozdulatnak a terjedelmét. Úgyis majd túl kell lépned ezeken az „emlékeken” ha továbbfejlődsz.

Az aktív nyújtás megfelel a statikus-aktív nyújtásnak. Az az aktív nyújtás, amikor felveszel egy pozíciót és csak az agonista izmaid erejével tartod meg. Például felemeled a lábad magasra és a lábizmaid segítségével ott tartod. Ilyenkor az agonista izmok feszülése segíti az antagonisták nyújtását (kölcsönös gátlás), Az aktív nyújtás fejleszti az aktív hajlékonyságot és erősíti az izmokat. Az aktív nyújtást nehéz megtartani 10 mp-nél tovább, de nem szükséges 15 mp-nél tovább kínlódni. A jóga számos formáját tartalmazza ennek a fajta nyújtásnak.

A passzív nyújtás megfelel a lazító nyújtásnak, és a statikus-passzív nyújtásnak. Az a passzív nyújtás, amikor felveszel egy pozíciót és megtartod egy másik testrészed segítségével, vagy egy partner, esetleg egy tárgy segítségével. Például fölemeled a lábadat és fenntartod a kezeddel. A spárga is egy passzív nyújtás (ebben az esetben a padló a segítő „tárgy”, amivel meg tudod tartani a testhelyzetedet). Van egy dolog, amiben senki nem tud megegyezni: meddig kell megtartani a pozíciót? Számos forrás azt mondja, hogy kb. 10 mp-től 1 percig (vagy pár percig). Úgy tűnik, senki sem tud biztosat mondani.

Számos vita szól arról, hogy mennyi ideig kell megtartani a nyújtást. Néhány kutató 30–60 mp-et mond, más kutatók szerint a hamstring nyújtására elég 15 mp.de az már nem világos, hogy ha a hamstringnek elég 15 mp, akkor a többi izomnak elég-e ennyi?

Egy megszokott időtartam a 20 mp. Gyerekeknél, vagy azoknál, akiknek még nő a csontjuk nem kell ilyen hosszan kitartaniuk a passzív nyújtást. Fiatalabbak számára elég a 7–10 mp. Sok forrás szerint a passzív nyújtás 2–5-ös sorozatban 15–30 mp-ig kell kitartani. Lassan, lazán kell nyújtani, így elkerülhető a görcs, ami sérülés után felléphet (mielőtt egy sérült izmot akarsz nyújtani, nem árt felkeresni az orvosodat, hogy nyújthatsz-e már). A nyugtató lazítás a levezetéshez is jó az edzés után, és segít megelőzni az izomlázat.

Sok ember a passzív nyújtás és a statikus nyújtás fogalmát felcserélhetőnek tartja. Ennek ellenére számosan különbséget tesznek a kettő között:

„A statikus nyújtás” egy megtartott pozíció. Ez az, amikor a végsőkig nyújtasz és megtartod.

„Passzív nyújtás” az a technika, amikor ellazulsz, és nem működsz közre a mozgásterjedelem kitolásában. Ehelyett egy külső erő segít neked vagy manuálisan, vagy mechanikusan.

„Az izometrikus nyújtás” a nyújtás statikus formája (tehát nincs benne mozgás), ami alatt értjük az izomcsoportok ellentartását a nyújtott izmok izometrikus összehúzódása által (feszítés). Az izometrikus nyújtás a legjobb módszer arra, hogy fejleszd a statikus-passzív hajlékonyságot és sokkal hatékonyabb, mint akár a passzív nyújtás, vagy az aktív nyújtás önmagában. Az izometrikus nyújtás fejleszti a megfeszített izmok erejét is (ami segíti a statikus-aktív hajlékonyságot), és úgy tűnik csökkenti a nyújtással járó fájdalmat is. A legegyszerűbb módja, hogy biztosítsuk a szükséges ellentartást az izometrikus nyújtáshoz, ha a saját végtagunkat használjuk, vagy megkérünk valakit, hogy tartson ellen, vagy valamilyen tárgyat használunk, pl. a falat. Példa egy segítőtárs alkalmazására: a partner felemeli a lábad (és ott tartja), amíg te megpróbálod a föld felé feszíteni a lábad.

Példa a fal használatára: a fal az ellentartó erő, a jól ismert „told-a-falat” gyakorlatban, a vádlidat nyújtod, miközben megpróbálod eltolni a falat (annak ellenére, hogy tudod, nem fog menni). Az izometrikus nyújtás nem javasolt gyerekek és serdülők számára, akiknek még nőnek a csontjaik. Ők még hajlékonyak annyira, hogy az erős nyújtás miatt megsérülhetnek az ínszalagjaik, vagy a kötőszöveteik. Kurz ajánlja, hogy mielőtt izometrikus nyújtásba kezdenénk, nyújtsunk dinamikusan, hogy az izmok ellazuljanak. Egy alapos izometrikus nyújtás nagyon nagy megerőltetés az izmok számára, ezért egy nap csak egyszer szabad csinálni egy izomcsoporttal (ideális: 36 órában max. egyszer) Az izometrikus nyújtás megfelelő módja a következő:

Vedd fel a kívánt testtartást, hogy nyújthasd a megfelelő izmot.

Aztán feszítsd meg a nyújtott izmot 7–15 másodpercig (valami olyan tárgy ellen, ami nem mozdul el, mint például a padló).

Végül pihentesd az izmot min. 20 másodpercig.

A stretching módszere

A „klasszikus” stretching gyakorlatok három részről tevődnek össze, és statikus nyújtást tartalmaznak.

A stretching-gyakorlatoknak és nyújtási módszernek is több formája ismert. Ezeket a változatokat attól függően alkalmazzuk, hogy mi az elérendő célunk.

Statikus stretching (S–S)

Ez a leggyakrabban alkalmazott módszer, akár sportolókat, akár a fitnesz céljából edzőket nézzük. Az erőedzés előtt azonban nem ajánlatos alkalmazni, mert csökkenti az erőszintet. Úgy is definiálhatjuk a statikus hajlékonyságot, mint azt a legnagyobb mozgásamplitúdót, mely nyújtással és az antagonista (ellenható) izmok egyidejű ellazulásával létrejöhet. A S–S aktív módszer során lassan közelítsünk a mozgáshatár aktív kiterjedéséig, majd tartsuk ki a feszülést 10–60 mp-ig. A S–S passzív módszert alkalmazva egy társ segítségével érjük el a kívánt ízületi pozíciót. Bár nagy veszélyt rejt magában a rugózás, némi „pulzálást”, finom mozgást mégis meg lehet engedni, mert ezalatt idegrendszerünk alkalmazkodik a mozdulathoz és a stretching jóval hatékonyabb lesz.

Dinamikus stretching (DS)

Azok a sportolók használják, akiknek növelniük kell az ízületi mozgáshatárt egy bizonyos sportképesség javítása céljából. A DS az a legnagyobb mozgáskiterjedés, mely egy ízületben akaratlagosan létrejöhet az agonista izmok kontrakciójával és az antagonista izmok egyidejű megnyúlásával. Ez kontrollált karhúzásokból, láblendítésekből, stb. állhat. Fontos a kontrollált ritmus, és a végtag mozgáshatár előtti megállítása. Például a kinyújtott tenyér megrúgása, ha láblendítést végzünk a combhajlító izmok nyújtása érdekében.

Ez a proprioreceptorok (az ingerület felvételére alkalmas végkészülékek, az izmokban az annulospirális és virágszerű receptorok, az inakban a Golgi-féle ínreceptor) neuromusculáris stimulációját (ideg-izom ingerlését) jelenti, és többnyire paralitikus (bénulásos) betegeken alkalmazzák. Megfelelő fizikoterápiás szakértelmet kíván. Sokféle változata létezik, de többnyire dinamikus, körkörös, egyenes mozdulatokat foglal magába, mely a terapeuta verbális instrukcióival egészül ki.

A PNF-et szélütött, bénult emberek hajlékonyságának növelésére fejlesztették ki. Gyorsabban növeli a hajlékonyságot, mint a statikus lazítás, ezért sportolók számára nagyon hasznos.

Négy fázisból állnak a gyakorlatok.

Contrax–relax módszer (CR)

Lényege, hogy partner segítségével a nyújtani kívánt izmot először összehúzódásra késztetjük, tehát ellenállást biztosítunk számára, majd nyújtjuk. A beépített stretchreflexet így „be tudjuk csapni”, és viszonylag biztonságosan növelni lehet a mozgáshatárt. Előnye, hogy az így nyújtani kívánt izom erősödik is. Nem javasolt magas vérnyomásban szenvedő klienseknél.

Contract antagonist–relax módszer (CA)

Lényege, hogy az antagonista izmot statikus kontrakcióval kifárasztjuk, mielőtt a nyújtani kívánt izmot nyújtanánk. Az így kifáradt antagonista izom csekély ellenállást tanúsít az ellentétes izom nyújtásával szemben. Nem javasolt magas vérnyomásban szenvedő klienseknél.